Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-06-24 / 25. szám

Gondolatok tanévzáráskor A VÁRATLANUL JÖTT KÁNIKULÁBAN A PEDAGÓGUSOK ÉS A TANULÓ IFJŰSAG a szokottnál is jobban várta a tanévzá­rást és az áhított vakációt. Sokat dolgoztak az év folyamán, külön­böző fokon, de egyforma odaadással és igényességgel. Családomban van gyermek, aki az első általánost fejezi be, tehát a gondtalan gyermekévek utáni első komoly, fegyelemben és ismeretek gyűjté­sében gazdag tanévet, de van olyan „nagydiák” is, aki egyetemi ta­nulmányait fejezi be és diplomamunkáját készítette az utóbbi he- tek-hónapok során lelkesen, felelősen. Nagyobbik gyermekem az ál­talános iskolát fejezi be és a pályaválasztás első fordulójához érke­zett. Szülőknek is, diákoknak is, pedagógusainknak, de az egész társadalmunknak is fontos esemény a tanévzárás. Jó alkalom, hogy mérleget készítsen kirki az eredményekről és kudarcokról, kisebb vagy nagyobb fordulópontokhoz érve pedig helyet keressen, ahol a továbbiakban legjobb képességei és tehetsége szerint folytathatja a nyári pihenés után munkáját. Nemrégen etiópiai egyházi küldöttség járt hazánkban, egyházunk meghívásának eleget téve. A küldöttség tagjai fiatalok és fiatalos szelleműek is voltak és mosolyogva mondták: „a mi népünk szinte egészében fiatalnak számít, ezért nagyon fontos, hogy különöskép­pen is szeressük a fiataljainkat!” — Hallottam azonban olyan or­szágról is, ahol a módos polgárok több gondot fordítanak a ked­venc háziállataikra, mint a gyermekekre. Ezt anyagi adatokkal is, de az ottani pedagógusok keserű vallomásai alapján is lemérhettem. SOKAT LEHET MEGTUDNI EGY ORSZÁGRÓL ÉS TÁRSA­DALMÁRÓL EZEN EGYSZERŰ KÉRDÉSEK ALAPJÁN: hogyan néznek a fiatalokra, mit tesznek értük, mit várnak tőlük?! Ebben az esztendőben, amelyet Nemzetközi Gyermekévként tartunk számon, kiváltképp időszerűek e kérdések! Hazánkban az elmúlt tanév so­rán az iskolákban és különböző oktatási intézményekben jó szellem­ben és átgondolt tantervek alapján folyt a munka. Pedagógusaink és az oktatásügy vezetői nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy ne csak ismeretekben gazdagodjanak fiataljaink, de közösségi szellemük is erősödjék, mind saját kisebb közösségük, mind a nagyobb társa­dalmi és világméretű közösség megértésében és munkálásában. Üj iskolaépületek készültek el, a régiekben is sok korszerűsítés tette jobbá az oktatás körülményeit. Feladatok természetesen akadnak még bőven e téren is, mind fővárosunk kerületeiben, mind vidéken, egé­szen a tanyasi iskolákig bezárólag. Társadalmunk felelőssége azon­ban olyan széles körű gyermekeinkért és a fiatalok életéért, jobb neveléséért, hogy a nemzetközi gyermekév alkalmából június ele­jén Budapesten megrendezett Nemzetközi Fórum hetven országából érkezett százhatvan küldötte, közöttük az ENSZ fSitKárhelyettese és gyermekévi különmegbízottja, Helvi Sipilü asszony ezt külön is kiemelte és megköszönte. „NYÚJTSD KI A KEZED, FOGJUK MEG EGYMÁS KEZÉT, al­kossunk láncot a Föld körül!” — énekelték a magyar fiatalok a nemzetközi fórum küldöttei előtt és ezt a gondolatot kell a felelős felnőtteknek a világ minden pontján meghallaniuk, megtenniük mindent azért, hogy jövőnk zálogai, a fiatalok egyenlő esélyekkel, minden megkülönböztetés és jogmegfosztás nélkül, az élet kibon­takozásához szükséges minden lehetőséggel élhessenek és gazdálkod­hassanak, békében és biztonságban, tanulással és egészséges élet­móddal. AMIT AZONBAN A JÓL ELVÉGZETT MUNKA, A MOST ZÁ­RULÓ TANÉV VÉGÉN IS újra kérdeznünk kell. az az, hogy vajon, a legalapvetőbb emberi közösségben, a gyermekek és fiatalok szá­mára olyannyira nélkülözhetetlen családi közösségben is mindent megtesznek-e a szülök és nagyszülők a gondolatok érvényesítéséért? Nincs-e sokszor ellentét a gyermekek fejlődő közösségi szelleme, ön­zetlensége. mások segítésére irányuló nevelése és az otthon tapasz­talt életeinek és gyakorlat között?! Mert egy-egy tanév végén nem­csak a pedagógusok vizsgáznak nevelési-munkájukból, hanem a szü­lök és családtagok is, hogy mit tudnak fejlődő gyermekeiknek adni szerétéiből és példaadásból, emberi és erkölcsi útmutatásból. Ne­künk keresztyén embereknek, keresztyén szülőknek és nagyszülők­nek, testvéreknek és rokonoknak is ezekre a kérdésekre Isten előtti felelősséggel kell válaszolnunk. A TANÉV BEFEJEZTÉVEL EGYIDEJŰLEG KEZDŐDIK A NYÁ­RI VAKÁCIÓ. Ez új feladatokat ró mindnyájunkra. Vigyázzunk a gyermekekre, segítsük a nyári munkába induló fiatalokat, vigyáz­zunk vajuk a közutakon és táborban, vízparton és játszótereken. Hadd legyen ősszel, az új év kezdetén minden gyermek és fiatal ott. ahol lennie kell. felfrissültén, megerősödve. Ne maradjon indo­kolatlanul vagy tragikus indokok miatt üresen egyetlen egy hely sem. Pedagógusainknak is kívánjuk, hogy többszörösen is megérdemelt szabadságukról visszatérve a katedrára fizikailag és szellemileg megújultan, jó kedvvel kezdjenek majd a gyermekeinkért vállalt ál­dozatos munkához. Szirmai Zoltán NŐI KONFERENCIA VELENCÉBEN Az Egyházak Világtanácsa „Nők az egyházban és a társa­dalomban” elnevezésű alegysége június 21—23-ig konferenciát rendez Velencébe«) (Olaszország), melyen az Egyházak Világtaná­csa közeli terveit tárgyalják meg. egészen az 1083-as nagygyűlésig. Ugyancsak Velencében kerül sor június 24—30-ig az Egyhá­zak Világtanácsa rendezésében egy másik konferenciára, mely­nek neve: ..Női konferencia az emberi jogokról és a misszió­ról.” Egyházunk vezetősége mindkét konferenciára Sárkány Tiborné Horváth Erzsébet lelkészi mun­katársat - küldte ki. BONHOEFFER-BIZOTTSÁG AZ NDK-BAN A Német Demokratikus Köz- 22-én Berlinben. Egyházunk társaság Protestáns Egyházszö- képviseletében Lehel Ferenc vétségének keretében Bonhoefíer szombathelyi lelkész vesz részt Bizottság alakul meg június az alakuló ülésen. Átadták rendeltetésének a felújított győri szeretetotthont Május 25-én ünnepélyes igaz­gatótanácsi ülésen adta át dr. Káldy Zoltán püspök-elnök az otthon vezetőségének és lakóinak a felújított Rába-parti szeretet­otthont. A költségekből mintegy félmillió forintot a hideg-meleg víz beszerelése, 165 ezer forin­tot a festés-mázolás, 81 ezer fo­rintot a. villanyrekonstrukció és közel 2(j ezer forintot az étellift Grabás Henrik főmérnök, Lakó József, Horváth András, Schmidt József, az intézet vezető nővére Praveszka Ida, valamint az ott­hon lakói. Zoltán László lelkész részlete­sen ismertette az elvégzett mun­kálatokat, tételesen beszámolt a költségekről és a fedezetekről. Hangsúlyozta, hogy az otthon fennállása óta ilyen nagyarányú felújítása emésztett fel. A jelen­tős anyagi áldozattal történt re­konstrukciót és modernizálást túlnyomó többségében közegyhá­zi adományokból — külföldi és hazai segélyekből — valósították meg, ezzel a győri szeretetott­hon komfortja messze kiemelke­dik szeretetintézményeink sorá­ból. A korábbi modernizálás költségeivel együtt a közegyház adománya 1 millió 130 ezer fo­rint volt. Aligha szükséges kom­mentálni, mit jelent ilyen tete­mes segítség egy intézet életé­ben. AZ ÜNNEPSÉGRE AZ IGAZ­GATÓTANÁCS HÍVÁSÁRA meg­jelent dr. Káldy Zoltán püspök­elnök, dr. Ottlyk Ernő püspök, dr. Karner Ágoston országos fő­titkár, Blázy Lajos diakóniai ügyvivő, Bárány Gyula esperes, a Győr-Soproni és Vasi egyház­megyék diakóniai előadói, Kar­dos József, Sztehló Mátyás, Fe­hér Károly lelkészek, képvisel­tették magukat á helyi lelké­szek, mint az igazgatótanács tag­jai: Kovács Géza, Tekus Ottó, Zoltán László, a gyülekezet fel­ügyelője. Fias István, jelen vol­tak a tervezők és kivitelezők, rekonstrukción még nem esett át, s ez kivihetetlen lett volna saját erőből. Nagy dolog, hogy. úgy vehetik át a létesítményt, hogy az otthonnak nincs adóssá­ga, s az intézet élete zavartala­nul folyhat tovább. AZ ÜNNEPSÉG KIMAGASLÓ ESEMÉNYE dr. Káldy Zoltán püspök igehirdetése és a felújí­tott szeretetház átadása ■ volt. A püspök a Kolossé-levél alapján hangsúlyozta, hogy a magyaror­szági evangélikus egyház jelleg­zetesen építő egyház, Soha nem hittük volna, hogy 1945 után ilyen sokat fogunk és tudunk építeni! Óriási megújítási hullám pusztán egyik állomása a győri, mert a mintegy 1400 egyházi épületből számtalant felújítot­tunk már, s egész sereg új tem­plom, páplak. egyházi rendelteté­sű épület felépítése áll mögöt­tünk. Nyíregyházán pl. Élim bár- melyik intézményünkkel vetek­szik, Piliscsabán nővérotthon lé­tesült, Pécsett új részt építettünk a régihez, s Győr is kivívta fel­újításával a „modell” jelzőt. Nem maradunk le — emelte ki a püs­pök — a magyar társadalom épí­tő üteméről, nem építünk keve­sebhet, mint bármely más egy­ház, különösen, > ha arányainkat vesszük figyelembe. Ez egyfelől híveink áldozatkészségét tükrözi, másfelől a külföldi testvérek se­gítő szándékát. Bízunk a jövő­ben, mert aki épít, az bízik a jövőben! De ha csak házat építünk — hívta fel a figyelmet a püspök —, abból még nem lesz egyház. Mit ér az, ha nem épülnek fel olyan szívek, amelyek ráépülnek Krisztusra? Bele kell épülnünk szabadító Urunkba! Gyakorlati­lag ez annyit jelent — húzta meg a párhuzamot a Kolossé-levéllel —, hogy előbb leépülünk, s azu­tán fel. önzőségünket le kell épí­teni. úgyszintén szeretetlensé- günket. rosszindulatunkat. Akkor azután fel lehet épülni! Van egy harmadik fajta építés is — foglalta össze tanítását a püspök. — Építsétek egymást! Ügy kell élnem, hogy a mási­kat ne bénítsam, ne keserítsem, ne rontsam, hanem gazdagítsam szeretetemmel, áldozatommal, se­gítségemmel. Bátorítsam, vigasz­taljam. Ennek az otthonnak olyannak kell lennie, hogy senki se mondhassa: „Nem tudnék itt öt percig élni!*’ Mi arra hívat­tunk, hogy építsünk, ebben le­gyen „modell” a győri szeretet- ház! EZEK UTÁN ISTEN IRÁNTI HÁLÁVAL ADTA AT A PÜS­PÖK-ELNÖK rendeltetésének, s az otthon lakóinak az intéz­ményt. Nem magunknak építet­tünk — emelte ki —, hanem azoknak, akik benne laknak. Le­gyen áldás az otthon további szolgálatán! Segítsen a felújított otthon is növekedni a Krisztus­ban! Mi tudjuk, hogy gondos­kodni kell az öregekről. Nem­csak evangéliumot akarunk adni, hanem otthont, szobát, kenyeret, amire tehát szükség van. Majd megköszönte azok fára­dozását név szerint, akik köz­benjártak a munkákban. Kovács Géza lelkész, igazgató a gyülekezet és testületéi nevé­ben mondott köszönetét. Hang­súlyozta, hogy az egyházvezető­ség figyelme kényszerhelyzetben terelődött az otthon életére. Meg­oldotta a válságokat és . felismer­te az intézet lehetőségeit, majd biztosította az anyagi feltétele­ket. „Azt kívánjuk, hogy ilyen munka a többi intézetben is meg­valósuljon.” Az otthon lakói meghatódottan vették birtokukba ezek után haj­lékukat. A püspökök és a főtit­kár megtekintették az intézetet, meglátogatták az otthon lakóit s néhány szót váltottak velük. AZ ÜNNEPI IGAZGATÓTA­NÁCSI ÜLÉS az intézet jövőjé­vel és perspektívájával foglalko­zott befejezésül. A renoválás be­fejező periódusa a tetőzet felújí­tása lenne, s végül a konyha mo­dernizálása. Kérdésként merült fel az otthon lakóinak a többi hasonló intézménynek megfele­lően történő elhelyezése, a szóló­szobák felszámolása, s egyéb anyagi kérdés. Az egyház veze­tősége mély felelősségtől áthatva vitatta meg a problémákat, s szabott irányt a jövőnek. A Rába-parti szeretetotthon életében nagy változás történt, az ünnepség hangulata ezt híven tükrözte. De evangélikus egyhá­zunk jelen történeti szakaszában ez pusztán egy villanásnyi ese­mény volt. S amikor az egyház­vezetőség a tennivalók szorító­gyűrűjében útra kelt, a győriek megsejtettek valamit abból a sodrásból, amely napjainkban jellemzi egyházunk életét, Rédey Pál Emlékezzelek meg! NYUGDÍJASSÁ LELKÉSZEINK általában több évtizeden át vég­zett hűséges szolgálat után lehetnek. Tegyük hozzá: jelentős részük több évtizedes szórványszolgálat után. Akik napjainkban lesznek nyugdíjasok életük jó részét úton töltötték, pályájuk kezdetén még nem volt egyházi gépkocsi-program. Kerékpáron, jó esetben motor- kerékpáron. rázós kocsikon járták tél havában, nyár hőségében az utat értünk, hogy igét halljunk, a szentségekben részesüljünk, taní­tást kapjunk, megerösíttessünk, áldást nyerjünk és megvigasztalód­junk. JÓ NÉHÁNYUK NEVÉT köszönettel és hálával emlegetik sokan évek vagy évtizedek múltával is. De az emlékezés rendszerint csak pillanatnyi. Sorsuk, élethelyzetük öreg napjaikban leginkább csak az arra rendelt intézmény, evangélikus egyházunk, nyugdíjosztályá­nak a gondja. Országos elnökségünk és a nyugdíjosztály államunk segítségét is igénybe véve igyekszik öregségük terhét megkönnyí­teni (1. cikkünket lapunk 4. oldalán). De mi, gyülekezetek és egyes hívők nem maradunk-e adósok azoknak, akiktől sok lelki ajándékot kaptunk. TALÁN EZ AZ ÉVENKÉNT VISSZATÉRŐ ALKALOM, amikor a gyülekezetek a vasárnapi istentisztelet perselyét a Nyugdíjintézet szolgálatának segítésére ajánlják fel. bennünk is felidézi az intést: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nek­tek!” — abban a vonatkozásban is, hogy tartozásunkból valami ke­veset törle&ztünk. 1 1 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom