Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-02-26 / 9. szám

Hamhtchároméres képek lővárosunkról Az új lakótelepek és városköz­pontok egészen újjá varázsollak Budapest városképét. Gyakran még azok is csodálkozva ismer­kednek az újdonságokkal, akik megszakítás nélkül abban a vá­rosrészben élnek. Nem szabad azonban elfeledkeznünk, hogy honnan indultunk harminchárom évvel ezelőtt, milyen volt ez a vá­ros a bombázások és ostrom nyo­masztó hónapjai után. a felsza­badulás első napjaiban. FŐVÁROSUNK FELSZABA­DULÁSÁNAK ÉVFORDULÓJÁ­RA emlékezve érdekes és rend­hagyó műsort sugárzott a Magyar Televízió „Budapesti napló 1945’’ címmel. Egy szovjet katonatiszt, Vladimir Kokorin, aki civil életé­ben grafikusművész volt. rajzos naplójában azokat a képeket örö­kítette meg, amelyeket a felsza­badított fővárosba érkezve látott. A rajzokon kiégett házak, felrob­bantott hidak, elnéptelenedett ut­cák szomorú képein is látszódik a város korábbi szépsége, meg­tépázott műemlékeinek örökbecsű értékei. A következő rajzokon már megjelennek az óvóhelyek­ről előkerülő emberek is. ki ásó­val és csákánnyal kezdi ak új éle­tet. ki batyuval a hátán vagy kis­kocsit húzva próbál új otthont ke­resni. AKIK ÁTÉLTÉK EZEKET A NAPOKAT, meghatottan nézik a kézről kézre adott téglákat és az első szétosztott kenyereket, a meginduló vonatokat, amelyek nemcsak belül zsúfoltak, de a ko­csik tetején is bátran kitehették a „telt ház” táblát. Harminchá­rom év távolából nézve már de­rűseknek látszanak azok a képek, amelyek a csereberélést örökítet­ték meg, az értékeknek e különös változását, amikor a tápláléknak nagyobb értéke volt bármilyen ékszereknél. Megjelenik egy verk­lis, hogy örökzöld slágereivel visszaadja az emberek hitét ab­ban. hogy a szirénák és sivító bombák zajánál szebb hangok is léteznek még. Emberek ülnek a sok tragédiát és titkot ismerő Duna partján és tisztuló vizében ismét szépnek látják, vagy csak álmodják a várost, amely ottho­nuk és életterük, ismét élő jele­nük és reményteljes jövőjük küz­dőtere. Indul a villamos és már egy-egy automobil is előkerül. A rajzoló művész-tiszt felfigyel a pesti lányok és asszonyok derűs tekintetére és mosolyára és a napió utolsó képeként egy várat­lanul előkerülő virágáruslányt örökít meg, aki a kiégett romok között már színes virágokat árul és örömében, hogy valaki őt raj­zolja kartonjára, ingven küld egy szálat a művésznek, „honorárium­ként”. SZOMORÚ VALÓSÁGAIBAN IS DERŰS KÉPSORT LÁTTUNK e műsorban. Jólesett utána kilép­ni az utcára, látni az ismét gvö- nyörűszép Budapestet, már nem batyukkal, hanem elegáns cso­magokkal és szatyrokkal hazafelé siető embereket, az egymást érő autókon visszaverődő fényeket, eredeti szépségükben tündöklő műemlékeinket és a földből ki­növő új épületeket, egyszóval: a mai, a régi szépségénél is szebb és vidámabb Budapestet. Szirmai Zoltán Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. február 26-án Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33.. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12- (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11.- Komjáthy Lajos. Kőbánya de. 10. du. 5. Szeretetvendégség: Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László, du. 5. Szerete.t- vendégség. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lájos. Pesterzsébet, de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Weker- letelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Máv telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- templom. de. 10. Bodrog Miklós. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyás­föld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Fe- renczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Fe- renczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Foltin Brúnó, de. fél 11. (német) Zsigmondy Árpád. de. 11. (úrv.) Koren Emil. du. 5. Szeretetvendégség: Szabó Gyula. Torockó tér de. fél 9. Korén Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Ottlyk Ernő. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Budakeszi de. 8. Ruttkay Ele­mér. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes. Monori u. 6. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv) Missura Tibor, de. 11. (úrv) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv) Bencze Imre. Nagy­tétény de. fél 9. Rozsé István. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Budaörs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Ka­posvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — BUDAVÁR. A Bécsikapu téri templomban ötvened vasár­napján Bárány Gyula, esperes prédikált, délután pedig szeretet­vendégség keretében előadást tartott a Győr-Soproni Egyház­megye történetéről, mai életéről, örömeiről és gondjairól. NYUGAT-NÉMETORSZÁG A nyugatnémet evangélikus egyház és a katolikus püspökkari konferencia vegyes bizottsága harmadik ülését tartotta decem­berben. Az 1976-ban létrehozott bizottsági „Egyházi közösség az igében és szentségben” címmel egy tanulmánysorozatot készít, öt-öt tagja van. Katolikus rész-* ről Scheele paderbomi segéd­püspök, evangélikus részről Heintze braunschweigi püspök elnököl. MIÉRT NEM AZ EGYHÁZ JÁR ELÖL JÓ PÉLDÁVAL? Az évenként megrendezett ökumenikus Fejlesztési Hét Svéd­országban idén egyházi és világi részről egyaránt kritikát kapott. Ennek két oka van. Egyrészt az egyházak által ki­bocsátott felhívás, mely új nem­zetközi gazdasági rend megte­remtésére, magasabb adóztatásra Síi a svédországi luxus fogyasztás csökkentésére szólított fel, éles ellenállást váltott ki közgazdá­szok és politikusok között, mert úgy vélik, hogy a jelen helyzet­ben elég Svédországnak a saját gazdasági nehézsége és saját munkanélkülisége is. Másrészt a kritikusok felteszik a kérdést, helyes-e, hogy "az egy­ház felszólítja a politikusokat, a kereső foglalkozásúakat az egy­szerűbb életmódra, ha az egyház maga nem tesz semmit ezen a té­ren. Az egyháznak, az egyházi embereknek minden lehetőségük megvan arra, hogy egyszerűbb életmódra vezessenek: jómódban élnek, megfelelő képzettségük van annak felismerésére, hogy változás szükséges. Ezért így kérdeznek a kritikusok: Miért nem ad az egyház jó példát, ami­kor kezdeményező lépéseket tett? Miért szólítja fel az egyház a vi­lági erőket, pl. a politikusokat, hogy tegyenek valamit, amikor az egyházhoz lenne méltó, hogy diktálja az ütemet? E kritika ellenére is sokan el­ismerik, hogy az ökumenikus Fejlesztési Hét egyházi megren­dezése nagyon sokat tett a svéd közvélemény tájékoztatásával és a felelősség ébresztésével. Eri szeretek... mi szeretünk — Gyere, édes gyermekem — mondta nagyanyám — vegyünk egy kis igeragozást. Leültem elé a zsámolyra, keze­met a kezébe vette, én meg bele­kezdtem: — Én szeretlek, te szeretsz, ö szeret, mi szeretünk... — és ke­zemet a szívemre szorítottam nagy buzgóságomban. Künn csendesen hullott a hó, jégvirágosak voltak az ablakok, de bent, a szobában meleg volt, nemcsak azért, mert égett a tűz, hanem mert melegítette a szí­vünket az a szeret ige. Arra gon­doltam, hogy milyen jó nekem, nálunk mindenki szereti egymást, apám anyámat, én őket, mi a nagymamát, ő minket. így ne­kem nem kell nehéz példán törni a fejemet. Olyan egyszerű, nekem itt. van mindjárt a példa. Örö­mömben odarohantam apámhoz, átöleltem: — Apu, én szeretek, te sze­retsz ... mi szeretünk. És édesapám rábólintott, hogy így van, jól van így. És nagyma­ma megtörölte a szemét a fehér csipkés szélű zsebkendőben, anyám meg magához hivott, és két tenyerébe véve arcomat meg­csókolt. Szép ige volt ez a szeretni. Jól megtanulhattam, ha ma is kívül­ről tudom. Mindnyájan megtapasztalhat­tuk, hogy az élet mozgás. A fo­kozott mozgás felogyorsult élet. A mozgás legáltalánosabb formá­ja a járás, mai formája a roha­nás. Kis keresztlányomat tanít- gatom. — Halljunk egy kis igerago­zást. Szavamba vág. — Én megyek, te mész, ő megy, mi megyünk ... — Hova? — kérdem. — Hát a suliba. — Oda nem mész, oda mindig rohansz és mindig elkésel. — Te azt nem érted. Muszáj az embernek rohanni, — oktat ki emelt hangon. ■— És a szeretni igét tanultá­tok-e már? Ránt egyet a vállán és fakép­nél hagy. Elrohan. Hova? Be­vágja az ajtót. Csak a megyek és rohanok igét ismerné? Keskeny járdaszigeten, villa­mos és autóbusz között megyek a minap óvatosan, vigyázva, ne­hogy valakit meglökjek a nagy tolongásban és a jármű alá es­sék. Egy kisleányka. nem lehet több 12-nél odaszól társának: — Nem tudok menni, mert ez a vén boszorka itt totyog előttem! Megfordulok és mert senki sem áll közöttünk, tudomásul ve­szem, hogy a megjegyzés nekem szól. Ez a kislány bizonyára nem volt ott az órán, aráikor a sze­retni igét ragozták, i Vidékről került fel egy ifjú há­zaspár Budapestre. Meghívtak, nézzem meg az otthonukat. — Jó nektek — mondtam — lakásvizitáéió után — hogy ilyen közel vagytok a Deák-téri temp­lomhoz, még munkaidő után is befuthattok. Az asszonyka elhúzta a szá­ját, úgy mondta: — Nem igénylem! — Tudsz te igét ragozni? — kérdeztem tőle. Csodálkozva nézett rám. — Mondjuk azt, hogy szeretni. — Nem értem. Hát hogyne tudnék, — válaszolt méltatlanko­dó hangon. — Például ezt, hogy szeretni. Hogy én szeretem az Isten-házát, ő szeret imádkozni, mi szeretjük az egyházunkat, ők szeretnének még Istennel találkozni, ti sze­retnétek boldogok lenni, te sze­retnél még a Deák-téri templom­ba elmenni, de már nem tudsz se rohanni, se járni, se menni, szeretnék még szeretni, de mar nincs időd, az életnek vége. Rendhagyó ragozásomra nem jött felelet. Az asszonyka nem nézett rám. Fejét nagyon mélyre hajtotta. S a szorongás csendben nagy szeretettel, csendes szóval folytattam. — Talán eljön az idő, amikor szeretni fogjuk egymást. És szí­vünkre szorítva balkezünket, bé­kejobbunkat nyújtjuk egymás­nak itthon és a nagyvilágban és nem futunk el egymás mellett. Odatalálunk majd mindenüvé, ahol a szeretni igét ragozzák a világra csodálkozó elsősök is és mi. felnőttek együtt mondjuk velük, mint egy nagy család: én szeretek, te szeretsz.... mi sze­retünk. „ ,. . . Gyarmati íren „Az Emberfia sem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon és életét ad­ja váltságul sokakért” (Mt 20,28). VASÁRNAP. — „Eltávolítóm testükből a kőszívet és hússzívet adok nekik, hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék.” „Egy­mást kitartóan, szívből szeressé­tek, mint akik romolhatatlan magból születtetek újjá” (Ez 11, 19—20 — 1 P 1,22—23 — Lk 11, 14—28 — Zsolt 6,2—11). „Hozzá­tok vissza az én szivemet, sze­retni akarok” — így sirt fel egy­szer a költő. Isten nem vissza­hozza, hanem kicseréli a szíve­met. Hideg, morcos, irgalmatlan kőszívemet szeretni tudó, vidám, melegen dobogó hússzívre. Igé­jében Lelke által végzi ezt az áldott „szívátültetést”. Megtör­ténhet ma is. „Mélységes mély­ből kiáltok tehozzád. Forduljon ismét felém fényes orcád. Nálad bocsánat vár és élet. Lázadó szívem újra cseréled” (782. é. 2. v) HÉTFŐ. — „Ki fogható hoz­zám, ki vonhat engem felelős­ségié?” „Szent, szent, szent az Or, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő!” (Jer 49,19—Jel 4,8 — 1 Pt 1,18— 21 — Jn 11,1—10). Elrontott dol­gainkért, bűneink következmé­nyeiért de sokszor tesszük Istent felelőssé. Mintha bizony mi ren­delkeznénk vele és nem ő mi- velünik. öt, az örökké Jelenvalót csak dicséret illeti. Dohogásból fel .hát boldog dicséretre!” Jer dicsérjük Istent Szívvel, szájjal, lélekkel” (2. ének 1. vers) KEDD. — „így szól az Űr: törvényemet a belsejükbe helye­zem, szivükbe írom be”. „Az új szövetség közbenjárójához. Jé­zushoz járultatok” (Jer 31,33 — Zsid 12,24 — Mk 6,7—13 — Jn 11,11—19). Jézus egészen új vi­szonyba hoz Istennel: törvényeit, szent és jóakaratát a szívembe helyezi. Többé más. nem is a rosszra hajt a szívem, hanem tu­dok mosolyogni, tiszta, meleg szót mondani, szeretni és jót ten­ni mindenkivel. Önként. Belső szükségszerűségből. Szívből, bol­dogan. „A halál éje rámborult, De virradt a te fényed, és mesz- sze űzött éjt, borút a béke, üdv és élet. Most ragyog, éltet már a hit. Ó áldom szép sugaraid, én lelkem napja. Jézus! (729. ének 3. vers) Szivemből Te ragyogsz! SZERDA. — „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te ma­radsz, Istenem, örökké!” „Köves­sétek azokat, akik hit és türe­lem által öröklik az ígéreteket” (Zsolt 73,26 — Zsid 6,12 — Lk 22,24—30 — Jn 11,20—27). Ne restellj hitben erős szíveket ke­resni. ha testi vagy lelki gyötrel­mek hitedet is kikezdenék. Hi­tükből erősödhet a tied; életpél­dájuk pedig meggyőzhet: mégis csak Isten az egyetlen szilárd pont, akire biztosan támaszkod­hatsz. „Egyik ha elesnék, vegye fel a másik, tegyen érte mindent, mi üdvére válik. Sorakozzunk összébb. Szívesen szolgálja, Az erős a gyöngét” (450. ének 8) Testvéreimért áldlak. Uram! CSÜTÖRTÖK. — „Elküldött az Űr, hogy bekötözzem a meg­tört szíveket”. „Amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenve­déseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is” (Ézs 61,1 — 2 Kor 1,5 — Lk 4, 38—44 — Jn 11,28 — 45). Ahol emberek szenvednek: ott van Is­ten. Ahol az emberek szeretette várnak: ott van Isten. Ahol em­berek sebet kötöznek: ott van Isten. Mondta-e valaki mellet­ted: itt van Isten! Máris meg- vígasztalódtunk. „Ó segíts más­sal tenni. Mit te tettél velem. És szolgálatban lenni Kész szív­vel szüntelen. Elvetve önzést, ér­deket. Az hajtson, ami téged, A tiszta szeretet” (784. ének 7.vers) PÉNTEK. — „Tégy értelmessé, hogy megtanuljam parancsola­taidat!”. „Ahogyan a szőlővessző nem tud gyümölcsöt teremni ma­gától. ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem” (Zsolt 119,73 — Jn 15.4 — 1 Kor 4,9—16 — Jn 11,46 —54). Uram, hitemmel kapcsolj magadhoz és tarts szorosabban, hogy rajtad csüngjön, viruljon életem, mint szőlőtőn az ága. így már parancsolataid sem nehezek. Öröm gyümölcsöt teremni. „Őrajta csüngök én, Jó kapcsom a hit. Vérében bízom én. S ez megigazít. Szent tőke gyümölcse az ő vére — Nem juthatok kár­hozat tüzére” (776. ének 4. vers) SZOMBAT. — „En, az Űr va­gyok a te Istened. Nem ismer­hetsz rajtam kívül Istent, nincs más szabadító, csak én”. „Szol­gáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel, mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Hós 13.4 — Zsid 12.28—29 — 2 Móz 12.3—14 — Jn 11,55—12,11). Ha komolyabban vennénk Istent, szeretetét és számonkérő szavát, bizonyára komolyabban vennénk a világot, benne életünket, fel­adatainkat és az embereket is. És a tovarohanó időt is. Sietve tennénk még valami jót a hét utolsó napján is! Uram, te ha­lálosan komolyan veszel minket. Ébressz, hát több felelősséget szí­vünkben! Kezdj újat. nálunk! „Üj teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha rémít. Csak meg ne hátrálj, maradj meff az újban. Véled az Űr van!” (788. ének 6. vers) Dubovay Géza EVANCÍLIKUS fj et A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálvának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György * Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budanest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 C<5ekk«7árrtlas?án : 516—20 412—VTTI Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Arusftia a Magvar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 78.0445 Athenaeum Nvomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató — HÁZASSÁG. Sipkovits Gyű- la a zsergénvi gyülekezet tagja és Gscheidt Karola, az ajkai gyü­lekezet tagja 1977. november 26- án tartották esküvőjüket Ajkán. A szertartást Káldv Lajos győr- sági lelkész, a vőlegény nagy­bátyja végezte. — HALÁLOZÁS. G. Kozma Miklós, a fehérvárcsurgói leány­gyülekezet hosszú éveken keresz­tül hűséges felügyelője 70 éves korában február 7-én váratlanul elhunyt. Temetése február 9-én volt Fehérvárcsurgón a község és a gyülekezet nagy részvéte mel­lett. A feltámadás igéjét Nagy Tibor székesfehérvári lelkész hir­dette. — özv. Bozóky Taszilóné, sz. Weinrich Margit 78 éves korában Budapesten elhunyt. Szigligeten temették el, a családi sírkertben. A szertartást dr. Koren Emil es­peres végezte. Az elhunyt az egy­kori nagyenyedi lelkész leánya volt. A Donáth család tagjai gyá­szolják, közöttük unokája Do­náth László teológiai hallgató. — Fieder János gazdálkodó, volt egyházmegyei presbiter, aki évtizedekkel ezelőtt fáradhatatla­nul buzgólkodott az abaúj szántói gyülekezetben, majd a hernádbü- di templom építésénél, hosszas szenvedés után. 75 éves korában elhunyt. Temetése nagy részvét mellett volt Hernádbüdön feb­ruár 2-án. „Elbeszéljük a jövő nemzedéknek az Űr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket vég­hezvitt”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom