Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-06 / 18. szám

Teológia - lelkészek - gyülekezetek sértése annak, hogy a maguk problémái előtérbe kerülésével háttérbe szoruljon maga a szol­gálat. Sok tapintatra, nagy szere- tetie van szükség ahhoz, hogy másokat segítő nyitott szívű, ál­dozatos. önzetlen szolgálatot vég­ző fiatal lelkészeink legyenek. Meg kell köszönnünk azoknak a gyülekezeti tagoknak és lelké­szeknek segítségét, akik erre is tudnak gondolni, és így is törőd­nek a teológusokkal és a fiatal segédlelkészekkel. MINDNYÁJUNK KÖZÖS ÜGYE A LELKÉSZNEVELÉS ÉS LELKÉSZUTÁNPÓTLÁS. Kon­zultációnk fő témájává ez lett. Nemcsak a püspököké, akiknek fő gondjuk, hogy minden gyü­lekezet megkaphassa a maga lel­készét. Nemcsak a professzoroké, az akadémiáé, akikre a tanítás, nevelés nehéz munkája hárul. Nem is csak a gyülekezeti lelké­szeké, akik küldik és segítik a fiatalokat, hogy felkészüljenek a szolgálatra. A gyülekezetek gond­ja is ez, ma már egyre többen látják. Nem könnyű megkeresni és meg is találni azokat a gyü­lekezetben. akik mindig alkalma­sak lehelnek a lelkészi szolgálat­ra. Nem könnyű úgy nevelni azokat, akiket alkalmasaknak lá­tunk, hogy jó kedvvel, szívesen, lelkesedéssel és hivatástudattal vállalják a felkészülést, és majd a szolgálatot is. Halával gondo­lunk azoki*a. akik imádságaikkal, lelki és anyagi áldozataikkal se­gítik az akadémia szolgálatát. Jó hangulatú, eredményes „szü­lői értekezlet” volt ez a konzul­táció. Gazdag anyagából csak né­hány gondolatot kivéve is kitű­nik. hogyan alakul, fejlődik, erő­södik a kapcsolat a Teológiai Akadémia, a lelkészek és a gyü­lekezetek kapcsolata. Reméljük, hogy ez a néhány sor még töb­bekben ébreszti a felelősséget a lelkészi szolgálat, és egyházunk egész szolgálata iránt. Muntag Andor As énekcskönyv-sserkesstők műhelyéből ÖRÖMÉNEK GtóvQftn/ Gasto/e// 4594 _jr—-------f---------------f Ö­rom van halad, meijHa búbűr.at Ér is Pun- kel, Jé zusuvüc Bennedésvé-leA m\enkaté- let, K\ao,i)M«gvál- tév\k,hö U-rOhW. t j i <»'• - 4- i-»b* 2 & ' - \ ji-J Te széjjel te p?A a ko-te-lé két, K\ benned bi - zik, KecjgeWJt lel dónk át -o-lei lel-kvwU., t\'i.4oc)ov\l<sVut-te.l szikla-ra i- pt-t, O-rőkkeéi- hét, balle-lu-ja! ét bem G-zaWit el Semmi te te- led, halle- la,• ja1. Ha Lelked áthat, többé ném árthat Nekünk sátán, bűn, halál. Legyőzted régen, s te tartod kézben. Bár még támad, ellenáll. Dicsérő ének zeng. Jézus, néked. Áldjuk mindnyájan neved vidáman. Hirdetjük fennen: halleluja! Ujjong a lelkünk: győzelmet nyertünk. Nevedben járunk, szeretünk, áldunk Itt és a mennyben. Halleluja! J. Lindemann (1549—1631) Túrmezei Erzsébet — AMBKOZFALVA. A gyüle­kezeti munkaterv szerint április 1-én szeretetvendégségen „Az igazi böjt” címen — 1 Sám 15 alapján Nagy György Jenő me- zőkováosházi református lelki­pásztor végezte az igehirdetés szolgálatát. — FŐT. Április 1-én Zamolyi Gyula mosonmagyaróvári lelkész végezte az istentiszteleti szolgá­latot. Délután az asszonyok sze­re tét vendégségén előadást is tar­tott. — BÉNYE. Április 8-an a dél­utáni istentisztelet keretében Ke- neházi László, a Pestmegyei Egy­házmegye esperese beiktatta a gyülekezet újjonan választott tisztikarát. „Szülői értekezlet” — így jel­lemezte az egyik résztvevő azt a konzultációt, amelyen egy év után újra találkoztak Országos Egyházunk vezetői, a Teológiai Akadémia tanárai és azok a lel­készek, akiknek gyülekezetéből fiatalok készülnek a lelkészi szol­gálatra az akadémián. Ez a jel­lemzés valóban kifejezte a kon­zultáció témáját és hangulatát is: a résztvevők valamennyien „gyermekeikének tekintik az akadémia hallgatóit. Ki azért, mert „otthonról” küldte, megelő­zőleg évekig nevelte, irányítot­ta, ki azért, mert öt éven át az akadémián tanítja, neveli, ki meg azért, mert munkatársnak várja őket a lelkészi szolgálat­ba. Valóban mindnyájunk szív­ügye a lelkészképzés és a lelkész- utánpótlás, és valóban mindnyá­jan szeretjük azokat, akiknek ilyen nevelését ránkbizta az Is­ten. „Egy év mérlegé”-ről szólt a dékáni beszámoló, amely felmér­te, mi valósult meg az előző konzultáció célkitűzéseiből, és miben kell még továbblépnünk. „A LELKÉSZUTÁNPÓTLÁS ÉS -NEVELÉS ÜGYE AZ OR­SZÁGOS EGYHÁZ MUNKA­TERVÉBEN” — ez volt dr. Kál- dy Zoltán püspök-elnök vitaindí­tó referátumának témája, mely­ben az akadémia szolgálatáról, a teológiai hallgatók és a fiatal lel­készek nevelésének, szolgálatba való segítésének problémáival foglalkozott, és amelyet hosszú, részletes megbeszélés követett. Naplószerű beszámoló, vagy ri­port helyett szeretnénk most a konzultáció néhány, közérdeklő­désre számot tartó gondolatát felidézni. A diakónia útján haladunk to­vábbra is. Teológiai munkánk­ban. a lelkészi szolgálatra való felkészítésben azt az Istent akar­juk egyre jobban megismerni, aki az Űr Jézus Krisztusban szol­gává lett, aki hatalmát és sze­reidét az emberek javának és üdvösségének szolgálatába állítja. Meg vagyunk győződve arról, hogy akkor hirdetjük igazán az evangéliumot, ha Istennek ezt a szeretetét hirdetjük és adjuk to­vább az emberek között. A jö­vendő lelkészeknek folytatniuk kell egyházunknak azt a szolgá­latát, amelyet eddig végzett és végez szocializmust építő társa­dalmunkban. hazánkban. Magas színvonalon akarjuk ké­pezni a jövendő lelkésznemze­déket. Ahhoz, hogy egyházunk diakóniai szolgálatát jól tudja végezni, szükséges, hogy a pro­fesszorok, a lelkészek és a lelké­szi szolgálatra készülők nívós teo­lógiát műveljenek, széles körű ismeretekkel rendelkezzenek. A jó igehirdetéshez, a megfelelő lelkipásztori szolgálathoz feltétle­nül szükséges a teológiának és az emberiség problémáinak, ezek összefüggésének magas fokú is­merete. Jó. hogy ma már gyüle­kezeteink tagjai ezt igénylik is, lelkészeink pedig egyre nagyobb mértékben felismerik ennek szük­ségességét. így akarjuk felkészí­teni fiataljainkat is a szolgálatra. PÁSZTORI SZERETETTEL! — hangzott a püspök figyelmeztető szava, amely nagy egyetértéssel találkozott. Azokkal, akikre ké­sőbb emberek pásztorolását, se­gítését akarjuk bízni, maguknak is szükségük van professzoraik, lelkészeik pásztori szeretőiére. Az akadémián ma már nemcsak elő­adások hangzanak ej, hanem ko­moly lelkipásztori beszélgetések is folynak, személyesen is törő­dünk hallgatóinkkal. A velük va­ló beszélgetésekből az is kitűnik, hogy egyre bensőségesebb kap­csolat alakul ki köztük és ott­honi gyülekezeti lelkészeik kö­zött. A dékán beszámolójában hálásán emlékezett meg arról is, hogy ma már a gyülekezetek is szerető gondoskodással figyelik és veszik körül a teológusokat. Számon tartják őket. szívesen fo­gadják szolgálatukat, és várják, hogy tanulmányaik végeztével beálljanak a lelkészi szolgálat­ba. Nyitottan, önzetlenül kell vé­geznünk szolgálatunkat. Ezen a téren komoly segítségei kell nyúj­tanunk fiataljainknak. Nagy kí­— Húsvél után a 3. vasárna­pon az oltárterítö színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: .In 16, 16—23a; az igehir­detés alapigéje: 1 Pt 1, 3—9. — DUNAEGYHÁZA. A böjti időben igehirdetéssel szolgált a gyülekezetben Ponicsán Imre. Nagybocskai Vilmos kiskőrösi es Sárkány Tibor hartai lelkész. — BOBA. Április 1-én nyuga­lomba vonult Garant Zoltán lel­kész. A helyetteslelkészi szolgá­latok végzésére Jankovits Béla tolnanémedi lelkész kapott meg­bízást, akinek megválasztása fo­lyamatban van. — BAKONYCSERNYE. Május 1-ével nyugalomba vonult Dán- huyser László lelkész. A gyüleke­zet a lelkészi állásra egyhangú­lag Zászkaliczku Péter csadi— bicske—csákvári lelkész válasz­totta meg. Beiktatása május 6- án. vasárnap délután 3 órakor lesz dr. Nagy Istvánnak a Fejér -Komáromi Egyházmegye espe­resének szolgálatával. — CSORVÁS. Április 8-an Pe- tor János békési lelkész végezte a szeretetvendégség szolgálatát ..Virágvasárnap és hitünk" cím­mel. — OROSZLÁNY. Május 1-ével nyugalomba vonult Milan János lelkész. A gyülekezet a lelkeszi állásra egyhangúlag Asbóth László hanta—ászári lelkészt vá­lasztotta . meg. Beiktatása május 13-án, vasárnap délután 3 órakor lesz dr. Nagy Istvánnak, a Fejér- Komáromi. Egyházmegye espere­sének szolgálatával. — ÜJPE8T. A gyülekezet ápri­lis 22-én tartotta tavaszi szere- tetvendégségét, amelyben a ké­szülő új énekeskönnyvel kapcso­latban Túrmezei Erzsébet ismer­tette költeményeit és fordításait. — NYÁREGYHÁZA. A közös protestáns templomban a refor­mátus és az evangélikus gyüle­kezet együtt tartott nagyheti evangelizációs sorozatot „Dialó­gus a keresztről” összefoglaló címmel. Szolgálattevők voltak Takaró Tamás református lel­kész. Kei:eházi László esperes, Kevehuzi Lászióné lelkészi mun­katárs és Adatni László seged- lelkész. — TISZAFÜLDVÁR. Április 22-én szeretetvendégség kereté­ben Riesz György mezőtúri lel­kész, egyházmegyei diakóniai előadó tartott a diakóniai szolgá­latra serkentő előadást. VASÁRNAP IGEJE Krisztus feltámadása: (reménység és öröm) 1 Pt 1, 3—9 Régi, ősi zsidó szokás volt az, hogy minden kezdetkor as első gon­dolat az Isten felé szálljon. Es az igeszakasz is Isten dicsőítésével kezdődik. Ez a dicsőítés azonban nem csupán megszokott és formai, hanem benne az apostol feltárja mindazt, amit Isten Ígért és amit cselekszik gyermekeivel. Isten cselekvésének a kezdete az volt. hogy újjászülte a gyüleke­zetét. Jézus Krisztus feltámasztásával, Húsvéttal élő reménységet, igaz örömöt ajándékozott népének. A hit próbájával pedig a Jézus iránti cselekvő szeretetre hív, s a végső célt, az üdvösséget kínálja. AZ ÚJJÁSZÜLETÉS AJÁNDÉKA AZ ÉLŰ REMÉNYSÉG! A re­ménységnek minden ember életében óriási távlata v>an. Ez mindig előre mutat, mindig az eljövendőben bizakodik. A reménység min­dig pótol valamint, ami még nem a miénk, de ami még elérhető, ami még bekövetkezhet. A reménység pótolja azt, amire szükségünk lenne, de amiről meg csak álmodozunk. Reménykedni mindenkinek joga van. Ez az emberi élet minden területére egyformán vonatkozik. Minden ember reménykedik valamiben: reménykedünk gyermeke­inkben — talán méltó utódaink lesznek; reménykedünk betegágyak mellett — talán gyógyulást ad Isten; reménykedünk munkánkban — talán lesz gyümöícse, nem hiábavaló a fáradozás?; reménykedünk Szolgálatunk végzésében — hátha jó talajba hull az evangélium üze­nete; reménykedünk a. békéért — talán megvalósul Krisztus békessé­ge. s tesszük ezt világért érzett felelőséggel. Nincs olyan ember, aki valamilyen formában ne lenne érdekelt benne. Aki elveszítette a reményét az tulajdonképpen élete célját, jövőbe vetett hitét veszí­tette el. A mi reménységünk alapja Húsvét — a Jézus Krisztus feltámadá­sa! A halál legyőzése adja a mi különleges reménységünket! Ez pe­dig az örökélet reménysége! És mert Krisztus győzött a halálon a Golgota keresztjén, s mert feltámadt, s él és uralkodik, ezért a mi reménységünk élő reménység! Ez a reménység túllát a földi életen, halálon, s ez az az öröksé­günk, mely romolhatatlan, szeplőtelen, hervadhatatlan, amit nem fog az idő. amely örök. Jézus Krisztus feltámadásával ez a reménység a mi örökségünk, mely nekünk a jövőbe, az örökéletbe vetett hitet ad­ja. Elő reménység ez, mely az újjászületett embert Isten dicséretére készteti: ,.Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása altat az élő reménységre.” AZ ÉLŐ REMÉNYSÉG TISZTA ÖRÖMÖT AJÁNDÉKOZ,. Nem va­lamiféle felhőtlen örömről van szó. Hiszen kísértésekben élünk. Na­ponként. tapasztalható az emberi gyűlölet. Ma is ölik egymást, irtják sokfelé aS ártatlanokat. Vannak gondok, fájdalmak, betegségek. Az emberek tudata alatt ott lappang a haláltól való állandó félelem. Sokszor csalódunk és sokszor úgy érezzük, hiábavaló szolgálatunk. Nem valami „felhőtlen optimizmusról” van szó. A keresztyén öröm valamiféle belső érzés. De több is ennél. az újjászületésből fakadó állapot, a rendezett viszony Istennel, Ujjongó öröm. hogy van meg- ■ ■ feszített Krisztusom, aki értem' vállalta a hatolt. Ujjongó őröm, hogy Jézus Krisztus nem maradt a sírban, hanem feltámadt a halaiból. : i R Ujjongó öröm, hogy Jézus Krisztusban van bűneimre bocsánat. Uj­jongó öröm, hogy tudom, a sírpart titán van még egy lépés, nem zá­rul le minden. Ujjongó öröm. hogy munkámmal, szolgálatommal ré­szese lehetek egy ország, egy nép naponkénti előrehaladásának. Va­lami olyan ez. amit egyszerűen nem lehet senkire rákényszeríteni, amit csak ajándékba lehet kapni Krisztustól az újjászületés által. Egy régi keleti mondás szerint egy lovat akár egy csecsemő is a for­ráshoz vezethet, de egy hadsereg sem képes arra, hogy rábírja — igyon a vízből! Viszont el lehet vezetni másokat ennek a megtapasz­talt örömnek az állapotába. Csodálatos hatalom erre az igehirdetés szolgálata, az evangélium ereje, az abból fakadó, másokat segítő élet. Kincs ez, mely válóban szolgáló szeretetre serkent valameny- ny vünket! Reménységben és örömben érhetjük el hitünk célját: az üdvössé­get! Hitünk nem látás, mégis tapasztalás és élet, vágyunk az üdvös­ség, a békesség az Istennel. Jézus áldozatával megnyitotta az utat a nagy cél felé. Nem tan­tétel ez. hanem annak a boldog megváltása, hogy lehet reménység­ben, örömben élni. Húsvét előtt a tanítványok nem valami életelvet veszítettek el. hanem maga az élet. a gyakorlati, a mindennapi élet, a jövő távlata veszítette értelmét számlikra. Hiszen, ha még Jézus is meghalt, nem is akárhogyan, akkor a halálé az utolsó szó. Nincs re­mény, nincs végcél. HÚSVET ÚJ ÉRTELMET ADOTT MINDENKINEK! Az újjászü­letés által tartalommal töltődött meg az emberi élet: van jövőnk, mert van reménységünk! Van értelme szolgálatunknak, mert igazi örömhír lett az evangélium: Elérhetjük hitünk célját az üdvössé­get! Valóban nem üres forma, ha kimondjuk ezen a vasárnapon: „Ál­dott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja ...!’’ Solymár Péter I niúd kozzii ii k! Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy gondol viselsz népedre, és nagy szeretettel veszed körül az egyet is. Köszönjük, hogy most is keresel minket megtartó igéddel. Add. Urunk, hogy ennek igaz szívvel örüljünk és mindenkor áldjunk téged Jézus Krisztus Urun­kért, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen. ORGONAAVATÓ ZENfis Áhítat lesz május 6-án, vasárnap dé­lután 6 órakor a Bécsikapu téri templomban. A pozitív­mű megépítésével teljessé lett orgonát ezzel adják át ren­deltetésének. Orgonái: Peskó György Igét hirdet: DR. KOREN EMIL esperes CANTATE zenés Áhítat lesz május 13-án. vasárnap délután 6 órakor a Bécsikapu téri templomban a budai evangélikus énekkarok közös szolgálatával. Közreműködik a budavári, a budahegyvidéki, a kelenföldi és az óbudai énekkar. Orgonái: Sulyok Imre és Rezessy László 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom