Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-07 / 1. szám

{ XLIV. ÉVFOLYAM l. SZÁM 1979. január 7. Ára: 3,30 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Templomainkért EGYHÁZUNK SZOLGÁLATÁHOZ, GYÜLEKEZETI ÉLETÜNK­HÖZ ELENGEDHETETLENÜL HOZZÁTARTOZNAK TEMPLO­MAINK, vagy más olyan épületünk — imatermek, imaházak —, melyekben a gyülekezet rendszeresen összejöhet igehallgatásra, imádságra és éneklésre. Bármiként nevezzük is — aszerint, hogy külső formára, vagy belső berendezésére, a gyülekezet életében be­töltött funkciójára figyelünk —, egy bizonyos: gyülekezeteink népe egyforma szeretettel építi, újítja és gondozza templomait. Sok új templomunk épült az elmúlt három évtizedben, a felsza­badulás óta. Ezek bizonyságai annak, hogy nemcsak őseinkben volt meg a templomépitő hűség és szeretet, de megvan ez a ma élő, hittel szolgáló, Jézus szolgálatát elfogadó evangélikusokban is. Pe­dig új templom vagy imaház építése nem kis áldozatot kíván a gyülekezetek tagjaitól, de ettől nem rettennek vissza, örömmel épí­tenek. Átlag évenként épül l—2 új templom vagy imaház. Ugyanakkor szép ütemben folyik egyházunkban a meglevő régi templomok felújítása, tatarozása, modernizálása. Ma már szinte nem múlhat el egy-egy templomépítési évforduló, vagy gyülekezet-ala­pítási jubileum anélkül, hogy részben vagy teljesen meg ne újítsák templomukat. Végiglapoztam lapunk múlt évi számait és összesen 25 templom vagy imaház építéséről-felújításáról találtam tudósí­tást. Ez pedig nem kicsiny szám, egyházunk számarányait figye­lembe véve. Külön kell beszélnünk arról, hogy nem kevés a műemlék, vagy műemlékjellegű templomunk. Ezeket különös gonddal, szakértők bevonásával igyekszik egyházunk felújítani, gyakran tetemes állami segítséggel, de ugyanakkor saját gyülekezeti vagy közegyházi áldo­zattal. Jóleső érzéssel olvastam a minap egyik országos napilapunk hasábjain, hogy illetékesek értékelték a műemlékek gondozását és karbantartását, és ebben első helyen tannak az erdészeti vállala­tok. de utánuk a második helyen az egyházak állnak. Egyre inkább szépülő — esztétikai igényességben egyáltalán nem elmaradó — vá­rosaink és községeink külső képébe szervesen illeszkednek be meg­újult templomaink, egyben bizonyságot téve arról is, hogy az egy­ház él és tagjai szívesen áldoznak Isten házára­HA CSAK EGYHÁZMEGYÉNKET — A BÁCS-K1SKUN EGY­HÁZMEGYÉT — NÉZEM IS, az utolsó húsz évben megújult vala­mennyi templomunk. Űj templom épült a felszabadulás óta Csen­gődön, Kisapostagon, imaház Bócsán. Az após tagi, dunaegyházi és hartai műemlékjellegű templomok a 70-es években kaptak új kön­töst, Dunaegyházán nagyon jól sikerült a templom belsejének mo­dernizálása is. Kecskemét Ybl-temploraát a 60-as évek közepén újí­tották meg, ugyanúgy Kiskörösét is. Néhány éve teljes felújítást végeztek el a soltvadkerti templomon, melyet modem belső beren­dezése, díszítése a környék legszebb templomává tette. 1976-ban két kis létszámú, de nagy szórványterülettel rendelkező városi gyüleke­zetünkben is teljesen megújult a templom. Baján jelentős közegy­házi és külföldi segítséggel az év elején — Kiskunhalason pedig az év végén készült el a munka. Ez utóbbi helyen eddig bérelt te­remben tartották istentiszteleteiket. Most a városközpont újjáépíté­se miatt az épület bontásra kerül és helyette a parókia épületében sikerült új, modern, saját imatermet kialakítani, olyat, amely mél­tó egyházunk szolgálatához. Amit egyházmegyénkről írhatok, az általában országos egyhá­zunkra is érvényes. EZEK UTÁN AZT KÉRDEZHETNÉ VALAKI; HONNAN VESZIK A GYÜLEKEZETEK AZ ANYAGIAKAT az ilyen mértékű renová­lásokhoz? Népünk életszínvonalának kiegyensúlyozott és jó ytemű emelkedése többek között abban is megmutatkozik, hogy a hivő szívnek van miből áldozatot hoznia. Egyre többször olvassuk az utóbbi időben, hogy egy-egy gyülekezetünk ..teljesen saját, erőből” végezte el az építést vagy renoválást. A „saját erő” elsörenden épül bele minden templomunkba — akár pénzben, akár kétkezi segítő munkában adják a gyülekezeti tagok. Igen jelentős a közegyházi segítség is. Két forrásunk van erre, mindkettő valóban az egyház egészének áldozatát jelenti. Az egyik a Gyülekezeti Segély éven­ként izmosodó munkája nyomán, a másik az iín. „templomépítési offertórium” összegyűjtése útján juthat el a rászorulókhoz. Az 1978-i országos offertóriumból kapott segítséget a kiskunhalasi gyü­lekezet is fent említett építkezéséhez. Külföldi testvéreink áldoza­tán keresztül a testvérszívek és az Ökumene áldozatát kapjuk. Előbb már szóltam arról is, hogy államunk segítsége is beleépül, különösen műemléktemplomainkba. ÉPPEN A MAI VASÁRNAPON HALLJUK MINDEN GYÜLEKE­ZETÜNKBE: ADAKOZZUNK A „TEMPLOMÉPÍTÉSI OFFERTÖ- RIUMRA”. Gondoljuk jól végig a fent elmondottakat. Dlakóniai fe­lelősségünkről tegyünk bizonyságot akkor, amikor nemcsak „adunk de „áldozatot hozunk” egy, majd később kijelölendő gyülekezet templomáért, hogy az is odasorakozhasson 1979-ben megújult, szép evangélikus templomaink sorába. Diakóniai életfolytatásunkhoz hoz­zátartozik a jó rend, a szép környezet, a megújult, üde levegőjű templom, a szolgálatkészség, minden embertársunk felé és a jövőbe néző bizakodó hit. Ezt így együtt mind segíthetik az új, vagy meg­újult templomok. i Tóth-Szöllős Mihály Pozsonyi találkozás w Egyházunk delegációjának látogatása a szlovák evangélikus egyháznál SOCIETAS OECUMENICA Utrecht közelében Driebergen (Hollandia) került sor október közepén az Egyházak Világtaná­csa által 1970 óta rendezett har­madik konferenciára, melyen az európai ökumenikus intézetek képviselői vettek részt. Egyete­mek tudományos intézeteinek és egyházak' kutató intézeteinek ke­reken 40 képviselője vett részt a tanácskozáson és az ökumenikus mozgalom jelenlegi kérdéseiről valamint intézeteik ebből adódó feladatairól folytattak eszmecse­rét. A korábbi ilyen konferencia javaslatát elfogadva, elhatároz­ták az „ökumenikus Kutatás Eu­rópai Társasága’’ megalapítását. A szervezet célja, hogy a külön­böző kutatóintézetek közötti ta­pasztalatcserét és együttműkö­dést fokozza és bevonja a mun­kába az ökumenikus területen dolgozó tudósokat, A latinul „So­cietas Oecumenica”-nak nevezett szervezet elnökévé a holland J. A. Bronkhorst professzort (Ut­recht) választották meg. Három évvel ezelőtt Trencsén- ben találkozott a Magyarországi Evangélikus Egyház küldöttsége a Szlovák Evangélikus Egyház képviselőivel. Akkor úgy ítélte meg a két egyház vezetősége, hogy jó volna ezeket a testvéri találkozásolcat évenként megis­mételni. A két evangélikus egy­ház szomszédegyház. Számos ese­mény köti őket össze a múltból, a jelenben pedig mindkét egyház szocialista társadalmi rendben él és szolgál, így sok közös felada­tuk van. Ez is szükségessé teszi a megbeszéléseket. Az is ismert, hogy Magyarországon több szlo­vákajkú gyülekezetünk van, ugyanakkor Csehszlovákiában is élnek magyar evangélikusok. Mindkét országban a nemzetisé­gek összekötő kapocs szolgálatát végezhetik. 1976-ban egyházunk látta vendégül a szlovák evangé­likus egyház küldötteit Ilyen előzmények után került sor de­cember 3—5. között Pozsonyban a harmadik találkozóra. Egyhá­zunkat dr. Káldy Zoltán és dr. Ottlyk Ernő püspökök, dr. Mun- tag Andor akadémiai dékán és Mekis Ádám esperes képviselték. Az együttlétek minden alkalom­mal testvéri légkörben folytak le. A beszélgetések nyíltak és őszin­ték voltak■ Újra csak nyilvánva­lóvá lett, hogy nagy mértékben tudjuk egymást segíteni a közös szolgálatban, népeink barátságá­nak erősítésében. Istentiszteleti szolgálatok Megérkezésünket követő napon vasárnap volt. Vendéglátóink gondoskodtak róla, hogy necsak hivatalos megbeszéléseken ve­gyünk részt, hanem találkozzunk a gyülekezetekkel és szolgáljunk az istentiszteleteken. Küldöttsé­günk mind a négy tagja prédi­kált. négy különböző gyülekezet­ben. Dr. Káldy Zoltán püspök a po­zsonyi nagytemplomban végezte az igehirdetés szolgálatát. A nagyszámú gyülekezet előtt Lk 4, 16—21 alapján hirdette Isten igé­jét. Szólt arról igehirdetése ele­jén, hogy a magyarországi evan­gélikus egyház mindig szeretet­tel és imádsággal gondol a Cseh­szlovákiában élő evangélikusok­ra. Örömét fejezte ki, hogy éppen advent első vasárnapján szolgál­hat a pozsonyi nagytemplomban és beszélhet arról a Jézus Krisz­tusról, aki nemcsak lelki terüle­ten hoz megoldást az embernek, hanem aki mindig az egész em­bert akarja segíteni, testi-lelki vonatkozásban egyaránt. Mivel a pozsonyi nagytemplomnak éppen ezen a vasárnapon volt 202. év­fordulója, hálával emlékezett meg az ősökről, akik a templomot épí­tették és a ma élőket a temp­lomhoz való ragaszkodásra, az Isten igéjének szeretetére buzdí­totta, Az istentiszteleten dr. Jan Michalko. a szlovák evangélikus egyház egyetemes püspöke nagy szeretettel köszöntötte dr. Káldy Zoltán püspököt és rajta keresz­tül küldte testvéri üdvözletét a magyarországi evangélikus egy­ház gyülekezeteinek. Káldy püs­pök magyar nyelvű igehirdetését dr. Vladimir Gál lelkész végezte nagy hozzáértéssel. Dr. Ottlyk Ernő püspök Rudolf Kostial-nak, a szlovákiai nyuga­ti evangélikus egyházkerület püs­pökének vendégeként Bezinok (Bazin) gyülekezetében vett részt azon az ünnepi istentiszteleten, amelyen a templom építésének 195. évfordulóját, valamint az új szlovák bibliafordítás elkészültét ünnepelték. Ezen az istentisztele­ten Ottlyk püspök igehirdetéssel szolgált, amelyet Misiak miavai lelkész tolmácsolt, aki néhány év­vel ezelőtt a budapesti Teológiai Akadémián ösztöndíjasként ta­nult. Az istentisztelet után Ottlyk püspök a presbitérium tagjainak előadást tartott egyházunk szol­gálatáról Dr. Muntag Andor dékán Po­zsony II. kerületében, Prievoz- ban végzett istentiszteleti szolgá­latot. Itt is elhelyezték az oltáron az új fordítású szlovák Bibliát. Muntag dékán is Lk 4, 16—21 alapján prédikált Külön is ki­emelte, hogy Jézus jobb megis­merésében és megértésében sokat segít a mai szlovák nyelvre lefor­dított Biblia. A tolmácsolás szol­gálatát dr. Karol Nandránsky, a pozsonyi Teológiai Fakultás dé­kánja végezte. Mekis Ádám esperes a Po­zsonyhoz tartozó Raca-i gyüleke­zetben, szlovák nyelven prédikált. Útjára elkísérte dr. Ondrej L. Bartho egyetemes főtitkár. A gyü­lekezet lelkésze, a békéscsabai származású dr. Pavel Kolarovsky, ünnepélyesen elhelyezte itt is az oltáron az új szlovák Bibliát. Majd megköszönte Mekis Adum­nak, hogy a gyülekezet anyanyel­vén hallhatta a vendég igehirde­tését. Az istentiszteletet a lel­készlakáson ünnepi ebéd követte, amelyen részt vett a gyülekezet vezetősége és néhány Békéscsa­báról odakerült egyháztag. Megbeszélések December 4-én a szlovák evan­gélikus egyház pozsonyi központ­jában egész nap folytak a meg­beszélések a két delegáció között. A szlovák evangélikus egyházat a megbeszéléseken dr. Jan Michal­ko egyetemes p-üspök, dr. Rudolf Kostial püspök, dr. Karol Nand­ránsky dékán és dr. Karol Gáb­ris proclékán képviselte. Dr. Káldy Zoltán püspök rész­letes beszámolót adott a magyar- országi evangélikus egyház hely­zetéről és szolgálatáról- Szólt a Teológiai Akadémia, a szeretet- intézmények, a sajtó, a kántor­képzés munkájáról. Ismertette az állam és az evangélikus egyház között megkötött egyezmény 30 éves jubileumának eseményeit. Tájékoztatást adott az új Orszá­gos Evangélikus Énekeskönyv szerkesztéséről. Részletesen be­szélt a Lutheránus Világszövet­séghez való viszonyról, a Keresz­tyén Békekonferencia nyári nagy­gyűlésének jelentőségéről. Azt is megemlítette, hogy 1977-ben a magyarországi evangélikus egy­házban 2332 szlovák nyelvű is­tentiszteletet tartottak­Dr. Jan Michalko egyetemes püspök sokoldalúan mutatta be a szlovák evangélikus egyház éle­tét. Hangsúlyozottan szólt a Ke­resztyén Békekonferencia nagy­gyűléséről. Ez a világigyűlés na­gyon eredményes volt. Különö­sen is jelentős volt a KBK bázi­sának szélesedése miatt. Sokan voltak jelen nemcsak a szociális* ta országok egyházaiból, hanem Afrikából, Latin-Amerikából és a nyugati világ egyházaiból. A szlo­vák egyház professzorai és veze­tői igen nagy munkát végeztek a világgyűlés teológiai előkészí­tésében. Beszélt Michalko püspök arról is, hogy az állam és egyház viszonya tovább javult. Ennek egyik jele, hogy az új fordítású szlovák nyelvű Biblia 16 000 pél­dányban megjelenhetett. Továb­bá az evangélikus egyház enge­délyt kapott 50 000 Bibliának kül­földön való kinyomtatásához. Ezen felül az új Országos Éne­keskönyv 100 000 példányban je­lenhetik meg 1982-ben. Egyéb­ként 3500 ének áll rendelkezésre a kiadáshoz, de abból csak fi00 ének lesz az új Országos Énekes- könyvben. Bizonyos liturgiái re­formra is készülnék, Az úrvacso­rát szeretnék beleépíteni az is­tentiszteleti rendbe rövidített li­turgiával. Teológiai Akadémiáju­kon 32 hallgató van, de ebből csak 16 szlovákiai, a többi jugosz­láviai (szlovák és szlovén), de vannak baptista és ádventísta hallgatóik is. Megállapodások és tervek A megbeszélések több megálla­podáshoz vezettek. Egyfelől meg­erősítettük néhány korábbi hatá­rozatunkat. Ilyenek: évente\ ta­lálkozunk. Jövő esztendőben szlo­vák testvéreink jönnek majd Bu­dapestre. A magyarországi evan­gélikus egyház vezetősége kérte, hogy legyen elevenebb az ösztön­díjasok cseréje Pozsony és Buda­pest között, hiszen Csehszlová­kiában magyar, Magyarországon szlovákajkú gyülekezetek vannak és mindkét helyen fontos az anyanyelvű lelkészt szolgálat. Segíteni kell a két egyháznak egymást az Országos Énekesköny­vek szerkesztésében és a kántor- képzésben. A teológiai profesz- szorok cseréjét is az eddiginél rendszeresebbé kell tenni. Ebben az évben Pozsonyból jön vendég- professzor a budapesti Teológiai Akadémiára. Mindkét egyház sajtóosztályának valamennyi ki­adványát (könyvek, stb.) kölcsö­nösen meg kell küldeni a Teoló­giai Akadémiák könyvtáraiba. A teológiai folyóiratok időnként cikkeket közölnek a szomszéd­egyház professzoraitól és lelké­szeitől. A Magyaroszági Evangé­likus Egyház Országos Levéltárá­ban — a fennálló állami és egy­házi szabályok megtartása mel­lett — kutatásokat végezhetnek szlovák püspökök és professzo­rok. Mindkét egyház üdültetést ajánlott fel egymásnak. Ezek a határozatok és tervek jelzik, hogy a két egyház között dinamiku- sabbá válik a jövőben a kapcso­lat. Ünnepi vacsora A megbeszélések befejeztével a szlovák evangélikus egyház ün­nepi vacsorát adott a magyar de­legáció tiszteletére. Ezen az al­kalmon jelen volt Homola egy­házügyi főigazgató és Kmet egy­házügyi osztályvezető. A köszön­tök a két egyház és a két nép ba­rátságát hangsúlyozták. Szép és gyümölcsöző volt a po­zsonyi találkozás. Szeretettel vár­juk viszontlátogatásra szomszéda­inkat ez évben Budapesten! Hoz­za Isten őket! Káldy Zoltán I i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom