Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-14 / 2. szám
Fiatalok* a Lellíészképesátő Bizottság előtt A Déli Egyházkerületben november 'közepén, 'tartották a lelkészképesítő vizsgát. Nem mindenki tudja gyülekezeteinkben, hogy a fiatal lelkészek a leikészi oklevelet nem a Teológiai Akadémián kapják, hanem .azt a Lelkészképesítő Bizottság adja, melynek elnöke az egyházkerület püspöke. Mindkét egyházkerületben van Lelkészképesítő Bizottság. A Teológiai Akadémia ötévi tanulmány után szigorlati bizonyítványt ad a végzett hallgatóknak. Ezt követően az egyház- kerület püspökei lelkésszé avatják azokat, akik kérik felavatásukat. Elvileg előfordulhat, az is, hogy valaki ötévi teológiai tanulmányai után nem kéri lelkésszé avatásét, hanem vagy más egyetemen folytatja tanulmányait, vagy világi állást vállal. A felavatott fiatal lelkészek gyülekezeti szolgálatba kerülnek egy-egy esperes, vagy lelkész mellé, hogy ott végezzenek lelkész! szolgálatot. Két-három évi gyakorlati munka után a Lelkészképesítő Bizottság előtt kell vizsgát lenniük. Ha ezt' sikeresein megállják, megkapják a leikészi oklevelet, melynek birtokában már megválaszthatok rendes gyülekezeti lelkészeknek. Érdekelheti a gyülekezeteket, hagy miképpen folyik le a 1el- készképesítő vizsga. A vizsgának írásbeli és szóbeli része. van. A Déli Egyházkerületben négy írásbeli dolgozatot kellett készítenie minden jelöltnek. El kellett készíteni egy igehirdetést Lukács 18. 1—8 alapján, amelyben a hamis bíróról van szó, aki nem akarta meghallgatni a szegény özvegynek a kérését. Egy tudományos teológiai dolgozatot is kellett írni ezen a címen: „Mely részletekre támaszkodhatik a diakóniai teológia Pál apostol Korinthusiakhoz írt leveleiben.” A fiatal lelkészeknek meg kellett keresniük a Korinthusii levelekben azokat a szakaszokat, amelyek alapul szolgálhatnak a diakóniai teológia továbbfejlesztéséhez, ezeket a részeket magyarázniuk kellett, végül rendszerbe kellett foglalniuk az írásmagva- rázat eredményeit. A harmadik dolgozattal kapcsolatban az volt a feladat, hogy írjanak egy szere- tetven.dégségi előadást erről a témáról: „Az Ágostai Hitvallás ökumenikus szelleme”. Azt kellett kutatnunk hitvallást iratunkban, hogy az mennyiben ad indítást a keresztyén egyházak ökumenikus közeledésére, és milyen mértéket ad az egyházak egységének munkálásához. Végül egy dolgozatot kellett készíteniük a harmadik parancsolatról: „Szenteld meg az ünnepnapot!” Ügy kellett elkészíteniük ezt a dolgozatot, hogy 13—14 éves gyerekek szájmára közelhozzáik és megmagyarázzák az ünnepnap megszentelését. A jelöltek hónapokon keresztül készültek ezekre az írásbeli dolgozatokra. Végül valamennyi dolgozat beérkezett, és azokat kiosztottuk bírálatra a Lelkészképesítő Bizottság tagjainak. Mivel 9 fiatal lelkész jelentkezett a lelkészképesítő vizsgára és mivel mind a kilencnek 4 dolgozatot kellett írnia, összesen 36 dolgozatot kellett elbírálni. A bíráló munka nagy körültekintéssel és felelősséggel folyt le. Több dolgozat magas színvonalú volt, de voltak közepes értékűek is. Kitűnt, hogy a jelöltek közül többen nagyon lelkiismeretesen és alaposan vizsgálták a témákat. Végül is a Lelkészképesítő Bizottság szóbeli vizsgára bocsátotta mind á kilenc jelöltet. A szóbeli vizsgán 6 téma körül kellett számot adni: 1. Általános ismeretek a Szentírásról, 2. Az egyház tanításának ismerete (hitvallások). 3. Gyakorlati teológia (igehirdetés, tanítás, konfirmációi oktatás, ke-resztelés, eske- tés stb.). 4. Egyházunk élete (szerelte íintézimények, sajtó, teológiai felismeréseink, Lutheránus Világszövetség, Keresztyén Békekonferencia, szomszéd evangélikus egyházak története). 5. Egyház és jog (állam és egyház között kötött egyezmény, egyházi törvényeink ismerete), 6. Egyházi ének- és zeneismeret. (A magyar evangélikus egyházi énekköltészet története, Luther énekei, nevesebb énekszerzők életrajza, a gyülekezeti énektanítás lehetőségei és módjai, az egyházi zene szerepe az istentiszteleteken, kántorképaás. Agenda, mint istentiszteleti életünk zenei gazdagításának eszköze.) A szóbeli vizsga egy teljes napig tartott, és sokoldalúan kellett bizonyítaniuk á jelölteknek, hogy jól ismerik a Szentírást, a hit- vallási iratokat, egyházunk diakóniai teológiáját stb. Sok szép felelet hangzott el, de itt is voltak kevésbé felkészült jelöltek. Végül valamennyien megálltak a vizsgát, és megkapták a leikészi oklevelet. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy minderről miért kell írni az Evangélikus Élet hasábjain? Azért, mert egész egyházunkat, gyülekezeteinket, lelkészeinket fokozott felelősségre szeretnénk felhívni a fiatal lelkészekkel kapcsolatban. A Lelkészképesítő Bizottság egyik tagja a dolgozatok megbírálása után ezt írta: „A dolgozatok második elolvasása után nagyobb felelősséget érzek fiatal kollégáinkért, mint eddig bármikor, s munkánkat, a Lelkészképesítő Bizottság munkáját, még hangsúlyosabbnak tartom^, mint eddig.” Valóban a „nagyobb felelősség" gyakorlásának szükségességéről, van szó a fiatal lelkészek irányában. Hiszen ők fogják prédikálni az evangéliumot holnap és holnapután. Nekik kell szolgálatukat jól elvégezniük a fejlett szocialista ■ társadalomban. Nekik kell majd több esetben egyházunkban jelentős tisztségeket betölteniük, és megállni helyüket a társadalomban. Lehet-e közömbös számunkra, ho^gy a mi nemzedékünk által megalapozott és folytatott teológiai és gyülekezeti munka miképpen megy tovább? Mivel egész egyházunk számára fontos, hogy a szolgálat iránya és tartalma holnap se szenvedjen törést, külön is felhívjuk azoknak az espereseknek és lelkészeknek figyelmét a fiatal lelkészek és leikészi munkatársak tudatos nevelésére, akiknek fiatal lelkész munkatársuk van. De ezt a felelősséget kiterjesztjük azokra a gyülekezetekre is, amelyekben fiatal lelkészek vannak. Maguknak a gyülekezeteknek is fáradozniuk kell azért, hogy a fiatalok jó irányba fejlődjenek, és olyan szolgálatot végezzenek, amely előre viszi egyházunk és népünk ügyét. Egy lélektelen, meghidegedett szívű gyülekezet bénít és akadályozza a fiatalok továbbfejlődését. Ugyanakkor, egy élő, a társadalmi feladatokat is jól látó gyülekezet bátorít és előrelendít. A Lelkészképesítő Bizottság tagjai a Déli Egyházkerületbená következők: dr. Káldy Zoltán püspök, Balikó Zoltán (Pécs), Benczúr László (Budapest), dr. Hafenscher Károly (Budapest), dr. Pusztay László (Surd) és dr. Rédey Pál (Budapest). Végül soroljuk fel a leikészi oklevelet nyert fiatalokat: Győri János Sámuel,' Balogh András, Lehoczky Endre, Németh Pál, Némethné Tóth Ildikó, Ribárné Kajos Annamária, Zelmann Pál, Szabó Lajos, Szabóné Mátrai Marianna. Káldy Zoltán AZ ISZLÁMHOZ VALÓ VISZONY Hogyan tehet egy keresztyén gyülekezet legjobban bizonyságot, ha egy Iszlámcsoport keresi fel és gyülekezeti helyiséget szeretne kapni vagy bérelni esküvői szertartás vagy esetleg rendszeres mohamedán istentisztelet számára? — David T. Lindell szerint, aki Indiában mohamedánok között munkálkodó evangélikus misszionárius, ilyen és ehhez hasonló kérdések egyre gyakrabban vetődnek majd fel az Egyesült Államokban. „Vajon keresztyén bizonyságtételünk részeként szeretettel el kell-e fogadnunk a mohamedánokat, amint vannak, vagy pedig megpróbáljuk elszakítani őket sajátosságuktól (identitásuktól?” — tette fel a kérdést Lindell. s így válaszolt: „Én az első megoldás mellett vagyok.” Az Egyesült Államokban élő mintegy kétmilliós iszlám vállalásé lakosságról beszélve Lindell két dolgot hangsúlyoz: „Nem szabad kiemelnünk az iszlám világ legrosszabb vonásait, hogy azután teljesen azok alapján ítéljük meg.” És: „Kapcsolatainkat mindig színezték a teológiai félreértések.” Nem-keresztyén vallások híveinek misszionálásával kapcsolatosan a keresztyének általában két utat szoktak követni: Az exkluzív megközelítés a keresztyénséget tekinti az Istenhez vezető egyetlen útnak, a szinkretisztikus megközelítés viszont arra hajlik, hogy elveszítse a keresztyén bizonyság- tétel lényegét. „Ügy gondolom, van harmadik út” — mondotta Lindell. „Bizonyságtevőkül hí vattunk, de nem tudok bizonyságot tenni egy mohamedánnak, míg nem tudom, mit is jelent számára mohamedánnak lenni, és nem bánok vele becsületesen mint emberi lénnyel.” SZEMÉLYVÁLOGATÁS A KERESZT ALATT A müncheni St.-Matthäs evangélikus templomában rendezett reformációi ünnepségen 150 ülőhelyet foglaltak le a meghívott előkelőségeknek. A gyülekezet lelkésze, Hans-Georg Lubkoll egy igehirdetésében kifogásolta ezt a gyakorlatot. A müncheni evangélikus esperességnek „úgy tetszett, hogy a kereszt alatt, mely mindenkit egyesít, megkülönböztetést tegyen a megkereszteltek között”, pedig ami az evangéliumot illeti, az nem tesz különbséget egy idős asszony és egy közhivatalt viselő férfi között. Az egyháznak ma is kísértése — mondotta —, hogy alkalmazkodjék a bevett szokásokhoz. Ez ugyan kényelmes, de „az alkalmazkodott egyház” egyáltalán nem teszi könnyebbé az amúgy- sem könnyű istenhitet. Az, aki helyet nem találva a templomban bolyong és azután meglátja az elől fenntartott üres helyeket másodosztályú embernek érzi magát. Lubkoll lelkész kijelentette, hogy a „prominens személyek hajszolásával” kapcsolatos kritikája a Bibliában gyökerezik és a lelkígondozásban. Új lelkészlakás Mohácson Uj harangláb Pogányban Aki ezen a vasárnapom bármerre az ország területén kinézett otthona ablakán, sűrű, nyirkos ködöt látott és ennek láttán fázósan vonta össze kabátját. A püspöki autó fényszórója azonban ezen a vasárnapon is bele- fúrta fényk'évéjét a ködbe és Mohács felé, tartott. kísért igehirdetés után ünnepi közgyűlést tartott a gyülekezet. Itt először Zászkaliczky Pál lelkész adott beszámolót az építkezésről. Szükséges volt ez az építkezés. hiszen Mohácson a korábbi' lelkész saját otthoniban lakott és a gyülekezetnek nem volt parókiája. A közelmúltban történt Az új mohácsi parókia A templom előtt Zászkaliczky Pál lelkész és Sebők János mohácsi 1 felügyelő fogadták D. dr. Káldy Zoltán püspököt. Jelen volt Kutas Antal egyházügyi titkár és Szigetvári János az új lel- kiészlakás tervezője is. A ZSÚFOLT TEMPLOMBAN 1 Péter 2, 4—5 levélbeli igéje alapján hirdette az igét a püspök. Melegen köszöntötte az építő gyülekezetét, . majd szólt az egyház fundamentumáról, Jézus Krisztusról. Reá épülnek az „élő kövek” a hívek akik hordozzák életükben Krisztust, élik szerete- tét, családjukban. szülők és gyermekek megbecsülésében, Dr. Káldy Zoltán püspök Sólyom Károly esperessel és Zászkaliczky Pál lelkésszel tiszta családi életben, társadalmi szolgálatban. Szólt ezután arról, hogy a hit tevékeny, ezért a hívőknek másokért kell élnie, hiszen csak a másokért élő egyház él igazán, miközben nem magát menti, hanem szolgál. Ezért kell áldozatot is hozni. Ilyen áldozat az a? anyagi áldozat, amit ez a gyülekezet meghozott példamutatóan, de Jézus még többet kíván, a szíveinket kívánja, mert csak Neki odaadott szívvel lehet szolgálni. A végig feszült figyelemmel társulás következtében a mohács —magyarboly—siklósi gyülekezet egy hatalmas területen szétszórtan élő evangélikusok gondozását végzi. Ezt ésszerűen megoldani és megszervezni csak egy korszerű központból lehetett. Ez a parancsoló szükség adta az óriási lendületet az építkezéshez. Erre az a jellemző, hogy kilenc hónap alatt' jutottunk el az alapok kiásásától a központi fűtés beindításáig. A teljes költség 750 000 forint volt. a társadalmi munkát is beleszámítva. A Lutheránus Világ- szövetség és a Gyülekezeti Segély nagy összegű segélyt adott. Ezekben külföldi és hazai hitr testvérek áldozatos szeleteiét tapasztalhatta meg az építő gyülekezet. A mohácsi gyülekezet is erején felül áldozott, de mindez nem lett volna elég. ha a volt anyagyülekezet. Magyarboly nem hozza meg a maga áldozatát. Ez a nagy múltú de a kitelepítés következtében parányira zsugorodott gyülekezet megértette a jelen parancsát és értékesítette régi lelkészlakását. A eladás árából nagymértékben vállalt részt az új gyülekezeti központ építésében. Példát adtak ezzel más hasonló összevonás alá került gyülekezeteknek. Tanúságot tettek arról, hogy többnek érzik a szolgálat fontosságát mint a helyi érdeket Ezzel mintegy „áthelyezték” a lelkészlakást és közben korszerűsítették is. AZ ÜNNEPLŐ GYÜLEKEZETÉT Sólyom Károly esperes köszöntötte az egyházmegye és a segélyt nyújtó Gyülekezeti Se-' gély nevében. D. dr. Káldy Zoltán püspök felszólalásában megköszönte a gyülekezetnek és a lelkésznek fáradozását, Mohács város megértő segítségét, a tervező szép, gondos és a templomhoz stílusosan kapcsolódó tervezőmunkáját. A közgyűlés után. a gyülekezet a templom udvarra vonult ahonnan teljes szépségében látható az új épület, amely valóban nívós munka, példát ad arra. hogyan lehet ügyes beosztással két szobának a tetőtérbe helyezésével, (Folytatás a 3. oldalon)
