Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-12-30 / 52. szám

4$ öKutnené ^ öKumené ÖKumenS © Várható iil.mtipiiií.us pspiiiénwk 1980-ban Nem sok szabad hely var\. már azokban a naptárakban. melyek­ben 1980 ökumenikus eseményeit előjegyzik. így van ez minden év­ben. Nem ís.iehet másképpen, ha az egyházak valóban törekednek arra. hogy átlépjék felekezeti és földrajzi elszigeteltségüket, meg­fogják egymás kezét és szót ért­senek egymással a hit igazságai­ban és feladataiban. AZ ÁGOSTAI HITVALLÁS 450. ÉVFORDULÓJA alkalmából ter­vezett ünnepségek, konferenciák, megemlékezések érintenek ben­nünket. evangélikusokat legköze­lebbről. Két okból is. Egyrészt azért, mert megemlékezésre nem­csak a hitvallás szülőhelyén, Augsburgbati (NSZK) kerül sor, hanem valamennyi evangélikus egyházban. így hazánkban is, sőt az országos presbitérium határo­zata értelmében minden gyüleke­zetünkben. Másrészt azért érint bennünket közelről ez a megem­lékezés. mert keresztyén életünk mindennapos feladata az evangé­lium igaz és korszerű megfogal­mazása. amint az az Ágostai Hit­vallásban is 1530-ban megtörtént. Hitvallásunknak éppen ez g vo­nása az. mely miatt érdeklődéssel tanulmányozzák más egyházak, így a római katolikus egyház teo­lógusai is. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖ­VETSÉG végrehajtó bizottságá­nak évente sorra kerülő ülését — tekintettel az évfordulóra —. Augsburgban tartják. Ezen az ülésen talán döntés születik a vi­lágszövetség 1985 körül esedékes hetedik- nagygyűlésének pontos idejéről, helyéről és témájáról. ÉSZTORSZÁG FŐVÁROSÁ­BAN, Tallinnban az európai evangélikus egyházak képviselői­nek részvételével rendeznek kon­ferenciát, melyen Európa kérdé­se. békéje és biztonsága, az egy­házak felelőssége, valamint mai egyházi szolgálatunk, az igehirde­tés lesz előtérben. A legutóbbi ilyen konferencia 1976-ban volt Franciaországban (Liebfrauen- berg). és ez lesz az első olyan konferencia, melynek egv balti­kumi evangélikus egyház a ven­déglátója. NEM IS LEHET FELSOROLNI AZOKAT A DIALÓGUSOKAT mind. melyeket a különböző fele­kezetek különböző szinteken foly­tatnak egymással. Ülést tart a Lutheránus Világszövetség és a római katolikus egyház közös munkabizottsága, folytatódnak az előkészületek a Lutheránus Világ­szövetség és az ortodox egyházak közötti párbeszéd megkezdésére. Az európai evangélikus és refor­mátus egyházak közötti párbe­szédnek a Leuenbergi Konkordia keretében különböző regionális csoportokban folytatott megbe- széjéssorozáta is lez.árui. hogy azután az összegezéseket 1981-ben a Leuenbergi Konkordia nagy­gyűlés elé terjesszék. A párbeszédek sorozatához tar­tozik még tulajdon kennen az Egy­házak Világtanácsa Hit- és Egy­házszervezet Bizottságának éven­kénti ülése is. aho! tovább foly­nak az erőfeszítések, hogv vala­mennyi tagegvház által elfogad­ható. egvetértő iratot készítsenek a keresztséaael. úrvacsorával és az egyházi hivatallal kapcsolatos tanításról. A KÖZÖS BIZONYSÁGTÉTEL LESZ ELŐTÉRBEN az Egyházak Világtanácsa Világmissziói és Evangeljzacios Osztálya rendezé­sében sorra kerülő világmissziói konferencián, melyet Melbourne- ben (Ausztrália) tartanak ezzel a mottóval: „Jöjjön el a Te orszá­god !” A közös tanítás és a közös bi­zonyságtétel mellett a közös szol­gálat is olyan terület, melyen a keresztyének egységéért fáradoz­ni kell. Az Egyházak Világtaná­csa an ti rasszizmus programját az európai egyházak stockholmi kon­ferenciája, majd valamennyi tag­egyház egy hollandiai világkonfe­rencián fogja értékelni és ter­vezni.“ 1978-AS, ÖTÖDIK NAGYGYŰ­LÉSÉT KŐVETŐEN a Keresztyén Békekonferencia tanulmányi bi­zottságai is mind újjáalakulnak és sorra tartják ülésüket, hogy állást^ foglaljanak napjaink éle­ződő világhelyzetében és nem lanyhuló fegyverkezési versenyé­ben, és hogy Isten igéjével éb­resszék a keresztyének lelkiismé- retét és cselekvőkészségét. A to­vábbi munka szempontjából meg­határozó lesz. a KBK Folytatóla­gos Bizottságának őszi eisenachi (NDK) ülése. AZ ÖKUMENIKljS MOZGA­LOM nemcsak nemzetközi konfe­renciákban és szervezetekben él, hanem azokban a kétoldalú talál­kozásokban és kapcsolatokban is, melyeket az egyes egyházak köz­vetlenül megélnek egymással. így tesz látogatást hazánkban a Gus­tav-Adolf Egyesület delegációja a Német Szövetségi Köztársaság­ból, akik viszont meghívták egy­házunk delegációját viszontláto- gatásra. Reméljük, hogy elmé­lyülhet kapcsolatunk a finn evan­gélikus egyházzal Mikko Java ér­sek látogatása révén, és szoro­sabbra fűzhetjük a kapcsolatot a holland és a lengyel evangéliku­sok vezetőinek meghívásával. A szlovákiai evangélikus egyház de­legációjának útja a .hagyományos szlovák—magyar találkozások so­rába tartozik. Egyházunk régi is­merőseként várjuk Gottfried Klapper egyházfőtanácsost az NSZK-ból. Nagy megtiszteltetés lesz, ha a Lutheránus V'itagszö­vetség elnöke, Josiah Kibira tan-* zániai püspök látogat hozzánk. AZ ÖKUMENIKUS ESEMÉ­NYEK SORÁBA TARTOZNAK a félhivatalos vagy nem hivatalos találkozások is, melyek mind­mind hozzájárulhatnak egymás jobb megismeréséhez, megértésé­hez, és így ahhoz, hogy a keresz­tyének bizonyságtétele és szolgá­lata valóban egy szívvel és egv lé­lekkel történjék Isten dicsőségé­re és minden ember javára. EBBEN A FELADATBAN ÉS EBBEN A FELELŐSSÉGBEN mindannyian osztozunk. akár nagygyűlésen, akár gyülekezeti alkalmakon, akár világkonferen­cián, akár személyes találkozáson vagyunk is jelen, akár írnak ró­lunk az újságok, akár a nevünket is elfelejtik. líeuss András Illyés Gyula: KITEKINTÉS Lett volna jövőd, emberiség, ha nem tisztul ki néha az ég és a mélyből pondró-Kzemünk sohase néz föl: ha nem indul túl, túl. túl a csillagokon is túl? Ez volt az alapgondolata an­nak a csöndé snapnak, melvet a Fejér -Komáromi Egyházmegye. gyülekezeteinek a felügyelői, gondnokai és pénztárosai részé­re rendeztek Bakony szombathe­lyen. Ezt a csöndesnapot is az egy­ház vezetőinek a felelősségtuda­ta hívta létre. Azt kívánták elér­ni, hogy a gyülekezetek vezetői ne csupán egy tisztséget töltse­nek be névlegesen, hanem, hogy abban a munkakörben, mint hi­vatásban benne legyen a szívük is. a hitük is. Ogv töltsék be a felügyelői, gondnoki, pénztárosi tisztüket, hogy azt érezzék ők és azt érezze a reájuk bízott gyüle­kezet is, hogy nekik szívügyük a gyülekezet élete, előrehaladása és a mai életben helyük megta­lálása. A megnyitó áhítatot Varga György bakonvszombathelyi lel­kész tartotta: Isten munkatársai vagytok címen. Kettőt emelt ki: Az elhívás rang és feladat. Rang, mert Isten hívott el erre a szol-^ gálatra. ezért valljuk: Isten mun­katársai vagytok. Feladat: Isten munka társai vagytok! A gyülekezeti istentisztelet szolgálatai dr. Karner Ágoston országos főtitkár tartotta Máté 28. 16—20 alanián. Jézus menny- bemenetele előtt H tanítvány volt ott. az Olajfák hegvén. ahova nem a maguk akaratából mentek, ha­nem Jézus rendelte őket. Hitük is különböző volt. Egy pedig hiányzott is közülük. Akiknek szívügye a gyülekezet, azok ke­resik a tizenkettediket. Istentisztelet után ugyancsak az országos főtitkár tartott elő­adást: „A gyülekezet pénzügyei a tervgazdálkodás és a reménység feszültségében” címen. Itt mára gyülekezetek életének a lelki és anyagi kérdései kerültek köze! hozzánk egészen gyakorlati sí­kon. Ebéd után Zászkaliczky Péter bakonycsernvei lelkész előadását hallgathattuk: A lelkész munka­társai vagytok téma alapián. Ki­hangsúlyozta. hogy lelki és anya­gi téren egyaránt szükséges a munkatársi kapcsolat. Dr. Nagy István, az egyház­megye esperese: „Az országos egyház munkatársai vagytok” cí­mű előadásában kiszélesítette azt a kört, mely kisebb és nagyobb gyülekezetek vezetőit az egész egyház életének a munkájába is felelősséggel kapcsol be. A 'csöndesnapi egvüttlétet Ja­kab Miklós suri lelkész áhítata zárta: „Szolsáliatok örvendezés­sel!” gondolatával. Az örömmel végzett szolgálat alapja a szere­tet. A esöndesnani eavüttlétet szó­lóének és az énekkar szolgálata tette színesebbé és mélyítette el a szívekben. Amikor minden be- feieződött. ez az ének zárta az alkalmakat: Áldásoddal me­gyünk. megyünk innen el... LUTHER-KUTATÓK TANÁCSKOZÁSA YYITTENBERGBEN A reformáció korának nemzet­közi szak történészei szeptember 27—30. között tartották ez évi tu­dományos ülésszakukat Witten­berg városában. A TARÉ (Theologischer Ar­beitskreis für Reformationsge­schichtliche Forschung) évek óta igen aktívan működő teológiai munkaközösségének a vezetője dr. Joachim Rogge, a német unióit • egyház berlini központi irodájának az elnöke. A német kutatókon kívül idén francia, norvég, svéd, dán, belga, osztrák, szlovák és romániai szász tudó­sok is részt vettek, A munkakö­zösség magyar tagja, dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár a hazai Luther-kutatás helyzeté­ről és az Evangélikus Országos Múzeum megalapításáról szá­molt be az értekezleten. Az elő­adók — így többek között Bernd Moeller göttingeni professzor és Jean Rótt Strasbourg! világi tör­ténész — Luther. Butzer. Kap­stadt s több más reformátor egy-egy ma is aktuális művének az elemzését adták. Foglalkozott az értekezlet az Ágostai Hitvallás 450. és Luther születésének 500. évfordulója al­kalmából tervbe vett tudományos publikációk és emlékülések kér­désével is. Reménység és politika Ha tudnám azt, hogy holnap meghalok, még nta elültetnék egy fát. vallotta reformátorunk, s ebben egy egész életre szóló remény­ség és bizakodás van. Magam is megpróbáltam elsajátítani ezt a reménységet, töretlen optimizmusom ugyanabból a gondviselés- hitből táplálkozik, amelyből Lutheré is. „Fát ültetni” függetlenül a holnaptól, ez az igazi reménység, ez annyit jelent, tudjuk, hogy Isten kezében vagyunk, az ő kezében van jelenünk és jövendőnk. Azokat a politikai kérdéseket, amelyeket az alábbiakban megszó­laltatok, ugyanígy reménységgel közelítem meg. Akadnak közöt­tük csüggesztőeb lesújtóak, de lesznek, amelyek a sötét eget fény­nyel hasítják. Gondra, várakozásra, félelemre predesztinálnak egye­sek, míg mások ösvényt jelölnek a szakadék szélén a jövendőbe, mindannyiunk, népek és kisemberek .számára. Megpróbálom a népek és világ sűrűsödő kérdéseit egy-egy város nevéhez kötni, noha tudom, hogy nem a város dönti el a kérdések megoldását. A problémák súlyosságát is csak érzékeltetni érinteni tudom, mint fecske szárnya a vizet. Megpróbálom és hiszem, hogy jövendőnk Isten kezében van, s ez tölt el bizalommal. % NEW YORK. ENSZ-PALOTA. Várhatunk-e az előttünk álló esztendőben a népek szövetségétől valami kedvező fordulatot? Lesz-e erkölcsi ereje e tiszteletre méltó közösségnek, hogy a világ akut kérdéseibe érdemlegesen beleszóljon? Lesz-e súlya, tekinté­lye. hogy az elmérgesedett, válságos helyzetekben intézkedéseket foganatosítson? Előttünk áll a világ leszerelési konferenciája. I-esz-e belőle valami? Szócséplésben merül-e ki a testület mun­kája, vagy sikerül eltaposni a sistergő gyújtókanócot? Kérdem eze­ket nemcsak a felvetett kérdésekkel kapcsolatban, de a Biztonsági Tanács munkájára vonatkozóan is. Mit remélhetünk még az ENSZ- től? WASHINGTON. FEHÉR HÁZ. Egy bizonytalan, kapkodó elnök adminisztrációjának negyedik évébe lépünk. Hosszas, majd. hogv nem drámai előzmények, nagy bécsi jelenetek után még ő viszi a kongresszus elé a SALT—II-t. Mi lesz a sorsa az egyezménynek? Carter lesz-e még a ratifikálásnak a főszereplője? Ó. csigalassú­ság! Hiszen már a SALT—III. előkészítésén kellene fáradozni. Eközben Washington különös politikai-katonai játszmába fogott. A kubai szovjet katonaság, s az európai szovjet fölény hangoztatása mellett új rakétarendszereket telepít Európába. Ördögi kör zárul ezzel be a SALT III előtt. Mert ha lesz idő a kérdés felvetésére, elöl­ről kezdhetünk mindent MOSZKVA.. KREML. Az 1979-es évet azzal zártuk, hogy Moszk­va egyoldalúan csökkentette európai hadseregét és fegyverzetét. Kedvező jel, bizalmat kiváltó lépés Kérdés, hogy a bárkából ki­bocsátott galamb olajággal tér-e vissza’ Várakozás van minden fronton. A békekezdeményezés, erőfeszítés a fegyverzetek korlá­tozása és leszerelését illetően többségében bizalmatlanságba ful­ladt Lesz-e türelme Moszkvának újabb kezdeményezésre, bi­zonyításra, hogy a szocialista tábor valóban békét akar. amelyben jövendő gazdasági, társadalmi kérdéseit akarja megoldani? Mit kell még. mit tud még „bevetni” az enyhülés érdekében és hogy higgyenek neki ? MADRID. Nehéz, bonyolult körülmények között fog ülésezni (?) az európai biztonsági értekezlet. A Helsinkiből kifutott hajó már eddig is többször léket kapott. Pedig mennyi jóval indult a Finlnn- dia-palptából! Jaj, csak hajótörést ne szenvedjen! Elnézem Eu­rópa népeit, amint a helsinki szellem roncsaiba kapaszkodnak, mert tudják, hogy az életet, jövőt, békét és biztonságot jelentett. Azóta szinte egy összefüggő aknamezővé torzult a kontinens. Mad­ridban bizonyára a léket próbáljuk betömni. Bárcsak sikerülne! BECS. BELVEDERE-, GENF NÉPSZÖVETSÉGI PALOTA. Had­éi őcsökkentési és leszerelési tárgyalások. Véget nem érő viták, va­júdnak a hegyek és egeret szülnek. És végső fokon észre kell ven­nünk. hogy Wasingtontól Moszkváig, nyíltan vagy burkoltan, de mindenütt a haderő és fegyverkezési verseny, és a fegyverzet csök­kentése a téma. Világos, hogy ez korunk legkritikusabb kérdése. Káldv püspök mondta Belgiumban a múlt év végén, hogy a vilá­gon 400 ezer tudós szellemi energiáját a hadászat tökéletesítése köti le. Döbbenetes szám és szellemi termék! Ha ezt az energiát rák-, szív- és egyéb betegségek, szociális kérdések megoldására, gazdasági fejlesztésre, környezetünk védelmére fordítanánk, hol tar­tana a világ!? BUDAPEST. Hazai terület. Gazdasági gondok a világfeszültség sötét árnyékában. Kicsi ország Európa közepén de népe békéről álmodozik. Sőt álmán túl erejének és tehetségének megfelelően küzd is a háború elkerüléséért, a békéért. Tudja, hogy a kérdések fogaskerék módján egymásba kapcsolódnak, ezért jószolgálati te­vékenységre vállalkozik. Munkája világviszonylatban is elismeri. Elveiben hűséges a szocialista világrendszerhez, szava súllyal esik latba a világ fórumain csakúgy, mint számtalan államférfival foly­tatott tárgyalásain. Hisz a józan ész erejében, a háború elkerülhe­tőségének lehetőségében, bízik a népek szolidaritásában. Tudja, hogy az enyhülés politikája új, bonyolultabb szakaszba lépett, s mégis türelmesen, változatlanul ápolja szellemét. Az élet és biz­tonság számára egyetlen alternatívát ismer, a békét. Emellett az élei normális menetét tartja szem előtt. Párt- és népfront-kongresszusra készül. Űjabb ötéves terv problémáját vi­tatja meg és építi jövendőjét. Parlamenti és tanácsi választásra ké­szül. a szocialista demokrácia nem szenvedhet csorbát a feszültsé­gek közepette. Ez a nép bízik jövendőjében! * Nem tudtam politikai prognózist nyújtani. De ki tudná ma előre megmondani, milyen képet fog mutatni 1930 politikai kaleidosz­kópja? Sokunkban lett úrrá a kiábrándulás, sokunkban támad ké­tely. bizonytalanság. Talán még pesszimizmus is. Való igaz. hogy az előttünk álló év gazdasági, politikai-katonai szempontból ne­héz esztendő lesz» Ez realitás. A problémák számomra is inkább kérdések formájában jelentkeztek. Egv-egv nagv városhoz kapcso­lódóan. ahol majd sorsunk fonalát gombolyítják. Mégsem India letörni reménységemet a sok probléma. Elsősorban azért, mert a városok felett, az országok felett a világot szerető Isten kezében van a gombolyag. Azután azért, mert bízom a felelős vezetők jó­zan eszében és ítélőképességében. És nem utolsósorban“ azért, mert az erők kiegyensúlyozottak. Lutheránus bizalommal nézek a jöven­dőbe és még ma fákat ültetek. Igen. sok fát, köztük szép számmal olajfát, hogy mentül több olajág fakadjon. Kédey Pál / hály kecskeméti lelkész, a Báes- Kiskun Egymegye esperese tar­tott előadást és igemagyarázatot. Előadásában az egyházmegye éle­tét és szolgálatát ismertette és vetített képekben mutatta be templomaikat, műkincseiket. — HARTA. Az adventét a gyü­lekezetben háromnapos evangéli- zációval kezdték, amelynek" szol­gálatát dr. Koren Emil. a Budai Egyházmegye esperese végezte. — PILIS. November 13-án gyü­lekezeti esten Töth-Szöllős Mi­t Akinek szívügye a gyülekezet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom