Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-11-11 / 45. szám
XLIV. ÉVFOLYAM 45. SZÁM 1979. november 11, Ára: 4,— Ft Megindult a Leveleső Teológiai Tanfolyam Feszült várakozás Nagyszerű érzés volt, ahogy október 20-án délelőtt ott ültünk a zuglói gyülekezeti teremben 51-en levelező hallgatók. Kíváncsian kerestek az ismerős arcokat, s izgatottan vártuk, hogy indul el a tanfolyam. Nem csupa 18 éves, akik most kerültek ki az iskolapadból, de csupa fiatalosan lelkes gyülekezeti tag, aki nagy várakozással jött most el ide. Áz ország 30 gyülekezetét képviseli ez az 51 ember, Soprontól Békéscsabáig, Szombathelytől Sátoraljaújhelyig. Színes együttes, sokféle foglalkozású ember (mérnök, gyógyszerész, postamester, Tnarós szakmunkás, adminisztrátor, szülésznő és közgazdász stb.), de talán a ki nem mondott kérdéseink azonosak voltak: alkalmas leszek a tanfolyam elvégzésére, tudok majd időt szakítani családom és munkám mellett a tanulásra, vajon hogyan tudom majd továbbadni az itt szerzett ismereteimet? A nyitó istentisztelet Hálaadás, öröm és reménység tölti be a szívünket ebben a különös ünnepi órában — ezekkel a szavakkal köszöntötte dr. Kál- dy Zoltán püspök-elnök a népes gyülekezetei. „A Magyarországi Evangélikus Egyház szívből ad hálát Istennek, hogy ezt a munkát elkezdheti. Örülünk, hogy nem hiába hirdettetik magyar földön Jézus Krisztus evangéliuma, hanem szívekbe hall, és gyümölcsöt terem. Hiszen gyümölcs ez az 51 személy is, akik nemcsak meghallották az örömhírt, hanem tovább is akarják adni. Reménység is van bennünk, hogy a lelkészeknek lesznek segítőtársai — többen, mint eddig, és felkészültebbek, mint eddig.” A püspök igen találó igetextust választott erre az alkalomra: „Te azért erősödj meg a kegyelem által a Jézus Krisztusban. És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” Rámutatott az igehirdető, hogy Pál apostol szükséghelyzetet akar itt megoldani. S ha nincs is olyan szükséghelyzet, mint Efezusban, a gyülekezeti összevonások miatt a lelkész sok helyen képtelen lesz egyedül dolgozni — szükség van segítőtársakra. Kiemelte a ritmust, ami ebben az igében van: az evangélium továbbadásának ritmusát. Ez a teológiai tanfolyam is beletartozik ebbe a ritmusba, ami mindaddig tart, amíg Jézus vissza nem jön. Tőle kaptuk az evangéliumot, s Neki kell elszámolni: megtartottuk vagy továbbadtuk-e azt. De vigyázzunk! — figyelmeztetett — ennék a láncba való beállásnak feltételei vannak! Nem állhat be akárki! Nem-olyan emberekre van szükség, akik csak érdeklődnek a teológiai tudomány iránt, akik számára Jézus Krisztus evangéliuma csupán „uni- cum”. „Pisztosz” — azaz megbízható ember legyen az. aki beáll a láncba! S nem általában emberi megbízhatóságról van itt szó. hanem a hit alapján megbízható emberekre van szüksége Jézusnak ma Magyarországon. Aki tanítani akar az egyházban, annak biztosnak kell lennie nemcsak hitében, de a hitvallás dolgaiban is. Pál alkalmasságról is beszél, s az alkalmasság itt elsősorban a pedagógiai érzékre yonatkozik, ami nélkül képtelenség lelkészi .szolgálatot végezni. Nekünk kell majd megtalálni, kinek milyen helyzetben mire van szüksége: az ítéletre-e vagy szeretetszolgálatra. Külön aláhúzta a püspök, hogy a megbízhatóság feltétele népünk, hazánk hűséges szeretete is. Végül igen őszintén beszélt arról, hogy mit jelent a szénve- dés, amiről Pál szól. Püspök, lelkész, segítőtársak számára is ez a belső dolgoktól való szenvedést jelenti. Sohasem a külső tényezők miatt kell az egyháznak, a lelkésznek valójában szenvedni, hanem a gyülekezetek, a gyülekezeti tagok hitetlensége, konok- sága, érthetetlensége, szeretetlen- sége miatt. Ez a szenvedés a lelkészi munkával jár, de azért érdemes beállni ebbe a meg nem szakítható láncba, hogy megbízhatóvá válva mi is megbízható embereknek adjuk majd tovább az evangéliumot! Az igehirdetés szavai után a nappali hallgatók énekkara köszöntött bennünket gyönyörű, lendületes, lelkesítő énekkel. Köszönjük nekik ezt az útravalót! Munkában A megnyitó istentisztelet után rögtön el is kezdődtek az előadások és vasárnap délutánig a résztvevők csapata szomjasan itta be a professzorok minden szavát. Komoly munka kezdődött, amely sok-sok áldozatot kíván a tanfolyam hallgatóitól, de hisz- szük, Isten ad erőt is az elhiva- tás mellé, és megtapasztaljuk, hogy ennek a szolgálatnak sokkal több az öröme, mint a terhe. Sokan idegenként kerültek a tanfolyamra, mások régi ismerősként köszöntötték egymást. Ügy érzem, a két nap alatt máris megkezdődött egy nagy család összekovácsolódása. Ezt mutatja az is, hogy vasárnap reggel az áhítaton már a 'tanfolyam frissen alakult kamarakórusa szolgált. Társaimmal" együtt igen boldog vagyok, hogy részt vehetek ebben a munkában. Kérjük Istent, áldja meg ezt a tanfolyamot gazdagon, hogy három év szorgalmas munkája és hűséges szolgálatunk legyen az egyértelmű válasz a felvetett alapkérdésre: megbízható vagy? Gáncs Péterné I. évf. lev. hallgató Dr. Káldy Zoltán püspök az európai leszerelési és biztonsági fórumon Az európai leszerelési és biztonsági fórum (Brüsszeli Fórum) a belgiumi. De Haan-ban október , 26—28. között ülést tartott. Az ülésen 29 országból 300-an vettek részt. Az ülés megtárgyalta a leszerelés és katonai enyhülés, a leszerelés és fegyverkezési verseny, a leszerelés és a gazdasági-társadalmi kérdések összefüggését. Az ülésen résztvevő hattagú magyar delegációt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke vezette. A delegáció tagja volt dr. Káldy Zoltán püspök is, aki a Fórum 4. számú bizottságában szólalt fel. Az alábbiakban közöljük felszólalását: A háborúktól olyan sokat szenvedett és sok vért veszített Magyarország érdekelt a béke fenntartásában, azért kész minden jóakaraté emberrel, politikussal, kormánnyal közösen küzdeni a fegyverzet korlátozásáért, a leszerelésért. Azokkal tartunk, akik fegyvermentes világot akarnak és fáradoznak a fegyverkezési verseny megállításáért, és a béke világának felépítéséért. Ezt nemcsak a kormányunk akarja és nemcsak a kormányunk fáradozik érte, hanem maga a magyar nép, az egész társadalom, különböző világnézetű és különböző vallású emberek. A magunk helyzetéből tanultuk meg, hogy milyen fontos és meghatározó a tömegek támogatása és az egész társadalom felsorakozása a leszerelésért folyó küzdelemben. Amikor a leszerelés társadalmi és gazdasági vonatkozásait vizsgáljuk és megállapítjuk, hogy milyen fontos a leszerelésért való erőfeszítéseknél a tömegek állás- foglalása, arról is kell beszélnünk, hogy a társadalmat, a közvéleményt nagyon erősen lehet manipulálni a leszerelés ellen. Lehet úgy manipulálni, hogy szokja meg a fegyverkezési versenyt, nyugodjon bele, hogy ezen változtatni nem lehet, és tekintse predeStinációnak, hogy neki mindig fegyverhegyen kell élni. Ennek a lélektani befolyásoltságnak hatása alatt a tömegeken, a társadalmon elhatalmasodhatik olyan tehetetlenségi erő, amely megbénítja a társadalmat, lefékezi aktivitását a leszerelésért való erőfeszítésekben. Ezzel szemben azt kell világossá tenni a társadalomban, hogy a fegyverkezés spirálját meg lehet állítani, a fegyverkezési verseny nem végzet, örök rendeltetés és arra kell befolyásolni a társadalmat, hogy ne szokja meg a fegyverhegyeken való ülést, mert ha a jóaka- ratú emberek összefognák, elindulhatunk a leszerelés útján. Gazdasági vonatkozásokat is fel lehet használni a manipulációra. A fegyverkezés hívei egyebek között azzal igyekeznek befolyásolni a tömegeket, hogy a fegyverkezés leállítása, a katonai célú termelés csökkentése, illetve megszüntetése növelné a munkamm** mm mmm A Levelező Teológiai Tanfolyam hallgatói nélküliséget. Ez azonban fikció. Az igazság az, hogy több országban a haditőke fokozatosan kitelepíti üzemeit olyan országokba, ahol alacsonyak a bérek — például fejlődő országokba —, és ezáltal éppen hazai munkahelyeket szüntet meg, és így odahaza növeli a munkanélküliséget. Másrészt a hadi kiadások meghiúsítanak olyan nagyszabású programokat, amelyek munkahelyeket teremtenének. Vagyis a hadiipar elszívja a pénzügyi alapokat olyan polgári célú termeléstől, amely képes volna a munkások tömegeit foglalkoztatni. Lehet a tömegeket, a társadalmat úgy manipulálni a fegyverkezési verseny folytatására, sőt fokozására, hogy lélektanilag a veszélyeztetettség érzését élesztik a tömegekben. Elhintik a „keletről jövő veszedelem”, a „Szovjet támadó szándék” nagyon is tendenciózus rágalmát. A Szovjetunió és a többi szocialista ország azzal van elfoglalva, hogy a történelmi múltból eredő hiányosságokat leküzdjék, a szocialista társadalmat felépítsék, ezzel együtt az életszínvonalat állandóan emeljék, nem pedig azzal, hogy fegyverkezzenek. A rájuk kényszerített fegyverkezés lassítja a gazdasági fejlődést, meghosszabbítja a társadalompolitikai célok megvalósításának idejét. Világunkban folyó óriási fegyverkezési versenyre fordított pénzt és szellemi erőt elsősorban egy igazságos nemzetközi gazdasági rend megteremtésére kellene fordítani. Lehetetlen állapot, hogy világunkban a szegények egyre szegényebbek, a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, ez utóbbiak közül sokan éppen azért, mert a hadiipar által gazdagodnak meg. Lehetetlen állapot, hogy 100 milliók éheznek, otthontalanok, rossz egészségügyi körülmények között élnek, nem tudnak tanulni, ugyanakkor évente 400 milliárd dollárt költ az emberiség fegyverkezésre. Lehetetlen állapot, hogy 400 000 tudós és kutató azon töri a fejét, hogyan lehetne még pusztítóbb fegyvereket előállítani. Folyik tehát a szellemi vagyon kizsákmányolása a fegyverkezésre és folyik a föld természeti kincseinek kirablása a pusztítás és rombolás céljára. Ha a 400 000 tudós és kutató arra használhatná fel szellemi tőkéjét, hogy kidolgozzanak és az államok segítségével realizáljanak egy új nemzetközi gazdasági rendet, új világ születhetne meg. A hadiiparról a polgári célú termelésre való átállás csak átmeneti nehézséget jelentene. Ha a polgári szektorban is kiválasztanának néhány kutatási területet és irányt, és a katonaihoz hasonló feltételeket biztosítanának számukra, ezek is ugyanolyan élénkítő-fejlesztő hatással lennének a gazdaságra, a nagy veszélyeket hordozó fegyverhalmozás nélkül. Külön is kell szólni az óriási fegyverkereskedelemről, amely hatalmas összegeket emészt fel. A kimutatások szerint a világ fegyverkereskedelmének évi értéke mintegy 20 milliárd dollár, és ennek nagy részét a fejlődő országok vásárlásai teszik ki. Bekapcsolódott a gyártásba a harmadik világ is: 1956—1976 között ötvenszeresére növekedett a fejlődő országokban gyártott fegyverek értéke. Ilyenformán tovább torzul a fejlődő országok gazdasági szerkezete a multinacionális vállalatok és a monopóliumok által kitelepített hadiipar befogadása révén. A haditermelés ezekben a fejlődő országokban nagy erőforrásokat von el a valós, a hazai igényeket kielégítő és az életszínvonalat emelő termeléstől. Tehát lassítja fejlődésüket. Egyr általában a fegyverkereskedelem exportja és importja révén gazdasági függések keletkeznek az egész világon és ez gátolja, hogy egy-egy országban igazságosabb gazdasági rend jöhessen létre. Küzdeni kell a fegyverkereskedelem megállításáért. Végül, mint egyházi ember, szeretnék nyomatékosan szólni arról, hogy a világunk nagy problémáinak, köztük a leszerelésnek és egy igazságos nemzetközi gazdasági rend megteremtésének megvalósítására az embereket nevelni kell. Ezt a nevelést már a legalsó fokon el kell kezdeni, és folytatni kell az öreg korig. Közelebbről a béke szeretetére, a béke világának építésére, az elnyomottak felemelésére, az igazságosság megvalósítására, a társadalmi haladás munkálására kell nevelni, tanítani a gyermekeket és időseket egyaránt. Ezért sokat tehetnek a keresztyén egyházak, a különböző világvallások, kormányok, pártok, szakszervezetek. Az egyházak sokat tehetnek a nemzetközi bizalmi légkör megteremtése érdekében is. A népek közötti barátság, egymás értékeinek megbecsülése, az emberi élet értékének nagyra értékelése, az emberi méltóság tiszteletben tartása, mind-mind olyan célok, amelyek az egyházak szolgálatába szorosan beletartoznak. Ezeknek az értékeknek művelése, ki- bontakozásilk segítése közvetlenül és közvetve segíti a leszerelés realizálását, a fegyvermentes világ megteremtését. ÖKUMENIKUS PÜSPÖK ANGLIÁBAN? Hat különböző protestáns felekezet Oxford térségében közös püspököt akar választani. Ha a javaslatot, melyet egy ökumenikus munkaközösség terjesztett elő, ez év októberében az érdekelt 100 000 protestánst képviselő közgyűlés elfogadja, és ha az anglikán egyház nem vétózza meg a tervet, akkor az új típusú egyházi vezető 1980 tavaszán hivatalba léphet. Swindonban, Oxford térségében már huzamosabb ideje fáradoznak a felekezetek különféle helyi ökumenikus terveken, s ezeket a Brit Egyházak Tanácsa hivatalosan is jóváhagyta. A tervek alapja, hogy a részvevő felekezetek szószék- és oltárközösséget vállalnak egymással, kölcsönösen elismerik a másik végrehajtott keresztséget, és kölcsönösen lehetőséget adnak arra, hogy felekezetben is aktív tagok lehessenek.
