Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-10-22 / 43. szám
Himesköves harmónia Mattioni Eszter szekszárdi kiállításáról MATTIONI ESZTER NEVÉHEZ nálunk Szekszardon nem kell hozzátenni, hogy festőművész. Szülővárosa' számon tartja, nagyra tartja és szereti. Sok szállal kötődünk hozzá, ő mihozzánk. Nagyanyja sírjára évente én is néhány szál virágot teszek, mert anyakönyvünkben ezt írta adatai mellé a fiatal missziói gyülekezet első lelkésze: ..Petőfi Er- zsikéje.” Nem messze tőlünk ballagott az a négyökrös szekér, amelyen vidám fiatalok ültek, nótáztak, csak ketten hallgattak közülük a csillagokat nézve, Sass Erzsiké és Petőfi, a poéta. Hallatlan nagy előny, ha a művészhez személyesen is közel vagyunk. A bizalom kapuján át közelítjük meg mondandóját, és hagyják magunkat meggyőzni esetleg az eddigi ízlésünktől eltérő megfogalmazásától is. Akik osztálytársai voltak, és akiknek a tehetséges „Eszti” besegített rajzórán, azok tudják, hogy a jószívű barátnő nem vezeti félre képeivel, kompozícióival még a konzervatív közönséget sem. Csak másképpen lát, kifejezési formákban előttük jár, még akkor is, ha esetleg több ezer éves formai eszközökkel dolgozik. Szekszárdi kiállításán Mattioni Eszter alkotásainak válogatott darabjaiból és újabb munkáiból olyan életművet *mutatott be, ami tízezreknek szerzett maradandó örömöt. Festményei, 1926-tól kezdve, Itáliától Skandináviáig jelzik a művész kirándulásait földrészünk minden közegében. A klasszikus-múzeumi formáktól a már-már mértani kifejezési formákig mindent végigpróbál. Amikor aztán ..mindent tud”, megtalálja, újra felfedezi saját birodalmát, a népet, mindennapi életünket. Dunamenti tájképei, sárközi' portréi már az édes otthon jól ismert világát örökítik meg. Olajjal, temperával, pasztellel festett műveit a színbőség jellemzi, de nem egyoldalúan. A harsogó piros mellett ellensúlyként rendszerint ott találjuk a gyengéd és meghitt pasztellszíneket, az élet szépségének harmonikus egységét. HIMESKÖVES MOZAIKJAI tették igazán ismertté az ország és a nemzetközi kiállítások látogatói előtt. Űj kifejezési formát keresett magának, és az ókori mozaikművészek színes kőálmait áthozta évezredek új és új alkotó művészetén keresztül a huszadik századba. Cementbe ágyazza a színes márványdarabokat, féldrágaköveket —, a szép színű hímeskövet. Végtelen türelem kell ahhoz, hogy a számtalan kis szabálytalan mozadkkő odakerüljön, ahol a művész már előre látja későbbi formájában a nagy egészet. Majd a göcsör- tös felületet kovakő csiszolja nagyon sokáig. Végül megszületik a különös fényű, pompázatosán csillogó kőkép, amelynek százmillió éves anyagán ott mosolyog a mai sióagárdi parasztédesanya a gyermekkel, a sárközi cserépíró leány és az ősszekulcsodt kezű öregasszony. Leírni nem tudom a /hímeskő- mű vészel megálmodójának és mesterének szebbnél szebb műremekét. Galambok, virágok, halak fürdenek a fényben: dolgos emberek és szelíd madonnák sokat tudó bölcs derűje prédikálja azt a harmóniát, ahova az istenáldotta művész, Mattioni Eszter eljutott. Ügy érzem, személyesen is tudok titkából valamit. Valamikor egy gyülekezetben, nagy sátor alatt a pilisi hegyekben, sugárzó arccal velünk együtt énekelte: — Dicsérd én lelkem a dicsőség Örök Királyát... ! Németh István NEMZETKÖZI SEGÍTSÉG VENDÉGMUNKÁSOKNAK Az Egyházak Világtanácsa ven-i dégmunkásokkal foglalkozó titkársága a „Keresztyének a rasz- szizmus és fasizmus ellen” elnevezésű brit szervezettel karöltve 250 font sterlinget adott a londoni Garners’ Steak House sztrájkolóinak megsegítésére. A Garners’ mintegy 20 étteremmel rendelkező vendéglátóipari vállalat, melynek sikere a fogyasztók gyors megnyerésének, valamint annak köszönhető, hogy csaknem kizárólag vendégmunkásokat alkalmaz, akik hosszú műszakban dolgoznak kevés fizetésért. Habib Rahman szerint, aki a sztrájkbizottság elnöke, egy pincér 28 fontot keres egy 55 órás munkahéten, de saját magának kell gondoskodnia egyenruhájáról és tisztításáról is. Az év elején egy tiltakozást követően 84 alkalmazott kapott felmondólevelet, ez váltotta ki a mostani sztrájkot. Habib Rahman szerint: „Nemcsak a mi méltóságunkról és megélhetésünkről van szó. Ez az ipar rabszolgamunkát alkalmaz, mert rabszolgaságban tart a szakszervezetek működésének korlátozása és a munkavállalási engedélyek rendszere. Ha veszítünk, ezek az állapotok sok éven át megmaradnak, de ha győzünk, ez nagy reklám lesz a szakszervezeti mozgalomnak ebben az iparágban, és egyáltalán a rabszolgamunka elleni harcnak.” A támogatással az Egyházak Világtanácsa az ötödik nagygyűlés felhívásának tesz eleget, mely szerint az egyházaknak védelmezniük kell a vendégmunkások jogait. A Szent közelében — együtt Hálaadás napja Nagysimonyiban Szeptember harmadika a hálaadás ünnepe volt Nagysimonyiban. A templomba új padokat készítettek. Az öröm és Isten iránti hála azonban nemcsak ezért az eseményért töltötte be a szíveket. Az emlékezet egy olyan negyedszázadot foghatott át. mely a folyamatos építkezés jegyében telt el. 1945-ben a templomot súlyos károsodás érte: elpusztult az orgonája, és jelentős sérüléseket szenvedett a műemléki védettséget élvező oltárképe, valamint a keresztelő- "kút fedelét díszítő szoborcsoportja. 1951-BEN ÁTGONDOLT TERV SZÜLETETT a szükségessé vált sokféle teendő elvégzésére, melyet aztán lépésről lépésre a megvalósulás követett. Már 1952- ben elkészült az új orgona, 1954- ben teljesen kicserélték a régi toronysisakot, 1962-ben az oltárképet és 1977-ben a keresztelőszobrot restauráltatták, közben pedig 1964-től több szakaszban korszerűsítették a parókiát, gyülekezeti termet létesítettek, és rendeztek be, 1972-ben harangokat villamosítottak, a templomrenoválás kapcsán új ablakokat készítettek, végül elbúcsúztak megrokkant 193 éves padjaiktól is. hogy a szúette fenyőt kemény tölgy válthassa fel. Több százezer forint és több száz önkéntes munkanap saereEgyházunk műkincsei Péteri kegyszerei £ä$$&äggiiiiiS8ä8ig88&8%&&8^£a^^^sgH8^---------te táldozata, nagy összegű közegyházi segély jelzi, hogy „a Szent közelében — testvérekkel együtt”, ahogy D. dr. Ottiyk Ernő püspök igehirdetésében hangsúlyozta, milyen ereje van a hitnek és jövőt látó reménységnek. Lelkészek, felügyelők, gondnokok és presbiterek cserélődtek e negyedszázadban, az Isten igéjével ólő gyülekezet hűsége változatlan maradt. A GYÜLEKEZET RÉGEBBI MÚLTJA IS szolgáltat tanulságos példákat. 1626-ban vívta ki azt a jogot, hogy Mesterivel, To- korccsal és Intával közös papja SimoHyiba költözzék. Az 1683. évi török hadjárat után — melyben 40 Kemenesaljái faluval együtt Simonyi is üszkös romhalmazzá vált — újjáépítette középkori eredetű templomát. 1732 után, amikor az ősi templom kapuja végérvényesen bezárult előtte, az artikuláris Nemesdö- mölk teplomát tekintette lelki otthonának két egymást követő nemzedék. S míg e fél évszázad folyamán nem egy gyülekezetünk meggyöngült vagy éppen elenyészett, Simonyi lélekszámú duplájára nőtt. A Türelmi Rendeletet követően a legkorábban anyásuló gyülekezeteink sorában, tűnik fel; papja Sitkét. Miskét, Gércél és Sárvárt is gondozta néhány évtizedig. így tanúskodnak a rég sírban porladó elődök is arról, A pest megyei Péteri evangéli- kussága a gyülekezet határain túl is jelentős szerepet játszott a múltban. Erről tanúskodnak többek között kegyszerei is. 1788- ból való úrvacsorái tálkájába annak a Pongrácz Boldizsárnak — és feleségének Dacsó Apollóniának — a neve, az úrvacsorái ke- helybe pedig címere van bevésve, aki mély kegyességével és nagy anyagi áldozatával a pesti egyház megalakulásában és a mai Deák téri templom felépítésében is az egyik kulcsember volt. Az ostyatartó szelence — téglalap alakú ezüst cibórium — és az aranyozott ezüst beteg- úrvacsoráztató kehely 1830-ból származik. _. hogy „a Szent közelében — testvérekkel együtt” tartós és megtartó kincset örököltek és adtak tovább. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK Luk 19, 1—10 alapján arról a változásról beszélt, mely Zákeus életében végbement a Jézussal történt találkozása után. Kiemelte, hogy a Szent közelében mérlegre kerül a múlt, bűnbánatra indul a szív és átalakul az élet: a szem észreveszi az embert, és az emberben felismeri a testvért. Hangsúlyozta, hogy a templom tisztességéről vall a műértékek és a berendezési tárgyak szépsége, igazi dicsősége azonban abban van, hogy helyet ad és lehetőséget teremt a szent Istennel, megváltó Krisztussal való közelség számára. Lőcsei Károly felügyelő közgyűlést megnyitó tartalmas és érzelemgazdag beszédében a hála, az öröm és a köszönet szavai köré építette fel mondanivalóját. Hangja különösen akkor vált meleggé, amikor megemlékezett arról a két évtizedről, melyet a gyülekezet közös munkában töltött el volt lelkészével: Tekus Ottóval együtt. Szeretettel szólt a jelen munkafolyamatban fáradhatatlanul tevékenykedő gondnokok, presbiterek, asszonyok és férfiak eredményes szolgálatáról. Ezután kis műsor következett: egy rövid versrészlet a templomépítő ősök egyik hálaénekét idézte fel a ma nemzedéke előtt, az új templompadokat egy szép Túrmezei-vers köszöntötte, a Lutheránus Világ- szövetség Dar es-Salaami nagygyűlésére készült díjnyertes ének pedig belekapcsolt' a szolgáló evangélikus egyház világ- távlatú közösségébe. A LELKÉSZI BESZÁMOLÓ arra az évtizedes folyamatra utalt, melynek egyik jelentős közbeeső állomásához érkezett el a gyülekezet, s melyben oly sokan, oly buzgóságg'a) vettek részt. Külön is ki kell emelni Németh Károly tervező munkáját, mely elnyerte az Országos Műemléki Felügyelőség hozzájárulását is, valamint Zseli Károly kemenes- sömjéni asztalosmester igényes és esztétikus kivitelezői tevékenységét. A beszámoló elhangzása után Ottiyk Ernő püspök, Benkő Béla vasi és Bárány Gyula gyár-soproni esperes, Tekus Ottó lelkész és Schneller János plébános köszöntötte a gyülekezetét. Ünnepeink hétköznapokba ágyazódnak; pihenés és elcsen- desedés a testi és lelki megerősödés célját szolgálja. A nagysi- monyi—sitkei gyülekezet is úgy tartotta meg a hálaadás napját „a Szent közelében — együtt testvérekkel”, hogy megújult erővel lépjen előre további feladatai megoldásának útján. Magassy Sándor KRÚDY Száz esztendővel ezelőtt, október 21-én született Krúdy Gyula, „ökörnyálas késő októberi napon” — talán ezért lett kedvelt évszaka az ősz —, amikor nesztelenül gördül a Vörös Postakocsi „a fák aranypénzével behintett tájon”. E táj: a magyar föld, szinte minden elbeszélésének színhelye; talán a legma- gyarább regényírónk Krúdy, e tekintetben is. Nemcsak színhely a táj, hanem az áradó mesének kiapadhatatlan forrása is. Mindenekelőtt a szülőföld, a Nyírség, ahol a nyíri csend megülte ódon udvarházakban, különös figurák, unatkozó kis- nemesek, hervadozó vén kisasszonyok élik álomvilágukat. „A Nyírség Magyarország legszebb tája. írni róla csak oly gyöngédséggel lehet, mint egy halott menyasz- szonyról... mintha a levegőnek, a homoknak, a szélnek, a víznek, a legelőnek volna itt olyan varázsa, hogy vadmagyarrá lesz az is, akinek az apja még nem tudott magyarul...” Azután a Bakony, a Balatanfelvidék, ahol a várpalotai kúrián a legendás nagyanya, Radies Mária csörgette kulacsait, s a betyárjárta rengetegben Ál-Petőfik bujdokoltak, „mert tudta azt a szél is, amely a szőlők között emelgette a levelek zöld szoknyáit,... a düledező kémény is. amely a kék füstöt szinté gyenge leheletként eregette ki repedt oldalain ..., hogy a régi présházban bujdosó lakik”. S a feledhetetlen Felvidék, a Szepesség, ahol a podolini algimnáziumba német szóra adták a kamasz Krú- dyt. „Szindbád, az ezeregyéjszakabeli hajós .., kis diák volt a határszéli algimnáziumban, a Kárpát alatt, valamint a legjobb valcer-táncos a városka tánciskolájában”. És végül Budapest, az akkor ifjú főváros „nagy szellős kőrútjaival, egyenes, széles avenüivel egy világváros komolyságával és applombjával; korán ébred és sohasem alszik, mert az élet rövid és a napsugarat helyettesíti a villamos láng”. E város — és az ország —meghódítására érkezett az ifjú hírlapíró, s tanyáját a Józsefvárosban ütötte fel, „valamely virág neve volt az utcának, talán éppen Jázmin utca volt”. S a Belváros, ahol áll még az Aranykéz utca, Rezeda Kázmér, Don Gu- nárosz, Szerafin, Nagybotos Viola — megannyi Krúdy-alteregó — szép napjainak színtere s ihletűje. S a vén Tabán, az már csak emlék, helye sincs már á Mélypince kocsmának, ahol hosszú palackokban mindig pirosán c&illámlott a bor. A Margitszigeten sem áll már az egykori Palatínus-ház, az író talán legkedvesebb menedéke. „Télen és ősszel gyakran elmegyek a romok mellett, mert tudom, hogy nem találkozom senkivel. Egy világváros kellős közepén fekvő szigeten ez a legcsendesebb hely, mintha száz mérföld- nyire lenne az ember a várostól...” S végül Óbuda, az utolsó állomás. „Színd- bád olyanformán vetődött az óbudai partra mint egy hajótörött, kinek nem volt válogatni valója a-menekülés módjában”. Mert Szindbád, a nyughatatlan hajós, mindig úton volt. „Valahol a Felvidéken utaztam, télen, szánon, mint a muszka regényhősök. Reggeltől estig a kocsisom zöldre fakult rongyos hátát néztem, a lovak fülét, és a csörgők szóltak, mint egy láthatatlan zenekar játéka, amely a temetésemen vagy az esküvőmön kíséri lépteimet”. „Talán mindenütt voltam, bálban és temetésen. Erdőben és vízparton. Bűnben és erényben. Sokat utaztam. Most elfáradtam” .. .'Százhúsz, százötven kötetnyi írásában e varázslatos utazásra magával viszi az olvasót. Indul a Vörös Postakocsi, tessék beszállni. A millennium, a századforduló és a századelő esztendeiben játszódnak Krúdy elbeszélései —, eltekintve néhány történelmi tárgyú írásától. Hősei azonban valójában egy időtlen világban élnek. Mesebeli álomvilág ködlovagjai, akiket felszippant az első hajnali napsugár. Regényei inkább csak elbeszélések füzére; valahol elkezdődnek, de igazában sohasem fejeződnek be. Történetei állóképek, finom metszetek sora; nem az a fontos, ami történik, hanem ahogyan. Jól érzékeltette ezt a közelmúlt nagyszerű Szindbád-film- je. Latinovits Zoltán alakításával. A prózaírás Reviczkyje lenne Krúdy, akinek az élet csak hangulat? Távolról sem. Krúdy éles szemű és éles tollú hírlapíró is volt. Erről összegyűjtött s kiadott újságcikkei, riportjai is tanúskodnak. Regényeiben, elbeszéléseiben is meg- találhatjuk kora magyar társadalmának kérlelhetetlen biztonsággal megrajzolt látleletét. A közelmúltban megjelent „A tíszaeszlári Solymosi Eszter” című nagy riportregénye éles, egyértelmű politikai állásfoglalás. Krúdy Gyula római katolikusnak született s írásai gyakran tükrözik is ezt. Emellett nem volt elfogult a más vallá- súakkal szemben sem. Sőt egyik történelmi regényében (Festett király) egyik ősét Crudy evangélikus püspökként szerepelteti Mária királyné, II. Lajos özvegye társaságában. A családi hagyomány csakugyan tud egy ilyen ősről. Ak író, akit kora alig értett meg, mindenesetre nem becsült meg nagyságához méltóan, végül is — sokszor megírták már ezt — az ország hivatalosaitól megalázva s becsületében, magyarságában megsértve, nyomorban halt meg. Elégtételt a mai Magyarország adott neki, amikor művei sorozatosan és nagy példány- számmal jelennek meg, s egyik legolvasottabb, legkedveltebb írónk lett; még sárgult újságlapokon kallódó írásait is gondos kezek gyűjtik s készítik kiadásra. Amit egyszer Ady —1 Móricz Zsigmondihoz címzett versében — írt. azt Krúdy, a nagy nemzedék egyik legnagyobbja. maradéktalanul váltotta valóra: „Volt egy szép szándékunk: gyönyörűket írni!...”, Groó Gyula
