Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-03-05 / 10. szám
Lelki kérdésekről beszélgetünk Isten gyermeke vagyok-e? (III.) Legutolsó beszélgetésünk a legizgalmasabb pontnál maradt félbe. Amikor arról szóltam, hogy az „Istentől születés” a kereszt- ségben megy végbe, szinte mindenki ellenkérdést tett fel: ez- azt jelenti, hogy a keresztség valamiféle „mágikus hatalom”, amely Isten gyermekévé tesz? Mi van azokkal, akik ugyan megkereszteltettek, de már régen nem hisznek? Egyáltalában: lehet-e valaki Isten gyermeke hit nélkül? Talán Valamiféle párna a keresztség, amelyen meg lehet pihenni vagy éppen „repülő csoda-párna”, amely az üdvösségbe repít? Már most meg kell mondanom, hogy a keresztség semmiképpen sem mágikus hatalom és nem is párna, amelyen kényelmesen elpihenhetünk. Azt is gyorsan mondjuk ki, hogy „hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt” (Zsid 11, 6). „Senki”, tehát a megkeresztelt sem! De menjünk sorba. Többször is említettük, hogy elsősorban János evangélista foglalkozik az „Istentől születés” problémájával és ezzel összefüggésben az „istenfiúsággal”. Nézzük hát először János evangélista bizonyságtételét. Ö egyértelműen szól arról, hogy azok kaptak hatalmat (jogot, képességet, lehetőséget); hogy az Isten gyermekei legyenek, akik „ befogadták’' Jézust, majd magyarázatként hozzáfűzi, „akik hisznek az Ó nevében” (Jn 1, 12). Merjük kimondani: nem mindenki „Isten gyermeke” János evangélista szerint, hanem csak az, aki hisz „Jézus nevében”, vagyis az Ö személyében. Pál apostol ugyan az athéni Areopágoszon mondott beszédében a görög költőkre is hivatkozva hirdette, hogy „Isten nemzetsége vagyunk”. Hirdette azt is, hogy „Isten az egész emberi nemet egy vérből teremtette” (Csel 17, 26, 29). Ez azt jelenti, hogy hitünk szerint, a teremtés alapján minden ember beletartozik „Isten nemzetségébe”. De ... János evangélista „Isten gyermekei”-nek csak azokat nevezi, akiken végbement a „második teremtés” is, a felülről születés, az újonnanszületés, akik be- fogadták Jézust és hisznek Benne. De még ez a „hit” sem lehet akármilyen hit! János evangélista a hiten mindig azt érti, hogy valaki Jézusban felismeri a Krisztust, a várva várt Messiást, az Isten Fiát és Abban hisz. — Hadd kérdezzem meg ebben az összefüggésben, hogy mit jelent Jézusnak ez a kijelentése: „ami Lélektől született, lélek az”? Egyáltalában, ha Isten gyermeke „lélek”, mi van a „testével”? — Engem pedig az érdekelne, hogy mit szól Pál apostol ezekhez a kérdésekhez, vagy ez az egész probléma csak János evangélista „specialitása”? Nem nehéz felelnem a kérdésekre. Korábban már említettük, hogy Istentől születni annyi, mint Lélektől születni. A Lélek, az Istennek a Szentlelke végzi el az újonnan születést. Aki viszont a Lélektől született az örökli, elnyeri, „szülő^-jének a lényegét: a Lelket. (Így van ez a testi születésnél is, amikor a szülő gyermekére átszármaztatja a saját természetét: „ami testtől született, test az”!) Aki a „Létektől ” született, annak egész gondolkodását, akarását, magatartását többé mór nem a „test” (a maga indulataival) határozza meg, hanem a Lélek. Ez a Lélek alakítja át az embert „lélekké”, vagyis olyan emberré, aki ugyan nem válik ,,láthatatlan lélekké", de testestől-lel késtől Isten tetszését keresi, szereti az Istent és engedelmeskedik neki. ,Ez is arra utal, hogy nem elég „víz”-től születni, hanem szükség van a „Lélektől születés”-re is. Az Isten Lelkének az elnyerésére, Aki hitet ébreszt, hogy felismerjük Jézusban Isten Fiát. Mindez azonban nemcsak János evangélista „specialitása”. Pál apostol is aláhúzza, hogy „mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által” (Gál 3, 26). Tehát hit által! A Rómaiakhoz írt levélben pedig így tesz bizonyságot: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Rm 8, 14). Vagyis nem egyszerűen azok az Isten gyermekei, akik megkeresztelkedtek, hanem afctíc ezzel együtt hisznek is és engedik, hogy a Lélek formálja és vezesse őket a hétköznapokban is. — Ezek után van-e értelme a gyermekkeresztségnek, hiszen a gyermek még nem tud hinni?! Bár Istennél még az is lehetséges, hogy egy egészen kisgyermeknek is hitet plántáljon a szívébe, én azonban nem erre teszem a hangsúlyt. Sokkal inkább arra, hogy Isten ingyen kegyelemből megajándékozza a gyermeket is „bűnbocsánattal, élettel és üdvösséggel”. És később is — a felnőtt keresztelésnél is — ez a döntő! Viszont egy percig se legyen kétséges, hogy az így megkeresztelt gyermeknek később hittel kell befogadnia Jézust, ráért különben eltékozolja a kapott ajándékot és megoltja a kérészt- ségben kapott Lelket. Luther Márton félreértés nélkül beszél erről. A Kiskátéban ezt olvassuk: „A keresztség végzi a bűnök bocsánatát, megszabadít a haláltól és az ördögtől és örök üdvösséget ad mindazoknak, akik hiszik azt, amit Isten igéje és ígérete mond”. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy ebben a hitben járva Isten gyermekei naponként vívják az ó- ember és új ember harcát és erkölcsi életükben is bizonyítják: „a régi elmúlt, és íme: új jött létre”. Éppen ennek a harcnak vállalása jelzi, hogy kegyelemből Isten gyermekei vagyunk. — Beszélgetésünk során nem is egyszer hallottuk, hogy Isten gyermekének lenni magunktól nem tudunk, hanem az ajándék. A hit is Isten műve! Meg az a bizonyos szél is „fű oda, ahová akar”. Tehetek egyáltalában valamit azért, hogy higgyek és Isten gyermeke legyek? Ez a kérdés juttatja eszembe Jakab leveléből ezt a mondatot: „Az ö akarata szült minket az igazság igéje állal” (Jk 1, 18). Isten a hitet az 6 igéje áltál munkálja bennünk. Ezt a hitet nem tudjuk magunkból kicsiholni, akarással megteremteni, ellenben Isten prédikáltatja igéjét és ezen keresztül ajándékozza a Jézus Krisztusban való hitet. Egyet mégis tehetünk: hallgatjuk az ő igéjét! Ami pedig azt a bizonyos „szél-fűvást” illeti, vannak „széljárta utcák” is és vannak olyan helyek, ahol a „Lélek szele fúj”. Ilyen: a templom, ahol prédikál- tatik az evangélium és minden olyan alkalom, ahol kinyitják a Szentírást és’ annak tartalmát hirdetik. Ezeket a „széljarta Helyeket” kell keresnünk! Ott adatik a Lélek és vele együtt a hit ls! Káldy Zoltán JÉZUS KÉRÉSE Mennyi fájdalom és kin roskaszt bűmtelen engem! Gyötrelme® kereszthalál! Vérfakasztó tövisek! Érted szenvedem. Érted járom a fájdalom útját. Új meg új bűneiddel újonnan meg ne feszíts! Ismeretlen szerző verse Dürer Albert passióképei címlapján Németből ford. Türmezei Erzsébet Nemesben műemlék templomunk — OROSHÁZA. Február 5-én Huley Alfréd gerendása lelkész gyülekezeti szeretetvendégségen Igehirdetéssel és „Haladó hagyományaink : Podmaniczky Pál” címen előadással szolgált. A lelkész felesége három vers elmondásával gazdagította az együttlétet. A szeretetvendégségen a gerendási gyülekezet 14 tagja is részt vett. — Böjt 4. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Jn 6, 1— 15; az igehirdetés alapigéje: 1 Kor 10, 15—17. — BÖJTI ELŐADÁSSOROZAT A FERENCVÁROSBAN. Március 6—11-ig minden este 6 órai kezdettel „A Jatobók révénél” összefoglaló címmel előadássorozat lesz a ferencvárosi gyülekezetben (Bp. IX., Thaly Kálmán u. 28.). Az előadásokat dr. Koren Emil esperes tartja. — IRSA. Február 26-án Szebik Imre, a Borsod—Hevesi Egyházmegye esperese igehirdetéssel és a presbiteri szeretetvendégségen „Tisztemet hűségesen betöltőm” címen előadással szolgált. — MEZÖBERÉNY II. Február 12-én böjti szeretetvendégség volt á gyülekezetben, amelyen ifj. Kendeh György gyulai lelkész, egyházmegyei sajtóelőadó végzett igehirdetői és előadói szolgálatokat. Előadásában ismertette egyházunk sajtószolgálatát, s részletek felolvasásával bemutatta az egyes kiadványokat. Külön is szólt az Evangélikus Életről, amelynek még buzgóbb olvasására hívta fel a figyelmet. , — ZUGLŐ. Március 12-én, vasárnap délután 4 árakor szeretet- vendégség lesz a gyülekezetben, amelyen Gyár mat hy Irén olvas fel írásaiból. — DUNAEGYHÄZA. Február 19-én presbiteri 103001010,11011 Sárkány Tibor hartai lelkész igehirdetéssel és előadással szolgált. aÍÉvasárnap igéje Közösségben Jézussal 1 Kor 10, 15—17 VILÁGSZERTE MEGFIGYELHETŐ AZ A TÖREKVÉS, hogy az úrvacsora szentsége elnyerje az őt megillető megkülönböztetett helyet az istentiszteleti életben. Ezzel a szándékkal emlékeztetnek az úrvacsora gyülekezet- és egyházépítő szerepére, népszerűsítik a bibliai és egyházi tanítást az úrvacsoráról, és igyekeznek elevenebbé tenni az úrvacsorái liturgiát. Eleinte inkább az úrvacsora misztikus és hálaadó-örvendő jellegét domborították ki a hagyományos bűnbánati hangulattal szemben. Most, ezenkívül, korunk általános humanista tendenciájával egyezően az úrvacsora emberi-közösségi oldalát állítják homloktérbe. Ezért a hagyományos liturgia ünnepélyes elemeit elhagyják, sok esetben a lehető legegyszerűbb, leghétköznapibb kifejezési formákat használják, hogy minél jobban érvényesüljön az ételben és italban osztozó asztali közösség sajátosan emberi jellege, ÖNMAGÁBAN HELYES EZ A TÖREKVÉS. Jó, ha a mai vüág- ban élő modern keresztyének is szeretik és megbecsülik az úrvacsorát. Az úrvacsora páratlan jelentőségét alapigénk is hangsúlyozza. Régtől hivatkoznak rá mint az evangélikus úrvacsorái tanítás dogmatikai-bibliai igazolására. Valóban ez is, mert Pál világosan kimondja, hogy a megtört kenyér és a megáldott pohár Krisztus testével és vérével való közösség. Célja azonban mégsem az, hogy valami elméleti tanítást adjon az úrvacsora lényegéről és misztériumáról. Erre nincs is szükség, mert azt minden keresztyén embernek tudnia kell. A szónoki kérdés, amelybe tanítását formálta, világosan tanúskodik arról, hogy annak ismeretét a korinthusiaknál is feltételezi. Ezért úgy beszél a hívőkhöz, mint értelmes emberekhez. Ne álljanak meg a tanítás ismereténél, hanem vonják le maguk annak következményeit. Pál foglalkozik ugyan az úrvacsora ünneplésének módjával, liturgiájával is — figyelemre méltó triódon éppen ellenkező előjellel, mint ahogyan az ma szokás. Akkor annyira profán módon kezdték ünnepelni az úrvacsorát, hogy figyelmeztetnie kellett: különböztessétek meg az Ür testét és vérét a közönséges evéstől és ivástól (1 Kor 11, 29). Nem egy esetben bizonyára ma is helyénvaló ez a figyelmeztetés. A döntő kérdés mégis az, hogy az úrvacsora közösséget teremt Jézussal és egymással, és ezért nemcsak az istentiszteletben kell központi helyre kerülnie, hanem meghatározó szerepet kell kapnia a hívők életében is. A MEGÁLDOTT POHÁRBÓL VALÖ RÉSZESEDÉSÜNK révén közösségünk van Jézus Krisztus vérével. Ez azt jelenti, hogy részesedünk bűneink bocsánatában, ahogyan ezt maga Jézus mórul ja az úrvacsora szerzésekor. De azt is jelenti, hogy közösségünk van magával Jézussal, aki meghalt értünk. Halála pedig nemcsak váltságot és bűnbocsánatot szerző halál, nem is tragikus fordulat működése végén, hanem szükségszerű következménye életének, tanításának és működésének, ahogyan azt előre, jelezte: „Az Emberfia nem azért jött. hogy nekik szolgáljanak, hanem, hogy ö szolgáljon és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10, 45). Jézus kiontott vére annak megpecsé- telése, hogy következetesen végigjárta a szolgálat útját. Az utolsó vacsorán pedig kétszeresen is jelezte, hogy ugyanezt várja tanítványaitól. Megmossa tanítványainak a lábát, és, magyarázatul lelkűkre köti, hogy hasonló szellemben 'Cselekedjenek (Jn 17,15). Az utolsó vacsora közben pedig ő szolgált fel tanítpánj/ainak: '„Én pedig olyan trágyák közöttetek, mint aki szolgál" (Lk 22, 27). Az úrvacsora ezek szerint az emberért való szolgálat testamentuma. Aki részesül Jézus vérének közösségében, az vállalja, hogy Jézussal együtt végigjárja a szolgálat útját. Nem kénytelen-kelletlen, nem is megalkuvásból, hanem szeretetböl, mint Jézus is. A MEGTÖRT KENYÉRRŐL Pál apostol az úrvacsorái szokástól eltérően második helyen beszél, az áldás pohara után — nyilvánvalóan azért, mert ennek gazdag tartalmát többsíkúan is meg akarja világítani. Mi a hitviták utóhatásaként megszoktuk,. hogy az úrvacsorát egysíkúan értelmezzük: a megtört kenyér nem jelkép, nem szimbólum, hanem Krisztus valóságos teste, semmi más. Pál és az öskeresztyénség tágabban, gazdagabban, színesebben értelmezi az úrvacsorát. A megtört kenyér valóban Krisztus teste, de általa egyúttal egy testté. Krisztus testévé leszünk, egy egyházának közösségébe is kerülünk, és ezt a kenyér megosztása, az egy kenyérből való részesedés külön szimbolizálja. Ebből szükségszerűen következik az a megdöbbentő igazság, hogy az úrvacsora eredetileg az egyház egységének, ökumenikus közösségének a szentsége is. Megdöbbentő azért, mert a kétezer éves történelem folyamán éppen ez a szentség lett az egyházak elkülönülésének ütközőpontjává és tanújeléee. Pedig az úrvacsorában való részvételünk arra kötelez, hogy a különbségek mellett is vállaljuk az egységet, az ökumenikus közösséget azokkal, akikkel együtt részesülünk Krisztus megtört testében. AZ ÜRVACSORAI KENYÉRNEK még egy további szimbolikus jelentése is van. Maga Jézus teremtette meg az úrvacsora kapcsolatát a kenyércsodával, amikor ugyanolyan áldással, ugyanolyan jelképesen osztotta szét a kenyereket és a halakat, hogy sok ezer ember részesüljön belőle. Az úrvacsorái kenyér megtörése egyértelműen utal arra is, hogy osszuk meg egymással, a mindennapi kenyeret. Az úrvacsorában való részesedésünk tehát arra is kötelez, hogy új viszonyba kerüljünk a földi javakkal, tudjuk azokat megosztani, és harcoljunk olyan világrendért, amely lehetővé teszi minden ember igazságos részesedését az emberiség közös javaiból! prőhle Károly IMÁDKOZZUNK! Mindenható Urunk! Te teremtetted a miadenséget a te nevedért; ételt és italt adtál az embereknek, hogy hálát adjanak neked. Nekünk pedig lelki ételt és italt, és örök életet adtál a te Szolgád által. Emékezzél meg egyházadról: szabadítsd meg minden gonosztól, tedd tökéletessé szereteíben. Gyújtsd egybe híveidet a négy világtájról a te országodba, amelyet nekik készítettél. Mert a tied a hatalom és a dicsőség örökké. Amen. (I. századi imádság) — RÁKOSPALOTA. Február 5- én fiatal házasok és a felnőtt ifjúság közös szeretetvendégségén Harmati Béla Deák téri lelkész előadással szolgált „Kilátó a világ egyházaira” címmel. — SZEGED. Február 19-én Tóth-Szőllös Mihály, a Bács-Kis- kun Egyházmegye esperese igehirdetéssel és a műsoros esten előadással szolgált a gyülekezetben. — GERENDAS. Február 26-án Aradi András Szarvas—Üjtemplo- mi lelkész igehirdetéssel és a teaesten „Keresztyén családok Városi problémái” címen előadással szolgáit a gyülekezetben. — TAPIÓSZELE. Február 6-án Derne Károly kondoros! lelkész szolgált a gyülekezetben. Az. ezt követő hét minden estéjén másmás tápiószelei szórványban hirdette az igét.
