Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-29 / 30. szám

Útközben jegyeztem A85-ös főútvonal mentén Néhány kilométerre Győr ha­tárától ágazik el a 85-ös ország­út, s 90 kilométeren keresztül következetesen .. nyugati irányba halad. Sok kanyarulatáról azt rebesgetik, hogy a birtokok régi határmesgyéin haladt, a nagy- birtokosok nem járultak ahhoz, hogy földjeiket megossza az or­szágút. így is az ország egyik legszebb és leggazdagabb vidé­kén vezet által, a Kisalföldön, melyet folyók, csatornák baráz­dálnak és öntöznek, földje feke­te. mint a szurok, bő termésre nyitja rendszeresen ölét. Erre elevenebb a flóra, friss zöld, az aszály fogalmát is kevésbé is­merik. Lépésnyire helyezkednek el egymástól a falvak, egyik ha­tárból a másikba át lehet inteni, kiáltani, ha egyszerre szólalnak meg a harangok, az egész Kis­alföld zeng-bong. Guggoló fűzfák bújnak össze, nyárfák rezegtetik ezüstös levelüket, a Hanság fe­lől buja illatokat sodor a szellő. A BÉCSI ORSZÁGÚT EL­ÁGAZÁSÁNAK TÖVÉBEN van a Rábca-hid. Abda határa. Le­gyen első állomásom — gondol­tam —, a Rábca-töltés, ahol Radnóti Miklóst kivégezték. Már amikor a töltésre kanyarodtam, borongós gondolatok foglalkoz­tattak. Ide hurcolták tehát a sze­rencsétlent néhány társával együtt, aki már Szentkirálysza­badján, 1944. október 31-én prófétikus látomással megírta saját halálát: „Mellézuhantam, átfordult a teste. / s feszes volt már, mint a húr, ha pattan. / Tarkólövés, — így végzed hát te is, — / Súgtam magamnak, — csak feküdj nyugodtan ...” November 9-én pontosan így lőtték őt' tarkón, s tudott-e arról a nyilas keretlegény, vagy kato­na, hogy azon a sötét éjszakán az egyik legfényesebb magyar csillag fényét oltotta ki. Ó, a fa­sizmusnak szörnyű bűnei voltak! Lementem a Rábca töltéséről, szúnyogok hadával keltem harc­ra, srt néhány másodpercre fel­öleltem a bombatölcsér helyén levő tömegsír, egyszerű, szomo­rú emlékművét. Hét különböző méretű betonelem — téglalap —, áll konokul egy bekerített ki­csiny sírkertben. E helyről emel­ték ki oszlásnak indult törékeny testét 1946. júniusában, nadrágja hátsó zsebében pedig ár. Rup- penthal Miklós evangélikus tör­vényszéki orvosszakértő fedezte fel az elázott, legendássá vált kis füzetet, a „bori noteszt”. E no­teszből maradt ránk ,a Hetedik Ecloga, a Töredék és még né­hány feledhetetlen sora. ALIG EGY ARASZRA IN­NEN, MINTEGY 15 KM-RE van az első jelentősebb evangélikus település, Enese. A 85-ös itt köz­vetlenül a vasút mellé húzódik, súrolja az állomást, de a falu házai is kimerészkednek az or­szágúkig. Tulajdonképpen a 4 km-re északra levő Bezi filiújó- ban vagyunk, mintegy 220 evan­gélikus él itt. A főútvonal, vas­út nyilvánvalóan Enesét lendí­tette meg, itt észlelhető különö­sen, mit jelent gazdasági áram­lás sodrásában lenni. Kétszintes, garázsos házak emelkednek, a drága épületek a jólét kiáltó je­lei. Kohári Ferenc tölti be a nemrég elhunyt Kiss Jenő lel­kész munkáját. CSORNÁRA NÉHÁNY LE­ÁGAZÓ ÜT UTÁN fut be ko­csim. Mintegy tíz éve lett város ez a járási székhely. Középe va­lóban városias jellegű. Régi emeletes házai közé beékelődtek az új, modern csupa üvegablakú házak. Későbarokk premontrei prépostsági épülete és az 1774- ben épült szép barokk temploma nevezetessége. Kórháza, malma, ipara sok embert foglalkoztat a 10—12 ezer lélekből. Határában a Fenyves nevű nádas természet- védelmi terület. Északon a Han­sággal érintkezik. Evangélikus temploma a két háború között épült, s csak 200 körül él evangélikus a városban. Hubert Istvánnak viszont nagy szórványa van. Csak a 85-ös fő­út mentén: Kapuvár, Szárföld és Vitnyéd. A többi jobbra és bal­ra a főúttól. Szárföldön kimuta­tása szerint 3 evangélikus van, viszont Kapuváron 60 léleknek két hetente tart istentiszteletet. Kapuvár a Nádasdyak Sárvár mellett a második legjelentősebb központja volt. Valaha a refor­mációban jelentős szerepet ját­szott, de a család rekatolizálása következtében itt és a város környékén alig maradt evangéli­kus. Az Eszterházyak 1750 körül szép barokk kastéllyal növelték a város fényét, híres Rába-közi múzeuma pedig az eltűnőben le­vő népviseleti gyűjteményével egyedülálló. A város Pátzay Pál szobrász hazája. CSORNA ÉS KAPUVÁR ÖLE­LÉSÉBEN van Farád. A 85-ös metszi ketté a falut. 1847-es templomában Szűcs Kálmán hir­deti az igét. Parókiáját néhány éve építette át és újjá, és kor­szerűségében vetekszik a legmo­dernebb városi lakással. Köz­igazgatásilag a község Csornához tartozik, mindössze két km-re van a^várostól. Északi határa be­levesz a Hanságba, amely ma már csak fogalom — Hány Istók meséjét is egyre kevesebben tud­ják — hiszen a mocsarat már régen lecsapolták. Itt dolgoztak ifjaink nyaranta és tették termő­vé a sok száz hektárnyi földet. Valaha messzi vidékről jártak ide Faradra szénát vásárolni az emberek, a Hanság ontotta az olcsó takarmányt, amely azon­ban a vallomások szerint elég silány volt. Példátlan szorgalom jellemzi a Kisalföld lakosságát. Egy-két „belsőségbe”, „háztájiba” be-be- kukkantottam. Éppen uborka­szüret volt, a málnát már leszál­lították. Gyűlt a ládákba a friss termés az ember szinte vágyat érzett, hogy beleharapjon. A gondosan művelt kertekben zöld­ség, fokhagyma, paradicsom, paprika és a többi olyan meny- nyiségben és minőségben terem, hogy az a pesti szemnek csoda­számba megy. Kitűnő föld, hoz­záértés, és vasakaratú szorgalom sokszorozza itt a termést. SOPRON ELŐTT, Balf szélén haladtam át, miközben érintet­tem a Széchenyiek Nagycenkiét. Balfon valaha virágzó evangéli­kus gyülekezet volt. A kitelepí­tés súlyosan érintette, ma csak 68 lelket tartanak nyilván szór­ványaival együtt. Foltin Brúnó Sopronbánfalváról pásztorolja. Itt halt meg a második világhá­ború utolsó napjaiban Szerb An­tal irodalomtörténész, szintén a fasizmus áldozataként. A balfi kénes fürdőt napjainkban szám­talan osztrák és nyugati vendég keresi fel. A község szinte ide­genforgalmából megél. Fallal kö­rülvett katolikus temploma a 17. századból, viszont gótikus szen­télye 1336-ból való. Az evangé­likus templom és papiak rendkí­vül rossz állapotban van. A pap­iakon tartanak kéthetente isten­tiszteletet. Felújításuk az anyagi lehetőségek figyelembevételével szinte lehetetlen. Sajnálatos mó­don ott éktelenkednek a község­ben. A 85-öS FŐÚTVONAL szá­momra Sopronban ért véget. Ar­ra számítottam, hogy a városban sem parkoló helyet, a vendég­lőkben pedig asztalt nem kapok, hogy megebédeljek, az üzletek­ben meg csak idegen szavakat hallok a magyar helyett. Leg­alábbis osztrák invázióról érte­sültem Budapesten. Meglepeté­semre alig volt külföldi kocsi és idegen a városban. A vendéglők is üresek voltak, lehet, hogy a vízumkényszer eltörlése nem csá­bítja már annyira szomszédain­kat. Be az is lehet, hogy a bo­rongós július riasztotta el őket. Rédey Pál Az. énekeskönyv-szerkesztők műhelyéből A hit éneke G. BjetcnegcivA---r- II m-----­3= 3 _ :~l-----F . ...Li _______ A—-J _—---1--­—\ —■—■ r—zj—1 .J :m / ’’i r__m' m r * _r---« J TV------2—--W u -» __________—1_________-1—-­Mé g csők rügy jokad a ­a- kon,2>márggúmblí léri ryül a Vút^ TT3--i----T—l--- . . ’ — _1 I _____L _J-r— i----jc —r — 1 . 1 i i i _ _L_J rs —zr.---r*­J 1 ____ A ff-*- ■ V--J—J—#--­-*—J---# ú_ f1----------•—* 1­Latja ró-nakdús ka-lászát-Járva zoldve-té-se- tt. Rejtve a fény hegyeken túl, Még csak meg se pirkadott, Ám a hit munkába lendül, Látja már az új napot. Még eső nem hullt, de Noé Ácsolt bárkája falán. Vándorként előre látta Krisztus napját Ábrahám. Mózes fölemelte botját, Még ketté se vált a víz. Hitte, a tenger medrében Útja nyílik, s célba visz. Ó a hit! Nagy bizonyosság! Látja azt, mi rejtve van. Isten ígér. Így felel rá: „Ügy van, indulok, Uram!” A Cantate Domino (1974) énekeskönyv 44. sz. svéd éneke. Fordította: Scholz László NAMÍBIA! EGYHAZAK TANÄCSA Albertus Maasdorp lelkészt, a Lutheránus Világszövetség főtit­kárhelyettesét választották meg a Namíbiái Egyházak Tanácsa főtitkárává. A tanácsnak tagja a három namíbiai evangélikus egy­ház, valamint az anglikán és a metodista egyház. A 42 éves namibiai teológus 1973 óta tölti be tisztét a Luthe­ránus Világszövetségben. Új hi­vatalát várhatóan a következő év folyamán veszi át. CHRISTOPH MEYER AZ OLASZORSZÁGI EVANGÉLIKUSOK ÚJ ESPERESE (VEZETŐJE) Kevesen tudják, hogy Olasz­országban 8 német nyelvű és 3 olasz nyelvű evangélikus gyüle­kezet van. Eddigi vezetőjük Wolfgang Enge (Triest) volt. Most új esperest választottak Chirstoph Meyer személyében. Ali VASÁRNAP IGÉJE Vilii út űz ölük életre! 1 Móz 3, 20—24 Keményen és visszavonhatatlanul hangzik Isten szava az Edénkért lakóihoz. Hogy ne nyújthassa ki kezét az élet fájára, hogy örökké ne éljen —, ezért kiűzte az Űristen az embert. Elveszett az örök élet. Nem maradt el a bűn következménye. Isten tartja szavát. Van-e eb­ben a reménytelen helyzetben valami kis reménysugár? El lehet-e jutni örök életre mégis? Ki lehet-e engesztelni Istent, aki jogosan büntetett így. mert nem hittek neki? Megannyi kérdés, melyet mai igénk vet fel és ezekre kell feleletet találnunk, hogy életünk egye­nesbe jusson, viszonyunk Istennel és embertársainkkal rendbejöjjön. Felcsillan a remény Adámban. Évának (=Élönek) nevezi feleségét, ö lesz az élők anyja. Ez a reménység, hogy miközben véges lett az élet, Isten teremtő akaratában való részvétellel, az ember Istentől parancsolt szaporodása útján az élet megy tovább. De ez nem csu­pán azt jelenti, hogy nem hal ki az emberiség, hanem azt is. hogy megvan az út az örök életre. Hiszen néhány mondattal előbb azt ígéri Isten, hogy az asszony utódai közül egy majd fejére tapos a kí­gyónak, legyőzi a bűnt és a halált és visszaszerzi az elvesztett Edentl VAN ŰT VISSZA. AZ ÖRÖK ÉLETRE! Isten ezt az ígéretét is megtartotta. Jézus az út! Aki asszonytól született, emberré lett, szol­gai formába öltözött, hogy magára vegye bűnünk terhét, elszenvedje erte a büntetést, élete odaadásával a legnagyobb szolgálatot végezze el: élete árán életet szerezzen, örök életet! Nagyot dobbanhat a szívünk, valahányszor az evangéliumot halljuk: „Ügy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta. hogy aki hisz őbenne el ne vesz- szen. hanem örök élete legyen.” (Jn 7.16) Jézus mondja meg azt. ho­gyan találjuk meg a visszavezető utat, az Atyánkkal való megbékélést, életünk Isten rendelése szerinti szolgáló formáját. „Aki hisz őbenne” — mondja az evangélium. Hit által van örök életünk, hit által van békességünk, hit által jutunk a szeretet parancsolatának betöltéséhez, embertársainknak végzendő szolgálatunkhoz. A bűnbeesés azért történt, mert az ember nem vette komolyan azt, amit Isten mondott, nem bízott szavában. A hit ennek éppen ellenke­zője kell legyen: Bízom mennyei Atyámban, számolok vele és min­dennél komolyabban veszem szavát, hiszen bebizonyította, hogy sze­ret. javamat akarja, drága árat fizetett azért, hogy visszaváltson, megváltson. „A HIT A KRISZTUSRA TEKINT" — énekeljük nagyon helyesen egyik énekünkben (350. ének 1. verse) és Jézus Krisztusban kitárul nemcsak a hazavezető út, de a másik emberhez vezető út is. Megta­nulunk belsimulni Isten akaratába, megtanuljuk, milyen jó az ‘en­gedelmesség útján járni. Felvesszük „Jézus igáját” és az ő szolgai formáját. így válunk diakonoszává felebarátunknak. A hit által hely­reáll a bűn miatt eltorzult emberségünk is. Tudjuk, mi a jó és mi a rossz —, de csak a rossznak véghezvitelére van erőnk, önzés és irigy­ség, durvaság és gyűlölködés, alkoholizmus és szenvedélyeink rabsá­ga helyébe egyetlen életprogramként az Isten szeretetéből való élet, a másoknak jót és örömet adó élet kerül Aki Jézusban hisz, az felszabadult arra, hogy nem kényszer hatá­sára, hanem teljesen önként cselekedjen minden, jót embertársai kö­zött. Mert a Jézusban való hit egész életünket mozgató, szüntelen jó­cselekvésre indító és abban megtartó erőforrás. Ezért bennünket nem is az a kérdés izgat, hogy mi a jó és mi a rossz — hanem inkább az nyugtalaníthat, hogy megtaláltam-e újra meg újra a felebaráto­mat, akin segítenem kell. Tudok-e és tudtam-e segíteni? Hogyan le­szek felebarát, eljut-e azokhoz a szolgálatom, akiket Isten rámbízott, akikkel egy hajóba került életem, akár hisznek, akár nem —, de az úton rám szorulnak és én reájuk. MEGVAN A HAZAFELÉ VEZETŐ ŰT — hit által az örök életre. De amíg hazaérünk, míg az úton vagyunk ez a hit a szolgáló élet sok apró és nagy segítő cselekedetére ösztönöz bennünket. Tóth-Szöllös Mihály Imádkozzunk! Urunk, Jézusunk! Köszönjük neked, hogy visszaszerezted az örök éle­tet, melyet bűnbeesésünkkel elvesztettünk. Te vagy az út, mely visz- sza vezet Atyánkhoz. Szentlelkedért könyörgünk, hogy támasszon bennünk hitet és azt újra meg újra erősítse bennünk, hogy el ne ve­szítsünk Téged, el ne tévesszük az utat és mindenkor buzgón szolgál­junk embertársaink, teremtett világod javán és előmenetelén. Add, hogy az örök életre vezető utat szavunkkal és életünkkel tudjuk mutat­ni a velünk vándorlóknak. Hallgass meg minket Urunk Jézus! Ámen. — Szentháromság után a 7. vasárnapon az oltárterílő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol­tárt igéje: Mk 8, 1—9; az ige­hirdetés alapigéje: 1 Móz 3, 20 —24. — KERTA. Síkos Lajos, a Veszprémi Egyházmegye espere­se június 24-én istentiszteleti szolgálatot végzett Kertén és a V eszprémgalsai társgyülekezet­ben. Ez alkalommal adta át az átmenetileg megüresedett lelké- szi állás betöltéséig a szolgála­tokat a szomszédos gyülekezetek lelkészeinek. — BAKON YTAMÄSI. A Ba­konyszentlászlóval társult gyüle­kezet Szabó Vilmos volt kerta- veszprémgalsai segédlelkészt egy­hangúlag lelkészévé választotta. Beiktatása július 22-én volt Ba- konytamásiban. — SZÜLETÉS, ifj Dubovay Géza üzemmérnöknek és felesé­gének, Máté Hajnalkának június 24-én első gyermekük született. Neve: ANGELIKA. — HALÁLOZÁS. Kovács Ist­ván, lapunk hűséges olvasója, a pápai gyülekezet több évtize­den át hűséges presbitere, majd számvevőszéki elnöke, 66 éves korában elhunyt. „Ama nemes harcot megharccltam... a hitet megtartottam...” — Svendor Zsigmond pápai presbiter, korábban zalaistvándi gyülekezeti tag és iratterjesztő 69 éves korában súlyos szenve­dések után elpihent. „Ha elfo­gyatkozik is testem és szívem, szivemnek kősziklája Te vagy óh Isten, mindörökké!” Mindkét elhunyt ravatalánál Síkos Lajos pápai lelkész, espe­res hirdette a vigasztalás evan­géliumát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom