Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-11-19 / 47. szám

llöpülj páva! A TELEVÍZIÓNAK IMMÁR HAGYOMÁNYOS MŰSORA — a népélet kutatásában — ismét nagy értékekkel gazdagította is­mereteinket. Ez a 2—3 évenként visszatérő sorozat, tavasztól őszig, jótékonyan felkavarja a kedélye­ket. Néha önfeledten lelkese­dünk, máskor mérgesen vitázunk a zsűrivel, amely lepontozta sző­kébb szülőföldünk csapatát. Ho­gyan tehetett ilyet, amikor ez a szám volt a legszebb —, lega­lábbis nekem. Miközben összevetjük a vetél­kedő bemutatott műsorait, itt is, ott is elismerőleg csettintünk egyet. No lám, milyen szépen furulyái az ország másik feléből való kanász, ... és el kell ismerni, hogy a pestmegyei német nemze­tiségű falú ezt az ötperces részt nagyon szépen csinálta. Ni, a ma­gyarországi szlovák együttes eb­ben a számban szenzációs! De szép a csángó szőttes, a dél­szláv-, sokácok szapora tánca,, a szakmán betiehemes. a Sziget­köz rigmusos köszöntője. _ MAGUNK SEM VESSZÜK ÉSZRE (most már a többieket nem is említve), hogy megint be­jártuk az országot. Mindenhon­nan elhoztunk valamit, és sem­mi sem idegen tőlünk, ami táj­egységenként a népből jött. Mindnyájan őrzünk gyermekka­runkból néhány emlékezetes szép órát., amikor lakodalmazott, bet- lehemezett, gyász-tort ült a fa- kusi rokonság. Sírtak és vigadtak nagyapáink, az ángyiék. és a szomszédok, csakúgy, mint ál­talában mindenütt. Aztán egy- szetcsak minden átmenet nélkül belekezdtek egy énekbe, táncba, halottsiratóba, amitől tágra nyílt a szemünk, mert ilyet még nem láttunk, nem hallottunk. — Most figyelj — mondta se­géd lelkész időmben Váci Miska sárközi pusztai tanító, aki „mel­lesleg” verseket is írt —. ezt a menyasszony-sáratót itt már ezer éve énekelhetik. Beleborzongtam. A sok magyar nóta, meg a müdal után hirtelen az ősi pentatonba vágott át az ének, aminek ma már ne.n ért­hető szavai is voltak. Perceken keresztül kiestünk az időből, még jó. hogy sátor volt felettünk, ami­nek felcsapott szárnyai alatt ki­úszott az ének keletnek és nyu­gatnak. Napkelettől idáig ért év­ezredek alatt a kontyolás előtt-i lány-sirató. És talán megkerülve a földet, most Amerikában ének­li unokája lakodalmán egy hazá­ját sirató magyar. Most éreztem megint így. A sok kedves műsorszám alatt, át­lag érdeklődéssel kísértük a nép­művészeti vetélkedő igyekezeteit, amelyek táncban, énekben végül is nagyon közel voltak egymás­hoz. Nem - rutinos kultúrházi együttesek futottak most a he­lyezésért. hanem inkább a kevés­bé látványos, de még a falujuk­kal együttélő, alkalmi vigadók. A RÖPÜLJ PÁVA! MŰSOR, ki­nőtt, a gyermekcipőkből, bár. még csak felkamaszodott. Még el kel­lene hagy ni a.„ néhány hatásvadá­szatot. Az sem volna baj. ha nem hasonlítani a sportvetélkedőkre, vagyis legalább az utolsó tíz mind győztes lenne. Annak is örülnénk, ha a ...borsos” kántor- rigmusoktól megkímélnék gyer­mekeinket. mert káromkodás számba mennek. Esetleg még az egyházi 'szertartásokra nem egé­szen ízléses csipkelődésektől le­hetne megkimélni a keresztyén embereket., mert ez igazán nem a nép hángja. Az összegezés azért pozitív. Minden műsorban volt néhány hosszú perc. amikor, a hátunk is beleborzongott egy népcsalád ősi, saját , hangjába. Mert megérez- tünk valamit abból: nem az a döntő, hogy ki milyen nyelven tanulta meg először a miatyán- kot, azaz mi az anyanyelve —, hanem sokkal inkább az. hogy a paraszti munka népének az egész földkerekségen egy a hangja. H. Németh István Autósok imádsága Este a garázsban Köszönöm, Uram, a jó utat, a kijavított szakaszokat, amelyek nyugodt vezetést biztosítottak. A munkásokat, akik ezen hűségesen dolgoztak! Köszönöm, Uram, a másokban és bennem levő lelkiismeretet. Az ijedtség még mindig tagjaimban van, s miatta lassan tettem meg egy szakaszt. Köszönöm, Uram, v a gyerékek vidám integetését, melyek utamon nekem szóltak. Köszönöm, Uram, a túlzsúfolt parkírozóban talált üres -helyet. Köszönöm, Uram, a hamar felhúzott sorompókat, hisz úgy siettem, várakozni különben is idegölő. Köszönöm, Uram, hogy a hosszú autóoszlop végén lassan hajthattam, így láthattam az erdő szélén legelésző szarvasokat. Köszönöm, Uram, a naplementét, a színpompás égalját, hogy ezekben gyönyörködhettem. Köszönöm, Uram, hogy nem .ütöttem el a fényszóróm elé került nyulat Köszönöm, Uram, hogy kocsim sértetlen újra a garázsban áll, hogy nem vagyok kórházban, hanem itthon egészségesen kiszállok. Add, hogy holnap, s majd holnapután is úgy közlekedjem, mint a Te küldötted: barátságosan, körültekintőn, előzékenyen és segítőkészen, mint aki tudja, hogy velem vagy. Németből: Káposzta Lajos ELHUNYT JORDAN MICOV BUDAPESTI BOLGÁR ORTODOX LELKÉSZ Életének 60. esztendejében, 1978. október 5-én Budapesten, el­hunyt Jordán Micov lelkész, aki haláláig a Szent Cirill és Me­thod templomban szolgált. Rövid magyarországi szolgála­tai ala^t meleg testvéri szálak fűzték a többi ortodox felekezet- hez. s áldozatos és szeretetteljes egyéniségével gazdagította a Ma­gyarországi Egyházak ökumeni­kus Tanácsába tömörült egyhá­zak közösségét is. Ravatalánál a búcsúztatás szol­gálatát Berki Zuárd magyar or­todox, Joachim Babinec orosz ortodox és Kálót a József magyar ortodox lelkészek végezték. Az Ökumenikus Tanács nevében dr. Aranyos Zoltán titkár méltatta Jordan Micov munkásságát. Jordan Micov földi maradvá­nyait szülőföldjén, Bulgáriában helyezték örök nyuga lomra. A sikátori gyülekezel is új papiakkal büszkélkedhet Sikátorról kevesen tudják, hogy merre is vám, hiszen ez a Ba­kony lankái közé rejtett, furcsa nevű falucska egy bekötő úttal csatlakozik a Győr—Ztrc ' útvo­nalhoz. Idegen ritkán vetődik ide. hacsak valami nagy ese­ményre nem. De mikor adódik ilyen Sikátorban? — Mi egy ilyen alkalomra érkeztünk, új papiak avatására. A sorban érkező vendégek mind nagy elismeréssel gratulál­tak az építőknek, a lelkészcsalád­nak a tetszetős, a mai igényeket minden tekintetben kielégítő la­káshoz. D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜS­PÖK a hálaadó ünnepi istentisz­teleten mondott igehirdetését is ilyen elismerő szavakkal kezdte: ..A lelkészlakás praktikussága, szépsége tanúskodik a gyülekezet ige utáni éhségéről is. Nagy nap ez a sikátori evangélikusok életé­ben, mert ez a nemzedék új pap­lakot épített, s ez az épület je­lentőségében a második a tem­plom után. De nagy ez a nap, a Veszprémi Egyházmegye életében- is. amit bizonyít a megjelent lel­készek szép száma is.” Az i-stentisztelet utáni közgyű­lésen Mátis András lelkész be­számolójából megtudtuk, hogy a közel kétszáz éve alakult siká­tor—Veszprém varsány—lázi gyü­lekezetnek ez a harmadik pap­lakja. Elődje, amely a század ele­jén épült, már Szepesi István ide­jében egészségtelenné vált, aki negyven évet szolgált nagy hű­séggel ebben a gyülekezetben. Már ő is egy generális renová­lást sürgetett, s mivel ez egész­ségi állapota miatt nem valósul­hatott meg. fölkészítette a gyüle­kezetei arra, hogy új paplakot épi tsenek A lelkészváltozás, egy fiatal ember személyében új lendületet adott a tervezgetésnek, és egy helyszíni műszaki szemle, mely megállapította, hogy a régi épü­let nem újítható föl. kész tényék elé állította az alig hatszáz lel­ket számláló gyülekezet et. Ez­után Síkos Lajos esperes veze­tésével döntés született a régi épület lebontására és egy új föl­építésére. A GYÜLEKEZET LELKESE­DÉSÉT MUTATJA, hogy egyet­len nap alatt 73 OOO forint föl- ajánlást tettek, s azt javarészt be is váltották. Két és fél év telt el azóta, hogy egy nyári reggelen a gyülekezet férfitagjai, élükön a lelkésszel, munkaruhába öltözve ültek be a templomba, hogy áldást kérjenek a munkára, amelyre elszánták magukat. A két és fél év küzdel­mes volt. de a munkák ütemét jelzi, hogy az alapkőletétel után egy évvel már bevakodtan, tető alatt állt az épület. Zökkenők, akadályok nélkül szinte elképzelhetetlen egy ilyen jelentős építkezés, de azokon mégis, mindig úrrá lett azoknak a lelkesedése és kitartása, akik nagyon akarták és Isten áldását is tudták kérni arra. hogy ez a papiak minél előbb beköltözhető legyen. S itt sok nevet lehetne fölsorolni, de kettőt meg kell em­líteni: az egyik id. Gombás Sán­dor gondnok, a másik a fiatal, az építkezés ..harcaiban” edző­dött Mátis András lelkész. A TEMPLOMTÓL NÉHÁNY LÉPÉSRE van az új, épület. Ide vonult a gyülekezet, a részt vevő lelkészek és itt Ottlyk Ernő püs­pök imádsággal és áldással adta át rendeltetésének az egyházme­gye második új parókiáját, mely ez évben készült el. Sokan akarták látni, milyen is belülről az az épület, amely kül­ső látásra sokat ígér. A szemre-' vétel után valamennyien megál­lapíthattuk, hogy a jókívánsá­gainknak minden alapja megvan arra, hogy teljesüljenek, hogy az új parókia a négygyermekes, fia­tal lelkész-házaspár boldog ott­hona legyen. „.. . _ Koszeghy Tamas Megjelent Bozóky Éva: CLAUDIA című regénye Pilátus feleségéről Ára: 30.— Ft Kapható a Sajtóosztályon Emlékezés Schubertre Százötven évvel ezelőtt — 1828. november 19-én — fejezte be rövid életét Franz Schubert osztrák zeneköltő. Mindössze 31 évet élt. de annyi maradandó al­kotást hagyott maga után, hogy az három emberöltő termésének is beillenék. Legismertebbek: 8 szimfóniája, 6 miséje, több mint 600 dala, ka­marazene-kompozíciói, színpadi alkotásai, zongorára és más hang­szerekre írott művei. Az adatok e száraz regisztrá­lásából két következtetést von­hatunk le. Az egyik, hogy igen könnyedén komponált, a másik, hogy munkássága a zeneirodalom egészére kiterjedt. Schubert számára a zene olyan természetes kifejezési eszköz, print mások számára a beszéd. Ebben bizonyára része vám. an­nak a körülménynek, hogy zenei környezetbe született bele. és hogy végig annak sodrában élt. Édesapja tanító Bécs egyik külvárosában. Lichtenthalban. Maga is jó muzsikus. Népes csa­ládját mind zenére fogja. Schu­bert első mestere édesapja és egyik bátyja volt. A családból vonósnégyes is kikerül. Ebben a kis Franz brácsán játszik. 11 éves, amikor a császári udvari kápol­na (HofkapeUe) fiúkórusába és annak i.nfemátusába kerül. Mind­ez természetesen nem elegendő indok arra, hogy valakiből jelen­tős zeneszerző váljék. Az igazi magyarázatot abban kell keres­nünk, hogy e kedvező körülmé­nyek csak fellobban to t-ták a ben­ne meglevő tehetséget. Az a képessége, hogy könnye­dén. a természetes beszéd folya­matosságával komponált, szük­ségszerűén új utakra vezette. Nagy elődei — Haydn, Mozart, Beethoven, akiket „bécsi klasszi­kusok” néven tart számon a ze­netörténelem — gondolataik, ér­zéseik tfég&ő summáját öntötték kottafejekbe. Schubert ezzel szemben magát a folyamatot ir­ta le. Míg az előbbi alkotómód­szer szükségszerűen a zenei for­mák legtökéletesebb kicsiszolá- sához vezetett, addig Schubert — éppen a folyamat hű jelzése miatt — arra kényszerült, hogy lazítson ezeken a formákon, vagy éppen lépjen túl azokon. Nem is sejtette, hogy ezzel új stíluskor­szaknak. a zenei romanticizmus- nak, nyit utat. A zenetudomány — a tények hosszú távon való ismeretében — Schubert munkásságát éppen ezért küszöb gyanánt értékeli, amely egyaránt kapcsolódik a bé­csi klasszicizmushoz és a zenei romanticizmushoz. Ez az átmenef főként a szimfóniák, kamaramű- vek formáinak lazításán érzékel­hető. Dalaiban pedig már telje­sen a maga útját járja. Ezt Mol­nár Antal zenetudós Schubert­ról szóló tanulmányában így fo­galmazza meg: ..Kb. '600 dalában Schubert egyívású jelenség az új német romantikus költészet ára­datával. Nem illeszti a szöveget előzetes formatervbe, mint a klasszikusok, hanem a vers külső és belső formájához simul, zse­niálisan interpretálja a zené­vel ... Dallamszerző ereje ha­sonló a népéhez; benne maga a nép alkot, számos dala népdallá is vált.” A bécsi klasszikusok alkotó módszere és Schubert új utakat kereső nyugtalansága természet­szerűleg más-más eredményre vezetett. Míg a bécsi klassziku­sok mennyilatkozásaira a „dek­laráció” jelző illik, addig Schu­bert . zenéje inkább „vallomás”, A nagy elődök legtöbbször töb­bes számban — nemegyszer az egész emberiség nevében szóltak (gondoljunk például Beethoven' szimfóniáira) — Schubert ezzel szemben mindig egyes szám első személyben beszél. Ez a kezdet­ben csak árnyalati különbségnek látszó új gondolkodásmód azon­ban új zenei korszak magvát hin­tette el. Schubert egész életén át tanult. Zeneszerzési felkészültségét so­hasem érezte befejezettnek. Jel­lemző adat erre, hogy életének utolsó napjaiban — 1828. novem­ber 4-én — még beiratkozik egy bécsi mesterhez, hogy a fúga komponálásában . tökéletesítse technikáját. De már csak egy órán vehetett részt. Schubert életét, munkásságát, tanulmányozva arra a megálla- ptiásra jutunk, hogy művészeté­ben több volt az ösztönös meg­nyilatkozás, a tehetség sodrása, mint a tanulság eredményeihez való alkalmazkodás. E felisme­réssel önkéntelenül is helyeseljük Goethe nagy jelentőségű megál­lapítását. amit „Farbenlehre” cí­mű munkájában így fogalmazott meg: „Az egyetlen lehetőség meg­ismerni a törvényeket, melyek szerint az egyetemes természet az emberi természet különös formá­jában termékenyen cselekedni akar és cselekszik is, ha tud. Az ember csak gyűjtőedénye annak, amit az .egyetemes természet’ ki akar fejezni. Ahogyan a ter­mészettudós a természet aiap- törvénvszerűségének felkutatásán fáradozik, nekünk is meg kell is­mernünk azokat a törvényszerű­ségeket, amelyek szerint az em­ber különös formájában termé­keny. És ebből adódik, hogy a dolgok, amelyekkel a művészet általában foglalkozik, nem .esz­tétikailag”. hanem a természet törvényei által meghatározottak és hogy a művészet vizsgálata csakis ebben az értelemben le­hetséges.” Schubert tudott engedelmes­kedni a benne élő „törvénynek”, mert az benne ellenállhatatlan sodrással élt. Egész munkássága, ennek az engedelmességnek az eredménye. Még halálos ágyán is azt mondta: „Egészen új hangza- tokat hallok!” De azokat már nem írhatta le. íaaang Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom