Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-02-19 / 8. szám

XLIII. ÉVFOLYAM EVAN G ÉLIK US 8. SZÁM 1918. február 19. Ära: 3,50 Ft 99$liwzdemki 99 (Részlet Dóka Zoltán „Márk evangéliuma” című könyvéből. A szerző e szakaszban Mk 9, 33—36-ot magyarázza: „Ha valaki első akar lenni...”) Ez Jézus utolsó megnyilatkozása Galileában, illetve Kaperraaum- ban. Útban Jeruzsálem, azaz halála felé, mintegy búcsúbeszédben ad tanítást tanítványainak. . . Arra az erkölcsiségre, amelyről a beszéd szól, az teszi a tanítványt képessé és elkötelezetté, hogy Jézus a ha­lálba .ment. A TANÍTVÁNYOK „TANAKODTAK”, amii máris értetlenségük jele. Jézus belelát az ember szívébe és ismeri gondolatait. Kérdése tehát nem tudakozódás, hanem vád. A tanítványok „hallgatnak”, mint a „keményszívű” farizeusok. „Egymással” vitatkoztak, tehát mintegy Jézus háta mögött, tőle távol. „Jézus nélkül’’ mindig újra idejutnak a tanítványok. Értetlen vakságuk gyökerét vitatémájuk árulja el: „ki nagyobb?” Márk a helyzet végső kontrasztját, az ún. út-motivummal emeli ki. ök éppen azon az „úton” vitáznak önma­guk nagyságáról, amelyen Jézus a halálba megy, a kiszolgáltatottság, erőtlenség, vagyis a „kicsiség” felé. Ez Isten kinyilatkoztatásának „iránya”, ök viszont a nagyság irányában gondolkodnak. Ezért nem értették a szenvedésjövendölóst. Máté a nagyság kérdését a „meny- nyek országába”, azaz az üdvösségbe transzponálja. Márk földi vi­szonylatban veti fel. Csakhogy éppen így realizálhatatlan, milyen ér­telemben akartak a tanítványok, akik Jézus egyszerű sorsát megoszt­va követték őt, egymás fölé kerülni. Ez a helyzetrajz kilép Jézus föl­di útjának szituációjából és a húsvét utáni egyház belső, nagyrészt apostolokra hivatkozó versengéseit tükrözi. A VITÁZÓ TANÍTVÁNYOK KÉPÉNEK KONTRASZTJAKÉNT FELTŰNIK A TANÍTVÁNYI KÖZÖSSÉG (s az egyház) helyes képe: Jézus családfőként ül le és hívja magához a tizenkettőt. Az „odahí- vás” jelzi Jézus válaszának jelentőségét, amelyet a tanítványok ki nem mondott vitakérdésére ad. Jézus mondása, amelyet a hagy szinoptikusok itt kihagynak, és azonnal a „kisgyermek”-témát közük, számos változatban található a szinoptikus hagyományban. A változatokban az ellentétpárok is variálódnak (első—utolsó, nagy—szolga, első—rabszolga, legnagyobb —legifjabb, vezető—szolga, legnagyobb—szolga). Nyilván sokat hasz­nált mondás volt és ezért nem alakult ki egyetlen, szilárd formája. Jézus eredeti szava valószínűleg egy, a héber nyelvre jellemző, ket­tős mondás lehetett (első—utolsó, nagy—szolga), amelyhez Mk 10, 43k változata áll legközelebb. A változatokban a leggyakoribb és leg­hangsúlyosabb a „szolga” (= diakonos, illetve doulos) kifejezés. Márknál is nyilván ez a szó a hangsúlyos és ezért fűzi az itteni rövid változathoz (első—utolsó) értelmezésként a „mindenki szolgája” bő­vítést. A mindenki fölé kerekedő nagyság és elsőség akarásában az ember kisebbségi érzésből fakadó dicsőség- és hatalomvágya nyilatkozik meg. Ez az életszemlélet nemcsak a zsidó vallásosságot és a görög heliénista embereszményt hatotta át, hanem az egész embervilágot átjárja és mindenkit mindenki farkasává tesz. Jézus radikális kriti­káját egy paradoxon fejezi ki: Isten előtt akkor leszel „első”, ha „utolsó” leszel, azaz feladod azt a törekvésedet, hogy első légy. Jézus szerint az emberi élet értelme nem önmagában van, hanem a többi emberben. Önmagam érvényesítéséről lemondva „mindenki szolgá­jává" lenni, azaz mindenkinek rendelkezésére állni, mint a felszol­gáló az asztalnál. Jézus szerint ez az egyetlen helyes emberi maga­tartás e földön. A mindenki ismétlődése hangsúlyozza a magatartás kivételt nem ismerő, egyetemes emberi perspektíváját. A ..MTNDENKI SZOLGÁJA”-ERKÖLCSISÉG ILLUSZTRÁCIÓJA­KÉNT Márk újabb mozzanattal gazdagítja Jézus válaszát. A „kis- gyermek”-jelen.etet bizonyára 10, 13—16 alapján fogalmazta. Nem fontos a helyzetrajz fogyatékossága, hanem csak a kontraszt jelen­tős: a naggyá lenni akaró tanítványok között egy kisgyermek és Jé­zus, aki a gyermeket megöleli, azaz szeretetközösségébe fogadja! Jézus tehát saját példájával illusztrálja, amit tanít: a „mindenki szolgálata” azt jelenti, hogy éppen a kicsit, a jelentéktelent (amilyen­nek a zsidóságban a gyermek számított!) szolgálni. ÜJ PÜSPÖK THÜRINGIABAN: WERNER LEICH A thüringiaii evangélikus egy­ház püspöki tisztében Ingo Braecklein utódává Werner Leich 50 éves lobensteini szuperinten­denst választották meg az egy­ház zsinatának 1977. december 11-én, Eisenachban tartott ülésén. Jelöltek voltak még Klaus- Peter Hertzsch jénai gyakorlati teológiai professzor, valamint Walter Saft és Hans Schäfer egy­házfőtanácsosok. Leich szuperin- tedens 48 szavazatot kapott a le­adott 63 közül. Már korábban, no­vemberben is tartott a zsinat vá­lasztást, de az akkori hat alka­lom egyikén se volt olyan jelölt, aki kétharmados többséget tudott volna elérni. v Werner Leich, aki 1969 óta szu- perintedens Lobensteinbem, 1927- ben született Thüringiában. 1947 és 1951 között Marburgban és Heidelbergben folytatta teológiai tanulmányait. Beiktatását április 30-ra, Rogate vasárnapjára terve­zik. AZ LVSZ SEGÍTSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSE T. Edward John Mwangosi. a Lutheránus Világszövetség világ- szolgálati osztályának Tanzániá­ból származó referense beszámo­lót tartott az afrikai államok szervezetének, az Afrikai Egység­szervezetnek, a menekültekkel foglalkozó konferenciáján. Be­számolóját követően az ENSZ menekültügyi főbiztosa „felbe­csülhetetlen értékű szolgálatnak” nevezte azt a segítséget, melyet az LVSZ az arfikai menekültek­nek juttat. Az Afrikai Egységszervezet fel­szabadítás! bizottságának képvi­selője pedig kijelentette, hogy Afrikának külön,ös figyelmet kell fordítania az egyházak szerepé­re. mely a világközvéleménynek a dél-afrikai helyzetről való tájé­koztatásában igen jelentős. Az AESZ képviselője hangsúlyozta, hogy a dél-afrikai kérdést nem lehet egyszerűen menekültkérdés­ként kezelni, hiszen itt elnyomás­ról van szó. és felszólította a Lu­theránus Világszövetséget, hogy továbbra is tájékoztassa a világ­közvéleményt a dél-afrikai hely­zetről. Jézus Krisztus evangéliumának kezdete Megjelent Dóka Zoltán Márk evangéliuma című könyve E mondat Márk evangéliumá­nak első négy szava. Jelkép is egyben: A Márk írása szerint •va­ló evangélium történeti sorrend­ben a legrégibb, a legelsőként keletkezett az evangéliumi iratok közül. A többiek már mind is­merték, részben belőle is merí­tettek. Most ennek az evangéliumi könyvnek a magyarázatát jelen­tette meg sajtóosztályunk Dóka Zoltán hévízgyörki lelkész tollá­ból. Jelentős nyeresége ez a könyv, a „Márk evangéliuma”, hazai teológiai irodalmunknak, örvendetes, hogy ismét gyarapo­dott a bibliaimagyarázó könyvek, kommentárok sora. abban a soro­zatban, amelynek kiadásán sajtó- osztályunk immár közel két év­tizede fáradozik, s amelynek cél­ja, hogy minden bibliai iratról magyarázatos könyvet jelentessen meg. Nagv segítség e könyv nem­csak a Szentírás marva rá ziásá- val. igehirdetéssel hivatásként foa1ia1ko®6 lelkészek, hanem a Bibliában elmélyedni kívánó gyü­lekezeti tagok szám,ára is. TÜDŐS TEOLÓGUS munkája e könw. naev körültekintéssel, ieles felkészüléssel, a vonatkozó leffúiabb teológiai irodalom lehe­tő telies felhasználásával íródott. Eri muitiatia nemcsak a könyv vé­gén felsorolt bőséges irodalom, hanem a szöveg között is állan­dóan folvtatott beszélgetés, oly­kor vitatkozás az írástna'ffvará- 7ókkal, bibliakutatókkal. Jó tá­jékoztatást kanunk a köntív be­vezetésében Márk evangéliuma keletkezéséről, jellegzetességéről, tartalmáról, szándékáról. Az írásmagyarázatban tisztán és egyértelműen rajzolódik ki — Márk evangéliumának megfele­lően — Jézus Krisztusnak, a Szol­gának (Diakonos)' arca, aki a leg­nagyobb szolgálatot kereszthalá­lával végezte el a világért (lásd az idézett részletet a vezéreitek­be^). Márk EVAN­GÉLIUMA A könyv címlapja IZGALMAS OLVASMÁNY e könyv, természetesen elsőrendűen maga Márk evangéliuma, hiszen „az emberi nyilvánosság előtt végbement történetet ír, amely­nek .szerzője’ maga Isten és ta­núja az egyház”. Az evangélium szövegét saját fordításában közli s ezzel is gazdagítja a magyar nyelvű bibliafordítások sorát. Jobb áttekinthetés okából két nagy főrészre — Jézus titkos ki­nyilatkoztatása és: Jézus kinyilat­koztatott titka — s ezeken belül több szakaszra osztja anyagát. Módszere az, hogy ezután versről versre, mondatról mondatra ma­gyarázza a bibliai szövegeket, szinte aprólékos gondossággal, így a biibMaolvasó igen sok kér­désére ad választ, rengeteg infor­mációt közöl. ELMÉLYEDÉST KÍVÁN AZ OLVASÓTÓL.. Együttgondolko­dásra késztet, igazi munkakönyv — 400 oldalon keresztül! Nem ar­ra való, hogy egyvégtében olvas­suk el, hanem inkább Márk evan­géliumának napról napra való ta­nulmányozásához nyújt segítséget. S persze ahhoz is^ hogy valamely evangéliumi szakasz értelmét ke­resve felüssük a megfelelő he­lyen. Ezért jó segítség az egyéni bibliaolvasók, de bibliaórák kö­zös munkája, bibliakörök számá­ra is. ÉRTÉKES AJÁNDÉK tehát egyházunk, gyülekezeteink szá­mára ez a könyv, bizonnyal ha­szonnal forgatják mindazok, akik szeretnék minél jobban megis­merni Márk. evangéliumát s ál­talában is az Üjtestamentom vi­lágát, mélyebben megérteni mon­danivalóját. S akik választ keres­nek arra a kérdésre, amelyre ez az evangéliumi irat is felelni akar: Kicsoda Jézus Krisztus? A választ a Golgota alatt álló ró­mai százados szavával adja meg az evangélista „Bizony ez az em­ber Isten Fia volt!” Gr(JÓ Gyu,a Riport a riporterről Beszélgetés Chrudinák Alajossal ömlik a szó a riporterből, az élmények forrása kiapadhatatlan. S amint hallgatom, zúgni kezd fejemben a térkép tengere. Le­nyűgöz tájékozottsága, ismeret- anyaga, a Közel-Kelet minden szegletének precíz ismerete. Meg­elevenednek előttem a Biblia lapjai, népek vándorlásai, küz­delme a honkeresés izgalmas pil­lanataival, a nagy történelmi val­lások születése. A századok szo­rosan egymásra tekerednek. mint a hagyma héjái, s közöttük a hártyák, a szent történetek, ame­lyekről prédikálunk. Egyiptom, Sinai, Izráel, Libanon, Szíria vi­dékét kalandozzuk be a kurta óra alatt, a helyeket, ahol a zsi­dó. keresztyén és iszlám hit böl­csője ringott. Fáradhatatlanul ostromlom kér­déseimmel Chrudinák Alajost, a Magyar Televízió külpolitikai szerkesztőségének vezetőjét, be­szélgetésünknek csak a szűkre szabott idő von határt. De közü­lünk kit nem érdekelne a szent hegy, ahol a törvény született, Jeruzsálem, Üdvözítőnk szenve­désének városa, vagy Damasz­kusz, ahová Pál apostol indult üldözni a keresztyéneket. Chrudi­nák Alajos mindezeken a helye­ken járt, a Közel-Kelet földraj­zának, történelmének, kultúrájá­nak, társadalmi és politikai problémáinak kiváló ismerője, s ma a közel-keleti kérdések tájé­kozódásában nem lehet őt ki- hawni. Germánus Gyulát, a híres orientalistát hallgatta, megtanulta az arab nyelveket, vallástörténet­ben és filozófiában mélyedt el, s megnyerő egyéniségével, „kele­ti mosolyával” rabul ejti hallga­tóit. Mindenkor Izgalom fog el, amikor a képernyőn feltűnik ri­portja. Mert Chrudinák Alajos munkatársaival, az események sű­rűjébe lép. Fel is tettem a kér­dést : — Nem fél, amikor a tűzvona- lig előre merészkedik, hogy né­zőit tudósítsa a gyilkos konflik­tusokról? Keleti mosolyra húzódik szája, s ez távol áll a félelemtől. Pedig láttam olyan riportot, amelyben az akna szinte a stáb lába előtt robbant. A beszélgetés nyomán kiterült a Közel-Kelet térképe, s a térképen robbantak a prob­lémák, nagyobb füsttel, mint az aknák és olyanok, amelyek ben­nünket keresztyéneket érdekel­nek. — Járt tehát a Sinai-hegynél? — Igen, még a 67-es háború előtt. A Sinai-félsziget déli csücs­kénél, ahol a szirtek 2 ezer méter fölé emelkednek, s ahol az egy- Isten hit szülőhelye van. Valamit megsejtettem a Közel-Kelet né­peinek közös vágyából, abból, hogy rendezett, törvényes keretek között kívánnak élni. A térség­ben mégis három nagy történeti vallás bontakozott ki, s tény, hogy a zsidó, keresztyén és iszlám val­lás között helyenként és időn­ként bizonyos feszültségek ta­pasztalhatók. Két vallás, a ke­resztyén és az iszlám már kelet­kezésekor átlépte az etnikai ha­tárokat, világvallás lett, míg vi­szont a zsidó, a zsidó etnikum, a tizenkét törzs vallásaként indult. — Az egyszerű embereket is így elválasztja a vallás egymás­tól? — Nem. Szeretném hangsú­lyozni, hogy a vallási ellentétek­nek politikai, társadalmi mozga­tó rugói vannají e gazdaságilag és társadalmilag elmaradott tér­ségben. Tehát a vallást is fel­használják az ellentétek szításá­hoz az itt élő népek megosztásá­hoz. Izráelben pl. a cionizmus, ez a tudománytalan soviniszta ideológia vallási alapon tesz kü­lönbséget ember és ember kö­zött: „fajtiszta” zsidó birodalmat óhajt teremteni a térségben, ahol szerintük nincs helye sem a ke­resztyén, sem a mohamedán pa­lesztinoknak. Begin most hajlan­dónak mutatkozik a palesztin la­kosság vallási jogait elismerni, de hallani sem akar a palesztinok törvényes nemzeti jogairól, pl. az önrendelkezésükről. Egyébként a palesztinok 29 százaléka keresz­tyén, akiknek éppúgy menekül­niük kellett otthonaikból. Elmon­dom egyik élményemet. Capucci jeruzsálemi érsekkel 1975-ben interjút készítettem a Jordán folyó mellett, éppen ott, ahol Keresztelő János Jézust megkeresztelte. Gépkocsiján a vatikáni lobogó lengett. Az érsek a palesztinok érdekeit képviselte. Tőle is tudom, hogy a paleszti­nok körében nincsenek vallási el­lentétek. Az interjú után néhány nappal az érseket letartóztatták és 12 évi börtönre ítélték. A Va­tikán közben járására nemrég sza­badult. Izráelt a Vatikán — talán éppen ilyen okok miatt — a mai napig nem ismerte el. — Hogy fest a keresztyén— iszlám kérdés Egyiptomban és Libanonban? — Egyiptomban az utóbbi idő­ben hírül adott vallási feszültség mesterkélt. Tudott dolog, hogy.az ősi kopt keresztyének lélekszáma 5 százalék körül mozog, vagyis alig éri el a 2 milliót. S amíg Nasszer alatt nem adódott val­lási villongás, addig Szadat az iszlámot reakciós törekvéseire (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom