Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-14 / 2. szám

^ öKumené öKumené éb öKumené ^ LV$Z-ortodox találkozó AZ OROSZ ORTODOX EGY­HÁZ meghívására 1978. október 6—12-ig látogatást tett a Szov­jetunióban a Lutheránus Világ- szövetség delegációja. A tíztagú küldöttséget Josiah Kibira (Bu­kóba, Tanzánia) püspök, a vi­lágszövetség elnöke és dr. Carl Mau főtitkár (Genf) vezette. Az evangélikus vendégeket ok­tóber 8-án a zagorszki Szenthá­romság kolostorban Pimen pát­riárka fogadta. Ezt megelőzően a vendégek részt vettek azon az istentiszteleten, melyet Szent Szergejnek, a kolostor megalapí­tójának emlékére tartottak, s melyen feltűnő volt a jelenlevő ortodox hívők nagy száma. A rákövetkező napon Moszk­vában a vendégek felkeresték az Orosz Ortodox Egyház külügyi hivatalát, ahol a hivatal vezető­jévé! Juvenalij fnetropolitával és munkatársaival őszinte és ba­ráti megbeszélést' folytattak. Mindkét fél kinyilvánította azt a szándékát, hogy a Lutheránus Világszövetség és az Orosz Orto­dox Egyház közötti kapcsolato­kat el akarják mélyíteni. Külö­nös hangsúlyt kapott a kölcsönös megértés előmozdítása, egymás teológiai gazdagítása és a szociá­lis élet minden területén való testvéri együttműködés! A külügyi hivatalban folytatott megbeszélés során természetesen jelentős szerepet kapott annak a nemzetközi dialógusnak az elő­készítése. melyet az ökumenikus patriarchátus közösségéhez tarto­zó 14 au tökeiéi ortodox egyház és a Lutheránus Világszövetség között terveznek. Juvenalij met- ropolita kijelentette, hogy egy­háza kész a világszinten folyta­tandó evangélikus—ortodox dia­lógusban való részvételre. Az Orosz Ortodox Egyház az össz- ortodox bizottság tagjául kine­vezte a maga részéről fAugusztin Nikitin archimandritát és Metho- diusz Nemcsov archimandritát, teológiai, ^professzorokat. A megbeszélések során egyút­tal mindkét fél aláhúzta annak szükségességét, hogy az ortodox és az evangélikus egyházak kö­zött folytatott regionális megbe­széléseket, melyek már évek óta folynak, továbbfolytassák. Az Orosz Ortodox Egyház ilyen dia­lógust folytat az NDK-beli Egy- házszövetséggel, az NSZK-beli evangélikus egyházzal (EKD) és a finn evangélikus egyházzal. Ezeket a regionális dialógusokat nem egyszerűen csak folytatni kell — mondotta dr. Carl Mau, az LVSZ főtitkára —, ezek a megbeszélések, eddig elért és még várható eredményeikkel, a- nemzetközi evangélikus—orto­dox dialógus alapját kell képez­zék. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖ­VETSÉG ELNÖKE, Josiah Kibi­ra püspök az Orosz Ortodox ÜLÉST TARTOTT A GYAKORLATI TEOLÓGIAI SZAKCSOPORT A Gyakorlati Teológiai Szak­csoport november 15—16-án két­napos munkaülést tartott Buda­pesten a Teológiai Akadémián. A Szakcsoport vezetője Groó Gyula professzor megemlékezett a Szak­csoport tízéves fennállásáról és működéséről. Az elmúlt évben megkezdett témát — „Diakóniai felelősségünk a teremtett vilá­gért” — folytatva Missura Tibor istentiszteleti modellt ismertetett a „Közlekedés napja” alkalmára. Gáncs Péter gyülekezeti est ter­vezetét ismertette „Isten világa a mi világunk” témáról, vetített'ké­pek és hangszalagfelvételek se­gítségével. — Csepregi Zsuzsa a külföldi tanulmányútján megis­mert új lelkipásztorképző mód­szerekről számolt be. Benczúr László ismertette a készülő új Énekeskönyv imádságos részével kapcsolatos eddigi javaslatokat. Az ülés elhatározta, hogy fel­ajánlja segítségét ebben a mun­kában és bekapcsolódik az imád­ságos rész megszerkesztésébe. Egyháztól kapott meghívás je­lentőségét hangsúlyozta Moszk­vában. Hálás köszönetét mon­dott azért, hogy az evangélikus látogatók lehetőséget kaptak a szovjet társadalomban élő orosz ortodox és más felekezetű ke­resztyének benyomást keltő bi­zonyságtételének megismerésére és a lelki életükben való részvé­telre. Az LVSZ-delegáció Moszkvá­ban és Kijevben templomokat és kolostorokat keresett fel, ezenkí­vül istentiszteleteken, így bap­tista közösségben is, vett részt. Kijevben fogadta a delegációt Makarij püspök, aki az Orosz Ortodox Egyházat a legutóbi időkig képviselte aiz Egyházak Világtanácsa központjában. és akinek jelentős szerepe volt a látogatás létrejöttében. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖ­VETSÉG DELEGÁCIÓJÁNAK TAGJAI voltak: az elnök, Josi­ah Kibira püspök (Bukóba Tan­zánia) ; a végrehajtó bizottság tagjai: Paavo Kortekangas püs­pök (Kuopio, Finnország) és Do- rairaj Peter egyházelnök (Nel- lipuppam, India); Heinrich Rath- ke mecklenburgi püspök (Schwe­rin, NDK); a főtitkár, Carl Mau (Genf); az evangélikus—ortodox nemzetközi dialógust előkészítő evangélikus csoport vezetője, Georg Kretschmar professzor (München, NSZK)-; a felekezet- közi tanulmányi titkár, Daniel Martensen (Genf), az Európa- titkár, Paul Hansen (Genf); Ha­rald Kalnis lelkész (Riga, Szov­jetunió) és Friedrich König szer­kesztő (Genf). Kányádi Sándor: Egy tizenhat éves fiú halálára Jaj. jaj, jaj! Sírhatunk több ezer év előtti állapotunkba visszahullva, ruhánkat megszaggatva; üvölthetünk a fájdalomtól, mint a vadak, szűkölhetünk, vinnyoghatunk, mint a vadak, pedig a világot el tudnók pusztítani, nagyképűségünkben, józanul, emberi formák birtokában, a világot el tudnók pusztítani. Motyoghatjuk, ha már zokogni sincs erőnk, a könnyeit maszatoló. magára maradt gyermek tehetetlenségével hajtogathatjuk nagyképű szavainkat, hogy a világot el tudnók, a világot egyetlen gombnyomással el tudnók pusztítani, de azt, akinek vérét gennyé rohasztja, akinek vérét gennyé-rohasztotta a rák... Jaj. jaj, jaj! Miféle törvény? Miféle törvény? Pára futja el a mikroszkópokat. A költő „Legszebb versei” kötetéből. Megjelent Bukarestben 1977- ben. Új lelkészlakás Mohácson Új harangláb Pogányban (Folytatás az 1. oldalról) viszonylag kis helyen szép és ké­nyelmes otthont építeni. Itt hangzott el Káldy Zoltán püspök avató áldása: „Legyen áldott aki itt belép, legyenek áldottak a benne lakók.” DÉLUTÁN IS ' SŰRŰ KÖD­BEN haladtunk Pogány felé. Kis község, Pécs szórványa, német ajkú település, ugyancsak meg­szenvedte a kitelepítést. A köz­ség felé haladva Káldy Zoltán püspök pécsi segédlelkészi szol­gálatának emlékeit idézte. Hófú­vásban, gyalog, máskor sárban- porban kerékpáron jött e kis községbe; hogy a régi imaházban zengjen németül az ének és ma­gyarul az igehirdetés. A régi út képe erősen megváltozott. Nem a süppedő, sáros fasormenti föld­úton. hanem sima bitumenes úton érkeztünk a faluba. Új ház­sorok emelkednek, feledtetve a régi képet. De egyszerre harang- szó csendült, és megálltunk az imaház előtt. A pécsi gyülekezet elnöksége Balikó Zoltán lelkész és Müller György felügyelő köszöntötték a vendéget. Kedvesen csengő gyer- mekhamgok köszöntő verset mondtak. Szép ajándékot adott át egy asszonytestvérünk a 20 éves püspöki jubileumát ünnep­lő püspöknek. Sólyom Károly esperes itt e kedves, régi emlékeket idéző szórványban köszöntötte a Tol­na-Baranyai Egyházmegye nevé­ben a jubiláló püspököt. Úgy éreztük — mondta — itt a leg- méitóbb köszönteni a szórványo­kat annyira szerető püspököt, a szórványban. Egyszerre felforró­sodik a levegő. Megremeg a hang, fátyolos lesz a tekintet, ra­gaszkodó szeretetet dobog a szív. Ez az egyház csodálatos valósá­ga. v KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK MÁTÉ 11, 28—29 ALAPJÁN prédikált. Az egyház azért van, hogy Krisztus szere tete töltse meg az embereket. Ezért hív, jöjjetek énhozzám. Ki ez a Jé­zus, aki minden terhet kész ma­gára venni, a világ minden fá­radtságát, gondját. Isten Fia és mégis Szolga, aki segíteni akar mindenkin. Mit ad ez a Jézus? Nemcsak belső békét, Istennel rendezett viszonyt, leveszi a ter­het és „új terhet” ad, az Ó igá­ját. Ez a szeretet igája, amivel leterhel, hogy nagyon szeressünk mindenkit e világban. Az istentisztelet végén a gyü­lekezet az imaház udvarára vo­nult, ahol ünnepi fehérre me- szelten állt az új harangláb. Az avatás megáldó szolgálata után megszólalt a két harang és zen­gett a hangjuk, hogy hívja, gyűjtse Isten népét. A gyülekezet kedves szeretet- vendégsége után újra beléfúró- dott az autó reflektora a ködös éjszakába és most már hazafelé tartott. Egy kis csokor virág üze­nete és a szórványgyülekezetek szeretettnek melege kísérte a bentülőket. —m —y ILLUSZTRÁLT ÚJSZÖVETSÉG LENGYELORSZÁGBAN Most első ízben jelent meg il­lusztrált Újszövetség Lengyelor­szágban. Az 1975-ös lengyel for­dítás, valamint 220 színes illuszt­ráció felhasználásával jelent meg a kötet, melyben a szöveghez rö­vid kommentár és a bibliai ki­fejezések mutatója is csatlakozik. A kiadást nagy érdeklődés kísér­te — felekezeti különbség nélkül. Az első héten 12 000 példányt adtak eL Isten országa nélkülünk vagy velünk ? Mt 6, 10 A Miatyánknak ebben a mai vasárnapra igehirdetésül kijelölt rö­vid részében végeredményben ugyanazt kérjük: amikor Isten orszá­gának eljöveteléért könyörgünk, akkor egyúttal az ő akaratának ér­vényesüléséért fohászkodunk, vagy fordítva: amikor az ő akaratának beteljesedését várjuk, akkor országának megvalósulását is óhajtjuk. Azonban más közös vonások is vannak ebben a kettősségében is egyirányú kérésben, olyanok, amelyek tőlünk függetlenek és olya­nok, amelyek rajtunk múlnak. / ISTEN ORSZÁGA TŐLÜNK FÜGGETLENÜL IS MEGVALÓSUL és az ő akarata a mi sszándékáinktól függetlenül is érvényre jut. Így történt ez mindig és így is történik, mert Isten a maga semmihez sem mérhető hatalmával teremtette a világmindenségét, a senki és sem­mi által nem befolyásolható akaratából teremtette az embert, ő ha­tározza meg a világmindenség sorsát, az emberiség történetét és ő teljesíti be szándékát ideig és örökkétartó országának építésével. Mindez nem rajtunk múlott és nem fog rajtunk múlni soha. De nem mi határozzuk meg az ő országának, akaratának milyen­ségét sem. Ez a „milyenség” pedig: a jóság, a szeretet, az igazságos­ság, a megértés, a béke, a könyörület, a megelégedettség, az igaz em­berség, az emberek közötti egyenlőség, testvéri barátság kiteljesedése és megvalósulása. Mondottuk és most megismételjük: Isten országának eljövetele, megvalósulása, akaratának beteljesülése tölünk független valóság és tőlünk függetlenek azok az ismertetőjelek is. amelyek ezt a valósá­got jellemzik. így, ilyen tartalommal írja ezt Luther Márton a Kis­kátéban: „Isten országa eljön magától, kérésünk nélkül is... ”, „Is­ten jó és kegyelmes akarata meglesz imádságunk nélkül is... ”, 'majd ÍQV folytatja: „mégis azt kérjük ebben az imádságban, hogy hozzánk is eljöjjön”, „hogy bennünk is meglegyen”. HOGY ORSZÁGA „HOZZÁNK IS ELJÖJJÖN”, hogy jó és kegyel­mes akarata „bennünk is meglegyen” ez az, ami már nem független tőlünk, hanem nagyonis személyes dolgunk és ugyanakkor nagyonis összefüggő lehetőség. Összefüggő lehetőség úgy, hogy Isten akaratá­nak bennünk, közöttünk való. megtestesülése megteremti bennünk, közöttünk és körülöttünk, de-továbbmenve: velünk és általunk az ő országát. Megteremti úgy. hogy Istennek a világmindenséggel, az em­berrel egyidősen megvannak erre a maga eszközei, elsősorban igéje, másodrendben az igére hallgató, a testté lett Ige — Jézus Krisztus — nyomában járó ember — remélhetően mi magunk is. Mert Istennek országa már „betört” ebbe a világba, de ahhoz, hogy megléte nyil­vánvalóvá legyen, Istennek szüksége van az ő akaratát cselekedni kész emberekre. Olyanokra, akik nemzedékről-nemzedékre hűsége­sek tudnak lenni a hitben, ragaszkodni tudnak Megváltójukhoz és olyanokra, akik életükkel, szolgálatukkal készek megvalósítani Isten minden szándékát ebben a világban. Ha úgy tetszik, gondolatmenetünk végén elérkeztünk oda. ahhoz a felismeréshez, amivel Isten legújabb időnkben ajándékozta meg egy­házunkat: a diakóniai teológiához. S, hogy elérkeztünk, az nagyon természetesnek mondható, mert ez az Isten igéjének lényegét kife­jező út adja meg számunkra azt a lehetőséget, amely elvisz bennün­ket Isten akaratának teljesítéséhez, szolgáló életünkkel az ő orszá­gának e földön való, Isten által kívánt kiábrázolásához. Elvisz ben­nünket úgy, hogy ez semmiképpen sem a mi „érdemünk”, vagy a mi valamiféle „teljesítményünk", hanem egyszerűen csak engedelmes­ségünk Isten áldotta gyümölcse. Olyan gyümölcs, amelynek nemléte, vagy megléte nem lehet közömbös a számunkra, mert Isten országa mindig jelen van ugyan közöttünk, de nekünk nem mindegy az, hogy nélkülünk, vagy velünk. Vámos József Iiiuídkozztink! Urunk, Istenünk! Nyilvánvalóvá tetted számunkra, sőt szívünkbe írtad akaratodat; Jézus Krisztus által pedig megmutattad a te orszá­godba vezető utat. Munkáld bennünk, hogy életünk akaratodat szol­gálja, hogy készek legyünk minden jóra, hogy azt tegyük, ami ked­ves előtted és így dicsőítsünk téged itt a földön és az örökkévalóság­ban. Ámen. Papné találkozó Békéscsabán 1978. december 9-én 12 papné jött össze Békéscsabán. Povázsai Mihály igazgató lelkész szolgá­latával először együtt vettek úr­vacsorát. Majd Mekis Adám es­peres tartott előadást: A lelkész első munkatársa a »felesége cím­mel. A találkozó folytatásaként: A papnék beszélnek összefoglaló címmel szólt Brebovszky Gyulá- né (Csorvás) a gyülekezeti mun­káról. Petor Jánosné (Békés) a társadalmi szolgálatról, Mekis Ádámné (Békéscsaba) a helyi szeretetotthonról. Utazásaikról számoltak be a lelkészüdültetésben részt vettek közül: NSZK-ról Táborszky Lászlóné (Békéscsaba), NDK-ról Huiey Alfrédné (Gerendás), Finn­országról Fábry Istvánná (Mező- berény) és Szovjetunióról lelké­szek társasutazása kapcsán Po­vázsai Mihályné (Békéscsaba). Záróáhítatot Huley Alfréd (Ge­rendás) tartotta. A jól sikerült papnétalálkozót a békéscsabai gyülekezet gazdag vendéglátással segítette. Huley Alfréd A SZENTLÉLEK, A KERESZTYÉN ÉLET ÉS AZ EURÓPAI EGYHAZAK • Az Európai Egyházak Konfe­renciájának VIII. nagygyűlését 1979. október 18—25-ig tartják Kréta szigetén. A nagygyűlés két újdonsággal szolgál: először lesz ortodox környezetben és először lesz a Szentlélek munkája — te­hát a harmadik hitágazat tartal­ma — a teológiai munka közép­pontjában. A nagygyűlés plénumán három ortodox főelőadás hangzik majd el, így előadó lesz Alekszej met- ropolita a Szovjetunióból, aki az elnökség helyettes elnöke is, va­lamint Bazileiosz Gontikakisz archimandrita, az Athosz hegyi kolostorból. A négy altémát — az egyházak egysége, az európai teológia, ige­hirdetés és diakónia, az élet vé­delme és a béke szolgálata — -ki­sebb csoportokban fogják tár­gyalni. Minden nap bevezető bib­liai tanulmánnyal kezdődik 1 Kor 12—14 igéi alapján. Rövidesen megjelenik a nagy­gyűlés előkészítő füzete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom