Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-09-09 / 36. szám

GYERMEKEKNEK. A szoros kapu Lk 13, 23—37 Az autóbuszokra, vagy a villa­mosokra való felszállásnál az aj­tók előtt mindig nagy a tolongás. Mindenki igyekszik minél előbb feljutni, hogy minél kényelme­sebb ülőhelyet kapjon. " Ebből származik a tolongás, sokszor a dulakodás. Hogy ezen a tolongá­son enyhítsenek, az utóbbi idő­ben olyan autóbuszokat és villa­mosokat gyártanak, amelyeknek jó tágas ajtóik vannak. A felszál­lásnál tolongó tömegre emlékez­tei Jézus tarjítása a szoros kapu­ról * JÉZUS TANÍTVÁNYAIVAL JERUZSÁLEM FELÉ TART. Amint vándorolnak az úton, Jé­zus egy-egy faluban meg-megáll és tanítja az embereket Isten or­szágáról. A Jézust követő sokaság egyre nagyobb lesz. Mindenki igyekszik. Jézus nyomába sze­gődni, mert meg vannak győződ­ve, hogy most Jeruzsálemben történni fog valami, most fog el­jönni a várva várt Isten országa. Az embereket azonban az a kér­dés foglalkoztatja, ki fog bejutni Isten országába. Valaki meg is kérdezi Jézustól: „Uram, keve­sen vannak-e akik üdvözülnek?” Jézus így válaszol: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.” Jézus ezzel a kérdező­nek a figyelmét arra hívja fel, hogy ne azon problémázzön, hogy sokan lesznek-e az Isten orszá­gában, vagy kevesen, hanem az legyen a fő kérdés a számára, hogy személy szerint ő ott lesz-e. Valóban ez a döntő! Nem az a kérdés, hogy más mit csinál, vagy hogyan él. hanem az, hogy én milyen vagyok. EZUTÁN JÉZUS EGY PÉLDÁ­ZATBAN AZT IS ELMONDJA az öt követőknek, hogy miben áll ez az igyekezet, azaz mit kell tenni azért, hogy bejussunk az Isten országába. A példázat egy házról szól, amelynek ajtaja előtt nagy a tolongás. A ház gazdája azonban már bezárta az ajtót. A kívül rekedtek ekkor dörömbölni kezdenek az ajtón és hangosan így kiabálnak: „Uram, nyiss aj­tót nekünk!” A gazda azonban így válaszol: „Nem tudom, hon­nan valók vagytok.” A kint levők erre szinte kórusban kezdik mon­dani: „Előtted ettünk és ittunk, és az utcáinkon tanítottál.” A gazda azonban így utasítja el a dörömbölőket: „Nem tudom, hon­nan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonoszte­vők !” MIT JELENT -JÉZUSNAK EZ A PÉLDÁZATA? Azt, hogy az üdvösséghez nem elegendő is­merni Jézust. Még a templomba járás és a prédikáció hallgatása is kevés. Sokkal többre van szük­ség! Meg kell tartani Jézus taní­tását. Szeretni kell egymást, meg kell bocsátani egymásnak, segí­teni kell az elesetten és a nyo­morulton. Úgy kell élni, ahogyan Jézus élt. Persze ez nem könnyű. Templomba járni, prédikációt hallgatni nagyon könnyű. De Jé­zus tanításának a megtartása már nagy igyekezetét és erőfe­szítést kíván. Fegyelmezni kell magunkat, le kell mondani sok mindenről. Ezért mondja Jézus, hogy Isten országába csak szoros kapun át lehet bejutni. De az is igaz, hogy akiben megvan az igyekezet, az Jézustól erőt is kap arra, hogy bejusson a szoros ka­pun, azaz Isten akarata szerint éljen és járjon. Gyerünk, nosza hát: Szoros kapun át! Kapun át a keskeny útra Ki ér hamarább? Selmeczi János Gyermekek imádkoznak A TEMPLOMUNK Kedves Jézus! Olyan jó, hogy • szép, nagy templomunk van! Azt is tudjuk, hogy ittt minden vasárnap istentiszteletet tartanak nekünk. Néha örülünk neki, néha inkább tovább alszunk, néha meg nagyon unalmas ott. Uram, tedd kedvesebbé templomunkat! Segíts nekünk, hogy ott ugyanolyan jól érezzük magunkat, mint otthon! . Ámen. EZ IDÉN LENNE 104 ESZ­TENDŐS az „őserdő doktora”. Schweitzer Albert. Élete nagy műve. a kórház Lamberénébeh. az Ogove partján Gabonban (Af­rika) már maga is fél évszázada áll. pontosan 1928 óta. Az ala­pító nagy orvos halála után so­káig tétova csend honol Lambaré- r.ében. A kórház vezető testü­leté válaszút elé került: marad­ion minden a régi alapokon vál­tozatlanul. ahogyan dr. Schweit­zer kiformálta, vagy építsék át az egész intézményt, renováljanak, bővítsenek-e? A nagyszabású ter­vek megvalósításához kevésnek bizonyultak a pénzforrások, ame­lyekkel a jövőben számolni lehe­tett. Végül is a gaboni kormány­zat döntötte el a kórháf sorsát azzal az intézkedéssel, hogy tá­mogatást biztosított a fejlesztés- számára. A lakosság igényli és megbecsüli a kórház szolgálatát, amit a következő néhány szám­adat is bizonyít. 1977-ben 20 000 beleget kezeltek itt. Az operá­ciók száma eléri az 1500-at. a szüléseke a 340-et. 230 a beteg­ágyak száma és 200 az ápoló sze­mélyzeté. IDÉN INDULT MEG A GYÓ­GYÍTÓ MUNKA a kórház út fo­gászati osztályán, amelyhez vánt dorambulancia is tartozik, a kör­nyező falvak lakosainak ellátá­sára. A rendelőintézet, a sebészet, gyermekgyógyászat úi épületek­be kerül az év folyamán. Szé­pen halad a szülészeti osztály építése. Gondoskodnak az alkal­mazottak megfelelő, úi lakások­ba helyezéséről és új épületbe kerülnek a gazdasági irodák is. A nagy tervek megvalósításá­hoz folyamatosan segítséget nvúit Lambaréné nemzetközi baráti köre is. A világ minden tájáról érkeznek a pénzadományok. Len­gyelországból. a Szovjetunióból. Magyarországról. Hollandiából, az Egvesült Államokból. Francia- országból — a felsorolás koránt­sem teljes. A kórház tradíciója szerint a betegeket családtagjaik is elkí­sérhetik és számukra is lehető­séget adnak a bentlakásra. A kórház mellett áoolóképző iskola is működik úi létesítmény­ként. aho] a hallgatók állami ér­vényű oklevelet szerezhetnek. LAMBARÉNÉ ARCULATA Ű.I VONÁSAI újuló életét fejezik ki. A jelek az eddiginél nagyobb méretű munka kibontakozására Utalnak, melvnek eevre több be­teg ellátása és gyógyulása lesz az eredménye. Muncz Frigyes ,Jrok nektek, ifjak...” Amit kaptál, — elég az! Örök lörv«*nv«‘k — id»*zrni iizrnrlrk Három megajándékozott ember néz a távozó gazda kocsija után. Kezükben hatalmas összeg: 5 tá- lentum, 2 és a harmadiknál 1. A gazda úgy látta, hogy mindhár­man kitűnő eredményeket érhet­nek el életük folyamán a kapott ajándékkal. Miért is kellene arra gondolniuk: nem elég az, ami az enyém! Mennyivel többre men­nék. ha' a társam tálentumából kapnék még! Bizony, nagyon benne van az emberben ez a má­séra kacsintás. A TÍZPARANCSOLAT MIN­DEN MONDATA SEGÍTSÉG AHHOZ, hogy igazán emberré váljunk. A .9—10. parancsolat ar­ról akar meggyőzni: légy hálás azért, amid van, amit ajándékba kaptál. Elégedj meg vele. hasz­náld örömmel a magad és a má­sik javára. Az ember az életet sokféleképpen élheti. Helyesén leélni mégiscsak a hála érzésével lehet. Nem jó, ha sorsunkat, hely­zetünket összehasonlítgatjuk má­sokéval. Elégedetlenség, ingerlé­kenység ver bennünk tanyát, mi­helyt méricskéljük, forr bennünk: jobban tudnék élni, boldogabb lennék, teljesebb lenne az életem, ha kiegészíthetném azzal, ami másé. Tanul junk meg örülni: cso­dálatos gazdag vagyok! Kinyílhat életem Isten felé és az emberek felé. Isten ajándéka mozgató erő. Nem holt. vagyon, amit elásha­tok. mint az egy tálentumos tette. Amit kaptam, nagyszerű lehető­ség a szolgálatra. Isten országá­nak az a különös törvénye, hogy „jobb adni, mint venni.” VALAMIT TISZTÁZNUNK KELL, amikor a parancsolatok­ban ezt halljuk: „Ne kívánd!” Ezzel Istenünk nem akar eltiltani a jobbra, szebbre való törekvés­től. Vannak jogos ..kívánságok”, igények mind az egyének, mind a népek életében. Ilyen például a szabadságra, a kultúrára, az emberibb életre sarkalló vágy. Ezeket nemcsak hogy kívánhat­juk.de értük küzdenünk, fára­doznunk kell. A világ 25 országá­ban az egy főre eső havi kereset 250 Ft alatt van. Jogos itt a „kí­vánság” a többért, az emberhez méltó életért! Valaki 20 évig dol­gozik a harmadik világban any- nyiért, amennyit a fejlett, orszá­gokban egy ember — talán ugyanazért a munkáért — 2 hó­nap alatt megkereshet. Istentől kapott emberi vágy: kívánni a szépet, az igazságot, az ember­hez méltóbbat. Az igazságos for­radalom, mely elveszi a dúsgaz­dagoktól a „többletet” az éhezők, a nyomorgók számára, — nem kerül a „Ne kívánd!” ítélete alá. hanem annak az Istennek enge­delmeskedik, aki megbüntette a példázatbeli . gazdagot, mert ez nem törődött az ajtaja előtt éhező Lázárral. Az isteni élet­forma ez: „Az az indulat legyen bennetek, mint a Krisztus Jézus­ban. aki mikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmány­nak”, — hanem szétosztotta min­denét. (Fii 2, 5—6) A LEGÉRDEKESEBB KÉRDÉS E PARANCSOLATOKNÁL még­is az, hogy mit jelent az a héber szó. ámelyiket magyarra így for­dítottak: „ne kívánd”. Alapos ku­tatások eredményeként ilyenféle meghatározást adtak a nyelvé­szek a szó tartalmát illetően: „addig mesterkedem, amíg bir­tokba veszem azt a valamit.” Ad­dig ügyeskedem, addig manipu­lálok, amíg elérem a célomat. Gondoljunk Kábát történetére (1 Kir 21). A király megkívánja kertje mellett Nábót gyönyörű szőlőjét és elkéri Nábóttól. De Nábót egyszerű, hűséges ember, és azt mondja: Isten adta ezt ne­kem, nem adhatom oda. Akháb király duzzogva megy haza, ott­hon nem akar enni. Akkor jön a felesége, Jezábel, a pogány, go­nosz. királynő, és azt mondja: „Hát ez is probléma? Megold­juk!” És kezdődik a „mesterke­dés”, a hamis vád Nábót ellen, akit végül is agyonköveznek. „Addig mesterkedem, amíg bir­tokba veszem azt a valamit”, — ez a „ne kívánd” eredeti jelen­tése. És ez a bűn: mesterkedés a felebarát ellen. Két fókusza van tehát a befe­jező két parancsolatnak: az egyik az, hogy ne mesterkedjél; a má­sik az, hogy vigyázz felebarátod­ra. Luther is így ír magyará­zatában a mesterkedésről: „a jo­gosság látszatával azokat meg ne szerezzük”. &s folytatja a feleba­rát iránti [Íozitív biztatással: „ha­nem segítsük és támogassuk, hogy azokat megtarthassa.” VAN TALENTUMOD! Légy hálás ezért. A Gazda szerint ki­tűnő eredményeket érhetsz el életedben a kapott ajándékkal. És hála indítson másokért cse­lekedetre! Milyen sokan várnak a segítségedre, megértésedre! Szociológusok, pszichológusok ír­nak arról, hogy „örömdeficit” van a világban. Hiányzik valami, va­laki sok ember életéből, — ezért nem tudnak örülni. Ez a deficit nagyon gyötrő lehet. Alkoholhoz, nyugaton kábítószerhez visz ez az ömörtelenség. De ez zsákutca. Nem lehet pótolni a hiányt azzal sem, hogy másoktól elmesterke­dem valamit. A hiányt Jézus meg tudja szüntetni. Jézusra van szükségem, nem embertársam valamijére. Jézussal jön az öröm is hozzám, s ki tudok mozdulni zárkózottságomból, tudok indulni a szolgálat útján. Mennyi alkalom és lehetőség a jóra! Amíg visszatér a Gazda számadására! r ....... „ ... Gö rög Zoltán Török zászló Budavár ormán AZT MA MÁR NEHÉZ VI­TATHATATLAN PONTOSSÁG­GAL MEGÁLLAPÍTANI, hogy 1529. szeptember 8-án a szemek számára is láthatóan lobogott-e a címünkben szereplő „zászló” — a hatalom és birtoklás eme jelképe — „jó Budavár magas tornyán”, ez azonban szinte mel­lékes. A tény a fontos: II. Szu- lejmán és serege előtt ezen a napon megnyíltak a kapuk és a félelmetes had elözönlötte a vá­rost és a várat. Nem először — de nem is utoljára. Az utolsót — mely után más­fél évszázados török megszállás következett — Gárdonyi Géza klasszikus regényéből, az „Egri csillagok”-bő\ jól ismerjük. Tud­juk. hogy Buda egyetlen puska­lövés nélkül került a hódítók kezére, miközben a szultán meg­hívására a falakon kívül vendé­geskedtek országos főméltósá­gaink. Az első — mely 15 évvel korábban következett be — rend szerint el szokta takarni a mo­hácsi véres csata tüzet okádó ágyúinak füstje. Pedig már 1526 szeptemberében is eljutott a tö­rök Budára, ahol „tárva volt ép­pen ajtó-ablak", mivel a vár vé­delmére rendelt sereg az immár özvegy Mária királynéval az élen idejekorán és szélsebesen kere­ket oldott — Bécs felé! így hát Budát az 1526 és 1541 között el­telt 15 év alatt háromszor fog­lalta el a török, állapíthatjuk meg talán hitetlenkedve, de a té­nyeket mindenesetre kénvszerű- en tudomásul véve. S ezzel pár­huzamosan az a kérdés is felve- tődhe't bennünk, hogy miért ép­pen ezt a „közbeeső birtokba­vételt” emlegetjük múltunk fel­idézésekor? Azért csupán, inert mindez 450 évvel ezelőtt történt? Az évfordulónak nem ezért van jelentősége számunkra. Az persze már önmagában is figyelmeztető, hogy a nemrég még európai nagyhatalomként számontartott Magyar Királyság fővárosába csak úgy ki-be sétál az ellenség katonasága: hogy lé­nyegében otthon érzi magát ben­ne! 1529 SZEPTEMBERE AZON­BAN mégis mintha kivétel vol­na: a Bécs felé vonuló irdatlan hadat legalább megpróbálja fel­tartóztatni Nádasdy Tamás vár- parancsnok. Ám ő is inkább csak „próbálta”, mivel német katonái — bedőlve a szabad elvonulás álnok ígéretének — lepaktáitak a hódítókkal, foglyul ejtették és kiszolgáltatták Ibrahim nagyve­zérnek Nádasdyt, a tudós huma­nistát, bátor hadfit, aki e kor számtalan „szélkakas-nagyura” között jószerivel szálegyedül ma­radt meg következetes hűséggel Ferdinand királyunk oldalán. Az egyik királyunkén. Ez idő tájt volt ugyanis egy másik kirá­lyunk is: a Dózsát süttetö Zápo­lya János, s e két „vezér” között ingáztak példátlan felelőtlenség­gel „felelős” főrendjeink, mohón kapkodva széthulló országunk koncként odavetett darabjait. S ha már a nagy nemzeti dráma királyi főszereplői között Nádas­dy Tamást is említenünk kellett, tegyük akkor még hozzá, hogy a biztos haláltól (Ibrahim a Duná­ba akarta fojtatni!) „csodával határos módon” megmenekülve ő állíttatott fel pár év múlva nyomdát Sárvárott az első ma­gyar nyelvű Újszövetség közre­adására, ő hívta udvarába Dévai Bíró Mátyást, a „magyar Lu­thert”. vagy magas fokra fejlesz­tett iskolájába Sylvester Jánost, az európai hírű' tudóst testvéré­vel, „Mihály magisterrel” együtt, hogy szolgálatuk által nemze­tünk és egyházunk kifosztóttsá- gában is el nem évülő kincsek­kel gazdagodjék. BUDA 1529. ÉVI RÖPKE OSTROMÁT azért is érdemes felidéznünk, mivel így alkalom nyílik rámutatni arra a tényre, melyet történetírásunk általában nem szokott hangsúlyozni, hogy ti. most éppúgy, mint pár évvel korábban „Mohács” után, a tö­rök — hadjáratáé befejezve — kivonult az országból. Az a 15 esztendő, mely Mohács és Buda végleges bevétele között eltelt, az utolsó esélyt adta ahhoz, hogy a nemzet vezető testületé szűk- látókörű önzés és pártoskodás helyett eldöntse végre valahára: a két király közül melyiket tá-. mogatja; vagy hogy egységesen a szultán, vagy a Habsburgok mellé köti-e országunk szekeré­nek rúdját! 1529 októberének vé­gén II. Szulejmán hadseregének elvonulását díszsortűzzel még meg lehetett ünnepelnie János királynak. De talán az ajándék­ba. kapott évtizedes „kegyelmi időt” díszlövéses búcsúztatás mellett és öngyilkos belháború folytatása helyett másra, többre, jobbra is fel lehetett volna hasz­nálni ! Amikor most emléke­zünk: a kihagyott lehetőségek és elherdált esélyek ítéletes követ­kezményeivel is számoljunk. Miskey Ádám — jó 200 évvel később — azt írja, hogy „a tö­rökkel való bajlódás befolyásolta a reformáció terjedését, vagy megmaradását hazánkban”. Erre éppen Buda szolgáltat jó példát. Üjabb kutatási eredmények, gya­rapodó adatanyag alapján ma már elmondhatjuk, hogy a re­formáció híveinek üldözése alább hagy a török terjeszkedé­sének arányában. S míg Dévai, vagy Henckel János börtönbe kerül, vagy száműzetésbe kény­szerül hite miatt, addig a meg­telepedő „pogány török” megtű­ri a reformáció híveinek gyüle­kezeti életét Budán! Csak 1686- ban szűnik meg — egy évszá­zadra — az evangélium hirdeté­sének lehetősége. A tanulságok sorában e rendkívül különös tényre is fel kell figyelnünk végül, amikor 1529-et emlékeze­tünkbe idézzük. Magassy Sándor I Lambarane él és gyarapodik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom