Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-15 / 28. szám

f

Mindennapi kérdések

Jóléti társadalomban élünk?

Igazában pontot kellene tenni e néhány szavas cím után. Jóléti társadalomban élünk. Olyan társadalomban, mely célul tűzte ki. hogy biztosítja minden tagja számára az emberi élethez szükséges anyagi javakat. Nem véletlen, hogy éppen a gazdasági kérdések szinte állandóan előtérben vannak, Inert a szükséges anyagiak előteremtése nem Ids feladat, és azért is, mert nem létminimumot akarunk biztosítani, hanem jólétet.

MÉGIS JOGOS A KÉRDÉS: Jóléti társadalomban élünk? Mert ugyan hazánk lakossága összehasonlíthatatlanul jobb anyagi körülmények között él, mint korábban, de a „mindenkinek” elérése útján vannak még feladatok: még mindig súlyosabb terhet viselnek a sok- gyermekes családok, még mindig nagyon sok új lakásra lenne szükség, még mindig vannak idős emberek, akik szűkös körülmények között élnek.

A kérdőjel azért is jogos, mert az anyagi jólét nálunk nem az egyetlen előtérben álló társadalmi cél. Az anyagi javak előteremtése. a fogyasztás lehetősége szükséges ugyan az emberi létfenntartáshoz és az élet kulturáltabbá és kényelmesebbé tételéhez, de egymagákban ezek sem boldogságot, sem igazán emberi életet nem biztosítanak. legfeljebb műszaki-technikai feltételeit nyújtják. Éppen ez az egyik pont, melyben John Kenneth Galbraith amerikai közgazdász a kapitalizmus fogyasztói társadalmát bírálja: az állam ott buzgón teljesiti feladatait az ipar, a hadiipar szükségleteivel kapcsolatban, pedig arra lenne szükség, hogy az állam legyen a szépség szószólója, nem pedig a gazdasági célok engedelmes szolgája.

A SZOCIALISTA TÁRSADALOM CÉLJAI KÖZÖTT nemcsak a gazdaság felépítése, az anyagiak előteremtése szerepel, hanem a kulturális értékek megőrzése és közkinccsé tétele, a közösségi embertípus megteremtése, az emberi kapcsolatok humanizálása, a gyermekek. nők és idősek védelme, a hátrányos helyzetben levők lemaradásának felszámolása, az egészség védelme, a természeti kincsek és táji szépségek védelme, és ezekhez hasonlók. Mindezek olyan elvek' és célok, melyek megvalósításáért keresztyéneknek is szabad, sőt kell is fáradozniuk, mert a gyakorlati megvalósítás embereken, a társadalmon, nemhivőkön és hivőkön múlik. Embereknek, nekünk kell a konkrét célokat megfogalmaznunk, a szükséges lépéseket meghatároznunk és azután meg is tennünk.

A gazdasági lehetőségeken túlmenően sok tekintetben akadályozó tényező maga az ember, pontosabban bizpnyos emberi magatartás. Ha csak azért gyűjtenek és vásárolnak egyesek, mert „olyan nekünk is kell, hogy legyen” —, ha csak azonos anyagi helyzetben, azonos fogyasztási szinten, hasonló körülmények között élővel, csak gépkocsival vagy csak hasonló kategóriájú gépkocsival rendelkezőkkel hajlandók egyesek ismerkedni, barátkozni és kapcsolatot tartani, — ha bizonyos javak megszerzését és birtoklását tekintik egyesek a siker szimbólumának —, akkor ezek a bőség problémái ugyan, de mégsem az anyagiakkal van baj, hanem az ember a nagy kérdés és nagy feladat.

HA VALAKI ABBAN LÁTJA CSAK ÖNMAGA ÉRTÉKÉT TÜKRÖZŐDNI, amit megszerezni képes, ha valaki egyéni haszna vagy kára szerint viszonyul a világ realitásaihoz, akkor — közhasználatú kifejezéssel' élve —, kispolgári magatartást tanúsít. Az a Pál apostol, aki leveleiben olyan merészen használta kora filozófiai gondolkodásának fogalmait — és minden bizonnyal erre bátorította környezetét is —, ha ma, mai keresztyénekhez írná leveleit, aligha riadna vissza ennek a kifejezésnek a használatától. Hiszen a keresztyén élet pontosan ellentéte a kispolgári magatartásnak. Krisztus megváltását hirdetve az akkori egész világon Pál apostol arra buzdított, hogy a munkában a megélhetés forrásán kívül a másik embernek való szolgálat és segítés lehetőségét lássuk. Jézus példáját szem előtt tartva intett, hogy meg ne feledkezzünk a legkisebbekről. S ami másoknak adhatunk, az nemcsak kenyér, hanem szó is, tett is. Jézus kereszthalála pedig nem egyszerűen erkölcsi normák'betartására, nem is egyszerűen csak szeretetre, hanem üyen szeretetre, áldozatot hozó szeretetre hív.

De vajon a bűnbocsánat nem teljesen „egyéni tulajdon”? A bűn is az. hogy nem Istent és a felebarátot, hanem önmagamat szerettem mindennél jobban. A bűnbocsánatban pedig éppen ezen a vonalon kapok újrakezdésre lehetőséget.

JÓLÉTI TÁRSADALOMBAN ÉLÜNK? Amikor kérdőjelet írunk, nem az anyagi javaikat kérdőjelezzük meg és nem a jólétet vetjük el, hanem a többi emberi szükséglet és tényező szerepét, és a gondolkodó-érző embert, az emberi közösséget hangsúlyozzuk. Hisszük és valljuk, hogy Isten szava is — akár fedd, akár vigasztal —, hozzátartozik az emberi „jól-léthez”, és éppen ezért nagyon hosszú az az út, melyen együtt tudunk és akarunk járni, dolgozni, fáradozni más jóakarata emberekkel az emberibb világért.

Keuss András

EGYHÁZTÖRTENETI SZAKCSOPORT

A Teológiai' Akadémia egyháztörténeti tanszékének irányítása alatt működő Egyháztörténeti - és Egyháznéprajzi Szakcsoport egy korábbi — a Békés megyei Gerendáson tart ott - m u n ka ülésén úgy határozott, hogy budapesti ülései mellett időnként egy-esv egyháztörténeti érdekességű helységben is összejön. Az ilyen együttlétek célja az, hogy a Szakcsoport tagjai az elméleti munka meilett mintegy „gyakorlatot” végezzenek. és helyszíni tapasztalatokat szerezzenek.

így került sor az egykori neves artikuláris gyülekezetben, Ne- meskéren való két napos együit- létre. Tanácskozási helyül a gyülekezet egykori lelkészének, Novák Eleknek özvegye szívélyes vendégszeretetével a parókia egyik szobáját bocsátotta rendelkezésére. A megjelentek megtekintették a műemlék templomot és az egyháztörténeti kiállítást.

A bevezető áhitat után dr. Barcza Béla „Aktuális problémák hazai egyháztörténetünk múltjából” címmel egyházunknak a kivándorláshoz, az agrárszocialista mozgalmakhoz, a munkássághoz, és az értelmiséghez fűződő múltbeli kapcsolatairól és azok tanulságairól tartott sok hozzászólást kiváltó előadást. Bencze Imre a Pest megyei Ócsa község szórvány evangélikusainak 18. századi laikus lelkigondozójáról, Dedinszky (Zsuffa) Józsefről szólt levéltári feltárásai alapján. Fabiny Tibor bécsi levéltári kutatásai eredményeiről és uppsalai vendéglő-adásainak tapasztalatairól, Magassy Sándor a gyülekezetek történeti névtárának készülő anyagát ismertette, majd ..a reformáció és a művészetek” témáról hozott referátumot.

Lackner Aladár a szekszárdi néprajzi kiállításról, Huley Alfréd pedig a Békés és Bács-Kiskun megyei evangélikus temetők neves személyei hek és fej f áinak a felméréséről számolt be.

A Szakcsoport felkérésére a nemeskéri gyülekezetei gondozó

id. Foltin ’Brúnó lelkész bemutatta Nemeskér gyülekezetének, templomainak és a tavaly megnyílt hely- és egyháztörténeti kiállításnak színes diapozitivjait.

Útközben jegyeztem

A Zempléni-hegység alatt

Kicsit rendbontó ez a jegyzet. Riportot is kell pótolnia azzal a látogatással kapcsolatban, amelyet D. dr. Ottlyk Ernő az Északi Egyházkerület püspöke tett a közelmúltban a Zempléni-hegység alatt meghúzódó kis gyülekezeteinkben: Tállyán, Monokon és Sátoraljaújhelyen. Az esemény nem volt kiemelkedően ünnepi, célja a tájékozódás, felmérés, megoldáskeresés e területeken élő evangélikus hittestvéreink lelkigondozása folyamatossága biztosítása érdekében. Hiszen mint az ország szinte egész területén, a felszabadulás óta itt is jelentős változáson mentek keresztül falvaink és városaink,

amit e cikk keretében legfeljebb jelezni, de leírni semmiképpen sem tudnék minőségi és mennyiségi nagyságrendjük miatt.

A kérdések is, amelyekhez a látogatás kapcsolódott nagyobbrészt ezekkel vannak összefüggésben, de kiegészülnek épületeink fenntartásának gondjaival éppen úgy, mint a rendellenesünkre álló munkaerő jobb fel- használásával.

Mégis érdemesnek éreztem, legalábbis jegyzetet írni erről az útról. Nemcsak azért, mert valami visszatükröződhet benne a fent említett gyülekezeteket érintő időszerű kérdéseket illetően, hanem azért is mert hazánknak szép, jellegzetes és értékes tájegysége a Zempléni-hegység és környéke.

Hegyalja

így is emlegetjük azt a területet, amely magában .foglalja említett gyülekezeteinket. Ha ezt a szót halljuk, elsőnek Tokaj jut eszünkbe, hiszen a városkáról nevet kapott, évszázadok óta világszerte ismert, kitűnő zamatú bor abból a szőlőből készül, amely itt érlelődik, a hegység délre néző, napsütötte oldalán. E hírnév megtartásáért a korszerű technológiák alkalmazása közben sokat fáradoznak a szakemberek. S foglalkoztatják a termeléssel kapcsolatos kérdések itt élő hittestvéreink egy jelentős részét, is munkájuk és megélhetőségük

r

zefüggésében, mint ahogy szó esett erről vendéglátóink asztalánál, ízlelgetve a múlt évi termést.

Itt v$n a közelben Szerencs is, amely alig marad el ismertség tekintetében Tokajnál. Technikájával és termelésével folyamatosan fejlődő cukor- és csokoládégyára termékei még tengeren túlra is eljutnak.

Ügy gondolom hogy a hazánk gazdasági és társadalmi mozgását figyelő olvasó nem lepődik meg, ha most még két város nevét említem hegyaljai összefüggésben.

Az első Miskolc. Hazánknak ez a főváros mellett a legnagyobb, robbanásszerű fejlődésben ma is benne élő városa természetes vonzásában tartja Észak- kelel-Magyarország területét, így Hegyalja városkáit és falvait is.

Miskolcnak is, de az előbb említett helységeknek is vannak olyan utcái, lakónegyedei, amelyeket úgy emlegetnek az itt lakók, hogy „monoki”, „tállyai” stb. utca, jelezve, hogy ezekben, az utóbbi évtizedekben felépült utcasorokban és háztömbökben olyanok élnek, akik talán még néhány évvel ezelőtt is, talán egészen más munkakörben és életkörülmények között itt éltek ezekben a kis városkákban és falvakban. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ipara mellett, kulturális, oktatási, tudományos centrumaival is igen jelentős vonzást gyakorol ez a város környezetére.

Ebben az összefüggésben kell megemlítenem a másik várost, Sárospatakot is, amely kollégiumával, tanítóképzőjével, számtalan szép. gyönyörűen restaurált és rekonstruált műemlékével mintha ma reneszánszát élné.

Rákóczi — Kossuth

íme egy másik ok, ami miatt lehetetlen nem jegyzetelni ezen az úton és amely egyúttal sajátos feladatokat is jelent számunkra itt élő gyülekezeteinkkel és egyházi épületeinkkel kapcsolatban. Ha itt jár az ember, lépten-nyomon szembetalálja magát hazánk e két nagy történelmi személyisége élete, szolgálata emlékéivel, nyomaival. Csak ismereteink felidézésére: Monokon a szép, bensőséges kis evangélikus templommal szemben Kossuth Lajos szülőháza vonzza évente a hazai és külföldi túristák sokaságát érdekfeszítő, állandóan nyitott ajtaiú múzeumának anyagával. Tállyai templomunkban, ahol pedig megkeresztelték népünk nagy fiát, ritkán fogy el az emlékére letett friss virág. S nem kell innen messze gyalogolnunk, hogy szembetaláljuk magunkat a XVI. századi öreg Rákóci-kú riával. Sáto raljaúj helyen az evangélikus gyülekezet is birtokolja a pályakezdő, megyei és városi ügyész Kossuth munkássága emlékét.

Ízelítőül és jelzésül szánt jegyzeteimet azzal zárom, amire útközben is többször gondoltam, hogy hazánknak ez az északkeletre felnyúló csücske úgy a hazai turisztika, mint akár saját egyházi történetünk szempontjából még bőven tartogat kihasználható és ígéretes lehetőséget.

Mezősi György

Kossuth-szobor Monokon

Örömmel vettük kezünkbe

a DIAKÓNIA első számát

KEZEMBEN A DIAKÓNIA ELSŐ SZÁMA, szinte még „meleg”, olyan fris rajta a nyomdafestek. „Evangélikus szemle”, ez áil a címlapján; új lapunk, amely — időszakosan — egyházunk alapállásából szól hozzá az egyházi, politikai, társadalmi, kulturális, és az egész emberiséget érintő kérdésekhez. Hiányt pótlónak érzem e folyóiratunk megjelenését, hiszen épp azokat a kérdéseket fogja — remélem — átölelni, amelyekben nagyon is tanácsolásra, ismereteink korszerű bővítésére rászorulunk. És ez nemcsak a személyes vélefné- nyem, de azok hangja is, akik már ezt az első számot megkapták és haszonnal kezdték a lapjait forgatni. Nagyképűség lenne arról írni, hogy már ki is olvasták volna,, hiszen a közel száz oldalas igen tartalmas — és sokszor ■ elgondolkoztató anyagok, cikkek — gyűjteménye nem a regényolvasások folyatna tos köny- nyedségét igényli, de sokkal inkább a vissza-vissza térést egy- egy témához, kinek-kinek ízlése, érdeklődési köre szerint.

Tartalmát nem elemzem, mert arra nincs helyünk (lásd egyébként lapunk április 29-i számának 1. old. a cikket), összefüggésben csak annyit az egészről, hogy nagv érdeklődést és visszhangot váltott ki nemcsak híveink, de mások — a kultúrát,

ismeretterjesztést, objektív meglátást igénylők — körében is.

A LAPNAK SZINTE „ARS POÉTIKÁJA” LEHET a másik, oldalon közölt, a folyóirat címlapján levő emblémára utaló, annak hármas szimbolikus jelentését ismertető sorai, rövidítva így:

— a IV. századból származó 1933-ban Űjdombóváron felszínre került, a szekszárdi múzeumban őrzött Krisztus-monogram jelképezi a lutheri keresztyén- ség összefüggését az egyház első századaival.

— lelőhelye emlékeztet a magyar földre, ahol a népünk körében szolgálunk,

— a két görög betű pedig életünk középpontjába a ma is élő Krisztust állítja elénk.

ÁLLJON ITT NÉHÁNY GYÜLEKEZETI VÉLEMÉNY:

— „Örömmel vettük kezünkbe az első számot”

— ..Bízunk benne, hogy a továbbiak is ugyanilyen örömöt fognak okozni mondanivalóikkal, a mához szóló tartalmukkal”

•— „Köszönjük új lapunkat, sokan gazdagodtunk belőle; többször visszatérek egy-egy cikkre”

— „Tartalmas, sokat tanultam belőle”

— „Elmosódott ismereteim felújítására leltem benne”

— „Megerősít a szolgálatomban”

— „Különösen az indító írás tetszett «-Díakónia«”

— „Jó nemcsak érezni, de tudni is, hogy a világon sokan — mintegy 70 milliós evangelikus- ság — él és gondolkodik egy szívvel, azonos hittel”

és folytatni lehetne a vélemények sorát, amelyek összegezése a köszönet és megelégedés reális hangja.

Illesse köszönet a tárgyak szerint eihívott cikkírókat, a szerkesztés és kiadás munkájában sokat fáradozókat és külön köszönet Államunknak a megadott lehetőségért, hogy új lapunk elindulhatott a szolgálat útján. Hisszük jó szolgálatot tölt be gyülekezeteink, népünk javára.

AZ ELSŐ SZÁM, AMELY — ÁLLAMUNK FIGYELMÉBŐL — külön mintegy 30 százalék többletpéldányban jelenhetett meg, már gazdára talált. Melegen ajánljuk mindazoknak, akiket egyházunjs történelmi' múltja, alkotó jelene, egyre határozottabb formában kibontakozó jövője, elkötelező tervei érdekelnek. Ezek — tudjuk — sokaknak szívügyük, ezért szeretettel javasoljuk a lelkészeknek, adják közkézre az érdelődőknek a példányokat, hadd olvassák azokat „készre". Mert ez lenne a legnagyobb dicsérete az első számnak!

Odor István

I

J