Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-06-25 / 26. szám

Együtt Presbiteri konferencia a Győr-Soproni Egyházmegyében Magával ragadó erővel csendült fel kezdő énekként az Erős vár a mi Istenünk. Az oltári szolgála­tot Kőszeghy Tamás püspöki tit­kár, az igehirdetést D. dr. Ottlyk Ernő püspök végezte. Máté 28, 16—20 alapján. Krisztus bizony­ságtevői vagyunk az anyaszent- egyházban éppúgy, mint egy tá­guló világ egységet kereső em­berközösségében. Az ö ember iránti szeretete áll előtérben, aki nem azért jött, hogy neki szol­gáljanak, hanem hogy ö szolgál­jon és adja életét sokakért. AZ ISTENTISZTELET UTÁN HANGZOTT EL a presbiteri kon­ferencia fő témájáról a püspök előadása: Az evangélikus presbi­ter mai feladata címmel. — Mun­kára hív bennünket az egyház Ura. Mi, a gyülekezetek felügye­lői, presbiterei, szolgálatban ál­lók, munkások vagyunk, tanítvá­nyok és nem mesterek. Felada­tunk van, amit végezni kell, fel­sorakozva vezetőink mögé, akik egységesen képviselik itt és most közösen kimunkált életrendünket világszervezetekben és kétoldalú érintkezésekben testvéregyházak­kal. Egyházunk jó szolgálatot tesz ezzel a világ keresztyénségének, itthoni egyházunknak és az új életet építő magyar népünknek. Elmondhatjuk, hogy állam és egyházunk viszonya kiegyensú­lyozott és fejlődik. FELADATAINK SORÁBAN AZ ELSŐK KÖZÖTT VAN a jó, élő, dinamikus igehirdetésért való tusakodásunk és egyházunk vi­lágos, határozott és jól megalapo­zott teológiájának diakónia teo­lógiájának továbbérlelése. Rend­szeres programja ez a havonként tartott lelkészi munkaközösségi gyűléseknek. Intézményes diakó- niánk gyors ütemben fejlődik, in­tézményeink korszerűsítése folya­matos feladatunk. Legnagyobb gondunk nem is elsősorban az anyagi támogatás gyülekezeteink részéről, hanem az intézmények­nek dolgozókkal, munkásokkal való ellátása. Közös nagy ügyünk a lelkésznevelés és utánpótlás kérdése. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy előkészítsük a szol­gálatra hivatást érzőket. Állandó feladatunk hirdetni az evangéliu­mot, a tiszta munkaerkölcsöt, a hivatásban való hűséget, a szép, harmonikus családi életet. A KŐVETKEZŐKBEN PIL­LANATFELVÉTELEKET VETÍ­TETT a püspök elénk az egyház­megyék életéről, Soprontól Nyír­egyházáig. Az összejövetel Pócza Zoltán egyházmegyei felügyelő, Ráskai Ferenc győrújbaráti felügyelő, Balázs Sándor győri presbiter és Kozma István téti presbiter és jegyző felszólalásával folytató­dott. A konferenciát Bárány Gyula esperes záróáhítata fejezte be. DÉLUTÁN A SZERETETOTT­HONBAN FOLYTATÓDOTT a gazdag programú nap. Az otthon gondozottjainak és a gyülekezet érdeklődő tagjainak tartott elő­adást dr. Ottlyk Ernő püspök az afrikai keresztyénségről vetített képekben. A Dar es Salam-i vi­lággyűlés színes kockái egészen közel hozták a lüktető, szinte az első Krisztus-szeretetben élő ke- resztyénséget. Kovács Géza f Kapi-Králik Jenő Hosszan tartó, súlyos betegség után 72. évében hunyt7el Kapi- Králik Jenő ny. tanítóképző-inté- Keti tanár, orgonaművész, zene­szerző. Sopron szülötte, muziká­lis család gyermeke. A Teremtő fényes tálén tómmal ajándékozta meg. A Zeneakadémián Siklós Albert tanítványa volt. Igazi szol­gálati területe a „musica sacra”. Legszebb eredményeit akkor érte el, amikor Zalánfy Aladár mun­katársaként a Deák téri temp­lomban, s a Lutheránia énekkar­nál fejthette ki művészi tevé­kenységét. De vezetett különböző kórusokat, tanított a Deák téri leánygimnáziumban, s a buda­pesti tanítóképző intézetekben. Orgonáit a kelenföldi gyülekezet­ben, kórusműveit és orgonada­rabjait szívesen tűzik műsorra egyházzenei áhítatokon. Másfél évtizede jelentkező súlyos beteg­sége miatt nyugalomba kénysze­rült, de még továbbra is kompo­nált, alkotott otthonába zárkó­zottam és figyelemmel kísérte a zenei és egyházi életet. A farkas­réti temetőben Bencze Imre ke­lenföldi lelkész a 21. zsoltár 14. verse alapján hirdette a feltá­madás evangéliumát: „Mutasd meg hatalmadat Uram! Mi pedig énekelünk és zsoltárt zengünk ha­talmas tetteidről!” Weltler Jenő, a Lutheránia karnagya megható- dottan búcsúzott a sírnál attól a baráttól és karnagy elődjétől, aki az evangélikus egyházi zenében korszakformáló egyéniségként szolgált közel fél évszázadon át. A BÁZELI MISSZIÓ ÜJ ELNÖKE Több mint 100 svájci, NSZK és francia küldött egyhangú sza­vazatával a 44 éves Daniel van Alimén lelkészt (Neuenburg, Svájc) választották meg a Bázeli Misszió elnökévé. Jacques Ros­sel! lelkész, az eddigi elnök 20 éves szolgálati idő után nyuga­lomba vonul. Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. június 25-én Deák tér de. 9. (úrv) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv) Hafenscher Ká­roly, du. 7. Takácsné Kovácsházi Zel- ma. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szjovák) Cselovszky Ferenc de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Ká­roly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. ne­gyed 10. ifj. Ferenczy, Zoltán. Fran­g epán u. de. 8. ifj. Ferenczy Zoltán. jpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet. 10. Virágh Gyula. Soroksár Új­telep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Nagytemp­lom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistar- csa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Koren Emil, fél 11. (német), de. 11. (úrv) Koren Emil, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Mik­lós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László du. 5. Szeretetven- dégség. Budakeszi de. 8. Takács Jó­zsef. Pesthidegkút de. fél 11. Lehel László. Modori u. 6. de. 10. Filiopinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Rőzse István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Budaörs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kapos­vári Vilmos. Csepel de. fél 11. — ANGYALFÖLD. A gyüleke­zet temploma építésének 40. év­fordulójára készül. Már a múlt évben bevezették a parókiális épületbe a gázfűtést, most a tem­plomba vezetik be. Űj, zöldszínű oltárterítő is készült. A gyülekezeti esteken oltárké­pekről volt szó. „a keresztfa oltá­rának” fényében. A Deák téri templom oltárképéről Takács Dá- nielné, a kelenföldi és angyalföldi temploméról Bencze Imre, az isenheimiről Benczúr László szólt. Dr. Groó Gyula teológiai tanár előadása az oltár liturgiái szere­pével foglalkozott. — Egyházze­nei áhítat keretében Gáncs Ala­dár nyíregyházi lelkész és főorgo- nás előadást tartott Bach művé­szetéről ezen a címen: Hogyan prédikál az orgona? — és orgona­számokat adott elő. Két szeretet- vendégséget is rendeztek tavasz folyamán. Az egyiken Szabó Jó­zsef ny. püspök Madách fő mű­vét egy Ády verssor segítségével közelítette meg: „Minden egész eltörött.” Ezen a szeretetvendég- ségen az újpesti gyülekezet hívei viszonozták az angyalföldiek leg­utóbbi látogatását Blázy Lajos lel­kész és Békési István felügyelő vezetésével. A májusi szeretet- vendégségen a gyóni gyülekezet mintegy harminc tagja vett részt. Ök is az angyalföldiek múltévi lá­togatását viszonozták. A szeretet- vendégségen Kertész Géza gyóni lelkész a nagy orosz író. Tolsztoj Leó életét ismertette születése 150 éves évfordulója alkalmából. „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkal­mas az Isten országára” (Lk 9, 62). VASÁRNAP. — „Ha megma­radtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjetek, és meg­adatik nektek” (Jn 15, 7 — Zsolt 86, 5 — Lk 5, 1—11 — Zsolt 1). Jézus ezzel a mondattal arra ne­velte tanítványait, hogy feltétle­nül bízzanak benne. Olyankor 's amikor ez a magatartás értelmet­lennek és megalapozatlannak tű­nik. Péter és társai tanítványsá- guk elején alapos oktatást kap­tak a Jézusban való bizalom ter­mészetéről és következményéről: az ráhagyatkozás Jézus szavára és részesedés emberekig elérő szolgálatából. HÉTFŐ. — „Isten gazdag irga­lomban” (Ef 2, 4 — Zsolt 25, 7— Lk 9, 57b—62 — Zsid 13, 7—14). Jézus-követésünk akkor igaz, ha azt nem saját erőnk, hanem Isten felénk gazdagon áradó irgalmas­sága gyümölcsének tartjuk. Az így értelmezett követésben Jézus ke­rül első helyre- Ez a magatartás nem közömbösség az emberek iránt, ellenkezőleg: miközben megszabadulunk megkötözöttsé- günkből, ingadozás nélkül tudunk egvütt járni Jézussal a szeretet­nek és a szolgálatnak az útján. KEDD. — „Igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek” (Jel 3, 19—20 Jel 2, 1 — Fii 3, 12—16 — Zsid 13, 15— 25). Jézus jelenléte életünkben, a tőle való „megragadottság” kettős következménnyel jár. Előszöris hálát érzünk azért, akik „va­gyunk”: az övéi, követői, tanítvá­nyai. Másrészt rádöbbenünk arra, hogy még „nem vagyunk” telje­sen „megváltottak”, mindenben akarata szerint élő emberek. E kettő feszültsége arra kényszerít, hogy „nekifeszüljünk” a cél felé vezető útnak, figyelve az elhívó isteni szóra. SZERDA. — „Én veletek va­gyok! — így szól az Űr” (Hag 1, 13 — Jn 16, 33 — Lk 9, 51—57b — lSám 1, 1—20). Azon az ala­pon, hogy „Isten velünk van”, nem léphetünk igényekkel az em­berek elé. Arra sem jogosít fel, hogy esetleges elutasításkor meg­sértődjünk, és Isten ítéletének kí­vánásával vigasztalódjunk. Isten a szolgálat Lelkének és készségének az ajándékozásában van velünk, hogy azt a Jézust tudjuk képvi­selni, aki „azért jött, hogy az em­berek életét megmentse”. CSÜTÖRTÖK. — „Amikor ki­vezeti a maga juhait, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját” (Jn 10, 4 — 2Móz 33, 14 — 2Tim 4, 1—5 — lSám 1, 21—28). Szolgálatunk számára fel­becsülhetetlen jelentőségű, hogy olyasvalakire mutathatunk, aki „előttünk jár”, hogy ismerős hangjának engedelmeskedhetünk. Ha nem, így lenne, eltévednénk magunk és mások szívének vágya és bizonytalansága miatt. Hangja az igehirdetésben hangzik felénk, és józanná, türelmessé, a szolgá­latban hűségessé formál. PÉNTEK. — „Én az Atyám ne­vében jöttem, mégsem fogadtatok be” (Jn 5, 43 — Mik 5, 1 — IThessz 2, 13—20 — lSám J, 1— 11). Jézus olyan emberekhez szól, akik „vallásosságuk” alapján he­lyezkednek szembe vele. Ennek a szembehelyezkedésnek pedig a hétköznapi életig elható következ­ménye van. Pál apostol láncszem­ként egybekapcsolódó gondolatai figyelmeztetnek: „Megölték az Űr Jézust... és ellenségei minden embernek.” Ezt a „vallásosságot” nem vállalhatjuk! SZOMBAT. — „Ne legyetek pénzsóvárak!” (Zsid 13, 5 —Péld 30, 8 — Lk 14, 25—33 — lSám 2, 12—20). Az ige nem csupán a pénztárcákat veszi célba. Amikor a pénzkérdésről szól, rejtett ön­zésünket leplezi le, hiszen az leg­jobban a pénzzel való kapcsola­tunkban mutatkozik meg. Itt fe­jeződik ki legélesebben megkötö­zött „rabvoltunk”. Jézust pedig csak szabadon lehet követni! Napról-napra tisztáznunk kell sa­ját magunkkal: tudom-e „önma­gamat gyűlölni”, a „keresztet hor­dozni”?'. Jézust csak egész szív­ével követhetjük! Bohus Imre HALÁLOZÁS — Mátyás Bálint, a kapuvári gyülekezet tagja 66 éves korában és Kiss István ugyancsak a ka­puvári gyülekezet tagja 78 éves korában elhunyt. A temetési szol­gálatokat Hubert István, a gyü­lekezet lelkésze végezte. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Saitóosztályának lapia Szerkeszti: a szerkesztő bi'zottság - A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: , Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 78.1762 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Jksé alh€&lmf&&h&dá$iról Nem szeretünk alkalmazkodni, meg sokszor nem is akarunk. Nem alkalmaz­kodunk családtagjainkhoz, házastársak egymáshoz, munkatársak a munkahelyen, anyós a menyéhez és fordítva, útitársak­hoz, betegtársakhoz, fiatalok az öregek­hez és Vica versa. Pedig a kölcsönös al­kalmazkodás teszi lehetővé az együtt­élést, együtt munkát, az új, a megválto­zott elfogadását, végső soron lehetőségün­ket az élethez, a fennmaradáshoz. Már régen gyanakszom arra, hogy az embernél, a ma emberénél különösen, az alkalmazkodás dolga elég rosszul áll. Ez­zel szemben az állatvilágban csodával ha­táros társulások vannak és csodával ha­táros, hogy egy-egy élőlény megmaradá­sának, túlélésének érdekében, az alkal­mazkodásban milyen találékony. Külünö- sen áll ez szélsőséges helyzetekben, kivé­teles körülmények között. Nemrégiben alkalmam volt megcsodál­ni az egypúpú tevét, a sivatag hajóját, ahogy nevezik. Azt mondták el róla, hogy „üzemanyagként” 250 liter vizet képes magában tartalékolni. Kétheti vízhiány után 10 perc alatt 125 liter vizet iszik, ami testsúlyának 30°/o-a. Így a sivatagi élethez alkalmazkodva sok nélkülözést vészel át. A tél folyamán egy tevekara­ván 900 kilométert is megtesz, ami 22—27 napos útnak, napi 32—40 kilométeres át­lagnak felel meg. Rovarok lárvái, héjas állatok tojásai rendkívüli körülményekben teljesen ki­száradhatnak és több éves „tetszhalál” után újabb vízfelvételnél magukhoz tér­nek és életfolyamatuk újra megindul. Nö­vényeket sokszor csak az éjszaka lerako­dó harmat tart életben. És itt a tűző nap. Barátunk és ellensé­günk. Az állatok többsége a forró vidéke­ken a nappalt a föld alatt tölti és csak éjszaka válik aktívvá. Az egyik madár­fajta messzi vidékről hozza a vizet ivadé­kának a tolla alatt. Vízhordó tollazata úgy megtelik vízzel, mint a szivacs. És ezt a vizet 2—6 kilométeres távolságból hozza. A sivatagi növényeket sokszor húszmé­teres gyökerük óvja meg a pusztulástól. Az ember naponként újabb és újabb stresszhatásnak van kitéve. Ez a stressz alkalmazkodási mechanizmusunkat ser­kenti. De ha az élő rendszer a terhelése­ket nem bírja, elpusztul. A stressz felszó­lítás a harcra vagy a megfutamodásra. A sivatagi embert alkalmazkodási képessé­ge rendkívül éberré teszi. Iránytű nélkül is tájékozódik, szokatlanul nagy távolság­ból megkülönbözteti a zajforrásokat, megérzi a főn közeledtét. A szervezetnek számtalan csodálatos képessége van az alkalmazkodásra. Néha a hideg elviselhetetlenebb, mint a hőség. Az ember hőmérséklete 37 C°, a bőrfelü­leté 4 fokkal alacsonyabb. A melegbe vi­tellel a bőr hőfoka emelkedik és így a test könnyen szabadul a felesleg-melegtől. Ha a test nagyon felmelegszik és az előbbi „elvezetés” már nem elég, akkor a szer­vezet másik nagy klímaberendezését moz­gósítja, Kétmillió izzadságmirigy vezeti el a vizet, amelynek elpárologtatása lehűfi a bőrt. Még érdekesebb az alkalmazkodás adta túlélés a rovaroknál és a baktériumoknál. Ezek a fagypont alatti jég—hó világban is tudnak élni. Halak, algák, planktonok, mikroorganizmusok élnek a Déli-sark je­ges világában. Tehát az alkalmazkodás az előnytelen környezeti feltételeknél az élet minden fejlődési fokán megtalálható. A növény-, állatvilágnak és az embernek is egyre na­gyobb problémát okoz a kórokozók ellen­állása, helyesebben az ő alkalmazkodá­suk bizonyos gyógyszerekhez. Számtalan példát sorolhatnánk még fel az élőlények előnytelen környezeti feltételek melletti alkalmazkodásáról. De ha elmulasztjuk ezt az alkalmazkodást? Akkor a természet az őshüllők sorsára juttat bennünket. Élőlények egyes fajtáinak gyors kipusz­tulása ma is probléma. Sok állatfaj pusz­tult el 2000 év alatt, sokat az ember maga irtott ki, sokat a környezetváltozás pusz­tított el. Ma maga az ember, a Homo sa­piens áll hasonló sorskérdés előtt. Lenni vagy nem lenni? Az ember sohasem lá­tott mértékben nyúl bele a környező vi­lágba, saját biotopjába. Az erdők 50%-kal csökkentek, a levegő széndioxid-tartalma 13°/0-kal nőtt. a föld lakóinak száma 2000- re 7—7,5 milliárd lesz. Az ember gyor­sabban változtatja meg a környezetét, mint ahogy maga változni tud. A technika rakétatempójával a bioló­giai evolúció csigatempója áll szemben. Hogy ezt a versenyt megnyeri-e az pm- ber, vagy ezt a földet lakatlan, életidegen égitestté változtatja, mint a meggondolat­lan gyermek, aki az atomenergiával ját­szik, erről csak a jövő szólhat. De bízunk abban, hogy emberek és világrészek szép és nehéz időkben is egymáshoz alkalmaz­kodva métjis megvalósítják az annyira áhított békés egymás mellett élést. Gyarmalhy Irén

Next

/
Oldalképek
Tartalom