Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-03-18 / 11. szám

A gyermek jogai As ENSZ 1959. évi Nyilatkozata 1. Elv: A gyermek élvezi a je­len Nyilatkozatban megállapított jogokat. Minden gyermeknek, minden kivétel nélkül, joga van ezek élvezetére, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy más véleményre, nemzeti vagy társadalmi származásra, va­gyonra, születésre, egyéb helyzet­re tekintet nélkül, legyen az akár a gyermeké vagy családjáé. 2. Elv: A gyermek különleges védelmet élvez a jogi, valamint egyéb eszközökkel lehetőséget és alkalmat kap arra, hogy fizikai­lag, szellemileg, erkölcsileg, lelki­leg és társadalmilag fejlődjék, egészséges és szokásos módon a szabadság és méltóság viszonyai között. Az e célból elfogadott tör­vényekben a döntő meggondolás, a gyermek legjobb érdeke. 3. Elv: A gyermek születésétől kezdve jogosult névre és állam- polgárságra. 4. Elv: A gyermek élvezi a tár­sadalombiztosítás elveit. Joga van az egészséges növekedésre és fej­lődésre; ebből a célból különleges gondoskodást és védelmet kell biztosítani mind a gyermek, mind az anya számára, beleértve a megfelelő születés előtti és szüle­tés utáni gondoskodást. A gyer­meknek joga van a megfelelő táp­lálkozásra, lakásra, szórakozásra, és orvosi szolgáltatásokra. f 5. Elv: A fizikailag, szellemileg vagy társadalmilag hátrányos helyzetben levő gyermekeknek az 'adott helyzet által megkívánt kü­lönleges kezelést, oktatást és gon­doskodást kell biztosítani. 6. Elv: A gyermeknek, szemé­lyisége teljes és harmonikus ki- fejlesztése érdekében, szeretetre és megértésre Van szüksége. Ahol lehetséges, szülői gondoskodás és szülői felelősség alatt nő fel, de mindenképpen szeretetteljes lég­körben, erkölcsi és anyagi biz­tonságban; a kisgyermeket, amennyiben nem állnak fenn kü­lönleges körülrriériyek, nem lehet elszakítani az anyától. A társada­lomnak és a közhatóságoknak kö­telessége különös gondot fordí­tani a család nélküli és a megfe­lelő eltartásban szűkölködő gyer­mekre. Állami és egyéb segély folyósítása nagyobb családok gyermekei eltartása érdekében kí­vánatos. 7. Elv: A gyermeknek joga van az oktatásra, amely ingyenes és kötelező, legalábbis az elemi is­kolai fokon. A gyermeket olyan oktatásban kéll részesíteni, amely előmozdítja általános műveltségét, és képessé teszi, egyenlő esélyek alapján, képességei, egyéni ítéle­tei, erkölcsi és társadalmi felelős­ségérzete kifejlesztésére és arra, hogy a társadalom hasznos tagja legyen. A gyermek legjobb érde­kei kell, hogy az oktatásért és irányításért felelős személyeket vezessék, ez a felelősség elsősor-, ban a szülőket terheli. A gyermeknek meg kell adni minden alkalmat a játékra, szó­rakozásra, melynek az oktatással azonos célokat kell szolgálnia; a társadalomnak és a közhatósá­goknak e jog élvezetének előmoz­dítására, kell törekedniük. 8. Elv: A gyermeknek minden körülmények között elsőként kell védelemben, és segélyben része­sülnie, 9. Elv: A gyermeket védeni, kell az elhanyagolás, kegyetlenség és kizsákmányolás minden formájá­val szemben. Semmilyen kereske­delemnek nem lehet tárgya. A gyermeket a megfelelő alsó kor­határ elérése előtt nem lehet al­kalmazni; semmiképpen nem le­het egészségére vagy oktatására káros vagy olyan foglalkozásra, vagy alkalmazásra késztetni, amely hatással van fizikai, szel­lemi vagy erkölcsi fejlődésére. 10. Elv: A gyermeket védeni keli minden olyan gyakorlattal szemben, amely faji, vallási vagy más megkülönböztetést táplál. A gyermeket á megértés, türelem, a népek közötti barátság, béke és az általános testvériség szellemé­ben kell nevelni, 'és annak teljés tudatában, hogy energiáját és ké­pességeit embertársai szolgálatára szentelje. ELŐKÉSZÜLETEK A TÜRELMI RENDELET JUBILEUMÁRA Az ausztriai evangélikus és re­formátus egyház úgy döntött, hogy 1981-ben megemlékezik II. József császár 1781-ben kiadott türelmi rendeletéről. A szüper- intendensek. akik az ünneplésről tanácskoztak, egybehangzóan megállapították, hogy az ünnep­nek nemcsak a reprezentáció és az ausztriai protestantizmus be­mutatása jegyében kell végbe­mennie, hanem helyes lenne a gyülekezeteket és egyháztagokat bűnbánatra, hálaadásra és a hit bátorságára is hívni. Ezért min­den gyülekezetben legalább egy­hetes evangélizációt terveznek, melyhez segédanyagot bocsáta­nak ki. Szórványsorsban Tolnában Tenge lie Ebben az írásunkban szeret­nénk elvinni az Olvasót Tolna megyébe, ahol a szelíd lankák, jólevegójü erdőfoltok között ta­lálunk egy kedves községet. Régi térképeiken azonban még egy kü­lönös megjelölést találunk e he­lyén: Giiidly család. Ez máris arra indít, hogy egy pillantást vessünk a község történelmére. Gindly' Urban 1678-ban kapott a királytól nemességet mint mar­ha kereskedő szolgálataiért, majd a töáök kiűzése után 17 000 kát. hold földet. Ez a hatalmas bir­tok házasság útján részekre bomlott, így a Benyovszky csa­ládba Gindly Mária, Csapó csa­ládba Gindly Katalin, Bezeredj családba Gindly Zsófia vitt egy részt, ez volt együtt a Gindíy család. (Itt élt és szabadította fel jobbágyait elsőként Bezerédj István 1848-ban) A századfordulón került sor a birtok egyik részének parcellázá­sára, amikor is 38 községből jöt­tek az első telepesek. A legtöbb mégis Györkönyből, de jöttek Kis .és Nagyszékelyből, Kajdacs, Zom­ba, Györak,' Sárszentlőrinc, Var­sád,' Fadd-ról is sokan. 19ál óta lett a helység neve: Tengette. A BETELEPEDŐK KÖZÖTT VOLTAK EVANGÉLIKUSOK IS. Eleinte edszóródottnak érezték magukat az új településen. Ha igazi ünnepet akartak, „haza­mentek” a régi amyagyülekezet- be. Rendszeres lelkigondozásukat a szekszárdi misszió és szórvány­gyülekezet kezdte meg. Közel ötven évvel ezelőtt a mind jobban összemelegedő kis gyülekezet kihelyezett segédlel­készt kapott és hamarosan meg­indult a templomépítés. Önálló gyülekezetté lettek : .kb. 350 lé­lek. Lehel Ferenc lelkészük szer­vező majd templomépítő munká­ja után indult virágzásba a kis gyülekezet. Lelkészük távozása után a lélekszám csökkenés, anyagi nehézségek, és a lelkészi szolgálat észszerűbb beosztása miatt nem lehetett önállóan fenn­tartani a gyülekezetét. Dönteni kellett melyik szomszédihoz csat­lakozzanak. Kölesd volt a leg­közelebb, Szekszárdihoz vonta őket a régi kapcsolat, mégis Pakshoz csatlakoztak, .ahol re­mélték a szolgálat és gyülekeze­ti élet megújulását. „A gyermekről és az ifjúságról való gondoskodás: az egész társadalom ügye“ (Folytatás a 3. oldalról) egész emberiséget a békére való berendezkedésre. Valóban a béke egész koncepciójára. Nos, ezzel az egyházak szolgálata, az emberek gondolkodásmódja vált eggyé. Ahogyan ma a vallásos ember él, az agya, szíve-Ielke egy a béke gondolatával. És ha jön váratlan megpróbáltatás, mint volt az amerikaiak vietnami agressziója, vagy most a kínai agresszió Viet­nam ellen — erről a bázisról tisz­ta az értékítélet, az állásfoglalás az agresszióval szemben és a bé­ke védelmében. MÁSIK TERÜLET A HAZA­FIAS NEVELÉS — hadd teszem hozzá — az internacionalista ne­velés. Egyházam, az evangélikus- egyház a nemzetiségi villongások­tól igen sokat szenvedett a múlt­ban, amikor egymásnak uszítot­ták a nemzetiségeket. Mai napig is ebben az egyházban prédiká­lunk nemcsak < magyarul, hanem németül és szlovákul is. Nekünk különösen drága az, hogy miköz­ben mélyen szeretjük ezt a hazát, aközben a más nemzetek, népek megbecsülése is érvényesül benne. Ez az ország óriási utat tett meg, a fejlődés íve rendkívül nagy. Én ugyan történész vagyok, de nem­csak történelemkönyvekből, ha­nem saját - tapasztalatból tudom, hogy 1940-ben Szatmár megyében az egyházfim bocskorban járt a szegénység jeleként. Sok adatot lehetne felsorolni, hogyan élt az ember akkor, s mekkora a fejlő­dés íve a mai napig, de ezt csak egy összefüggésben lehetett elérni. Erre nem kerülhetett volna sor, ha nem lett volna felszabadulás, vagy ha nincs Szovjetunió, vagy nincs a népek, nemzetek barát­sága, az internacionalizmus. MA MAR A CSALÁDOKBAN kisgyermek kortól kezdve meg­gyökeresedik ez a szemmérték és látásmód, S erről a bázisról, a tudatfejlődésnek erről a nagy, megtett útjáról lehet mondani azt, hogy valóban nem jámbor óhaj, hanem valóság, hogy tény­leg az egész társadalom ügye a gyermekről és ifjúságról . való gondoskodás. Koncepciójában, cél­kitűzésében, gyakorlati következ­ményeiben; egy úton haladunk, és egy a cél a népi-nemzeti egység keretében. ELEINTE HALLATSZOTT A SZÓRVÁNYSORS KÍSÉRTÉSE. Csüggedés. széthullik a gyüleke­zet, más felekezethez csapódnak a hívek, gyengék vagyunk. Is­tennek hála neon így történt. Há­rom hónap alatt mindenkit lel- kereseft otthonában a lelkész és észrevették, van lelkészük. Pon­tos időben, jó és rosszidőben, megvoltak a gyülekezeti istentisz­teletek. Az istentiszteleten kívül szeretetvendégség kedves hangu­lata. bibliaórák imádsága, ima­hét ökumenikus érzése, reformá­ció szolgálat lutheránus öntudata kapcsolta össze újra a híveket. Ha egy gyülekezet él annak anyagi, vetülete is van. Szívesen hozta mindenki a maga áldoza­tát a gyülekezet céljaira. Az üres pénztár újra telni kezdett. Az éledés jele, hogy igényeink .is növekszenek. Renováltuk a tem­plomot, a gyülekezeti házat (pa­rókiát) szebbé, nagyobbítottuk a gyülekezeti termet, villamosítot­tuk a harangozást, garázst léte­sítettünk, hiszen, a szórványmun­ka nélkülözhetetlen kelléke ma a jármű és arra vigyázni kell. Teológusoknak, diakóniai és más közegyházi célokra igen szépen adakoztak a hívek. E SOROKAT BIZTATÁSUL ÍROM, nem dicsekedni akarunk. Isten áldása, hogy így történt, de arra szeretnénk rámutatni, hogy a szórványsors nem szükségké­pen jelent sorvadást, veszteséget. Jelenthet életet, gyarapodást is. Egy volt anyagyülekezet társ- gyülekezetté lett. Sokan azt mon­dották erre: beszűkülés, éppen Tengelic példája mutatja, nem az. Ha van Isten igéjére szom­jas gyülekezet, ha van egy-egy Isten ügyéért fáradozni kész gondnok és presbitérium, akkor nem a szóródás, hanem az éle­dés a jellemző. A TENGELICI NÉP SZOR- GALMAS NÉP. A hívek a gazda­sági és társadalmi életben is helyt álflnák. Szorgalmuk a TSZ- ben éppúgy, mint a háztájiban szép eredményeket mutat. Zöld­ség, burgonya termelésük híres, állattartásuk színvonalas,. Köz­ség és gyülekezet számára pe­dig ígéretes az a tény, hogy a közelében épül fél az atomerőmű, amely nyilván az egész környék fejlődése szempontjából nagy lendületet hoz. Sólyom Károly Vallomások a múltból és a jelenből. JOHANN GOTTFRIED HERDERRÖL (1744—1803), a weimari evangélikus szu­perintendensről, egy ideig Goethe barát­járól, köztünk magyarok között legin­kább egy félreértett megjegyzése maradi fent. Ez alapján úgy könyvelték el, mint­ha ellenszenvvel viseltetett volna a ma­gyar nép iránt. Kora jelentős filozófusa volt, egyházi szolgálatában odaadóan hű­séges. Vérbeli pedagógiai érzékkel törő­dött a lelkészek és gyülekezetek nevelé­sével, különösen is szívügye volt az egy­házi ének. Mint teológus, természetesen egyháztörténeti korszakának korlátái kö­zött mozgott, Jézusban az igazi ember mintaképét látta. 685 oldalas kötet jelent meg most tol­lából magyarul (Gondolat kiadó, 1978). Két nagy művéből, az „Eszmék az embe­riség történetének filozófiájáról” (ez a magyar kiadás főcíme is) és a „Levelek a humanitás előmozdítására” című írá­sából kapunk a könyvben részleteket. A német felvilágosodás egyik legnagyobb hatású alakjának a gondolatvilágáról hű képet ad a kötet. A közel kétszázéves írások meglepetése számunkra, hogy a természet világa és a történelem felől közelíti meg az emberiség életét, fejlődé­sét. tehát beleágyazottan nagy összefüg­gésekben. S egyértelműen a humanitás mellett tesz tanúságot. Az emberi termé­szetbe és a társadalomba, a történelem­be rejtett isteni cél a „humanitás”, az emberség kibontakozása. „Ami jót a tör­ténelemben cselekedtek, azt a humanitás jegyében tették, ha viszont őrültséget, bűnt és gyalázatosságot követtek el, ak­kor a humanitás ellen cselekedtek” — ír­ja, s ez úgy hangzik, mintha napjaink­ban vetették volna papírra, jelenünk nagy eszméjéről, a humanizmus érvé­nyesüléséről. A tanulmánynak beillő Előszó, Rath- mann János munkája, igazságot szolgál­tat Herdernek a magyarokra vonatkozó baljóslata tekintetében, mely így hang­zott: „Most szlávok, németek, vlachok és más népek közt az ország lakosainak ki­sebbik részét alkotják és évszázadok múltán talán a nyelvüket is alig lehet majd megtalálni." A kutatás kiderítette, hogy Herder téves forrásból merítve a valóságosnál kisebbre becsültq a magya­rok akkori számát, de a következő évti­zedben, az 1790-es években már reálisán látta a magyarországi helyzetet, s akkor már a Habsburgok erőszakos németesí­tést politikájától féltette a magyaroknak és a monarchia más népeinek nyelvét és nemzeti jellegét. Az őt túlélő fiatalabb magyar író kortársai — Kazinczy, Ver­seghy, Batsányi — tisztelték, Kazinczy volt az első magyar fordítója is és szava­it intelemnek tekintették a magyar nyelv és nemzeti jelleg ápolására. A mai korszerű meggyőződés — s ezt örömmel állapítjuk meg, mint evangé­likus voltának, a reformáció talajában való gyökerezésének egyik vonását —>: egybecseng Herderrel. idézem őt: „A nemzeti talajon növekszik a kultúra a legjobban, sőt, mondhatnám, csak a nemzet öröklött és tovább öröklődő nyel­vében képes fejlődni. A nyelv az, ami ra­bul ejti egy nép szivét, s vajon nem nagy gondolat-e, hogy magyarok, szlávok, vla­chok és megannyi más nép földjén az ő gondolkodásuk szerint, az ö fegSajátabb és legkedveltebb módjukon ültessük el a jólét magvait, ma és a legtávolabbi jö­vőben.” Az Eloszó-val csak egy ponton kell vi­táznunk: „az Isten az ő számára relatív fogalommá vált. megszűnt transzcendens hatalgm lenni”. Azzal, hogy Herder — helyesen — „lemondott a történelem transzcendens magyarázó elveiről” és „a történelmet az okozati összefüggések ... alapján szemlélte" —. még egyáltalán nem tagadta meg Isten valóságát, hanem nagyon is mai teloógiai alapállást foglalt el. Éppen. így kap a történet-filozófiájá­ban központi fogalomként gyakran hasz­nált isteni „Gondviselés” egészen lutheri és, modern hivő csengést: Isten emberi, történelmi tényezőkön át végzi világkor­mányzó munkáját. Bizonyos, hogy — mint céloztunk már reá — Herder ke­resztyén hite a korának teológiai korlá­táihoz kötött, de mégis valóságos hit az élő Istenben. Mi Jézus Krisztusról, a Megváltóról többet és mélyebbet vallunk, mint Her­der, de meggyőződésünkbe azt is bele­foglaljuk, amit 6 mondott: „A keresztény vallás, amelyet Krisztus vallott, tanított és gyakorolt, maga a humanitás volt..., mégpedig a legszélesebb értelemben, a legtisztább forrásból merítve, a leghaté­konyabban alkalmazva.” JANCSÓ ADRIENNE ELÖADÓMÜ- VÉSZNŐ önéletrajzi vallomását olvas­hattuk az Üj Írás folyóiratban (1978, 11. szám), majd a Látóhatárban (1979, janu­ár). Hogy a színésznőnek készülő erdélyi lányból az élet és a körülmények fordu­latai révén mint vált hazánk versmondó­jává,' az megkapó példája — ide Herder kedvelt szava kívánkozik — a Gondvise­lés eszközeinek és útjának. Ezerötszaz magyar versből álló repertoárjával, har­mincnál' több önálló műsorával járta az elmúlt években az országot. Irodalmi est­jeinek csúcsa a magyar népköltészetet megszólaltató „Földédesanyám” és a „Légy már legenda”, Kuncz Aladár Fe­kete kolostor című regényének részletei Dsida Jenő verseivel. Versmondó elve: nem a költőt akarja magára ölteni, ha­nem az általa létrehozott művet megszó­laltatni. Néha fáj neki, hogy szava elröppen, művészetét nem örökítheti az utókorra. S ekkor rádöbben a szolgálat értelmére. Hány olyan ember élt az elmúlt évezre­dekben — írja —, „aki nem alkotott, de gyönyörködtetett? Szolgált. Igen. szolgák voltak a muzsikusok, a versmondók, a színészek, az igricek. táncosok, mimesek. Szolgálták kortársaikat, semmi reményük nem lehetett arra, hogy elhangzó dala­iknak, szavaiknak, elröppenő mozdula­taiknak egyetlen pillanata is tovább élj’. De „megkapták jutalmukat az örökkéva­ló pillanatban, mikor megérezték, hogy hallgatóik lelke együtt rezdül velük..'. Égy ilyen pillanat bizonyára felér a ma- radandóság érzésének örömével”. Bizony felér — az előadónak és hallgatóinak! Lehetne-e más címe a röpke önéletrajzi­nak, mint amit Jancsó Adrienne föléje irt: „A maradandó pillanat?!” Tovasuhanó és mégis maradandó pil­lanat — ez nemcsak a művészet minden­kori élményének hű kifejezése, hanem névtelen, egyszerű életek örömöt adó, szolgáló, perceinek felmagasztosuló értel­me is. Veöreös Imre í i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom