Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-14 / 2. szám
^ öKumené öKumené éb öKumené ^ LV$Z-ortodox találkozó AZ OROSZ ORTODOX EGYHÁZ meghívására 1978. október 6—12-ig látogatást tett a Szovjetunióban a Lutheránus Világ- szövetség delegációja. A tíztagú küldöttséget Josiah Kibira (Bukóba, Tanzánia) püspök, a világszövetség elnöke és dr. Carl Mau főtitkár (Genf) vezette. Az evangélikus vendégeket október 8-án a zagorszki Szentháromság kolostorban Pimen pátriárka fogadta. Ezt megelőzően a vendégek részt vettek azon az istentiszteleten, melyet Szent Szergejnek, a kolostor megalapítójának emlékére tartottak, s melyen feltűnő volt a jelenlevő ortodox hívők nagy száma. A rákövetkező napon Moszkvában a vendégek felkeresték az Orosz Ortodox Egyház külügyi hivatalát, ahol a hivatal vezetőjévé! Juvenalij fnetropolitával és munkatársaival őszinte és baráti megbeszélést' folytattak. Mindkét fél kinyilvánította azt a szándékát, hogy a Lutheránus Világszövetség és az Orosz Ortodox Egyház közötti kapcsolatokat el akarják mélyíteni. Különös hangsúlyt kapott a kölcsönös megértés előmozdítása, egymás teológiai gazdagítása és a szociális élet minden területén való testvéri együttműködés! A külügyi hivatalban folytatott megbeszélés során természetesen jelentős szerepet kapott annak a nemzetközi dialógusnak az előkészítése. melyet az ökumenikus patriarchátus közösségéhez tartozó 14 au tökeiéi ortodox egyház és a Lutheránus Világszövetség között terveznek. Juvenalij met- ropolita kijelentette, hogy egyháza kész a világszinten folytatandó evangélikus—ortodox dialógusban való részvételre. Az Orosz Ortodox Egyház az össz- ortodox bizottság tagjául kinevezte a maga részéről fAugusztin Nikitin archimandritát és Metho- diusz Nemcsov archimandritát, teológiai, ^professzorokat. A megbeszélések során egyúttal mindkét fél aláhúzta annak szükségességét, hogy az ortodox és az evangélikus egyházak között folytatott regionális megbeszéléseket, melyek már évek óta folynak, továbbfolytassák. Az Orosz Ortodox Egyház ilyen dialógust folytat az NDK-beli Egy- házszövetséggel, az NSZK-beli evangélikus egyházzal (EKD) és a finn evangélikus egyházzal. Ezeket a regionális dialógusokat nem egyszerűen csak folytatni kell — mondotta dr. Carl Mau, az LVSZ főtitkára —, ezek a megbeszélések, eddig elért és még várható eredményeikkel, a- nemzetközi evangélikus—ortodox dialógus alapját kell képezzék. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG ELNÖKE, Josiah Kibira püspök az Orosz Ortodox ÜLÉST TARTOTT A GYAKORLATI TEOLÓGIAI SZAKCSOPORT A Gyakorlati Teológiai Szakcsoport november 15—16-án kétnapos munkaülést tartott Budapesten a Teológiai Akadémián. A Szakcsoport vezetője Groó Gyula professzor megemlékezett a Szakcsoport tízéves fennállásáról és működéséről. Az elmúlt évben megkezdett témát — „Diakóniai felelősségünk a teremtett világért” — folytatva Missura Tibor istentiszteleti modellt ismertetett a „Közlekedés napja” alkalmára. Gáncs Péter gyülekezeti est tervezetét ismertette „Isten világa a mi világunk” témáról, vetített'képek és hangszalagfelvételek segítségével. — Csepregi Zsuzsa a külföldi tanulmányútján megismert új lelkipásztorképző módszerekről számolt be. Benczúr László ismertette a készülő új Énekeskönyv imádságos részével kapcsolatos eddigi javaslatokat. Az ülés elhatározta, hogy felajánlja segítségét ebben a munkában és bekapcsolódik az imádságos rész megszerkesztésébe. Egyháztól kapott meghívás jelentőségét hangsúlyozta Moszkvában. Hálás köszönetét mondott azért, hogy az evangélikus látogatók lehetőséget kaptak a szovjet társadalomban élő orosz ortodox és más felekezetű keresztyének benyomást keltő bizonyságtételének megismerésére és a lelki életükben való részvételre. Az LVSZ-delegáció Moszkvában és Kijevben templomokat és kolostorokat keresett fel, ezenkívül istentiszteleteken, így baptista közösségben is, vett részt. Kijevben fogadta a delegációt Makarij püspök, aki az Orosz Ortodox Egyházat a legutóbi időkig képviselte aiz Egyházak Világtanácsa központjában. és akinek jelentős szerepe volt a látogatás létrejöttében. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG DELEGÁCIÓJÁNAK TAGJAI voltak: az elnök, Josiah Kibira püspök (Bukóba Tanzánia) ; a végrehajtó bizottság tagjai: Paavo Kortekangas püspök (Kuopio, Finnország) és Do- rairaj Peter egyházelnök (Nel- lipuppam, India); Heinrich Rath- ke mecklenburgi püspök (Schwerin, NDK); a főtitkár, Carl Mau (Genf); az evangélikus—ortodox nemzetközi dialógust előkészítő evangélikus csoport vezetője, Georg Kretschmar professzor (München, NSZK)-; a felekezet- közi tanulmányi titkár, Daniel Martensen (Genf), az Európa- titkár, Paul Hansen (Genf); Harald Kalnis lelkész (Riga, Szovjetunió) és Friedrich König szerkesztő (Genf). Kányádi Sándor: Egy tizenhat éves fiú halálára Jaj. jaj, jaj! Sírhatunk több ezer év előtti állapotunkba visszahullva, ruhánkat megszaggatva; üvölthetünk a fájdalomtól, mint a vadak, szűkölhetünk, vinnyoghatunk, mint a vadak, pedig a világot el tudnók pusztítani, nagyképűségünkben, józanul, emberi formák birtokában, a világot el tudnók pusztítani. Motyoghatjuk, ha már zokogni sincs erőnk, a könnyeit maszatoló. magára maradt gyermek tehetetlenségével hajtogathatjuk nagyképű szavainkat, hogy a világot el tudnók, a világot egyetlen gombnyomással el tudnók pusztítani, de azt, akinek vérét gennyé rohasztja, akinek vérét gennyé-rohasztotta a rák... Jaj. jaj, jaj! Miféle törvény? Miféle törvény? Pára futja el a mikroszkópokat. A költő „Legszebb versei” kötetéből. Megjelent Bukarestben 1977- ben. Új lelkészlakás Mohácson Új harangláb Pogányban (Folytatás az 1. oldalról) viszonylag kis helyen szép és kényelmes otthont építeni. Itt hangzott el Káldy Zoltán püspök avató áldása: „Legyen áldott aki itt belép, legyenek áldottak a benne lakók.” DÉLUTÁN IS ' SŰRŰ KÖDBEN haladtunk Pogány felé. Kis község, Pécs szórványa, német ajkú település, ugyancsak megszenvedte a kitelepítést. A község felé haladva Káldy Zoltán püspök pécsi segédlelkészi szolgálatának emlékeit idézte. Hófúvásban, gyalog, máskor sárban- porban kerékpáron jött e kis községbe; hogy a régi imaházban zengjen németül az ének és magyarul az igehirdetés. A régi út képe erősen megváltozott. Nem a süppedő, sáros fasormenti földúton. hanem sima bitumenes úton érkeztünk a faluba. Új házsorok emelkednek, feledtetve a régi képet. De egyszerre harang- szó csendült, és megálltunk az imaház előtt. A pécsi gyülekezet elnöksége Balikó Zoltán lelkész és Müller György felügyelő köszöntötték a vendéget. Kedvesen csengő gyer- mekhamgok köszöntő verset mondtak. Szép ajándékot adott át egy asszonytestvérünk a 20 éves püspöki jubileumát ünneplő püspöknek. Sólyom Károly esperes itt e kedves, régi emlékeket idéző szórványban köszöntötte a Tolna-Baranyai Egyházmegye nevében a jubiláló püspököt. Úgy éreztük — mondta — itt a leg- méitóbb köszönteni a szórványokat annyira szerető püspököt, a szórványban. Egyszerre felforrósodik a levegő. Megremeg a hang, fátyolos lesz a tekintet, ragaszkodó szeretetet dobog a szív. Ez az egyház csodálatos valósága. v KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK MÁTÉ 11, 28—29 ALAPJÁN prédikált. Az egyház azért van, hogy Krisztus szere tete töltse meg az embereket. Ezért hív, jöjjetek énhozzám. Ki ez a Jézus, aki minden terhet kész magára venni, a világ minden fáradtságát, gondját. Isten Fia és mégis Szolga, aki segíteni akar mindenkin. Mit ad ez a Jézus? Nemcsak belső békét, Istennel rendezett viszonyt, leveszi a terhet és „új terhet” ad, az Ó igáját. Ez a szeretet igája, amivel leterhel, hogy nagyon szeressünk mindenkit e világban. Az istentisztelet végén a gyülekezet az imaház udvarára vonult, ahol ünnepi fehérre me- szelten állt az új harangláb. Az avatás megáldó szolgálata után megszólalt a két harang és zengett a hangjuk, hogy hívja, gyűjtse Isten népét. A gyülekezet kedves szeretet- vendégsége után újra beléfúró- dott az autó reflektora a ködös éjszakába és most már hazafelé tartott. Egy kis csokor virág üzenete és a szórványgyülekezetek szeretettnek melege kísérte a bentülőket. —m —y ILLUSZTRÁLT ÚJSZÖVETSÉG LENGYELORSZÁGBAN Most első ízben jelent meg illusztrált Újszövetség Lengyelországban. Az 1975-ös lengyel fordítás, valamint 220 színes illusztráció felhasználásával jelent meg a kötet, melyben a szöveghez rövid kommentár és a bibliai kifejezések mutatója is csatlakozik. A kiadást nagy érdeklődés kísérte — felekezeti különbség nélkül. Az első héten 12 000 példányt adtak eL Isten országa nélkülünk vagy velünk ? Mt 6, 10 A Miatyánknak ebben a mai vasárnapra igehirdetésül kijelölt rövid részében végeredményben ugyanazt kérjük: amikor Isten országának eljöveteléért könyörgünk, akkor egyúttal az ő akaratának érvényesüléséért fohászkodunk, vagy fordítva: amikor az ő akaratának beteljesedését várjuk, akkor országának megvalósulását is óhajtjuk. Azonban más közös vonások is vannak ebben a kettősségében is egyirányú kérésben, olyanok, amelyek tőlünk függetlenek és olyanok, amelyek rajtunk múlnak. / ISTEN ORSZÁGA TŐLÜNK FÜGGETLENÜL IS MEGVALÓSUL és az ő akarata a mi sszándékáinktól függetlenül is érvényre jut. Így történt ez mindig és így is történik, mert Isten a maga semmihez sem mérhető hatalmával teremtette a világmindenségét, a senki és semmi által nem befolyásolható akaratából teremtette az embert, ő határozza meg a világmindenség sorsát, az emberiség történetét és ő teljesíti be szándékát ideig és örökkétartó országának építésével. Mindez nem rajtunk múlott és nem fog rajtunk múlni soha. De nem mi határozzuk meg az ő országának, akaratának milyenségét sem. Ez a „milyenség” pedig: a jóság, a szeretet, az igazságosság, a megértés, a béke, a könyörület, a megelégedettség, az igaz emberség, az emberek közötti egyenlőség, testvéri barátság kiteljesedése és megvalósulása. Mondottuk és most megismételjük: Isten országának eljövetele, megvalósulása, akaratának beteljesülése tölünk független valóság és tőlünk függetlenek azok az ismertetőjelek is. amelyek ezt a valóságot jellemzik. így, ilyen tartalommal írja ezt Luther Márton a Kiskátéban: „Isten országa eljön magától, kérésünk nélkül is... ”, „Isten jó és kegyelmes akarata meglesz imádságunk nélkül is... ”, 'majd ÍQV folytatja: „mégis azt kérjük ebben az imádságban, hogy hozzánk is eljöjjön”, „hogy bennünk is meglegyen”. HOGY ORSZÁGA „HOZZÁNK IS ELJÖJJÖN”, hogy jó és kegyelmes akarata „bennünk is meglegyen” ez az, ami már nem független tőlünk, hanem nagyonis személyes dolgunk és ugyanakkor nagyonis összefüggő lehetőség. Összefüggő lehetőség úgy, hogy Isten akaratának bennünk, közöttünk való. megtestesülése megteremti bennünk, közöttünk és körülöttünk, de-továbbmenve: velünk és általunk az ő országát. Megteremti úgy. hogy Istennek a világmindenséggel, az emberrel egyidősen megvannak erre a maga eszközei, elsősorban igéje, másodrendben az igére hallgató, a testté lett Ige — Jézus Krisztus — nyomában járó ember — remélhetően mi magunk is. Mert Istennek országa már „betört” ebbe a világba, de ahhoz, hogy megléte nyilvánvalóvá legyen, Istennek szüksége van az ő akaratát cselekedni kész emberekre. Olyanokra, akik nemzedékről-nemzedékre hűségesek tudnak lenni a hitben, ragaszkodni tudnak Megváltójukhoz és olyanokra, akik életükkel, szolgálatukkal készek megvalósítani Isten minden szándékát ebben a világban. Ha úgy tetszik, gondolatmenetünk végén elérkeztünk oda. ahhoz a felismeréshez, amivel Isten legújabb időnkben ajándékozta meg egyházunkat: a diakóniai teológiához. S, hogy elérkeztünk, az nagyon természetesnek mondható, mert ez az Isten igéjének lényegét kifejező út adja meg számunkra azt a lehetőséget, amely elvisz bennünket Isten akaratának teljesítéséhez, szolgáló életünkkel az ő országának e földön való, Isten által kívánt kiábrázolásához. Elvisz bennünket úgy, hogy ez semmiképpen sem a mi „érdemünk”, vagy a mi valamiféle „teljesítményünk", hanem egyszerűen csak engedelmességünk Isten áldotta gyümölcse. Olyan gyümölcs, amelynek nemléte, vagy megléte nem lehet közömbös a számunkra, mert Isten országa mindig jelen van ugyan közöttünk, de nekünk nem mindegy az, hogy nélkülünk, vagy velünk. Vámos József Iiiuídkozztink! Urunk, Istenünk! Nyilvánvalóvá tetted számunkra, sőt szívünkbe írtad akaratodat; Jézus Krisztus által pedig megmutattad a te országodba vezető utat. Munkáld bennünk, hogy életünk akaratodat szolgálja, hogy készek legyünk minden jóra, hogy azt tegyük, ami kedves előtted és így dicsőítsünk téged itt a földön és az örökkévalóságban. Ámen. Papné találkozó Békéscsabán 1978. december 9-én 12 papné jött össze Békéscsabán. Povázsai Mihály igazgató lelkész szolgálatával először együtt vettek úrvacsorát. Majd Mekis Adám esperes tartott előadást: A lelkész első munkatársa a »felesége címmel. A találkozó folytatásaként: A papnék beszélnek összefoglaló címmel szólt Brebovszky Gyulá- né (Csorvás) a gyülekezeti munkáról. Petor Jánosné (Békés) a társadalmi szolgálatról, Mekis Ádámné (Békéscsaba) a helyi szeretetotthonról. Utazásaikról számoltak be a lelkészüdültetésben részt vettek közül: NSZK-ról Táborszky Lászlóné (Békéscsaba), NDK-ról Huiey Alfrédné (Gerendás), Finnországról Fábry Istvánná (Mező- berény) és Szovjetunióról lelkészek társasutazása kapcsán Povázsai Mihályné (Békéscsaba). Záróáhítatot Huley Alfréd (Gerendás) tartotta. A jól sikerült papnétalálkozót a békéscsabai gyülekezet gazdag vendéglátással segítette. Huley Alfréd A SZENTLÉLEK, A KERESZTYÉN ÉLET ÉS AZ EURÓPAI EGYHAZAK • Az Európai Egyházak Konferenciájának VIII. nagygyűlését 1979. október 18—25-ig tartják Kréta szigetén. A nagygyűlés két újdonsággal szolgál: először lesz ortodox környezetben és először lesz a Szentlélek munkája — tehát a harmadik hitágazat tartalma — a teológiai munka középpontjában. A nagygyűlés plénumán három ortodox főelőadás hangzik majd el, így előadó lesz Alekszej met- ropolita a Szovjetunióból, aki az elnökség helyettes elnöke is, valamint Bazileiosz Gontikakisz archimandrita, az Athosz hegyi kolostorból. A négy altémát — az egyházak egysége, az európai teológia, igehirdetés és diakónia, az élet védelme és a béke szolgálata — -kisebb csoportokban fogják tárgyalni. Minden nap bevezető bibliai tanulmánnyal kezdődik 1 Kor 12—14 igéi alapján. Rövidesen megjelenik a nagygyűlés előkészítő füzete.
