Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-12-16 / 50. szám

Sajtóosztályunk karácsonyi könyvajánlata 4 A karácsony előtti hetekben jelent meg Sajtóosztályunk új kiadványa. Dr. Káldy Zoltán: A diakónia útján című könyve. A könyv Káldy Zoltán püspök szolgálatának húsz­éves évfordulója alkalmából ke­rült kiadásra. Húsz év telt el a kötet első és utolsó fejezete kö­zött. Ebben a kötetben a mában élő hivő ember, az egyházi veze­tő, az egyházért, a társadalo­mért, a világ égető problémáinak megoldásáért felelősséget hordo­zó és cselekvő ember teológiájá­nak megfogalmazására kerül sor. Á kötetben olvashatjuk ezt a mondatot: ..Jézusnak a golgotái kereszten hozott áldozata volt a legnagyobb diakónia”, de olvas­hatjuk ezt is: „A diakóniai teoló­gia... a hivő ember és a világ aktuális kérdéseire, kihívásaira adott feleletsorozat”. (A könyv ára: 60,— Ft.) Teológiai szociáletika Dr. Nagy Gyula: Egyház a mai világban cimű könyve. „A könyv azokat a szociáletikai kérdéseket tárgyal­ja, amelyeknek többsége ma a vi­lág keresztyénségét foglalkoztatja és amely kérdések, illetőleg az azokra való válaszadás a mi ma­gyarországi evangélikus egyház zunkban a szó szoros értelmében „égetővé” lettek ... Nem „én”, hanem a „másik”, nem is a „ke­resztyén ember”, hanem a „fele­barát”, nem az „önmagáért elő egyház”, hanem „az ember”, amelyekhez küldetése van az egyháznak, állnak a középpont­ban ...” — olvashatjuk a könyv ajánlásában. (A könyv ára: 85,— Ft.) Színes írásokból került össze­állításra Dr. Korén Emii: Körkép című könyve, amelyben a követ­kező fejezetcímeket olvashatjuk: Szülőhaza — anyaszentegyház — Rövid tanulmányok — Az ige mellett — Riportok — Arcélek — Szépírások — Vándorúton. (A könyv ára: 40,— Ft.) Sokak örömére lát napvilágot ezekben a napokban Dr. Hat'enscher Károly: Ma így imádkozzatok! című imakönyvének harmadik kiadása. A bevezetésből: „Cí­münk mindhárom szava hangsú­lyos. Ma. Mérhetetlenül gazdag tartalmú szó. Benne van korunk minden kincse.1 de minden prob­lémája is, minden lehetősége és eredménye csakúgy, mint minden nehézsége. Ha kimondjuk, érez­zük korunk lázas tempóját, ro­hanását ... így — Példa és mo­dell akar lenni a könyv arra, hogy is lehet imádkozni . . . Imád­kozzatok! Ez a bátorítás is szük­séges”. (A könyv ára: 20,— Ft.) H. L. — SZÜLETÉS. November 4-én a tabi gyülekezet istentiszteletén Schultz Jenő megkeresztelte Sza­bó Vilmos tabi és Szabimé Piri Zsuzsanna. Tabkörnvéki lelkészek augusztus 15én született második gyermeküket. Neve: MARTON, JÓZSEF. — SZÜLETÉS. Korén András mérnöknek és Farkas Márta köz­gazdásznak első gyermekük szü­letett. Neve: BALÁZS. A keresz­telést a gyermek nagyapja, dr. Koren Emil esperes végezte. — HÁZASSÁG. Kecskeméti Pál, a kiskőrösi gyülekezet segéd- kántora és Kecskés Mária no­vember 24-én tartották esküvő­jüket. A szertartást Ponicsán Im­re kiskőrösi lelkész végezte, az énekkar Kiss Sándor vezetésével szolgált. „ ... a legnagyobb a sze­retet!” — Jámbor Je'nö és Varga Éva a nagykanizsai kórház dolgozói november 24-én a szepetneid templomban tartották esküvőjü­ket. A szertartást a menyasszony édesapja. Varga Árpád szepetne- ki lelkész és a menyasszony ke- resztapjá, Baranvi Tamás domo­nyi lelkész végezte. ..Eljegyezlek magamnak örökre . ..” — HALÁLOZÁS. Juhász Ele­mér, a kölesei gyülekezet hűsé­ges gondnoka, termelőszövetke­zeti raktáros 50 éves korában, ok­tóber 9-én '.elhunyt. A család gyá­szában a gyülekezet és az egész falu közössége osztozott. A teme­tés szolgálatát Lábossá László kölesei lelkész végezte. „Én te- rólad el nem feledkezem”. — Műik János a szepetneki gyülekezet egykori hűséges gond­noka, majd a nagykanizsai gyü­lekezet templomos tagja, lapunk szorgalmas olvasója 71 éves ko­rában a nagykanizsai kórházban, november 10-én tragikus hirte­lenséggel elhunyt. November 14- én szülőfalujában, Szepetneken az 1967-ben tragikus körülmé­nyek között elhunyt felesége mellé helyezték örök nyugalom­ra Fónyad Pál nagykanizsai és Varga Árpád szepetneki lelkész szolgálatával. „Kinek szive reád támaszkodik, megőrződ azt tel­jes békében, mivel tebenned bí­zik”. Istentiszteleti rend Budapesten, 1979. december 16-án Deák tér ele. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Har­mati Béla. du. 6. HaíenschCT Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Zenés áhítat. Igét hirdet: Szir­mai Zol tán - Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél ll. Ruttkay Levente. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente Rákóczi út 37/b. de. 10. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar) Ruttkay Levente. Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbá­nya de. 10, du 5. Szeretetvendégség. Vajda Péter u. de. lél 12. Zugló dé­li. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de.' fél 10. Boros Károly. Kassák La­jos út 22. de. 11. Smidéliuszné Drobi- na Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjlelep de. fél 9. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. Irt. Matúz László. Pestlőrinc-Erzsébet-telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kis­pest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest- Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos, dú. 5. Szeretetvendégség: Marsehalkó Gyula. Rákospalota-MAV-telep de* 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Kis- templom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. dakota de. fél ll. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Fe- renczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kó- sa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Fe- renczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) ifj. Foltin Brúnó, du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9: ifj. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. Takács József, de. ll. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csen­gődi László. Modori ti. 6. de. 10. Ott- lyk Márta. Kelenföld de. 8. Bencze rmre. de. ll. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Miskurá Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Roz.se István. Csillag­hegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — AZ EVANGÉLIKUS NAPTAR ré­gi gyűjtője keresi az 1955., 1956. és 1957. évi Evangélikus Naptár egy-egy példányát, felajánlva* értük az 1980. évi Evangélikus Naptárt. Cím & ki- adóhivatalban. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Eevház Saltóosztáivónak lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VTII Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN «133—1802 79.3431 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magaanyomáe Felelős »esető: Soproni Béla vezérlgarestó IIP«© Ll imp „Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Urnák! Készít­setek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Az én Uram, az Űr jön hatalommal, karja ural­kodik. Vele jön szerzeménye, előt­te jön. amiért fáradozott” (Ézs 40, 3:10). VASÁRNAP. — „Amikor a pásztorok meglátták a gyerme­ket, elmondták az üzenetet, ame­lyet erről a kisgyermekről kap­tak” (Lk 2, 17 — Ézs 66, 18 — Mt 11. 2—10 — Zsolt 14). Milyen egyszerűen hangzik, amit, a pász­torok tettek: elmondták az üze­netet. Jézus Krisztus evangéliu­ma az emberi szó egyszerű és mégis hatalmas eszközén keresz­tül jut el ma is emberekhez. Hű­ségesek vagyunk-e. az „üzenet” továbbadásában? Merjük-e az eredményét Istenre bízni? „Ó, küldd ki hirnökid csoportját. Ó, adj erőt onnan felül nekik” (751. ének 3. vers). HÉTFŐ. — „Az Ür pedig be­szélt Mózessel, színről színre, ahogyan egyik ember beszél a másikkal” (2 Móz 33, ll — Jn 15, 9 — Lk 1. 5—25 — Ézs 44, 6—8. 21—23). Már az Ótestámentom is mennyire emberközel Istenről beszél! Jézus Krisztuson keresz­tül pedig különösen is úgy ismer­jük meg az Istent, mint aki sze- retetével közelünkbe lép, aki előtt őszintén feltárhatjuk magunkat, aki nemcsak meghallgat minket, de beszél velünk. „ . .. Jézus hoz­zánk is belép, Megosztja velünk életét” (720. ének 4. vers). KEDD. — „Erőssége vagy a sze­génynek a nyomorúságban, olta­lom a zivatarban, árnyék a hő­ségben” (Ézs 25. 4 — Róm 8, 37 — Lk 1. 57—70 — Ézs 45, 1—17). Isten nem ígér övéinek nehézsé­gektől mentes életutat. De ígér erőt, oltalmat, védelmet azoknak, akik reá hagyatkoznak. Istennek ezt a védelmező, oltalmazó szere- tetét megtapasztalt nép ajkán született a fenti ige vallomása, de ezt tapasztalja meg sokféle módon Isten ma élő népe is a világban. „Erős vár a mi Iste­nünk, Jó fegyverünk és pajzsunk; Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk” (256. ének 1. vers). SZERDA — „Bízzál, Izrael, az Űrban, mert az Űrnál van a sze­retet” (Zsolt 130. 7 — Róm 5, 15 — Lk 3, 10t—20 — Ézs 45, 18—25). Nemcsak az élelem, a víz, a le­vegő — a szeretet is az emberi élet alapvető feltételeihez tarto­zik. Hiányát megsínyli a fiatal, és belepusztulhat az idős ember. Karácsony közelében arra az Is­tenre irányítja az ige figyelmün­ket, aki maga a szeretet, s aki nem fárad el minket, sokszor gyengén tanuló tanítványait min­dig újra erre *a szeretetre taníta­ni. „Szeretetet adva nekünk, Sze­retetre oktatál” (752. ének 3. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Megemléke­zett irgalmáról, amint kijelentet­te atyáinknak” (Lk 1. 54—55 — Jer 31, 10 — Jn 1, 6—9. 15—16 — Ézs 46. 9—13). Isten igéjére figyelve mindig rá kell csodál­koznunk Isten nemzedékeket át­fogó irgalmára és szeretetére. Ahogy Mária is tette. Szereteté- nek és hűségének ez a széles ho­rizontja hálát és reménységet éb­reszt mindig a benne hivő em­berekben. „Jól tudom, mostan is Te azon Isten vagy, Irgalmassá­god is Szintén oly igen nagy ...” (4. ének 5. vers). PÉNTEK. — „Ti vagytok a vi­lág világossága” (Mt 5, 14 — Dán 12, 3 — Jn 1, 29—31 — Ézs 49. 1—6). Isten népe nem vonhatja magát ki a világból. Ura paran­csa szerint ott kell élnie a vi­lág színe előtt, és úgy kell élnie, hogy < jelenlétén keresztül vilá­gosság — a megértés, türelem, megbocsátás, békesség, szeretet világossága — áradjon az egész világra. „Töltsd belém szép vilá­godat, Szereteted lángját” <431. ének 8. vers). SZOMBAT. — „És íme oda­ment egy leprás, leborulva imád­ta Jézust, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz” (Mt 8, 2 — Jób 15, 14 — Lk 7, 29—35 — Ézs 49, 7—14). A hivő ember soha nem állhat követelőzve Is­ten elé. Még a legszorongatottabb helyzetünkben mondott imádsá­gainkban sem. Az igazi bizalom Isten kezébe teszi a döntést: ha akarod. Ez a bizalom sohase szé­gyenül meg. „Ö mást nem is akarhat. .Csak mi javunkra van” (367. ének 4. vers). Sárkány Ti bőmé — A HAZAFIAS NÉPFRONT VII. KERÜLETI BIZOTTSÁGA által rendezeti műsoros est kere­tében november 27-én D. Dr. Ottlyk Ernő püspök tartott elő­adást a Nemzetközi Gyermekév­ről és a szófiai Gyermek-világta­lálkozóról. — HARTA. November 4-én délután az ifjú házasok összejö­vetelén dr. Takáésné Kovácsházi Zelma lelkészi munkatárs tartott előadást a nemzedéki kérdésről, valamint a délelőtti igehirdetési szolgálatokat is ellátta. — KARÁCSONYI, zsoltárok, lelki énekek új felvételben kazettán, nor­mál magnószalagon szóló éneklésben, orgonakísérettel ismét kaphatók Ba­kai Gitta énekesnő előadásában, 1101 Budapest, *X., Csilla u. 3. fszt. 756. Telefon: 781-578. Évek óta igyekeznek meggyőzni, rábe­szélni, vezessük be otthon a gáz. vagy villanyiütést. Az indokok szárazán lo­gikusak: higiénikusabbak, kényelmeseb­bek ezek a fűtési formák, s az sem mel­lékes szempont, hogy nem kell többet a pincéből tüzelőt hordani, kályhát tisztíta­ni és tüzet éleszteni. Hiába azonban min­den érvelés. Nem tudnak meggyőzni. Ezért olykor alig titkoltan azzal vádol­nak, hogy ez a hajthatatlanságorn kon­zervativizmus. Csökönyös és értelmetlen ragaszkodás valamihez, ami idejét- múlta és korszerűtlen. S már-már szemrehá­nyásként hat, amikor azt mondják: a házban már majdnem mindenki bevezet­tette a gáz- vagy villany fűtést. Amikor ezt hallom, az az érzésem, hogy tulajdon­keppen valamiféle szégyenérzés lappang a családi körömben, mert a lakók ezért nyilván maradinak, szegénynek vagy lus­tának tartanak bennünket. Leltározok magamban. Sok mindennel lehet vádolni, de maradisággal aligha. Különösebb anyagi gondok nem árnyékolják életün­ket. Lusta sem vagyok Ha például meg­jelenik egy kevés példányszámú, kurió­zumnak számító könyvritkaság, loholok a városban üzletből üzletbe, kérek, kuta­tok, nyomozok, ha kell — bár ez a vég­ső eset, mert szinte fóbiásan iszonyodom tőle — összeköttetés révén, de megszer- zem a kívánt könyvcsemegét. Egy izgal­masnak ígérkező riportért elutazom az ország legtávolabbi részébe is, hiszen ha csupán egyetlen olyan mondatot vagy észrevételt hallok Nyíregyházán vagy Zalaegerszegen, mely felfed a számomra eddig valami ismeretlent a világból, már nem volt hiábavaló a hosszú kilométe­rek sora. Lusta nem vagyok tehát. Csak szeretem az élő tüzet. Félreértés ne essék, nem vagyok sem­miféle fejlődésnek ellenzője, jónak és hasznosnak tartok mindent, ami segíti, könnyebbé és kulturáltabbá teszi az em­ber életét. Valami kimondhatatlan nyug­talanság fog el, nem találom otthon a helyem, ha például elromlik — bár ami­kor működik, nem mindig lelkesedem érte — a tévé. S tikkasztó melegben mi­lyen megnyugtató tudat, ha a frizsider­ben deresedik a sör. S szinte már elma­radhatatlan tartozéka életünknek a me­leg vizet adó boyler. az automata mosó­gép, a fürge centrifuga és a hangokat, emlékeket rögzítő magnó. De az élő tűz , varázsát szeretném megőrizni a civilizá­ció e sok áldása mellett is. Búr, mint már említettem, sokan kü­löncnek tartanak ezért, de vannak olya­nok is, akik megértik ezt a vonzalma­mat. Mártonka például, aki sorsom egyik hű fegyverhordozója, valamelyik őszi es­tén a mondat felénél váratlanul abba­hagyta a megkezdett gondolatot és hosz- szan — mintha messzi tájakra kalando­zott volna, ahol még régi legendák és ősi szokások élnek — a kályha lobogó lángjába bámult. Nézte, vizsgálta és für­készte a tüzet. Élvezte a színes és csap­kodó tÜznyelveket, hallgatta a száraz fák ropogását és a kályha Auruzsolását. Má­sodpercek múltak el így, vagy percek, amikor Mártonka még mindig a tűz bű­völetében megszólalt: — Ennek a tűznek íze és illata van. Csalc a fa tud így égni, meg talán a nyugtalan lobogású ember. Ennek a tűz­nek utánozhatatlan hangulata van. A2 otthont juttatja eszembe, a gyerekkoro­mat, mert amikor az ember a szülői ház­ra gondol, mindig társául szegődik a me­legség utáni vágy. Hatalmas hasábok ég­tek nálunk is a kandallóban. Valódi, ele­ven lánggal lobogtak. S azóta is hiába keresem annak az otthoni tűznek a dé­delgető és biztonságos melegét. Mindig, mindenhol csak hideg tüzekkel találko­zom. Élettelenekkel. Tudod — merengett a kályha tüzébe bámulva Mártonka — olyanok ezek a mesterséges tüzek, mint­ha mindig konzervet enne valaki. Jól­lakik az ember, de mégis, mindig hiány­érzete marad. S aztán nem is beszélgettünk többet. Mártonka felállt, megölelt és . elment. Nem akarta, vagy nem bírta tovább néz­ni az élő tüzet, mert félt, hogy többet nem tud elszakadni tőle. Mártonka után néztem a lépcsőfordulóban: a rózsadom­bi modern lakásban villanykályha vár­ja. s reggel a hivatalában távfűtés. Nem fázik, de nem érzi a tűz közvetlen mele­get sem. Visszaballagtam a szobába. Martonka helyére ültem szembe a tűzzel és hálji­san néztem a lángokat, mért feltárták titkukat. Akkor, azon a délutánon tu­datosodott ugyanis bennem, hogy az em­berekben is loboghat valódi, emésztő, serkentő és őszinte tűz, de mesterséges, semleges lángok is lobbanhatnák. S né­ha milyen megtévesztő lehet a kettő. Mert a hőfok lehet ugyanaz, de a hőfor­rás más. Az egyik jobban, megbízhatób­ban őrzi a meleget, a másik hamarabb kihűl. Belelovalhatjuk magunkat érzé­sekbe, illúziókba, indulatokba, szenvedé­lyekbe, elhitethetjük magunkkal, hogy valóban élő tűzzel égünk, de az első csa­lódás, próbatétel, nehézség megtorpanás­ra. késztet, elhamvasztja a tüzet, mely csak lángolt, de valójában nem égett. A filmforgatásoknál a pirotechnikusok szokták ilyen mesterséges tüzekkel fel­gyújtani a díszletházakat, melyből ter­mészetesen minden veszély nélkül mene­külnek a színészek, hiszen ez a tűz nem perzsel és nem kap orvul a ruhák csip­kés fodraiba. S a cirkuszban az idomító is ilyen ártalmatlan tűzzel lobbantja lángra a karikát, melyen bátran átug­rik az oroszlán, hiszen kifinomult ösz­tönével érzi, hogy csak szemfényvesztés az egész, ez a tűz nem valódi. Azt hiszem Mártonka is azért távozott olyan sürgős sietéssel+azon az őszi dél­utánon, mert már hozzászokott a ve­szélytelenebb és kényelmesebb mester­séges tűzhöz, pedig a lelke mélyén ő is tudja, hogy hinni, szeretni, dolgozni és alkotni csak akkor lehet, ha az ember­ben, mint a kályhában, kemény göcsör- fős hasábokat emésztő, élő tűz lobog... Ágh Tihamér I I ÉLŐ TŰZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom