Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-10-14 / 41. szám
99 GYERMEKEKNEK^ A gonosz király előtt 2 Móz 5—10 Mózes Isten parancsa szerint visszatért Egyiptomba. Hosszú volt az út. Amikor megérkezett, először bátyjával, Áronnal találkozott. Ö is megöregedett, mint Mózes, de azért rögtön megismerték egymást. Mózes elmondott Áronnak mindent, amit neki Isten az égő csipkebokorból mondott. Áron is megörült a jó hírnek. Együtt újságolták el Izrael népének, hogy Isten most fogja őket kiszabadítani Egyiptomból. Nemsokára hazamehetnek szép hazájukba, abba az országba, amit Isten ígért nekik. Az emberek megörültek a hírnek: „Végre vége lesz a rabszolgamunkának. Szabadok leszünk mi is, mint a többi nép!” Mózes és Áron a királyhoz indult. A király nagy palotában lakott. Gyönyörű teremben, aranytrónuson ült. Büszkén és gőgösen nézett körül. Nagy szolgahad állt körülötte. Mózes és Áron mégsem félt, mert tudták, hogy Isten a királynál is hatalmasabb. Bátran mondták a királynak: „Ezt üzeni Isten: Engedd népemet kivonulni Egyiptomból!” A király sötét arccal felelt: „Nem én! Izrael népe itt marad és dolgozni fog nekem!” Mózes és Áron nem hagyták any- nyiban: „Isten maga parancsolta. Istennek pedig szót kell fogadni!” A király mérgesen kiáltotta: „Nem ismerem a ti Isteneteket. Semmi közöm hozzá. Én vagyok Izrael népének ura. Ezért most még keményebb munkára fogom a népet. Ha nem készülnek el időben munkájukkal, még keményebben büntetem őket. Ti meg kotródjatok innét! Dolgozzatok ti is!” Elszomorodva mentek ki a palotából. Még rosszabbra fordult minden. Isten azonban úgy irányította a dolgokat, hogy a gőgös szívű királynak szót kelljen fogadnia. Megbüntette őt, amiért zftiyan önfejű és engedetlen volt. » rVní’ÍB kemény csapást küldött a királyra és a gonosz egyiptomiakra. Először is a vizek vérré változtak. Az embereknek nem volt mit inniuk. Aztán meg sok töméntelen béka lepett el mindent. Beugráltak mindenhová: a házakba, az ételbe, az ágyakba. Az embereknek nem volt nyugtuk sehol. Megijedt ám erre a király. Hívatta Mózest és Áront: „Nem bánom, elengedem Izrael népét, de valahogy tüntessétek el ezt a sok utálatos békát!” Megörült erre Mózes. Imádkozott Istenhez, és a békák elpusztultak. De a király most már nem félt. Kemény parancsot adott: „Igaz, megígértem, hogy Izrael népét elengedem. De mégsem teszem. Az egész nép itt marad! Induljon munkára!” Ezért aztán Isten újabb büntetést küldött. Egyik napról a másikra rengeteg szúnyog jött elő. Csípték, szúrták az embereket. A királyt is. Aztán meg csípős legyek jöttek csapatostul. Azok szúrása még jobban fájt. Az emberek már nem tudtak hova bújni előlük. Akkor a király újra megígért mindent, de amint elmúlt a csapás, visszavonta szavát. Még nagyobb baj érte Egyiptomot. Mindez a király hibájából történt. Betegség jött az állatokra. A tehenek, birkák tömegével hullottak el, csak Izráel népének állatai maradtak meg. Az emberek is megbetegedtek. Gennyes fekélyek támadtak testükön. Aztán meg jégeső kerekedett. Elverte az egész termést. A király azonban még mindig nem akarta elengedni Izrael népét. Ezért még nagyobb baj szakadt rájuk. Hatalmas sáskaraj érkezett. Az ég is elsötétült, akkora felhőben jöttek. Mindent lerágtak: füvet, fát, virágot. De a király még mindig nem akart szót fogadni Istennek. Erre sötétség borult Egyiptomra. A nap nem adott világosságot. Három napig tartott a sötétség. Az emberek nem mertek kimenni a házakból. A király is nagyon félve ült palotájában, de a szíve olyan kemény volt, hogy még mindig nem akart szót fogadni Istennek. Isten azonban engedelmességre tudja bírni az ilyen kemény szívű embereket is. Selmeczi János Gyermekek a Bibliában A Bibliában van egy történet, amely arról szól, hogy egy gonosz király sok kis gyermeket öletett meg. 1. Hol van megírva a történet, és ki volt a gyilkos király? 2. Mi volt a célja a királynak ezzel a tömeggyilkossággal, és miért nem érte el célját. 3. A történettel kapcsolatban az evangélista megjegyzi: „Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétáit: Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit...” Ki volt Ráhel és valójában hány gyermeke volt? 4. Rajzoljuk le a történet valamelyik jelenetét lehetőleg félíves tiszta, fehér lapra! Megfejtéseitek és a rajzot október 28-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. — 1088. — A megfejtésre nevetek és lakcímetek mellé írjátok oda azt is, hány évesek vagytok! „írok nektek, if jak...” 99 ...MisisSeniiató Atyában... A címet könnyen tesszük a helyére valamennyien, magát a fogalmat már annál nehezebben. Megromlott, emberi gondolkodásunk számára összeférhetetlen, egymást kizáró két szó ez a jelzős főnév. A hatalom összekapcsolódott bennünk valami negatív tartalommal. A hatalmat általában a többi ember fölött, mások rovására gyakorolják. Akinek hatalom van a kezében, az többnyid élnyom, kihasznál, kizsákmányol, de legalábbis korlátok közé szorít másokat. Nem véletlen ez a negatív töltés. Hiszen az ember, amint egy kis hatalomhoz jut, alig-alig tud ellenállni a kísértésnek, hogy visszaéljen vele. Alig van ember, akire maradéktalanul igaz volna, hogy hatalmát jóra és csak jóra használja. Igazolják ezt háborúk, régiek és ma dúlok, de igazolja a leghétköznapibb példa: munkahelyi kiskirályok népes serege. Tény, hogy emlegetnek minket úgy is, mint apát vesztett generációt. Igaz, hogy kevés apa áll manapság hivatása magaslatán. Talán ezért is olyan gyökértelen az ember, ezért is oly bizonytalan az irányvétele, oly kevéssé kitartó s támasz híján maga sem képes támasz lenni. Így aztán sok fiatal embert lázit nemcsak a ba- sáskodás. hanem az atyáskodás is . .. Mégis az atya szó hallatán egy sor pozitív gondolat indul el az 'emberben. Feltétlen szeretet, támasz, segítség, biztonság. Nyilván sok egyéb dolog még. de azt hiszem, a hatalom semmiképpen. Az Apostoli hitvallás első mondatában azt valljuk, hogy Isten minden hatalom birtokosa s ugyanakkor ő a mi Atyánk. Így az a dolgunk, hogy ennek a két szónak az összefüggéséről gondolkodjunk. Mert hiszen Isten az egyetlen, akinél jó helyre kerül a hatalom: atyai kezébe. Isten a mi Atyánk Istenről semmit sem tudunk, csak ha ebből a nézőpontból figyeljük. Ö alkotott, teremtett mindent. Minket is. Arcából semmit nem látunk, ha ettől függetlenül, eszmeként, tárgyként, szemléljük. Egyik legnagyobb ma élő költőnk fogalmazza meg sokak vágyát a következő módon: „Kész vagyok Isten befogadására is, mint a dolgok végső értelmének, az egész teremtés befejező aktusának a befogadására, de tudjam, értsem, igazoljam a magam számára. Műveltségem vagy talán inkább félműveltségem egyelőre ellenáll, kevés és hiányos még a bizonyítás. Értelmem sokkal gőgösebb, hogysem beérné sovány vigasszal. Még meghódításra vár. Ha a végső értelem Isten, miért nem ismerhetjük meg őt? Miért titkolózik, miért hagy bennünket bizonytalanságban?” Épp mert Atyánk, nem hagy minket bizonytalanságban. De nem engedi, hogy másként gondolkodjunk róla. mint Atyáról. Próbálkozunk, kísérletezünk, de saját értelmünk korlátaiba ütközünk. Mert más utat járunk, mint amit Ő nyitott számunkra. Talán tudattalanul, de tárggyá akarjuk degradálni. Értelmünk Jelentkezés négy hónapos kántori tanfolyamra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Foton kezdők és haladók számára négyhónapos kántori tanfolyamot rendez. A XXXVI. tanfolyam ideje: 1979. november 14—1980. március 22. Hívjuk I. évre a teljesen kezdőket, II. évre azokat, akik már elvégezték az alapfokot és többször is részt vettek nyári 2—3 hetes tanfolyamon, III. évre azokat, akik kántori oklevelet szeretnének kapni. Továbbképzésre minden évfolyamra lehet jelentkezni elsősorban azoknak, akik már kántori szolgálatban állnak, de még nincs képesítésük. A tanfolyam bentlakásos. Részvételi díj havonként 1200, Ft (teljes ellátás, lakás, tandíj). Részben bentlakásra is lehet jelentkezni 2—2 hétre a résztvevők kéthetenként 600,— Ft-ot fizetnek. Bejárásra is van mód hetenként 1—2 alkalommal. Távolabb lakók bejárhatnak, esetleg kéthetenként, mint levelező hallgatók. Az orgonisták tanítása szombatonként történik. A bejárók, levelezők tandíja havi 250,— Ft. Ha ellátást és szállást is igényelnek, költségeiket esetenként térítik. Jelentkezési határidő: november 1. Jelentkezési cím: Kántorképző Szolgálat, Főt, Mária u. 3. 2151. A felvételi kérelmekhez mellékelni kell az illetékes lelkész ajánlólevelét, a felvételt kérő önéletrajzát (miért jelentkezik, eddigi gyülekezeti szolgálata, részletes zenei előképzettsége). A felvételről részletes felvételi értesítést küldünk. Szeretettel hívjuk és várjuk a gyülekezetek kántorjelöltjeit. EVANGÉLIKUS KANTORKÉPZÖ SZOLGALAT hatalma alá gyűrni. Megismerni, kézbevenni, rendelkezni vele, mint tudós a tárgyával. Isten nem engedi magát se kézbevenni, se felhasználni. Nem adhatjuk neki az eszköz szerepét. Ö Atyánk s ehhez ragaszkodik. Csak úgy közelíthetünk hozzá, mint gyermekek. Ezt az egy utat nyitotta számunkra, de ezen az úton feltárja, kinyilatkoztatja önmagát. Jézus sem beszél róla másképp, csak mint Atyáról. S teszi ezt olyan természetes, magától értődő módon, ahogyan gyerek az apjáról szól. Tanítványai hallották őt imádkozni a legmelegebb módon, mintha másként nem is lehetne: Atyám. Azután kérték, őket is tanítsa imádkozni. Jézus imádságot adott nekik, de hogyan is kezdhette volna másképpen, mint így: mi Atyánk. Jézus módján, az öröm és bizalom hangján kellene Istennel és Istenről beszélnünk. Mint aki a közvetlen közelben van, s nincs többre szükség, minthogy az ember kezét nyújtsa, máris élvezi az oltalmát. Emlékszünk Jézus páratlan melegségű mondataira, amelyeket az aggódó tanítványokhoz intézett? Miért féltek? Atyátok tudja, mire van szükségetek ! Hatalma határtalan Egy nagy teológus használta a következő képet. Hosszú évek után háborúból tér vissza az apa. Gyerekei idegenül néznek rá, szemüket tágra nyitják, nem ismerik meg. Néznek rá értetlenül, ahogyan mi a mennyei Atyára. Csakhogy nem Ö, mi voltunk háborúban. Hadakozásban Istennel. S hogy megtörténjék a viszontlátás, a megérkezés, hogy ránk köszöntsön a béke, ahhoz Istennek minden hatalmára szükség voit. A szeretet korlátlan, teljes hatalmára. Mindenét oda kellett áldoznia, hogy minket végre igazán gyermekeinek mondhasson. Ez az Ö hatalma. A kereszté, a teljes szeretető. Ez pedig nemcsak ott. akkor és egyszer volt igaz. Szeretetét ajándékozza, hatalmát gyakorolja azóta is, szünet nélkül. Nem tud másként tekinteni ránk, csak úgy. mint gyermekeire. Ma sem zárja le a sorompót. A „tékozló fiút” hazavárja, vagy inkább addig szereti, míg hazatér. Nemcsak az a fia, aki otthon van. Az is, aki egész magatartásával tagadja. Saját testvére megítélése szerint se fia már atyjának. Amikor nyomorúsága legmélyére jut, ő maga se meri fiúnak nevezni magát, legfeljebb béresnek. Egyetlenegy helyen fiú mégis. Az Atya szereteté- ben. Aki azért és úgy mindenható, hogy szeretetét mindenek fölött. mindenekben győzelemre vigye. ifj. Szabó Lajos Juliusruh-i tengercseppek Putbus! „Egyedül hallgatom...” Reggel fél hét van. Egyedül ülök a parton. hallgatok... A reggeli nap fénye szikrázva vibrál a víz tükrén. Szelíd hullámok sorjáznak a part felé, ki-ki- csapnak, majd visszabújnak. Mint parázs tetején a szellőmozgatta lángok, úgy játszódnak a napsugárban a fehér tarajos kis hullámok. A hullámok kisodródnak a partra sok színes követ, kagylóhéjat s néha fényesen csillogó borostyánt is. Távolabb a halászcsónakok hullámtörő oszlopain napoznak, pihennek a reggeli után a sirályok. Meg-megemelik szárnyukat, mintha ők vezényelnék a hullámok ritmusát. Alattam szikrázóan csillámló homok. Bokáig süppedek benne. Egyik-másik mintha mondaná■ én is voltam szikla valaha s dacoltam a tengerrel. Idő s viharok elraboltak a hegyektől s most vagyok pihekönnyű test, melyet kénye-kedve szerint szárnyrakap a víz s a szél. S leszek lassan a semmi, mely eltűnik a levegő tengerében. Így ülhetett Mikes Kelemen is az Égéi tenger partján. Nézte lába alatt a homokot s arra gondolt: az én gazdám is volt valaha óriás szikla, népek tengeréből kimagasló hegy, kire egy sokat szenvedett nemzet reménykedve tekintett. Dacolt ő is a tengerrel... népek viharában szikrázott a kardja... s most mivé lett? Összetörték az óriást, porrá zúzták s lett futóhomokká, senkivé és semmivé. A lábamat simogató homok, a fülemhez tartott kagylók, ha mesélni tudnának, elmondanák nekem mit és mennyit szenvedett Rügen szigetének népe. Földjén, hol az orosz cárok, hol a svéd és dán királyok lába tiporta őket s csak 1945 hozta meg számukra a jobbágysors végét. Egészen idáig tartott a grófok, bárók és hercegek kegyetlen uralma. A népek vihara elsodorta őket s porrá lettek. Nincsenek. Egyedül ülök a parton és tovább hallgatok. Jobbról-balról kiemelkedő dombvonulat s gondolkodom. Ahol most hullámzik a tenger, évmilliókkal előbb nem állt itt is hegy? Nem volt ez is föld és erdő? Dombok! Naponta mossa partotokat a víz, rabol el belőletek egy-egy falatot. Meddig álltok ki a vízből ily gőgösen? Nagy úr a tenger: vesz és rabol, mint a forrongó nép. Lehettek még ti is fövennyé, melyet játszva sodor a víz ide s tova! Neptun! Hiába tartod olyan gőgösen magasra háromágú villádat, nem leszel úrrá a hegyeken! Itt leomlik, ott egyre jobban kimagaslik a vízből a másik. Hegy és völgy az egész világ. Játszik önmagával a természet. S e változó nagy forgatagban a hullámzó Keleti-tenger partján Őrá gondolok, aki „tegnap, ma és holnap ugyanaz”! Borostyánok... Lépkedünk a parton, szemünk kocsá- nyon lóg, majd kiesik, úgy lessük a kincset. a borostyánt. Közben kilométereket teszünk meg, a hullámverés szélét lesve, ahol a víz lerakja szennyét s benne drága kincsét. Nem látunk senkit és semmit, se embereket, se a vizet, csak egy sávot figyelünk meredten, ahol rejtőzik a fénylő borostyán szemecske. Megyünk, megyünk, úgy, mint a megszállottak. így tesz mindenki, akit hatalmába ejt a „disznófejű Nagyúr”. Be sokan görnyednek meg ma is, húzza őket a föld, a pénz, a vagygn szerelme s megrokkannak bele. Későn veszik észre, mert közben fel se tekintettek, hogy lábuk alatt mindent megemészt a rozsda és a moly s csak a végén döbbennek rá félelmetesen, hogy nem volt érdemes. „Bolond még az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?" ... hallják keservesen. Halljuk meg, amíg nem késő: „Tekintetem a hegyek felé emelem, honnan jön segítségem...” Vízből kiálló fenyőoszlopok . .. emberek!, vigyázzatok! A herceg kastélyát a nép dühe szétverte, még a fundámentu- mát sem lehet látni. Megmaradt a fürdőház, az intéző lakása s még néhány kisebb épület. A háború utolsó heteiben koncentrációs tábor volt. 600-an, zömében zsidók s néhányon „a másként gondolkodók” ... Napokkal a szovjet csapatok érkezése előtt 3 hajóba zsúfolták őket. Minden hajó aljában időzített bomba volt s a parttól 200—300 méterre felrobbantak, s mindnyájan odevesztek. Az elsüllyedés helyén 3 fenyőoszlop áll ki a vízből s rajtuk háromszögletű tábla. A parton egy sírkő, melyen Julius Fuéik mondata olvasható: „Menschen ich hatte euch lieb seid vachsam!” (Emberek én szeretlek benneteket, legyetek éberek!) Ez nem a Gyilkos-tó, ahol a föld beszakadt s egy tengerszem született. A vízből mint kihegyezett karók, állnak ki a ■fenyőtörzsek. Ez a gyilkosok tava!!! Emberek ne felejtsetek! Merjetek békében és szeretetben élni!!!... Az üdülő, ahol két hetet töltöttünk, ezt a nevet viseli: „Haus Frieden” (A béke háza). Valóban az volt. Köszönjük, hogy évről-évre sok magyar lelkészházaspár részesül pihenés és felejthetetlen élmény lehetőségében. Hernád Tibor I t
