Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-17 / 51. szám

Az úrvacsora Megjelent as 1979. évi Evangélikus Naptár Mindig egy kis izgalmat jelent számunkra az,' hogy vajon idő­ben készül-e el naptárunk, s idő­ben. tehát még karácsony előtt el tudjuk-e juttatni gyülekeze­teinkbe, híveinknek. Ebben az esztendőben a győri Széchenyi Nyomda minden várakozásun­kat felülmúlta, mivel november utolsó napjaiban már örömmel lapozgathattuk az 1979. évi Evan­gélikus Naptárt. A naptár összefoglaló témája ebben az esztendőben az úrva­csora. A dr. Káldy Zoltán püs­pök által szerkesztett naptár igen szemléletes, egész egyhá­zunk életét magában foglaló ké­pet nyújt szolgálatunkról. A naptár első részében „Be­szélgetés az úrvacsoráról’’ cím­mel több cikket olvashatunk az úrvacsoráról egy-egy igehely magyarázatával kapcsolatosan. Emeli ennek a szakasznak a gaz­dagságát az a sok fénykép, ami egy-egy gyülekezetünk igen érté­kes, műemlék úrvacsorái felsze­relését mutatja be Olvasóinknak. Az „Évfordulók" szakasz kö­vetkezik ezután. Ebben a sorban először a négyszázhetvenöt éve született Sylvester János életéről és szolgálatáról olvashatunk, s a sör elér a mába, amikor bemu- látja a húsz éve működő Köz-' ponti Alapot. „Újulnak szeretetotthonaink” — olvashatjuk a következő ösz- szefoglaló címet, s itt megismer­hetjük a nyíregyházi, a győri, a pécsi szeretetotthonunk életét és olvashatunk a most épülő pilis­csabai nővérotthonról is. Az „Isten szolidaritásra hív” szakaszban a Keresztyén Béke- kekonferencia V. Nagygyűléséről, olvashatunk mozaikokat, de rész­leteket olvashatunk a Nagygyű­lés határozataiból is, hiszen egy­házunk életéhez és szolgálatá­hoz magától értődőén hozzátar­tozik a békemunka is. Ezután az elmúlt esztendő is­mertetése, összefoglalása követ­kezik a „Krónika”, a „Gyüleke­zeteink élete” és az „Emlékezés halottainkra” rovatokban. Szokás szerint az „Elbeszélé­sek, versek” szakasz van a nap­tár végén. Mintha ez az anyag egy kicsivel kevesebb lenne a megszokottnál. Ennek ellenére az egész 1979. évi Evangélikus Nap­tár igen tartalmas és — hisszük — ezzel a jó és hasznos olvas­mánnyal is örömet szerzünk híveinknek. A naptár anyagát színesíti a sok fénykép és rajz, de jól fe­jezi ki a naptár egész ~ tartalmát a címlap is, amelyet Mezősiné Tóth Ágota készített. Nagy öröm az, hogy az 1979. évi Evangélikus Naptár ebben az esztendőben már 16 000 példány­ban jelent meg, és előjegyzésben minden példány el is fogyott, örülünk, hogy ezzel a kiadvá­nyunkkal is szolgálhatunk gyü­lekezeteinknek, híveinknek. H. L. Istentiszteleti rend Budapest, 1978. december 17-én Deák tér de. 9. (úrv) Takácsné Ko­vácsházi Zelrna, de. 11. (úrv) Harmati Béla, du. 6. Bach: Karácsonyi ora­tórium. Igét hirdet: Hafenscher Ká­roly. Fasor de. 11. (úrv) Szirmai Zol­tán, du. 8. Gyermek karácsonyest. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Rá­kóczi út 57 b de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Ká­roly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. ne­gyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. ÍJjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9 .Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Erzsébet te­lep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota Máv telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 31. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Baráth Pál. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rá­koshegy de. 9. Kosa László. Rákos­liget de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákos­keresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Tfj. Fol­tin Brúnó, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv) Koren Emil, du. 5. Karácsonyi gyermekműsor. Torockó tér' de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tart­sa, y Vilmos u. 1 i. de. 9. Nyirő József, de. 11. Nyirő József, du. fél 7. Csen- gődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Ti­bor. Nagytétény, de. fél 9. Kelen völgy de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vil­mos. Csepel de. fél 11. — CSILLAGHEGY. Novem­ber 26-án a vasárnapi istentisz­telet keretében dr. Koren Emil, a Budai Egyházmegye esperese hirdette az igét, s emlékezett meg a gyülekezet szervezésének fél évszázados jubileumáról. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésén felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 Budanest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egv évre 160.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133 — 1302 ® 78.3150 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató A Sajtóosztály Iraíterjcsztésckn kapható Énekeskönyv — — — — — — — — — — __ 75__ Bi blia — — — — — — — — 105’_ Családi Biblia (nagyalakú) — — — — — — — — 215,__ Bi blia (új fordítás) — — — — — — — — — — I80’_ Ka rner: A testté lett Ige — — — — "— — — — __ 45’__ Ki skáté — — — — — — — — — — — — __ 3]__ Ka rner: Isten, világ, felebarát — — — — — — — 4,’_ Ká ldy: Bevezetés az Ű^szövetségbe — — — — — — 3o|__ Hi tvallási iratok I—II. — — — — — — — — — 9q|_ Gr oó: Az élet kenyere — — — — — — — — — 5’_ Ko nfirmációi káté — — — — — — — ' — — — io’— Ottlyk: Istenszeretet-emberszeretet — — — — — —17,50'___ Ottlyk: Hűség Istenhez és népünkhöz egyházunk történelmében — — — — — — — — — .— — 82,— Nagy: Egyház a mai világban — — — — — — — 85,— A reformáció öröksége és kötelezése — — — — — — 22,— Káldy: 'Üj úton — — — — — — —> — — — — 135,— Hitünk-életünk — — — — — — — — — — — 16,— Csizmazia: Igaz emberségért — — — — — — — — 32,— Hafenscher—Selmeczi—Vámos: Az ember védelmében — — 30,— Ottlyk: Az evangélikus egyház útja a szocializmusban — — 80,— Koren: Körkép — — — — — — — — — — — 40,— Rédey: Az elfelejtett ember — — — — — — — — 33,— Bozóky Claudia — — — — — — ------ — — — 30,— Mu ntag: Amósz könyve — — — — — — — — — 105,— Cserháti: A kolossébeliekhez és a Filemonhoz írt levél — — 127,— A könyvek kaphatók az Evangélikus Sajtóosztályon (1088 Buda­pest, VIII., Puskin utca 12. I. em.) „Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerze­ménye, előtte jön, amiért fárado­zott” (Ézs 40, 3.10). VASÄRNAP. — „Isten őt tet­te mindenek felett való fővé az egyház számára, amely az ő tes­te és teljessége annak, aki teljes­sé tesz mindent mindenekben” (Ef 1,22—23 — Ézs 66,10 — Mt 11,2—10 — Zsolt 85). Tisztán lát­juk-e az igazi alapot akkor, ami­kor „divat” az egyházért való ag­gódás? Konfirmandus korunkban valamennyien megtanultuk: Ki­csoda az egyház feje? — Jézus Krisztus. Vajon tudjuk-e igazán? Akkor van eredménye annak, aVnit megtanultunk, ha az efezusi gyülekezethez szóló üzenet nem­csak .szép mondat marad, hanem biztos alap szolgálatunk számá­ra. „Ó, világ. Szent Fiát adta Is­ten néked. Hogy nyerj üdvössé­get (125. ének 1. v.). HÉTFŐ. — „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől” (Zsid 12,15—4 Móz 14,20 — Lk 1,5—25 — Ézs 26,1— 21). Nem szabad ezt a felszólítást csupán a saját életemre értenem. Vonatkozik a körülöttem élőkre is. Küldő szó hangzik felém, hogy felelősséget érezzék családom tag­jai és gyülekezetem iránt. Semmi sem történik egyszerűen az egyért, különösen, ha ez azonos számomra az „én”-nel. A minden emberi életre érvényes kegvelem jött el hozzánk Jézusban. Ez lép tovább szavaimban, szeretetem- ben. munkámban az embertárs életébe. „Mutassak szíves készsé­get Más bajában részt vegyek, Ne éiíek csak önmagámnak, hanem felebarátomnak” (113. ének 4. v.). KEDD. — „Uram, egyengesd előttem az utat!” (Zsolt 5.9—t Pt 2,21 — Lk 1.57—70 — Ézs 29.1— 16). Ha nehéz napiaink vannak, nem a pánik és a kétségbeesés a kiút. Panasz és ön=ajnálat sem­mi jót nem ígér. Elég egv söté- tebb pillanat, nehezen felfogha­tó helyzet — máris tökéletésen tanácstalanok vagyunk. Ha nem találjuk a helyes iránvt. vagy a magyarázatot, attól kérjünk se­gítséget. aki valóban ad: Isten­től! „Jézusom, te hű barát. Nézd szívemnek nagy baját: Fájó. kí­nos seb van rajta. De kezed meg­gyógyíthatja” (114. ének 1. v.). SZERDA. — ..És hitt ő. vala­mint egész házanépe” (Jn 4,53—1 Móz 18,19 — Lk 3. 10—20 — Ézs 29.17—24). Adventi utunk egyik útjelző tábláján valami ilyesmit olvasunk: hinni és menni. He­lyezzük a mai napon nyugodtan a gondolataink középpontjába családunkat! Vajon elmondható egy tudósításban rólunk is az, ami itt a kapernaumi tisztviselő családjáról elhangzott? Ha nem, akkor gondolkodjunk el! Nem .magunk vagyunk az első aka­dály? Hitünk emlegetésénél el­akadtunk és nem indultunk az élet felé. Próbáljuk meg az új .kö­zeledést, régóta megromlott kap­csolataink rendezését! Hinni és elindulni csak többesszámban le­het. „Ö, hajts előtte térdet. S bíz­zál, hisz Ö teérted, Üdvösségedre jő” (112. ének 2. v.). CSÜTÖRTÖK. — ' „Nem szé- gyenli őket testvéreinek nevezni” (Zsid 2,11 <— Zsolt 109,31 — Jn 5, 31—36 — Ézs 33,10—24). Hány családban hangzik el még ma is a kitagadás kegyetlen mondata! Hány ember él úgy földünkön, hogy vannak, akik nem tekintik őket embertársnak, testvérnek! Bárcsak ne akadnánk el olyan gyakran a testvérhez vezető úton. Ne lennének meg nem hallgatott szavak, igazságtalan hántások, el­felejtett segítségnyújtás. A Jézus nevében indulók számára nem le­hetnek falak, amelyek elválaszt­ják a másik embertől, éljen az a családban, vagy a föld túlsó vé­gén. Jézus az utolsó gúnyos szót kimondó emberért is, mint test­véréért imádkozott. „Illik, mint testvérek Szeretetben marad­junk” (443. ének 4. v.). PÉNTEK. — „A világosság a sötétségben világít” (Jn 1,5 — Jób 5,11 — Jn 1, 29—31 — Ézs 35,1—10). Tűnhet úgy,, hogy go­noszság munkálkodik és keseríti meg az ember életét. Jézus óta a mi mondanivalónk mégis a fény uralkodásáról szól. Jézus jelen van a világunkban. Az a célja, hogy minden emberi munkában az ő fénye ragyogjon. „A szív többé nem gyászol. Az éjszaka vi­lágos. Az ösvény barátságos” (105. ének 4. v.). SZOMBAT. — „Tégy le a ha­ragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz” (Zsolt 37,8 — Ef 4,32 — Lk 7, 29—35 — Mt 1, 1—17). A megromlott kapcsolatok fő oko­zói a meggondolatlanul kiejtett mondatok. Az indulatosság min­den normális lehetőséget feléget körülöttünk. Az egyedül maradt ember élete pedig csak a megke- seredés és a sértődöttség minden közeledő irányában. Adjuk fel az önzést, és építsük a meleg ott­hont a türelem útján. „Higgy, s jobbítsd meg életed. Jézusod Or­vosod Meggyógyít tégedet” (136. ének 7. v.) if. Sj,abó Lajos — HANGLEMEZEN, kazettán és magnószalagon zsoltárok, dicséretek, lelki karácsonyi énekek orgoTia, ze­nekari kísérettel szólóének előadás­ban kaphatók Bakai Gitta énekes­nőnél. Teiefon: 780-578. 1101 Budapest X., Csilla u. 3. fsz. 756. A pihenés Hétfőn néha fáradtabban megyünk dolgozni, mint amikor pénteken utoljá­ra álltunk a munkapad vagy ültünk az íróasztal mellé. Elnyütten és szikkad- tan, nyomasztó ernyedésben kezdünk dolgozni, s a megoldást legtöbbször csak a gőzölgő kis kávémasinától várjuk, bogy a koffein jótékony és lázító hatása helyrehozzon bennünk valamit. De mit? A haszontalanul és értelmetlenül eltöl­tött szabad idő fáradtságát. A szombat- vasárnapot, melyet tengve-lengve ha­szontalanul töltöttünk el. Pedig majd mindenki mennyire sóvárogja a hétvé­gét. Kell egy kis kikapcsolódás — mond­ják sokan — de voltaképpen nem isme­rik a pihenés, az oldott nyugalom lé­nyegét. Vannak, akik a semmittevést vé­lik pihenésnek, vannak, akik már ked- den-szerdán pánikszerű igyekezettel kez­dik szervezni a hétvégi programot min­den különösebb cél vagy meggondolás nélkül. Nézem hétfőnként a Baross téri alul­járóban a messzi, almaillatú Szabolcs­ból visszaérkezőket, a törődött arcokat, az elnyűtt embereket, akik vonaton töl­tötték az éjszakájukat, egymásnak bo­rulva, nyugtalan álmukban zaklatott rémképekkel küszködve, nézem ezeket az embereket, akik megtérnek a mun­kásszállásra, ledolgozzák a napi nyolc órát, aztán ebédet főznek pergett zo- máncú piros edénykében a közös kony­hán, paprikáskrumplit vagy lecsót, kinek mit csomagolt táskájába az asszony a magányossága mellé. Megfőzik az ételt, s aztán rájuk szakad a ßzabad idő, a sem­mittevés. a céltalanság nyomasztó való­sága. A kocsma pedig közel, a kísértés nagy. De nemcsak őket látom, a Szabolcs­ból, Csongrádból. Békésből érkezőket, hanem azokat is, akik itthon élnek a fő­városban és semmiféle lehetőséggel nem tudnak élni. Ismerek olyan embert, aki­nek rendszeres vasárnapi programja az autómosás. Felveszi a melegítőt, s reg­geltől egy kis ebédszünet kivételével autót mos. Ha zuhog az eső akkor is. Nem ül a volán mellé, nem tapos a gáz­ba, nem keresi a természet varázslatos csendjét és nyugalmát, mert nem a ko­csi van érte, hanem ő a technika rab­szolgája. Nemrégiben Mátraszentimrén, ponto­sabban Falloskúton jártam. Néhány esztendeje, még csak néhány kis erdő­ben rejtezkedő faház jelezte itt egy jö­vendőbeli üdülőkörzet kialakulását. Ma kétszintes nyaralók hatalmas üvegtáb­lái csodálkoznak az ősztől rozsdabarnára festett Mátrára, a házak azonban elha­gyatottak, nyáron sem laknak bennük, csak felépítették, s ezzel a tulajdonosok már elégtételt kaptak önmaguktól és az élettől, hogy „vitték valamire”. Ezek a magányos státusszimbólumok az elgyö­nyörködtető őszben is igazolják hogy nem tudunk pihenni. Másik változat. A Balaton mentén, a déli parton csakúgy mint a klasszikus északi tájon, a modern építészet minden rafináltságával és stílusérzékével épül­nek egyre-másra az új meg új nyaralók. Hosszú évek szorgalma és áldozata nyo­mán, sok lemondás árán épülnek ezek a házak. De nem laknak bennük. Nem él­nek a kényelmével és előnyével. A leg­többet kiadják konvertibilis valutáért, minden szobában, szegletben idegenek laknak, s akik verejtékeztek ■ a házért, egy életen át, sufniban húzódnak meg, s nem értik, nem értékelik munkájuk gyümölcsét. Nem tudunk pihenni. Nehezen oldó­dunk fel. A stresszhatásokat magunkkal visszük a pihenés óráiba is. Ott ólálko­dik körülöttünk mindig a feszültség, pe­dig semmi szükség erre. A pihenés biz­tosítva van mindnyájunk számára. Csak valami felfokozott és érthetetlen eufó­riával mindig bizonyítani akarunk vala­mit. s ebben az infarktus-kísértő élet­módban nem leljük nyugalmunkat. Pihenni szeretnék — hallom sokaktól — s ebben a pihenésvágyban néha oly sok a kielégítetlen zaklatottság. Mert akik mondják, tulajdonképpen meg sem tudják határozni, hogyan és miként sze­retnének pihenni. Hiszen a pihenés nem mindig feltétlenül a kéthetes üdülőbe- ytalás. Nem az elszalkadás a munkahely­től, a kollégáktól. A pihenés formáját valahol mélyebben, magunkban kellene keresnünk. Fáradt vagyok — hallom úton-útfélen de pontosan nem adják okát a fáradt­ságnak. Mert nem a napi műszak, a be­vásárlás, a háztartás, a család és a fe­lelőség okozza a fáradtságot, hanem u benső hiányérzet. Ha sértés vagy igaz­ságtalanság ér valakit, előbb-utóbb, ilyen vagy olyan módon elégtételt kap. Ez a kimondhatatlam és sokak számára megfogalmazhatatlan fáradság tehát — melyre minduntalan hivatkozunk — va­lahol az elfásultságunkban és kiábrán­dultságunkban gyökerezik. A ma emberéhez szól Márk evangé­liuma: „Jertek el csupán ti magatok va­lamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a já­rókelők, és még evésre sem volt alkal­mas idejök.” Mennyire időszerű ez az ige ebben az örökkön siető világban amikor, pillanatokban, percekben szám­láljuk az időt, s minduntalan a karórán­kat nézzük, s megfosztjuk magunkat a pihenéstől, amikor végre önmagunkkal találkozhatunk, s mások javára tehe­tünk valamit. A szabad idő hasznos és kulturált el­töltése világprobléma. Keressük, kutat­juk a megoldást. Kapunk és adunk is ötleteket, olvashatunk sokféle tanácsot. A mindennapi életből való kikapcsoló­dás lehet a barkácsolás, lehet az olva­sás, a bélyeggyűjtés, a kiskert gondozá­sa, de az igazi pihenés csak az önzetlen és másokért való szeretetben valósulhat meg, mert csak a szeretetben oldódik fel és pihen meg igazán a\ lélek. ‘ . Ágh Tihamér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom