Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-02-18 / 7. szám
/ GYERMEKEKNEK A jó szó és a fogékony szív Lk 8, 4—15 ..írok nektek, ifjak.. ” Testünk rangja Az iskolában a tanító néni, vagy tanító bácsi sokszor alkalmaz szemléltető eszközt. Hogy az órán elmondottakat jobban megértsük, bemutat egy képet, vagy tárgyat és azzal teszi érthetőbbé a megtanulandó anyagot. Jézus is nagyon sokszor alkalmazta ezt a módszert. Tanítványainak és hallgatóinak példázatokat és hasonlatokat mondott el, hogy jobban érthetőié tegye Isten üzenetét. Egyszer a mezőn haladt át tanítványai kíséretében. Szép őszi idő volt, gyönyörűen sütött a nap. Amint bandukoltak az úton. 'Jézus egyszer csak megállt és így szólt tanítványaihoz: látjátok ott aizt a szántó-vető embert? Valóban, az úttól nem messze egy ember lépkedett lassú méltósággal. A nyakában egy vászonból készült tarisznya volt, s amint lassan lépkedett, jobb kezével bele-belemarkolt a tarisznyába és szórta a búzamagot a frissen szántott földbe. Amint közelebb ért az úthoz, a tanítványok jól látták, hogy vetés közben sok búzamag az útra hullott ki. Tudjátok, mi lesz az útra hullott búzaszemek sorsa? — kérdezte Jézus. Jönnek a madarak és felkaokodják. Látjátok, már ott keringenek a levegőben és alig várják, hogy továbbmenjünk innen. Ilyen sorsra jut Isten igéje és a sok intő szó azoknak a szívében, akik csak felületesen figyelnek a prédikációra. Amikor kilépnek a templomajtón, mér el is felejtik. amit hallottak az igehirdetésben. A szántóvető haladt tovább és szórta a magot. Nem messze az úttól nagyon köves volt a szántóföld; Sok kavics és kődarab fehérlett ki a frissen szántott földből. Tudjátok-e mi lesz azokkal a búzaszemekkel, amelyek erre a köves földre hullanak? — szólt Jézus. Néhány hét múlva szép zöld lesz ott minden, de ha majd aratás idején erre járunk, meglátjátok, hogy nem lesz ott semmi. A köves talajban minden elszárad. Ilyen sorsra jut a tanító és intőszó azoknak az embereknek a szívében is, akik figyelnek ugyan a prédikációra, egy darabig még eszükben is tartják a hallottakat, de mivel nem engedik, hogy Jézus igéje egész életüket áthassa lassan megfeledkeznek róla. A szántóföld szélén egy gazos és gyomos terület volt. Amikor a szántóvető odaért, sok búzamag erre a gazos területre hullott. Ezek a magvak sem teremnek gyümölcsöt — mondta Jézus. Mert a gaz elfojtja a zsenge búzaszálakat. Ugyanígy jár sok ember szívében Isten igéje is: a mindennapi élet ezernyi gondja, a munka, a tanulás mellett nem érnek rá. hogy megszívleljék és komolyan vegyék a hallott igét. A szántóvető azonban tudja — folytatta Jézus a tanítást — hogy sok búzamag jó termőföldbe esik. Azt is tudja, hogy az ide hullott búzaszemek az aratásra majd gazdag termést hoznak. Ez a gazdag termés kárpótolja majd az útra, a köves földbe és a gaz közé hullott búzaszemeket. Isten is jól tudja, hogy sok ember nemcsak hallgatja a prédikációt, hanem a szívébe zárja, megtartja és aszerint is él. Ezeknek az embereknek örömteli, boldog élete azt mutatja, hogy az 5 szívükben ió földbe hullott Isten igéjének éltető beszéde. Isten azt akarja, hogy minél több ilyen ember legyen a földön. Selmeczi János Divat volt lebecsülni a testet — főleg Európában — jóval több mint kétezer éven át. Kezdte a görög filozófia, melynek tanítása azonban beszivárgott a keresztyénség felfogásába is, és ott „megkeresztelked- ve” igen sokáig tartotta magát. Túl nagy tisztesség jutott a léleknek. mintha az bűntelen és tökéletes lenne, a testet viszont leértékelték. szinte bűnbakká tették, mintha az lenne a felelős minden rosszért. Korunkban viszont igencsak tapasztalható ennek erős visszahatása, a test előtérbe állítása, a lélek elhanyagolásával. Helyes megbecsülés A Biblián végigvonul a test méltányos értékelése. Jellemző erre. ahogyan Pál apostol emlékeztet egv bizonyos összefüggésben (Ef 5. 29) az egészen általános, normális emberi felfogásra: „a maga testét pedig soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza”. Jakab apostol pedig a szép szavakban kimerülő kegyeskedésre mondja: mit használ ez. ha nem adjátok meg, amire szüksége van a testnek? (Jak 2, 16) Olvkor félreértést okozhat a 2—3000 éves bibliai szóhasználat. mely a test szón mást ért számos esetben, mint mi ma, mégpedig a nyílt és rejtett gvengeségekben-bűnököen vergődő embert. Különös módon így van ez viszont a lélek szó„Az európai és a harmadik világbeli életmód közötti tátongó különbségre” utalt Friedrich Hübner észak-elbiai evangélikus püspök az egyházi év végén, a „Brot für die Welt” (..Kenyeret a világnak”) gyűjtési akciója megindításakor. Nem járja, hogy kevesen sokáig pompásan és örömval is több alkalommal, mely ugyancsak megjelölheti az esendő. Istentől eltévelyedett embert mégpedig az egész embert, testi-lelki egységben.. A Szentírás azonban nem csinál a testből „fekete bárányt”, nem minősíti alacsonyrendűnek a lélekkel szemben, sem anyag volta miatt. sem másért, nem nevel testei lenességre. Mennyit ér a test? „Életünk első felében mindent megteszünk, hogy testünket tönkre tegyük, második felében pedig, hogy rendbehozzuk” — mondta egy híres orvostanár. Nyilván arra a sok könnyelműségre gondolt, amelyet fiatal korunkban többnyire hajlamosak vagyunk elkövetni, beleme- nősségből, feltűnésvágvból, „csalánba nem üt a mennykő” jelszóval erőnket túlbecsülve s a veszéllyel kellően nem számolva. Amikor egyszer esv virtusko- dó legény eldicsekedett vakmerőségével. ezt a választ kapta: „Látom, fiam. hogy több a szerencséd, mint az eszed. Csak azt ne hidd. hogy így fogod megúszni minden ostobaságodat.” Kegyetlen dolog, ha testünk, egészségünk értékére csak akkor jövünk rá. amikor már „jól” b eleron tot tunk. Nem az a bátorság. ha bolondságokra vállalkozunk, hanem az. ha nem ugrunk be a heccelődőknek. Különben a ba.jkereső hencegők ismertetőjele az, hogy kitartást ben a sok éhező terhére éljenek — mondotta a püsnök. Az igazságosság és szabadság, az alapvető emberi iogok figyelembevétele és az elemi igények kielégítése utáni kiáltást úgy kell meghallgatni. „hogy következtetéseket vonunk le a magunk számára”. igénylő, értelmes erőkifejtésre, másoknak is hasznos bátorságra nem vállalkoznak, s ehelyett vagánykodnak. „A Szentlélek temploma” Senki magasabbra nem értékelte az emberi testet, mint Pál: ......testetek a bennetek levő Szentlélek temploma ... nem a magatokéi vagytok”! (1 Kor 6, 19) Tehát nem bánhatunk önkényesen vele, mert azzal Gazdánk: Isten rendelkezik! Ez különben összes emberi képességeinkre vonatkozik: ezek rendeltetését kell keresnünk, hogy kifejlesztve mások hasznára is szolgáljanak. A test és a lélek összhangjára is tanácsos ügyelni. Ezek kölcsönhatásával mind jobban számol a modern orvostudomány is. Lelki sérülések és torzulások komoly testi tüneteket is okozhatnak. szervi elváltozás nélkül! Például a szeretetlen, rideg, rideg, szorongást keltő magatartás (főleg családon belül) különböző testi és lelki rendellenességekhez vezethet, melyek az illető egész életét feldúlással fenyegetik. Ilven panasszal minél korábban fordulnak orvoshoz, pszichológushoz, annál több a javulási esély. „Ép testben ép lélek” — egyiket sem jó lebecsülni. Ami különben még testünk ..járandóságát” illeti, személyes tapasztalatból hadd mondjam el: érdemes, nagyon érdemes fiatal korunkban fizikailag - megedződnünk, és még inkább érdemes minden áldott nap elvégeznünk olyan, egész testünket megmozgató tornagyakorlatokat, melyeket régen megszoktunk. Ennek haszna sokszoros, ha pl. ötvenedik életévünkben sem hagvjuk abba. Magunknak tesszük így a legnagyobb szívességet, s egyben rendeltetésünknek! Bodrog Miklós SZAKADÉK EURÓPA ÉS A HARMADIK VILÄG KÖZÖTT Történet a gonosz testvérekről 1 Móz 37, 12—36 Jákobnak tizenkét fia volt, akik közül Józsefet kedvelte a legjobban. A testvérek éppen ezért irigykedtek Józsefre. Egyszer Jákob magához hívta Józsefet és így szólt hozzá: Menj és látogasd meg testvéreidet, akik a nyájat legeltetik a mezőn. József engedelmesen elindult. Hosszú bolyongás után végre megtalálta őket, mert már tovább mentek arról a helyről, ahol előzőleg legeltettek. A találkozásból azonban nem sok öröme lett Józsefnek, mert testvérei gonoszt forraltak ellene. Irigységükben elhatározták, hogy megszabadulnak tőle. Amikor József a közelükbe ért. megragadták őt és meg akarták ölni. A legidősebb testvérnek. Rubennek azonban megesett rajta a. szíve és meg akarta menteni őt. így szólt a többiekhez: Ne öljük meg. inkább dobjuk be a kiszáradt kútba, amely itt van a közelben. Ügy gondolta ugyanis, hogy majd később kimenti őt. A testvéreik hallgattak Rubenre, levetkőztették és a kútba dobták Józsefet. Nem sokkal ezután látták, hogy egy karaván közeledik. Egyiptomi kereskedők — mondták egymásnak a testvérek. Adjuk el nekik Józsefet, így legalább pénzünk is lesz — mondták. így is történt. Húsz ezüstben megegyeztek a kereskedőkkel, akik elvitték Józsefet Egyiptomba. A gonosz testvérek azután összetépték József tarka ruháját és egy kecske vérébe mártották. A véres ruhát hazaküld- ték édesapjuknak azzal az üzenettel, hogy a mezőn találták. Jákob felismerte, hogy ez kedves fiának, Józsefnek a ruhája. Sírva fakadt és zokogva mondta: bizonyára vadállat tépte szét az én kedves fiamat. József * azonban ekkor már Egyiptomban volt, ahol Isten megsegítette őt és sok csodálatos dolog történt vele. Benyusovics Enikő Felsőpetény GYERMEK-IMÁK Reggelente simogat csodás napod fénye, így ragyog föl szemem is Jézusom nevére. Apu. anyu oly sokat fáradoznak értem, ételt, ruhát, s ami kell, mindent adnak nékem. Amit én segíthetek, nem sok. Istenem: add. hogy azt a keveset szívesen tegyem. Friss levegő, zöld mező, jaj de jó. ha játszoml Minden öröm tőle jő: Istenemet áldom. Nagyapó és nagyanyó azt nevelte fel, ki most értem dolgozik, és engem nevel. Tartsd meg őket Istenem, és te áldd, te védd nagyapám és nagyanyám drága ősz fejét. Bodrog Miklós Boldizsár; a Karácsony és vízkereszt összetartoznak. Olyan elválaszthatatlanok, mint egy kétrészes dráma, még akkor is, ha majd két hetes szünet van közöttük. A karácsonyi történet — Jézus születése — és a vízkereszti esemény — a három navkeleti bölcs látogatása — a naptárban is és a Biblia lapjain is egymást követik. Bakonyi falvainkban a gyerekek egyszerre játszók el a két történetet. Feldíszített kartondobozaik figurái természetesen a Szűz a Gyermekkel, József a pásztorokkal, na meg a vízkereszti három királyok: Menyhárt, Gáspár és Boldizsár. Egyszer én voltam Boldizsár. Több is talán, mint negyedszázada, Budapest egyik peremkerületében, egy kicsi fatemplomban. Heten voltunk csak gyerekszereplők, Mária és József, két pásztor került csak, meg Menyhárt, Gáspár és' Boldizsár. Az egyik pásztor volt a mesélő is.'apja lódenkabátja a földig ért, szereztünk egy kucsmát is, a másik pásztornak csak svájcisapka jutott. Ahogy a kucsmás pásztor a címet mondta, lehellete ezüstfüstként gomolygott a félhomályban. József Attila: Betlehemi királyok. Igyekeztem nagyon szépen mondani, amikor rámkerült a sor: Adjonisten Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főttkolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkai, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Nem tudom. hogy akkor mit kívántam jobban, a meleg országot, vagy a főtt kolbászt. Csoda a hat marék arany volt, meg az, hogy József Attila ilyen verset is írt. Azért nagy bajban voltam Boldizsárral, meg általában a három királyokkal. Azon az estén a Tisztelendő Űr Máté evangéliumából prédikált és abban szó sem volt királyokról. Abban napkeleti bölcsek vittek aranyat, tömjént és mirhát a Megváltónak. Hát akkor Menyhárt, Gáspár és Boldizsár királyok, vagy bölcsek? Hamar megtudtam a titok nyitját. Valahogy megsejtettem, mielőtt tudós újszövetségi profesz- szorom a teológián elmagyarázta, hogy úgy a tizedik században nőtt ki a három bölcs történetéből a három király legendája. A titkot néhány évre az előadás után tudtam meg. Egy nagy, díszes templomban. Hatalmas oltárkép mondta el a betlehemi történetet. Nagy fényesség volt azon a képen. Mintha nem is jászol, meg alom, meg állatok lennének, hanem egy palota. Mintha nem is istálló lenne, hanem trónterem. Mária királynői megjelenésű. József ünnepélyes, mint egy udvarmester. A pásztorok hódoló jobbágyok. Ott voltak a királyok is. Gyöngyös keleti turbánban bontogatta a kincsesládát az egyik, . kibuggyant a sok ékszer. És ott volt az én Boldizsárom is, hermelinpalástban hódolt. Mellette a harmadik, meggyszínű, aranysújtásos attilában, egy kicsit olyan volt, mint a 19-es forradalmi plakátokon Ferenc Jóska. S a Megváltó...? Ö valahogy elsikkadt a nagy fényességben. Mert itt a képen nem Ö volt, hanem a hódolat. A világi uralkodók hódolata a glóriák, a szentek, az egyház előtt. Persze azóta — hiszem és vallom — megtaláltam én is a Gyermeket, abban az egyházban, ahol szolgálok. A szolgáló egyházamban. Megtaláltam öt, akinek nem volt fejét hová lehajtani... öt, aki a szegényeknek hirdette az evangéliumot .;. öt, aki nem uralkodni jött, hanem szolgálni... Öt, aki előtt nem hajlongtak soha... öt, aki a legmélyebbre hajolt, s nemcsak akkor, amikor a halászok lábát mosta, hanem akkor, amikor értem is lehajolt. Miközben ezt írom, nyitva van előttem a Bibliám, a vízkereszti történetnél, amit néhány nap múlva a szószéken felolvasok és amiről prédikálni fogok. És tudom, hogy nem az a legfontosabb, hogy merről és hogyan érkezünk hozzá. Az meg egyáltalán nem, hogy nincs aranyunk, tömjénünk és mirhánk. Az a fontos, hogyan indulunk tovább az úton. „A három bölcs nagy örömmel...” — így a Szentírás. Erre az örömre van szüksége minden embernek ezen a világon, hívőnek és nem hivő- _ nek. Örömre, amit csak egy békés világban érezhet, örömre, amit munkájában tapasztalhat meg, örömre, amit nekünk kell kimunkálnunk. És Boldizsár? Igen, él Boldizsár a legendában, a mesében, a költészet csodáiban, a népi játékokban. És él Boldizsár ezen a földön is. Persze nem király, csak nagy szemű fekete, aki a gettó drótsövénye mögött nézi a fehérek templomát, ahol a jászolbölcsőn ott a felirat: Only for white — csak fehéreknek! Él Boldizsár, persze nincs hermelinpalástja, hanem csonttá aszottan öleli felpuffadt hasú gyerekét valahol a sáska sújtotta, aszály sújtotta Afrikában. Fényes csizmája sincs, mezítláb talpal valami munka után. És persze ott vonul Boldizsár, talán puskával a vállán, valahol Angolában, vagy Addis-Abebában a dísztribün előtt, mert végre egy tisztességes vezetés megígérte neki, hogy naponta háromszor jóllakhat. Ruttkay Levente j
