Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-29 / 30. szám

Jetek - jelképek - emlékek

ligikkaiiáók

Vendéglők kerthelységeinek téglakerítésén látná ilyen félkör alakú, vaskerettel hat gerezdre osztott ablakos nyílásokat.

De ott az ablakszemek — nem nehéz kitalálni, miért. — vastag drótosüveggel, zöldre mázolt, sűrűn keresztbefektetett vékony lécekkel, a messze külvárosokban egyszerű, de sűrű és erős drótfonattal választják ketté a benti meg a kinti világot.

Ugyanilyen, jó méteres átmérőjű nyílások voltak sorra egymás mellett annak a kertnek tavaszról-tavaszra gondosan vörösre festett, fehérfugás téglakerítésén.

De az ablakszemekben nem volt se üveg. se drótháló.

Kukkantok — igy nevezte őket a ház két öreg lakója.

Életemben annyit' nem gyalogoltam, mint abban a két évben, de nagyon szerettem ott lenni. A gyülekezet hatalmas volt — már ami a területét illeti. Szórvány a javából, vízszintesen is meg függőlegesen is — már amennyiben a függőleges akkoriban ott még nem a sokemeletet. de a hegyvidéket jelentette. Hozzátartozott az egész délbudai dombvidék és jó féltucat falu szerteszórt párszáz evangélikusa.

Ott a családlátogatást gyakran úgy végeztem, hogy egyik vagy másik hegyi busszal felmentem a felső végállomásig és lefelé haladva jártam azt a gyümölcsfás-kisházas környéket, ahol még az utcák nevei is — igen helyesein — a szőlő- és gyümölcstermelés kifejezéseit viselték.

Mézeskalácsház — így neveztem magamban a kukkantósat. Ilyen otthona csak annak lehet, aki egy életen át minden szabad idejét és. minden felszabadítható pénzét — bár soha nem volt bővében egyiknek sem — haza-kertje gondozására fordítja.

Filemon és Baucis — neveztem el magamban, amíg csak bekukkanthattam rájuk, az öreg házaspárt. És a hajdani, gimnáziumi nyolcesztendei latinórák emléke pár kósza sort még elém sodort Ovi* dius szépséges Metamorfózisából. Az öreg házaspárról, akiknek vendégszeretetét az ókori mitológia szerint azzal hálálták meg az istenek. hogy elkerülhetvén' az aggkor testi-lelki elesettségét, egy-egy öreg tölgyfává varázsolták őket.

Olyan szépen, mint ők, talán csak azok öregedhetnek meg, akik fele életüket a kertben töltötték. Kedves, mosolygós, segítőkész embereknek ismerte őket az egész környék.

Alig merem leírni, olyan giccsesnek tűnik, amilyen csak maga az élei lehet néha. hogy a közeli óvodából a gyerekeket mindig arra sétáltatták, s míg tavasztól-őszig végigcsodálták a kertben a kis várat. a forgó vízimalmojt molnárostól. Hófehérkét a hét törpével, s ki tudja még. mennyi mesecsodát, mind vehetett a kukkantok vállára kiporciőzott eperből, meggyből, egresből, szilvából, mikor, mi termett a esodakertben.

Azt hiszem, először akkor köszöntöttem be az egyik kukkantóablakon. amikor egy olyan környékbeli utcácskát kerestem, amelyer a térképen sem találtam. Azután nagyon .sokszor elbeszélgettünk, csak úgy. u kükkantón át. mindig, ha arra jártam.

Annak ellenére is, hogy — ezt már a legelső alkalommal tisztáztuk — nemhogy felekezetileg. de világnézetileg is egy jókora kerítés más és más oldalán álltunk.

Egy borús, október végi délután a bácsi egyedül gereblyézte a lehullott leveleket a fű közül, öreges volt és fáradt. Szomorú. Feleségét előző nap csúnya combnyaktöréssel vitték kórházba. Hónapokig

tartott, míg lábraállt.

Aztán elmúlt az ősz. meg a tél is. de a tavaszi munkákhoz nagyon nehezen, fogtak hozzá. Azt mondták, hogy azon a télen mindketten tíz. évet öregedtek és lehet, hogy igazuk is voll.

Később egyre gyakrabban arról folyt a beszélgetés a kükkantón át velem is. a szomszédokkal és ismerősökkel is. hogy bizony nem bírják már a munkát a kertben. El kellene adni a házat. De tanácsot adni olyan nehéz. Szívük a régi házhoz nőtt. de ki gondozza majd őket, ha megbetegszenek, ki hordja a tüzelőt, ki sepri a havat. Közeli hozzátartozójuk nincs, és nézzék, hogyan megy minden tönkre?

Nyárra az első vevők kezdtek be-bekukucskálni a kükkantón. Hirdetni se kellett, híre ment anélkül is. hogy eladó. Kínálta magát a ház is, meg a kert is. amelyhez foghatót messze környéken nem lehetett találni, olyan szép. olyan rendbentartott volt mindkettő.

Végül is egy nagyon rendes család vette meg a házat. A férfi egy kelet-magyarországi városból származott, ahol — magam is láttam még diákkoromban — az a szokás .járta régen, hogy három-négy- méteres magas, teljesen átlátszatlan, feketéké trányos deszkakerítések vették körül a régi portákat. ■

Szép árat fizettek és egy összegben. Nemhogy egy kétszobás, távfűtéses. első emeleti szövetkezeti lakásra futotta belőle, de arra is, hogy holtuk napjáig bőven fedezze a fenntartási költségeket, sőt, még a nyugdíj kiegészítésére is jutott belőle.

A vevő családostól segített a költözködésben is. Ügyesen és türelemmel. Néhány öreg bútordarabért, ami nem fért be az új lakásba, meg a kerti szerszámokért, amit ingyen akartak otthagyni, olyan árat erőltetett rájuk, hogy az már tényleg túlzás.

De alig, hogy beköltöztek, a másik héten már befalazták a kukkan- tókat.

Hogy legközelebb arra jártam, a téglák között, a fugákban még meg se száradt a malter. Schreiner Vilmos

Istentiszteleti rend

Budape&ten, 1379. Julius 29-én

Deák tér de- 9- (urv) Hafenscher Karoly, de. 11. (urv) Hafenscher Karoly, du. 7. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Szirmai1 Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György ut 7. de. tél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay levente. Karácsony Sándor u. 31-13. de. 9. Ruttkav Levente. Rákóczi úl 57 »>, de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. \\i. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. li. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u, 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10 Benczúr László. tJjpest de.

10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár-Üjtelcp de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Ma- tuz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor Kispest-Wekerlc-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-iYIáv- lelep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos- palota-Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston Mátyásföld de. 9. Cinko- ta de. léi II. Szalay Tamás. du. fél 3 Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákosbegy de. 9. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Rákosliget de. 10. Kosa Pál.

Bécsikapu tér de. 9. (urv) Foltin Brúnó. de. fél 11. (német), de. 11. (urv7) Foitin Brúnó. du. 6. Foltin Brúnó. Óbuda de. 10. Görög Tibor. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László du. fél 7. Csengődy Lászió. Pesthidegkút de. fél

11. Lehel László. Modori út 6. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. Mis- sura Tibor. de. 11. (urv) lVfissura Tibor. du. 6. Bencze Imre Németvölgyi üt 138. de. 9. (urv) Bencze Imre Nagytétény de. fél 9 Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Lehel László.

Istentiszteletek a Duna kanyar kan

V

Budakalász — Lenfonó a hó első és harmadik vasárnapién de. fél 8., a református templomban. —Pomáz minden vasárnap ’ de. 9., a református gyülekezeti : eremben. — Szentendre minden vasárnap de. 11.. az evangélikus templomban (Bükkös part 2.). — Leányfalu a hó első vasárnapián du. 5.. a református szeretetotthonban. — Dunabogdány a hó harmadik vasárnapián du. 2 (Petőfi út 3.). — VLegrád a hó harmadik vasárnapján du. 4. a református templomban. — Vác minden vasárnap fél 10., az evangélikus templomban (Eötvös u. 1.). — Esztergom minden vasárnap de. 10.. az evangélikus templomban (Zalka M. u. 82).

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarorszael Evangélikus Egyház Saitóosztáivának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta index: 25211 ISSN 0133—1302

®

79.1897

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs macasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„Emberi módón beszelek, mivel ei'ötlenek vagytok, es emberi módon gondolkodtok. Ahogyan tehát, átadtátok tagjaitokat a tisz- tátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, ügy most adjátok ál tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek” (Róma 6, 1!)).

VASÁRNAP — „Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódit” (Péld 16, 32 '— Jak

I, 4 — Jn 6, 1—15 — Zsolt 144). A türelmetlenség és a fékevesztett indulat sok szenvedésnek voltak már okozói. A türelmes ember maga viseli el a szenvedést, így gátat vet továbbterjedésének. Az indulatai felett uralkodó ember pedig nem lesz a gyötrelmek forrásává mások számára. Ezért igen nagy értékek ezek. A türelem és az Indulatok feletti uralom azonban nem születik velünk, hanem Jézustól kapjuk ajándékba. Övé a dicséret! „A szeretet kegyes És teljes türelemmel, Nem álnok, nem irigy És nem fuvalkodik fel” (442. ének 4. vers).

HÉTFŐ — „A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus az Isten jobbján van, és esedezik értünk” (Rom 8, 34 — Jer 14, 9 — Mk 8,

10—21 Róm 1, 8—17). Jézus halálával és feltámadásával mellettünk döntött. Nem hagyott minket a bűn hatalma alatt, irántunk való szeretetből megváltott. Mi az övéi vagyunk. Most is a mi ügyünket képviseli az Atyánál: szüntelenül esedezik értünk. Közbenjáró imádságá a biztosítéka annak, hogy az ő szereteté- től semmi sem szakíthat el minket. „Jézus, te nekünk javunkra. Mentél a mennyei útra, Hogy légy szószólónk. Urunk” (230. ének 5. vers). KEDD — „Mindenre van erőm abban, aki megerősít engem” (Fii 4, 13— Zsolt 118, 14 — lKor 6, 12—20 — Róm 1, 18—32). Jézus nem ígért követőinek bőséget és töretlen örömöt a földi életúlon. Tehát jöhetnek reánk nehezebb napok, a bőség után szenvedhetünk hiányt is. Ezek azonban és semmiféle nyomorúság sem rendíthetnek meg bennünket, ha hitünk gyökereivel Jézus Krisztusban kapaszkodunk, mert Ö az erő forrása ö az, aki nekünk is erőt ad a próbatételek közötti megállásra. „Isten nékem erőm, bizodalmám” (778. ének 1. vers).

SZERDA — „Aki kér, mind kap” (Mt 7, 8 — Zsolt 18, 7 — LK

II, 33—36 — Róm 2. 1—16). Az imádság nem önáltatás, amelyben kielégíthetetlen szükségleteink miatti feszültségünket vezetjük le, hanem áldott eszköz arra, hogy részesüljünk Isten bőséges

tárházának javaiból. A bizalommal elmondott, imádságot Isten meghallgatja es mindig ád a kérőnek. Lehet, hogy mást ad. mint amit kérünk, de ad. mert ö tudja, mi szolgálja javunkat. „Hallgasd meg könyörgésünket, Atya Isten, tarts meg minket, Add meg minden szükségünkéi” (46. ének 8. vers).

CSÜTÖRTÖK — „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesít őjérc” (Zsid 12, 2 — Zsolt 20, 8 — Mk 9, 42—50 — Róm 2, 17— 29). Életünk olyan, mint egy versenypálya. Körülöttünk sokan vannak, akik bátorítanak, de vannak olyanok is, akik akadályoznak az előrehaladásban. Jézusra nézzünk, mert Ö maga is végigjárta ezt az utat, vállán a nagy kereszttel, amelyen rajta volt a világ bűne, Ö nem drukkerként, nem is zsűritagként tekint le ránk ebbe a küzdelemben, hanem mint segítőnk, támaszunk. Bízzunk benne! „Jézusé örökre már a győzelem” (773. ének 2. vers).

PÉNTEK — „Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek. Többé ne ítélkezzünk egymás felett” (Róm 14, 12—13 — Jón 4, 4 — Jn 19, 1—S — Róm 3, 1—20). Gyakran mondunk ítéletet egymás felett szeretetlenül és felelőtlenül. Isten az ítéletet maga számára ' tartotta fenn. Előtte kell majd számot adni életünkről, cselekedeteinkről. Csak Ö .látja életünk összefüggéseit, és csak Ö rendelkezik azzal a mértékkel, amihez mindnyájunkat viszonyíthat. Ezért mi ne bíráljunk senkit. „Majd O tesz igazságot, Az ítélet övé” (701. ének 1. vers).

SZOMBAT — „Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét” (Zsolt 26, 8 — Mt 23, 37 — IKor 9, 24—27 — Róm 3. 21—26). Akit szeretünk, annak szeretjük a lakhelyét is, mert ott találkozhatunk vele. Istennel ott találkozhatunk, ahol megszólal, ahol a szentségekben végzi mentő munkáját. A templom az a hely, ahol fokozott mértékben hangzik Isten szava, és ahol gyakran élhetünk a szentségekkel. Aki a templomot szereti, az az Istent, a Jézus'Krisztus Atyját szereti. „A templomba megyünk. Hol Úristennek szent igéjét halljuk” (289. ének 1. vers).

Pintér János

TEMPI, OMTATAROZASOKAT válla- lünk rövid kivitelezési, határidővel Györe-Mészáros kőműves kisiparosok, Nagy dörög 7944.

„Sinvvel, lelök. Kel”

Lehetnék a világ legokosabb, legképzettebb, embere, akkor sem tudnám szebben, találóbban elmondani, mint az az öreg magyar, aki, amikor magas kitüntetése után a riporter megkérdezte tőle, hogy milyen tanácsot adhatna az utána jövő generációnak, azt válaszolta:

— Csak azt, hogy szűvvel, lélökkel kell mindent tenni.

Ilyen egyszerűen fogalmazta meg egy élet továbbadásra érdemes tapasztalatát.

HOGY MENNYIRE IGAZA VOLT, arra napjaink elég bizonyítékot adnak. Mert gépesült világunkban is szükség van a gondolkodó emberre, aki a munkáját „szűvvel és lélökkel” végzi.

Hogyan kell ilyesmit tenni?

Hát erre sem tud mindenki válaszolni. Sokan azt felelnék: egyszerűen el kell végezni a munkát, a ránk bízott feladatot;

—Az m,ég nem elég — mondaná az öreg magyar. — Nem elég a szakértelem sem, kell hozzá „szüv és lélök.” Es itt szó szerint nem csak arra az egy életen át munkáját becsülettel végző robotosra gondolna, amely bennünk az élet ritmusát veri úgy, ahogy azt az egészséges, jó szív teszi, megbízhatóan, ütemesen, nem lankadva, — nem csak erre. hanem a teljes odaadásra, a „plusz” lendületre, a

lelkesedésre, a tenni akarásra, a munkában lelt örömre, hogy azért, ami körülöttem épül, szépül, kibontakozik, én is tehetek valamit. De még ehhez a szívbéli akaráshoz is kell a „lélök”, a bennünk élő lelkiismeret, amely nem engedi, hogy amikor az egyik megszakad, a másik annak az egyiknek a verejtékén éljen, sőt jól éljen. A „lélök”, amely a jó oldalon harcol tetteinek, gondolatainak tisztaságával és amely meglátszik azon az emberen. akiben úgy Isten-igazában benne is van, mert az nem keresi mindenben a maga hasznát és mégis boldog elégedettség önti el, amikor megtette a kötelességét.

Valami ilyesfélére gondolhatott az öreg magyar.

NAP MINT NAP SZÁZ ÉS SZÁZ ARC jelenik meg esténként a képernyőn. Másokkal együtt magam is bizony elfelejtem, mit is láttam előző este. de ennek az öreg magyarnak a fejét, amelyből olyan természetesen pattant ki ez a megszívlelendő mondat, ez a néhány szóba sűrített bölcseség, ezt nehéz elfelejteni. Ez a párszavas tanács azt mondta: „szűvvel, lélökkel nekifogni”, megkarcolni, tisztességgel befejezni. Ez az én élet- tapasztalatom, tessék utánam jönni, utánam csinálni becsülettel, mert ez az élet íratlan, tisztességes rendje, mindenütt a világon,

HOGY AZ ÖREG MAGYAR JÓL MONDTA, arra bizonyiték, hogy meg aznap este volt foganatja.

Kis barátom, Attila is hallotta a. tapasztalatátadást. Utána hirtelen eltűnt a szobából és mi csak akkor vettük észre, amikor visszajött.

— Mamikám, szűvvel, lélökkel megcsináltam — bújt édesanyjához.

Csodálkozva néztünk rá.

— Hát tudod, 'amit már tegnap ígértem.

.4 kis Attila annyi miydent ígért előző napra, hogy jó anyja zavartan kérdezte.

— Melyiket?

— A cincogó fekhelyét.

Ezzel a kis fehéregérre célzott, amelyiket a kiszáradt akváriumban tart fűrészpor ágyacskában. Lefekvéskor pedig igy, fejezte be az imádságot:

— Istenem, add, hogy a cincogó helyét mindig szűvvel lélökkel „kezelhes-. sem”, mert tudod, olyan nagyon szeretem

Azt hiszem a mi jó Istenünk ezt a kis önzést elnézte neki, hát ha már 'olyan nagyon szereti.

Ez a szűvvel lélökkel munkaelv engem is kísérget gyermekkorom óta, és velem együtt bizonyára sokakat, akik mindig „egy lapáttal” többet tesznek arra a napi lendületre.

BESZÁMOLÓT KELLETT TARTANOM. Főnököm utasításban adta nekem: csak a tényeket kérem — és mosolyogva hozzátette —■ nehogy a szivét beletegye.<

Nem ment ez sehogyse a fejembe. Hadakozott bennem az a szüv és a lélök. A megoldást mégis megtaláltam. A beszámolót azzal kezdtem, hogy „megtiltották, hogy a szivemet beletegyem”, dehát mit csináljak, ha márcsak úgy tudok dolgozni, olyan szűvvel, lélökkel, ahogy otthon láttam a szülői házban.

Másnap levél várt az asztalomon. A főnököm írta.

— Gratulálok. A szivet megbocsájtom.

Gyarmathy Irén