Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-11 / 45. szám

Jelek—jelképek—emlékek Kezcdlsen tartod sorsomat Csodálatosak az emlékezés lehetőségei. Hirtelen életveszedelmet átéltek szoktak beszámolni arról, hogy akkor, másodpercek alatt, mint gyorsított film, egész életük végigpergett előttük. Valami ilyesféle történt velem egy október végi vasárnapon. Pe­dig életveszedelemről szó se volt. Emlékszem, gyönyörű volt az idő. Amilyen csak ősz derekán le­het, akkor is ritkán. Mintha a természet még egyszer meg akarta volna mutatni minden szépségét, hogy legyen mire emlékezni majd a zord téli tápokon. Bágyadt, édes-szomorú napfény simogatta az akácok leveleit odakint és szép kis templomunk ablakainak egysze­rű, testetlen katedrálüvegén együtt szűrődött be az ég kékje a bú­csúzó levelek fáradt aranyszínével. Olvastam a -szószéken a prédikációs alapigét a tizenhatodik zsol­tárból: „Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezed­ben sorsomat... az Urra tekintek, nem tántorodom meg, mert job­bomon van.” A varázslat talán csak egy másodpercig tartott, vagy még addig sem. A gyülekezet semmit se vehetett észre. Közben átéltem, amit még soha: a kezem fejére a lélek mélyének valami különös vegy­szere egy régen elfelejtett filmet hívott elő és vetített elém iszonya­tos sebességgel. Pillanat alatt kicsi lett a kezem. Első elemistáé, összevisza rágott tollszárat görcsösen szorongató. Éreztem a kis külvárosi iskola ola­jozott, gircses-görcsösre kopott padlójának kesernyés szagát, amely padló tavaszon-őszön négerbarnára festette a szegény téglagyári kisgyerekek mezítlábas talpát. Odalép hozzám a tanító néni. Hegyes orrú, hegyes állú, vastag szemüveges. De nagyon szerette a kisgyerekeket és azt hiszem, hogy a magunk módján mi is őt. Ráteszi a kezét az enyémre és ez­zel a nagyon korszerűtlen és nagyon szép pedagógiai módszerrel egyenesre meg kerekre igazítani segít a betűket, mert az i olyan ferdére, az o olyan görbére, az 1 olyan reszketősre sikerült. Aztán láttam abban a furcsa, másodperces gyorsfilmben egy futó pillanatra ugyanezt a tanító nénit, úgy, ahogyan annyiszor látták akkoriban a kisvárosnyi külváros lakói az ottani szegényes korzón: hadirokkant édesapjának tolókocsiját tolva. Meg a temetőben, ha­lottak napján egyszer. A bejáratnál világháborús frontharcosok áll­tak díszőrséget, tölgyfalombos sisakkal, két lobogó fáklya mellett, s középen egy rohamsisak formájú persely hadirokkantak, hadiözve­gyek, hadiárvák segélyezésére szolgáló adományok számára. Ott állt édesapja tolókocsija mellett, aki tiszti egyenruhában, fél kézzel, fél lábbal, sok-sok kitüntetéssel valahogyan hozzátartozott a díszőrség­hez. Aztán hangossá lett a film és én suttogásokat hallottam, mert pár évvel azután szokásossá lett a suttogás és esténként, néha, amíg be nem kellett mindenkinek szolgáltatni, nagyon suttogósan szólt valami titokzatosakat a rádió, és amíg fülüket tapasztották hoziá a felnőttek, a gyerekeket kiküldték az elsötétített udvarra, hogy meg­nézzék, nem hallgatózik-e ott valaki. Odakint, ahol „félelemtől boly­hos a honi éjszaka” — így írta, talán nannyi pontossággal ugyanak­kor, 1944. szeptember 15-én, „Szerbia vad tetején”, az egyik haláltá­borban, a modem magyar líra egyik nagy versében, az Erőltetett menetben Radnóti Miklós. A suttogások nem sokkal "később arról szóltak, hogy ő is és a leánya is kitűzték a sárga csillagot, ő a kitüntetései mellé, aztán — ha lehet, még halkabban —, hogy ott látta valaki őket hátizsáko­sán a bevagonírozásnál. Az öreg akkor már civilben ült a tolóko­csiban. Szakállas volt és nagyon szomorú. Soha, senki nem látta többé őket. Görcsös kézzel, nehéz kézzel rója betűit felnőtt korunk a jöven­dők fehér papírjára. Egves szavakat nagyon nehéz leírnia. Olyano­kat. hogy béke, leszerelés, megértés, áldozat, szolgálat vagy megbo­csátás. V Ki fogja meg a kezeket, az erőseket és a még erősebbeket, hogy meg ne csússzon a betű? Hogy olvassák majd unokáink is kezünk nyomán, hogy szép az élet, nagyon szép, ha egymás javára szolgá­lunk vele. Az egyik nagy egyházi segélyszervezet, amely ínségeseket, elnyo­mottakat. katasztrófasújtottakat támogató szép munkájában nem is­mer semmiféle megkülönböztetést és tevékenységét minden irány­ból — nemcsak az iránytűn jelzett égtájak felől — nagy és osztat­lan elismerés kíséri, szokatlan címet adott néhány éve munkajelen­tésének. A jelentés címe magyarra fordítva így hangzik: „Más keze nincs az Istennek — egyedül és csakis a tied.” Schreiner Vilmos — MEZÖBERÉNY I. A gyüle­kezet nagy áldozatkészséggel, 20 000,—1 Ft-os költséggel fel­újíttatta harangjainak villamos meghajtását. Ebből az alkalom­ból október 7-én gyülekezeti est volt, amelyen Mekis Ádám bé­késcsabai lelkész/ a Kelet-békési Egyházmegye esperese tartott előadást „A harangok szolgála­ta” címmel. Istentiszteleti rend Budapesten, 1979. november 11-én Deák tér de. 9. (úrv) Takácsné, Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Ha­fenscher Károly, du. 5. Harmati Be­la, du. 6. Szeretetvendégség: Káldy Zoltán. Fasor de. ll. Muntag Andor- né, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andor- né. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Le­vente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 1-2. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly, du. 4. Szeretetvendégség: Gyarmathy Irén. Rákosfaiva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Ká­roly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. ne­gyed 10. Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. , Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Ü.i- telep de. fél 9. Virágh Gyula. 'Pestlő­rinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai ‘ Sándor. Kispest-Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MAV-telep de. 8. Schreiner Vil­mos. Rákospalota-Kistemplom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zol­tán. Rákosliget de. 10. Kósa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) ifi Fol­tin Brúnó, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. ifi. Fol­tin Brúnó. Torockó tér de. 9. Mado­csai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. IQ. Görög Tibor. XII. Tartsay Vil­mos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács Jó­zsef. Pesthidegkút de. fél 11. Missura Tibor. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv.) Do- náth Lá-szló. de. 11. (úrv.) Bencze Im­re. du. 6. Donáth László. Németvöl­gyi út 138.' de. 9. Bencze Imre. Nagy­tétény de. fél 9. (úrv.) Rőzsc István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Ro­zsé István. Budaörs du. 3. (úrv.) Ro­zsé István. Törökbálint du. fél 5. Ro­zsé István. Csillaghegy de. fél 10. Ka­posvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — NYÍREGYHÁZA. Október 1-én Peskó György orgonamű­vész adott orgonaestet a temp­lomban, amelyen megemlékezés történt a zenei világnapról is. — ZUG1 Ö. November 11-én. vasárnap délután 4 órakor sze- retetvendésség lesz a gvülekezet- ben, amelven Gyarmathy Irén olvas fel írásaiból. EVANOET 1KVS PI ET A Masvgrcrszáei Evaneélikus Eevfeáz Saitóosztályának lapja Szerkeszti • a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi Gvnr"v Felelős kiai'** Harkányi László Szerkesztősét? és kiadéhivatal: 1088 Budapest VTTI. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VTTI Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Arusítla a Magvar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 79.2394 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Vezérigazgató „Aki mindvégig kitart, az üd- vözül” (Mt 24, 13). VASÁRNAP. — „Miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni az Isten ítélőszéke elé” (Rm 14, 10 — Náh 1, 3 — Lk 17, 20—30 — Zsolt 124). Nem mindegy, milyen a szemléletünk. Az a jó, ha em­bertársainkra jézusi szemmel te­kintünk. Mert aki felebarátját elítéli, az tévedhet; de aki meg­bocsát neki, az sohasem téved. „Hogy egymást szeressük, Krisz­tus ezt kívánja” (443. ének 1. vers). HÉTFŐ. — „Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete! Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart sze­retete!” (Zsolt 136, 3—4 — Mt 19, 26 — Zsid 2, 1—4 — Péld 19, 16—23). Nehéz „bebizonyítani” Isten létét, de lehetetlen tagad­ni. Hiszen az élet csupa olyan lehetőségből áll, hogy Vele ta­lálkozhassunk. A természetben, a történelemben, egyéni életünk­ben, örömünkben-bánatunkban, az ün. „véletlenek” mögött Isten örökké tartó szeretete van. Di­csértessék, Uram, Örökké szent neved; Hogy eddig megtartál, Hála legyen néked” (4. ének 1. vers). KEDD. — „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tar­tod” (Zsolt 139, 5 — Ef 5, 23 — Ézs 30, 15—18 — Péld 20, 6—12). Csodálatos ez a 139. zsoltár! Nem csupán ezt a verset, de az egész zsoltárt kellene elolvasnunk, és utána csendben lennünk Iste­nünk előtt. Az előtt az Isten előtt, aki jól ismer minket, és mégis szeret. „Szent, örök Isten, nin­csen hova lennem, Bárhova fut­nék, Te utolérsz engem ... Száll­jon szívemből hálaadó ének! Ir­galmasságod áldom, amíg élek” (782. ének 1. és 4. vers). SZERDA. — „Nem veszed tu­domásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Rm 2, 4 — Jer Sir 5,21. — Zsid 13, 1—6. — Péld 20, 19—24). Is­ten legfőbb tulajdonsága a sze­retet. De ennek a szeretetnek egyúttal célja is van. Mégpedig az, hogy az egyes ember meg­változzon, Isten szerinti életet éljen, s rajta' keresztül az em­berek, a világ is szebbé és jobbá váljon. „Irgalmas Jézusunk, járj velünk, kérünk. Áldj, vezess, ol­talmazz, győzelmet adj!” (784. ének 4. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Meghagyom közöttetek maradékul a szegény és nincstelen népet, amely az ÜR nevében keres oltalmat (Zo-f 3, 12 — 1 Jn 2, 28 — Zsid 13, 7—9/a — Péld 21, 1—8). Isten előtt min­dig a kicsi, a szegény drága. Mi pedig szeretünk inkább fölnézni az emberekre, s ha magunknál kisebbekkel találkozunk, „le-né- zésünkben” sokszor nem a krisz­tusi szeretet van. Valószínűleg szebb lenne a világ, ha Isten szeretetével látnánk az embere­ket. „Ama samaritáhus Te vagy, ó Jézusom; Hogy példádat kö­vessem, Szívből imádkozom. Le­hessek tanítványod A te Lelked szerint, Akit a jótevésre A szíve kényszerít” (446. -nek 4. vers). PÉNTEK. — „Nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság el­lenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátsá­got köt, ellenségévé válik az Is­tennek (Jak 4, 4 — Ezsd 8, 22 —- 2 Tess 2, 13—17. — Péld 21, 13— 16. 21—23). Jn 3, 16 szerint: Ügy szerette Isten a világot... Mai igénk a „világ” szó egészen más értelmét adja elénk. Ebben az értelemben a világ, világi az, ami Isten szövetségével, jóságával szembenáll. „Isten, szívem néked adom Kedves ajándokul, Ezt kí­vánod tőlem, tudom, Fogadd sa­játodul” (431. ének 1. vers). SZOMBAT. — „És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgy­hogy a hajót elborították a hul­lámok. Ő pedig aludt. Tanítvá­nyai odamentek hozzá, feléb­resztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, mert elveszünk!” (Mt 8, 24-^25 — Zsolt 9, 11 — Préd 3, 1—11 — Péld 23, 15—26). Jézus nyugod­tan alszik a viharban, bár hul­lámok csapnak rá. Taníts, Uram így, bízni Benned minden körül­mények között. „Rád bízom sor­somat Uram, mindhalálig” (398. ének 1. vers). Görög Zoltán — HALÁLOZÁS. Fenyvesi Ilona volt diakonissza nővér szeptember 16-án, a börcsi szere­tetotthonban elhunyt. Hosszú szolgálata nagy részét a soproni Teológus Otthonban és a gyenes- diási Kapernaumban végezte. Hamvasztás utáni temetése ok­tóber 16-án volt a rákoskeresz­túri temetőben. „Várom és remé­lem, hogy Krisztust fogják ma­gasztalni énértem”. — Prékopa József ny. tanító, az egykori nyíregyházi evangé­likus iskolák évtizedeken át volt tanítója, a gyülekezet egykori felügyelője, lapunk hűséges ol­vasója június 17-én elhunyt. Te­metése június 22-én volt a pres­biterek, az egykori munkatársak és ismerősök nagyszámú részvé­tele mellett. — Gerhát Sándorné, sz. Péch Piroska, ny. lelkész felesége ok­tóber 16-án életének 72. évében rövid szenvedés után Kistarcsán elhunyt. Temetése október 20-án volt Szalay Tamás cinkotai lel­kész és Blatniczky Jenő ny. lel­kész szolgálatával. Ki ne szeretne egy kicsit álmodozni! Álmodozni arról, hogy dobogóra kerül, hogy olyan szerencséje lesz, hogy 300 jelentkező közül csak őt veszik fel az egyetemre, hogy kinevezik tanársegéd­nek, miniszternek, brigádvezetőnek, bo­nyolítónak ... a gépírónőt csak azért nem említem, mert az csak régen volt vágy­álom, manapság senki sem álmodik ar­ról, hogy gépíró lesz, pedig egy jó gép­írónő méltán kerülhetne a dobogó leg­magasabb fokára. Álmodunk arról, hogy lesz lakásunk, autónk és talán még meg­nyerjük a főnyereményt is. Magam is el-elálmodozom arról, hogy lehozzák a cikkeimet, hogy kihozzák a könyvemet, hogy életem végéig dolgoz­hatom erőben, egészségben, szellemi frissességben és úgy, hogy amikor itt­hagyom ezt a világot, éppen álmodozom. Serdülő leány koromban arról álmodoz­tam, hogy amint a „jön a rozson át” cí­mű regényben olvastam, az, akit nagyon szeretek, éppen mindig akkor jön felém a rozson át. amikor én a másik oldalról feléje elindulok. Jaj de szépet álmodtam! — mondjuk és újra becsukjuk a szemünket és visz- szamenekülünk az álmok birodalmába. Rémes álmom volt! — mondja a másik —, jó hogy felébredtem. Az elmx'ilt évszázadokban az álom vi-. ládához mindig valami titokzatosság fű­ződött. Az álomvilág a próféták és a má­gusok szakterülete volt. A többi földi halandó nem boncolhatta, nem magya­rázhatta, legfeljebb félelemmel vegyes tisztelettel meghallgathatta az álomfejtök magyarázatait. Mit tud a ma, mit tud modern korunk mondani az alvásról és benne az álom­ról, amelyre olyan nagy szükségünk van, amely kérlelhetetlenül hatalmába kerít mindenkit, szelíd erőszakkal legyőzi a félelmet, az éhséget, a szomjúságot és még a szerelmet is. Magányosan hajózó a tengeren, ha fá­radtság fogja el, nem törődik a viharral, a fenyegető széllel, veszéllyel, álomra kénytelen fejét hajtani. Az asztronauták arról panaszkodtak, hogy a kis fülkében roppant fáradtság vett rajtuk erőt, hogy kénytelenek voltak pihenőre térni. Ka­tonák a fáradtságtól összerogyva ágyú- tűzben is tudtak aludni. Hegymászók zu­hantak le fáradtságos álmatlanságban. Több napos ébrenlét megtöri az emberi ellenállást. .Mennyi időt töltünk az álmok birodal­mában? Íme néhány statisztikai adat: Az év 8760 órájából 3000 órát átal­szunk (átlagkort véve alapul). Egy 60 éves ember életéből 40 évet tölt fizikai és lelki tevékenységre, 20 évet alszik. Ez­alatt a 20 év alatt az ember semmit sem tud az őt környező világról. Álomképek váltakozása alatt él. Lassú ejalvás után fordulatokban gazdag álomképeket lát. A legújabb kutatások szerint több alvási szakasz van. A mély alvásba és vissza­vezető szakaszban gyorsan váltakozó álomképek követik egymást, amelyek alatt gyors szemmozgás figyelhető meg. Ez a periódus az elalvás után 90—120 perc múlva következik be és 60—S0 perc alatt megismétlődik. Az álom ideje alatt az alvót nehéz ébreszteni és ha álmát megzavarják, félelemről, rosszkedvről, dekoncentráltságról panaszkodik. Mindig azzal ébred, hogy ... éppen most álmod­tam, hogy. . . Az éjszakai álomszakaszok nagyon fontosak a szellemi jóérzéshez — írják az álomkutatók, valójában agyi regenerá- ■ lók. Azért a lehetőség szerint ezeket az álomszakaszokat nem szabad megzavarni. Alkohol, már kis mennyiségben is, de nem egy altató is, megrövidítik, elnyom­ják ezeket a jótékony álomszakaszokat. A magzat is álmodik. A 24 hetes mag­zatban már alvási ciklusok alakulnak ki. Készül az életre. Álomképek vonulnak át előtte. Rafinált műszerek lesik ki leg­titkosabb álmait. De az anyai védettség oltalmában megálmodott életről még csak ők tudnak ketten: az anya és a magzat. Kilenc hónapnak kell eltelnie, hogy em­berre jellemző érett álomciklusgkkal ki­lépjen az életbe. Mindenkinek más és más az alvási cik­lusa. Legrövidebb ideig alszanak az öre­gek, nekik a legkisebb az alvásszükség­letük, de ezzel rövidülnek'az agyat fris­sítő álomszakaszok is. öregnél, fiatalnál a test megköveteli az alvást. Bízzuk rá magunkat. Ha a test elfárad, pihenésre kényszerít bennünket. Ne ágáljunk elle­ne. Ne ellenkezzünk kávéval, serkentők­kel. De ne is várjuk az elalvás pillana­tát izgatottan, mert ezzel késleltetjük. Az idők folyamán számtalan elalvási szokás alakult ki. A mohamedánok Mek­ka felé fordulnak. Van aki az ágyát észak—dél vagy kelet—nyugat irányba helyezi el. A gyermek mesét, bölcsődalt kíván és akkor nyugodt, ha kedvenc já­tékai veszik körül, ha velük együtt al­hat. De legnyugodtabb, ha édesanyja kezét fogva merül lassan az álmok vi­lágába. Én gyermekkorom óta nem ismerek más nyugtatót elalvás előtt, mint az imádságot. Amikor kisszobámban kial­szik a fény, imára kulcsolódik a kezem. Egész szívvel átadom magamat Istenem­nek, boldogító álomsorozat vesz hatal­mába, amelyet jó Uram irányít. És így megy ez minden este, amíg csak be nem teljesül a legjobban óhajtott ál­mom: akkor hagyni itt a világot, amikor éppen Öróla álmodom. Gyarmathy Irén Álomvilág

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom