Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-04 / 44. szám

Evangélikusáét ORSZÁGOS EVA N G ÉLIKUS HETILAP XLIV. ÉVFOLYAM 44. SZÁM 1979. november 4. Ara: 4,— Ft. Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese fogadta OIoi Sundby svéd evangélikus érseket Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese október 15-én a Parlamentben fogadta dr. Olof Sundby-t, a svéd evangélikus egyház érsekét, aki a magyarországi evangélikus egyház meghívására tartóz­kodott hazánkban. A fogadáson jelen volt Miklós Imre államtitkár az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke, dr. Káldy Zoltán, a magyarországi evangélikus egyház püspök-elnöke, Torsten Hylander, a Svéd Királyság budapes­ti nagykövete, valamint George Perry a svéd érsek titkára. Emlékezés a győztes forradalomra A történelem sok forradalmat tart számon: elbukással járókat is, győzteseket is; az előbbiből aránytalanul többet, mint az utóbbi­ból. Ismerjük Stpartacus rabszolgalázadását a római időkből, Mün­zer parasztmozgalmát és Dózsa népének felkelését a középkorból, Rákóczi szabadságharcát és 1789 nagy francia nekilendülését, 1848-at és 1919-et, sorozatban megnyert csaták ellenére elveszített háború­kat, reményteli kezdeteket és keserű befejeződéseket. Mostani meg­emlékezésünkben az látszik hasznosnak, ha a 62 évvel ezelőtt, 1917 októberében kitört Szocialista Forradalmat ebben a tág ölelésű tör­ténelmi tablóban igyekszünk elhelyezni. EGÉSZEN BIZONYOS, HOGY MINDENEKELŐTT AZT A DÖN­TŐ KÜLÖNBSÉGET vesszük észre, melyet a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelme fémjelez. Világtörténeti jelentőségű már maga az a tény is, hogy nem bukott el, noha külső és belső erők erre törekedtek hosszú időn át, a legkülönfélébb eszközöket válogatás nélkül használva, makacs következetességgel. Még vérez- tek az I. világháború ütötte hatalmas sebek, mikor a Néva torkola­tánál eldördültek az Auróra ágyúi, hogy döntő lökést adjanak az induló forradalomnak. Ám mi tudjuk ma már, hogy 1917. október 25-én nemcsak egy új eszme lépett napvilágra a véres elnyomatás és üldözések éjszakájából, hanem egy új állam is született. Olyan állam, melyet nem tudott elsöpörni sem az intervenció, sem a 'II. világháború vihara, s ptely napjainkra világunk sorsát meghatározó erőtényezővé vált. Ez a jól látható különbség azonban rendszerint el szokott takarni szemünk elöl egy nagy azonosságot, éspedig azt, hogy a forradalmak — legyenek akár sikeresek, akár sikertelenek — mindenképpen ko­molyan veendő fontos jelzések. Mindegy, hogy egy néposztály, vagy egy egész nép, vagy akár több nép együttesen ragad fegyvert; mindegy, hogy a megmozdulás Keleten, vagy Nyugaton történik; mindegy, hogy évszázadokkal ezelőtt, vagy napjainkban: azonos módon mutatja az elviselhetetlen terheket és azok eldobásának igé­nyét. Tanulságos jelzések ezek afelől, hogy elnyomatás helyett sza­badság, kizsákmányolás helyett becsületes munkáért járó tisztes­séges bér. korrupció helyett tisztakezüség, önző érdekek helyett mindenkire érvényes társadalmi igazságosság hordozza igazán a jö­vőt és teljesít be tiszta vágyakat. Ebben az összefüggésben a szo­cialista forradalom 1917-es Nagy Októbere egyben annak jelzése is, hogy egyszer — és ezótát — az egymásra zuhanó hónapok, évek és évtizedek nem temették maguk alá a reményeket és a sokszor vérveritékes küzdelemben kivívott eredményeket. A változásokat ta­lán a legjobban ügy összegezhetjük, hogy nemcsak egy politikát vál­tott fel egy másfajta politika, hanem a társadalom szerkezetének alapvető átformálásával igazán és tartósan aktivizálódtak a töme­gek a haladás, a béke és az igazságos, világrend alakításának nemes tevékenységére. HA SZENTPÉTERVÁR „VÖRÖS OKTÓBERÉNEK” HAJNALHA- SADASÁT ebben a szélesebb történelmi összefüggésben szemlél­jük, akkor arra is rá kell döbbennünk, hogy a „forradalom” és a „keresztyénség” nem választható el egymástól. És egyszerre szoron- gatóvá válik a felismerés: az elmúlt fél évezrednek csak példaként kiragadott néhány nagy sorsfordulatakor a „keresztyén hatalmassá­gok" inkább elnyomói, semmint segítői voltak a jobbra vágyakozás­nak. Pedig a ..leckét” minden kor keresztyén embere kívülről fújta: a történelmet Isten formálja/”. Bizonyára az volt a végzetes baj, hogy ezt az ismeretet a legtöbben otthagyták az iskolában. Éppen ezért, ha mi mai életünkre érvényes igazságként fogadjuk ezt a sok­szor elfelejtett penzumot, akkor nemcsak köteles tisztességből, ha­nem hálával is emlékezünk arra. ami Oroszországban 62 évvel ez- elöt‘ történt, s melynek hatása azóta szerteáradt a világban. Ha pe­dig időre nézünk, akkor önvizsgálatunk és hálánk reménységbe fordul: a történelmet formáló isteni kéz és annak hatalma ugyanis — nem változik. Magassy Sándor A NEMZETKÖZI BEKESTAFETA holland kezdeményező bizottsá­gának .küldöttségét sajtókonfe­rencia keretében fogadta az Or­szágos Béketanács Titkársága. Dr. Molnár Béla főtitkár tájékoztat­ta a küldöttség tagjait a szocia­lista országok, köztük hazánk béketörekvéseiről és az OBT munkájáról. Vajda Péter, az OBT leszerelési bizottságának alelnö- ke a fegyverkezési hajsza újabb veszélyeire hívta fel a figyelmet. A holland békeküldöttség részé­ről J. Wassenberg számolt be mozgalmunk eredményeiről és legközelebbi céljaikról. Az égyütt- léten, amelyen jelen voltak a há­zai egyházak sajtómunkásai is, szó volt a holland és magyar egyházi körök békeszolgálatáról is a Helsinki záródokumentum célkitűzésének megvalósulása, va­lamint a leszerelés érdekében. Sundby svéd érsek látogatása egyházunkban V endégigehir detők „Isten munkabírása nem lett kisebb ma sem, mint volt fiatal korában” — idézte egykori vi­lághírű elődjét. Nathan Söder- blom érseket Olof Sundby upp- salai érsek a Deák téri szószéken Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke, dr. Káldy Zoltán püspök­elnök és Torsten Hylander, a Svéd Királyság magyarországi nagykövete. Ez a megbecsülés egyaránt szólt a svéd egyház ve-, zetőjének, az Egyházak Világta­nácsa egyik elnökének, és a svéd Dr. Olof Sundby svéd érsek és dr. Káldy Zoltán püspök-elnök igehirdetésében, amit 1. Péter 2, 9—10 alapján tartott. Ez a mun­kaképes, tevékeny Isten von beie munkájába bennünket is, hogy legyünk bizonyságtevői, papjai, munkatársai a szolgálatban. A svéd érsek a hálaadásról beszéit október 14-én, ami a svéd egy­házban az évi négy imádság-va­sárnap egyike volt. Van miért hálát adni, vallotta személyesen is Sundby érsek: a közös isten- tiszteletért, amit a különben tá­völ élő hittestvérek most együtt tarthattak, azért, hogy a nehéz­ségeknél, kérdéseknél mindig több az öröm, a hasznos tapasz­talatcseréért, egymás meggazda- gításáért. Az alapige szerint ok a hálaadásra az is, hogy Isten sötétségből világosságba hívott és Jézus, a világ világossága fényé­ben jól láthatjuk utunkat, amin járni kell, életünk értelmét, tar­talmát, sőt célját is. Köszönetét mondhatunk kapott feladatun­kért, hogy Isten nagyságos dol­gait hirdethetjük kortársainknak. Míg az érsek a Deák téri tem­plomban prédikált, a kíséretében hozzánk érkezett George Perry püspöki titkár, a svéd egyház külügyeivel foglalkozó munka­társa Bakonycsernyén hirdette az igét. Az érseket a Deák térre Grönquist asszony kísérte el, a delegáció női tagja, tanárnő. A titkár Bakonycsernyére Sture Ramström, a Stora Sköndal-ban működő diakóniai intézet igazga­tója és Reuss András külügyi tit­kár társaságában érkezett. Ugyanaznap délután az érsek dr. Káldy Zoltán püspök veze­tésével az irsai gyülekezetben prédikált. Gyermekek, presbite­rek sora között vonult be a tem­plomba, gyönyörködött a helyi énekkar énekében, a fiatal orgo­nista játékában. Istentisztelet után Bárdossy Tibor lelkész ott­honában meleg, kötetlen testvéri közösségben vacsorázott, majd zongorához ült és svéd egyházi énekeket játszott,' a jelenlevők énekeltek. Államunk megbecsülése A svéd egyházi delegáció két tagját látogatásuk befejezésének napján hivatalában fogadta Aczél György miniszterelnök-helyettes, az Országház éptiietében. Jelen volt Miklós Imre államtitkár, az nép békeszerető fiának, de a ma­gyarországi evangélikus egyház­nak is. A heti programból A svéd egyházi delegáció prog­ramja sokoldalú volt, rövid idő alatt is betekintést engedhetett egyházunk mai életébe, örö­meinkbe és megoldandó felada­tainkba. A delegáció érkezésének estéjén dr. Káldy Zoltán ottho­nában látta vendégül vacsorán a delegáció tagjait. Az első mun­kanapon a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában egyházunk vezetőségével találkozhattak. Az egyes osztályok és munkaágak vezetőinek társaságában a püs­pök-elnök adott részletes tájé­koztatót egyházunk , mai életéről. Történelmi, kulturális és gazda­sági háttéren érzékeltette, mit je­lent egyházunk szolgálata ma ha­zánkban. Diakóniai intézeteink közül a piliscsabai és a Hűvösvölgyben működő otthonunkba látogattak el vendégeink. Ismerkedtek az otthonok életével s szakszerű tá­jékoztatót kaptak az összefüggé­sekről. Felkeresték Teológiánk ifjúságát és tanári karát, beszá­molót tartottak munkájukról, be­szélgettek a hallgatókkal és a professzorokkal. Nyilvánvalóan a lelkészutánpótlás szívügyük volt. Öt egyházmegye lelkészei és Iplkészi munkatársai jelenlétében Sundby érsek előadást tartott az Üllői úton anyanyelvén: Jézus Krisztus hirdetése a mai egyhá­zakban címmel. A végig nagy fi­gyelemmel kísért előadásban töb­bek között kijelentette, a svéd népegyházban mindennél ége­tőbben van arra szükség ma, hogy az emberek egy üres, meg­határozhatatlan, általános isten- hitből valóságos, közvetlen Krisz­tus-hitre jussának, ami egyszerre jelent tudatos Krisztushoz tarto­zást és Krisztusról szóló hiteles bizonyságtételt is a mai világban. Őszintén szólt egyháza nehézsé­geiről és lehetőségeiről, kifejezte bizalmát, hogy egyháza el tudja érni a mai embereket valóságos társadalmi, gazdasági, kulturális összefüggéseikben. Előadását né­hány irányt jelző ponttal zárta: 1. ki kell fejleszteni . o keresztyén mondanivaló nem intellektuális oldalát is. Az érzelemszegénység idején több melegséggel kell az emberekhez fordulni; 2. kemé­nyen kell dolgozni a. közösségte­remtés vonalán, sohasem marad­hatunk az egyéni zárt világ kö­rében; 3. a hit jövőre mutató ol­dalát, a reménységet jobban kell hangsúlyoznunk. Reménységre kell bátorítani a mai embert, s a holnapot, holnaputánt tekintetbe véve, bizalmat kell gerjeszteni. Torsten Hylander nagykövet vacsorát adott az érsek tisztele­tére, melyre meghívást kapott dr. Káldy Zoltán püspök és felesége, valamint dr. Hafenscher Károly lelkész. Margó jegyzetek 1. Meggyőződésem, hogy a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház gazdag, sokoldalú külföldi egyhá­zi kapcsolatához szervesen hoz­zátartozik az északi evangélikus- sággal váló- rendszeres kapcsolat- tartás is. Túl a különböző világ- szervezetekben folyó közös mun­kákon, szükségesnek látszik, hogy kétoldalú kapcsolat is legyen' az evangélikus észak egyházaival, s ezek között a vezető helyet be­töltő svéd egyházzal is. A sem­leges Svédország hatalmas evan­gélikus egyháza papíron mintegy hússzor nagyobb egyházunk tag­létszámánál, egyben a lutheránus világ nagy családjában a legna­gyobb létszámú családtag. Egy­házunk kisebbségi helyzetben élő tagjait és Vezetőit erősítheti az ilyen találkozás. Amint ma már Helsinki szellemében természe­tesnek tartjuk, hogy a szomszéd ország evangélikusaival, a két Németország evangélikus egyhá­zaival, az amerikai evangéliku­sokkal és a harmadik világ hit­testvéreivel is rendszeresen ta­lálkozhatunk, úgy a teljes képhez ma már hozzátartozhat északi kapcsolataink ápolása is. 2. Jelentősnek tarthatjuk, hogy évtizedünkben, a hetvenes évek­ben a két egyház között megele­venedtek a' kapcsolatok. 1971-ben Ruben Josef son érsek járt Ma­gyarországon feleségével és tit­kárával, 1977 őszén dr. Káldy Zoltán püspök-elnök vezetésével négytagú magyar egyházi delegá­ció adta vissza a látogatást, most ismét svéd testvéreink jöttek, nyitott szívvel, szerényen, való­ban testvérekként. Ezzel újra megerősödött a hagyományos, de két évtizeden át alig-alig élő svéd—magyar egyházi kapcsolat. 3. Reménységemnek adok ki­fejezést, hogy folytatjuk e „két­irányú” forgalmat a közelebbi és távolabbi jövőben, különböző szinten egyházaink között. Végül hadd fejezzem ki szemé­lyesen is örömömet azon. hogy tíz évvel ezelőtti ösztöndíjas időmnek, a LVSZ által biztosí­tott három hónapnak volt tapasz­talható eredménye mind nyelvi­leg, mind háttér-ismeretanyag terén, valamint személyes kap­csolatok építésében is.' Ha min­dent úgysem lehet lemérni, még­is jó tudni, hogy szolgálatunk „nem hiábavaló az Ürban”. Hafenscher Károly I 1 i l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom