Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-11 / 45. szám

XLIV. ÉVFOLYAM 45. SZÁM 1979. november 11, Ára: 4,— Ft Megindult a Leveleső Teológiai Tanfolyam Feszült várakozás Nagyszerű érzés volt, ahogy október 20-án délelőtt ott ültünk a zuglói gyülekezeti teremben 51-en levelező hallgatók. Kíván­csian kerestek az ismerős arco­kat, s izgatottan vártuk, hogy indul el a tanfolyam. Nem csu­pa 18 éves, akik most kerültek ki az iskolapadból, de csupa fia­talosan lelkes gyülekezeti tag, aki nagy várakozással jött most el ide. Áz ország 30 gyülekezetét képviseli ez az 51 ember, Sop­rontól Békéscsabáig, Szombat­helytől Sátoraljaújhelyig. Színes együttes, sokféle foglalkozású ember (mérnök, gyógyszerész, postamester, Tnarós szakmunkás, adminisztrátor, szülésznő és köz­gazdász stb.), de talán a ki nem mondott kérdéseink azonosak voltak: alkalmas leszek a tanfo­lyam elvégzésére, tudok majd időt szakítani családom és mun­kám mellett a tanulásra, vajon hogyan tudom majd továbbadni az itt szerzett ismereteimet? A nyitó istentisztelet Hálaadás, öröm és reménység tölti be a szívünket ebben a kü­lönös ünnepi órában — ezekkel a szavakkal köszöntötte dr. Kál- dy Zoltán püspök-elnök a népes gyülekezetei. „A Magyarországi Evangélikus Egyház szívből ad hálát Istennek, hogy ezt a mun­kát elkezdheti. Örülünk, hogy nem hiába hirdettetik magyar földön Jézus Krisztus evangéliu­ma, hanem szívekbe hall, és gyü­mölcsöt terem. Hiszen gyümölcs ez az 51 személy is, akik nem­csak meghallották az örömhírt, hanem tovább is akarják adni. Reménység is van bennünk, hogy a lelkészeknek lesznek segítőtár­sai — többen, mint eddig, és fel­készültebbek, mint eddig.” A püspök igen találó igetextust választott erre az alkalomra: „Te azért erősödj meg a kegyelem ál­tal a Jézus Krisztusban. És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embe­reknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. Vállald ve­lem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” Rámutatott az igehirdető, hogy Pál apostol szükséghelyzetet akar itt megoldani. S ha nincs is olyan szükséghelyzet, mint Efezusban, a gyülekezeti összevonások miatt a lelkész sok helyen képtelen lesz egyedül dolgozni — szükség van segítőtársakra. Kiemelte a ritmust, ami ebben az igében van: az evangélium to­vábbadásának ritmusát. Ez a teo­lógiai tanfolyam is beletartozik ebbe a ritmusba, ami mindaddig tart, amíg Jézus vissza nem jön. Tőle kaptuk az evangéliumot, s Neki kell elszámolni: megtartot­tuk vagy továbbadtuk-e azt. De vigyázzunk! — figyelmezte­tett — ennék a láncba való be­állásnak feltételei vannak! Nem állhat be akárki! Nem-olyan em­berekre van szükség, akik csak érdeklődnek a teológiai tudomány iránt, akik számára Jézus Krisz­tus evangéliuma csupán „uni- cum”. „Pisztosz” — azaz megbízható ember legyen az. aki beáll a lánc­ba! S nem általában emberi meg­bízhatóságról van itt szó. hanem a hit alapján megbízható embe­rekre van szüksége Jézusnak ma Magyarországon. Aki tanítani akar az egyházban, annak biztos­nak kell lennie nemcsak hitében, de a hitvallás dolgaiban is. Pál alkalmasságról is beszél, s az al­kalmasság itt elsősorban a peda­gógiai érzékre yonatkozik, ami nélkül képtelenség lelkészi .szol­gálatot végezni. Nekünk kell majd megtalálni, kinek milyen helyzetben mire van szüksége: az ítéletre-e vagy szeretetszolgálat­ra. Külön aláhúzta a püspök, hogy a megbízhatóság feltétele né­pünk, hazánk hűséges szeretete is. Végül igen őszintén beszélt ar­ról, hogy mit jelent a szénve- dés, amiről Pál szól. Püspök, lel­kész, segítőtársak számára is ez a belső dolgoktól való szenvedést jelenti. Sohasem a külső ténye­zők miatt kell az egyháznak, a lelkésznek valójában szenvedni, hanem a gyülekezetek, a gyüle­kezeti tagok hitetlensége, konok- sága, érthetetlensége, szeretetlen- sége miatt. Ez a szenvedés a lel­készi munkával jár, de azért ér­demes beállni ebbe a meg nem szakítható láncba, hogy megbíz­hatóvá válva mi is megbízható embereknek adjuk majd tovább az evangéliumot! Az igehirdetés szavai után a nappali hallgatók énekkara kö­szöntött bennünket gyönyörű, lendületes, lelkesítő énekkel. Kö­szönjük nekik ezt az útravalót! Munkában A megnyitó istentisztelet után rögtön el is kezdődtek az elő­adások és vasárnap délutánig a résztvevők csapata szomjasan itta be a professzorok minden szavát. Komoly munka kezdődött, amely sok-sok áldozatot kíván a tanfolyam hallgatóitól, de hisz- szük, Isten ad erőt is az elhiva- tás mellé, és megtapasztaljuk, hogy ennek a szolgálatnak sokkal több az öröme, mint a terhe. Sokan idegenként kerültek a tanfolyamra, mások régi isme­rősként köszöntötték egymást. Ügy érzem, a két nap alatt máris megkezdődött egy nagy család összekovácsolódása. Ezt mutatja az is, hogy vasárnap reggel az áhítaton már a 'tanfolyam fris­sen alakult kamarakórusa szol­gált. Társaimmal" együtt igen boldog vagyok, hogy részt vehetek eb­ben a munkában. Kérjük Istent, áldja meg ezt a tanfolyamot gaz­dagon, hogy három év szorgal­mas munkája és hűséges szolgá­latunk legyen az egyértelmű vá­lasz a felvetett alapkérdésre: megbízható vagy? Gáncs Péterné I. évf. lev. hallgató Dr. Káldy Zoltán püspök az európai leszerelési és biztonsági fórumon Az európai leszerelési és biztonsági fórum (Brüsszeli Fórum) a belgiumi. De Haan-ban október , 26—28. között ülést tartott. Az ülésen 29 országból 300-an vettek részt. Az ülés megtárgyalta a le­szerelés és katonai enyhülés, a leszerelés és fegyverkezési verseny, a leszerelés és a gazdasági-társadalmi kérdések összefüggését. Az ülésen résztvevő hattagú magyar delegációt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke vezette. A delegáció tagja volt dr. Káldy Zoltán püspök is, aki a Fórum 4. számú bi­zottságában szólalt fel. Az alábbiakban közöljük felszólalását: A háborúktól olyan sokat szen­vedett és sok vért veszített Ma­gyarország érdekelt a béke fenn­tartásában, azért kész minden jó­akaraté emberrel, politikussal, kormánnyal közösen küzdeni a fegyverzet korlátozásáért, a le­szerelésért. Azokkal tartunk, akik fegyvermentes világot akarnak és fáradoznak a fegyverkezési ver­seny megállításáért, és a béke világának felépítéséért. Ezt nem­csak a kormányunk akarja és nemcsak a kormányunk fárado­zik érte, hanem maga a magyar nép, az egész társadalom, külön­böző világnézetű és különböző vallású emberek. A magunk hely­zetéből tanultuk meg, hogy mi­lyen fontos és meghatározó a tö­megek támogatása és az egész társadalom felsorakozása a le­szerelésért folyó küzdelemben. Amikor a leszerelés társadalmi és gazdasági vonatkozásait vizs­gáljuk és megállapítjuk, hogy milyen fontos a leszerelésért való erőfeszítéseknél a tömegek állás- foglalása, arról is kell beszél­nünk, hogy a társadalmat, a köz­véleményt nagyon erősen lehet manipulálni a leszerelés ellen. Lehet úgy manipulálni, hogy szokja meg a fegyverkezési ver­senyt, nyugodjon bele, hogy ezen változtatni nem lehet, és tekintse predeStinációnak, hogy neki min­dig fegyverhegyen kell élni. En­nek a lélektani befolyásoltságnak hatása alatt a tömegeken, a tár­sadalmon elhatalmasodhatik olyan tehetetlenségi erő, amely megbénítja a társadalmat, lefé­kezi aktivitását a leszerelésért való erőfeszítésekben. Ezzel szem­ben azt kell világossá tenni a társadalomban, hogy a fegyver­kezés spirálját meg lehet állítani, a fegyverkezési verseny nem vég­zet, örök rendeltetés és arra kell befolyásolni a társadalmat, hogy ne szokja meg a fegyverhegye­ken való ülést, mert ha a jóaka- ratú emberek összefognák, elin­dulhatunk a leszerelés útján. Gazdasági vonatkozásokat is fel lehet használni a manipulá­cióra. A fegyverkezés hívei egye­bek között azzal igyekeznek be­folyásolni a tömegeket, hogy a fegyverkezés leállítása, a katonai célú termelés csökkentése, illetve megszüntetése növelné a munka­mm** mm mmm A Levelező Teológiai Tanfolyam hallgatói nélküliséget. Ez azonban fikció. Az igazság az, hogy több ország­ban a haditőke fokozatosan kite­lepíti üzemeit olyan országokba, ahol alacsonyak a bérek — pél­dául fejlődő országokba —, és ezáltal éppen hazai munkahelye­ket szüntet meg, és így odahaza növeli a munkanélküliséget. Más­részt a hadi kiadások meghiúsí­tanak olyan nagyszabású progra­mokat, amelyek munkahelyeket teremtenének. Vagyis a hadiipar elszívja a pénzügyi alapokat olyan polgári célú termeléstől, amely képes volna a munkások tömegeit foglalkoztatni. Lehet a tömegeket, a társadal­mat úgy manipulálni a fegyver­kezési verseny folytatására, sőt fokozására, hogy lélektanilag a veszélyeztetettség érzését élesztik a tömegekben. Elhintik a „kelet­ről jövő veszedelem”, a „Szovjet támadó szándék” nagyon is ten­denciózus rágalmát. A Szovjet­unió és a többi szocialista ország azzal van elfoglalva, hogy a tör­ténelmi múltból eredő hiányos­ságokat leküzdjék, a szocialista társadalmat felépítsék, ezzel együtt az életszínvonalat állan­dóan emeljék, nem pedig azzal, hogy fegyverkezzenek. A rájuk kényszerített fegyverkezés lassít­ja a gazdasági fejlődést, meg­hosszabbítja a társadalompoliti­kai célok megvalósításának ide­jét. Világunkban folyó óriási fegy­verkezési versenyre fordított pénzt és szellemi erőt elsősorban egy igazságos nemzetközi gazda­sági rend megteremtésére kellene fordítani. Lehetetlen állapot, hogy világunkban a szegények egyre szegényebbek, a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, ez utóbbiak közül sokan éppen azért, mert a hadiipar által gazdagodnak meg. Lehetetlen állapot, hogy 100 mil­liók éheznek, otthontalanok, rossz egészségügyi körülmények között élnek, nem tudnak tanulni, ugyanakkor évente 400 milliárd dollárt költ az emberiség fegy­verkezésre. Lehetetlen állapot, hogy 400 000 tudós és kutató azon töri a fejét, hogyan lehetne még pusztítóbb fegyvereket előállíta­ni. Folyik tehát a szellemi va­gyon kizsákmányolása a fegyver­kezésre és folyik a föld termé­szeti kincseinek kirablása a pusz­títás és rombolás céljára. Ha a 400 000 tudós és kutató arra hasz­nálhatná fel szellemi tőkéjét, hogy kidolgozzanak és az álla­mok segítségével realizáljanak egy új nemzetközi gazdasági ren­det, új világ születhetne meg. A hadiiparról a polgári célú termelésre való átállás csak át­meneti nehézséget jelentene. Ha a polgári szektorban is kiválasz­tanának néhány kutatási terüle­tet és irányt, és a katonaihoz ha­sonló feltételeket biztosítanának számukra, ezek is ugyanolyan élénkítő-fejlesztő hatással lenné­nek a gazdaságra, a nagy veszé­lyeket hordozó fegyverhalmozás nélkül. Külön is kell szólni az óriási fegyverkereskedelemről, amely hatalmas összegeket emészt fel. A kimutatások szerint a világ fegyverkereskedelmének évi ér­téke mintegy 20 milliárd dollár, és ennek nagy részét a fejlődő országok vásárlásai teszik ki. Be­kapcsolódott a gyártásba a har­madik világ is: 1956—1976 között ötvenszeresére növekedett a fej­lődő országokban gyártott fegy­verek értéke. Ilyenformán tovább torzul a fejlődő országok gazda­sági szerkezete a multinacionális vállalatok és a monopóliumok ál­tal kitelepített hadiipar befoga­dása révén. A haditermelés ezek­ben a fejlődő országokban nagy erőforrásokat von el a valós, a hazai igényeket kielégítő és az életszínvonalat emelő termeléstől. Tehát lassítja fejlődésüket. Egyr általában a fegyverkereskedelem exportja és importja révén gaz­dasági függések keletkeznek az egész világon és ez gátolja, hogy egy-egy országban igazságosabb gazdasági rend jöhessen létre. Küzdeni kell a fegyverkereske­delem megállításáért. Végül, mint egyházi ember, szeretnék nyomatékosan szólni arról, hogy a világunk nagy prob­lémáinak, köztük a leszerelésnek és egy igazságos nemzetközi gaz­dasági rend megteremtésének megvalósítására az embereket nevelni kell. Ezt a nevelést már a legalsó fokon el kell kezdeni, és folytatni kell az öreg korig. Közelebbről a béke szeretetére, a béke világának építésére, az el­nyomottak felemelésére, az igaz­ságosság megvalósítására, a tár­sadalmi haladás munkálására kell nevelni, tanítani a gyerme­keket és időseket egyaránt. Ezért sokat tehetnek a keresztyén egy­házak, a különböző világvallások, kormányok, pártok, szakszerveze­tek. Az egyházak sokat tehetnek a nemzetközi bizalmi légkör meg­teremtése érdekében is. A népek közötti barátság, egymás értékei­nek megbecsülése, az emberi élet értékének nagyra értékelése, az emberi méltóság tiszteletben tar­tása, mind-mind olyan célok, amelyek az egyházak szolgálatá­ba szorosan beletartoznak. Ezek­nek az értékeknek művelése, ki- bontakozásilk segítése közvetle­nül és közvetve segíti a leszere­lés realizálását, a fegyvermentes világ megteremtését. ÖKUMENIKUS PÜSPÖK ANGLIÁBAN? Hat különböző protestáns fele­kezet Oxford térségében közös püspököt akar választani. Ha a javaslatot, melyet egy ökumeni­kus munkaközösség terjesztett elő, ez év októberében az érde­kelt 100 000 protestánst képviselő közgyűlés elfogadja, és ha az anglikán egyház nem vétózza meg a tervet, akkor az új típusú egyházi vezető 1980 tavaszán hi­vatalba léphet. Swindonban, Oxford térségé­ben már huzamosabb ideje fára­doznak a felekezetek különféle helyi ökumenikus terveken, s ezeket a Brit Egyházak Tanácsa hivatalosan is jóváhagyta. A ter­vek alapja, hogy a részvevő fele­kezetek szószék- és oltárközössé­get vállalnak egymással, kölcsö­nösen elismerik a másik végre­hajtott keresztséget, és kölcsönö­sen lehetőséget adnak arra, hogy felekezetben is aktív tagok lehes­senek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom