Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-02-11 / 6. szám

GYERMEKEKNEK.

A jóságos szőlősgazda

Mt 20,

A Bibliában sokszor olvashatunk arról, hogy Isten országa egy szép szőlöskerthez hasonló. A szőlőskert gazdája maga Isten, a szőlőmunkások pedig Isten gyermekei, vagy más szóval az egyház tagjai. Jézus egyszer egy példázatot mondott arról, hogy Isten egészen másképpen alkalmazza munkásait és másképpen fizeti a bérüket, mint a földi munkáltatók.

Korán reggel van. A hajnalpír azt mutatja, hogy keleten nemsokára felkel a nap. Szőlősgazdánkat már a piactéren látjuk, ahol az emberek arra várnak, hogy valaki fölfogadja őket munkára. Jertek el dolgozni a szőlőmbe — szól a gazda. Mi lesz a bérünk? — kérdezik az emberek. Napi egy dénár a szokásos bér. azt ti is megkapjátok — hangzik a válasz. — Rendben van, vállaljuk a munkát — és elindulnak, hogy idejében beállhassanak a munkába.

Kilenc óra tájban újból a piactéren van a szőlősgazda. Most is vannak néhányan — akik talán később ébredtek fel —, és várják, hogy munkát kaphassanak. Menjetek ki ti is a szőlőmbe — szól a gazda —, és ami megillet benneteket, megadom nektek. Azok örömmel kapnak az alkalmon és kimennek a szőlőbe. A szőlősgazda déli tizenkét óra és délután három óra körül hasonlóan cselekszik. Mindkét .alkalommal fölfogad néhány munkást. Amikor pedig késő délután, öt óra tájban kimegy a piacra, még akkor is talál olyanokat, akik ott állnak, és megkérdezi tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? Azok így válaszolnak : Azért, mert senki sem fogadott .föl bennünket. Erre így

1—16

szól a gazda: Menjetek ti is ki a szőlőmbe!

Amikor a nap lenyugodott, a munkások befejezik a munkát. A gazda így szól vincellérjének: Hívd elő a munkásokat és fizesd ki a bérüket az utolsókon kezdve az elsőkig. Először azok jönnek, akik délután öt óra tájban álltak munkába, izgulva, hogy vajon mennyit kapnak a rövid munkáért. Nagyon csodálkoznak, amikor egy-egy dénár üti a markukat. A napközben érkezők is egy-egy dénárt kapnak. Amikor azután azokra kerül sor, akik korá hajnaltól dolgoztak, azt gondolják, hogy ők majd többet kapnak. De az ő bérük, is csak egy- egy dénár. Nem nagyon tetszik ez nekik és elkezdenek zúgolódni a gazda ellen: Hogyan lehet az, hogy ezeket az utolsókat, akik csak egy órát dolgoztak, egyenlővé tetted velünk, akik egész nap dolgoztunk, nem törődve a fáradtsággal és a nap melegével? Meghallja ezt a gazdá és így szól az egyiknek: Barátom, nem vagyok igazságtalan veled szemben! Vagy nem egy dénárban egyeztünk meg? Vedd, ami a tiéd és menj el, mert én az utolsónak is annyit akarok . adni, mint neked. Vagy nem szabad-e azt tennem a javaimmal, amit akarok? Azért vagy ilyen irigy és gonosz, mert én jó vagyok?

Jézus ezt a példázatot tanítványainak mondta el, akik azt gondolták, hogy ők több jutalmat kapnak majd Istentől, mert ők voltak az elsők, akik követték Jézust. Isten azonban nem tesz ilyen különbségeket, mert tudja, hogy az üdvösség jutalmát a legszorgalmasabb hívők sem tudják kiérdemelni. Ezt mindenki csak Isten kegyelméből, ajándékképpen kaphatja meg.

Selmeczi János

Az égig érő létra

1 Móz 28

Jákob menekülni kénytelen. Becsapta apját és bátyját. Csellel szerezte meg az atyai áldást. Ez lett a ravasz csalás vége. Egyedül kell kóborolnia a világban! Nemcsak a bátyjától való félelem és az egyedüllét bántotta, hanem az a gondolat, hogy gonosz tette miatt talán már Isten sem szereti őt.

Beesteledett, a nap lenyugodott. Sehol egy ház, ahová bemehessen éjszakára. Kint kell aludnia a szabad ég alatt. Lefeküdt a földre, feje alá egy követ tett párnának. Fölnézett a csillagos égre és így gondolkodott: Bárcsak megbocsátana nekem Isten! Ügy szeretnék az ő barátja maradni. Jaj de bánom, hogy gonosz csaló voltam. — Ezzel elaludt.

Éjszaka csodaszépet álmodott. Hosszú, magas létrát látott, amelynek teteje az égig ért. Angyalok jártak föl, ,s alá rajta. Onnan felülről Isten nézett rá barátságosan és így szólt hozzá: Én vagyok az Űr, atyáidnak Istene.

Menj csak nyugodtan tovább, én veled leszek, megőrizlek és haza segítelek. Barátom lehetsz, és itt fognak lakni gyermekeid ezen a földön.

Amikor Jákob reggel fölébredt, semmit sem látott, de tudta, hogy álma valóság volt. Isten megbocsátott neki és gondoskodni fog róla. Jákob megfogadta, hogy ezt a helyet soha nem fogja elfelejteni. Fölállította a követ, amely feje alatt volt. Örömében szeretett volna valamit adni Istennek. De nem volt semmije, csak egy kis olaja. Ezt öntötte a kőre, ez volt az ő ajándéka. így adott hálát Istennek: Édes Istenem^ Köszönöm. hogy ilyen jó vagy hozzám. Mindig szeretni akarlak és a barátod akarok maradni. — Azután tovább folytatta útját a nagy világba. De most már nem félt, mert nem volt már egyedül. Vele volt Isten, aki szerette őt és megbocsátott neki.

Bognár János és Tibor

Székesfehérvár

GYERMEK-IMÁK

Ablakunkon beragyog, ó, de szép a reggel, jaj, de jó ha játszhatok sok vidám gyerekkel.

Adj .jó szívet, Istenem, hogy .szavad fogadjam: játékomat másoknak szívesen odadjam.

Fenyők és tölgyek, hegyek és völgyek

— A LELKI ELSŐSEGÉLY - TELEFONSZOLGALAT budapesti munkatársainak az alkoholizmus lélektanáról tartott előadást január 15-én dr. Bodrog Miklós rákospalotai lelkész.

kezednek művei, jó Istenem,

akárhol járok, akármit látok, ne hagyd ezt sose felejtenem.

Friss eső után a tájra napsugár nevet, szivem is örül a hírnek: Istenem szeret

Bodrog Miklós

— KÁLVIN TÉR. Az egyetemes imahét befejező napján, január 20-án a Kálvin-téri református gyűl ékezetben Lehel László segédlelkész igehirdetéssel szolgált.

„írok nektek, ifjak.

99

Szeretsz-e olvasni?

Jelent-e valamit, s ha igen, mit, az ifjúságnak az olvasás lehetősége? Ez a kérdés izgatott, mikor barátaim elé pár kérdésből álló ívet tettem: válaszoljanak őszintén.

SZERETSZ-E OLVASNI? —

Izgatottan vártam erre az első kérdésre a választ. Jól tudom — magamról is — hogy a fiataloknak elsősorban „munkája” az olvasás, a tanulás egyik eszköze. Mi jredig mindenekelőtt tudni és nem tanulni szeretünk. így hát sokak számára lehet az olvasás egyfajta szükséges rossz, amivel kénytelen az ember élni. Izgalmam azonban — olvasva a válaszokat — örömmé változott. Egy kivétellel mindenki igennel felelt. Felismerték és átélték tehát azt, amit én is, hogy az olvasás nem egyszerűen „munkaeszköz”, hanem annál sokkal több: gondolati, érzelmi világunk. személyiségünk gazdagításának a lehetősége, mely nem korlátozódik az iskolai tananyagra, hanem épp azon túl teljesedik ki igazán.

MIÉRT SZERETSZ OLVASNI? — A válaszok egyöntetűen: mert tájékozódni, ismereteket szerezni akarok. Az előbbi kérdésre adott válasz megalapozott, tudatos döntés az olvasás mellett. Amellett az olvasás mellett, amely segít megismerni a világot, az embert, az emberi életet a maga összetett voltában, és segít eligazodni is benne, ráadásul az átélés élményével. Mert az önépítésünk, gazdagodásunk ott és annyiban válik izgalmassá, valóban értékessé, ahol és amennyiben az olyannyira ismeretlennek tűnő, talányként előt- • tünk álló világgal és élettel találkozik, kapcsolódik.

Nekünk fiataloknak újra fel kell fedeznünk, a teljes átélés szintjén bele kell ágyazódnunk világunk életébe, múltjába, jelenébe, éspedig minél szélesebben, többet átfogva. S hogy ez megvalósulhasson, ahhoz egyszerre kell a magunk életével párhuzamosan más, sok régi és most élt életet leélni. Verseket, regényeket, életrajzokat és drámákat olvasva, egyszerre több életet élhetünk át, élhetünk le egy személyben és egy időben, elmélyülve az emberi élet valóságában: örömeiben és gondjaiban egyaránt. Ennek az igénynek a kifejeződését éreztem abban is, hogy barátaim túlnyomó többsége a

— SZEND. D. dr. Ottlyk Ernő püspök február 1-től kezdődően a szendi gyülekezet gondozásával bízta meg Balogh András segédlelkészt. aki a Déli Egyházkerület kötelékéből az Északi Egyház— SZERETNEK. A gyülekezet

korszerűsítette orgonáját. Az ünnepélyes használatba vétel karácsony este volt. A gyülekezet elhatározta harangjainak villamokerület kötelékébe került át. sítását is.

modern (mai élettel foglalkozó) regényt jelölté meg, mint kedvenc olvasmányainak területét.

IGEN, OLVASNI JŐ, „OLVASNI GYÖNYÖRŰSÉG” (Hegedűs Géza). Ám. akár a kikapcsolódás, akár a kíváncsiság adja kezünkbe a könyvet, nem tudunk menekülni annak hatása alól, mely lényünkbe hatol, élet- utunkat egyengeti, formálja. így nem mindegy az, hogy mit olvas, a betűk varázsán keresztül milyen eseményeket él át a mindennapjaival együtt az ember. Olyat, ami valóban önmaga, s környezete életét építi, vagy olyat, ami rombolja. A jó könyvek mellett ilyen építő kő, sőt, alapkő számunkra, keresztyének számára a „Könyvek könyve”, a Biblia az a könyv, amit sohasem tudunk kiolvasni, vagy a „na befejeztem” megkönnyebbülésével letenni. Valahogy mindig megújuló és megújító könyv ez, melyből nem egyszerűen kultúrtörténeti, mitológiai ismeretek, érdekességek rajzolódnak elénk, hanem Isten útmutató szava. Annak az Istennek, aki a világmindenséggel együtt az emberi élet „konstruktőre”, s ennélfogva, nála többet elmondani erről senki sem tud. Az ő szava mindannyiunk legizgalmasabb kutatási területéről, az emberi életről. A Bibilia így él és éltet Isten szava, s lüktető hajtóerejeként, melyet mindig újra jó olvasni, faggatni, kérdezni.

DE A KÖNYV IS VISSZAKÉRDEZ, önmagára mutatva. Például így: szeretsz-e olvasni?

Ifj. Foltin Brúnó

Állam az államban

Az alább következő rövid történelmi áttekintés a teljesség igénye nélkül született. A kérdéshez nem tudtam másként hozzányúlni. mint protestáns lelkülettel. így is tompítottam kritikai véleményem.

ÖTVEN ÉVE, 1929. FEBRUAR

11-EN, két és fél évi viharos tárgyalás után írta alá Gasparri pápai államtitkár és Mussolini miniszterelnök, a későbbi fasiszta diktátor azt a nagy fontosságú okmányt, amelyet Lateráni Szerződés néven ismerünk. Amióta a lateráni palotában megszáradt a tinta a szerződésen, azóta van hivatalosan Vatikán állam, egyfajta teokratikus monarchia négytized négyzetkilométernyi területen és ezernél alig több lakossal. „Mini állam” a nagy olasz állam területén, közelebbről Rómában. Szuverén uralkodója a pápa — az egyezmény értelmében „szent és sérthetetlen” —, bár az „államhatárokon” belül csupán a Szent Péter bazilika, a pápai hivatalokat magukba foglaló paloták és a Castel Gan- dolfo-villa úgynevezett exterri- toriális terület. Az idézőjelekkel is érzékeltetni kívántam a Vatikán állam parányiságát, amely kétségkívül a világ egyik legkisebb állama, de lelki értelemben a legnagyobb.

Ijjas Antal egyháztörténetében XIII. Leót dicsérve jelenti ki: ..Sajátosan pápaság-politikai tekintetben alatta történik meg a fordulat, hogy az eddigi rendezetlen helyzet helyett a pápának a vatikáni paloták fölött csak gyakorlatilag jelenlevő birtoklása a Vatikán állam szuverenitásává változik. Ezzel a pápa újra a nemzetközi jog szerint is államfő lett. bármely parányi területen, de mégis államfő, és mint államfő, küldhet és fogadhat követeket.” Ahhoz a/.onban. hogy mit értett Ijias „eddigi rendezetlen állapoton”, lapozzuk fel a történelmet és próbáljunk eligazodni az utóbbi száz-százötven esztendőben. A Lateráni Szerződést csak így érthetjük meg.

A TÖRTÉNELEM SZÁLÁT Trrc<37 a VEZETNEK BENNÜNKET az olasz állam születésének zűrzavaros idejébe, a múlt század derekába. Abba az időbe, amikor Itália egyesítésének útjában állt a 37 ezer négyzetkilométert kitevő pápai állam Rómával együtt. Hogy Róma mit jelentett az olasz hazafiak vágyában, azt talán Garibaldi fejezte ki legmerészebben: Roma o mor- te! — Róma vagy a halál! — Az elmaradt, fejlődésében megrekedt városban ekkor még francia csapatok állomásoztak, s az „örök város” jogilag az egyházi állam része volt. A szakadatlan történelmi áramlásban 1870 az a sorsdöntő év, amikor szeptemberben, néhány órás ágyúharc után az olasz csapatok bevonultak Rómába, s az egy hónapon belül megejtett népszavazáson a város lakossága úgy döntött, hogy az olasz királysághoz kíván csatlakozni. 1871. január végén nyilvánították a hivatalos Olaszország fővárosává Rómát. Ezzel a város történetében lezárult egy korszak, de egyúttal új szakasz kezdődött a pápaság történetében. Az új olasz királyság bekebelezte az egyházi államot, és csak a Vatikánt, a lateráni palotákat, valamint a castelgandolfói villát hagyta meg pápai birtoknak.

Ez a lépés hallatlan feszültséget váltott ki s elindított egy több mint fél évszázados közjogi, illetőleg kultúrharcot az állam és egyház között. A várható eseményekkel összefüggésben kell keresnünk az első vatikáni zsinat döntését, a pápa csalatkozhatat- lanságáról szóló dogmáról, amelyet éppen ebben az időben hoztak nyilvánosságra.

MÉRLEGELVE AZ AKKORI ŰJ HELYZETET, azt kell mondanunk, hogy az nem volt mindenestül rossz az egyház számára. Hiszen Olaszország levette a pápai állam válláról a kormányzással iáró fáradságot, s a modern államok fejlődésében, igényében jelentkező gondokat, lelki tevékenységre koncentrálhatott, amely hivatásához lényegesen közelebb áll. De ezeréves múltat, csillogást, hatalmat, trónt és tiarát egyszerűen a múlt lomtárába helyezni nehéz és bátor feladat lett volna. Eközben aj új nemzeti állam a kor igéméinek megfelelően lépett a fejlődés útjára. mindent elkövetve, hogy az államot elválassza az egyháztól. Érvénvben volt ugyan még egy 1848-as egyezmény, mely

szerint a katolikus vallás államvallás, de a gyakorlatban ennek alig lett jelentősége. Viszont annál több nehézséget jelentett az egyház sértődöttsége, melyből fakadóan sereg állami intézkedést keresztezett a Vatikán, főként , a tömegekre gyakorolt hatásával.

A HOSSZAN TARTÓ KÜZDELEMRE TETT PONTOT a Lateráni Egyezmény. Ünnepélyesen megerősítette Olaszországban a katolikus államvallást: a házasság katolikus formáját tette állami törvénnyé, a vallásoktatás újra kötelezővé vált stb., viszont különböző közjogi privilégiumokban részesítette a pápát, és államjogi garanciákat vállalt a Vatikán állammal kapcsolatban. Ezt a szerződést az 1947-es olasz köztársaság is elismerte, s ezzel a mai Olaszország seregnyi középkori terhet vállalt.

A Vatikán viszont kiépítette egyfelől állami, másfelől erkölcsi tekintélyét. A pápa mint államfő követeket küld és fogad, testőrséget tart, önálló sajtója van az államnak (Osservatore Romano), külön rádióadója épüli, /űrügynöksége az AIF (Agenzia In- ternazionale Fides). A pápa a Vatikán területén a végrehajtói és bírói hatalom megtestesítője.

Mindezen túlmenően a világ összes katolikusságának lelki feje. így erkölcsi hatalma szinte „korlátlan”. Ezért figyel megkülönböztetett érdeklődéssel a világ reá és várja el, hogy kényes politikai kérdésekben, de különösen az emberiséget érintő sorsdöntő problémákban vesse be erkölcsi tekintélyét. Az utóbbi időkben ezt meg is tették a pápák. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy változatlan a feszültség a Vatikán, az egyház (a kettőt nem tudjuk egymástól elválasztani) és az olasz társadalom között. A feszültség olykor alapjaiban rázza meg az olasz társadalmat. A házassági törvény, az olasz katolikusok haladó gondolkodását korlátozó egyházi tevékenység olykor a törés szélére sodoriák a tömegeket. A Lateráni Egyezmény szelleme súlyosan nehezedik az olasz köztársaságra.

Hogy mikor születik újabb egyezmény, az a jövő tüka. De mindenesetre a kor igénye az lenne.

Rédey Pál

;