Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-11-25 / 47. szám
Második főváros I [a Bvasá r n a pigéj F „Mint a csillagok” Dániel 12, 2—3 A MAI VASÁRNAPPAL HATÁRKŐHÖZ ÉRKEZTÜNK. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja van. Jövő vasárnap az ádventi vasárnapok és egy új egyházi esztendő kezdődik újra életünkben. Megint lezárul valami visszavonhatatlanul, s kicsit „küszöbön” érezzük magunkat. Amikor így megérint az elmúlás, és előre is szeretnénk tekinteni, jó. ha meghalljuk Dániel prófétának is részint záró, részint nagyon is előremutató szavait. IGÉNK ELSŐSORBAN EMLÉKEZTET MINKET. Arra, ami mögöttünk van már. Arra, ami lezárul. Evangélikus egyházunkban a mai. vasárnap a halottak vasárnapja. Igaz, hogy a hónap elején voltunk mindnyájan a temetőkben, hogy megálljunk szeretteink sírjánál. De egyhazunkban ma is sok helyen emlékezünk halottaink- ra. Van gyülekezetünk, ahol meghívják az elmúlt egyházi esztendő halottainak rokonait, családját. Felolvassák azoknak neveit, akik elmentek közülünk. Olyan gyülekezetünk is van, ahol annyi gyertya lobogása emlékeztet „gyertyaéletünkre” és halottainkra, ahány testvérünket elszállton Isten. Emlékezünk. Ahogyan igénk is emlékeztet: „alusznak a föld porában”. Persze az emlékezésnek itt nem szabad megállni. Nemcsak azokról van szó. akik már befejezték. Igénk minket is emlékeztet „por voltunkra” és arra, hogy ez Isten ítélete mindnyájunk felett. Nem arról van szó, mint egy régi szerzetesrendben, hogy minden este koporsóba kellett lefeküdniük, hogy állandóan a halálra gondoljanak. De egyszer-egyszer mi is szembe kell nézzünk a ténnyel. Mostani vasárnapunk alkalom erre is. Isten színe előtt emlékeznünk kell arra is, hogy amikor Urunk szólít, mi is „elalszunk”. 1ÖENK UGYANAKKOR HITRE IS HÍV MINKET. Vigasztaló már ez a szó is „alusznak”. Az alvásban mindig benne rejlik az ébredés lehetősége is. Jézus is használta ezt a kifejezést: „csak alszik”. S ha valaki, akkor Jézus joggal használhatta, sőt egyedül, ő használhatta igazán ezt a szót. és a benne rejlő vigasztalást. Hiszen ő az, egyedül ő, aki ebből az alvásból, a halálos álomból fel tud ébreszteni minket. Mert nemcsak Jairus leányát, a naini özvegy fiát és Lázárt ébresztette föl. ők „jelképek”, biztatásunkra. Jézus kezében a hatalom ébresztésünkre. Nem a halálé az utolsó szó, ez a vigasztalásunk koporsók mellett, az elmúlás láttán, erre a hitre hív minket igénk. Olyan ez az ige az Ótestámentumban, mint csillag a sötét éjszakában. Világít, eligazít, reménységet ad. Mi pedig tudjuk, hogy akiről szól. akire utal, akiben teljesedett, „csillaggá” lett valóban, világosságot, az élet fényét hozta a „halál árnyékának völgyébe”. S a hatalom. úgy lett övé. hogy ő is bement a „sötétbe”, de nem maradt ott, Isten kiszólította. Feltámadott s egykor valamennyiünket felébreszt majd. Neki halálból ébreszteni annyi, mint nekünk alvásból felrázni valakit. Benne való hitre, erre a reménységre hív igénk. VÉGSŐ FOKON AZONBAN DÖNTÉS ELÉ ÁLLÍT IGÉNK. Mert a végső felébredés két lehetőséget rejt magában: ,.némelyek örök életre, némelyek gyalázatra” ébrednek majd. olvassuk. Nem mindenki jut közülük üdvösségre. Ez hamis vigasztalás lenne. Hanem, azok jutnak az örök fénybe, akik „sokakat az igazságra vezettek”. Akik csillag életűek. Istenhez vezetnek. És akik ebben az életben is segítenek a tájékozódásban, utat mutatnak, eligazítanak. „Okosok” ők. mondja igénk, vagyis megértik és cselekszik Isten akaratát, a szeretetet. Ezért állít igénk döntés élé. Mert nem „ott és akkor” fog eldőlni örök sorsunk, hanem az „itt és mosd” dől el. Most és itt kell eldönteni: szolgálni szeretnénk életünkkel, másokat igazságra vezetni, igazságra minden tekintetben, a ,.csillag életet” vállalni, vagy csak a magunk htjával törődnünk? Jézus is azt mondta, hogy az utolsó ítélet egyedüli mércéje a szolgálat lesz. Tudunk-e adni, segíteni, vigasztalni másokat? Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján mérjük le: szolgálat volt-e eddig életünk? S döntenünk kell ma a jövőre, de örök jövőnkre nézve is. Reményik Sándor „Két fény között” című ismert verse így fejeződik be: ..Hát én, hát én világitok vajon? Csobban a tenger csorba sziklaélen. Se fárosz nem lehettem, se fénybogár A parton állok két fény között sötéten.” De mi két fény között— Jézus feltámadása és visszajövetele között még kérhetjük: Jézust bizalommal: „Tündöklő hajnali csillag! Tégy minket is olyanná, mint a csillagok”. Keveházi László I inádkozzii nli! Hálát adunk neked Urunk, hogy az egyházi esztendőben oly sokszor szóltál hozzánk és annak utolsó vasárnapján is van szabad hozzánk. Emlékeztess minket utolsó óránkra ezen a napon, hogy időben megtérjünk hozzád. Munkálj hitet bennünk, hogy a tied az ébresztés hatalma s te őrük életre hívsz minket. Segíts, hogy szolgálatodat elfogadva mi is boldogan szolgáljunk embertársainknak. Ámen. r Még jó, hogy a temetők kapuin ott ékeskednek a régi vallomások: „feltámadunk”, s ezt a hitet változatlanul ébren tartják a keresztyén egyházak, mert különben a rövid időre szóló „tartózkodási vízum” a holtak birodalmában riadalmat keltene sok élőben. Általában ugyanis itt. Budapesten 25 évig nyugszanak sírhelyükön zavartalanul az elhunylak, a kolumbáriumokban pedig pusztán tíz évig. (Egyebekben meghosszabbításokra mindenkor van alkalom.) NEM VÉLETLENÜL NEVEZEM „birodalomnak” a temetőket. A kifejezés a lélekszám nagyságára utal. Mert például, ha szűkre szabott is a tér, meg az idő, az ország második fővárosát a budapesti temetőkben találjuk. Hősökkel, jelentős nagyságokkal és névtelen, egyszerű emberekkel egyetemben. Tökéletes koegzisz- tenciában, demokráciában, ahol mindnyájan egyformák vagyunk, ahol végképpen nincs diszkrimináció, vallásos vagy világnézeti különbség, ahol a halál eltörölt vétket és erényt, ahol a társadalom vagy az egyén ideig-óráig áldoz díszes emlékművet vagy egyszerű keresztet, virágos sírhantot vagy végtelen szám mögé rejtett porcelán tégelyt. Ez tulajdonképpen a második Budapest is. Csak az Űjköztemetőben, a 600 kataszter holdnyi területen több mint egymillió ember csontja porlik. (Kb. mint kétmilliós fővárosunk lakosságának a fele!) ■ Ősz van, a temetők felfokozott forgalmának hónapja. Az álomba ringató tél előtt még egyszer virágba borul ez a birodalom. Ikebana művészetével vetekszik az egész temető. Sztearinillat terjeng, a gyertyák füstje kékes fátyolként lebeg a sírhantok felett. Könnyek és -imádságok fakadnak. Elhunyt szeretteinkre gondolunk. Ezekben a napokban kerestem fel a Fővárosi Temetkezési Intézet igazgatóságát, hogy néhány közérdeklődésre számot tartó kérdésre választ kapjak. Htimpold Lászlóné főkönyvelő és Kovács Sándor műszaki-gazdasági tanácsos fogadott. Statisztikai adatokról beszéltünk, noha mindannyian éreztük, hogy a számadatok mögött emberi sorsok, egyéni tragédiák, kétségek és reménységek sűrűsödnek, megszámlálhatatlan könny, fájdalom és jaj húzódik meg.. A temetőszolgálat elgépiese- dett valósága ellenéle halkabbra fogtuk szavunkat, a „második főváros” adatai megdöbbentettek. A halandó ember remegésével jegyeztem, tudván azt. hogy egyszer hozzátartozóimnak kell majd kilincselniük a vízumért, mígnem bejutok ebbe a birodalomba. Pedig az. Intézet a technikai kérdésekbe» messzemenő segítségei nyújt. Vállalja az anyakönyvezést, a SZOT-segély lebonyolítását, rendezi a ravatalozást, gondoskodik virágról, koszorúról. sőt síremléket is állít, amennyiben ezekkel a feladatokkal megbízzák. A temetés, az elválásnak ez az útkereszteződése társadalmi ügy. Túlnyomó többsége messzemenő állami támogatásban részesül, a társadalom utolsó gesztusaként a holtak útjára tért dolgozó tagja iránt. Hogy van lehetősége a családnak külsőségekben is kegyeletét külön leróni, ez épp olyan természetes, mint ahogy akad kifogásolni való a rendezések sablonosságával, téves adminisztrációival kapcsolatban. FŐVÁROSUNKNAK 15 TEMETŐJE VAN — Budafoki. Cinkotai. Csepeli. Farkasréti, Mező Imre úti (dísztemető). Kispesti. Pestlőrinci (kettő-kettő, az utóbbiak lezárva). Óbudai, Pesterzsébeti, Rákospalotai, Új köztemető, Újpesti és az izraelita — összesen 4 millió 34 ezer m2. hozzávetőlegesen 520 hektár területen. Évente 27—30 ezer körül mozog a temetések száma. (Egy magyarországi középnagyságú város léiekszáma ez!) Különösen őszszel és tavasszal, meg járványos időkben adódnak torlódások. Ilyenkor válnak igazán ., nagyüzemekké” a temetők, félórás turnusokban indulnak a kocsik, s egymás mellé kerülnek szertartások és gyászoló családok. Ebből a roppant számból növekvő tendenciával már a hamvasztás „vezet”, 50,3 százalék áll szemben 49,7 százalékkal. A főváros krematóriumát 196'3 májusában indították be. Két krematórium működik az országban, az 1928-ban üzembe helyezett debreceni és a budapesti. A fővárosi átlagban 96 hamvasztást végez naponta, s gyakorlatilag éjjel-nappal működik. (Azok számára, akikben megfordult az a gondolat, hogy elcserélhetik a hamvakat, megnyugtatásul közöljük, hogy a kegyelet teljes mértékű tiszteletben tartása mellett, saját halottjuk porai kerülnek az urnákba.) A hamvasztás folyamata hozzávetőlegesen egy óra. Lényegében a terület hiánya tette szükségessé a hamvasztás bevezetését. Az Intézet több tervet dolgozott ki. hogy vonzóbbá, kulturáltabbá tegye a hamvasztá- sos temetést. Törpe sírhelyeket készíttetett 4 urna számára, s modernebb, „emberibb” kolum- báríumot terveztetett stb. Némelyik temetőbe (pl. a Farkasrétibe) már csak urnás temetést engedélyez. A keresztyén egyházak teológiailag nem emelnek kifogást a hamvasztás ellen. így higiéniai és egyéb szempontok (pl. a sírgondozás egyszerűsége) miatt növekszik a száma. Természetesen senki felé nem alkalmaznak kényszert, noha általános tapasztalat, hogy a kegyelet egy-két évig tart csupán, aztán elhanyagolt, besüppedt, gyomverte sírok kiáltanak hozzátartozóik után. AZ INTÉZET VÉGSŐ SORON HATALMAS ÜZEM. 1000—1500 dolgozóval rendelkezik. (A nagyobb létszám akkor -„ugrik be”, amikor a kertészet szezonja kezdődik.) 28 központi irányítású gyász- és 23 halottszállító kocsija van. egyéb más munkagépekkel egyetemben. Az elhunyt a családi, illetve kórházi környezetből a ravatalozóba (bonctani intézetbe, krematóriumba) kertit, s a megbeszélt temetőben és időben kerül sor a gyászszertartásra. Az egyházi szertartás az elmúlt évben 79 százalék volt, a társadalmi 21. A társadalmi szertartáshoz díjmentesen zenét, énekkart, búcsúbeszédet nyújtanak. A döntés joga a hozzátartozóké. lelkiismereti és állampolgári jogaiknak megfelelően. Az egyházi szertartás a különböző felekezetek liturgiája alapján megy végbe, alkalom arra, hogy a vigasz, reménység és hit evangéliuma megszólaljon. A temetőknek „rendje” van. Egyéni elképzelés csak engedély alapján valósítható meg. Nagyobb temetőkben általános a panasz a szemelelőkre, noha a Köz tisztasági Hivatal gondoskodik a szemét, hulladék elszállításáról. Intézeti panasz az is, hogy sokan alig gondozzák hozzátartozóik sírját, míg viszont a lakosság pahasza, hogy a sírok között, utakon, „közterületeken” a gyomtalanítást nem végzi el a vállalat. Különösen erős hangú a panasz a síremíékrongálás és lopkodás ellen. Összetörnek vázákat. erőszakosan lefeszítenek tartozékokat, elhordják a virágokat. díszeket. A kegyelet durva megsértői ellen alig van védekezési lehetőség. A tudatnak és szemléletnek nagyfokú változására van szükség. FELTÁMADUNK! Ez a vallomás fogad általában bennünket a temetőkapukon. Eszembe jut Ezékiel próféta látomása a csontokkal telt völgyről (37. fejezet). Ezekben a napokban magam is gyakrabban fordultam meg a temetőkben. Szeretteim sírjánál halk Miatyánkot mondtam el, máskor végeztem egyházam szertartását. s hirdettem a feltámadás evangéliumát. Ki- s belépek egy birodalom kapuján, de tudom, hogy . egyszer ideköltözöm. Átmeneti időre, rövid vízummal, mígnem Uram engem is előhív, hogy részt”vegyek az örök boldogságban. Rcdey Pál — Szentháromság után az utolsó vasárnapon az oltárteritő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 24. 37—51: az igehirdetés alapigéje: Dán 12, 2—3. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 25-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet D. DR. OTTLYK ERNŐ püspök. — MALOMSOK. . A templomrenoválás befejezése alkalmából hálaadó istentiszteleten november 25-én vasárnap délelőtt D. Dr. Ottlyk Ernő szolgál a gyülekezetben. — CSIKVÁND. November 25- én vasárnap délután D. Dr. Ottlyk Ernő püspök lelkésszé avatja Bálint L,ászióné: sz. Varsányi Vilmát, majd Síkos Lajos, a Veszprémi Egyházmegye esperese beiktatja a gyülekezet lelkészi állásába. — SZARVAS-ÓTEMPLOM. Október 21-én egyházzenei est volt a gyülekezetben, amelyen Trajtler Gábor egyházzenei igazgató orgonáit. Régi mesterek. Bach és romantikus szerzők műveiből adott elő. Schultz Katalin Bach-áriákat énekelt. A délelőtti istentiszteleten Trajtler Gábor igehirdetéssel szolgált. — DUNAEGYHAZA. A gyülekezet három esztendő alatt felújíttatta és belülről korszerűsít- tette a közel 150 éves parókiát. Az idén elvégzett munka értéké közel ötvenezer forint. Ebből- a gyülekezet tagjainak társadalmi munkája húszezer forintot tesz ki. — BÜK. Október 7-én a gyüJ lekezelően és a két fiijában, Gó- ron és Szelestén ifj. Szentpétery Péter V. évf. teológiai hallgató végzett szuppjikációs szolgálatot. A gyülekezet 8413,—- Ft-tál támogatta a lelkészképzés ügyét. As énckeskönyv-sserkesBtők műhelyéből ÉNEK AZ ÜDVÖSSÉGRŐL Rezefcsy LoUzJó 'ü=gpfp^ m A mtnnyek.-bí.n, Q mennyekben Vár orom vég-ie-len-Nem nemül ei az. eneW, Z^ujjohq szüntelen. Ott szwölszwe lát a 'ztm.bs ékes-ségbevn látjajeno itej és jóid Istenét. A mennyekben, a mennyekben Vár örök nappalunk. Mert Isten dicsőségének Fényében járhatunk. Ott maga Isten hinti szét, Mint nap. az örök, tiszta fényit, Ég és föld Istene. A mennyekben, a mennyekben Egy nagy csalód leszünk. A választottak között ád Ott az Űr részt nekünk.. Ő, bár én is elnyerhetném Es ékességben nézhetném Ég és föld Istenét, A mennyekben, a mennyekben. Jaj, panasz nem fakad. Ott nincs halál, nincs fájdalom, Nem sírunk bűn miatt. Csak béke, béke, végtelen És öröm áldja szüntelen Ég és föld Istenét. Megnyerni mennynek örömét Készítsd el. Jézusom. Te értem hullott véredért Vár engem irgalom. Mi jó most áment mondani, És mindörökké áldani Ég és föld Istenét. L. Lau-rmus Fiain énekeskönyv 615. éheké Finnből fordította Túrmezei Erzsébet
