Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-10-28 / 43. szám

GYERMEKEKNEK Isten gondoskodik népéről a pusztában \ \ .,lrok nektek, ifjak..." Aki fenntart és gondot visel... Izrael nepe kiszabadult Egyip- tomból. Száraz lábbal ment át a Vörös-tengeren. A gonosz király katonái pedig ott vesztek a ten­gerben. Most már teljesen szabad lett Izrael népe. A sokat szenve­dett emberek most már nyugod­tan mehettek hazafelé, szép or­szágukba, Kánaánba. De vajon nem fognak-e a pusztában elté­vedni? Nem, mert maga Isten fogja őket vezetni! Nem éri-e őket ,útközben valami baj? Nem. mert Isten megígérte, hogy ve­lük, lesz. Nem lesz-e majd vala­miben hiányuk? Nem fognak-e éhen, vagy szomjan veszni a pusziéban? Nem! Hiszen Isten megígérte, hogy gondoskodik ró­luk. ISTEN ÚGY GONDOSKODOTT NÉPÉRŐL. mint az édesapa gyermekeiről. Ha a nép igazán hitt és bízott benne, nem volt mi­től félnie. Igen. de Izrael népe nem mindig bízott Istenben. So­kat zúgolódott. Újra meg újra elfelejtette, hogy Isten gondos­kodik róla. Alig távolodtak el a Vörös- tengertől, elfogyott a kenyerük, amit Egyiptomból magukkal hoz­tak. Elfogyott a hús is. Nem volt mit enniük. A nép elkezdett zú­golódni. Ilyeneket mondtak Mó­zesnek: „Bezzeg Egyiptomban volt kenyerünk elég. Meg hús is volt hozzá! Minek hoztál ki min­ket önnél? Azért, hogy itt pusz-- tuljunk el a pusztaságban?” Ez nagyon csúnya dolog volt . tőlük. Isten azonban nagyon türelmes. Nem haragudott meg rájuk és nem büntette meg őket. Mózes így szólt a néphez: „Ne lázadoz­zatok! Isten majd gondoskodik rólatok. Ma estére húst ad nek­tek. holnap reggelre pedig ke­nyeret hullat az égből. Akkor majd elhiszitek, hogy Isten mennyire szeret benneteket!” — BÉKÉSCSABA. A Ke!ef-bé- kési Egyházmegye ietkészi mun­kaközösségi ülésén október 1-én Békéscsabán ár. Nagy István, a Lelkipásztor és Mezősi György. az Evangélikus Élet szerkesztője tartott előadást a két egyházi lap szolgálatának időszerű kérdései­ről. Csakugyan így lett. Estére egy táradt madársereg szállt arra. Kövér,. jó húsú madarak. Fürjeik voltak. Annyira elfáradtak a re­pülésben. hogy földre hulltak a sátrak közé, ahol a nép tábort ütött Csak ki kellett nyúlniok a sátorból, megfoghatták és meg­süthették őket Most mar volt annyi húsuk, amennyit csak akartak. Másnap reggel pedig, amikor előjöttek a sátorból, kö- rösikörül fehérlett az egész föld. Mintha csak havazott volna. Ap­ró kis szemcsékkel volt tele. „Hát ez meg mi?” — kérdezték egy­mástól. Mózes tudta. ..Ez a man­na. Az a kényéi*, amit Isten nek­tek eledelül adott” — mondta. Gyorsan teleszedték edényeiket. Nyersen is meg lehetett enni, ká­sát is lehetett belőle főzni, meg kenyérré is lehetett sütni. Édes volt, mint a mézeskalács és min­den reggel frissen hullott. Most már megtudták, hogy nem keil éhen halmok, mert Isten gon­doskodik róluk. DE IZRAEL HITE NAGYON GYENGE VOLT. Egyszer olyan helyen jártak a pusztában, ahol nem találtak vizet. Akkor megint lázadozni kezdtek és megint Mó­zest hibáztatták. Mózes nagyon elszomoí’odott és Istenhez kiál­tott: „Oh Uram, most mit csinál­jak?” Isten így válaszolt Mózes­nek: „Menj a sziklához és üss rá botoddal! Víz fakad majd belő­le.” Nagy sziklás hegy tövében voltak. Mózes odament a hegy lábához, a nép pedig követte. Lá­zongva kiabáltak az emberek. Mózes ráülöitt botjával a sziklá­ra és víz fakadt belőle. Erre el­csitult a nép. Most végre ked­vükre ihattak. Megint ^szégyell­tek magukat, hogy nem hittek Isten gondoskodó szeretőiében. Sok nehéz megpróbáltatás várt még Izrael népére az úton. E megpróbál tatások ' idején sokszor elfogyott a nép hite és bizalma. De Isten mindig velük volt é.s kisegítette őket a bajból. Mert Isten mindig gondolkodik népé­ről. Ha ezt elhinnénk és min­dig bíznánk Istenben, nem kel­lene aggódnunk, félnünk. Az Is­tenbe vetett hit és bizodalom mindig boldoggá tudja tenni az embereket.. A zöld alapba szőtt hófehér li­liomokat és vidám röppenésű ma­darakat egy városi gyülekezet ol- tárteritőjén csodáltam meg. Nyár­tól késő őszig, a „szürke" vasár­napok egész során, emlékeztették a gyülekezetei Isten gondviselő szeretetére, melyről Jézus is olyan szemléletesen beszélt a mezők liliomaira és az ég madaraira utalva. Értjük-e azonban. _amit Jézus képeinek költői szépségén túl. mondani akart? Bízunk-e Isten életünket és világunkat körülöle­lő. gondoskodó szeretőiében? Szá- molunk-e vele életünk során? Talán époen a fiatalokat kísérti az a veszély, hogy erről elfeled­kezzenek. Isten gondviselő szere­tettbe vgfett hitüket sokan ottfe- leitik a kinőtt gyevmekrubák. el­felejtett játékok rési világában, vasv átutalják az öregség nehéz­ségekkel. terhekkel küszködő év­tizedeire. Mintha csak a gyer­mekeknek. akik még nem. vasv az időseknek, akik már nem tud­nak telies mértékben a saiát ere­inkre támaszkodni, lenne szük­ségük csunán erre a hitre. De jelent-e. ielpnthet-e valamit ez a hit az élet kezdetén á"ó. tervekkel, és vágyakkal teli. ak­tivitása tettében levő fiatal szá­mára? S mit jelent va°v leint­het egv 'keresztvén fiatal számá­ra. ha liev tud tekinteni Istenre, mint Akinek* gondviselő szerete*e körülveszi, oltalmazza egész éle­tét? A Biblia korában az emberek nagyon szerették a gyermekeket. Isten áldásának tartották őket. Ha egy asszonynak nem született gyermeke, nagyon szomorú és boldogtalan volt. 1. Nevezzünk meg három édes­anyát. akiknek a Biblia tudósí­tása szerint sokáig nem volt gyermekük, de Isten megkönyö­rült rajtuk és gyermekkel aján­dékozta meg őket. 2. Ezek "közül az édesanyák kö­zül az egyik ígérete szerint el­vitte kisgyermekét egy főpaphoz, hogy az Isten szolgájává nevelje fel. Hogy hívták ezt a gyermeket és a főpapot? EZ A HIT MEGŐRIZ A FELE­LEM BÉNÍTÓ EREJÉTŐL. „Ve­szélyes korban élünk” — mondta korunkra Albert Schweitzer. Az egyéni élet bajai, nehézségei föle tornyosul korunkban egyre in­kább egész világunkat fenyegető számtalan veszély: borzalmas ere­jű fegyverek, energiahiány, nyers­anyaghiány stb. Megannyi ve­szély, melynek nagyságát fiatal­jaink az idősebbeknél is világo­sabban látják, s mely első ren­den az ő jövőjüket teszi kockáza­tossá. Nem fogja-e el a jövőtől való félelem még családjaink és társadalmunk védettségében élő fiataljainkat is? Nagy dolog az­zal a hittel élni: Isten védő keze van Jövőnk, világunk felett. EZ A HIT MEGVÉD A CÉL­TALANSÁGTÓL. Hetekkel ez­előtt éppen ebben a rovatban ol­vashattunk céltalan, életük értel­mét nem kereső, vagy nem találó fiatalokról. Nemcsak a „csöve­sek” közt vannak ilyenek. Van­nak egyik munkahelyről másikra vándorlók, hivatásukból kiábrán­dult fiatal diplomások, akik leg­alábbis bizonytalanok életük cél­ját. irányát illetően. A gondvi­selő Isten az élet céliával, értel­mével akar megajándékozni min­denkit. < EZ A HIT MEGÓV AZ ELÉ­GEDETLENSÉG KÍSÉRTÉSÉ­TŐL. A ..még nem elég” nemcsak Váci Mihály közismert versének pozitív értelmében vált a mai 3. Milyen alkalommal mondta ez a gyermek később Istennek; „Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!”? 4. Rajzoljátok le lehetőleg fél­íves tiszta fehér lapra azt a je­lenetet. amikor az édesanya rá­bízza gyermekét a főpapra! Megfejtéseiteket és rajzotokat november 11-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztösege, Budapest. Puskin ti. 12. 108S. A megfejtésre nevetek és lakcímetek mellé azt is írjátok oda, hány évesek vagy­tok! emberek — köztük a fiatalok — egyik jelmondatává. Még nem elég: e mögött a rövid mondat mögött sokszor bújik meg a tel- hetetlenség, irigység, önzés kísér­tése. Isten gondviselő szeretetébe vetett hit — anélkül, hogy lefog­ná tettre kész kezünk — tanítgat a megelégedés örömére. EZ A HIT FELELŐSSÉGET ÉBRESZT BENNÜNK MÁSO­KÉRT. Hiszen Isten gondviselő munkáját sokszor éppen embe­reken keresztül gyakorolja. Egy­másra bíz minket: családban és más emberi közösségekben. Nem a mi mulasztásunk sodor-e ve­szélybe másokat? Nem a mi ön­zésünk veszi ki mások szálából a kenyeret? Nagyobb felelőssé­get hordozva egymás iránt, nem tudnánk-e megoldani, vagy leg­alább enyhíteni a világ sok égető nyomorúságán ? EZ A HIT ALÁZATRA INT. Sok mindenre — személves éle­tünkben és a világ ele+ében — nem tudunk magyarázatot adni. Sok eseménynek csak utólag ért­jük meg az értelmét és célját. Is­ten gondolatai magasabbak a mieinknél. Nem szorulnák rá, hoav rövidzárlatos magyaráza­tainkkal mindent próbáljunk megmagyarázni, s ezzel Istent igazolni. De a hit alázatával re­mélhetjük: mindent jóra tud for­dítani. VÉGÜL EZ A HIT HÁLÁRA KÖTELEZ. Hálára isten életün­ket körülvevő szeretetének sok­féle megnyilvánulásáért. A fiatal Bonhoeffer fiatal diákjainak summázza így egv év. eseményeit: ..Mindent helyesen cselekedett. Igv akarunk beszélni az év vé­gén minden hétről, minden órá­ról. ami elmúlt. . . azokat a na­pokat. melyek nehezek voltak számunkra, sem akarjuk ma­gunk mögött hagyni anélkül, hogy róluk hálásan és alázatosan el ne ismernénk: Mindent helve- sen cselekedett.” Aki ismeri ői, tudja, nem a ,.tebe'etlenséS vagy kénvszerfí beletörődés, hanem a gondviselő Istent nagynak látó hite mondatja vele ezeket a mondatokat. Igéién és életünk eseményein keresztül Isten minket is erre a hitre akar elvezetni, s ebben megerősíteni. Sárkány Tiborné Budapest a fények és árnyékok varosa. Ellentétek mindenben, mint a nagyvárosokban nltala- ban. Ragyogó középületeink, ha­talmas új lakótelepeink mellett vannak még egyszerű kopott, vedlett földszintes házak. Bul­várjaink, sugárútjaink sok helyütt macskaköves, kátyús utcákba torkollnak. Tízezreket foglalkoz­tató gyáróriások mellett kicsi, pincékbe szorult manifaktúrák még virágzanak. Tanintézetek, kultúrkombinátok mellett hiány­zó tantermű iskolák Is vannaic, fényes üzletek mögött kicsi bol­tocskákban szorongunk. Áru bőség közben hiánycikkek után futunk. Műveltségben, tájékozottságban is megtalálható ez a kettősség. Hl van az ország szellemi központ­ja. Hét egyeteméről, 22 főiskolá­járól, száznál több gimnáziumá­ból, rangos múzeumaiból, köz­gyűjteményeiből, számtalan köz­könyvtárából. színházaiból, mű­velődési házaiból, mozijaiból su­gárzik. ömlik a műveltség. Szin­te valamennyi lakásban tv. rádió van., Hajnaltól éjfélig megszakí­tás nélkül tölcsérrel töltik fe­jeinkbe a műveltséget. Ez a fény. És az árnyék? Ha kérdések elé állítjuk az embereket, gyakran döbbenetes tájékozatta nságról vallanak, alig fedezhető fel az ál­talános műveltség. FŐVÁROSUNK 22 KERÜLETE 1950 óta kereken 525 km'-en fek­szik. Az ország lakosságának több. mint egyötöde él itt. Volá­nt ivei több, mint 4 ezer utca. il­letőleg tér barázdálja térképét. Az utcák, terek nagy általános­ságban nemzeti történelmünk, kultúránk hordozói, ritkábban a világ történelmi és kulturális éle­te nagyjainak neveit hordozzák. Némelyik nemzeti nagyságunk­nak szinte valamennyi kerület adományozott utcanevet. Petőfi­nek 14 utcája. 6 tere. Kossuth­nak 15 utcája és 4 tere van fő­városunkban. Köztéri szobraink­kal kapcsolatban az az adoma járja, hogy a lehető legritkábban állnak a saját nevüket hordozó tereken. Ady szódra a Jókai té­ren. Deák és Széchenyi a Roose­velt téren állnak. Ellentétek, amelyeken néha mosolygunk. olykor bosszanko­dunk. Legutóbb bizarr ötletem tamadt. riportot készíteni arról, mit tud az utcák népe a név­adókról. No. nem általánosság­ban! Négyezer utcáról aligha len. nék képes felmérést készíteni. Leszűkítettem érdeklődési körö­met a reformátorokra. Először ..statisztikát'' készítettem: a re­formátorok közül Luthernek két utcája, Kálvinnak egy tere és két utcája (az utóbbiak közül az egyik csak ..köz") van a főváros­ban. A magyar reformátorok kö­zül Dévai Bíró Mátyásnak egy tér. Dávid Ferencnek egy utca hordozza nevét. A „második nemzedékből" a bibliaforditó Ká- roii Gáspárnak egy térrel kellett megelégednie, míg a. „harmadik nemzedékből” M agy a-ri István­nak egy utcácskával. Ha tovább firtatom n kérdést. Bél Mátyás­ról és Bőd Péterről van m ég egy-egy utca elkeresztelve, az­után’ a nagy csönd. Persze kérdés, volt-e értelme rövidebb. hosszabb utat, repre­zentatív vagy jelentéktelen teret róluk elnevezni. A főváros ne­mes gesztusa, elismerése mutat­kozott meg abban, hogy a múlt század Széna-piacát a nagy gen­Reformátorok nyomában Budapest utcáin!. fi reformátornak. Kálvinnak adományozta. A tér ma a fővá­ros egyik legjelentősebb forgal­mi csomópontja, reprezentatív tere. Luther szerényebb igényű volt. Reformátorunknak a nyol­cadik kerületben egy néhány házból álló rövid utca jutott. Mindkettő nevét megismételte Újpest, közelebbről Megger, ahol a 30-as évek Károlyi-birtokának parcellazusa után jutott egy-egy utca. Ma ez kertváros jellegű vá­rosrész. közvetlenül a Megyeri úti temető szomszédságában.­t MIT TUDNAK AZ OTT LA­KOK. OTT DOLGOZÓK AZ UT­CÁK NÉVADÓIRÓL? Okulá­sunkra és tanulságunkra néhány választ közlünk. Kezdjük érdeklődésünket a Vili. kerületben, a Luther utcá­ban. Délelőtt bóklásztam végig a rövid utcát, özvegy K. J.-né a Luther utca ljb. tisztitó üzleté­nek vezetője. A szomszédos VII. kerületben lakik. II éve vezeti az üzletet. Naponta 100—150 vendég fordul meg üzletében. Mosolygós, udvarias 60 körüli asszony, két beosztottja van. „Mit tud Lutherről, akiről a: ut­cát elnevezték?’’ — tettem fel a kérdést. Egyetlen szóban vála­szolt: „Semmit". ..Milyen nemze­tiségű lehetett?” — fogattam to­vább. „Valószínű magyar". — válaszolta bizonytalanul. W. F.-né egy szürke zakót akasztott le, fi­gyelt bennünket. Kérdésemre ö sem tudott semmit válaszolni. A 859-es számú Zöldért veze­tője fiatalember, feleségével együtt dolgozik a Luther utcai üzletben. Éppen árut. vettek át, de már glédában állt a szőlő, körtek hagyma, paprika, káposz­ta. A boltban meg kevcs a vevő. F. L. érettségizett, szereti a törté­nelmet, sokat ohms. Csillog a szeme, alig tudom megállítani: „Luther német teológus volt, Wittenbergben kiszögezte a téte­leket, 90 (?l-et, ezzel elindította a reformációt. Sok bonyodalma volt pápával, császárral. Mit mondjak még róla'.’" — F. L.-nét faggatom tovább. Ö is érettségi­zett, de a reformációról, Luther­ról alig tud valamit. As üzletbe tévedt háziasszonyok türelmesen várnak. Csodálkozás ül arcukra, az üzletvezető csillogtatja tudását Lutherről. Az l/q-ben, lenn a pincében vas- és fémesztergályos műhely van. Itt dolgozik R. A. 8 általá­nos osztálya és szakmunkásvizs­gája ram. Sűrű. fekete hajú fia­talember. A kérdésem mindenütt ugyanaz volt: „Mit tud Luther­ről"? „Semmit” — felelte. ,.Ki le­hetett?” „Nyilván magyar, ha utcát neveztek el róla.” Társa, P. .1. ugyancsak 8 általánossal ren­delkezik, közbeszól: „valami for­radalmár. esetleg reformátor le­hetett. De könnyebben tudnánk a szomszédos út névadójáról. Rá­kócziról beszélni”. Hát. beszéljünk róla! — indít­ványoztam. Mit tudnak Rákóczi­ról? ..Szabadságharcos volt." „Azon kívül?” ..Azon kívül nem sokat” — hajtották le megadóan fejüket. Ebben a házban van egy hang­szerkészítő üzlet-műhely is. L. M. 1979. elején került ide. 24 éves, érettségizett segéd. Arcáról sugárzik az intelligencia. ..Tessék a főnököt, megvárni" — indítvá­nyozta, kérdéseimre nem akar válaszolni. Majd rászánja magat és ezt mondja: „1400 közepétől 1500-ig élhetett, német volt, re­formokat akart létrehozni a val­lásban. Kálvinnal szembe helyez­kedett. A lutheránusokról vala­mit hallottam. Nem sókat. Jól feleltem?” A MÁV tisztképzö iskolájának portáján megállítottak. M. E.-né 40 óv körüli mosolygós asszony, hivatalsegéd, február«. óta dolgo­zik itt. 8 általánosa van. Luthert csehnek tartja. ÚJPESTRE. AMIKOR KIÉR­TEM. SZAKADT AZ ESŐ. A Megyeri úti temető bejáratánál virágüzletek sorakoznak. Tették- vették az őszi virágokat, koszorú­kat. Itt csak tájékozódni kíván­tam. hol van a Luther utca. No­ha éppen az üzlettel szemben, a túlsó oldalon kezdődött, mégis sok száz méterrel odébbra irá­nyítottak. A 24. szám alatt ked­vesen a házba invitáltak. L. M. technikumot végzett, nyugdíjas feleségével együtt. Csinos laká­suk van. Szereti a történelmet, sokat olvas. Utoljára Moldova Negyven prédikátorát lapozta. Meglepően sokat tudott a refor­mátorról. Vitray műsorán pirult, mert akadtak, akik a Szózatot nem ismerték. Vallja, hogy ala­posabban kellene a történelmet tanítani. „A marxistáknak is kel­lene tudniuk a vallásról és ala­pítóikról egy s mást. mivel a val­lásosak is tudnak Marxról és ta­nairól." A 16-ban ernyő alatt állt de­likvensem, én a szakadó esőben. Hiába faggattam Lutherről, sem­mit nem tudott. A 15-ben egy középkorú háziasszony csak any- nyit tudott a névadóról, hogy va­lami vallási vezető volt. Rédcy Fái i G ver im» kék a Bibliában 2 Móz Ili—17

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom