Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-10-15 / 42. szám

Ilétközmipi imádságok Istentiszteleti rend Hajósok vagyunk mind az élet tengerén Sorra indultak a hajók a vi­torlásversenyen. Egy irányban, egy cél felé, mégis mindegyik; versenyző a maga hajóján. Igye­keztek kihasználni a kedvező széljárást., s azon ügyeskedni — mert még azt ÍS lehet —, hogy még a majdnem szembeszél is előre vigye a hajót. , Nagy kegyelem, hogy az élet nagy versenyén riem kell ma­gamra maradnom sem az isme­rős vizeken, sem a távol iákon és ismeretleneken. Azokon sem, amelyeken soha sem jártam, még hírüket, sem hallottam volna. Köszönöm azt a sok örömet és áldást, amelyet mindig mások ke­zéből, mégis mindig tőled kaptam, Uram. Jó azokra gondolni, akik­kel együtt bontottunk vitorlát az élet tengerén. Azokra, akik messze előttem jártak, és azokra is, akik egyszer majd utánam indulnak. Add, soha ne kétségbeesetten, inkább jövőt ígérő bűnbánattal gon­doljak arra, hogy nem mindig tudtam utat mutatni a nyomomba szegődőknek, s így vezettem én, a vak, világtalant. Ne büntess az­zal, hogy miattam nem jutnak hozzád. Inkább hadd gondoljak öröm­mel azokra, akik irányt feléd nekem mutattak és azokra, akik rám tekintve láttak meg belőled valamit. Vezess valakit — ha akarod, engem — azok közelébe, akik na­gyon magányos vizekre jutottak. Akiknek lelke — mint a régi ha­jósok keze és arca — érdessé cserződött a viharok között Érdessé és érzéktelenné. Amikor még vitorlások járták a tengereket, sokan mondták, hogy minden viharnál szörnyűbb a szélcsend és a vele járó tehetetlen mozdulatlanság. Napok, hetek múltak el úgy. hogy nem mozdult el a hajó se erre, se arra és az egy helyben veszteglés lassan fel­őrölte a legedzettebb és legbátrabb hajósok idegeit is. Uram. légy azokkal, akik megálltak, megtorpantak. Akik nem tudnak mit kezdeni magukkal. Akik nem látják feladataikat. Akik feleslegesnek érzik magukat. Akiknek hajója kormányozhatatlanul sodródik áz élet tengerén. Akik félnek a holnaptól. Akik nem tud­nak vagy nem akarnak vagy nem mernek elébe menni a jövőnek. Hadd legyek szolgáló szereteted eszköze. Bocsássad meg minden mulasztásomat és add erőd, nehogy az utánunk következő nemze­dék miattunk fordítson hátat neked. Vezess igaz úton 'mindnyájunkat, Fiadnak, Jézus Krisztusnak szent nevében. Arnen. Simo Talvitie; Arkisia rukouksic (Hétköznapi imádságok) című könyve nyomán Schreiner Vilmos. KERESZTYÉNEK ÉS MUZULMÁNOK ETIÓPIÁBAN Addisz-Abebában dialógust következő címmel: „Hitünk nem folytattak' egymással az etiúpiai választhat el egymástól”. A ta- keresztyének és muzulmánok a lálkozás alkalmával Abuna Tekte Hainjtanot ortodox pátriárka hang­súlyozta, hogy az etiópiai egyhá­zak között feltétlenül jó kapcso­lat van, keresztyének és muzul­mánok pedig partneri viszonyban munkálkodnak együtt. evangélikus elet A Masvsrorszáei E'xmséllkus Eevhá? SaitóosMályának tapia Szerkeszt): a szerkesztő bizottság A 9?2rkesztésért telel: Mezősi György Felelős kiadó r Harkányi László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 Budacest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 518-20 412-Vili Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Arusitla a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 S) 78.2979 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató A LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKAR október 15-én, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet ' keretében a Deák téri templomban J. S. BACH műveiből EGYHÁZZENEI Áhítatot tart. C-dúr prelúdium és fúga Vigyázzatok, azt kiáltják . — kantáta a-moll prelúdium és fúga Erős vár a mi Istenünk — kantáta Közreműködnek: Szemere Erzsébet, Schultz Katalin, Füiöp Attila, Berczelly István. Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét (hirdet: Harmati Béla Budapesten, 1978. október 15-én Deák lér de. 9. (úrv.) Takács no Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Hafen- scher Károly, du. 6. Egyházzenei Áhí­tat. — Igét hirdet: Harmati Béla. Fa­sor de. 11. (úrv.) Bogya Géza, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Mun-tag Andorné. üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi üt 57/b. de. 10. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 13. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Im­re. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Ká­roly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u.. 14. de. fél 10. Boros Ká­roly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Ben­czúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Drobina Erzsébet. Erangepán u. de. 8. Drobina Erzsébet. Cjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi­rágú Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Vlrágh Gyula. Pestlőrinc de. 20. Ma- túz László. Pestlőrinc Szemere telep de. 8. Ma tűz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerlctelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél ll. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinko- ta de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosligpt de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél ll. Ko­sa László. Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél ll. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Korén Emil. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Gö­rög Tibor. Xll., Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. de. ll. du. fél 7. Pesthidegkűt de. fél 11. Modnri u. tí. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. ll. Ottlyk Ernő. du. 6. Missura Ti­bor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missu­ra Tibor. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. ll. Madocsai Miklós. Csillaghegy dé. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Lehel László. A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Saitóosztály értesíti a Leikészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÚTMUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1979. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosz­tály kéri, hogy az Útmutató és Evangélikus Naptár megrendelésen más irat­terjesztési anyagot ne ren­deljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a két kiad­ványt. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sor­rendjében igyekszik kielé­gíteni. A határidőn túl be­érkezett megrendeléseket a Saitóosztály nem tudja fi­gyelembe venni. A Sajtó- osztály kéri megrendelőit, hogy a két kiadványból csak a szükségletnek meg­felelően küldjék be meg­rendeléseiket,. Az Útmutató ára: 9,— Ft. A Naptár ára: 20,— Ft. „Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem sza­bályszerűen versenyez (2 Tim 2, 5). * J VASÁRNAP. — „Hozzátok for­dulok, megszabadítalak és megso- kasítalak benneteket, és fenntar­tom szövetségemet veletek" (3 Móz 2Ö. 9 — Jel 7. 9 — Jn 4, 47— 54 — Zsolt 119, 89—112), Isten szándéka és szerető segítsége fe­lől biztosak lehetünk. Jézus Krisztusban nemcsak hozzánk fordult, de közénk is jött, és sa­ját vérével pecsételte meg sze- reieiei. az a szeretet azonoa»» ne csak lelkünket és szivünket indítsa meg, hanem kezünket, lá­bunkat, ajkunkat is, hogy ne csak Isten, de a mi segítésünk, szere­tetünk felöl is biztos lehessen mindenki. „Te vagy reményem sziklaszála...” (24. ének, 1. v.) HÉTFŐ. — „Ha valaki szeret engem, az megtartja az en igé­met; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hoz­zá, és szállást készítünk magunk­nak nála” (Jn 14, 23 — Ézs 12. 6 — Ml 10, 34—39 — Gal 1. 11 — 24). Isten irántunk való szeretete sohasem elvi kérdés, hanem első­sorban praktikum, gyakorlat. Is­ten azzal szeret, hogy ad életet, ad erőt. ad békességet; ad és újra ad. Ennélfogva az ő viszóntszere- tete sem lehet elvi vagy lelki kérdés csupán. Ahogyan ránk nyílt Isten szeretete Jézusban, úgy kell megérintett életünk egé­szének rányílnia minden ember­társunk gondjára, bajára, segítve boldogulását. Csak az ilyen élet­nek van helye Isten közelségében. „Az Űr gondot visel...” (371, ének, 1. v.) KEDD. — „Hagytam, hogy ver­jék a hátamat, és tépjék szakál­lamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és, köpködés elől.” (Ézs 50,. 6 — Zsid 2, 10 — 2 Tim 2, 1—5 — Gál 2, 1—10.) Isten el­hívásával nem lehet elbújni a „belső szobába” vagy a „ki nem mondott gondolatok” világába. Ö mindent vállalt értünk, önmagát is odaadva Jézus Krisztusban. Vállalnunk keli hát, hogy min­denünket feláldozzuk az ő ügyé­nek szolgálatában, nemcsak pén­zünket, gondolatainkat, de időn­ket, kényelmünket, nyugalmun­kat is, hogy szerető segítését él­jük és hirdessük minden ember »számára. „Istentől el nem ál­lok . ..” (367. ének, 1. v.) SZERDA. — „Én vagyok a vi­lág világossága” (Jn 8. 12 — Zsolt 112, 4 — Róm 14, 13—21 — Gál 2, 11—21). Igen, életünk célja, ér­telme, lehetősége Jézusban vált világossá számunkra, megszaba­dulva a félelmek, bizonytalanság, a bűn súlya alól. Ám a jólét ha­mar kapzsivá és vakká tesz. Jé­zusban Isten nem azért adott bé- kességes „jólétet” nekünk, hogy kényelmünket növelje, hanem, hogy erőnket sokszorozza meg az’ ő szolgálatában. Mert nemcsak értünk lett, hanem általunk akar lenni a világ, a terermettség egé­szének világossága. „Jézust el nem bocsátom . .(407. ének, 1. v.) CSÜTÖRTÖK. — „Közel van az Űr a megtört szívűekhez” (Zsolt 34, 19 — Róm 10, 6 — 1 Koor 9, 13—18 — Gál 3, 1—5). isten épp akkor van a legköze­lebb hozzánk, amikor a legtávo­labb érezzük magunktól: szeret­tünk koporsója mellett, fájdal­maink mélységében, vagy gond­jaink alatt eltemetettem Istennek mindenben része volt Krisztus által, amiben embernek részé le­het: az élet mélységeiről nem le­het neki újat mondani. Ezért tud a mélyponton is közel lenni es segíteni rajtunk, de azokon is, akikhez behnünket küld. „Ne csüggedj el kicsiny sereg. . .” (259. ének, 1. v.) PÉNTEK. — „A Lélek gyümöl­cse pedig: szeretet, öröm, békes­ség, türelem, szívesség, jóság, hű­ség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gál 5, 22—23 — Jer 2, 21 — Lk 22. 31—38 — Gál 3, 6—14). Isten ereje által „gyümölcsös­kert” az életünk. Ám nem olyan, mely csak a „tulajdonos” számá­ra adatott. A páli „gyümöícska- talógus” szerint elsősorban má­soknak termő kert ez, mely nagy értékű, keresett gyümölcsöket ér­lel. Bontsuk hát le „gyümölcsös­kertünk” önzésből, féltésből épí­tett kerítését, hogy minden jó íz­re, • élvezhető gyümölcsre vágyó társunk részesülhessen. Isten Lel­ke által jó gyümölcsöt termő éle­tünkből! ..Testvéreim javáért...” (446. ének, 1. v.) SZOMBAT. — „Ne tanúskodj harriisan felebarátod ellen!” (2 Móz 20, 16 — Jn 16. 13 — 1 Kor 7, 29—31 — Gál 3, 15—18). Foly­tassuk a szót!: Ne pletykálj, ne állíts valótlant vagy féligazságot, ne fújd fel más hibáját a maga­dé fedezésére, ne vitasd el más jogát az igazsághoz, az élethez, a boldogsághoz ... Mert nemcsak felebarátod, de Istened hamis ta­núja is vagy így. .Annak az Isten­nek, aki éppen nem ellened, ha­nem érted tett mindent, hogy hordozója és ne aláaknázója lé^y társaid életének. ..Áldj meg min­ket Űristen ..." (425. ének, 1. v.) ifj, Föl tin Brúnó ISZLÁM TANSZÉK AZ USA-BAN Május 18-án Szaúd al-Fejszál herceg, szaúd-arábiai külügymi­niszter avatta fel a dél-karolinai egyetem „Fejszál király tanszé­két”, mely a hozzá kapcsolódó diákcserével lehetővé teszi, hogy nem muzulmánok Szaúd-Arábia főiskoláin az iszlám tudományá­val foglalkozhassanak. Tegnapi barátság Alig múlt éjfél amikor egy mondat kö­zepén váratlanul megakadtak, s nem tud­ták tovább folytatni. A mondat kímélet­lenül megbicsaklott, belegabalyodtak, su­ta és szánalmas erőlködés volt minden további igyekezet. Még a verejték árul­kodó cseppjei is megjelentek halántéku­kon. Nem volt több közlendőjük egymás számára. Pedig mennyire készültek erre az estére, hogy évtizedek múltán találkoz­nak s felelevenítenek mindent, rosszat és jót, mindent ami végig kísérte ifjúságu­kat, ezeket a türelmetlen és lobogó éve­ket amikor albérletekbe szegődve, filléres örömöknek örülve készültek a nagy be­teljesedésekre. Megrekedt azonban a szó. A meglett férfiak, akik lényegében elértek az élet­ben mindent amit akartak, amit álmod­tak fagyos éjszakákon a fűtetlen hónapos szobákban, akik elégedettek voltak és ki­egyensúlyozottak, furcsán és idegenül fo­gadták önmaguk emlékeit. Megpróbáltak hahotázni és ellágyulni, de valahogy so­ha nem sikerült igazán. Valami kímélet­lenül elpattant, mint egy régi húr me­lyen már sok nótát játszottak. Közéjük telepedett a csönd és a felej­tés mint a váratlanul érkező éjszaka ami­kor mindenki a házába húzódik, mert fél a sötétségtől és az egyedülléttől. De aztán bágyadtan, mindig kevesebb sikerrel mégis mindig újra kezdték. Próbáltak feleleveníteni valamit ami visszahozha- tatlan, s amitől már voltaképpen már mind a ketten nagyon messze voltak, hi­szen az elmúlt évtizedek alatt mindkettő­jüknek más-más sajátos életformája, íz­lése és értékítélete alakult ki. Keserű lett a szájízük. Fürkészőn vizs­gálták egymást, vajon, melyikükben van a hiba, hol rontották el ezt a találkozást? De az éjszaka nyugtalanságában nem ta­láltak választ. Közben kint szemerkélni kezdett az eső, s monoton egyhangúság­gal koppantak a vízcseppek a bádogpár­kányon mely csorba volt és hullámos. A férfiak figyelmét azonban nem vonta el az ütemesen pergő eső, a mondatok ben­ső, igazi tartalmát keresték, a lényeget, amelyért voltaképpen megkeresték egy­mást. Szerettek volna belekapaszkodni minden véletlenül elejtett szóba, hogy is­mét szinkronba kerüljenek. Szerették vol­na átölelni egymást, s szemérmes férfi­könnyekkel ünnepelni a találkozást, mely oly sokáig váratott magára. De nem len­dült a tárulkozó kar s a szemek sem let­tek árulkodón fényesek. Menthetetlenül kihűlt a kapcsolatuk. Rájöttek erre már éjfél tájban, csak szégyellték bevallani. Másnap az állomáson búcsúztak. Az egyik illendőségből kikísérte a másikat, de kényelmetlenül feszengtek mindket­ten, figyelték a hangosbemondót, honnan, melyik vágányról indul a vonat, kénysze­rűen keresték az utazással kapcsolatos té­mákat, vajon lesz e kényelmes hely, nem késik e majd a vonat, fűtik e rendesen a fülkéket. S közben lopva lesték az óra­mutatót., nézésükkel siettették az időt, mert már az utazásról sem tudtak sem­mit mondani, vettek narancsot és ittak kávét, kínosan mosolyogtak, egymást hát- baveregették, s a körülöttük nyüzsgő tö­megben kíméletlenül egyedül érezték ma­gukat. Végre azonban mégis felemelte a for­galmista az indulást jelző tárcsát, piros sapkájához emelte kezét, s a vonat las­sú döccenéssel lomhán elindult. Az egyik férfi a fülke ablakában gilt, a másik a peronon, s integettek egymásnak. Még ki­áltottak is semmibe hulló, elvésző szava­kat, hogy mikor és hol találkoznak leg­közelebb, de tudták, hogy soha többet nem látják egymást, mert a tegnapi ba­rátságok visszavonhatatlanul véget érnek. Az egyik férfi ült a váltókon kattogó vonaton, a másik taxira lesett a pályaud­var előtt, s mindkettőjüknek az élt a lel­kűkben. azon morfondíroztak, hogy miért szakadt félbe tegnap este az a mondat, miért nem tudták folytatni. Miért csa­lódtak abban a. találkozásban amelyet pe­dig annyira vártak, melyet annyi levele­zés előzött meg, hiszen több mint húsz éve készültek rá. talán a mondatokat is már hónapokkal előre formálták melyek­kel megidézik a közösen eltöltött boldog- szép ifjúságot, melynek viszontagságait az emlékek aranysugara szelídíti széppé. Az önvizsgálat percei keserűek voltak. Végre mindketten beismerték önmaguk előtt, hogy ' egy barátságot nem éltethet egy, életen keresztül csak az emlékezés és kizárólag a múlt. Többet kell adni ma­gunkból. Á ma élményeit és a holnap ter­veit, a jelen gondjait és a jövő remény­ségét, Ha kell bátorítást, és vigaszt, őszin­te kitárulkozást és emberi jószándékot. S ha ez így történik, soha nem férkőzhet két ember közé az unalom, a közöny és a gyanakvás, nem mérgezheti meg találko­zásukat a kiábrándulás, mert összeköti őket a jelen, mely mindig tartogat szá­mukra mondanivalót, megoldásra váró tennivalókat és közös örömöket... Ágh Tihamér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom