Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-11-18 / 46. szám
A szolgálat útján való járás Krisztus követése Okiim«‘iiikiifti reformációi «‘inléküianepéle A GYÜLEKEZET ÉNEKE UTÁN DR. HUSZTI KALMAN református kutatóprofesszor, lelkipásztor hirdetett igét 2 Korin- lus 1, 24. alapján. Felvetette a kérdést, hogyha igaz az az állítás, hogy a reformáció állandó folyamat, akkor miért ünnepeljük mégis minden esztendőben? — Választ csak akkor találunk erre — mondta —, ha az ige egyházai kívánunk lenni és annak üzenetén tájékozódunk. Pál szavaiból tiltakozás érződik az uralkodni vágyás ellen. A reformáció is leleplezte a középkori egyház uralkodni akarását és hatalmi törekvéseit. Az elmúlt korokban és ma is csak a szolgáló egyháznak van létjogosultsága és a szolgálat útján való járást nevezi az ige is Krisztuskövetésnek. Ezután arról az együttműködésről és munkatársiasságról beszélt, amely az elmúlt három évtizedben mutatkozott meg és érlelődött az egyházak ökumenikus közösségében. Majd az örömről beszélt, mellyel Pál akart szolgálni és ez az öröm a mai reformáció világában is megtalálható: „Az örök öröm forrása Isten üzenete, mely közel hozza az élet teljességének az ajándékát.” Jézus még a kereszten is örömet hozott a világnak. Az egyházak reformációjához is hozzá tartozik, hogy necsak sírni tudjanak a sírókkal, hanem örülni is az örü- lökkel. „Ha az igét beoltja a Lélek, akkor van értelme az emlékezésnek. Ha az egyházak megértik, hogy megújulásra, átalakulásra van szükségük, akkor van értelme az ünneplésnek.” Így lélekben is közelebb kerülnek az új, szolgáló élet minőségéhez. A béke és az igazságosság szolgálatát vállalva kerülnek közelebb egymáshoz is. Az igehirdetés után a Kálvin- kórus Gárdonyi Zoltán „Ne csüggedj el kicsiny sereg . . .” című művét énekelte Máté Jánosné vezetésével, orgonán kísért Máté János. Október 28-án az est beállta előtt megelevenedett az élet a Szabadság téri református templom bejárata előtt. Több százan foglalták el helyeiket a még ma is modern számba menő és szép templom tölgyfa padjaiban és amikor felcsendültek az „Erős vár a mi Istenünk ..dallamai az orgonán, a tagegyházak hivatalos képviselőinek népes csapata elfoglalta a helyét a szószék előtti padokban. A reformáció e ma is lelkesítő énekének első verse után Heck- ker Frigyes, a Metodista Egyház szuperintendense lépett a szószékre, igét olvasott és mindany- nyiunk szívéből imádkozott. semmiféle emberi tanítás el ne homály osíthassa. „A reformációban sem másról volt szó, mint Isten igéje tisztaságáért vívott harcról. Pál apostol küzdelme és Luther fellépése egészen hasonló vonásokat mutat ezen a téren.” hogy nem magunkat prédikáljuk, sem valami emberi bölcsességet, hanem az Űr Jézus Krisztust úgy, amint a Szentírás elénk tárja. Az ő érettünk hozott megrendítő áldozatát, benne megtalált bűnbocsánatunkat, általa ajándékozott új életben való járásunkat A gyülekezet eg.v része az ünnepélyen „Luther kérlelhetetlen haraggal szállt szembe Isten igéjének minden emberi elhomályosításával. Egyedül Krisztus által, egyedül kegyelemből, ingyen, hit által nyerjük az üdvösséget, egyedül Krisztust prédikáljuk, nem magunkat, nem emberi bölcsességet, nem valami igétől független egyházi tanítást, hanem a megfeszített, az érettünk halálra ment Krisztust az ő váltságát és feltámadását, az ő dicsőségét és uralkodását. Csak erről akar tudni a reformáció és Luther Márton." A keresztyénség két nagy korszakát elemezve és összehasonlítva megállapította a püspök: „Az apostoli kor és a reformáció ugyanazt a harcot vívta, az igét akarta megoltalmazni minden emberi elhomályosítástól. Amint Pál apostol védte az igét a bölcsességkeresőktől és jelkívánókkal szemben, ugyanúgy védte Luther Rómával és a rajongókkal szemben. Ugyanakkor mindkettő teljes szívvel hirdette Krisztust, aki által mindenre van erőnk, akinek az evangéliuma Istennek ereje minden hivő üdvözlésére.” \A mai szolgálatunkkal összé- függésben leszögezte az előadás, hogy akkor végezzük jól és helyesen, ha az apostoli kornak és a reformációnak az útmutatásai nyomán megyünk Jézus után, „Ma is vallanunk kell igénkkel, kell szüntelenül hirdetnünk . .. Ha magunkról is kell szólni, mindig csak mint szolgálatot teljesítőkről lehet szólni. Aki Krisztusban megtapasztalta Isten sze- retetét, az nem tehet mást, mint hogy emberekben hálálja meg a kapott szeretetet.” Végül így summázta szavait: „A Szentírásnak a tanításából valljuk mi is a reformátori ősikkel, hogy minden keresztyénnek ebben az Isten-szolgálatban kell teljes szívből szeretnie azt az Istent. aki mindent érettünk adott, még egyszülött Fiát is, és ennek az Isten-szolgálatnak a jegyében kell szeretnünk embertársainkat annyira, hogy csakis a javukat, előmenetelüket akarjuk és szolgáljuk. Emberek között kell meghálálnunk mindazt, amit Istentől kaptunk.” AZ ELŐADÁS UTÁN a Lutheránia énekében gyönyörködhettünk. amely H. Schütz: ..Adj nekünk békét.. című művét adta elő Weltler Jenő karnagy vezényletével. Befejező imádságot dr. Nagy József professzor, a Szabadegyházak Tanácsa ügyvezető elnöke mondott. Erőteljesen és egy szívvel énekelte a gyülekezet a 90. zsoltárt, az Istenben, az örökkévalóság urában való bizodalom e felemelő imádságát. Kös hy Tamás Erdélyi József: DIÓVERÉS UTÁN „NEM MAGUNKAT PRÉDIKÁLJUK. HANEM AZ ŰR JÉZUS KRISZTUST.” Ezt a második korintusi levélből vett idézetet választotta D. dr. Ottlyk Ernő püspök ünnepi beszéde mottójául. „Kétségtelen, hogy drámai harc és feszült küzdelem folyt az egyházban, Isteín népe között, minden időben az ige és igehirdetés tisztaságáért, Minden igehirdetőnek. gyülekezetnek és hívőnek el kell jutnia oda. hogy tisztáznia kell a maga számára: mi is az igehirdetés, mit jelent az neki, milyen szerepet játszik az életében? A hitnek ezt a harcát mi sem kerülhetjük el.” Ezután azt vizsgálta az előadó, hogy Pál apostol hogyan küzdött a korintusi gyülekezetben az igehirdetés tisztaságáért: „Pál apostol a korintusi gyülekezethez írott első és második levelében is, minden erejét bevetve hirdeti az igehirdetés középpontját, Krisztust. Az újonnan elinduló keresztyéneknek meg kell vallania, hogy mit tanít, mire akar elvezetni, kinek az ereje cselekszik benne?” Kiemelte, hogy Pál erőteljesen hangsúlyozza, hogy semmiféle emberi tényező sem kerülhet Isten igéje elé. Beszéde második pontjában azt Vizsgálta, hogy hogyan harcolt Luther Márton és a reformáció , azért, hogy Jézus Krisztus szavát Üres a kert innen, onnan, a dió is le van verve bús látvány most a diófa, a gyümölcsfák fejedelme. Alaposan rád járt a rúd, ágasbogas vén diófa; leveled is mennyi lehullt — nincs már szükség árnyékodra. Öh, te szegény lecsupált fa, hogy hasonlítsz az emberre: minél jobhan meg vagy áldva, annál jobban meg vagy verve. (Csipkebokor című kötetből. 1955.) Schád Ottó siófoki lelkész súlyos betegség után november 2-án — MISKOLC. Október első vasárnapján Dr. Nagy István esperes szolgált a délelőtti istentiszteleten igehirdetéssel, a délutáni szeretetvendégségen pedig „Lehet-e hitből élni?” címen előadást tartott. A Collegium Musi- cum rendezvény sorozat keretétében az evangélikus templomban énekelt a vakok Homérosz-kórusa Peskó György orgonaművész, karnagy vezetésével. A reformáelhunyt. Temetése november 12én volt Siófokon. ció hetében a gyülekezet presbiterei tartottak előadást a protestáns hitvallásokról. A közös reformációi emlékünnepélyt a Kossuth utcai református templomban tartották a város protestáns gyülekezetei. Előadást dr. Kürti László református püspök, igehirdetést Szebik Imre esperes tartott, imádsággal Balogh Miklós baptista lelkész szolgált. Az ünnepi együttlét programját a református Sztáray-kórus gazdagította. Megjelent a Diakónia második száma Az Evangélikus Szemle őszi száma most hagyta el a sajtót. Röviden körvonalazzuk tartalmát. A, múlt kútjából négy cikk merít. Fabiny Tibor Thököly Imre ifjúkorában keresi meg az evangélikus államférfi bontakozó vonásait. Ezzel a tanulmánnyal emlékezik a folyóirat a kuruc szabadsag- harc 300. évfordulójára. Bottá István, további kutatási eredményeket bocsát közre Dévai Mátyás magyar reformátorról, helyes megvilágításba állítva az egyik korabeli patrónus félreismert alakját. Groó Gyula egykori győri diákjáról emlékezik meg, akinek a neve a Műegyetem mártírtábláján olvasható. Csepregi Béla a hazai evangélikus népfőiskolái munkáról szól negyven év múltán. A jelen hatósugarában keletkezett tanulmányok között szerepel biológiai cikk az élet keletkezéséről „A valószínűtlen valóság” címen. Komjáthy Miklós az idős evangélikus történészről. Mályusz Elemérről ad életrajzi portrét. Pomogáts Béla a 75 éves Kereszlury Dezső költészetében elemzi az evangélikus Berzsenyi Dániel hatását. Szilágyi András mai művészettörténeti szempontból vizsgálja egyik XVII. századi úrvacsorái kannánkat. Mihály Dezső az Alkotmányunk harmincéves jubileuma alkalmából ír annak többletéről. Csőregh Éva riportszerű tanulmányában a nagycsaládok gyermekeinek helyzetét teszi mérlegre: „Hátrány vagy előny?” Rédey Pál a győri múzeumban elhelyezett Madách-gyűjteménnyel kapcsolatban világítja meg Szabó József ny. püspök ez irányú munkásságát. A mához járul hozzá a szám szépirodalmi anyaga, közelebbről Keresztury Dezsőnek és Jékely Zoltánnak a folyóiratunk részére adott verse. Bozóky Éva „Három hit határán” címen serdülőkoráról szóló önéletrajzi írása és Bodrog Miklós két verse. A Kulturális Figyelő rovatban Rákóczi Ferenc nemrégiben kiadott vallomásaival foglalkozik Magassy Sándor. Móricz Zsigmpnd centenáriuma alkalmából a Fáklya című regényét mai fiatal lelkész szemével nézi Ba- licza Iván. Mai magyar színdarabokra, filmekre, folyóiratcikkre vet fénycsóvát Takácsné Kovácsházi Zelma. Popper Péter ez évben megjelent Színes pokol című színészlélektani esszéjét veszi kézbe folyóiratunk egyik munkatársa. Frenkl Róbert az európai emigráns magyarság egyik kulturális konferenciájáról srámol be. Teológiai, sajátos egyházi mondanivalónkat képviseli változatos tematikával a folyóirat több cikke. így mindjárt Cserháti Sándornak a szám élén álló tanulmánya: „Bibliaszemléletünk — tudományos lelkiismerettel”. Dieter Forte Lutherről szóló drámájának kritikai elemzését Harmati Béla végzi él. Veöreös Imre szerkesztő Tatay Sándor mai írónk önéletrajzi regényeiben láttatja meg az evangélikus örökséget. Reuss András a külföldi egyházi sajtóból vázol elénk aktuális vonásokat. A szám gazdag fénykép illusztrációi sorából kiemeljük Urai Erika neves grafikusművész rajzait. A folyóirat ismertetett számának nem lelkész szerzői között biológust, történészt, irodalomtörténészt, jogászt, írót, pedagógiai tudományos intézet munkatársát, művészet- történészt, orvost találunk. • Egyházunk jelenlétét és szolgálatát képviseli ez a szám is a mai magyar társadalomban. Befelé pedig legyen elmélyítője evangélikus tudatunknak és önértelmezésünknek. V. I. ÖRÖMMEL KÖZÖLJÜK hogy a nagy érdeklődésre tekintettel, államunk jóvoltából, felemeltük a Diakónía folyóiratunk példá nyszámát. Ezzel lehetővé vált, hogy a második számot mindazok a megrendelők is megkapják, akiknek az első számból már nem jutott. Több további új megrendelőink óhajának is eleget tudunk tenni, ha megrendelésüket sürgősen beküldik levélben a Kiadóhivatalnak: 1088 Budapest, Puskin u. 12. I. em. Az előfizetési díj évi 100,— Ft, egyes szám ára 50,— Ft. Országos Egyházi Elnökség A béke tudománya A béke nagyon sokak számára érzelmi ügy. Ebben a megközelítésben sok igazság van, hiszen nemcsak az ember belső harmóniája, hanem kapcsolatainak rendezettsége illetve rendezetlensége meghatározza érzelmi közérzetét Így igaz ez abban az esetben is, amikor az ember és az emberiség kapcsolatának a dolgáról gondolkodunk. AZZAL AZONBAN, HOGY KIMONDTUK A GONDOLKODÁS SZOT, máris egy másik megközelítésnél vagyunk, ami szétválaszt- hatatlan az előbbitől. A béke az értelem ügye is. És sokszor bizonyos érzelmi szférákból az értelem ellenőrzése alá kell vonnunk ezt a kérdést. Ezért lehet, és szükséges a béke ügyében tudományos konferenciát tartani. Es persze azért is, mert a béke fogalmának a másik pólusán a háború, a fegyverkezés van. És mindez a technikai tudományos forradalom idején tudománnyá vált. Szükség van tehát arra, hogy a béke kérdését nem csak spontán és érzelmileg — természetesen így is — felszínen tartsuk, hanem — másik jelentős összetevőként — tudományosan foglalkozzunk vele, fokozzuk a békekutatást, immár magasabb szinten. Erre volt hivatva az a tudományos konferencia is, amely az ENSZ Leszerelési Hét nyitányaként foglalkozott az enyhülés, a leszerelés és az európai biztonság és együttműködés ügyével. A FÖREFERÁTUMOT DR. GYOVAI GYULA, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója, az Országos Béketanács tagja tartotta. Kristálytiszta logikájú előadásában foglalkozott azokkal a megváltozott gazdasági, politikai és katonai körülményekkel, amelyek bonyolulttá tették világunkat. Beszélt a nyugati katonai tömb tervével, hogy az ún. szárnyas rakétákat Nyugat-Európába telepítik. Szólt a SALT- egyezményekről, s a ratifikálás körüli huzavonáról. Beszélt a bécsi haderöcsökkentési tárgyalásokról. Végül arról, hogy milyen veszélyt jelent az emberiségre az, hogy az „atom klub” tovább bővül. Délután két szekcióban folytatta munkáját a tanácskozás. A sorok írója a második szekció munkájában vett részt, ahol dr. Petrán János 'külügyminisztériumi főosztályvezető elnökölt. Magas rangú diplomata tartott előadást a bécsi tárgyalásokról, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója a leszerelés gazdasági kérdéseiről, előadás hangzott el a fejlődő országok fegyverkezésével kapcsolatban, és egy mérnök- alezredes beszélt, az új haditechnikai irányzatokról, riasztó képet festve arról, hogy a tudományos fejlődés milyen új tömegpusztító fegyvereket adhat az ember kezébe. AZ ELŐADÁSOKAT VITA KÖVETTE, hozzászólások bontották ki a tudományos kutatás újabb és újabb szeleteit. Azzal a tudattal zártuk a „nyitányt”, hogy nem elvont, tudományoskodásról volt szó, és van szó a mában, hanem az emberiség alapkérdéséről, amit így hívunk: élet. Ruttkay Levente f Schád Ottó
