Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-22 / 29. szám

Az Országos Könyvtár közleménye Az Evangélikus Országos Könyvtár értesíti kedves Olva­sóit, hogy szokásos nyári szüne­tét augusztus 1-31 közt tartja. Kérjük, hogy raktárellenőrző munkánkat segítsék a június 1- nél korábban kikölcsönzött köny­vek (lehetőleg postán, ajánlva) visszaküldésével. (Bp, Üllői út 24. 1. em. 1085) Tízezer tagot számlált a szer­vezőgárda. Megjelent a Német Szövetségi Köztársaság közéleté­nél? sok ismert személyisége, köz­tük Walter Scheel szövetségi el­nök és Helmut Schmidt szövet­ségi kancellár is. Vannak az életben pillanatok, amelyek mindvégig velünk ma­radnak. Vannak emberek, akik mellett elmegyünk és nem is sejt­jük, hogy ha megszólalnának, olyasmiről tudnának nekünk be­szélni, amire legmerészebb ál­mainkban sem gondolunk. Van­nak pillanatok, amelyeknek a szépsége annyira megfog, hogy a boldogság örömét hozza el ne­künk. Ilyen boldogságot adó pil­lanattal ajándékozott meg engem ez a vasárnap délelőtt. — Vasárnap lesz hetven éve annak, hogy konfirmálkodtam — mondta szeretett Zoltán bácsink —, megkérhetném, hogy velem együtt vegyen úrvacsorát? — Boldogan! — válaszoltam készséggel, de akkor még nem sejtettem, mennyi öröm fakad eb­ből az ígéretből. Olyan volt ez az alkalom, mint­ha visszafordult volna az idő, hogy még egyszer elvigyen engem a soproni evangélikus templom­ba. fehér ruhába öltöztessen és megint érezzem annak a nagy pillanatnak a Csodáját, amikor először járulhattam az Űr aszta­lához. Egész héten bennem volt az iz­Istentisztcleti rend Budapesten, 1979. július 22-én Deák tér de. 9. (úrv.) Rafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Ká­roly. du. 7. Hafenscher Károly. Faser de. 11. Muntag Andorné du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sán­dor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (urv.) Rákos­falva de. 3. Gyarmat u. 14. de. féd 10 Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Komjáthy Lajos. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Komjáthy Lajos. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bony- nyai Sándor. Kispest-Wekerletelep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospaloia-Máv telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos- palota-Nagy templom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karrier Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ko­sa Pál. Rákosliget de. 10. .Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Gálát György, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. ß. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 10. Missura Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 3. id. Harmati Béla. Pesthidegkút de. fél 11. id. Harmati Béla. Modori út 6. de. IQ. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11 (úrv.) Bencze Imre. du. t>. Bencze Imre. Né­metvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Nyirő József. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. II. Rozsé István. Budaörs du. 3. Ro­zsé István. Törökbálint du. fél 5. Ro­zsé István. Csillaghegy de. fé! 10.. Ka­posvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Le­hel László. Istentiszteletek a Dunakanyarban Budakalász — Lenfonó a hó első és harmadik vasárnapján de. fél 3., a re­formátus templomiján. — Pomáz min­den vasárnap de. 9.. a református gyülekezeti teremben. — Szentendre minden vasárnap de. iá., az evangé­likus templomban (Bükkös part 2.). — Leányfalu a hó első vasárnapján du. 5.. a református szeretetotthon­ban. — Dunabogdány a hó harmadik vasárnapján du. a. (Petőfi ut 3.). — Visegrád a hó harmadik vasárnapján du. 4. a református templomban. — Vác minden vasárnap fél 10., az evan­gélikus templomban (Eötvös u. 1.). — Esztergom minden vasárnap de. 10.. az evavngellkus templomiján (Zalka M. u. 32.). — TEMPLOMTORNYOK, templom­ablakok, villámhárítók stb. állványo­zás nélküli takarítását. tisztítását, karbantartását vállalja kisiparos: Kul­csár László. Budapest 1135 Reitter F. u. 12/b. — T.: 407-052. — ELADÓ PILIS SZEJVTIVANON haláleset mialt olcsón gyönyörű fek­vésű 260 négyzetméteres telek. Ne­gyedóra Budapesttől. Autóbusz, pár percnyire. .,Víz és villany” jeligére a kiadóba. — KEFES BIBLIA, LUTHER ÉLE­TE, EVANGÉLIKUS TEMPLOMOK — sok képpel és egyéb régi könyvek el­adók. Listát küldök. Kérem jelezni milyen legyen. Juhász István, Ocsa 2364 Pf. 20. — 50 ÉVES MOZGÁSSÉRÜLT fele­ségem mellé gondozónál keresek, nyugdíjas, egyedülálló nő személye­ben. Lakás megoldható. Részleteket személyesen. Válasz leveleit a kiadóba „Megértés” jeligére. — TEMPLOMTATAROZ A SOK AT vállalunk rövid kivitelezési határidő­vel. Győré — Mészáros kőműves kis­iparosok. Nagydorog 7044. galmas várakozás. Azon is törtem a fejemet, mivel lephetném meg kedves meghívómat. De bárhogy törtem a fejem, nem tudtam job­bat kitalálni egy kis keresztnél, amelyet saját kézzel írt köszön­tőmbe csomagoltam. Elérkezett a vasárnap. Fehér virág az oltáron, fehér a terítő is. Micsoda véletlen! Vagy talán mégsem? A prédikációt fokozott figyelemmel hallgattam, egészebb szívvel énekeltem, a díszek ara­nya jobban fénylett. a Megfeszí­tett élesebben látszott a keresz­ten. Az istentisztelet befejeződött. A templom lassan kiürült. Csak mi voltunk hárman. A 84 éves konfirmandus, a lelkész és jóma­gam. Az első padokba húzódtunk, hogy jobban felkészüljünk az el­következendő percek mondaniva­lójához. ,. . Ilyenkor vakáció előtt, az is­kolások számot adnak tudásukról, a végzett munkájukról. Amikor „De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákob, a te formálód, Izrael: Ne félj. mert megváltot­talak, nevében szólítottalak, enyém vagy!’ (Ézs 43, 1) VASÁRNAP. — „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Mt 18, 20 — 1 Kir 8, 29 — Mt 28, 16—20 — Zsolt 28). Jézus nemcsak a nagy tömegeket befo­gadó katedrállsokban van jelen, hanem ott van a kicsiny templo­mokban, a szórványban élő hí­vek családi otthonaiban, ahol néhányan összejönnek, hogy a Jézus nevében imádják az Atyát, hallgassák evangéliumát és élje­nek a szentségekkel. „Itt az Is­ten köztünk, Hőn imádva, félve, Jertek, járuljunk elébe” (750 ének 1. vers). HÉTFŐ. — „Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Ür eljöveteléig” (Jak 5, 7 — Jer 31, 9 — Tit 3, 3—8a — Mt 6. 24—34). Az élet minden területén a , ió megvalósítására kell töreked­nünk. A bűn miatt azonban lesz­nek megoldatlan kérdések, lesz­nek olyan embertársaink, akik „sírva jönnek” az életúton. Azon­ban Jézus is jön, mert megígér­te, hogy újra eljön hozzánk. Megérkezésekor igazságot szol­gáltat. Benne minden elrendező­dik. Akik bizonyosak ebben, azok türelemmel végzik munká­jukat., viselik a terheket, és türe­lemmel váriák az ígéret betelje­sedését. „Tűrd kereszted mind­halálig .Legyen példád Jézusod” (461. ének 1 vers). KEDD. — „Én nyomorult em­ber! Ki szabadit meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Is­tennek, a mi Urunk Jézus Krisz­tus által!” (Róm 7, 24 — Zsolt 39, 6 — 1 Kór 6, 9—11 — Mt 7, 1—6). Bűneink miatt elveszett és megítélt emberek vagyunk. Ez a felismerés olyan döbbenetes, mint amikor a hajótörött rájön arra, hogy alatta a nagy mélység, kö­rötte a végtelen óceán, s közelé­ben senki sincs, aki segítsen. Ne­künk azonban van segítőnk: Jézus, aki magára vette ítéle­tünket. Ezért áldjuk mi is bűn- bocsánatot nyert szívünk hálájá­val. „Szabadíts ki ez ínségből. Ments ki e halál testéből” (333. ének 2. vers). SZERDA. — „Erre megkérdez­te tőlük .Jézus: Hát ti kinek mondotok engem?” (Mt 16. 15 — Ézs 33, 22 — Gál 3, 26—29 — Mt 7, 7—11). Jézus kérdésére ne­künk is előbb vagy utóbb vála­szolnunk kell. Jézus ma nem szép szavakba foglalt választ vár tőlünk, hanem életfolytatá­sunk bizonyságtételét arról, hogy Jézus a mi Urunk, aki szolgála­tával megszabadított a bűn ha­talmából a szeretett cselekedete­ire és az örök élet bizonyságára. „Ö életnek adója, Szívek vigasz­talója, Lelkűnknek világosítója’’ (726. ének 12. vers). 70 év után az első konfirmáció emlékével szívünkben odaállunk az oltár elé, mi is számot adunk: megtartottuk-e mindazt, amit ak­kor fogadtunk. Hitet, hűséget, megbocsátást. Erről szólnak a lel­kész bevezető szavai. Mint egy­kor régen, megint felhangzik a kérdés: — Bánod-e, vallod-e, megbo- csátasz-e, hiszed-e? És a nagy, fehér falak csendjé­ben, szemben a kereszttel, egy élet örömével, terhével, évek sú­lyával terhelten, felemelt fővel hangzik a vallom, bánom, megbo­csátok és a hiszem. Magam is mondom boldog örömben, mint ennek a csodála­tos pillanatnak boldog tanúja. — Hiszem! — Legyen nektek a ti hitetek szerint — hangzik a válasz. Könnyek fátyolán át nézem immár egész közelről a keresztet és előtte ezüst serlegben a mi Urunk a Jézus Krisztusnak szent CSÜTÖRTÖK. — „Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.” (Mt 6, 8 — Zsolt 89. 27 — Ml: 10, 13—16 — Mt 7. 12—20). Isten édes Atyánk, aki rajtunk tartja szemét, tudja mi hiányzik éle­tünkből. Ez azonban nem teszi feleslegessé az imádságot. Az imádságban adjuk bizonyságát annak, hogy mi is Atyánknak tartjuk Istent, akihez bizalom­mal fordulunk, mert megértettük igéjét, amelyre imádságunkban válaszolunk. „Minden nap meg­újul rajtam, Jó Atyám, szerete­ted” (7. ének. 7. vers). PÉNTEK. — „Teljes örömnek tartsátok, amikor különféle kí­sértésbe estek, tudván, hogy hi­tetek próbája állhatatosságot eredményez” (Jak 1. 2—3 — Ézs 60, 10 — Mt 3, 13—17 — Mt 7, 21—29). A kísértésnek senki sem örül. Ha azonban arra gondo­lunk, hogy Isten a hitünket te­szi ez által próbára, akkor öröm­mel fogadhatjuk még a szenve­déssel járó próbatételt is. Ez is Isten irántuk való szeretettét mutatja, mert azt akarja, hogy teherbíró, edzett legyen a hitünk és .állhatatos a reménységünk. ..Szenvedés a hit próbája, Hogy megtisztulj az aialt” (461. ének 3. vers). SZOMBAT. — „Jézus azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni!” (Mt 14. 16 — Zsolt 104, 27—28 — Jel 3, 1—6 — Róm 1,1—7). Az emberiség jelentős ré­sze éhezik, illetve rosszul táplált. Ma tehát különösen is hangsú­lyos Jézusnak ez a felszólítása. Nem elég tehát az, ha csak lel­ki táplálékot nyújtunk az embe­reknek. A télek és a test táplá­lását nem lehet elválasztani egy­mástól. Jézus is együtt gyakm rolta .a kettőt , a nagy ken.yércso- tíában. A keresztyéneknek is mindent meg kell tenniük azért, hogy a földön ne legyenek pa­zarlók és ne legyenek éhezők. „El ne vonjuk soha másoktól Segélyt adó testvérkezünk” (448, ének 2. vers). Pintér János EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evaneélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő Bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség es kiadóhivatal; 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: S16—20 412—VTI1 Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 23211 ISSN 0133—1302 79.1896 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató vérét, amely míérettünk is kion- tatott. És arra a sok-sok kegye­lemre gondolok, amelyben részem volt, és erre a mostanira is, hogy itt térdelhetek emellett az „örök ifjú konfirmandus” mellett, aki hetven év távlatában is annyi alázattal, de rendíthetetlen hittel járul az Úr asztalához, mint va­laha réges-régen. amikor még kisdiák volt, és először érintette meg a mondat „ezt cselekedjétek, valahányszor isszátok az én em­lékezetemre”. Hetven év óta így cselekszik. .. . Viselvén bűneinket, megvál­tottál minket — hangzik az ének, Fejünket mélyebbre hajtjuk, hogy bűneink terhét Más vállalta. Imádkozunk. Aztán boldogan, megkönnyebbült lélekkel állunk fel. Az ének hangja az ajtóig kí­sér ... én Öt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet. Verőfényes vasárnap reggel ve­zet bennünket lefelé a templom- lépcsőn. — Viszontlátásra! — búcsú­zunk. És szavak nélkül is tudjuk, hogy a jövő héten ugyanitt, ugyanebben az időben, ugyaneb­ben a templomban találkozunk. Jelek — jelképek — emlékek Három nemzedék és ami utána következik... Talán senki sem tett meg nagyobb és küzdelmesebb utat igaz meg­győződése kialakítására századunk első felének vezető magyar gon­dolkodói közül, mint a neves történettudós, Szekfű Gyula. Életmű­vének első szakaszában írta azt a már megjelenésekor is sok vitát és ellentmondást kiváltott könyvét, amelynek címét odaírtam ennek a megfigyelésemnek az élére. Amit itt leírok, egészen hétköznapi jelenség. Nincs sok köze a tör­ténettud okmányhoz. Hacsak az nem, hogy jelenkorunk történetének egyik jelenségére figyelmeztet. A Balatoniéi vidéken történt. Veszprém megye délnyugati részén. Azon a tájon, 30—40 kilométerre a víztől, ahová, félő, hogy hamaro­san eljut — ha nagyon nem vigyázunk — a tájat, embert, termé­szetet 'egyaránt zajossá-szennyessé csúfító balatoni „kúltura”. Azon a tájon, ahol e szó: Pannónia — még ma is kifejez valamit a táj sajátos saépségéből. Ahol még van jó ize a víznek és a levegő­nek is. Ahol a falvak már nevük jó ízével is történelemről és egy­háztörténetemről mesélnek. Ahol még nem sok a szépség, régi pa­rasztház helyébe épített palás-kontyosat, minél-ízléstelenebb-annál- tírágább kerítéssel pöííeszlkedöt a kivagyiság, az, hogy azért is meg­mutatom, hogy puccosabb le&z az én házam, mint a szomszédé, meg a sógoré . . . Az egyik falu határában hárman kapálták a szőlőt. Nehéz munka ez nagyon arrafelé, mert meredek a hegy és csupa kő, főleg a felső végén, ahol az erdő kezdődik. Három férfi. A legfelső részen egy öregember küszködött a munkával, valamivel lejjebb egy középkorú dolgozott, lenn a hegy lábánál, a laposon, ahol a legkönnyebb a munka, egy farmeres fiatalember ütögette nagy unottan a kapát a földbe. Sok öreggel van dolgom és gyakorlatból, s némileg elméletből is eléggé jól ismerem az öregkor lelki világát.Tudom, vannak idős em­berek, férfiak Is, asszonyok is, akik csali azért vállalják, ha kell, ha nem, a feladatok nehezét, hoigy bizonyítsák másoknak, s ha lehet, maguknak' is: bírják még jól a munkát. Még azt is tudom, hogy csak ők tudjak a munka nehezét jól elvégezni — gondolják sokan és sokszor tévesen az idősebbek közül. Lehet, hogy ez vagy amaz a tévedés adta a kapát annak az isme­retlen' öregembernek a kezébe. Mégis, kocsim bár messze járt, élesen állt előttem a képcsőkéig még a három kapásról. Mégis, hogy hosszú hónapok suhantak el azóta a kép jelképpé tágult, üzenetétől nehéz elszakadnom. Mert nem úgy van-e, hogy mai életünk szőlőhegyén sokfelé időseb­bek kapálják a nehezét? Nem úgy van-e, hogy sokfelé őket találjuk ott, ahöl fokozott megbízhatóság, felelősséggel párosult kötelesség- tudás kívántatik? Olyan idősebbeket, akik, míg fiatalok voltak, akikor is a hegy ne­hezét kapálták, mert oda parancsolta őket a tisztesség és a muszáj is, merthogy akkoriban örülhetett a fiatal is, ha bármiféle kapanyelet kézbe foghatott. És a hegy lábánál piszrnorászó fiatalok közül hányán indulnak majd készséggel föl a kövesbe, ha majd az öregek kezéből sorra kihull a munka? Ki vállalja majd a nemszeretem helyeket7 Ki végzi el a hálátlap feladatokat? Tudom, hogy kétes értékű minden általánosítás. Tudom, hogy túl sötét képet rajzoltam. Bárcsak ne volna igazam. Bárcsak az volna a természetes, hogy mai feladataink szőlőhegyén a legnehe­zebb helyeken mindenütt fiatalok s a legkönnyebbeken mindenütt öregek állnának. Ha így lesz, de csak akkor, szép jövendőt írhatunk a címbeli talá­nyos három pont után. Schreiner Vilmos COGGAN ÉRSEK NYUGALOMBA VONUL Röviddel magyarországi útja után június 5-én Donald Coggan, Canterbury érseke bejelentette, hogy januárban megválik a 65 milliós anglikán közösség prímá- si tisztétől. Az érsek idén tölti Gyarmaihy Irén: Viszontlátásra Nürnbergben (NSZK) tartották meg a német protestánsok nagy seregszemléjét, a 18. Egyházi Na­pokat, 1979. június 13. és 17. kö­zött. 1951 óta egyetlen alkalom­mal sem volt ennyi résztvevő, mint idén. Úgy számolják, hogy 72 000 állandó részvevője volt a rendezvénysorozatnak. A nem ál­landó részvevőkkel együtt száz­ezer emberrel számolnak a be­számolók. A megnyitót 20 különböző he­lyen — evangélikus és katolikus templomokban, kiállítási csar­nokokban és a szabad ég alatt — megtartott istentisztelet jelen­tette. A különböző összejövetelek, találkozások, előadások, viták és istentiszteletek kereken 1000 al­kalmát 196 oldalas füzet ismer­tette. Az egyházi napok témája ez volt: „Reménységre hívattunk". Feltűnt, hogy a részvevők fele 25 éven aluli, a második legna­gyobb csoport a 35—45 éveseké volt. ______ EG YHÁZI NAPOK 1979. be 70. évét, és elődje is ekkor vo­nult nyugalomba. Br. Donald Coggan 1974-ben 'lett Canterbury érseke és az anglikán egyház prímása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom