Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-01-29 / 5. szám

Huszár Gál 1560. évi megtalált énekeskönyve

EGYIK JELENTŐS IRODALOMTÖRTÉNETI VONATKOZÁSÚ FELFEDEZÉS két esztendeje Borsa Gedeon bibliográfus nevéhez fűződik. Huszár Gál 1560-ban nyomtatott énekeskönyvét megtalálta a stuttgarti Wiírt- tembergische Landes bibliolhek- ban. A könyv függeléke Kálmán- csehi Sánta Márton „Reggeli éneklések’’ liturgiáját is tartalmazza. 1602 óta hiába kereste számtalan kutató — ugyanis akkor Üjfalvi Imre énekeskönyve előszavában hivatkozott rá —, de azóta senki nem látta az eredeti példányt. Borsa megállapítása szerint „Kevés vagy talán egyetlen olyan régi magyar nyomtatvány sincs, amellyel, példány ismerete nélkül annyian és any- nyit foglalkoztak volna, mint Huszár Gál 1560-ban megjelent énekeskönyvével.” (L. tanulmányai az Irodalomtört. Közlemények 1976/3. és 1977/2. számában.) Húsz jeles irodalom- és egyháztörténész nevét sorolja fel, akik közül több hipotézist állított fel az énekeskönyv tartalmáról, későbbiekben megjelentek alapján.

JELENTŐSÉGE AZÉRT

OLYAN NAGY, mert ez a kiadás volt őse mindazon evangélikus és református énekeskönyveknek, melyek a mai napig megjelentek. Nyolcadrét alakú, 105 éneket tartalmaz „A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek.” Huszár Óváron kezdi nyomtatni 1560. márciusában. „Melius Péternek a debreceni prédikátornak, a Krisztus által az Atya Istennek kedvét kéri, és őmagát minden atyafiúsággal ajánlja, mint szerelmes szolgatársának.” Bebizonyosodott tehát, hogy Huszár állította össze az énekanyagot, Meliusnak csak ajánlotta. Ezzel megdőlt az a feltevés, mintha a szerkesztést a debreceni reformátor végezte volna, ellenben bizonyossá vált hogy 1563-ban az ő nevéhez fűzhető a következő kiadás. Csupán két ének jelent még előtte nyomtatásban Gálszécsi István 1536. és 1538. évi kiadásában. A többi Huszár gyűjtése, s mindegyiknek ebben olvasható legrégibb nyomtatott szövege. Anyagát kéziratos énekeskönyvekből állította össze: kilenc részben prédikáció előtti és utáni könyörgéseket, hálaadásokat,' Krisztus születéséről, mennybemeneteléről, zsoltárokból való Isteni dicséreteket, halotti, temetési és úrvacsorái énekeket tartalmaz. Az énekszerzők között felsorakoznak a hazai nagy reformátorok: maga Huszár Gál két énekkel szerepel. Az Adjunk hálát mindnyájan kezdetű énekről megtudjuk, hogy nem Skari- cza Máté, sem Dávid Ferenc szerezte — amit eddig feltételeztek —, hanem éppen Huszár alkotása. Legtöbb — hét énekkel — szerepel Batizi András, kettővel Gálszécsi István, eggyel-eggyel

Sztárai Mihály, Szegedi Kis István, Dévai Bíró Mátyás és még hét ismert nevű énekszerzőnk. Itt találjuk először nyomtatásban Luther: Erős várunk nekünk ,az Isten szövegét, mely szintén kizárja a Skaricza-fordítás lehetőségét, mert akkor még csak 16 éves volt.

HUSZAR ÖVÁRRÓL MENEKÜLNI KÉNYSZERÜL Oláh érsek elől, s Debrecenben fejezi be énekeskönyve nyomtatását. Függeléknek csatolja a 40 levél terjedelmű „Reggeli éneklések” liturgikus könyvecskéjét, mely Kálmáncsehi Sánta Márton 12 zsoltárfordítását is tartalmazza. A reggeli istentiszteleti litürgíá kezdődik minden napon himnusz- szál. Ősi keresztyén rítus szerint követi antifóna, zsoltár, responsorium, versiculus, imádság és befejezésül benedicamus. A himnuszok és benedicamusok egy részéhez, az antifónákhoz és res- ponsoriumokhoz nyomtatott kottát találunk.

A liturgia ezen elemei középkori latin forrásokból fordítással kerültek, mint „lelki éneklések” Huszár kiadványába. Ebben az időben Debrecenben igény merült fel a szertartások magyar nyelvű/ írásba foglalására és kiadására. Istentiszteleti gradual kottával prótestáns gyülekezetek számára még két alkalommal jelent meg, ismét Huszár Gáltól 1574-ben és a reformátusok öreg Graduálja 1636-ban Gyulafehér- várott.

BORSA GEDEON ÁLTAL MEGTALÁLT, 1561-ben nyomtatott példány dallamainak zene- történeti ismertetése szintén gazdagította nemzeti múltunk kincsanyagát.

Jakus Lajos

— HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ.

Dankó Sámuel, a szarvasi gyülekezet hűséges tagja, évtizedeken át többféle tisztség lelkiismeretes viselője, jelenleg az ótempJomi gyülekezet presbitere és számvevőszéki tagja és felesége, sz. Slajchó Veronika 1977. december 10-én adtak hálát Istennek ötven éves házassági évfordulójuk alkalmából az ótemplomban népes gyülekezet jelenlétében. Az igét Székács Sámuel lelkész hirdette és áldotta meg a jubiláló házaspárt.

— HALÁLOZÁS. öze. Lintner Pálné, sz. Kristóf Katalin, a tatabányai gyülekezet hű és áldozatos tagja, több év óta presbitere, lapunk buzgó olvasója. 1977. december 15-én 73 éves korában elhunyt. Hamvasztás utáni temetése január 5-én volt az újbán- hidai temetőben a gyülekezet és sok ismerőse, tisztelőié részvételével. Isten igéjét Lábossá Lajos tatabányai lelkész hirdette. „A szeretet soha el nem múlik.”

Istentiszteleti rend

„Ma, ha az ó hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor” (Zsíd 3, 15).

VASÁRNAP. — „Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Űrhoz” (Jóéi 2, 13 — Ef 2, 13 — Lk 8, 4—15 — Zsolt 95). Istent nem lehet különböző látszatcselekedetekkel, „ajándékokkal” leke- nyerezni. Ajándékaiért a szívünket kéri. Azt hogy teljes szívvel forduljunk Hozzá és teljes szívvel, egész élettel szolgáljunk neki. Akarata szerint éljünk, vagyis járjunk a szolgálatnak azon az útján, melyet Jézus jelölt ki a számunkra.

HÉTFŐ. — „Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözöljön a világ általa" (Jn 3 17 — Jóéi 3, 5 — Mt 13, 10 —17 — Jn 6, 41—51). Nekünk sem lehet feladatunk az ítélkezés a világ felett hanem csak az állandó szolgálat e világért. Szavainkkal, a szeretet cselekedeteivel Isten céljának munkásai lehetünk. Ha ezt nem tesszük, nem vagyunk gyermekei.

KEDD. — „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14, 6 — Jer 6, 16 — Mk 11, 27—33 — Jn

6. 52—59). Jézus úgy volt út, Igazság és élet, hogy megélte Isten akaratát itt a földön. Megélte a szolgálat útját, Isten mentő igazságát. amelyek az életet munkálják. Erre, ennek a megélésére tanított minket is Jézus. Legyünk az élet munkásai az Ö útján való járásban, igazságának megélésében. Így lesz nekünk is életünk.

SZERDA. — „Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak” (Ef 4, 25 — Ézs 6, 5 — Lk 10, 38—42 — Jn 6, 60—63).' Pál apostol sürgeti az igazmondást, méghozzá a közösség érdekében. Sürgeti Pál az egyértelmű beszédet az élet minden területén. Sok szomorú tapasztalata van mindenkinek az igazmondás

hiányával kapcsolatban. Egy-egy közösségen belül szolgálatunknak- csak úgy van éx-telme, ha az őszinteséggel párosul. így lehetünk Jézusnak is hű tanítványai.

CSÜTÖRTÖK, — „Az Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni, hogy elbírjátok azt viselni” (1 Kor 10, 13

— Zsolt 33, 20 — Mk 4, 26—29 — Jn 6, 66—71). Életünk tapasztalatából is elmondhatjuk, engedetlenségeink, hűtlenségünk ellenére is, Isten hűséges maradt hozzánk. Istennek ez a kitartó hűsége indítson bennünket is a hűségéből élő. hűséges szolgálatra egyházunk és az egész emberiség felé. így nem lesz hiábavaló Isten hűsége.

PÉNTEK. — „Márta akkor így szólt Jézushoz: De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten” (Jn 11, 21—22 — Zsolt 20. 2 — 1 Kor 2, 1—5 — Jn 7, 1—13). Isten hűségének egyik bizonysága, hogy meghallgatja a mi imádságainkat is. Probléma ott szokott jelentkezni imádságaink vonalán, ha hiányzik az Istenbe vetett feltétlen hit Jézus hittel kért! — A másik súlyos problémát az okozza, hogy imádságainkat sokszor az önzés vezeti. Jézus nem magának kért! Egyik legnagyobb lehetőség a szolgálat vonalán a hittel elmondott imádság. Éljünk vele, Isten meghallgatja.

SZOMBAT. - „Éneklek az Úrnak. mert jót tesz , velem” (Zsolt 13, 6 — Ef 1, 18 — Zsid 4. 9—13

— Jn 7. 14—18). Isten sok jótéteményéért hálaadással. Neki mondott „énekkel” tartozunk. Van miért hálát adni. Egyéni életünk, egyházunk élete, a világ eseményei újra és újra indíthatnak hálaadásra. — De hálaadásunk soha nem lehet passzív hálaadás- istennek énekelni élettel kell és lehet. Éneltelni úgy lehet, hogy beállók azoknak a sorába, akik Jézusban felismerték Urukat és Üdvözítőjüket, és szeretettel szolgálnak a világban.

H’j. Rendoh György

NEM-KONFIRMALT GYERMEKEK ŰR VACSORA VÉTELE FINNORSZÁGBAN

Budapesten, 1978. január 29-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Haíenscher Károly, úti. 11. (úrv.) Harmaiti Béla, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zélma. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Mim tag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9.. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaiy- Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fel 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. H. de. ‘fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László, du. 5. Szeretet vendégség. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László Újpest de. 10. Biózy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispcst-Weker- letelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota, MÁV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos- palota-Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. fél 11. Cinkoia de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kósa László. Rákosliget de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László.

Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csal Miklós, de. fél 11. (német), de. 11 (úrv.) Foltin Brúnó. du. 0. Mado- csai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos- u. 11. de. 9. Csengődy László, de H. Csengődy László, du. 5. Szeret et vendégség. Pesthidegkűt de. fél 11. Ottlyk Ernő. Modori u. 6. de. 10. Ottlyk Ernő. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István! Budaörs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11.

— BAKONYCSERNYE. 1977.

december 4-én hálaadó istentisz- telei keretében avatta fel felújított orgonáját, három villamosított haraneiát és új ádventi oltár-térítőjét a gyülekezet. Igét hirdetett dr Nagy István esperes. orgonáit Pes.kó György orgonaművész. énekelt a gyülekezet énekkara Hagy Dániel karnagy vezetésével.

evangélikus íxet

A Magyarország} Evangélikus Egyhá2 Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkány László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszón: 516—20 412—Vin Előfizetési ár: egy évre 160.— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 25211 ISSN 0133—1302

S)

78.0132

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

A firm evangélikus egyház zsinata 81 szavazattal 24 ellenében úgy döntött, hogy hozzájárul nem-konfirmált gyermekek úrvacsoravételének engedélyezéséhez. Ennek értelmében megkeresztelt gyermekek szüleik vagy felnőttek kíséretében úrvacsorához bocsáthatók, ha képesek felfogná a szentség jelentését. A javaslat nem állapít meg korhatárt. de a zsinat hangsúlyozta, hogy 5—7 éves korú gyermekek már képesek megérteni az úrvacsora jelentését. A zsinat határozata akkor lép érvénybe, ha a parlament is elfogadja.

GERONTOFÓBIA

Mindig érdeklődéssel olvasom, ha á szakirodalomban eddig nem használt új szóra bukkanok. A technikai fejlődés felgyorsult irama, a biológiai és gyógyászati kutatások területének kiszélesedése sok új elnevezést tettek szükségessé. Az utóbbi időben egyre gyakrabban olvasom ezt a két ismert szóból képzett újat: gerontofóbia.

Mit jelent ez a szó? Öregséggyűlöletet, öregségtől való iszonyodást, furcsa, kollektív magatartást az öregekkel szemben, amely arra jó, hogy rájuk vetítsük saját félelmeinket, könnyítve ezzel önmagunkon.

A gerontofóbia valami értelmetlen, oktalan gyűlöletféle az idősebbek iránt, ideges védekezés, amely — mint a fóbiák többsége — abban nyilvánul meg, hogy az öregekre hárítjuk azt, amit magunk nem akarunk elviselni.

Pszichológussal beszélgettem erről a furcsa, újabban elterjedt, általánossá vált magatartásról, amelynek kialakulásában szerinte nagyon sok tényező játszik szerepet. Az ember megdöbben azon, hogy milyen mélységekig kell le- szállnunk ahhoz, hogy belelássunk ennek az eddig oly ritkán tapasztalt emberi magatartásnak, lélektorzulásnak a rejtelmeibe, amelyek létjogosultságot adhattak ilyen rossz kicsengésű szó megszületésének, sőt általánossá válásának.

Szerepet játszik ebben a félelem a saját halálunktól. Aki gyógyíthatatlan betegeket ápol akár otthon, akár a kórházakban, azelőtt óhatatlanul állandóan ott lebeg az elmúlás képe. így állandóan

eszébe jut a saját halálának lehetősége is, amiért azt okolja, aki ezeket a gondolatokat felidézte benne.

Az elhagyatottság képe. Az emberekben az öregek elhagyatottsága láttán önkénytelenül is emlékek ébrednek saját életükből. Egy szívükhöz nőtt kedves elvesztése, amikor az elhagyatottság szomorú érzése tört rájuk és jogtalan haragjuk öntudatlanul azokat éri, akiket gondjaikra bíztak.

Agresszív magatartás. A fiatalokban sokszor nagy ellenállást váltanak ki a szülők által megszabott feltételek, amelyekre nyíltan vagy titokban, de ellenségesen reagálnak. Bár a nevelés ideig- óráig elnyomja ezt az agresszivitást, mégis magukban neheztelnek azokra, akik „uralkodnak” rajtuk.

Menekülés a felelősség elől. Az éretté- válással a felelősségérzet^ megnövekedése lenne a természetes. De korunkban az érettség elérése nem ideál többé. Legfeljebb annyi a változás, hogy többször halljuk: Miért nem adják oda az idősebbek már most a pénzüket? ök már úgysem tudnak vele élni, nem tudják mire költeni?

Zavaros fogalom az emberi méltóságról. Modern világunkban a hírközlés gépesítése kollektív örömbe, csoportos élvezetekbe börtönzl az embereket. Ez persze nem szolgálja a személyiség méltóságát. Az öreg ember előrehaladt kora mellett is igyekszik megőrizni udvariasságát, lovagiasságát, és életbölcsességgel gazdagított emberi méltóságát, amit ellenségeskedéssel vesz fiatalságunk, mert számára sem az individualizmus, sem a méltóság nem ideálok többé.

Az öregek munkabírásának helytelen megítélése. Ne tagadjuk, az öregek munkabírásával szemben téves és előnytelen előítélettel vagyunk. Cikkezünk arról, hogy szeretni kell az öregeket, ugyanakkor mégsem alkalmazzuk őket olyan munkára, amelyre nagyon is megfelelnek. Nagyon sok munkahelyen — bár túllépve a nyugdíjkorhatárt — az öregek sokkal többet és nagyobb lelkesedéssel dolgoznak fizikai és szellemi téren egyaránt, mint sok fiatal. Es mégis, gyakran megfeledkeznek róluk, megbeszélésekre nem hívják meg őket, ösz- szejövetelekből kihagyják őket. Lehet, hogy ez nem tudatos, de ez a feledé- kenység mégis sértő és helytelen. Az „öregek bölcsességétől való félelem” ez, igy nevezte a pszichológus.

Kórházi gerontofóbia. Tisztelet a kivételnek, de a kórházi ápolás során is azt tapasztaljuk, hogy nem öröm öregeket ápolni. Akinek nem hivatása az ápolás, annak valóban nem öröm. Közöny, meg- nem-értés a válasz a beteg öregek panaszaira. Sok fiatal ápolónő gyermekként kezeli őket.

Türelmetlenség a lelassult reakciókkal szemben. Korunk ritmusa egyformán kihat szellemi és fizikai életünkre. Közismert tény, hogy maga az ember sem képes ezt az iramot minden vonatkozásában követni. Még nehezebb ez az öregedő embernek, akinek reakciója, járása, elmélkedésének ideje lelassul, és ez fiatalságunkban türelmetlenséget ébreszt irántuk. Korunk irama is elítéli ezt a lelassulást. Ez a magyarázata annak is, hogy annyi idős embert gázolnak el a járművek.

Félelem az idő múlásától. Senki sem vonhatja ki magát az idő múlása alól. Találkozásunk öregeinkkel — későbbi önmagunkkal — figyelmeztető: múlik az idő! Figyelmeztető, hogy ugyanarra a sorsra jutunk, kitéve ugyanazoknak az inzultusoknak, amelyek őket érik. Az 6 gondjaik, az ő keserűségük, az ő fájdalmuk, az ő megalázottságuk, az ő kirekesztésük, az ő legorombításuk, megfáradt szemük, eres kezük remegése, az ő mellőzésük, az ő elkívánásuk, igen, a mi öreggyfllöletünk a saját osztályrészünk lesz hamarosan. Akik itt járnak öregen közöttünk, hamarosan elmennek és mi követjük őket, átvéve a botot, a stafétát is, a támaszkodót is.

A magunk védelmében írtam ezeket a sorokat abban a hitben, hogy röviden összefoglalva korunk előítéleteit öregeinkkel szemben, utat nyitunk a pozitívabb. emberibb magatartás felé.

Gyarmathy Irén