Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-19 / 33. szám

Ahol mindig szükség van derűre

A Budai Szeretetotthon egyik épületében vagyunk. Küszöbön a nyári alkony, a levegő csupa pára, fülledt meleg van, eső készül vagy zivatar. Az otthon lakói is elcsendesedtek. Vacsorához készülnek s pihenésre. Egyesek félnek az éjszakától, az álmatlan vergődéstől, mások viszont alig várják, mert az álom örszágútján újra bebarangolhatják ifjúságuk világát, az akarat, erő, lendület korát, amikor a fáradságot még le tudták győzni. A sérült gyermekekre is takarodó Vár. Megtörtént a „váltás”, az éjszakai nővérek átveszik birodalmukat, őrizik a sóhajoktól terhes álmokat, A mechanizmusba nem állhat be zökkenő.

Ülök az igazgató szobájában. Ismert. hely, ismert környezet. Nem berreg fel a telefon már, közeledünk a nap végéhez. Azt hiszem nem kell külön bemutatnom Muncz Frigyes lelkészt, az igazgatót, a „szeretetotthon-kombinát” vezetőjét. Előadásaival többször végigjárta az országot, s azért, hogy szívünk a diakóniáért dobogjon, sokat tett. Cikkei, dia- filmjei bemutatták az otthon életét s felrázták lelkiismeretünket, hogy felelősséget érezzünk elesett, elöregedett egyedül maradt embertársaink iránt. Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy erről a színes munkakörről, s róla néhány sort írok.

— Hogyan került az otthon élére, — vetettem fel a kérdést.

— Életem palettája rendkívül színes, — kezdte gombolyítani szolgálata fonalát —. Mindenütt, ahol eddig szolgáltam, a lehető legjobbat próbáltam nyújtani. Így volt ez vallástanár koromban, amikor még a történelem vonzott. 1948 előtt megjelent egy tankönyvem is ebben a tárgykörben: Isten népe a történelemben címen kritikus időben. 1952-től gyülekezeti lelkész lettem Kelenföldön. Üjra kritikus helyzetben. Nyugtalanság, forrongás vett körül. Mégis nagyön kok szép emlékem maradt a gyülekezetről. Kelenföld melegszívű közösség. Figyelmem a kerület perifériájára terelődött, amelyet elődeim elhanyagoltak. Itt találkoztam először a diakóni- ával. Egyházunk akkortájt ment át strukturális változáson. Az 1953-as zsinati törvényünk előírta az intézményes diakóniát, de ez még olyan kezdetleges állapotban volt, olyan kilátástalannak

i látszott. Viszont gyülekezetemben már szervezetten folyt a beteglátogatás, gondozás.

— Volt még valamilyen élménye a diakóniával kapcsolatban?

— Igen. Mert itt találkoztam Sztehló Gáborral, az intézményes diakónia fáradhatatlan művelőjével. Nem sokkal ezután az egyházmegye esperese lettem, s ez az egyházmegye lett támogatója ennek a szeretetotthonnak. Akkor még távolról sem gondoltam arra, hogy valaha ez az otthon lesz szolgálati helyem.

— És mikor került ide?

— Megint viharos fordulat állt be életemben. 1956 nemcsak egyházunkat sodorta válságba, az én életem is kritikussá vált. A vita, versengés elkerülése érdekében sajtószolgálatot vállaltam, de ez sem jelentett stabilitást. Pedig az Evangélikus Élet megindulása óta szívügyem volt. 1956 végén „véletlenül” találkoztam ismét Stehló Gáborral, aki munkásokat toborzott intézetébe. Igent mondtam, s 1957 elejétől a gazdasági vezetést láttam el. S amikor a 60-as évek elején Sztehló Gábor betegsége miatt megvált az intézettől, helyébe kerültem, mint igazgató.

— Tehát a 60-as évek elejétől tölti be ezt a funkciót. Milyen elképzelései voltak munkájával kapcsolatban?

— Amikor elvállaltam a munkakör betöltését, azt hittem „szélvédett” helyre kerülök, kisebb horderejű problémák közé. Amint beledolgoztam magam a munkába, rájöttem, hogy az ittlevő „mikrovilág” lényegében teljesség. Űj tudást, magatartást, szemléletet igényel. Egzisztenciális kérdések adódtak, pszichikai, egészségügyi, étkeztetési problémákkal kellett szembenéznem. Nem riadtam vissza, egészségügyi

tanfolyamot végeztem, s a korábban szerzett pszichológiai tanulmányaimnak jó hasznát vehettem.

— Milyen változásokat tudott elérni?

— Az egyik alapvető változtatásom abban állt, hogy az otthon kapuját szélesre tártam a gyülekeztek és a világ előtt. Vallottam, hogy áramlásnak kell lennie a kinti világból befelé és fordítva. Ennek a szemléletnek feltétele volt munkatársaim szüntemel, lemondással dolgoztunk. De amint hazánk gazdasági élete javult, olyan mértékben fordult kedvezőbbre a mi helyzetünk is. Környezetünk, — és ezekről számtalanszor adtunk hírt, — ellátásunk, a munkatársak méltó bérezése mind számottevő eredmény.

— Hogyan történik az intézeti

gondoskodás? (

— Az ember teljes egész. Mi gondoskodni akarunk a test és lélek szükségleteiről. Amikor az

Muncz Frigyes igazgató az otthon egyik lakójával beszélget

len képzése. Nemcsak tudásanyagot kellett elsajátítanunk, hanem mélyebb kapcsolatot teremteni a hit és tudás, a hit és cselekedet között. Más szóval el kellett mélyítenünk a hivatástudatot munkatársainkban.

— Sikerült ezt a szemléletet mindenkor megvalósítani?

— Ez folyamatos dolog. Nem mindig. Gyakran csődöt mondtunk.

— És még milyen változásról tud számot adni?

— Az otthonok lakóit társként kell elfogadnunk. Öregeket, sérült gyermekeket egyaránt. Nem olcsó feladat ez, naponként kell meg- küzdenünk érte. „Bogaram” már- már, hogy csak ebben az összefüggésben szólhatunk rehabilitációról. Azután itt volt az otthonok „lerobbant” állapota. így örököltük. Elmaradt, korszerűtlen, sivár állapotban. Valóban a 0-pontról kellett indulnunk. S ha összevetjük az előbb elmondottakkal, ak- kf>r itt is történnie kellett valaminek. Emlékszem, — fűzi a szót Muncz Frigyes, — hogy volt eset, amikor kenyeret sem tudtunk adni gondozottjainknak. Lényegében a segítés „rendszerét”, módszerét kellett kiépíteni. Megteremteni a közegyházi hátteret, a gyülekezeti segítség beáramlásának csatornáit. Sokáig türelemételt adjuk és. imádkozunk, az imádság Istenhez köt bennünket. És amikor prédikálunk, nem tévesztjük szem elől a korral, állapottal járó testi problémákat sem.

— Milyen elképzelései, tervei vannak még?

— Azt szeretném, ha otthonainkban a gondozói munka nem lenne akadálya a gondozottak harmonikus életének és csendes, boldog végüknek. A sérült gyermekeknek pedig személyenként és otthonostól kívánom, hogy egyházunk és egész társadalmunk magáénak tekintse őket és felelősséget érezzenek irántuk.

Szemüveget vált Muncz Frigyes igazgató. Kimutatásaiba mélyed adatokat közöl. A Budai Szeretetotthon szétszórva Piliscsabáig 11 különböző nagyságú épületből áll. A 12.-et, a nővérszállást szeptemberben adják át rendeltetésének. 80 öreget és 170 sérült gyermeket gondoz 106 munkás. Naponta két konyhán 350 emberre főznek állapotuk és koruknak megfelelően. Egy napi élelmezési nyersanyag önköltsége: 8225 forint.

Muncz Frigyes lelkész nemrég töltötte be 60. évét. Derűje, mosolya szolgálatának bizonyítványa. Isten áldását kérjük további munkájára és életére.

Rédey Pál

Az énekeskönyv-szerkesztők műhelyéből

Ének a hazaszeretetről

m

és békesség 6í Ijo wo ia\cv«;S2r p hazvmkra 1 f

Itt íew.Uk táviVai éq, Mov\káukn1eia{őWvár\a. t - des guuiVoIsíí

Via mi esszük, Hrlnét, baját is váW«VBÜk.- Szívvel estette.! eit$2erétj0ld

Minket az Űristen

Nem teremtett kósza szélnek,

Mert helyünk van itt lenn,

Ahol őseink is éltek.

Itt a gyökér, s bárhova térjünk,

Ennek az íze marad vélünk,

Távoli tájról ide érzünk.

Egymásért élhetünk És együtt a nagyvilágért.

Megváltónk van velünk,

Mindenkiért ő ontott vért.

Szent keresztfája megjelölte:

Szolgálatának ez a földje.

Áldjuk, kövessük mindörökre!

Bodrog Miklós

t ■ •

ÄWVASARNAP IGÉJE

Kicsoda Jézus?

János 8, 21—30.

Nemes,ak a régi zsidókat izgatta a kérdés: kicsoda az a názáreti próféta, aki sok csodát tett közöttük, szavából erő sugárzott és egész lényéből a szolgáló szeretet áradt mindenkire. A ma embere is kiváncsi Jézusra: talán mert vonzalmat érez iránta, vagy mert ellenszenvesnek tartja, de az is lehet, hogy csupán a megismerni vágyás adja ajkára a kérdést.

JÉZUS SOK MINDENT ELMOND ÖNMAGÁRÓL, „lénye titkából” is föltár valamit a kérdezőnek, önmaga megismertetésének az a lényege, hogy ő tökéletesen egy az Atyával. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy nem szorítható térbeli keretek közé. ö így mondta: „Én nem e világból származom.” Azt is jelenti ez, hogy ő tökéletesen bűntelen. Neki van joga és ereje arra, hogy minket formáljon, hitre juttasson. Jó ezt emlékezetünkbe vésni, mert általában mi szeretnénk Jézust formálni, irányítani ízlésünk és igényünk szerint. Sokszor még az imádságunkkal is diktálni szeretnénk Jézusnak. S mivel ezt Jézus nem engedi meg, sokan elfordulnak tőle.

NEM SZORÍTHATÓ IDŐI KERETEK KÖZÉ SEM JÉZUS: amint

az Atya, ö is örökkévaló. Tehát az időnek is ura. Ö cselekszik a múló időben, készíti számunkra az alkalmakat és lehetőségeket. Mi pedig felelősek vagyunk időnk múlásáért: hiábavalóságra, vagy szolgáló szeretetre használjuk-e azt fel. A múló időben is örökkévaló szeretetével jön hozzánk Jézus, vigyáznunk kell, nehogy hamarabb teíjék el életünk ideje, mint gondolnánk, s késő legyen a hozzá térésre. De nemcsak életünk ideje, hanem az egész világ múltja és jövője is az ő örökkévaló akaratának függvénye. Tanítson ez bennünket őszinte alázatosságra.

AZ ÉRTELEM KATEGÓRIÁI KÖZÉ SEM SOROLHATÓ BE JÉZUS, tehát sem megmagyarázni, sem bizonyítani nem lehet őt. Pedig mennyire szeretnénk mindig, részleteiben is ismerni velünk való akaratát, milyen jó volna, ha nem rejtené el magát a világ előtt! De Jézust semmiféle emberi korlátok közé nem helyezhetjük, mert ő tökéletesen egy az Atyával.

ÉS MÉGIS AZ ÖRÖKKÉVALÓ, BŰNTELEN JÉZUS KRISZTUS BELEALÁZKODOTT TÉRBE ÉS IDŐBE, megismertette magát velünk, egészen emberré lett. Ezzel is az Atya akaratát cselekedte, neki engedelmeskedett. Az Atya szeretetét hozta és váltotta át em- berszereteíre. Jézusnak ezzel az engedelmességgel, de önmaga megismertetésével is az a célja, hogy akik megismerik öt, és általa az Atyát, azok is higgyenek őbenne. Krisztus megismerése tehát eszköz a hitre jutásban. Ugyanakkor az is igaz, hogy aki hisz benne, az ismerheti meg őt igazán. Akkor is — a zsidók közül — sokan hittek benne, mások viszont szembefordultak vele. Mindkét magatartás a vele váló találkozás nyomán jött létre. Tehát azok közül kerültek ki a ..döntésre” jutottak, akik meg akarták őt ismerni, hallották igéjét és tapasztalták cselekedeteit. Ma sem más Jézus eszköze. Szól hozzánk igéjében, cselekszik velünk, hogy higgyütik benne. PflóbtoS tétel vagy jólét, siker vagy kudarc egyengetheti ugyan Jézus CttjSak hozzánk, de a döntő ma is az, hogy meghalljuk igéjét. Persze ez még nem biztosítja a hitet, de az biztos, hogy ige nélkül nincsen hit ma sem.

Jézus nem azért vár hitet, hogy az dicsősége legyen nagyobb, hanem azért, hogy az ember élete, a mi életünk, legyen örvendező már itt a földön és örökké tartó az üdvösségben. Elsősorban tehát azért akar igéjével a hitben megtartani, hogy ne következzék be, amit mondott: „Ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” A halál pedig földi és örök örömünknek is legnagyobb ellensége. Jézus ajkán ugyanis a halál kárhozatot jelent. Inkább ö hagyta magát „fölemelni” a keresztre, csakhogy minket megmentsen, engedelmeskedett az Atya akaratának, csakhogy mi igazak lehessünk Isten előtt. Jézus tehát minden tettével, szavával, halálával és feltámadásával a mi üdvösségünket szolgálta. Ez az öröm, amely hit által a mienk lehet.

De van egy másik célja is Jézusnak azzal, hogy tőlünk hitet vár. A benne hivő, tehát az ő szereiét meglátó, elfogadó és érte hálás embert tudja ő eszközül felhasználni arra, hogy szeretetét továbbadhassa minden embernek, az egész világnak. A Jézus Krisztusban hivő ember tehát boldogan szolgál embertársai javára. Mindent megtesz azért, hogy segítse a békéért, népünk és társadalmunk boldogabb életéért dolgozó — akár másképpen gondolkodó — embertársai munkáját. Segít s támogat minden erőfeszítést, amely ebben a világban bárhol harcol, vagy dolgozik, a több igazságért, szabadságért, az emberhez méltó életért. Szolgálatával Jézus szeretetét igyekszik továbbadni, engedelmeskedve ezzel is Jézus akaratának.

JÉZUST IGAZAN MEGISMERNI — OTT VAN VÁGYAINK KÖZÖTT. Ö nem zárkózik el, megismerteti magát velünk. Imádkozzunk azért, hogy ismerhessük meg őt hittel, hogy szeretete által megigazuljunk, s lehessünk szeretetének hűséges szószólói embertársaink között.

Bárány Gyula

Imádkozzunk!

Űr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy mi is úgy ismerhettünk meg, mint aki az Atya szeretetét hoztad számunkra. Köszönjük, hogy ez a szeretet elegendő arra, hogy megigazuljunk és arra is, hogy itt a földön higgyünk benned és szolgáljunk embertársainknak. Könyör- günk, tarts meg bennünket a hitben, a szeretetben és a szolgálatban, hogy értünk való engedelmességed és áldozatod ne váljék számunkra soha ítéletté! Ámen.

— Szentháromság után a 10. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: 1 Kor 12, 1—11; az igehirdetés alapigéje: Jn 8, 21—30.

EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 26-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet RÉDEY PÁL ferencvárosi lelkész.

— A MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 1979. 1—2. száma képekkel illusztrált tanulmányt közölt dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár tollából „Feren- czy István újonnan előkerült szobrai az Evangélikus Múzeumban” címmel. A mellszobrok az Evangélikus Múzeum (V. Deák tér 4.) állandó kiállításán hétfő kivételével naponta 10—18 óra között tekinthetők meg.