Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-08-20 / 34. szám
Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVAN G HETILAP XLIII. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1978. augusztus 20. Ara: 3,50 Ft Dr. Káldy Zoltán püspök távirata Dr. Lékai László bíboros érsekhez LIköielezvc a szolgálata*» Lelkészavatás Rákoshegyen és Orosházán VT. Pál pápa elhunytakor a magyarországi evangélikus egyház és a magam nevében testvéri részvétemet fejezem ki. VI. Pál pápa nagy és gyümölcsöző szolgálatot végzett az egyházak együttműködése és az emberiség békéje érdekében. Az alkotmányról és az emberi méltóságról NÉPKÖZTÁRSASÁGUNK ALKOTMÁNYÁRÓL sokféleképpen lehet írni, sokféleképpen lehet szólni. Lehet nagyon tárgyszérűen és lehet nagyon személyes módon. Tárgyszerűen például úgy, ahogyan ez Teológiai Akadémiánkon történik annak a tantárgynak a keretében, amelyet a legegyszerűbben állampolgári ismereteknek szoktunk nevezni. Ezeken az előadási órákon évről évre kerülnek elő olyan kérdések, amelyek akár a múltunkra, akár a jelenünkre nézve, államjogi szempontból próbálják bemutatni azt, hogy — csak hármat említve a sok közül — mit jelent maga az alkotmány kifejezés, mit a „fiktív alkotmány” kitétel és mit a „reális jogok” szóhasználat. (Mielőtt bárki is attól tartana, hogy „szakcikket” fog e hasábokon olvasni, az előbbiekről röviden csak ennyit: az alkotmány egy adott állam alaptörvénye; fiktív alkotmányról akkor beszélünk, ha egy bizonyos országban a törvényben rögzített jogok nem fedik a valóságot; a jogok realitása pedig azt jelenti, hogy a tárgyalt alkotmány nemcsak leszögezi az állampolgárok jogait, hanem — mint nálunk — gazdaságitársadalmi, jogi és erkölcsi eszközökkel gondoskodás történik e jogok gyakorlásának a lehetőségéről.) Persze valamiféle unalmat ezek a nagyon elvont témájú órák sem viselnek el és ezért különösen is akkor, amikor olyan dolgokról esik szó, mint az emberi, az állampolgári jogok, e dolgok személyes vonatkozásai kerülnek előtérbe. S ilyenkor a magamfajta, az ötvenes éveit számlálgató ember — korántsem véletlenül — sokat és lényegeset tud mondani az emberi méltóságról, illetve annak hiányáról. Sokat és lényegeset, mert majd’ húsz esztendőt egy olyan világban, olyan politikai rendszerben élt le, amelyben jogilag és még inkább gyakorlatilag másodrendű állampolgárként kezelték, s mert most olyan állam polgára, olyan társadalom tagja lehet, amelyben nem ismerjük a társadalmi hovatartozás egykori előjogait vágy hátrányos következményeit, de ismerjük és elismerjük az emberi méltóságot. IGEN: AZ EMBERI MÉLTÓSÁG, amit az emberiség történetében minden egyébnél többször sértettek meg és amit világunk különböző részein ma is százmilliók életében vesznek semmibe. A mi ükapáink jó része még jobbágynak született, fiaik többsége pedig a nincstelenséget kapta örökségbe. Nagyapáinkat, apáinkat háborúba küldték, forradalmukat leverték, gondolataikat gondosan vigyáztatták és még álmuk sem lehetett nyugodt, mert nem tudhatták: nem lesz-e a holnapjuk a tegnapjuknál is rosszabb. Kortársainkat fajuk miatt üldözték, vallásuk és „másfajta” keresztyénségük miatt vették félig vagy egészen semmibe; a paraszt, a munkás nevet lealacsonyító jelzőként használták és tették ezt azok, akik csak egyféle jogot ismertek: a magukét. Ez volt az a hosszú idő, amikor az emberi méltóság meggyalázot- tan élt azoknak a hitében, meggyőződésében, akik egyedül voltak igazán méltók az ember névre, inint ahogyan így él ma is azok között, akiket kisemmiznek, éhen veszejtenek, tudatlanságban tartanak a sátánian torzul értelmezett szabadságjogok sűrű hangoztatásával — Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában ... Az emberi méltóság nem tartozik az államjogi szakkifejezések közé és ezért szó szerint nem is található meg az Alkotmány szövegében. Nem található meg szó szerint, de megtalálható mégis minden sorában, minden mondatában, mert szocialista államunk alaptörvénye a legfőbb céljában mindnyájunk emberségének kiteljesedését szolgálja s nemcsak a mi emberi méltóságunkat, hanem közvetve azokét is, akik jelen világunkban ennek még nincsenek a birtokában, akiknek az életsorsát ma még az önkény, vagy egy „fiktív alkotmány” határozza meg. EMBERI MÉLTÓSÁGUNK VALÓSÁGÁT a reálisan biztosított jogainkban — és kötelezettségeinkben — mindnyájan személy szerint megtapasztalhatjuk s birtokoljuk. Megtapasztaljuk és birtokoljuk a munkában, a tanulásban, a művelődésben, egészségünkben, betegségünkben. a közügyekben való részvételben és nem utolsósorban: a vallás- és a lelkiismereti szabadság (azaz: a hitünk) mindennapi gyakorlásában. S mi. magyarországi eimngélikusok, különösen is értékelni tudjuk azt, hogy alkotmányunk az állampolgári jogok között rögzítette — a felekezeti egyenjogúság kimondása mellett — ezt a jogot is. Értékelni tudjuk, mert három és fél évszázad küzdelmei, megaláztatásai és megalkuvásai után a szocialista társadalomban értük el teljes vallásszabadságunkat, felekezeti egyenlőségünket s lettünk egyházi szempontból másodrangú keresztyén emberekből, minden tekintetben egyenjogú állampolgárok. Lettünk és vagyunk úgy. hogy azóta ez is elszakíthatatlaul tartozik hozzá Isten akarta emberi méltóságunk teljességéhez. Vámos József KÁRPÁT-UKRAJNA A mintegy 70—80 ezer lelkes magyar nyelvű református egyház eddigi püspöke, Gencsy Béla nyugalomba vonult. Utóda eddigi helyettese. Por gon Pál ; lelkész lett. A beiktatáson részt vett és szolgált D. dr. Bartha Tibor és D. dr. Tóth Károly magyarországi református püspök. Egyházunk életében mindig nagy esemény a Teológiai Akadémián tanulmányaikat befejezett fiatalok lelkésszé avatása. Az eseményt bensőségessé, meleg hangulatúvá teszi az avatást végző ' püspök szolgálata, aki már tanulmányaik alatt is többször. találkozott a jelöltekkel és folytatott velük pásztori beszélgetést szolgálatukról. A szolgálatban részt vesz a szolgálatra felkészítő Akadémia valamelyik tanára és több esetben a lelkész Budapest, XVII. kerületének Tessedik terén áll ; a rákoshegyi gyülekezet temploma. Július 1-én, szombaton már 4 óra felé ünneplőbe öltözött emberek gyülekeztek a templom előtt. Legtöbben ismerősként köszöntötték egymást. De voltak, akik akkor jártak ott először. Többen eljöttek az angyalföldi gyülekezetből. Ifj. Ferénczy Zoltán lelkészjelölt, 'akinek avatására gyülekeztek a hívek, tanulmánya befejezése előtt kisegítőiként szolgált az angyalföldi gyülekezetben. Népes • küldöttség érkezett Mezőberényből Ormoshegyi Lajosnak; a gyülekezet felügyelőjének vezetésével. Avatása után a lelkészjelölt ebben a gyülekezetben kezdi meg szolgálatát. Öt óra után, utolsót kondult az ünnepi istentiszteletre hívó harang, amikor D, dr. Káldy Zoltán püspök, dr. Muntag Andor édesapa. Gyülekezeti esemény is a lelkészavatás, mert rendszerint olyan templomban történik, ahol a fiatal együtt élt hosszabb időn át a gyülekezet tagjaival. Ezért minden lelkészavatásnak külön sajátos színe is van. Az idén kilenc fiatalt bocsátottak püspökeink a lelkészi-szol- ' gálatra. Az avatások értékes és egész egyházunk számára kedves 1 alkalmairól több cikkben ladunk számot lapunk olvasóinak. teológiai dékán, Ferenczy Zoltán lelkész, az avatandó édesapja, ifj. Ferenczy Zoltán lelkész jelölt és 12 lelkész megjelent a templomban. A templomot megtöltő gyülekezet, gyermekek, ifjak, felnőttek összeforrva Isten magaszta- lasában énekelték az ősi éneket: „Dicsőség mennyben Istennek.” A lelkészavatást végző püspök 1 Tim 4, 12 alapján hirdette Isten üzenetét: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példa a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretefcben, hitben, tisztaságban.” „Akár fiatal egy lelkész, akár idős — mondotta a püspök — ma már külső tekintéllyel nem lehet a gyülekezetben megjelenni. Tekintélye ma az egyházban azoknak a papoknak van, akiknek belső tekintélye van. Akiknek sze- retetéről, hitéről, magaviseletéről, életfolytatásáról jó bizonysága van a gyülekezetnek. Ezt megszerezheti egy fiatal is!” Erőteljes biztatás volt ez a fiatalon szolgálatot -kezdő lelkésznek. Felszólítás a mezőberényi gyülekezetnek is, hogy fogadja szeretetébe a hozzájuk küldött fiatal lelkészt. Az ün-nepi istentiszteleten a lelkészjelölttel megerősítette Isten a kapcsolatát az igehirdetés, a hitvallástétel, az eskü által. Ez a kapcsolat többet jelent számára, mint egy név, amit megtagadhat, egy eskü, amit megszeghet, egy út, amelyről visszafordulhat, egy kéz, amelyet elutasíthat. Isten lehajolt hozzá,- megerősítő szavával elkötelezte őt a hűséges szolgálatra. Isten üzenete szólalt meg a lelkészek ajkáról elhangzó áldó igékben is és a közös énekben: „Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk”. A lelkészavatő istentisztelet után testvéri együttlét volt a lelkészlakáson. Kovács Istvánná, a Rákoshegyi Gyülekezet felügyelője mondott köszönetét dr. Káldy Zoltán püspöknek azért, hogy elvégezte az ünnepi szolgálatot. Elrrfondotta, hogy egyház- kerületünk -püspöke nem ismeretlenként jött a gyülekezetbe, mert Rákoshegy képviselője. Kérte őt, erősítse az a tudat, hogy gyülekezetünk népe imádsággal hordozza egyházunkért, hazánkért, a világ békéjéért való minden fáradozását. Köszöntötte az egybegyűlteket Juhász József, a Hazafias Népfront XVII. kér. Bizottsága^ Béke és Barátság Munkaközösségének elnöke. A fiatal lelkész számára eredményes munkát kívánt a mezőberényi gyülekezetben és a társadalomban. Dr. Káldy Zoltán püspök válaszolt a köszöntésekre. Meleg szavakkal ’kívánt áldást az egybegyűltek életére, a fiatal lelkész szolgálatára, arra a gyülekezetre, amelyikből elíndúlt és arra is, amelyikben szolgálatát megkezdi. Ferenczy Zoltán Orosházán Közel kétszáz éve. mióta ez az orosházi templom áll, most történt -másodízben, hogy lelkészt avathattak ez ősi falak között — mondottá D. dr. Káldy Zoltán püspök Deme Zoltán kondorosi és Gyarmati István orosházi származású most végzett teológusok lelkészavatásán. Két gyülekezet forrott össze énekben, imádságban és szeretetben. A püspököt dr. Fabiny Tibor teológiai tanár és Koszorús Oszkár esperes segítette népes lelkészcsoporttal együtt az avatási liturgiában. A lelkészavatásra érkező püspököt az egyházmegyei és egyházközségi elnökség nevében Koszorús Oszkár esperes. Benkő István igazgató-lelkész fogadta nagy létszámú hivőcsoport jelenlétében a templom előtt. Koszorús Éviké konfirmandus az ifjúság üdvözletét tolmácsolta virágcsokorral. Ünnepi harangzúgás közben vezette Káldy Zoltán a két avatandó lelkész jelöltet a gyülekezet presbitériuma és képviselő-testületének az élén, a szolgáló lelkészekkel együtt, abba a templomba, ahol legalább kétezer ember volt a tanúja fiatal lelkésztestvé- reink szolgálatra való elindításának és felavatásának. Részt vettek az ünnepi istentiszteleten a helyi református egyház képviselőinek az élén Molnár István lelkipásztor, valamint a római katolikus egyház képviselőivel együtt Bagi Alajos apát-plébános, míg a helyi és a járási Hazafias Népfrontot és a (Folytatás az '5. oldalon) Deme Zoltán és Gyarmati István felavatott lelkészek első szolgálata Iíáldy Zoltán püspökkel Káldy Zoltán püspök lelkésszé avatja ifj. Fcrenczy Zoltánt Rákoshegyen
