Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-12 / 32. szám

$ A tovább folytatók felelőssége Lelkésziktatás Józsefvárosban Bérkocsis utca, Teleki tér, Es­terházy palota ... Csupán néhány villanás, s egy városrész életé­nek képei törnek elő az emléke­zetből. Képzeletünk elé idézve a hajdani konflisokat, a kopogó macskaköves utcákat, az alacsony házsorokat, az utcák szegény em­berét, de a díszes épületeket a közép és kispolgári réteg éleiét is. Ma: megállás nélkül dolgozó földgépek, nyomukban 10 eme­letes toronyházak, új lakónegye­dek, rádióközpont, megújuló élet. Ígéretes, sokat mutató és sejtető fejlődés. A Váltőzás ritmusában él ez a városrész. Józsefvárosban vagyunk. Itt, ahol egy evangéli­kus gyülekezet ’s éli hétköznap­jait. Ez utóbbiról kívánok szólni. Az ünnepről. A beiktató istentisztelet A gyülekezet, a nyugalomba vonult lelkészének Grünvalszky Károlyinak a megüresedett he­lyére egyhangúlag Ruttkay Le­ventét — a korábbi bakonyta- mási lelkészt — hívta meg. Jú­lius 22-én délután a beiktató is­tentisztelet igehirdetési szolgá­latát dr. Káldy Zoltán püspök Mt 10, 38—39 alapján végezte. Eg.y gyülekezet életében döntő dátum a lelkésziktatás. Itt is új lelkész kerül a gyülekezetbe, a betegek, a megfáradtak, az özve­gyek, az ifjak mellé. Üj lelkész, de ugyanazzal az evangéliummal. De nem végezhetjük az új lel­kész beiktatását anélkül, hágj- ne adnánk hálát Grünvalsky Ká­roly szolgálatáért. Sokak szívé­ben megmaradt egy-egy igehir­detése. Sokak megerősödtek ál­tala. Isten keze nem rövidült meg. A régi helyére újat küld. 30—35 évvel ezelőtt sokan azt mondot­ták, fel fog számolódni az egy­ház. Nem így történt. Társadal­munk által megbecsültén yégzi egyházunk munkáját. Sokat idézélt ige: vegye fel mindenki a maga keresztjét. Jé­zus Krisztusod" kell tájékozódni, hogy megértsük milyen ez a ke­reszt. Élet odaadást jelent. Le­mondást, elfordulást önmagunk­tól. A mi időnkben nem lehet fél élettel, fél kézzel lelkészi szol­gálatot végezni. S ha a lelkész evangéliumot akar hirdetni, ak­kor kénytelen bölcselkedő gon­dolatait halálra adni. Önző éle­tünket meg kell ölnünk. Ez a ke­reszt. Itt azonban sokan le szok­tak állni. Pedig amikor Jézus el­fordult önnön magától, egyben odafordult az emberekhez. AZ odaíordulás, a megszólítás, segí­tés nagy szolgálat. Odafordulás — ez túllépés a gyülekezet határain Nem kell útlevél a belépéshez. Az egész társadalmunk felé kell fordul­nunk, népünkkel együtt kell gon­dolkodnunk és neki kell használ­nunk. geket köszöntötte: dr. Vida Mik­lóst, az Elnöki Tanács tagját, a Hazafias Népfront VIII. kerületi bizottságának elhökét, valamint a Hazafias Népfront VIII. kerü­leti bizottsága részéről megje-. lent Patai Ilona titkárt, Farkas Magda alelnököt, Kossuth Ist- vánnéí, a nő- és rélegpolitikai munka vezetőjét, Busa Klárát és Horváth Ferencet a Hazafias Népfront VIII. kerületi bizottsá­gának tagjait, Az ökumenikus vendégeket: Kovács Bálint re­formátus lelkipásztort, dr. Kaluz- nik' Nándor római katolikus ka­nonok esperest. Elsőként Virágh Gyula espe­res köszöntötte az egyházmegye nevében az új lelkészt. Majd dr. Vida Miklós az Elnöki Tanács tagja, a Hazafias Népfront Vili, kerületi bizottságának elnöke emelkedett szólásra. „Köszönjük, hogy részt vehetünk az ünnepü­kön, hogy az örömükben része siteni kívántak bennünket. Erre azért kerülhetett sor, mert az ál­lam és az egyház között jó és alkotó a kapcsolat. Ez így igaz a VIII. kerületben és különösen a Hazafias Népfrontra vonatkoz­tatva. A nyugalomba vonuló lel­kész Grünvalszky Károly jelen­tős szolgálatokat tett kerületünk ben. Becsüljük szaktudásáért, harcosságáért emberi magatartá­sáért. Az új lelkésznek Ruttkay Leventének kívánjuk folytassa ezt a hagyományt, személyiségé­nek megfelelően töltse be új tar­talommal .. Grünvalszky Károly több igé­vel köszöntötte az új lelkészt. Kovács Bálint református lelki- pásztor, dr. Kalaznik Nándor ró­mai katolikus kánonok esperes gyülekezeteik köszöntését tolmá­csolták. Frankó Tibor felügyelő a józsefvárosi evülekezet hármas elvárásáról szólt. Dr. Káldn Zoltán püspök a kö­szöntéseket záró szavaiban kü­lön kiemelte, milyen megtisztel­te! es dr. Vida Miklós jelenléte. Maid szólt a gyülekezet szociális szolgálatának — a Karáconv Sándor utcai Szere4 eto’fhon munkájának — fontosságáról, a gv’ülekezeti és a társadalmi szol­gálat egységes egészként való megélésének józsefvárosi hagyo­mányairól. az evangélikus h»za- fiságról, végül arra a Jézus Krisztusra irónvította a figyel­met. aki a központ, aki életünk gazdagítóia és megsegitője. Az ünnepi közgyűlés az üj lel­kész válasza után — melyben a tovább folvtatók kockázatáról, felelősségéről és bíisédéről szólt — a Himnusz elóneklésévél zá­rult. Lehel László Az énekesköityv-sserkcsslök műhelyéből Szolgáló életért Sxokoloy Sándor* —,—j—.—p-1—---1------­J— J—W 1 1 -1 J J V J é-zus Krisztus, Meste- rüvfk, Mivit »• J^-l- re J_j í-qcr-i«l} lé ■ ' J" 513 ve-tüuKl ■■ ■ «>- -ff J 1 wmaé-......m ----­~á z$. J ; 3^1 BárVtova híva tvwhka t Adj áldást, ál- dóét u - tónkra! Kévésén is hűséget, Szolgálatra készségét, Üj erőt te adj nekünk, Hadd, áldjon, áldjon életünk! Mienk örök oltalmad. Szereteted, irgalmad. Üj reggel, új kegyelem. Itt kell az új lelkésznek meg­keresnie Jézus lábnyomát az „aszfalton", hogy útitársa legyen. Éhhez segítse őt a józsefvárosi gyülekezet, a presbitérium. A hivatalos beiktatás szolgála­tát Virágh Gyula esperes vé­gezte. A szolgalatra való bocsá­tás áldása után a beiktatott lel­kész igehirdetése 1 Kor 2, 1—2 alapján mintegy válasz volt a püspöki igehirdetésre. Kétszer voltam itt közöttetek. Most nem ékesszólással, emberi bölcsesség­gel jöttem. Azzal a szilárd elha­tározással, hogy közöttetek senki másról nem akarok tudni, csak Jézus Krisztusról. Arról a Jézus Krisztusról, aki örömöt, békes­séget akart. Aki odafordult az emberekhez. Ennek a Jézus Krisztusnak a nyomán akarok járni. Benneteket úti társul hív­lak. Mindannyiunknak szükséges újonnan születnünk. A beiktatás, az elhívásotok Isten hívása. Aki­nek dicsőség örökkön örökké. E szavakkal zárta igehirdetését az új lelkész. Ünnepi közgyűlés A beiktatást követő közgyűlé­sen Frankó Tibor gyülekezeti fe­lügyelő megköszönte dr. Káldy Zoltán püspük igehirdetési, Vi­rágh Gyula esperes beiktató szol­galatét, majd a megjelent vendé­1 stem is/teletek ä Ümkunyurbun Budakalász — Lenfonó a hó első ét harmadik vasárnapján de. fél 8., a re­formátus templomban. — Pottiáz min­den vasárnap de. 9., a református gyülekezeti teremben. — Szentendre minden vasárnap ele. 11., az evangé­likus templomban (Bükkös part 2.). — Leányfalu a hó első vasárnapján du. 5., a református szeretetotthon­ban. — Dunabogdány a hó harmadik vasárnapián du. 2 (Petőfi út 3.). — Vwegrád a ho harmadik vasárnapjait du. 4. a református templomban. Vác minden vasárnap fél 10., az evan­gélikus templomban (Eötvös u. 1.). — Esztergom minden vasárnap de. 10.. az evangélikus templomban (Zalka M. u. 82.). ORGONA MUZSIK A J. S. BACH MÜVEIBŐL címmel orgonaest lesz augusztus 13-án, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsi kapu téri templomban. Esz-dúr prelúdium és fúga Dór toccata és fúga g-moll fantázia és fúga e-moll prelúdium és fúga Orgonát: PESKÓ GYÖRGY előadók: Tóth Anna és Hollerung Gábor •Jegyek ára: 15,— Ft. Az kísér, kísér szüntelen. Űtravalónk békesség. Megszerezted regesrég. Árassza tett és beszéd A békét, békét szerteszét! Vezess minket, hű Urunk! Veled útnak indulunk. Téged áld szolgálatunk, És minden, minden új napunk, Türmezei Erzsébet [Alá VASÁRNAP IGÉJE Isten szövetséget kötött velünk 5 Mózes 7, 6—12 » Egyik leggyötröbb szomorúságunk a magány. Magukra maradt öreg szülők tudnak erről megrazóan beszélni, ha őszintén kiöntik szivüket. De zajos társaságban, felelőtlenül örvendezni látszó fiata­lok között sem ismeretlen az egyedüllét szomorúsága. Sokféle pró­bálkozásnak lehetünk tanúi — napjainkban is — amellyel különféle közösségek igyekeznek egymáshoz közel hozni a magányos embere­ket. NEKÜNK KERESZTYÉNEKNEK Isten a gyülekezet — az Otes- tamentum nyelvén szólva: népe — közösségét adta összekötő ka­pocsnak. A gyülekezet összetartó ereje nem önmagában van. hanem abban, hogy Isten ,,szövetséget kötött” népével. Az Istennél való szövetség egyrészt magával Istennel teremti meg a közösséget, más­részt mint «.epe tagjait, gyermekeit egymással is testvéri szer etet ben forrasztja össze. Nekünk, az Újtestamentuin népének ez a kettős kapcsolat Jézus Krisztusban együtt és egyszerre adatott meg. A Jé­zus Krisztusban hivő ember tehát soha nincsen egyedül, a Krisz­tus által való szövetség örvendező, testvéri kapcsolatot biztosit szá­mára embertársaival, A legtöbb magányos embernek valaha volt — talán nagyon is szo­ros— kapcsolata valakivel. Azután csalódás vagy tragédia, önzés vagy közöny megszüntette azt. Mi a biztosítéka annak, hogy az Istennel való közösség nem végződik csalódással? Isten maga a „garancia” erre. Ö választott ki bennünket, ö kezdeményezte a „szövetséget”. Számunkra ez a keresztségben kezdődött, igében és úrvacsorában folytatódik. Isten szerétéiből válsztott ki bennünket, nem pedig kü­lönös képessegeink, nagyságunk, vagy érdemünk szerint. Mindig együtt, egymással is közösségben választ ki: a keresztség is egy­szerre tesz Isten gyermekévé és a gyülekezet tagjává. Ápolja is ezt a szövetséget szeretetóvel. hűségével: megóv és megvéd veszede­lemtől, bűntől. Mindezt megteszi akkor is. amikor mi kishitüek, ag­godalmaskodók vagyunk. Nem volna szabad tehát soha reményte­lenül és csüggedten szomorkgdnunk. Mi ásóban — sajnos — sokszor , elrontjuk”, félretesszük és hiá­bavalónak tartjuk az Istennel való szövetséget. Elkezdjük azzal, hogy nem merjük hinni, hogy Isten ilyen kicsinyekkel és bűnösök­kel is törődik, mint mi vagyunk: érthetetlen számunkra Isten szere- tete. Máskor meg elhízzuk magunkat, s nem tartjuk szükségesnek Isten „szövetségét”. Folytatjuk azzal, hogy nem tartjuk meg a szö­vetség rendelkezéseit, vagyis zúgolódunk Isten akarata ellen enge­delmesség helyett, hűtlenek vagyunk hozzá hálaadás helyett. A szö­vetségből adódó „hasznot’’ elfogadjuk, de nem következik utána fe­lelős élet. Pedig a szövetségmegtartás legdöntőbb tényezője az, hogy másokért felelős szolgálattal bizonyságot, teszünk Urunk szere tété­ről és hűségéről. Mivel ez elmarad, mulasztásunkkal másokat is és magunkat is megszegényítjük. Nem az Isten az’ oka, ha emiatt nem támadhat élő és örömöt adó, testvéri közösség embertársainkkal. ISTEN HŰSÉGET ÉS A MAGUNK HITETLENSÉGÉT LÁTVA, külön is hálásaknak kell lennünk azért, hogy Isten a velünk kötött szövetséget nem úgy tekinti, mint két „egyenrangú” fél szerződését. Ez esetben csak büntetést kaphatnánk, mert állandóan szövetség­szegőknek bizonyulunk. Isten maga tartja meg a szövetséget azáltal, hogy áldását kiárasztja ránk. Neki az a célja, hogy mindennel üd­vösségünket munkálja, ezért nem érdemeink szerint bánik velünk, hanem mindig azt adja, amire szükségünk van: lelki békességet, vagy a bűntudat gyötrelmét, próbatételt, vagy látható sikereket. Na­ponta tapasztalhatjuk megsegítő, erőt adó szeretetét egyéni és kö­zösségi életünkben. EZ AZ „EGYOLDALÚ” SZÖVETSÉG MEGTART ÁS lehet tehát igazi reménységünk önmagunk, szeretteink, gyülekezetünk és az egész világ felől. Istennek ez a hűsége lehet szolgálatunk ereje is. Amikor emberekkel váló, bármilyen közösségben munkáljuk egy­más javát, tehát segítünk, könnyet toriunk, igazságos ügyért harco­lunk, vagy hibákat igyekszünk kijavítani, meg lehetünk győződve arról, hogy nem vagyunk magunkra hagyva, Isten ad reá erőt. De ugyanígy valljuk azt is, hogy Istennek az a „legegyoldalúbb” dön­tése, hogy Jézus Krisztust — új szövetség szerzöjeként — értünk adta, elrendezte üdvösségünket is. Végső soron tehát a Jézus Krisz­tussal váló közösségünk az a reménységet, erőt és eredményt adó szövetség, amelyből egyáltalán élhetünk. Éljünk hát belőle! Adjuk tovább szolgáló szeretettel, és háláljuk „hűség és engedelmesség által”. Bárány Gyula X Imádkozzunk! Urunk! Köszönjük, hogy megajándékozol bennünket a veled és egymással való közösség örömével és erejével. Add, hogy hűség és engedelmesség által megbecsüljük ezt a szövetségét, merjünk élni belőle és merítsünk erőt szolgálatunk számára. Könyörgünk. bocsásd meg sok hűtlenségünket és késztess bennünket őszinte hálára a te hűségedért. Ámen. — Szentháromság után a 9. vasárnapon az oltárterítö színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol­tár! igéje: Lk 16, 1—9; az igehir­detés alapigéje: 5 Móz 7, 6—12. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Au­gusztus 26-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Kudron Nándor és felesége, sz. Kudron Ilona hatvanéves házas­sági évfordulójuk alkalmából a kiskőrösi templomban adtak há­lát Istennek a megtett közös út minden áldásáért. Két gyermek, hat; unoka, hét dédunoka jelenlé­te tette széppé a templomi együttlétet. Előbb úrvacsorát vett az egész család, majd hálával tér. delt az oltár elé a jubiláló házas­pár, hogy Isten áldásával indul­janak a további esztendők feléi Kudron Nándor ötvénévés pres­bitere a gyülekezetnek, húsz évet szolgált másodfelilgyelöhént, a legutóbbi években tiszteletbeli másodfelügyelő. Régi hűséges ol­vasói lapunknak. A hálaadó Is­tentisztelet szolgálatát július 21- én Ponicsán Imre lelkész végezte a kiskőrösi templomban. „Mind­eddig megsegített minket az Ür!” — HALÁLOZÁS. Pfeiffer Já­nos, a pécsi gyülekezet volt pres­bitere, lapunk hűséges olvasója, életének 74. évében, július 6-án elhunyt. Temetése július 13-án volt Pécsett, a központi temető­ben. — Kiss Endre László ny. taní­tó, korábban a zsebeházi filia 17 éven ál volt buzgó kántorta­nítója, rövid szenvedés után jú­lius 17-én elhunyt. Temetésén, július 20-án Rácz Ernő szakonvi lelkész hirdette a vigasztalás igé­jét: „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal még önmagának .. A k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom