Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-12-02 / 48. szám

íl öKumené <ái> öKumené ^ öKumené Az Európai Ökumenikus Ifjúsági Tanács nagygyűlése AZ EURÓPAI ÖKUMENIKUS IFJÜSAGI TANÁCS XI. NAGY­GYŰLÉSÉT október 21—27. kö­zött a svédországi Stjürnholmban tartotta. Európa 19 országából 90 delegátus vett részt az ülésen. Az egyházak képviselői mellett a következő szervezetek küldöttei foglaltak helyet: az Egyházak Vi- lagtanácsa, az Európai Keresztyén Ifjúsági Szövetség, az Európai Metodista Ifjúsági Tanács, a Syndesmos (ortodox ifjúsági szer­vezet) a Keresztyén Békekonfe­rencia, a Nemzetközi Keresztyén Ifjúsági Csere-szervezet, Fiatalok Keresztyén Szövetsége, Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség, Európai ifjúsági Alap. Az ünnepélyes megnyitón a megjelenteket Áke Kastlund svéd püspök és Lars Franklin, a svéd Ifjúsági Tanács képviselője kö­szöntötte. Az ülés fő témája így hangzott: „Jöjjön el a te orszá­god". A bevezető előadásit a fő- témához dr. Per Frostin tartotta, széles bibliai megvilágítását ad­va a kitűzött főtémának. A be­vezető előadáshoz csatlakoztak a svéd egyházak képviselői. A jö­vő felé irányították a résztvevők figyelmét, amikor különböző fele­kezetek képviseletében beszá­moltak arról, hogy mit várnak a nyolcvanas évek ökumenikus mozgalmától. Nagy eseménye” volt ennek a nagygyűlésnek, hogy a szovjet­unióbeli keresztyének és baptis­ták szövetségének képviselőit tel­jesjogú tagjaként vették fel az Európai Ifjúsági Tanács alkotó tagjainak sorába. előkészítését. A békeszolgálat ká- szélesítése érdekében további kapcsolatokat keres az Ifjúsági Tanács különböző békeszerve- zetakkel és javasolja, hogy éven­te egy alkalommal ifjúsági lesze­relési napot szervezzenek a részt­vevők. AZ IFJÚSÁGI TANÁCS JÖ­VŐBENI TEVÉKENYSÉGÉT hét különböző bizottság vitatta meg és készített terveket. Ezekben regionális találkozók szerepelnék, továbbá különböző témák meg­vitatására helyi találkozók az if­júság képviselőinek részvételé­vel. A legközelebbi ilyen ülés, amelyen az EÖIT képviselői is részt vesznek, Magyarországon lesz november 9—11. között ahol Európa szinte valamennyi ifjú­sági szervezete (egyházi és nem egyházi) képviseltetik magúkat. A nagygyűlés résztvevői meg­döbbenéssel értesültek a salvado- ri véres eseményekről s arról, hogy haladó gondolkodású egy­házi fiatalok is áldozatai az ön­kénynek. Egyhangúlag szavazta meg a nagygyűlés azt a levelet, amelyik a salvadori köztársaság elnökét felszólította arra, hogy azt a három fiatalembert, alkifc a latin-amerikai keresztyén ifjú­sági tanács tagjai és salvadori állampolgárok s szeptember 17- én délelőtt a nemzeti gárda tag­jai letartóztatták őket, haladékta­lanul, engedje szabadlábra. Ez a példa is bizonyítja, hogy a ke­resztyén szolidaritásnak inter­kontinentális távlatai és teendői vannak. Az Ifjúsági Tanács má­sik jelentős döntése: pénzügyi alap létrehozása arra, hogy sú­lyosain beteg vagy háborús sérü­léseidet szenvedett gyermekeket utazási segélyben részesítenek annak érdekében, hogy orvosi el­látásuk a Varsói Nemzetközi Gyermekkórházban megtörtén­jék. A NAGYGYŰLÉS RÉSZTVE­VŐI ELHATÁROZTÁK, hogy a XII. európai találkozót 1980. ok­tóber 19—25 között Angliában tartják. A nagygyűlésen dr. Görög Ti­bor evangélikus lelkész, a KBK prágai igazgatója és Békefi Lajos református lelkész, az Ökumeni­kus Tanács munkatársa 'képvisel­te a hazai egyházak ifjúságát. Békefi Lajos Csuka Zoltán: A gadarénusok földjén Az ördöngősben száz ördög ficánkolt, jajongott, sírt, a teste-lelke lángolt. A RÉSZTVEVŐK HÁROM SZEMINÁRIUMI CSOPORTBAN, sajátos szempontok szerint vitat­ták meg és értékelték a témát. Így az istentiszteleti, a rassziz­mus kérdéseivel foglalkozó és a leszerelés problémáit tárgyaló szemináriumban. Az istentiszteleti szeminárium résztvevői feltárták különböző egyházak istentiszteleti hagyomá­nyainak és szokásainak közös és eltérő vonásait. Egyöntetűen megállapították, hogy minden ieiekezetben közös vonás: a gyü­lekezeti életben résztvevők tel­jes életükkel Istent szolgálják (Róma 12, 1—2.). A fiatalok Európa valamennyi egyházában őrzik a sajátos és jó tradíciókat, ugyanakkor keresik azokat az új formákat, amelyekben a maguk Istentapasztalatát kifejezésre juttathatják. Megvizsgálták a kö­zös úrvacsorázás kérdéseit és ja­vaslatot tettek az új ökumenikus istentiszteleti rend kialakítására. A fiatalok állásfoglalásaiban és véleménynyilvánításaiban dön­tő hangsúlyt kapott a jövő irán­ti felelősség és az a meggyőződés, hogy Európa jövőjét az ifjú nem­zedék eltökélt békeakarata is se­gíthet megőrizni. A szolidaritás és a felelősség szenvedélyes hang­jai nyilatkoztak meg a rassziz­mus kérdéseit tárgyaló sze­mináriumban. Teljes együttérzé­sükről és imádeágos szolidaritá­sukról biztosították a faji meg­különböztetés következtében szenvedő dél-afrikai népet és el­jutottak arra a megállapításra, hogy az igazságos társadalom ki­vívása érdekében az ottani ál­lapotok radikális megváloztatásá- ra van szükség. Ebben az érte­lemben szólítják fel a szeminá­rium résztvevőit; egyházaikat és a kormányokat, hogy te­gyenek meg mindent a jelenle­gi dél-afrikai rezsim teljes el­szigetelésére. Felhívják a figyel­met arra is, hogy a rasszizmus­nak sok európai országban vannak felismerhető vonásiad, így például nyugati országokban a vendégmunkások hátrányos megkülönböztetése, iskolai köny­vekben, gyermekiirodalombain je­lentkező tendenciák a történel­mi és a teológiai műveket itt-ott beárnyékoló fehér hegemónia gondolata. Úgy találtuk, — s ezt a kom­müniké is megállapítja —, hogy Isten országának szolgálata a bé­ke szolgálatát jelenti számunkra. Ezért elutasítjuk a fegyverkezés­nek minden formáját és a külön határozatban támogatjuk a SALT II megvalósítását és a SALT III S mégis, mikor az Orvos állt elébe: távozzon, ne gyötörje, kérve-kérte. De Krisztus szólt: eredj, sétálni lélek! s a kínzott testből száz ördög kilépett, s beköltözvén a békés disznónyájba, a nyáj rohant a mélybe, pusztulásba. Ö, ördögűző Orvos, merre jársz ma, ma milliókra megy a szörnyű játszma, most milliókban él a romlott lélek,' Krisztus, ne gyötörj, hagyjál, sírva kérnek. A Nyáj s az Ember titkos eggyé olvadt s a mélység felé boldogan loholnak. Ütjukba állni pusztulás, halál, de van-e még, aki útjukba áll? A Nyáj rohan, egymásba gomolyogva és lenn a Tó, a pusztulás mély pokla. Az éj közeleg és nem lesz többé reggel, O, ördögűző, jöjj kemény kezekkel. (AZ IDŐ MÉRLEGÉN című kötetből. 1977.) Kántorok konferenciája Győrött őszi napfény, találkozások de­rűje, szakmai segítségnyújtás, a készülő új énekeskönyvvel kap­csolatos felelősség megbeszélése, koráljáték útmutatás, új dalla­mok tanulása — mindez együtt tette emlékezetessé azt a konfe­renciát, amelyet Bárány Gyula esperes hívott össze a Györ-Sopron megyei kántorok részére. A 30 résztvevőt nemcsak a szolgálat, de az egyházi hangszerek szere- tete, dallamaink szépsége is összekapcsolta. Az előadó Tóth- Szöllős Mihály kecskeméti espe­res, énekügyünk lelkes apostola előadása olyan volt, mint egy kedves reggeli dicséret: áradt be­lőle a dallam, a ritmus és a szol­gálat öröme. Először egy istentisztelet kán­tori szolgálatát tekintette át sok hasznos tanácsot adva. Fontos az előjáték, amely rávezet az énekre és szinte átmossuk magunkat ze­nével. Szó volt a regisztrálásról — kupolákat használjunk! — és a pontos, kötött — legató — len­dületes játékról. A képzelt és így végigjátszott istentisztelet végén sok hasznos tanáccsal lettek gaz­dagabbak kántoraink. Tóth-Szöllős Mihály esperes előadása második részében egy­házunk készülő új énekeskönyvé­vel foglalkozott. Énekléstechnikára is meg kell tanítanunk híveinket. Jelenlegi dallamaink háromnegyed része változatlan marad. — csak a kot­tát kell majd jobban figyelni! Meg kell tanulnunk és taníta- nnk a pontos éneklést. Űj dal­lamok, ritmikus énekek is kerül­nek majd a tervezett énekes­könyvbe. Be is mutatta ezeket az előadó. Valóban szép! Milyen kedves dallam! •— hangzott innen is, on­nan is. És dúdolt a konferencia! Sok új. vagy hitelesen átírt rit­mikus dallamot máris fülébe vett és szívébe zárt a hallgatóság Ag­gódó félelem helyett tanulásra és tanításra készen, a hit és a re­ménység derűjével énekeltek kántoraink. Élénk „szakmai” megbeszélés is kialakult. Kérdések záporoz­tak, „szempontok” hangolódtak össze, mintha már egyházunk új, nagy kincse, az új énekeskönyv kezünkben lenne. Isten igéje „prózában” is meg­szólalt Tóth-Szöllős Mihály záró­áhítatában. A „kántorok igéje” csendült fel a zsoltárból: „Várva vártam az URat és ő lehajolt hozzám... Űj éneket adott a számba, Istenünknek dicsére­tét... (40. Zsolt 2—4) A kántorok örömteli, pontos — ezt is szí­vünkre helyezték a konferen­cián! — éneke volt válasz az igére. Az eljövendő időkben sok eh­hez hasonló konferenciát kell majd rendeznünk egyházunkban. Hadd dúdolják, tanulják kánto­raink a magas szinten és nagy felelősséggel készülő énekeskönyv énekeit. — hogy pár év múlva határozott „zengéssel” kísérjék, vezessék a gyülekezetek énekét. Sümeghy József Magyar evangélikusság Oriszigeten Teológiai Akadémiánk új doktort avatott BENSŐSÉGES ÜNNEPI ÜLÉS KERETÉBEN AVATTA DOK­TORRÁ az Evangélikus Teológiai Akadémia november 5-én Teleky Béla őrszigeiti (Sziget in der Wart) evangélikus lelkészt. A szomszé­dos Ausztria egyetlen magyar nyelvű evangélikus gyülekezeté­nek lelkésze a Magyarországi Evangélikus Egyházban, a sopro­ni teológiai fakultáson szerezte meg teológiai műveltségének alapjait. Amikor a Magyarországi Evangélikus Egyház Teológiai Akadémiájánál nyújtotta be dol­gozatát a doktori fokozat elnye­rése érdekében, elsősorban hálá­ját -akarta kifejezni ezzel. Há­lával emlékezett meg doktori disszertációját ismertető előadá­sában volt professzorairól „akik a tudást és a hitet is továbbadták előadásaikban, és akiknek az éle­tük is prédikált.” Egyúttal az anyanyelv szeretetéről is vallott, s arról az elkötelezettségről, hogy magyarul beszélő gyülekezetének fennmaradásáért mindent megte­gyen. AZ ŐRISZIGETI EVANGÉLI­KUS EGYHÁZ TÖRTÉNETÉT ismerteti a dolgozat első része. A gyülekezet több minit 400 éves küzdelmes életet ismerhetjük meg a rövid előadásból is. Ál­landó harc volt a sorsa a lutheri reformáció híveivé lett szigetiek­nek az önállósodásért, a megma- adásáért, az újraélerésért, a temp­lomáért és az iskoláért. Á néhány száz lelkes egyházközösségben mindig nehéz sorsa volt a szolgá­latot vezetőknek. A lelkészeknek a szegénységét csak a tanítóknak az anyagi nyomora múlta felül. A két világháború által megtépá­zott, a gazdasági válság idején idegenbe vándorlás miatt meggyé­rült gyülekezet sok szép példáját adta az utolsó húsz évben élmi- akarásámak. Tatarozták a templo­mot és a lelkészlakot, s a gyüle­kezet hagyományos kereteinek fenntartása mellett egyre újabb és újabb formákat keresnek a kö­zösség átélésére és gyakorlására. A SZIGETI MAGYAROK NÉ­PI KULTÜRÁJÁNAK feldolgozá­sát is adja a doktori disszertáció, mégpedig mind világi, mind egy­házi jellegére való tekintettel. Az ismertetésiből megtudtuk, hogy a gyülekezet lelkésze hogyan igyek­szik a mai körülmények közt megtartani az anyanyelvet és a magyar kultúrát. Ebben nagy se­gítség a Magyar Rádió és Televízió adásainak hallgatása, magyar könyvek és újságok olvasása. Ugyanakkor magyar tánccsopor- tok, énekesek, művészek szerep­lése is biztosítja a magyar kul­túrával való állandó kapcsolatot. Évenként kirándulásokat tesznek Magyarországra. Részt vesznek a Magyarok Világszövetsége által rendezett anyanyelvi konferenci­ákon. A gyülekezet énekkara ma­gyar vallásos énekeket ad elő. A lelkész magyar nyelvtanfolyamo­kat tart diákoknak és pedagógu­soknak. Magyarországi evangéli­kus lelkészek is tettek már hiva­talos látogatást a gyülekezetben ,s végeztek'ott igehirdető szolgála­tot. A GYÜLEKEZET MÚLTJÁ­NAK ISMERTETÉSE és mai hely­zetének felmérése után fordul a dolgozat írója a jövendő felé. A kétnyelvűségből eredő problémá­kat világosan látva, s az elnéme- tesiedés elkezdődésének jeleit is érzékelve a teológus-szemével néz a jövőbe. A szolgálat teológiájá­nak hangján szólal még, amikor Isten szeretetének gazdagon való kisugárzásáról beszél. Emellett természetesen „vállaljuk a re­ménység teológiáját is”. „Re­ménykedünk, hogy szolgálatunk ebben a világban nem hiábavaló.” Ezekkel a számunkra, magyaror­szági evangélikusok számára is elkötedezést jelentő teológiai meg­állapításokkal zárja a múltból a jövőbe vezető dolgozatát Teleky Béla. A DOKTORRÁAVATÁS egyhá­zunk püspökeinek, teológiai taná­rainak, valamint a testvér tanító intézmények képviselőinek és szá­mos érdeklődőnek a jelenlétében történt meg. A jelentős esemény az új teológiai doktor munkájá­nak elismerése, s egyben az Ausztriai Evangélikus Egyházzal való testvéri kapcsolataink épí­tésében is fontos előrelépés. Is­ten áldása legyein új teológiai doktorunk további szolgálatán, s egyházaink életén. Vető Béla Erőt merftbetiünk a szolgálatból Teológusnap Assódon A szeretetben meggazdagodás alkalma a gyülekezet és a szolgá­latra készülő teológiai hallgatók találkozása a teológusnapon. Ta­nulságos is egyben ez a találko­zás — a teológusoknak is, a gyü­lekezetnek is. AZ ASZÓDI GYÜLEKEZET ÉLETÉBE a Teológus Otthon 5 tagú küldöttsége munka közben kapott bepillantást a már-már „hagyományos” aszódi teológus­napon. . Munka folyt a mezőn, ahol ezen a vasárnapon is szorgos ke­zek törték a kukoricát — be- gvűjtve évi munkájuk eredmé­nyét. Munka nyomait láttuk a temp­lomban: a műemlék faoltár felső egységét bontotta le az előző hé­ten a Műemléki Felügyelőség restaurátorcsoportja. Megkezdő­dött tehát a régóta tervezett nagy munka, hogy a 18. század elején kifaragott barokk oltár eredeti szépségében álljon a templom fő helyén. MUNKA KÖZBEN PIHEN­HETTÜNK MEG, és meríthet­tünk erőt abból a szolgálatból, melynek tolmácsolói dr. Selmeczi János otthonigazgató, Pintér Márta, Csepregi Erzsébet, Seben István és Szabó László teológu­sok voltak. Hirdették az igét a gyermek-bibliakörben, a templo­mi istentiszteleteken, a vérségi szórványban. Mintegy a nap be­fejezéseként pedig gyülekezeti es­ten találkoztak a gyülekezet tag­jaival. Szép emléket hagyott maga után ez a csoport! Vallomásuk az életükről-szolgálatukról-felada- tukról fiatalos bizonyságtételként maradt közöttünk. A szívüket tették elénk: a fiatalos remény­séget, a derűsen megfogalmazott előrenézést, várakozást s annak betöltéséért való fáradozást. Ver­sek és énekek tették változatos­sá esti szolgálatukat. A GYÜLEKEZET SZÍVE IS NYITOTT VOLT kedves vendé­geink előtt. Vendégszeretetünk a testvéri beszélgetés alkalmaivá váltak. így mondtuk el múltun­kat az életünket, a munkánkat, a szolgálatunkat, a terveinket. S az egy-egy asszonypresbiter-csa- ládnál eltöltött ebédidő bevezette a teológusokat gyülekezetünk csa­ládi otthonába, a beszélgetés pe­dig a hétköznapi életbe. ÖRÖMMEL MUTATTUK MEG FALUNKAT IS, amely egyre gyarapul, épül ma, de hűen őrzi annak emlékét, hogy egykor „is­kolaváros” volt értékes műemlé­keivel. Csatlakoztunk az aszódi Petőfi Múzeum vasárnapi „sétá­jához”, s együtt megnéztük az evangélikus templomot, a Pod- maniczky-kastélyokat, melynek egyik szárnyában a 18. század végén készített Krakker-freskót eredeti szépségében helyreállítot­tam a másik udvarában pedig az aszódi Leánynevelő Intézet egykori épületét láttuk. E LÁTNIVALÓN FELÜL A LELKÉSZKÉPZÉS ÜGYÉÉRT vállalt szolgálatunk áldozataként 6000,— Ft offertóriumot is átad­hattunk a Teológus Otthonnak. A testvéri találkozás gazdagít a szeretetben, a felelősségben, a reménységben. Hogy ez így igaz, ez tette szép nappá Aszódon a teológusnapot. Detre János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom