Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-12-09 / 49. szám

Jelek—jelképek—emlékek

Majdnem

Meghiúsult remények, félbemaradt igyekezet, megtorpant lendület sötét árnyékai veszik körül ezt a szót: majdnem.

Díszes, nagy esküvő volt templomunkban egy tikkasztóan meleg júliusi szombat délután. A fiatalok ^ családjai szebbnél szebb virágokkal töltötték meg az összes üvégvázákat az oltáron. Vasárnap reggel aztán csodálkozva láttuk, hogy a sok virág mind elhervfedt. A vázákból ugyanis éjszaka jócskán elpárolgott a víz. Szintje — világosan látszott a vázák üvegfalán át — csak egy-két ujjnyira volt a szárak alsó széle alatt. Majdnem beleértek — elszáradtak.

Az evangéliumokban említett gazdag ifjú a tanítványság útjának küszöbén megtorpant. Pedig már majdnem teljes szívű követője volt Jézusnak. De hogy vagyonát a szeretet szolgálatábá állítani nem volt képes — így olvassuk — megszomorodva elment.

Majdnem keresztyénné lett az apostoli kor zsidóságának egyik árnyékkirálya, Agrippa, 'aki a fogságba vetett Pál apostol bizonyságtétele nyomán így szólt: csaknem keresztyénné tettél.

A sarkvidéket kutató expedíciók hőskorában történt, 1912-ben. Az egyik bátor sarkkutató, Robert Falcon Scott társaival' együtt fagy- halálban pusztult el a rettenetes hóviharban. Alig néhány kilométerre a biztos védelemmel, meleggel, élelemmel rájuk váró központi tábortól. Csak hónapokkal a katasztrófa után találtak rájuk egy hóborította, vihartépte sátorban. Scott holtteste közelében megtalálták naplóját és búcsúlevelét. A levél megszólítása eredetileg ez volt: Feleségemnek. Utolsó erejével, fagytól dermedő kézzel már, kihúzta e szót, s ezt írta helyére címzésül: özvegyemnek.

Szomorú hősiesség. Tragédia a majdnem célnál, lépésnyi távolban a megmeneküléstől.

Iszónyú éhínség volt a múlt század végén Finnországban. Aratás küszöbén lábon fagyott le az egész termés országszerte. Ezrek vesztek éhen abban az időben. Felejthetetlen emlékművüket láttam egy észak-finnországi kisváros temetőjében. Az egyszerű, sima, hatalmas szürke gránittömbön aranyba vésve néhány gabonakalász. Mellettük égy fáradt és reménytelen várakozással kinyújtott sovány kéz rajza a gránitlapon. Az emlékmű szomorú jelképessége egészen nyilvánvaló. Azok a kezek a nagy éhínség idején talán majdnem elérték már az életet adó élelmet. De csak majdnem..

És ma már senki nem tudja, lehettek volna-e ott akkor a szeretetszolgálat név szerint ismert és ismeretlen hősein kívül mások is, akik közelebb vihették volna a kalászokat a kezekhez vagy a kezeket a kalászokhoz, hogy annak k szép, szomorú emlékműnek ne kellett volna abba a temetőbe kerülni.

Mint ahogy gránitba vésni senki nem fogja azok nevét sem, akik mai kezeket, kicsinyeket, vagy öregen reszketős-ráncosokat odasegítenek a mai kalászokhoz, az életet, egészséget, biztonságot, kenyeret, békességet ’adókhoz.

De azokét sem, akik e szolgálatot elmulasztják.

Vagy ott vannak mégis valahol ezek a nevek?. Nem gránitba vésve és aranyozva sem, mégis elkophatatlanul és kitörölhetetlenül. Isten emlékezetében. Nincs köztük a tied is?

Jaj, ha az örökkévalóság nyelvén így hangzik a neved: majdnem.

Schreiner Vilmos

Sajtóosztályunk karácsonyi könyvajánlata

Ahhoz, hogy egyházunk mai életét, szolgálatát helyesen tudjuk értékelni, jó, ha tisztában va- gí'fjnk egyházunk történetével. Ehhez nyújt segítséget

D. Dr. Ottlyk Ernő:

Az egyház története

című könyve. A könyv bevezetésében olvashatjuk: „Ez a könyv Jézus Krisztus egyházának történetét mutatja be ... Az egyháztörténet-írónak is vallania kell arról, hogy milyen alapállásból rendezi az anyagot. Ez a teológiai bázis : magyarországi evangélikus egyház diakóniai teológiája...” (A könyv ára: 230,— Ft.).

Ugyancsak egyháztörténeti munka

D. Dr. Ottlyk Ernő:

Hűség Istenhez és népünkhöz egyházunk történelmében

című könyve, amely az egyház magyarországi történetével ismerteti meg az olvasót. Ezt olvashatjuk a bevezetésben: „Az érdekel minket különösen az egyháztörténetből, amiből a jelenre nézve, teológiánkra és konkrét magatartásunkra ' nézve tanulhatunk ... Így válik az egyháztörténelem az élet tanítómesterévé, az egyház tanácsadójává és az útkeresésben segítőjévé... A magyarországi evangélikus egyház történetének sajátos vonásait kell megértenünk, mert mi vagyunk az örökösei mindannak a múltnak, amin Isten végigvezette egyházunkat.” (A könyv ára: 82,— Ft.).

Egyházunk mai életének és szolgálatának hű képét adja a diakóniái teológia megfogalmazásával

— HALÁLOZÁS. Cserháti Sándort — volt Tolna-Baranyai Egyházmegye felügyelőjét —• november 20-án hazaszólította Sz élet és halál Ura, életének 79. évében. Temetése Kovács Géza győri lelkész szolgálatával, a népes család és barátai részvételével Magyairóvárott volt november 23-án. „Az Isten minden útja kegyelem és hűség”

Dr. Káldy Zoltán Űj úton

című könyve. Ebben a könyvben található meg a szerzőnek 1958- ban elhangzott püspöki székfoglaló beszéde, ami egyházunk élet- útjánák irányát mutatta meg annak idején. A könyv bevezetőjében többek között ezt olvashatjuk: „Egyházunk lelkész-elnökében Isten azt az embert adta nekünk, aki személyében egyesíti az evangéliumhoz való hűséget és ugyanakkor a szocializmust építő magyar néphez és az emberiség családjáért felelősséget érző hűséget is ... Alapos teológiai munkával derült kidolgozásra teológiai felismeréseink összegzése .. .” (A könyv ára: 135,— Ft.).

Egyházunk történetének utolsó harminc esztendejét mutatja be

D. Dr. Ottlyk Ernő:

Az evangélikus egyház útja a szocializmusban

című könyve. A bevezető néhány sora: „Hazánk felszabadulásával magyarországi evangélikus egyházunk történetében is új kezdődött ... Az új társadalmi rendben nem volt könnyű megtalálni helyünket és szolgálatunkat... Isten azonban azokat igazolta, akik vállalták az új társadalmi rendet és azért fáradoztak, hogy egyházunk megtalálja a helyét és szolgálatát abban . . . Az egyház ura gazdagon megáldotta a magyar- országi evangélikus egyház életét ...” (A könyv ára: 80,— Ft.).

Egyházunk és hazánk életének egy bizonyos korszakát mutatja be

Dr. Rédey Pál:

Az elfelejtett ember

című könyve, amikor a mártírhalált halt Remete László lelkész sorsát tárja az olvasó elé. „Valahányszor az égről egy csillag leszalad, sötétebb lesz az éjszaka. Valahányszor a Földön egy élet megszakad, hidegebb lesz a világ. Amikor Remete László élete megszakadt, nagyon hideg volt” — olvashatjuk a könyv bevezető soraiban. (A könyv ára: 33,— Ft.).

A könyvek megrendelhetők az Evangélikus Sajtóosztályon (1088 Budapest VIII., Puskin utca 12. I. em.). H. L.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1979. december 9-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 5. Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. Szeretetvendégség: Harkányi László. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente, Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi ~út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaiy Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. KaSsák Lajos út 22. de. .11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Franerepán u. de. 8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de.

10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 9. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemolom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákosiiéi de. 9. Kócp Pál. T?.áknsM_ ?et de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál.

Bécsikapu tér. de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német)', de.

11. (úrv.) Dóka Mária teol. (szűnni.), du. -P. Mdocsai Miklós Torockó tér. de.- fél 9. Dóka Mária teo!> (szűnni.). Öbuda de. 10 .Egyházzenei istentisztelet. ieét hirdet: Görög Tibor’. XTT., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács- József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (űrv.) Donáth László, de 11. (úrv.) Doná+b László, du. 6. Beneze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Beneze Tmre. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Budaörs Öu. 3. (úrv.) Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Rozsé István. Csillagheev de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11.

EV ANGPTTKrs PÉ FT

A Magvarországl Evangélikus Fgvház Sajtóosztályának lacla Szerkeszti • a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezős* Gvör«?v Felelős kiadó*

Harkányi László Szerkesztősén és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili. Puskin u. 12.

* Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 515—29 412—VIII

Előfizetési ár: egv évre 200.— Ft Arusftla ? Maevar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302

79.3429

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla veeérigazeató

„Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltástok ideje” (Lk 21, 28).

VASÁRNAP. — ,^.zt pedig

tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket és hogy őbenne nincsen bűn.” (1 Jn 3, 5 — 2 Sám 12, 13 — Lk 21,' 25—33 — Zsolt 77, 2—16). A bűn valóságára gyakran rá kell' döbbennünk : fölé nő személyes és közösségi életünknek. Magunk ereje kevés legyőzésére, hiszen az ellene való harcot önmagunknál kell kezdenünk. Ezért örömhír számunkra ez az ige: Jézus nagyobb bűneinknél! Erejével mi is küzdhetünk a minket és közösségeinket romboló bűn ellen. „S a Fiú engedelmesen Eljött a földre értem ... (351. ének 6. vers).

HÉTFŐ. — „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Ür azt nézi, ami a szívben van” (1 Sám 16, 7 — Róm 1, 3—4 — Zsid 6, 9—12 — Ézs 42, 1—9). Hányszor tesszük magunkat csalhatatlan bírókká mások felett! Pedig még Isten szolgájának ítélete sem tévedhetetlen! Isten egyedül ismeri az emberi szív titkait, s tud tévedhetetlenül ítélni. „Tudod, kinek mint áll a szíve, Ki hű hozzád, s kinek erős a hite” (426. ének 2. vers).

KEDD. — „Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit” (Róm 13, 12 — Hős 12, 7 — 2 Pt 1, 2—11 '— Ézs 43, 1—7). Isten megtapasztalt szeretete ébreszti a keresztvén emberben a felelősséget rövidre szabott időnk jó kihasználására. A világosság fegyvereit felvenni nem jelent mást, minthogy naponta Krisztus legyen iránvítója életünknek és cselekedeteinknek. Szeretetével éljünk és szolgáljunk a világban. Erich Kästner szellemes figyelmeztetését a keresztyéneknek kell elsősorban komolyan venni: „Gondoljatok az ötödik parancsolatra, ne öljétek meg az időtöket!” „Gyorsan folyó időmet, az Ür nem adta hiába ... (453. ének 1. vers).

SZERDA. — „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Mt 5, 9 — Ézs 57, 19 — Jel 2, 1—5, 7 — Ézs 43, 8—15). Jézus nem egyszerűen arról beszél, hogy tanítványai őrizzék meg a békességet, hanem legyenek megteremtői, aktív eszközei annak, hogy békesség legyen, ahol azelőtt békétlenség és viszály voM. Assisi Ferenc sokak által ismert imádsága a mai keresztyéneknek is mindennapi imádsága lehet: „Öh Uram, tégy engem békességed eszközévé ..„Boldogok, kik a békességet Szeretik s híven ápolják” (428. ének 8. vers).

CSÜTÖRTÖK. — „Az Űr félelme lesz Sión kincse” (Ézs 33, 6

— Mt 3, 7—8 — Hág 2, 1. 3—9

— Ézs 43, 16—21). „Gazdag egyház”: ennek a megjelölésnek ma sokak számára különösen is rossz csengése van. Nem ok nélkül, hiszen sokszor kereste az egyház történelme során rossz helyen a gazdagságát. Az Ür félelmében való gazdagodásra, gyarapodásra azonban minden idők egyházának szüksége van. „Igéd szívünk erőssége, Egyházadat igéd védje; Ez egy kincset hagyd meg nekünk (255. ének 8. vers).

PÉNTEK. — „Nem mintha már elértem volna mindent, vagy már célnál volnék, de igyekezem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus” (Fii 3, 12 — 3 Móz 19, 2 — Jel 1, 4—8 — Ézs 43, 22—28). A keresztyén embert két veszély fenyegeti: az önelégültség gőgje vagy a tehetetlenné bénító kétségbeesésé. Igyekezem — mondja Pál, mert nem vagyunk még a célnál, de Krisztus szeretete arra ösztönöz, hogy mindig inkább hozzá igazítsuk életünket Isten jó és kegyelmes akaratához. „Segíts az utamon erőddel S a bűneim mind-mind töröld el... (790.

ének 5. vers).

SZOMBAT. — „Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” (2 Kor 9, 15 — Zsolt 34, 4 — Jel 3, 14—22 — .Ézs 44, 1—5). A keresztyén szeretetnek, segítőkészségnek kettős áldása van. Nemcsak azt gazdagítja meg, aki részesül benne, hanem azt is, aki gyakorolja. Így lesz naggyá Isten neve a világban a ‘benne hívők élete és szolgálata nyomán, mint egykor Korinthusban. „Ajándékozz meg engem Jó szívvel, jó Atyám, Hogy boldogítva boldog Lehessek igazán” (446. ének 2. vers). Sárkány Tiborné

— BÉNYE. November 25-én Bárdossy Tibor egyházmegyei sajtóelőadó az istentiszteleti

szolgálathoz kapcsoltan adott tájékoztatást a gyülekezetnek,

egyházunk sajtó munkájáról.

— MEGVÉTELRE keresem Remé- nyik Sándor összes verseit. Interpreter’s Bible újszövetségi köteteit és Matthew Henry kommentárt. „Lelkész” jeligére a kiadóhivatalba.

— KARÁCSONYI, zsoltárok, lelki énekek új felvételben kazettán, magnószalagon szóló éneklésben orgonakísérettel ismét kaphatók Bákai Gitta énekesnő előadásában. 1101 Budapest, X. Csilla u. 3. fszt. 756. Telefon: 781-578.

Tű s r> a r ú & s

Mintha csak tegnap lett volna, hogy ez év tavaszán utoljára fűtöttem, utoljára aludt ki kályhámban a tűz. Kitártam az ablakokat és szobámat beragyogta a tavaszi napsugár.

Mintha csak tegnap lett volna, hogy iskolakönyveimet félretéve elindultam felfedezni a nagy Életet.

Hogy elszálltak ezek a tegnapok! Hogy elszállt ez a nyár is! Hogy elfutottak a napok és soha többé nem jönnek vissza. A vízparti homok, amelyet még nyáron az ujjúink között futtattunk le milyen gyorsan elfolyt a kezünkből és soha többé nem lehet összeszedni.

Hogy elszálltak a napok, amelyek elvitték egy-egy hajszálunkat és azok is, amelyek egy-egy szállal gazdagítottak bennünket. Ráncok, amelyek letélepedtek az arcunkra, mint a mező barázdái, amelyek már annyi beérést láttak. Hogy kihaltak a nyári kertek, hogy lehalkultak a dalos madarak ... a zöld ruhás fák is vetkőznek csendben, míg a meztelen ágak között meg-megakad egy utolsó napsugár.

Mintha csak tegnap lett volna, hogy kialudt kályhámban a tűz!

Ma újra begyújtottam a kályhát, mert az őszi est hűvössége

megborzongatott. Kis szobámban újra ég a tűz. Apró lángnyelvek nyaldossák a könnyező, friss fahasábokat. Leültem a kályha elé és a tüzet néztem. És így teszek ma is. Idejárok megpihenni a tűz mellé. Gyertek hát ti is, bárhol éltek idehaza vagy szerte a nagyvilágban. Egymás kezét fogva békében, üljünk le a tűz mellé.

Pattogva égnek a hasábok, aztán szemet vakító vörössen izzik a parázs. Mi a tűz? — kérdem magamtól. Hogyan tudnám meghatározni? A lexikon azt mondja: a tűz meleg, égés, láng. De mi a láng, mi a meleg, mi az égés? Ne legyünk szőrszálhasogatók. Üljünk csak csendben a tűz mellett. Odakünn olyan hűvös a világ, jön a hideg. De a tűz körül itt maradt egy tenyérnyi nyár is. Egy kis nyári meleg. Ha. munkából, sétáról, messzi országból megjövünk, olyan jó megpihenni a családi tűzhely mellett, amely ropog, sípol, énekel, felmelegíti lábunkat, kezünket és a szívünket is, amely mintha néha-néha már kihűlne.

Jó itt a tűz körül együtt, öregeink gyorsan becsukják ilyenkor az ajtót és ők is odajönnek melegedni, tenyerüket fordítják a meleg felé, aztán a hátukat mert annak is kell már a meleg. Kell

a meleg a testnek, léleknek egyformán. Szükségünk van rá. Vigyáznunk is kell, hogy amikor a tűzből parázs lesz, hamu lesz legyen aki összekaparja a hamut, hogy megmentse az alvó szikrát, amely új lángra gyújt.

Hűvösödnek a napok meleg ruhát öltünk, behúzódunk házainkba. Esténként híradót hallgatunk arról is, hogy kit gyilkoltak meg, kit loptak meg, ki javított rekordot, mibe öltözött a filmcsillag ...

D e néha bele csömörülünk a nagyvilág borzalmaiba. Ilyenkor zárjuk le a készüléket, nyissuk ki helyette a kályhaajtót, üljük körül a tüzet és az örökkévalóság színeiben lobogó lángok előtt fogjuk meg egymás kezét és melegítsük fel egymás szívét. Nem kell így félnünk a közelgő téltől. Egy összetartó nagy család melege mindent kivéd. Ne bánjuk a tegnapot, amely már messze jár, a pihenőnapokat, az örömöket és illúziókat. Tudnunk kell, hogy mindezeken túl megmarad nekünk az egymás igazabb, jobb megismerésének a boldogsága és vele a másoknak hasznáralevés lehetősége. Evvel építhetjük fel az új világot, amely nyugtalanító ugyan néha, de ugyanakkor csodálatosan gazdagító is..

Gyarmathy Irén