Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-26 / 34. szám

X Eiéíezcr év díéliéjlian „Ez a könyv Jézus Krisztus egyházának történetét mutatja be a kezdettől napjainkig, azaz 1977-ig. Ezt az elképesztőén nagy anyagot csakis valamilyen ren­dező elv alapján lehet előadni. Az egyháztörténet-irónak is val­lania kell arról, milyen alapállás­ból rendezi az anyagot. Ez a teo­lógiai bázis: a Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai te­ológiája, amelyet dr. Káldy Zol­tán püspök-elnök alapozott meg, és fejtette ki s amely átitatja egy­házunk teológiai gondolkodás- módját. és szolgálatát. Ez az egy­háztörténetre nézve azt jelenti, hogy egyes történelmi korokban, országokban, társadalmi rendsze­rekben. felekezeti tanításokban keresni kell és be kell mutatni, hogy az egyház, vagy annak egy része miként találta meg helyét az adott történelmi szituációban. Szolgálta-e a kortársat, vagy pe­dig uralkodni akart felette. Az egyház világtörténete át van szőve az emberiség világtörténe­tével. Ezért sohasem lehet valami zárt és belső hitéletre visszaszo­rult szemléletű egyháztörténel­met írni, hanem mindig meg kell mutatni a világtörténelmi össze­függéseket is. Ebben nagy segít­ségére van az egyháztörténetnek a haladó társadalomtörténeti szempont, amely az események megértésének kulcsát adja a tör­ténetíró kezébe. Ez a könyv a szocialista Magyarországon író­dott, természetes, hogy a hazánk­ban kialakult történelemszemlé­let eredményeit is felhasz­nálja . . .” EZEKNEK AZ ELVEKNEK AZ ELŐREBOCSÁTÁSÁVAL adja kezünkbe a szerző terjedelmes, — de a roppant anyaghoz képest mégis csak dióhéjba sűrített, — művét Bizonyos vagyok abban, hogy a korunkra olyannyira jel­lemző történelmi érdeklődés so­kakat jog állásfoglalásra kész­tetni az egyház förténetével kap­csolatban. Felvetődik a kérdés, hogy a kompendium az igénye­ket teljes mértékben kielégíti-e, vagyis eügazitja-e a ..laikust” az egyház történetének labirintusá­ban. Történelmi előképzettség nélkül csupán néhány fejezet nyílik ki természetes módon a műből az olvasó előtt. Ottlyk Ernő szorgalma, mun­kabírása mindig meglepett, bátor vállalkozása külön is dicséretet erdemel. Az egyház történetét sokan megkísérelték leírni, ösz- szegezni. Az igazi történész élete koronájának tekinti, ha teljes kompendiumot tud közrebocsá­tani. Általában megrekednek a részleteknél, egy-egy történelmi kor, korszak alaposabb bemuta­tásánál. Önálló kutatás alapján nem is telik többre idő. Kétezer esztendő teljes feltárásához ke­vés egy emberi élet. A szerző nyilvánvalóan nagy szakaszok­ban csak a rendezői és az érté­kelői elvet alkalmazta, s csak bizonyos fejezetekben érződik az önálló kutatás tüze. Ennek meg­felelően bizonyos eseményeknél ..elidőzik”, másokon lexikális rö­vidséggel ..átrobog”. Művében akadnak pazar részletek, teoló- giatörténetileg is áttekinthető fe­jezetek. másutt és gyakorta ért-; heteden tallózgatások világ-, és egyháztörténeti vonatkozásban. hogy nincs külön világtörténelem és külön egyháztörténelem, csak egy egyetlen történelem van, vagyis az egyház történelme me­lyen be van agyaira a társada­lom és a világ történetébe. Ez teológiailag is alapigazság. Év­századokon keresztül kísértett az a gondolat, hogy az egyház tör­ténetét szinte absztrakt módon, a társadalmi és világi tényezők­től függetlenül rajzolták meg. Ha a tér, a talaj nem valóságos, fel­szakadunk az igazságtól. Igaz, hogy a könyv terjedelme nem engedte meg az alaposabb társa­dalmi elemzést, mégsem ártott volna legalább a különböző ko­rok előtt részletes társadalmi át­tekintést nyújtani. Meggyőződéssel vallom, hogy a mű előnyére szolgán volna, ha egyebütt is határozottabban tá­maszkodott volna társadalomtör­téneti felismerésekre. Az egyház a rabszolgatartó társadalomban született, ez a társadalmi háttér meghatározta cselekvési terüle­tét, etikáját, normáit. Az egyház viszont etikumával, normáival elősegítette a rabszolga tartó tár­sadalom bomlását. A feudális társadalom jellegzetes gúlájának negatívuma lett az egyház, ak­kor vált leghevesebbé a küzde­lem állam és egyház, trón és ol­tár között. De a krisztusi etika alámosta a középkor gúláját, s a mélyben, nagyon alúl a krisz­tusi ; hif kristálytiszta vize csör­gedezett. Ottlyk Ernő világtörténeti „párhuzama” nem a társadalmi háttér alapos elemzésén áll, ha­nem csak néhány uralkodó, La­jos, Károly és Ferenc néhány so­ros bemutatásán, amelyeket így alig tudunk nyomon követni. Vi­szont megkapóan szépek azok a fejezetek, amelyekben az egyház „nagy lendkerekeit" mutatja be. akik századok során az igaz ügyet előrevitték (Augusztinusz, Húsz, Luther, stb.). Különösen nagy értéke a könyvnek, hogy a reformációt, annak szereplőit részletesen bemutatja és értékeli. A római egyházzal kapcsolatos történeti leírása arra vall, hogy az korábban szülelett tanulmá­nyok felhasználása alapján ment végbe. Való igaz, hogy a római egyház, a történelem során nagy vargabetűk után jutott el nap­jaink ökumenikus szemléletéig és a dialógusig. így aztán meglepő­en friss a szerző ..A római kato­likus egyház fejlődéstörténete” című fejezete, amely a legújabb kori anyagot mutatja be olvasói­nak. (Szemben a korábbi katoli­kus eseményekkel.) EGYEBEKBEN KIMAGAS­LÓAN NAGY ÉRTÉKE A KÖNYVNEK, hogy az ökumeni­kus mozgalom történetével is megismertet bennünket, valamint kiegészíti ismereteinket egy egy­házi világatlasszal. Ha vannak is gyér ismereteink az egyház múlt­beli történetével kapcsolatban, az ökumené történetéből annál ke­vésbé. a keresztyénség elhelyez­kedését világviszonylatban pedig csak a sajtó híreiből tudtuk meg eddig. Ottly Ernő fáradságos munkával ezt, mint függeléket könyvéhez csatolta. Viszont hiányolhatjuk a név­és tárgymutató mellőzését. Ezzel lenne teljes és kerek Az egyház története. így csak a történelem­ben járatosak tudnak következ­tetni a fejezetcímekről a benne szereplő eseményekre, szemé­lyekre. Egy régóta hiányzó könyvet ve­hetünk kezünkbe, a teljes egy­háztörténelmet. Jó szívvel ajánlom olvasóinknak, tanulsá­gos olvasmány. R p * I. Az énekesköny-v-sserkésztők műhelyéből Istentisztelet végén £>allahn '• JerteU boldog énekszóval Örök Isten, áWjmeg minket, Kegyelmeddel vteiz re- AaU. "Té. ve-zesscd lép-te- tw két, Te vagy ál-dó, _jo A- 'fcydvtlü m Tere-ad vár minden nép: Legyen áldott bé-kes- -ség!-Ujj; j-'-fljy i i. y-; dl 9=9 ÜZeve-tetUt hézx a -^ölelve.. Neved áldjuk mindo- rok-re. Az ároni áldás szövegére irt svéd ének Jesper SvedbergtŐl (1653— 1735). Laudamus énekeskönyv 24. éneke. Fordította: Dóka Zoltán AZ ORSZÁGOS KÖNYVTÁR KÖZLEMÉNYE Az Evangélikus Országos munkánkat segítsék a június 1­Könyvtár értesíti kedves Olva­sóit, hogy szokásos nyári szüne­tét augusztus 1—31 közt tartja. Kérjük, hogy, raktarellenórző nél korábban kikölcsönzött köny­vek (lehetőleg postán, ajánlva) visszaküldésével, (Bp., Üllői út 24. I. em. 1085) A SZERZŐ RENDEZŐI ELVE A DIAKÓNIAI TEOLÓGIA. Ko­moly mérce és ahol csak tehette, e szempont alapján rajzolta meg az egyház történetét. Világosan kiábrázolódik művében a pápás egyház hatalomra törése, küzdel­me a hatalom megőrzéséért. Mel­lette az újkorban született pro­testantizmus a nép. a szolgálat egyháza. S noha a dolgok soha­sem egyértelműen ..feketék és fe­hérek”. e/. Ottlyk Ernő művében ritkán7 kerül kifejezésre. Az ér­tékelésben általában erős kontú­rokat alkalmaz, s félő. hogy így az igazság olykor csorbát szen­ved. Problematikus számomra a „társadalmi háttér” megrajzolá­sának kérdése. „Az egyház törté­nete át van szőve a világ törté­netével” — vallja bevezetésében a szerző. Ezt valljuk magunk is. Mégpedig olyan összefüggésben, — ECSENY—KAPOSVÁR. Ecsenyben július 8-án Dubovay Géza kaposvári lelkész, a Somogy- Zalai Egyházmegye esperese vé­gezte az istentisztelet szolgálatát. Július 29-én a délelőtti szolgála­tot a kaposvári gyülekezetben Simon János ecsenyi lelkész vé­gezte. Hangsúlyt kapott egyhá­zunk sajtószolgálatának fontossá­ga és a gyülekezetek felelőssége ebben a tekintetben. — BAKONYSZOMBATHKI.Y. A gyülekezet szeretettel köszön­tötte Ludván Endre ny. igazgató­tanítót abból az glkalomból, hogy 37 évvel ezelőtt fejezte be az első iskolai tanévét Bakonyszombat- helyen. A régi tanítványok nevé­ben Szabó Sándor né' köszöntötte, mint akkori első osztályos diák. A fiatalabb nemzedék köszönetét pedig Miszlai László és Bódai Éva juttatták kifejezésre, akiket taní­tott s akik most abban az iskolá­ban tanítanak. A gyülekezet sze- retelét Varga György lelkész tol­mácsolta és értékelte mint egyhá­zi tanítónak és kántornak 1948-ig végzett áldozatos munkáját és 1948-tól az általános iskolában, mint állami tanítónak hűséges te­vékenységét. A gyülekezet aján­dékát Horváth Ferenc felügyelő adta át kedves szavak kíséreté­ben. „íme sokakat oktattál és a megfáradt kezeket erősítetted”. — HALÁLOZÁS. Hódos Ar- pádné sz. Floderer Gertrud 68 éves korában hosszú súlyos be­tegség után elhunyt. Az elhunyt­ban Hódos Árpád, a fasori gyüle­kezet gondnoka a feleségét, ifj. Hódos Árpád, a pestújhelyi gyü­lekezet presbitere az édesanyját gyászolja. Temetése augusztus 29-én lesz a rákoskeresztúri te­metőben. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradta­tok ...” [AH VASÁRNAP IGÉJE | „Ne ítéljetek!” Máté 7, 1—5 Jézus a hegyibeszédben elénk állítja azt a magatartást. amelyet a keresztyén embertől vár. Ebből egyetlen feladatot emel ki mai igénk: „Ne Ítéljetek!” Vagyis ne marasztaljuk el a másik embert. Jézus parancsa ma is időszerű, hiszen a leggyakoribb esetek közé tartozik az. hogy két ember beszélget, s a harmadik, jelen nem le­vő társukat megszólják, hibáit teregetik. Jézus parancsa tehát ne­künk is szól. Az a kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy teljesíthessük azt. MINDENEKELŐTT ŐSZINTÉN ÉS JÓL KELL ISMERNÜNK ÖNMAGUNKAT. Az ember hajlamos arra. hogy nem önmagát, ha­nem a másik embert figyeli, azt igyekszik önmagánál is jobban meg­ismerni. Pedig, ha igazán ismernénk magunkat, nem ítélnénk meg a másikat. Mert éppen elég „megítélniealót” találhatunk saját éle­tünkben. Pl. maga az ítélkezési „hajlam” is egyik legalapvetőbb bű­nünkből, a szeretettenségböl táplálkozik. Az ember uralkodni sze­retne a másikon ahelyett, hogy szeretettel szolgálna neki. Házassá­gok bomlottak fel már azon, hogy egyik fél sem engedett. Családi életek sivárrá váltak, mert valamelyik családtag zsarnokká vált a többieken. Munkahelyek légköre fagyott meg, ha valamelyik mun­katárs fölébe akart kerekedni a munkatársainak. És lehetne foly­tatni a sort, amely arra késztet bennünket, hogy nézzünk önma­gunk: nem mi vagyunk-e azok. akik segítő szolgálat helyett ural­kodni vágyunk. De éppen igy szükséges megvizsgálnunk önmagunkat a képmutatás bűnével kapcsolatban is. Pl. mások előtt „szent"-nek mutatkozó emúer, aki emiatt jogot formál magának az ítélkezésre, egészen más arcú lesz akkor, ha azt gondolja, hogy nem figyelik és nem veszik észre viselkedését. Gondoljuk végig őszintén a magatar­tásunkat, nézzünk bele a tízparancsolat tükrébe, hasonlítsuk össze a cselekedeteinket Jézus cselekedeteivel, és ismerjük meg magunkat: lássuk meg, hogy nincsen semmi jogcímünk arra, hogy másokat meg­ítéljünk. MEG KELL AZUTÁN ISMERNÜNK — ŐSZINTÉN ÉS KÖZEL­RŐL — EMBERTÁRSAINKAT IS. Nemegyszer tapasztaltuk, hogy embertársaink arca mögött is más volt, mint amit az arcuk muta­tott. Ha sikerült mögéje látnunk, nem biztos, hogy megítéltük őket. Hiszen a hitvestárs idegessége mögött ott lehetett a munkahelyi sérelem. Az ingerült munkatárs tálán beteg gyermeket hagyott ott­hon. Érdektelennek látszó tekintetek is takarhatnak belső küzdel­meket, mindenáron vitatkozni akarók pedig lehet, hogy ezáltal ön­maguk belső kételyeit akarják legyőzni. Igyekeznünk kell megérteni a másik embert. Vajon, hasonló körülmények között mi milyenek lennénk? Nem lennénk-e még indulatosabbak vagy sértödékenyeb- bek? Természetesén nem bűntakargatásról, vagy a’bűn mentéséről van szó. Jézus parancsa egyáltalán nem azt jelenti, hogy helyeseljük a bűnt. De azt igenis jelenti, hogy ne lássuk gerendának azt. ami csak „szálka", és azt is, hogy .legyünk, inkább a saját „megítélés"- ünkkel elfoglalva. Vonatkozik ez a parancs a másképpen hívőkkel, vagy gondolkodókkal kapcsolatos magatartásunkra is. Nem az a fel­adatunk, hogy lenézzük, vagy elmarasztaljuk őket, sót a negativ formában fogalmazott parancs — „ne ítéljetek!” — nagyon is po­zitív feladatokra kötelez bennünket. Szolgáló szeretetünkkel segí­tenünk kell a. téves úton járót a helyes útra, a más véleményen le­vővel pedig meg kell találnunk azt az összekötő kapcsot, amely ké­pessé tesz bennünket az együttes munkára, vagy szolgálatra. Mind­ez csak úgy lehetséges, ha azon igyekszünk, hogy igazán ismerjük embertársainkat. ÖNMAGUNK ÉS EMBERTÁRSAINK ISMERETÉN TÜL LEG­FŐKÉPPEN ISMERNÜNK KELL AZT A JÉZUST, aki ezt a paran­csot is adta nekünk, s akiben maga az élő Isten jött hozzánk közel. Az irgalmatlan szolga (Mt 18, 21—35) azért nem tudott megbocsá­tani szolgatársának, mert elfelejtette, hogy ura neki milyen sok adósságot engedett el. pedig ö is Ítéletet érdemelt volna. Tisztában kell lennünk nekünk is azzal, hogy Istentől mi is csak büntetést ér­demelnénk sok bűnünk miatt, s minden pillanatban kegyelemre szo­rulunk. Isten nekünk is hajlandó megbocsátani, sokszor meg is tette már. Hogyan vetemedhetnénk arra. hogy mi pedig ítélkezzünk feleba­rátainkon?! Az idézett példázat, de Jézus mostani szavai is világo­san tudtunkra adják, hogy ha mégsem engedelmeskedünk parancsá­nak, Isten hosszútűrése is elfogy, s keményen megbünteti a szere­tetlenül ítélkezőt. Jézus minden szeretető és szelídsége mellett igen megítélte a farizeusokat... Nem azért, mert rosszabbak voltak más embereknél, hanem éppen a másik embert lenéző, öntelt ítélkezé­seik miatt. Ők is azt felejtették el, hogy minded Istentől kaplak. Nem ismerték igazán Istent, hiába voltak vallásos, külsőségekben Istent tisztelő emberek. (Gondoljunk a farizeus és vámszedő pél­dázatara — Lk 18. 9—14.) Tehát, aki alázatosan és igazán ismeri Isten szeretetét. az ítélkezés helyett inkább embertársai iránt gya­korolt szeretetével igyekszik meghálálni Isten sok-sok áldását és ajándékát. Bárány Gyula 1 imí d kozxiin k! Űr Jézus Krisztus! Kön.vörgünk, őrizz meg bennünket az ítélkezés bűnétől. Láttasd meg velünk, hogy milyen sok adósságunkat elen­gedted, s tégy késszé bennünket a megbocsátásra. Add, hogy szere­tetlen gyűlölködés helyett megértsük felebarátainkat, és gondjaik­ban küzdelmeikben segítségükre siessünk. Ne engedd soha elfelej­tenünk, hogy csak a te irgalmas szeretetedből van életünk, s adj erőt szereteted továbbadására, hogy másoknak is lehessen életük általad. Ámen. „LEUENBERGI” MEGBESZÉLÉS A Leuenbergi Konkorda alá­írását követő tanulmányi konfe­renciák sorában 1979. szeptember 7—12-ig kerül sor egy regionális találkozóra Rastede-Hankhause- ben (Német Szövetségi Köztársa­ság). ahol a lutheri kétféle kor­mányzás tanításával és a Krisz­tus királyságáról szóló tan kérdé­sével foglalkoznak különböző európai evangélikus egyházak képviselői. Egyházunk vezetősé­ge dr. Mun tag Andor teológiai tanárt küldte ki a találkozóra. ORGONAMUZSIKA J. S. BACH MÜVEIBŐL címmel orgonaest lesz augusztus 27-én. hétfőn este léi 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. „Die Kunst der Fuge” Orgonái: PESKÓ GYÖRGY E lőadók: Tóth Anna és Hollerung Gábor Jegyek ára: 15,— Ft. D. Dr. Ottlyk Ernő: Az egyház története. 557 oldal A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest 1979.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom