Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-07 / 1. szám

GYERMEKEKNEK. Uj csillag támadt az égen Mt 2, 1—12 Abban az időben, amikor Jé­zus megszületett, messze napke­leten lakott néhány nagyon bölcs ember. Sok embernél okosabbak és tudósa bbak voltak. Legszíve­sebben a csillagos eget figyelték éjszakánként. „Olyan szépek a csillagok! Isten teremtette vala­mennyit, hogy világítsanak éj­szaka. Isten minden tudósnál tu- dósabb.” így gondolkoztak. i Egyik éjjel megint együtt fi­gyelték a csillagos eget. Egyszer csak új szép csillagot láttak meg az égen. Azelőtt sohasem látták. Szép. nagy csillag volt, pompásan ragyogott. Mintha csak a csilla­gok királya volna! „Tudjátok-e, mát jelent ez a csillag? — kér­dezte az egyik. — Azt, hogy meg­született a Messiás, az új király, akit a zsidók, olyan régóta vár­nak.” — „Menjünk el és keres­sük meg — szólt a másik —. és hódoljunk neki!” Ogy is tettek. Előhozatták tevéiket. Az útravaló mellett ajándékot is csomagol­tak: sokféle drága holmit. Az­után elindultak abba az irányba, amerre a csillagot látták. Hosszú vándorlás után meg is érkeztek Zsidóországba. De hiába kérdezősködtek, senki sem tudott a Messiásról, a nemrég született kis királyról. „Menjünk Jeruzsá­lembe, az ország fővárosába, biz­tosan ott találjuk meg” — gon­dolták. A kis királyt azonban itt sem találták, de találtak egy öreg királyt. Heródest. Heródes nagyon gonosz király volt. Ami­kor meghallotta, mi járatban vannak a bölcsek, nagyon meg­ijedt. Elhatározta, hogy bárki le­gyen is ez az új király, elteszi láb alól. Ezért előhívatta az írás­tudókat. azokat az embereket, akik mindent tudtak, ami a Bib­liában van. Megkérdezte tőlük: „Tudjátok-e hol kell a Messiás­nak megszületnie?” Az írástudók tudták. Így szóltak: „Betlehem­ben. mert így van megírva a Bibliában.” Ezután Heródes nagy titokban magához hívatta a bölcseket. Nagyon barátságosan így szólt hozzájuk: „Majd én segítek nek­tek megkeresni ezt az új királyt. Valószínűleg Betlehemben talál­játok meg. Menjetek csak gyor­san oda, nézzetek jód körül. Ha megtaláltátok, gyertek hozzam vissza, és mondjátok el. hol van. Akkor majd én is elmegyek és imádom öt” Mekkorát hazudott! Dehogy akarta imádni, meg akarta őt ölni. A bölcsek örömmel indultak Betlehem felé. Éppen esteledett. Egyszer csak megpillántották új­ra a szép csillagot. Előttük ra­gyogott és mutatta az utat. Ami­kor Betlehembe értek, a csillag megállt előttük. Ők is leszálltak tevéikről, és éppen az előtt a ház előtt voltak, ahol Jézus-megszü­letett. Bementek. Megtalálták a kis Jézust Máriával és Józseffel. Bár semmi különös nem volt a gyermeken, ők mégis tudták, hogy ha megnő, ő lesz majd a Szabadító, a világ leghatalma­sabb királya. Ezért borultak le előtte és imádták őt. Azután ki­bontották ajándékaikat és oda­telték eléje. Egy ládikó aranyat, egy korsó tömjént és egy nagy tál mirhát. Drága, értékes hol­mik voltak. A bölcsek azonban örömmel adták oda, mert nagyon boldogok voltak. Aznap éjjel Betlehemben alud­tak. Mind a hárman ugyanazt álmodták. Álmukban hangot hal­lottak: „.Ne menjetek vissza He- ródes királyhoz. Gonosz ember. Nem imádni akarja a kis ki­rályt, hanem megölni.” Isten szólt hozzájuk álmukban. A böl­csek hallgattak Isten szavára, és nem mentek vissza Heródeshez. A bölcsek egész életükre bol­dogok voltak, mert tudták, hogy a betlehemi gyermekben új csil­lag támadt az emberiség egén: a szolgáló szeretet és a béke ra­gyogó csillaga. S. J. Kc/jek az ősatyák ciciéből 11. MAI KÉRDÉSEINK: 1. Az ős­atyák történetének melyik jele­nete jut eszünkbe a képről. 2. Hol van megírva a történet, a Bibliában? 3. Az Újszövetségben ki és milyen alkalomból foglalja össze az ősatyák történetének megelőző és mostani jeleneteit? 4. Írjátok le színesen, hogyan mondanátok el kis testvéretek­nek a történetet. /Válaszotokat január 21-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 1088. — A legtöbb pontot elérők a soro­zat végén könyvjutalmat kap­nak. A beküldött leírások közül a legsikerültebbeket közölni fog­juk az Evangélikus Életben. JAMES CRUMLEY LETT ROBERT MARSHALL UTÓDA A Lutheránus Egyház Ameri­kában (Lutheran Church in America. LCA) közgyűlése au­gusztusi ülésén megválasztotta az egyház új elnökéi dr. James R. Crumley személyében, aki eddig az egyház titkári tisztségét töl­tötte be. A jelenlevő közel 700 küldött a jelölés során 70 nevet jegyzett fel. Ebben az első menetben dr. H. George Anderson, a columbiai szeminárium elnöke 244 szavaza­tot kapott, vagyis A legtöbbet, de nem vállalta a jelölést, A hato­dik menetben már csak az előző során legtöbb szavazatot kapott két jelölt közül lehetett választa­ni. Ennek során dr. James R. Crumley 337 szavazatot kapott dr. William H. Lazareth pro­fesszor 330 szavazatával szem­ben. s így az előbbi lett egyház­elnök. Dr. James R. Crumley most 53 éves. 1951-től 1974-ig gyülekezeti lelkész volt, majd megválasztot­ták az egyház titkárává. Részt vett a Dar es Salaamban tartott LVSZ nagygyűlésen 1977-ben. A választásra azért volt szük­ség. mert Robert J. Marshall — aki évekkel ezelőtt egyházunk­nak is vendége volt — nem je­löltette magát az újabb három­éves ciklusra. Jrok nektek, ifjak...* Akik számíthatnak Istenre „Boldogok az irgalmások. mert ők irgalmasságot nyernek’’ (Mt 5, 7). Mit is jelent ez a kicsit ré­gies ízű szó? ,,Gyermekektől, kon- firmandusjelöltektől már nem­egyszer kaptam erre a legmeg­lepőbb választ. Voltak, akik úgy vélték, az irgalmasság valamifé­le gyenge tulajdonságot jelöl. Nem hiszem, hogy egy régi kife­jezés megkopott, értelmét veszí­tette. Sokkal inkább a mögötte levő mély tartalom vált „el­avulttá. divatjamúlttá” egyesek számára. S ezt a gyermekek nem maguktól találták, ki, hanem így látták tőlünk, náluk idősebb fia­taloktól, így látták és látják ta­(Mt 5, 7) Ián szüleiktől, a felnőttektől, a „nagyoktól’. Hogy boldogulni csak úgy lehet az életben, ha kíméletlen, rámenős, célratörő vagyok. Különben leelőznek, ki­használnak. semmire se jutok. Lehet, hogy mások irgalmatlan letiprásával jobban tudunk érvé­nyesülni, ha úgy tetszik boldo­gulni, de boldogok mégsem le­szünk. MI HÁT AKKOR A BOL­DOGSÁG TITKA? Jézus furcsa sorrendet állít föl. Az még vala­hogy ésszerűnek tűnne, ha azt mondaná, hogy boldogok, akik irgalmasságot kapnak, hiszen nemegyszer tapasztaltuk már, Ady finnül A tavalyi Ady-centenárium so­rán a költő személyét, költészetét, életkörülményeit, prófétai egyé­niségét oly bőven értékelte napi­sajtónk és könyvkiadásunk, hogy az átlagember aligha tudott vele lépést tartani. Kötetekre rúgna, ha a napi- és az időszakos sajtó Ady-cikkeit, -.tanulmányait ösz- szegyűjtve akarnák kiadni, és könyvespolcnyi volna a róla szó­ló könyvek sorozata. Költészetünk alakjai közül aligha értékeltünk bárkit is ilyen bőven és elmé­lyültem Méltán. Egyházunk sajtó­ja is jelentősen bekapcsolódott az Ady-évbe: hetilapunk több cik­kel, lelkészi szakfolyóiratunk hosszabb tanulmánnyal. Akkoriban hallottam egy rá­dióadásban Ady-vérseket néme­tül. Sokáig elgondolkoztatott. So­kat olvastam róla, tőle, s ver­sei mélyen ülnek bennem. De a német adás idegen volt számom­ra. Nem a szöveg volt ismeretlen, hanem a vers levegője, muzsiká­ja. Nem tudok jól németül, gon­doltam. Aztán a nyelv géniuszá­nak különbözősége állított meg. Án1 lavslv-ősszef Bersitiltitíén egy gyülekezeti esten hallottam Adv- verset szavalni finnül. Anna- Maija Raittila, a műfordító maga mondta. Itt már biztos voltam a nyelv géniuszában. Ügy csengett, mint otthon. Tömören, drámaian, mellbevágón. Az „észak-fok, ide- genség”, amit a német előadás­ban éreztem, itt szinte cinkos ösz- szetartozássá, eg.ytüdőből jött jaj­szóvá, sóhajtássá melegedett. A finnek azzal ünnepelték Ady születésének századik évforduló­ját, hogy Anna-Maija Raittila műfordításában kiadtak hatvan Ady-verset. A válogatás túlnyo­mó zömmel Ady istenes verseire esett. A csinos kötet címe is ezek közül való: Illés szekerén. Mottó­ja A Minden-Titok versei bekö­szöntője: Bajvívás volt itt: az ifjjí Minden Keresztüldöfte Titok-dárdával Az én szívemben a Halál szívét, Am él a szívem és él az Isten. A hatvan vers olvastán nyitott kérdés marad Ady hite és hitet­lensége, de a költővel együtt az olvasó megrendülve áll a nagy Titok előtt. Amikor elküldte kö- tefét Anna-Maija Raittila. ezt ír­ta af cím alá: „Végre eljutott hoz- zád~ez a könyv, aminél annyira hallgathattam én is a magyar nép szívére.” ,, r. _., Ko rén F.nnl EVT: MINDKÉT DIMENZIÓ A finn evangélikus egyház ré­széről nincs tagja az Egyházak Világtanácsa •Végrehajtóbizottsá­gának, de Samuel Lehtonen es­peres, a Központi Bizottság tag­ja, megfigyelőként részt vett a szeptemberi végrehaj tóbizottsági ülésen. Az üléssel' kapcsolatban kijelentette: még inkább meg­győződött arról, hogy az EVT te­vékenységében a megváltás mindkét dimenziója, a horizontá­lis és a vertikális, a vízszintes és a függőleges, egyaránt jelen van. „Az egyházaknak feltétlenül ál­lást kell foglalniuk a világ nehéz, kérdéseivel kapcsolatban, amint ez most például Dél-Afrika és a Közel-Kelet összefüggésében tör­tént” — mondotta. A finn egyhá­zak kötelessége, hogy az Egyhá­zak Világtanácsa munkáját tá­mogassa. hogyan «ranyoansa be napunkat egy apró nem várt figyelmes­ség; egy váratlan jó szó, segítő­kész mozdulat. Többnyire na­gyon apró dolgok ezek: a busz­vezető megvárja míg elérem a kocsit, az üzletben jó reggelt,1 a reggelinél jó étvágyat kívánnak, valaki megkérdezi hogy Vagyok, nem nehéz-e a csomagom. S máris másképpen kezdem a munkát máris, jó napom van. De Jézus először azokról szól, akik gyakorolják ezt az irgal- nus. szeretetteljes magatartást. A „józan” emberi számítás cá­folni látszik ezt. hiszen ha vala­ki csak ad. előbb-utóbb kiürül, tönkremegy, semmije sem ma­rad. Jézus nem is állítja, hogy a „jó cselekvésének felemelő” ér­zése tesz boldoggá. Sajnos még a népi bölcsesség sem igaz sok­szor. hogy jó tett helyébe, jót várhatsz. DE JÉZUS NEM ÜZLETI VI­SZONYT kínál £öl. Ha állandóan méricskéljük, hogy kibe gazda­ságos befektetni „irgalmas sze- retetünket”. akkor ez már nem irgalom és nem szeretet. Önző számítás, haszonlesés, amivel boldogulni talán lehet, de bol­doggá lenni soha. Igen. Irgal- masnak lenni, feltétel nélkül sze­retni. segíteni mindig is kocká­zat volt, de az emberhez legmél­tóbb kockázat. S ennek vállalá­sához elég fedezetet ad Jézus mondatának második fele, mely szerint valahonnan, valakitől mi is irgalmat nyerünk. Sőt így is fogalmazhatunk: mi is irgalom­ból élünk! S máris újra itt va­gyunk a Hegyi beszéd és azon belül is a boldogmondások leg­belső titkánál, mozgató rugójá­nál, a minden mondat mögött ott rejlő, meg nem nevezett alanynál: Istennél, akinek hoz­zánk lehajtó szeretetét, .irgal­mát éppen Jézus Krisztusban kapjuk, tapasztaljuk nap mint nap. SOK MINDEN VAN BOLY­GÓNKON. mely nélkülözhetet- len az emberi léthez. Féltjük is ezeket a kincseket: a levegőt, a vizet, az energiát stb. Ezek kö­zé a létszükségletek közé tarto­zik meggyőződésünk szerint, az irgalmas szeretet is. Az utóbbi­val bátrabban, pazarlóbban kel­lene élnünk, nehogy bennünk akadjon el Isten gazdagon áradó szeretet«. Ne „spóroljunk” hát a hétköznapok legdrágább, legke­resettebb hiánycikkével, az ir­galmas szeretettel, mert bátran vallhatjuk egy afrikai testvé­rünk szavaival: „A tenger soha­sem szárad ki, s mi tudjuk, hogy a Te kegyelmed is ilyen — nem szárad ki soha!” Gáncs Péter Ildii ffy György mnnodrámnestje a Játékszínben .\«m; »illa in hja Űj színház nyílt ősszel a fővá­rosban, a mind sekélyesebb kaba­réműsort adó Kamara Varieté helyép, a Nyugati pályaudvarral majdnem szemközt. Neve: Játék­szín. Itt mutatták be élöször Bu­dapesten Bethlen Miklós erdélyi kancellár önéletírásának színpadi változatát „Noé galambja” címen. A monodráma első előadásából a tévé is adott ízelítőt. „Egy mé­lyen gondolkodó, művelt, önma­gával szemben is' igényes és kö­vetkezetesen erős akaratú ember belső történéseinek, jellemalaku­lásának drámáját” kelti életre nagyszerű előadói és színészi ké­pességével Bánffy György a két­órás est keretében. Egyedül áll a színpadon. Mind­végig feszült és mégis felszabadí­tó légkört teremt. Ugyanazt a lég­kört; mely Bethlen Miklós két­kötetes „önéletírásának” légköre. Hiszen Bethlen Miklós nemcsak mélyen gondolkodó, hanem mé­lyen hivő ember volt. Az Esze Tamás által „második reformá­ciónak” nevezett haladó protes­táns irányzat, a puritanizmus ha­tása alatt állott. Medgyesi. Ke-, resztúri, Apáczai tanítványa volt." Descartestől nem a-filozófiát, in­kább a filozofálást sajátította el. „Gondolkodásának a Biblia a leg­főbb mércéje, ehhez méri a ma­ga és a mások cselekedeteit, a kortárs és a régi írók alkotásait, s ami összeegyeztethető vele, azt elfogadja, ami nem, azt elveti” — írja róla Tolnai Gábor. Lánccsörgés, zárban csikorduló kulcs, döngő léptek zöreje, szűk nyíláson belökött étel jelzi, hogy a színtér börtön. Élete utolsó 12 évét bécsi fogságban tölti. Ebből öt évet, 1704—1709 között, bör­tönben. Apafi halála után az ösz- szeomló Erdély önállóságát meg­kísérelte Habsburg fennhatóság alatt biztosítani. Elfogadtatja a Lipót féle diplomát. Nem csatla­kozik Rákóczi kurucaihoz. Erdély első kancellárja lesz. Grófi ran­got nyer. Csalódik. Álnév alatt adja ki „Olajágat lengető Noé ga­lambja” című írását. Külföldi protestáns fejedelem segítségével szeretné megvalósítani ..németek­kel. magyarokkal, erdélyiekkel, törökökkel, oláhokkal és moldo­vaiakkal való örökös és tökéletes békesség megszerzése” által Er­dély önállóságát. Rabutin gene­rális elfogatja. Becsbe viteti. A börföncella szegényes búto­rai közül kiemelkedik az írói pul­pitus. Ezen születik meg irodal­munk egyik remekműve: Önélet­írása. 67 éves korában kezd írá­sához. Két év alatt befejezi.‘Ne­meskürti István, a monodráma szerkesztője, maga mondja: „Csi­pesszel szedegettem össze Bethlen mondatait, s valóban az volt a szándékom, hogy a néző maga rakja össze a hallottakat.” A töp­rengéshez ő is segít, mert közbe- közbe Bethlen a színpadon leveti hosszú köntösét, a pulpitusra fek­teti, s Bánffy szólal meg helyet­te a nézők felé fordított kérdés­sel: helyes úton járt-e Bethlen? Miközben néztem a darabot, és élveztem a szépen mondott ízes szavakat. Dosztojevszkijre gon­doltam. Ha ö is a nézőtéren ülne, ő az odúlakók lelkivilágának bon- coló.ia, vajon mit szólna erről a rendkívüli erdélyi magyarról? Bethlen nem odúlakó. Nem a sa­ját börtönében szenved. Fogoly­ként is szabad arra, hogy „mara- dékira" gondoljon, „lévén erre példám Szent Jób. Nehemiás, Aur gustinus... Azértis nem írtam deákul." öregkorának és börtöné­nek falát hivő meggyőződése tö­ri át: „...az iidö minden fiát megöli, az aeternitas, örökkéva­lóság minden fiát élteti, megtart­ja ..Benczúr László I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom