Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-12-02 / 48. szám

Vendégeket vártunk — testvérektől búcsúztunk Évek óta örömmel tapasztalom, hogy a dunaegyházi gyülekezet szívesen, testvéri szeretettel vár­ja a szupplikáló teológust. Ez a mi örömünk az idén még telje­sebbé vált, — ugyanis teológus­nap volt gyülekezetünkben. Dr. Selmeczi János otthon­igazgató vezetésével r\égy teoló­gus jött el hozzánk, hogy szolgál­janak az Isten igéjével, ének és zene számmal, bizonyságtétellel. A program szoros volt, reggel 9- től este fél nyolcig tartott, öt al­kalommal szolgáltak. Gyermekek között, a délelőtti istentiszteleten, délután tanyán, egy asszony­testvérünknek otthonában, Sol­ton a hatalmas, ezer férőhelyes református templomban kicsi evangélikus gyülekezetnek, és es­te ismét Dunaegyházán, zenés, énekes áhítaton. A szolgálatok végeztével kö­rül ültük a vacsorázó asztalt, a gyülekezeti teremben —, a ven­dégek, dr. Selmeczi János igaz­gató, Lupták György, Pecznyik Ilona, Hamvay Mária és Szabó László teológusok és a gyülekezet vezetői, akik a szórvány szolgá­latban is elkísérték, elkalauzol­ták a vendégeket. A beszélgetésben újból végig­éltük a napot, annak minden szolgálatát. Nyíltan, őszintén, de testvéri szeretettel beszélgettünk a szolgálatokról. Óriási öröm gyermekeknek hirdetni az igét, de ugyan olyan felelősség is, hisz valóiéban ez a szolgálat még ne­hezebb, mint felnőtteknek prédi­kálni. Nekünk helybelieknek új volt és igen tetszett, hogy a fő istentiszteleten a liturgiában részt kaptak, szolgáltak a teoló­gusok is. Lehet, hogy idővel a gyülekezet tagjai is részt vállal­hatnak a liturgiában? Az igazga­tó igehirdetése egyszerű, világos, lutheri tanítást adott a szent életben járásról. Igen szép, kedves epizód volt, hogy a délelőtti istentiszteletben elvégzett keresztelés alkalmával, a hálaadásra, a Miatyánk elmon­dására az oltár elé álló szülőket, keresztszülőket közrefogták, kö­zös imádság elmondására a teoló­gusok. Ifjú testvéreink mind öröm­mel emlékeztek vissza a vendég­látók kedvességére, a gyülekezet vezetőinek otthonaira, ahol ebé­deltek. Jók és hasznosak ezek az alkalmak is, amikor presbite­rek. otthonában, a velük való beszélgetésekben ismerkednek a gyülekezetek örömeivel, gondjai­val. Az esti áhítat az ének és a zene jegyében történt. Igen jó öszseállítást kaptunk, évezredek énekeiből egy kis ízelítőt. Csodálatos volt hallgatni, hébe­rül a Sömá Jiszraelt, a latin Ky- riet, Bach korái előjátékainak néhány szép darabját, Gárdonyi Zoltán Énekeljetek az Úrnak ci- mű művét — el egészen a mai, gitárral kísért ifjúsági énekekig. A másfél órás esti áhitat szinte rövidnek tűnt, mert minden szám, minden szolgálat nagyon megfogta a szívünk. A papi pádból láttam az ar­cokat, a figyelmet, a szemek si­mogató tekintetét, mely ifjú test­véreinket ölelte körül. Vendégként és ismeretlenül ér­keztetek, s egy együtt töltött, szol­gálatban eltöltött nap után egy „kicsit” a mi gyermekeinkként engedünk haza, utatokra, mon­dotta a gyülekezet lelkésze, a je­lenlevők nevében, s azok, akik veletek együtt tanulnak Buda­pesten a Teológiai Akadémián, Külön öröm számunkra, hogy a levelező, teológiai tanfolyamon is oly szép számmal tanulnak if­jak és idősebbek, hogy segítőtár­sai legyenek a lelkészeknek. Mi az imádságunkkal, a sze- retetünkkel, az adományainkkal segíthetjük a lelkészképzés ügyét. S ezt mi itt Dunaegyházán öröm­mel, és nem kényszerből tesszük, évről évre. Közel ötezer Ft volt a teológus­napi offertórium, s megkezdtük a természetbeniek gyűjtését is. Hitünk megújításán fáradozott Isten a teológusok szolgálatán keresztül. Az egész gyülekezet nevében köszönjük' őket Istennek. Szabó István Hálásak vagyunk értük Istennek Nyíregyházi gyülekezetünk örömmel készült azoknak a fiata­loknak a fogadására, kik a Teo­lógiai Akadémia küldötteiként teológus-napra jöttek, a Teológus Otthon igazgatójának vezetésével. A lelkészi szolgálatra készülő fia­talokkal való találkozás mindig sokat jelenít a gyülekezet számá­ra. Minden ilyen találkozást át­sző az öröm és a reménység, hogy van, aki kész a szolgátat- tot vállalni és a távozók helyébe lépni. Vendégeink szombat este ifjú­sági órán számoltak be életükről, vasárnap pedig a gyülekezet lel­készeit kisérték el szolgálati út­jaikon és igehirdetéssel, gyer­mekbibliakör tartásával szolgál-- tak. Esté hat órakor a Nagytem­plomban tartott gyülekezeti esten „Az ige szolgálatának műhelyé­ből" összefoglaló címmel szolgá­latra készülésükről, hitükről, fel­adattá tűsükről szóltak, énekkel és szavalatokkal szolgáltak. , Dr. Selmeczi János igehirdetése és teológusaink vallomásai mé­lyen megragadták a gyülekezet tagjait. A gyülekezet előző teoló- gusnapoik emlékeit is őrzi és szá­mon tartja azoknak a fiataloknak az életútját, akiket megismert, s akiknek a felkészüléséért és szol­gálatáért ma is imádkozik. Ezen a teológus-napon új arcokkal is találkoztunk, akikért a szeretet­nek és ' felel ősséghordozásnak ezt a terhét felveheti gyülekezetünk. Zsúfolt és, fárasztó volt e két nap programja, de a fáradságot felülmúló volt a találkozás örö­me. Istennek köszönjük Teológiai Akadémiánk munkáját, és az ő áldását kérjük szolgálatra készü­lő testvéreink életére. Hálásak va­gyunk értük Istennek, Magyar László Az énekeskönyv-sserkesstők műhelyéből ADVENTI ÉNEK Dqllam; Nékünk szülitek- freuwjci Király 1 ' r ----'====£* '• ■ Sziphajra'aillaa,, Jézus mgt^^el’.Tol-jékme^siivüwk tisita -|ewjal4el! ; rrrn n /\dv€v\l\ aenábehtéoéö vh- roKk. Jöjj .llrunkJézus, maradj nákmk! Adj erőt nékünk vinni szerteszét Irgalmad fényét! Tűnjék a sötét! Ádventi csendben téged várunk. Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk! Életet, békét hozol te nekünk. Szolgáljon téged teljes életünk. Ádventi csendben téged várunk. Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk! Tűrmezei Erzsébet Megemlékezés? A Teológiai Akadémián idén is megemlékeztünk a reformációról. A műsort készítő második évfo­lyamos hallgatók az ünnep mai jelentőségét keresték. Van-e mondanivalója számunkra ma a reformációnak? Érezzük-e mai üzenetét? Minden ünnep csak ak­kor az, ha tartalmaz olyan sze­mélyes mondanivalót, amelyet saját életünkben is fel tudunk használni. Igazán ünnep-e októ­ber 31-e? Kétségtelen az, hogy az egyház csak úgy maradhat élő egyház, ha sikerül újra és újra megújul­nia. Az egyház tagjai vagyunk. A megújulást saját életünknél kell kezdenünk. Képesek vagvunk-e napról- napra reformálni életün­ket? Mi a reformáció üzenete szá­munkra? Helyezzük életünk kö­zéppontjába újra Isten igéjét! így Isten életünkben már nem csupán saját örömünk, hanem egész egyházat megújító, szolgá­latra indító erőforrás. Megtalálva az Istennel való kapcsolatot nyer újra értelmet, lesz újra időszerű a reformáció. Így tudunk igazán ünnepelni. Ünnepelni úgy, hogy az ünnepük igazi istentisztelet legyen. Koczor Tamás ADVENTI EGYHÁZZENEI AHlTAT lesz december 2-án, vasárnap délután 6 órakor a rákoscsabai templomban (XVII. Péceli út 58—60.). Közreműködik: Bálint József (klarinét), Pongrácz Zsuzsa (orgona), a gyülekezet kamarakórusa. Igét hirdet: KÁPOSZTA LAJOS soltvadkerti lelkész. — Advent 1. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 21, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Csel 17,22—32. — GYŐR. A győri szeretetház ádventi estjén, december 2-án, va­sárnap délután 5 órakor az Öreg­templomban dr. Káldy Zoltán nüspök tart előadást „Két vára­kozás” címmel. Énekel a Luthe- ránia Énekkar, vezényel Weltler Jenő. Közreműködnek: Benczúr Erzsébet (szoprán), Berzelly Ist­ván (bariton), Trajtler Gábor (or­gona). Az est offertóriuma a sze­retetház támogatását szolgálja. — SEGÉDLET .KESZ-ÁTHE­LYEZÉS. D. Dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke Zügn Tamás segédlelkészt decem­ber 1-i hatállyal Sopronból a vö- nöcki gyülekezetbe szolgálattétel­re visszahelyezte. — KITÜNTETÉS. Az Országos Béketanács Blázy Lajos újpesti lelkésznek a főváros IV. kerületi Hazafias Népfront bizottság kere­tében végzett békeszclgálata el­ismeréseképpen emléklapot ado­mányozott. AZ ÓBUDAI templomban december 9-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődő istentiszteleten a Kecskés András vezette „Bakfark” lant-trió szolgál „Magyar zsoltárok” címmel. Igét hirdet: GÖRÖG TIBOR AHÍvasárnap igéje Klasszikus nyitány Ap. Csel. 17, 22—32 Legtöbbször csak akkor jut eszünkbe, hogy jó lenne másképp élni, amikor máf-már összecsapnak a hullámok a fejünk felett. Szakítani kellene az alkohollal, gondoljuk, amikor már a kezünkben tartjuk a diagnózist. Soha többé nem nyúlnék más pénzéhez, amikor már leleplezték hosszú évek visszaéléseit. Jó lenne ragaszkodni a csalá­domhoz, szeretni a társamat, amikor már többszörös kitérők csődje ért utol. A KÉSŐI ÉBREDÉSEK TERÜLETÉN ÉR TETTEN MINKET ma Pál apostol szava. Bár nem rajzolja meg színesen ez a fejezet a hát­teret, tudjuk, ezen a kiemelt helyen a hallgatóit minden ponton jól ismerő igehirdetö szólal meg. Nem egy eszme védelmében, nem is csak a Hely varázsától fűtve. Nem annyi a célja, hogy a filozófia csúcsán méltó színvonalon képviselje Isten országának ügyét és ese­ményeit. Ezen a helyen is egész egyszerűen emberekhez szól. Olyan emberekhez, akiket meghatároz a környezetük, amelyben élnek; a küzdelem, amit nap mint nap folytatnak s a feszültség, amellyel tele van az életük. Ha nem is beszélnek erről, hanem koruk magas szint­jén elméletekről csupán, Pál apostol a valóság talaján közelíti meg őket a számukra legfontosabbat akarja a közelükbe hozni és teljes erővel megszólaltatni. Nem téveszti meg a kiemelkedő hely. Nem beszél arról csupán, amit az areopágoszi „elit” szívesen hallgatna, hanem azt hirdeti, aminek ő személyes elkötelezettje. Ezt abban a tudatban teszi, hogy ezek az athéni emberek is Isten alig felfogható szeretetében élnek, ha nem is tudnak róla. Abban a szeretetben, amit ő maga olyan különleges módon élt át. S ha nem a lényegről beszél, talán sohasem hangzik fel előttünk a megoldás, az evangélium öröm­híre. PÉLDA A KIÁLLÁSRA. Naponként szenvedünk amiatt, hogy beszélünk, amikor meghallgatnunk kellene és hallgatnunk, amikor a szavunkat várják. Isten útja mindig úgy volt érzékelhető számunk­ra, hogy elhívott emberei által adta tudtunkra, amit értünk tett s amit vár tőlünk. Bátor, nyílt kiállású követek voltak s ma is azok, akik valóban az Ö szavát adják tovább. A követ élete nem zárkózhat be önmaga szűk világába. Nem húzódhat meg csöndes sarokban s nem pihenhet a megtalált békességben. Nem is beszélhet a címzet­tek háta mögött suttogva, mint valami meg nem hallgatott és fórum­mal nem rendelkező, félretett ember. Nem bölcselkedhet a saját feje szerint, ő követ, aki képvisel valakit. Ha kérdést intéznek hozzá, ha megszólítják vagy akár szavakba sem öntött módon keresik, nyíltan és világosan kell válaszolnia. Olyan elkötelezett emberként, aki Krisz­tust vallja Urának és Megváltójának, s éppen ezért küldött, akinek minden ember számára mondanivalója van. Igehirdetés csak így él és így jön létre.. Az pedig külön ajándék, ha „ott és ahol neki tetszik", fordulatot hoz a szó, mint Isten szava, a szeretet jele, mint az Ö tette. Félelemre és csöndes visszahúzódásra nincsen ok, még a „kiemelt helyen”, a nagy gondolkodók előtt sem. MINTA A HELYTÁLLÁSRA. Gyakran előfordul, hogy kiemelkedő feladatot kap valaki, talán a bizalmat is előlegezik Számára, mégsem képes helytállni. Sikeresen, szépen indul egy fiatal ember életé,, gyors léptekkel halad előre, bíznak benne mindazok, akik körülötte élnek, s ö mégis, épp a csúcson összetör mindent. Képtelen együtt nőni a feladattal, megszédül, elveszti a talajt a lába alól. Felemelöen szép Pál apostol példája. Athénben sem mondott mást. Ott sem ke­reste önmaga dicsőségét. Nem szédítette meg a magas fórum, csak nagyobb felelősségre, tisztább és világosabb kifejezésre és megfon­tolt, őszinte hitvallásra ösztönözte. A tudomány és a művészetek fellegvárában is a legegyszerűbbet mondta, a sokak által lenézettet, egyetlen mondattal sem többet. Annak a nevét hirdette, aki őt meg­mentette, a teljesen újjal megajándékozta s aki ezt akarja tenni min­den hallgatójával. Nem hajszol népszerűséget, nem hallgat el semmit, a lényeget tárja föl: ami eddig távolinak tűnt és elvont volt, az most a feltámadott Jézusban közelivé és valósággá válik. ERŐ A TOVÁBBADÁSRA. A mai nap különleges jelentősége ab­ban van, hogy az új kezdet lehetőségét kínálja számunkra. Vihetjük és hirdethetjük minden embernek azt, aki és ami a többség számára megfoghatatlan, mégis „titkon érzett” új kezdet. Nem törvényszerű többé, hogy csak elkésve ébredhetek és a romokon sírhatok. Pál apostol ajkán épp ez a biztatás szólal meg, hogy Isten „most” min­den ember megértését' akar ja és munkálja. Az egyházi esztendő első vasárnapján nemcsak a példát adja elénk, amit emlegetünk. Nem pusztán a mintát rajzolja elénk, amihez igazodni lehet, hanem elpe­csétel az új esztendőre is, mint a megtérés evangéliumának hirdtetőit és hallgatóit. ifj. Szabó Lajos Imádkozzunk! Jézusunk! Köszönjük, hogy az új kezdet lehetőségét nyitod meg ezen a vasárnapon mindannyiunk számára. Segíts, hogy őszintén és helyesen tudjuk képviselni ügyedet azok előtt az emberek előtt, aki­ket ránk bíztál. Szeretnénk örömmel megállni embertársaink előtt, amikor szóval vagy cselekedettel üzenetedet továbbítjuk. Formálj minket hűséges és nyíltszívű követeiddé! Ámen. — NYÍREGYHAZA. December 3-án, hétfőn este 7 órakor orgona­est lesz a templomban. Orgonái Sepsy Károly orgonaművész, a debreceni református nagy­templom orgonistája. — GYŐR. Október 28-án dél­előtt az öregtemplomban igét hir­detett, majd este reformációi ün­nepély keretében előadást tartott Bárány Gyula esperes. Témája ..Megigazulás hit által” volt. Bersi Ernöné szólóéneke, Tekus And­rás szavalata gazdagította az est programját. — A VESZPRÉM MEGYEI nép­rajzi pályázaton Hernád Tibor veszprémi lelkész „A gyenesdiási iskola története” című munkájá­val III. díjat nyert. — KONDOROS. November 4-én Peskó György orgonaművész és a Homérosz énekkar zenés áhítaton szolgált. Az igehirdetés szolgála­tát Deme Dávid ostffyasszonyfai lelkész látta el. November 18-án Mekis Ádám esperes beiktatta a gyülekezet új felügyelőjét. Vaskor Mihályt és az új másodfelügye­lőt, .Harsányi Sándort. — KECSKEMÉT. November 5-én közös evangélikus—reformá­tus vallásos esten Hernád Tibor veszprémi lelkész tartott előadást a „Keresztyén nagycsaládokról”. — SZÜLETÉS. Németh Pál nagyszénási lelkésznek és felesé­gének, Tóth Ildikó lelkészi mun­katársnak november 1-én máso­dik gyermekük született. Neve: TEODORA.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom