Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-02-25 / 8. szám

öKumené <á> öKumené öKumené © Beszélgetés esketés előtt A munka, a hivatás megkere­sése mellett a másik fontos dön­tés az élettárs, a férj, a feleség megválasztása az ember életé­ben. A házasságkötés komolyságát az a rendelkezés is aláhúzza, hogy a tanácsok anyakönyvi hivatalai harmincnapos előzetes jelentke­zési határidőt követelnek meg a házasságkötéseknél. Régebben az egyházi esketésre jelentkezőket három vasárnapon is hirdették a gyülekezetekben. Ma már kevés helyen gyakorol­ják ezt a hagyományt. Az eske- tések előtt azonban mindig elő­zetes jelentkezést, beszélgetési al­kalmat kérünk, amikor nemcsak a vőlegény és a menyasszony személyi adatait kérdezzük, ha­nem a lelkész elbeszélget a je­gyesekkel életükről, elképzelé­seikről, hitükről. Mivel hazánk­ban evangélikus egyházunk szór­ványban él, ezek a beszélgetések nagyon sokszor ökumenikus ta­lálkozások, hiszen az esketésre jelentkezők egyike tartozik csak hozzánk. EVANGÉLIKUS ÉS REFOR­MÁTUS felek esetében örülünk annak, hogy a protestantizmus két nagy történelmi felekezetét nemcsak a múltban szenvedett üldözések kovácsolták össze, ha­nem sajátos hagyományaikhoz hűen ragaszkodva ma is testvéri közösségben, egymást megbecsül­ve élnek. Evangélikus és refor­mátus házasságkötésénél bárme­lyik fél templomában is történ­jék, a házasság bibliai értelmezé­sét hirdeti mindkét egyház. Is­ten akarata, hogy a házasság te­remtési rendjében a házasfelek Krisztus szeretetével szeressék egymást és halálig tartó hűség­gel ragaszkodjanak egymáshoz. A kialakult egyházközi gyakorlat szerint az evangélikus és refor­mátus fél kötötte házasságoknál a születendő gyermekek nemek szerint követik szüleik vallását. EVANGÉLIKUS ÉS RÓMAI KATOLIKUS felek esetében az esketés előtti lelkipásztori beszél­getéseket beárnyékolják az év­százados ellentétek. A római ka­tolikus egyházban a házasság ugyanis szentség, azaz a kereszt- ség és az úrvacsora két szentsé­gén túl beletartozik a hét szent­ség közé. A reformáció ezzel a felfogással ellentétben a bibliai értelmezésnek megfelelően csak azokat .a cselekményeket tartja szentségnek, amelyeket Krisztus rendelt, ahol látható jelet talá­lunk, mint a keresztségnéi a víz és az úrvacsoránál a kenyér és a bor és ahol a cselekményhez az üdvösség ígérete kapcsolódik. A házasság Isten teremtési rendje, ahogyan erről egyértel­műen tanúskodik a Szentírás. Is­ten férfivá és asszonnyá terem­tette az embert, és a házasság rendjét adta az emberi élet to­vábbadásához. Egymás mellé ren­deli a házastársakat, hogy se­gítsék, szeressék egymást, hogy boldog legyen életük. Olyan kö­zösség a házasság, a család, ame­lyikben megvalósulhat az emberi élet kiteljesedése. Amikor a re­formáció nem ismerte el szent­ségnek a házasságot, visszatért a házasság eredeti, bibliai megbe­csüléséhez. A másik árnyék pedig a római katolikus féllel kötendő házas­ságnál, hogy évszázados gyakor­latnak megfelelően a római ka­tolikus templomban tartandó es- ketésnél a nem római katolikus felet arra kötelezték, hogy köte­lezvényt, reverzálist írjon alá és ezzel járuljon hozzá ahhoz, hogy születendő gyermekeit mind a ró­mai katolikus egyház tagjaivá neveli. Az újabb egyházi rendel­kezések ugyan ezen a gyakorla­ton változtattak már, mégsem si­kerül a lelkiismereti kényszert minden esetben elkerülni az ilyen római katolikus templom­ban kötött házasságnál. EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK GYAKORLATA szerint az eske­tés előtti beszélgetés arra szol­gál, hogy a nem evangélikus fél is megismerje egyházunk esketé- si rendjét, házasságról való ta­nítását. Kényszer nélkül ajánl­juk föl szolgálatunkat azzal a meggyőződéssel, hogy Isten rend­jéhez való alkalmazkodásból mindig áldás fakad. Előfordult már az is, hogy az esketésre jelentkezők között az egyik fél evangélikus volt, a má­sik pedig nem tartozott egyik ke­resztyén egyházhoz sem, mert nem volt megkeresztelve. Az egyik ilyen esetben a vőlegény elmondta, hogy noha a család­ban a szülők evangélikus és ró­mai katolikus vallásúak, őt nem kereszteltették meg. A keresztség elmaradásában döntő része a je- hovisták csoportjához tartozó nagyapa befolyásának volt. Mit szabad ilyenkor tennie a lelkésznek? Vajon megeskethet-é egy evangélikust és felekezeten kívülivel? Az esketési rend is­mertetésével kezdett beszélgetés kapcsán a vőlegény elmondta, hogy hisz Istenben és vállalja az esketés evangélikus rendjét. A keresztséget tőle ebben az eset­ben megkövetelni erőszakos kény­szer lett volna-. Mégis fölajánlot­tuk a keresztelést is azzal, hogy nem tesszük az esketés előzetes feltételévé, de az a reménysé­günk, hogy ha nem előtte, hama­rosan majd utána erre is sor ke­rül. Ismert dolog, milyen sok házas­ság végződik hazánkban a mind­két félre és főleg a gyermekekre mindig törést jelentő válással. Az egyházi házasságkötés értelme, hogy Isten rendjéről tanúskodik és a feleket kölcsönös szeretetre és hűségre hívja föl, mert az együttes és egymásért való életbe van belerejtve földi életünk bol­dogsága. Harmati Béla Lovász Pál: KISGYEREK „Az emberiség egyharmada éhezik,.. az éhhalál mindennapos” Ilyen csúfságot ki űzött vele? Pálca-lábon pókhas, száradt keze bénán semerre sem kapaszkodik, arcán seb-vonta álarc, melle, háta hüllőpikkely iszonyát fakasztja Testében bíbor áramok helyett vizenyő duzzad, szája céltalan, már anyja méhében is éhezett (kunyhó-lakóknak nem volt más parancs — marék kölesnél többet nem ehetsz) Millió kisgyerek, mind ilyen a tág földi övezeteken — vakuló szemmel mindegyikük lélegzetvételét figyelem (Megjelent a költő „ARCKÉP” című kötetében) Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelké­szeinek képzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — az Akadémia Dékáni Hivata­lának (1147 Budapest XIV., Lő­csei út 32.) augusztus 15-ig küldjék meg. A katonakötele­seknek azonban 1978. június 15- i.g kell benyújtani kérvényüket. Az akadémiai felvételi kér­vényhez a következő okmányo­kat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bi­zonyítvány, 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a ké­relmező lakását, szociális helyze­tét. szülei foglalkozását és kere­setét. illetve szociális viszonyait feltünteti. 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentke­ző főiskolai tanulmányokra és lelkészi pályára alkalmas. 5. ke­resztelési bizonyítvány, 6. kon­firmációi bizonyítvány. 7. részle­tes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelké­szi szolgálatra jelentkezés okait. 8. esetleg egyházi működéséről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá annak a lel­késznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa, a lelké­szi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címez­ve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt eset­ben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyhá­zi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitele­sítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A Felvételi Bizottság döntését a felvételi vizsga előzi meg. En­nek időpontjáról és anyagáról a Dékáni Hivatal kellő időben ér­tesíti a jelentkezőket. — Az Aka­démia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol la­kást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíj­ban is részesülhetnek. HATVANÉVES A FINN ORTODOX EGYHÄZ Finnország második - népegyhá­za, az ortodox egyház 1978. no­vember végén ünnepelte autonó­miájának hatvanadik évforduló­ját. Az ünnenség vendégei között jelen volt Urho Kekkonen finn köztársasági elnök. Mikko Juva evangélikus érsek, valamint a moszkvai és a konstantinápolyi ortodox patriarkátus képviselői. 1917-ig a finn ortodox egyház a moszkvai orosz natriarkátushoz tartozott, az ország maga pedig eddig az időpontig orosz fenn­hatóság alatt élt. Az ország füg­getlenségének elnyerése után a finn ortodoxok autonómok vol­tak. de 1923-ban elismerték a konstantinápolyi patriarkátus fennhatóságát. A finn ortodoxok között most ismét felvetődött az a gondolat, hogy elszakadjanak Konstantiná- polytól és autokefál egvházzá le­gyenek. Szeretnék, ha Finnország északi részén harmadik püspök­séget szervezhetnének a szétszórt­ságban élő hívek gondozására. Jogilag a finn ortodox egyház ugyanolyan jogokat élvez, mint az evangélikus egyház. Közel 60 000 ortodox hivő él Finnor­szágban. 25 gyülekezetükben 43 lelkész és 12 diakónus szolgál. Saiát lelkészképző intézményük, valamint férfi és női kolostoruk van. Néhánv év óta missziói mun­kát végeznek Kenyában, ahol két misszionáriusuk tevékenykedik, s ahol az ortodox egyházat anya­gilag támogatják. A jövő lelkészei a gyülekezetekben Lelkészképzésünknek van egy sajátos jellegzetessége, amely más egyházak lelkészképzésétől meg­különbözteti. A jövő lelkészeinek képzésénél egyházunk igen nagy hangsúlyt helyez a gyülekezetek­kel való kapcsolatra. A lelkészi szolgálatra készülő fiatalok min­denekelőtt otthoni gyülekezetük­kel tartanak kapcsolatot azáltal, hogy hét végén, amikor csak te­hetik, hazamennek és részt vesz­nek a gyülekezet életében. A budapesti gyülekezetek életébe is bekapcsolódnak. Minden hallgató választ magának egy gyülekeze­tei, amelynek istentiszteletein, ifjúsági és bibliaóráin rendszere­sen részt vesz. Mindemellett azonban a hallgatók a vidéki gyülekezetekkel is kapcsolatba kerülnek: részt vesznek a szupp- likációs és teológusnapi szolgála­tokban. A II—V. évfolyamú hall­gatók tanévenként négy szuppli- kációs szolgálat elvégzésére és egy teológusnaoi szolgálaton való részvételre kötelesek. A SZUPPLIKÁCIÓS SZOLGÁ­LATOKAT a Teológus Otthon szervezi. Minden gyülekezetnek van kartonja, amelyre fel van le­gyezve. hogy az év melyik idő­szakában fogad szupplikánst. A kartonra rákerül az is, hogy mi­kor és ki végzett szupplikációs szolgálatot, a szupplikációs ado­mány összegével együtt. A szupo- likáló hallgatókat az igehirdetés­re a gyakorlati tanszék tanára készíti fel. A hallgatókkal meg­beszéli a sorra kerülő igehirde­tést. A hallgatók a kidolgozott igehirdetést bemutatják a tanár­nak. A szupplikációs szolgálat al­kalmával a hallgatók nem c=ak igét hirdetnek, hanem röviden beszámolnak a Teológiai Akadé­mián folyó munkáról, s ha van lehetőség a gyermekek és fiata­lok között is szolgálnak. A TEOLÖGUSNAPI SZOLGÁ­LATOKON a Teológus Otthon igazgatójának, vagy más tanár­nak a vezetésével s hallgatóknak egy kisebb csoportja — rendsze­rint négy hallgató me-t ennyi az akadémia gépkocsijának férőhe­lye — szolgál a gyülekezetben. Az igehirdetést az otthooigazgató végzi. A hallgatók a gyermekek között, vagy a szórványokban szolgálnak. Délután, vagv este színes program, éneklés és sza­valatok keretében a hallgatók bizonyságot tesznek hitükről, re­ménységükről és beszámolnak ar­ról. hogyan készülnek a szolgá­latra. Nagvhéten sokszor egv egész egyházmegyét látogat meg egy nyolc-tíz hallgatóból álló cso­port, amikor nagvheti igehirde­tések mellett sok esetben drama­tizált passiójátékot is adnak elő. Ilyenkor olvan kis gvülekezetek- be is eljuthat a hallgatók cso­portja, amelyekre különben a teo- lógusnapok szervezése során ne­hezen kerülne sor. AZ ELMÚLT ÉVBEN SZÁZ- NYOLCVAN GYÜLEKEZETBEN volt szupplikáció és negyvenhét gyülekezetben teológusa ao. Hall­gatóink tehát kétszázhuszonhét anvagyülekezetben szolgáltak. Ha ehhez a fíliákban és a szórvá­nyokban végzett szolgálatokat is hozzászámítjuk, közel négyszáz gyülekezetei látogattak meg teo­lógusaink. Az elmúlt év nagyhe­tében a nyugatbékési egyházme­gyét látogatták meg és az egy­házmegye valamennyi gyülekeze­tében szolgáltak. Ezekre a szolgálatokra való fel­készülés és a szolgálatok elvég­zése nem kis erőfeszítést kíván a hallgatóktól, amit a tanulás, a szolgálatra való elméleti felké­szülés mellett kell elvégezniük. Felvetődhet a kérdés, hogy nincs-e hátrányára ez az erőfe­szítés az elméleti felkészülésnek és egyáltalán megvan-e a hasz­na, gyümölcse ennek a fárado­zásnak. A szupplikációs szolgála­tok szinte hozzátartoznak a gya­korlati felkészüléshez. A hallga­tók élő, valóságos gyülekezetek­ben tanulhatják meg az igehir­detési szolgálat izgalmát és gya­korlatát. S mivel négy év alatt igen sok gyülekezetben megfor­dulnak, s ilyenkor a lelkészek­kel a szolgálat gyakorlati kérdé­seiről is beszélgetnek, igen nagy tapasztalatra tehetnek szert, ho­gyan lehet és kell a különböző gyülekezetekben az evangélium üzenetét megszólaltatni. E ta­pasztalat mellett az a lelki hatás is nagyon lényeges, hogy ezeken az alkalmakon a hallgatók meg­tapasztalhatják hogy a gyüleke­zetek várják szolgálatukat, s így értelmet nyer számukra, miért készülnek a szolgálatra. Ez a lel­ki tapasztalat indítja őket arra, hogy hét közben az elméleti fel­készülésben behozzák azt az időt, amit a gyülekezeti szolgálatok miatt elmulasztottak. A JÖVÖ LELKÉSZEI GYÜLE­KEZETI SZOLGÁLATÁNAK azonban a gyülekezetekben is megvan a gyümölcse. Amikor a hallgatók elmondják, hegyan hív­ta el Isten őket a lelkészi szol­gálatra. a gyülekezetek meggyő­ződhetnek arról, hogy Isten min­dig gondoskodik az igehirdetés szolgálatáról. A teológusoknak a fiatalok között végzett szolgálata pedig azt a gyümölcsöt is megte­remheti. hogy biztatást és bátorí­tást nyújt azoknak a fiatámtjggk, akiknek szívében megfordult’ az a gondolat, hogy ők is vállalkoz­nak az igehirdetés szép szolgála­tára. Mivel gyülekezeteink a szupp­likációs és teológusnapi szolgála­tok alkalmával adakoznak a lel­készképzés támogatására, e szol­gálatoknak az anyagi gyümölcse nem lebecsülhető. Az elmúlt év­ben gyülekezeteink 760 767 Ft-oí adakoztak ezeken az alkalmakon. Ebből az összegből a szolgálato­kon részt vevő hallgatók jutal­mat kapnak, hogy legyen egy kis költőpénzük. Az össze? nagyobb része azonban azt a célt szolgál­ja, hogy fenntartsuk a Teológiai Akadémiát és hogy a Teológus Otthonban kedvezményesen biz­tosítsunk szállás* és ellátást a hallgatóknak és azáltal lehetővé tegyük a szolgálatra való gond­talan felkészülésüket. Éppen ezért, amikor teológusaink vasár­napról vasárnapra fáradságot nem kímélve végzik szuooliká- ciós és teológusnapi szolgálatai­kat és a gyülekezetek szeretettel fogadják őket és áldozatos szív­vel adakoznak, nem csak a lel­készképzést támosatiák, hanem a jövő egyházát is építik. Selmeczi János KONFERENCIA AZ ISTENTISZTELETRŐL A Lutheránus Világszövetség tanulmányi osztálya alaposabban akar foglalkozni az istentisztelet kérdésével, ezért február 27-től március 2-ig találkozót szervez a svájci Cret Berard-ban, melyen a különféle evangélikus egyházakat képviselő szakemberek véleményt cserélnek a tervezett munka irá­nyáról és menetéről. Egyházunk vezetőségének javaslatára a Lu­theránus Világszövetség dr. Groó Gyula professzort hívta meg az ülésre. Állami adomány SVÉD EGYHÁZI SEGÉLYSZERVNEK A Svéd Nemzetközi Fejlesztési Hivatal (SIDA) 11 millió svéd koronát bocsátott a Svéd Evangé­likus Missziói Társaság rendelke­zésére, hogy Etiópia háború súj­totta területein használja fel. Ilyen nagy összeget 'svéd kor­mányhivatal még nem adott egyetlen nem állami szervezet­nek sem. A Missziói Társaság szóvivője bejelentette, hogy az adományt teljes egészében élelemre fordít­ják és azokon a területeken oszt­ják szét, ahol a háború és az .aszály a helyi lakosság minden élelemszerzési és -termelési lehe­tőségét elvette. A Missziói Társa­ság sok éve tevékenykedik már Etiópiában, ahol oktatási intéz­ményeket. kórházakat és templo­mokat épített.

Next

/
Oldalképek
Tartalom