Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-06-25 / 26. szám

Együtt

Presbiteri konferencia a Győr-Soproni Egyházmegyében

Magával ragadó erővel csendült fel kezdő énekként az Erős vár a mi Istenünk. Az oltári szolgálatot Kőszeghy Tamás püspöki titkár, az igehirdetést D. dr. Ottlyk Ernő püspök végezte. Máté 28,

16—20 alapján. Krisztus bizonyságtevői vagyunk az anyaszent- egyházban éppúgy, mint egy táguló világ egységet kereső emberközösségében. Az ö ember iránti szeretete áll előtérben, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ö szolgáljon és adja életét sokakért.

AZ ISTENTISZTELET UTÁN HANGZOTT EL a presbiteri konferencia fő témájáról a püspök előadása: Az evangélikus presbiter mai feladata címmel. — Munkára hív bennünket az egyház Ura. Mi, a gyülekezetek felügyelői, presbiterei, szolgálatban állók, munkások vagyunk, tanítványok és nem mesterek. Feladatunk van, amit végezni kell, felsorakozva vezetőink mögé, akik egységesen képviselik itt és most közösen kimunkált életrendünket világszervezetekben és kétoldalú érintkezésekben testvéregyházakkal. Egyházunk jó szolgálatot tesz ezzel a világ keresztyénségének, itthoni egyházunknak és az új életet építő magyar népünknek.

Elmondhatjuk, hogy állam és egyházunk viszonya kiegyensúlyozott és fejlődik.

FELADATAINK SORÁBAN AZ ELSŐK KÖZÖTT VAN a jó, élő, dinamikus igehirdetésért való tusakodásunk és egyházunk világos, határozott és jól megalapozott teológiájának diakónia teológiájának továbbérlelése. Rendszeres programja ez a havonként

tartott lelkészi munkaközösségi gyűléseknek. Intézményes diakó- niánk gyors ütemben fejlődik, intézményeink korszerűsítése folyamatos feladatunk. Legnagyobb gondunk nem is elsősorban az anyagi támogatás gyülekezeteink részéről, hanem az intézményeknek dolgozókkal, munkásokkal való ellátása. Közös nagy ügyünk a lelkésznevelés és utánpótlás kérdése. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy előkészítsük a szolgálatra hivatást érzőket. Állandó feladatunk hirdetni az evangéliumot, a tiszta munkaerkölcsöt, a hivatásban való hűséget, a szép, harmonikus családi életet.

A KŐVETKEZŐKBEN PILLANATFELVÉTELEKET VETÍTETT a püspök elénk az egyházmegyék életéről, Soprontól Nyíregyházáig.

Az összejövetel Pócza Zoltán egyházmegyei felügyelő, Ráskai Ferenc győrújbaráti felügyelő, Balázs Sándor győri presbiter és Kozma István téti presbiter és jegyző felszólalásával folytatódott.

A konferenciát Bárány Gyula esperes záróáhítata fejezte be.

DÉLUTÁN A SZERETETOTTHONBAN FOLYTATÓDOTT a gazdag programú nap. Az otthon gondozottjainak és a gyülekezet érdeklődő tagjainak tartott előadást dr. Ottlyk Ernő püspök az afrikai keresztyénségről vetített képekben. A Dar es Salam-i világgyűlés színes kockái egészen közel hozták a lüktető, szinte az első Krisztus-szeretetben élő ke- resztyénséget. Kovács Géza

f Kapi-Králik Jenő

Hosszan tartó, súlyos betegség után 72. évében hunyt7el Kapi- Králik Jenő ny. tanítóképző-inté- Keti tanár, orgonaművész, zeneszerző. Sopron szülötte, muzikális család gyermeke. A Teremtő fényes tálén tómmal ajándékozta meg. A Zeneakadémián Siklós Albert tanítványa volt. Igazi szolgálati területe a „musica sacra”. Legszebb eredményeit akkor érte el, amikor Zalánfy Aladár munkatársaként a Deák téri templomban, s a Lutheránia énekkarnál fejthette ki művészi tevékenységét. De vezetett különböző kórusokat, tanított a Deák téri leánygimnáziumban, s a budapesti tanítóképző intézetekben. Orgonáit a kelenföldi gyülekezetben, kórusműveit és orgonadarabjait szívesen tűzik műsorra egyházzenei áhítatokon. Másfél évtizede jelentkező súlyos betegsége miatt nyugalomba kényszerült, de még továbbra is komponált, alkotott otthonába zárkózottam és figyelemmel kísérte a zenei és egyházi életet. A farkasréti temetőben Bencze Imre kelenföldi lelkész a 21. zsoltár 14. verse alapján hirdette a feltámadás evangéliumát: „Mutasd meg hatalmadat Uram! Mi pedig énekelünk és zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!” Weltler Jenő, a Lutheránia karnagya megható- dottan búcsúzott a sírnál attól a baráttól és karnagy elődjétől, aki az evangélikus egyházi zenében korszakformáló egyéniségként szolgált közel fél évszázadon át.

A BÁZELI MISSZIÓ ÜJ ELNÖKE

Több mint 100 svájci, NSZK és francia küldött egyhangú szavazatával a 44 éves Daniel van Alimén lelkészt (Neuenburg,

Svájc) választották meg a Bázeli Misszió elnökévé. Jacques Rossel! lelkész, az eddigi elnök 20 éves szolgálati idő után nyugalomba vonul.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1978. június 25-én

Deák tér de. 9. (úrv) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv) Hafenscher Károly, du. 7. Takácsné Kovácsházi Zel- ma. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szjovák) Cselovszky Ferenc de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. ifj. Ferenczy, Zoltán. Frang

epán u. de. 8. ifj. Ferenczy Zoltán.

jpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistar- csa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Koren Emil, fél 11. (német), de. 11. (úrv) Koren Emil, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László du. 5. Szeretetven- dégség. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Lehel László. Modori u. 6. de. 10. Filiopinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Rőzse István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Budaörs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11.

— ANGYALFÖLD. A gyülekezet temploma építésének 40. évfordulójára készül. Már a múlt évben bevezették a parókiális épületbe a gázfűtést, most a templomba vezetik be. Űj, zöldszínű oltárterítő is készült.

A gyülekezeti esteken oltárképekről volt szó. „a keresztfa oltárának” fényében. A Deák téri templom oltárképéről Takács Dá- nielné, a kelenföldi és angyalföldi temploméról Bencze Imre, az isenheimiről Benczúr László szólt. Dr. Groó Gyula teológiai tanár előadása az oltár liturgiái szerepével foglalkozott. — Egyházzenei áhítat keretében Gáncs Aladár nyíregyházi lelkész és főorgo- nás előadást tartott Bach művészetéről ezen a címen: Hogyan prédikál az orgona? — és orgonaszámokat adott elő. Két szeretet- vendégséget is rendeztek tavasz folyamán. Az egyiken Szabó József ny. püspök Madách fő művét egy Ády verssor segítségével közelítette meg: „Minden egész eltörött.” Ezen a szeretetvendég- ségen az újpesti gyülekezet hívei viszonozták az angyalföldiek legutóbbi látogatását Blázy Lajos lelkész és Békési István felügyelő vezetésével. A májusi szeretet- vendégségen a gyóni gyülekezet mintegy harminc tagja vett részt. Ök is az angyalföldiek múltévi látogatását viszonozták. A szeretet- vendégségen Kertész Géza gyóni lelkész a nagy orosz író. Tolsztoj Leó életét ismertette születése 150 éves évfordulója alkalmából.

„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9, 62).

VASÁRNAP. — „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjetek, és megadatik nektek” (Jn 15, 7 — Zsolt 86, 5 — Lk 5, 1—11 — Zsolt 1). Jézus ezzel a mondattal arra nevelte tanítványait, hogy feltétlenül bízzanak benne. Olyankor 's amikor ez a magatartás értelmetlennek és megalapozatlannak tűnik. Péter és társai tanítványsá- guk elején alapos oktatást kaptak a Jézusban való bizalom természetéről és következményéről: az ráhagyatkozás Jézus szavára és részesedés emberekig elérő szolgálatából.

HÉTFŐ. — „Isten gazdag irgalomban” (Ef 2, 4 — Zsolt 25, 7— Lk 9, 57b—62 — Zsid 13, 7—14). Jézus-követésünk akkor igaz, ha azt nem saját erőnk, hanem Isten felénk gazdagon áradó irgalmassága gyümölcsének tartjuk. Az így értelmezett követésben Jézus kerül első helyre- Ez a magatartás nem közömbösség az emberek iránt, ellenkezőleg: miközben megszabadulunk megkötözöttsé- günkből, ingadozás nélkül tudunk egvütt járni Jézussal a szeretetnek és a szolgálatnak az útján.

KEDD. — „Igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek” (Jel 3, 19—20 Jel 2, 1

— Fii 3, 12—16 — Zsid 13, 15— 25). Jézus jelenléte életünkben, a tőle való „megragadottság” kettős következménnyel jár. Előszöris hálát érzünk azért, akik „vagyunk”: az övéi, követői, tanítványai. Másrészt rádöbbenünk arra, hogy még „nem vagyunk” teljesen „megváltottak”, mindenben akarata szerint élő emberek. E kettő feszültsége arra kényszerít, hogy „nekifeszüljünk” a cél felé vezető útnak, figyelve az elhívó isteni szóra.

SZERDA. — „Én veletek vagyok! — így szól az Űr” (Hag 1,

13 — Jn 16, 33 — Lk 9, 51—57b

— lSám 1, 1—20). Azon az alapon, hogy „Isten velünk van”, nem léphetünk igényekkel az emberek elé. Arra sem jogosít fel, hogy esetleges elutasításkor megsértődjünk, és Isten ítéletének kívánásával vigasztalódjunk. Isten a szolgálat Lelkének és készségének az ajándékozásában van velünk, hogy azt a Jézust tudjuk képviselni, aki „azért jött, hogy az emberek életét megmentse”.

CSÜTÖRTÖK. — „Amikor kivezeti a maga juhait, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját” (Jn 10, 4 — 2Móz 33,

14 — 2Tim 4, 1—5 — lSám 1,

21—28). Szolgálatunk számára felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy

olyasvalakire mutathatunk, aki „előttünk jár”, hogy ismerős hangjának engedelmeskedhetünk. Ha nem, így lenne, eltévednénk magunk és mások szívének vágya és bizonytalansága miatt. Hangja az igehirdetésben hangzik felénk, és józanná, türelmessé, a szolgálatban hűségessé formál.

PÉNTEK. — „Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be” (Jn 5, 43 — Mik 5, 1 —

IThessz 2, 13—20 — lSám J, 1— 11). Jézus olyan emberekhez szól, akik „vallásosságuk” alapján helyezkednek szembe vele. Ennek a szembehelyezkedésnek pedig a hétköznapi életig elható következménye van. Pál apostol láncszemként egybekapcsolódó gondolatai figyelmeztetnek: „Megölték az Űr Jézust... és ellenségei minden embernek.” Ezt a „vallásosságot” nem vállalhatjuk!

SZOMBAT. — „Ne legyetek pénzsóvárak!” (Zsid 13, 5 —Péld 30, 8 — Lk 14, 25—33 — lSám 2, 12—20). Az ige nem csupán a pénztárcákat veszi célba. Amikor a pénzkérdésről szól, rejtett önzésünket leplezi le, hiszen az legjobban a pénzzel való kapcsolatunkban mutatkozik meg. Itt fejeződik ki legélesebben megkötözött „rabvoltunk”. Jézust pedig csak szabadon lehet követni! Napról-napra tisztáznunk kell saját magunkkal: tudom-e „önmagamat gyűlölni”, a „keresztet hordozni”?'. Jézust csak egész szívével követhetjük!

Bohus Imre

HALÁLOZÁS

— Mátyás Bálint, a kapuvári gyülekezet tagja 66 éves korában és Kiss István ugyancsak a kapuvári gyülekezet tagja 78 éves korában elhunyt. A temetési szolgálatokat Hubert István, a gyülekezet lelkésze végezte.

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Egyház Saitóosztályának lapia Szerkeszti: a szerkesztő bi'zottság - A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó: , Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302

78.1762

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

Jksé alh€&lmf&&h&dá$iról

Nem szeretünk alkalmazkodni, meg sokszor nem is akarunk. Nem alkalmazkodunk családtagjainkhoz, házastársak egymáshoz, munkatársak a munkahelyen, anyós a menyéhez és fordítva, útitársakhoz, betegtársakhoz, fiatalok az öregekhez és Vica versa. Pedig a kölcsönös alkalmazkodás teszi lehetővé az együttélést, együtt munkát, az új, a megváltozott elfogadását, végső soron lehetőségünket az élethez, a fennmaradáshoz.

Már régen gyanakszom arra, hogy az embernél, a ma emberénél különösen, az alkalmazkodás dolga elég rosszul áll. Ezzel szemben az állatvilágban csodával határos társulások vannak és csodával határos, hogy egy-egy élőlény megmaradásának, túlélésének érdekében, az alkalmazkodásban milyen találékony. Külünö- sen áll ez szélsőséges helyzetekben, kivételes körülmények között.

Nemrégiben alkalmam volt megcsodálni az egypúpú tevét, a sivatag hajóját, ahogy nevezik. Azt mondták el róla, hogy „üzemanyagként” 250 liter vizet képes magában tartalékolni. Kétheti vízhiány után 10 perc alatt 125 liter vizet iszik, ami testsúlyának 30°/o-a. Így a sivatagi élethez alkalmazkodva sok nélkülözést vészel át. A tél folyamán egy tevekaraván 900 kilométert is megtesz, ami 22—27

napos útnak, napi 32—40 kilométeres átlagnak felel meg.

Rovarok lárvái, héjas állatok tojásai rendkívüli körülményekben teljesen kiszáradhatnak és több éves „tetszhalál” után újabb vízfelvételnél magukhoz térnek és életfolyamatuk újra megindul. Növényeket sokszor csak az éjszaka lerakodó harmat tart életben.

És itt a tűző nap. Barátunk és ellenségünk. Az állatok többsége a forró vidékeken a nappalt a föld alatt tölti és csak éjszaka válik aktívvá. Az egyik madárfajta messzi vidékről hozza a vizet ivadékának a tolla alatt. Vízhordó tollazata úgy megtelik vízzel, mint a szivacs. És ezt a vizet 2—6 kilométeres távolságból hozza.

A sivatagi növényeket sokszor húszméteres gyökerük óvja meg a pusztulástól.

Az ember naponként újabb és újabb stresszhatásnak van kitéve. Ez a stressz alkalmazkodási mechanizmusunkat serkenti. De ha az élő rendszer a terheléseket nem bírja, elpusztul. A stressz felszólítás a harcra vagy a megfutamodásra. A sivatagi embert alkalmazkodási képessége rendkívül éberré teszi. Iránytű nélkül

is tájékozódik, szokatlanul nagy távolságból megkülönbözteti a zajforrásokat, megérzi a főn közeledtét.

A szervezetnek számtalan csodálatos képessége van az alkalmazkodásra. Néha a hideg elviselhetetlenebb, mint a hőség. Az ember hőmérséklete 37 C°, a bőrfelületé 4 fokkal alacsonyabb. A melegbe vitellel a bőr hőfoka emelkedik és így a test könnyen szabadul a felesleg-melegtől. Ha a test nagyon felmelegszik és az előbbi „elvezetés” már nem elég, akkor a szervezet másik nagy klímaberendezését mozgósítja, Kétmillió izzadságmirigy vezeti el a vizet, amelynek elpárologtatása lehűfi a bőrt.

Még érdekesebb az alkalmazkodás adta túlélés a rovaroknál és a baktériumoknál. Ezek a fagypont alatti jég—hó világban is tudnak élni. Halak, algák, planktonok, mikroorganizmusok élnek a Déli-sark jeges világában.

Tehát az alkalmazkodás az előnytelen környezeti feltételeknél az élet minden fejlődési fokán megtalálható. A növény-, állatvilágnak és az embernek is egyre nagyobb problémát okoz a kórokozók ellenállása, helyesebben az ő alkalmazkodásuk bizonyos gyógyszerekhez. Számtalan példát sorolhatnánk még fel az élőlények előnytelen környezeti feltételek melletti alkalmazkodásáról. De ha elmulasztjuk ezt az alkalmazkodást? Akkor a természet az őshüllők sorsára juttat bennünket.

Élőlények egyes fajtáinak gyors kipusztulása ma is probléma. Sok állatfaj pusztult el 2000 év alatt, sokat az ember maga irtott ki, sokat a környezetváltozás pusztított el. Ma maga az ember, a Homo sapiens áll hasonló sorskérdés előtt. Lenni vagy nem lenni? Az ember sohasem látott mértékben nyúl bele a környező világba, saját biotopjába. Az erdők 50%-kal csökkentek, a levegő széndioxid-tartalma 13°/0-kal nőtt. a föld lakóinak száma 2000- re 7—7,5 milliárd lesz. Az ember gyorsabban változtatja meg a környezetét, mint ahogy maga változni tud.

A technika rakétatempójával a biológiai evolúció csigatempója áll szemben. Hogy ezt a versenyt megnyeri-e az pm- ber, vagy ezt a földet lakatlan, életidegen égitestté változtatja, mint a meggondolatlan gyermek, aki az atomenergiával játszik, erről csak a jövő szólhat. De bízunk abban, hogy emberek és világrészek szép és nehéz időkben is egymáshoz alkalmazkodva métjis megvalósítják az annyira áhított békés egymás mellett élést.

Gyarmalhy Irén