Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-20 / 20. szám

A jövőt szolgálja, aki a gyermekeknek szolgál Az Egyházak Világtanátsa és a Nemzetközi Gyermekév A szómulhelyzet a reménység gyakorlóim Bár nem tartozott a Nemzetkö­zi Gyermekévet kezdeményezők közé, az Egyházak Világtanáesa már 1976 óta bátorította az egy­házakat, hogy támogassák az ügyét és keressék a részvétel le­hetőségeit. A tagegyházakhoz küldött tanulmányi füzet, mely már korábban elkészült, számos olyan adatot és gondolatot tartal­maz, melyek indítást adhatnak magyarországi keresztyéneknek is. A bevezetés szerint nem lehet a helyzetet azzal, jellemezni, hogy a gyermekeket mindenki szereti. 1902-ben egy könyv „a gyermek évszázadának” (Ellen Key) ne­vezte korunkat, s valóban óriási dolgok történtek a gyermekek ér­dekében, de elképzelhetetlen az a nyomorúság is, mely tapasztal­ható. Ezért temérdek a feladat is. A gyermek a mai világban — az első rész a veszélyekről ad képet, hangsúlyozva egyes orszá­gok és rétegek különbségét. A vi­lágon 1,3 milliárd gyermek él. Csak az öt éven aluliak között 10 millió súlyosan. 80 millió ke­vésbé súlyosan szenved éhségtől, további 120 millió pedig rosszul táplált. Az egészséges ivóvíz csak kivételes esetekben elérhető. A' betegségek elleni védőoltások szintén. Mivel a kisgyermekkor­ban elszenvedett egészségi káro­sodások helyrehozhatatlanul be­folyásolják az agy kifejlődését és a tanulási képesség kialakulását, ezért ezt a problémát nagyon ko­molyan és felelősen kell felmér­ni. 400 millió gyermeket fenye­get ez a veszély. — Sok szülő munkát keresve vándorolni vagy idegenbe távozni kényszerül, en­nek következtében hiányossá vá­lik a család, és sok gyermek már tízéves kora előtt károsodást szenvetj. — A jólétben élők kö­zött is vapnak problémák. Az anyagi javnak vágya és élvezete mellett sokszor nyűg a gyermek, a felnőttek gyermekellenesek. Egyre nő a csonka családokban felnövekvő gyermekek száma is. A természeti környezet károsodá­sa a gyermek jövőjét is károsít­ja. Éppen ezekben az országok­ban növekvő mértékű a gyerme­kek testi fenyítése. Az érzelmi nevelés háttérbe szorul, pedig áz érzelmi szegénység is életre szó­lóan megnyomorítja a gyermeke­ket. Feladatok adódnak a neve­lés, az oktatás és a gyermekek jo­gai vonatkozásában is. Elmond­ható, hogy a gyermekek nyomo­rúsága és megpróbáltatása — a világ, egészét tekintve — végte­len. A gyermek az egyházban —ez­zel a témával foglalkozik a má­sodik rész. A feladat kettős: hit­ben nevelés és a gyermek általá­nos védelme. Nincs más vagy kü­lön evangélium a gyermekek szá­mára, de nem lehet várni tőlük, hogy olyan módon higgyenek és úgy éljék meg hitüket, mint a felnőttek. — Az ószövetségi Isten népébe beletartoztak a gyerme­kek is. Ismertek Jézusnak a gyer­mekekkel kapcsolatos szavai: azért fogadta és hívta magához a gyermekeket, mert gyengék és segítségre szorulnak, s egyúttal bizalom és reménység él bennük. Teológiai kérdés tehát, hogy mit jelent olyannak lenni, mint a gyermekek. — Fogalmakat hasz­nálunk és az „emberről” beszé­lünk. pedig az ember ez: férfiak és nők és gvermekek, különböző korúak, akik fejlődnek, érnek, változnak vagy öregednek. A gyülekezeti életben külön cso­portba kerülnek a gyermekek, a szülőktől és a családtól elválaszt­va. pedig a gyülekezetnek is kü­lönböző neműeket és korúakat, felnőtteket és gyermekeket is át­fogó. tanuló. ünneDlő. gondosko­dó. életközösségnek kellene len­nie. ­Mivel a felnőttek világának problémái, a szegénység, a mun­kanélküliség. a jólét, a család helyzete, a béke, legelőször, a leg- nvomasztóbban és a legmaradan­dóbban a gyermekek világában hatnak, amint a tanulmány hang­súlyozza, ezért az Egyházak Vi­lágtanácsának füzete is a felnőt­tek kérdésévé teszi a gyermekek kérdését, amikor idézi Gabriela Mistral Nobel-díjas chilei költőt: „Sok szükséges dologra várha­tunk. De nem várhatnak a gyer­mekek. Most van az a Dillanat. amikor csontjaik formálódnak, vérük alakul és agyuk fejlődik. Nekik nem mondhatjuk, hogy ,majd holnap’, az ő nevük .Ma’.” A füzetet tanulmányozva két gondolat szembetűnő. Egyrészt az Egyházak Világtanácsa a Nem­zetközi Gyermekév kérdéseit az egyházaknak és gyülekezeteknek is nekiszegezi. Bár gondolkoznánk el ezeken a kérdéseken még ala­posabban. Másrészt a gvermekek problémája beletorkollik vilá­gunk és korunk problémáiba, vagyis átvisz á politika területé­re, s ezek egymástól el nem vá­laszthatók. Bár vonnánk le ebből még határozottabban a következ­tetéseket! Reuss András A SZÓRVÁNYGYÜLEKEZET BÁRMILY KICSINY, bármily nagy területen élnek tagjai szét­szóródva visszintes vagy függő­leges irányban, mégis gyüleke­zet. Ezt most különösen arról az oldalról kell világosan látnunk, hogy egy kicsiny és szétszórt gyülekezetben is tt gyanazok a feladatok, ugyanazok a szolgála­tok adódnak. Ugyanúgy van fe­lelőssége lelki, gyülekezeti-közös- ségi, vagy anyagi téren a szór­ványgyülekezetnek is. mint a „nagy” gyülekezeteknek. A felelősség jobban megoszlik a lelkészen és a gyülekezet tag­jain. A lelkésznek többet kell „menni” a gyülekezet összegyűj­tésére, kapcsolatok felvételére vagy megtartására. Nagyon fe­gyelmezett időbeosztást kell a szórványlelkésznek önmagától megkövetelni. Ugyanakkor a gyü­lekezetnek is többet kell törőd­nie lelkészével, a többi gyüleke­zeti tagokkal. Tudni kell a „be­osztást”, mikor van a közelben szórványistentisztelet, hol lehet megtalálni a gyülekezet közössé­gét. Nagyobb a felelősség anyagi téren is. Ezért nem is tudok el­képzelni egyetlen szórványalkal­mat sem. ahol ne jönne elő isten­tisztelet után, vagy bibliaóra ke­retében, beszélgetés során a gyü­lekezet minden gazdasági-anya­gi természetű ügye, vagy részle­tes tájékoztatás az egész egyház, a közegyház szolgálatáról, aktuá­lis kérdéseiről. Ebből erősödik a szórványbeli gyülekezeti tag fe­lelőssége a .saját és az egész irányában. Kétségtelenül na­gyobb gondot jelent, ha a szór­ványterületen több kisebb ima­ház is van. Ezeknek rendbentar- tása. felújítása, vagy egy anya­gyülekezeti templom renoválása sokszor erőt meghaladó felelős­séget jelent. Hogyan lehét úrrá ezeken a gondokon a szórvány­gyülekezet? EGÉSZEN BIZTOSAN NEM JE­LENT SEGÍTSÉGET sem a pa­naszkodás. sem az únos-úntalan „szórványsorsra’’ való hivatkozás. Magában a „szórványsors” nem azt jelenti, hogy ott nem tudnak egyetlen felmerülő kérdést vagy gondot magukban megoldani. Csak valami hamis hangulat, vagy kényelemszeretet azt ne mondassa az ilyen gyülekezetek­kel, kevesen vagyunk, képtele­nek vagyunk a . megoldásra. „Bezzeg a nagy gyülekezetek” — nekik könnyű, sokan vannak, na­gyobbak a lehetőségeik. A szór­ványhelyzet nem ok arra» hogy folyton siránkozzunk, magunkat sajnáltassuk és mindent másoktól várjunk. A szórványhelyzet sokkal in­kább a reménység gyakorlótere, ha úgy tetszik — iskolája. Itt le­het arról élettel bizonyságot ten­ni. hogy nem csüggedünk és nem aggodalmaskodunk, de az élő Jé­zusba vetett hitünk és reménysé­günk erősebb a csüggedésnél és félelemnél. Tudatosabb és reáli­sabb lehet a tervezés, családia­sabb a munkához való hozzáállás és nagyobb a nyomában járó megbecsülés. Az egyházban tu­datosan élő szórványgyülekezeti tagnak is tudnia kell, hogy nincs egyedül, hogy diakóniai közös­ségben él. Ez a közösség nem­csak az Imádság szolgálatát vég­zi el naponként a Krisztus testé­nek tagjaiért, hanem igyekszik megtalálni annak módját is, hogy a gyengébb az erőstől kapjon se­gítséget. EGYHÁZUNKBAN A DIAKÓ- NIAI KÖZÖSSÉGET több csator­nán keresztül gyakoroljuk a szór­ványban élő testvérek felé. Min­den év szeptember elején orszá­gos offertóriumot tartunk a szór­ványgyülekezetek számára. Jó lenne, ha ezeken a vasárnapokon nemcsák a szokásos hirdetési formában hangzana el gyüleke­zeteinkben a szórványok részére való kérés, hanem mindenütt el- hangzana a felelősségre hívó szó, a szórványok helyzetéről szóló is­mertetés, vagy megszólalhatna egy-egy olyan gyülekezeti tag, aki valamikor szórványban élt és úgy került egy ..nagy” gyülekezetbe. Van még két csatornája egyhá­zi rendünknek, ahonnan segítség juthat el a szórványokba. Az egyik a Központi Alap. Ennek ke­retében a kisebb fizetésű lelké­szek javadalmát tudjuk „szintre hozni”, megpótolni, hogy ami nem megy ot’thon a kicsinység miatt, abban' segítsen az egész egyház. A másik ilyen csatorna a Gyülekezeti Segély, melyről sok- sz'>- szóltunk már, de ide is tar­tozik. hiszen a segélyezettek kö­zött mindig elől állnak a szór­ványgyülekezetek. A SZÓRVÁNYHELYZET NEM SIRALMAS HELYZET, nem ad kényelmi párnát, hogy mindent másoktól várjunk el szórvány- sorsunk miatt. A szórványhelyzet sokkal erősebb áldozatkészségre, sokkal ésszerűbb tervezésre és meggondoltabb munkára nevel, de legfőképpen arra ad módot, hogy reménységben éljen lelkész és gyülekezet és az egész egyház közössége egyetlen, szolgáló kö­zösség módján segítsen a remény­ségük valóraváltásán. Tóth Szöllos Mihály As énekeskönyv-sserkesstők műhelyéből JÉZUSTÓL KAPOTT KÜLDETÉS laterna; Mind odj'en hálát Istennek rüö—-----•--------:----r—i r­n—1—1—S-i­:t-----1—----—fr­rs&rf—i— V"\ . 1—3— é é——T r !•—m—ú—----------­.J. * -J U-F ­Mind elvé-ger-ted, Jezuswk,Mit Atyád vödbi- zott. f­-------------«----­r­f=--'------T-n —1—n------n r U r— . m p 9 ^ • ■ 1 w—i—i-CJ-1—«— Mewij-|öld líráinak hödolwk: Ta- ho-idel-h!- vocl. Kit választhatnál követül. Hirdetni országod? Ránk gyengeségünk nehezül — De felold jóságod. Bűnbocsánattal indítasz. Szeretet útjára. Szétsugározni a vigaszt Világunk javára. Egymásra bízol berniünkét: Ne maradjunk árván. Munkáljunk békét, jó ügyet, Ösvényeden járván. Mennyei fénybe távoztál, S így vagy közel hozzánk, Hivő imádság megtalál. Áldásod száll reánk. Bodrog Miklós Beszélgetés egy modern zsoltárfordításról Ihletett zsoltárfoTdítóink késői uno­kája ül velem szemben. Ősz haj, Szelíd szemek, de belül izzó tűz, hogy a benne megszólaló Hangnak engedelmeskedve közel hozza „sokat próbált, de a béke útján járó nemzedékéhez” évszázadok nagyszerű költészetét, imádságait: a zsol­tárokat. Olykor a meghökkentésig újsze­rű fordításban tálalta elénk impozáns jegyzetanyaggal ellátott átköltéseit. A fordítót és magyarázót, dr. Hajdók Já­nost faggatom Zsoltárkönyv éröl — és ál­talában a zsoltárokról. — Hogyan határozza meg Tanár Űr a zsoltárok helyét a világirodalomban, a Szentirásban, és hogyan látja szerepüket mai .sz.ellemi közművelődésünkben? — Nem . mondhatok mást. mint amit már. elmondtak, esztéták, irodalomtudór sok és művészek. Pl. azt, hogy a „ben­sőséges áhitat, az Urban való örvende­zés. a mélységesen őszinte töredelem örök-emberi hangja” szólal meg mind a 150 zsoltárban (Szerb Antal), Vagy amit a zsidó A. Churaqui jegyzett le: „Együtt születtünk ezzel a könyvvel az anyaméh­ben”. Ezt örömmel vallhatja a bármely testvéregyházhoz tartozó keresztyén em­ber is. A zsoltárkönyv csiszolt költőisé- gével talán az egész világirodalmi rangú Szentírás legmegrendítőbb, a 20. század istenkereső emberéhez legközelebb álló műve. Csúcs az istenes költészetben, csak Dantéval és Homérosszal mérhető, Napjainkban pedig — mint azt a Beve­zetőben és a Teológia folyóiratban (1975’ 3) bővebben kifejtettem — zsoltáréhség­től szenved a világ. — A Bevezetőben említi az „öt elra­gadott hónapot’’, az átültetés idejét. Mik voltak a segítségei, forrásai, hogy-..arány­lag ilyen rövid idő alatt elkészülhetett a tekintélyes mü? — Aki jól ismeri a lélektant, tudja, hogy vannak az alkotásban felfokozott időszakok, gondoljunk a bibliafordító Lutherre vagy a magyar hitvitázó iroda­lom forró korszakára, amikor mindkét részről — de leginkább Pázmány Péter tollán — hihetetlen gyorsasággal ké­szült el egy-egy replikázó munka. S ez a tény nem von le semmit a művek érté­kéből. Az alkotást megelőző időszakban minden elérhető és hitelt érdemlő for­rásmunkát felkutattam. Tehát a görög „Hetven” elnevezésű fordítást, a latin Neovulgatát, a héberül is dokumentáltak közül a protestáns biblikusok (pl. H. J. Kraus) és a katolikus bibliaszövetség (Jeruzsálem! Biblia) francia nyelvű for­dításait. Munkámat ezért ökumenikus­nak is tartom. — Mennyiben érzi saját maga költői műnek ezt a fordítást, mennyiben ra­gaszkodott az „eredetihez"? Egyáltalán meddig mehet el a műfordító a költői szabadság terén? — Ha csak szöveghű fordítás a költő szándéka, az én módszeremnél hívebben kell ragaszkodnia az alapul vett eredeti­hez. Engem azonban elragadott a vágy, hogy szép. tetszetős, „kézbe simuló”, le­hetőleg áhítatot sugárzó könyvet tegyek le kortársaim asztalára. Ezért,^ mint egyik bírálóm (Medvigy professzor) a könyv javára lejegyezte ajánlásában, fordításom olykor „újraalkotás”, átköl- tés. E téren példáim voltak a 16—17. századi protestáns zsoltárköltők, akiket hasonló szándék vezetett, mint tudjuk, az általunk ismert héber szöveg gyakran többféleképpen értelmezhető. A magán­hangzókat betűvel nem jelölték, így tér nyílik értelmi módosításokra. E változa­tok között legjobb megítélésem szerint Válogattam, döntöttem. De nem hamisí­tottam. Azzal sem, hogy pl. egy megkez­dett metaforát végigvittem néhány Vers­szakon, mer ezzel az értelem nem válto­zott, csupán a felvillantott kép követke­zetessége érvényesült. — Nem. tartja-e a műfordításában al­kalmazott jambikus verselést idegennek a verslábakat nem ismerő héber költé­szettől? — Egyáltalán nem, .miként nem tar­tották a többi hazai és külföldi műfordí­tók sem. Mégsem alkalmaztam mint Sík Sándor és Farkasfalvv Dénes a rímes jambust, mert szerintem a mai ember füle a rímet nem mindig igényli ahhoz, hogy a költői élmény birtokosa legyen. Ha tehát hű akartam lenni az óhéber költészethez, meg kellett tartanom a köl­tészet formai lényegét, a gondolatritmust, ugyanakkor közelítenem kellett a mo­dern ember esztétikai „kapuihoz” is. így közelített annak idején — magyaros rit­mussal. rímekkel, sőt keresztrimekkel is — Sztárai. Kecskeméti Vég és Szenei Molnár Albert is saját kortársaihoz. Az ő zsoltárköltészetük túlélte a századokat, az enyémről döntsön az idő. — Tanár Űr leírta, hogy olykor maga is merésznek tartja a fordítást. Igazol­ják, vagy sérelmezik ezt a merészséget a visszhangok? — Külföldön (Hollandia. Franciaor­szág) merészebb átköltések is van­nak. A „viszhang” pedig elsősorban Isten és ember között jár. Ami belőle hozzám érkezik — szép számmal —, az is csak az Űr felé szálljon! Egy fanyal- gáson kívül — amely sajnálatos módon éppen a Vigíliában jelent meg —. még nem tapasztaltam jelét a nemtetszésnek. — Vannak-e további tervei? Min dol­gozik most? — Állami engedélyem van a Gyöngy­kereső ember című munkám 2., bővített kiadására, de egyelőre . nincs hozzá nyomdám. Aztán szeretném idővel meg­jelentetni a Zsoltárkönyv 2.. itt-ott javí­tott kiadását, valamint más bibliai köny­veket is — hasonló módon. Könyveimet egyaránt szánom hívőknek és nem-hí­vőknek — hiszem, hogy az emberek vár­ják a Könyvek Könyve világát. * A fordító új munkákhoz gyűjt erőt. s joggal tekintheti biztatásnak azt, hogy a Zsoltárkönyv első kiadását hamar el­kapkodták, s az áprilisi Könyvvilágban már a „könyvet keres” rovatban szere­pel. Beszélgetésünkben tanár úrnak szólí­tottam dr. Hajdó Jánost — valóban, éve­kig tanított engem. Hatalmas munkáján is átsütő hitével, és elhivatottságával — emlékezetem szerint — képes volt szét­zúzni a tananyag szűk kalodáját, hogy azon túl többre tanítson minket. Ember­ségre. Fabiny Tamás * é i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom