Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-04-16 / 16. szám

Jz enyhülésnek nines ésszerű alternatívája Gondolatok a magyar kormány Evangélikusok Lengyelországban külpolitikai beszámolójához AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKÁN hangzott el Púja A történelem sok-sok emléke, szép hagyományai, közmondássze­rű . barátság és kölcsönös segítség jutnak eszünkbe, ha Lengyelor­szágra gondolunk. Szinte egy idő­ben került be a két nép a keresz- tyénség nagy táborába. Voltak idők, amikor Magyarország nyúj­tott menedéket a lengyel szabad­sághősöknek, máskor pedig Len­gyelországból indulva bontottak zászlót a Habsburgok ellen har­colók, a kurucok. Az 1848/49-es évek szabadságharcának legendás hősei voltak Bem apó és a vele jött lengyel önkéntesek. A REFORMÁCIÓ SZINTE EGY IDŐBEN TERJEDT EL ha­zunkban és Lengyelországban és náluk is az volt az eredmény, hogy a XVI. század közepére az . ország kétharmada protestánssá lett. A lutheri reformáció Len­gyelországban elsősorban az iro­dalom, az iskolázás és a könyvr nyomtatás terén alkotott nagyot ‘az ország kulturális felemelkedé­sét szolgálva. A XVI. század első lengyel nyelvű könyvei közé tar­tozik Luther Kiskátéjának fordí­tása az 1530/31. évben. Virágzó gyülekezetek alakultak mindenfe­lé és elősegítette Luther tanainak terjedését az a tény, hogy nem­csak a Németországgal határos ré­szeken. hanem az ország tenger­parti és keleti részein is voltak német települések. Az a sokféle hallható vélemény azonban, hogy Lengyelországban a reformáéió kizárólagosan csak a németek ügye lelt volna, nem felel meg a valóságnak. AZ ELLENREFORMÁCIÓ 1565- BEN INDULT MEG és bár az un. Varsói Konföderáció 1573-ban for­málisan vallásszabadságot adott az egyes felekezeteknek, 1592 és 1627 között a lengyel evangéliku­sok például templomaik kéthar­mad részét elvesztették, azokat erőszakkal foglalták el a római .katolikusok. A későbbi vallás.iogi törvények Is jelentős megszorítá­sokat tartalmaztak. így például 1716 óta nem volt szabad az evangélikusoknak új gyülekezetei alapítani. Először 1768-tól kaptak a protestánsok és az ortodoxok jogot szélesebb körű vallásgya­korlásra. Az ország többszöri fel­osztása azt is magával hozta, hogy bizonyos vidékeken, így például a Poroszországhoz vagy a cári Oroszországhoz tartozó részeken a XVIII. században az ottani na­gyobb vallásszabadság talaján gyors fejlődésnek indult az egy­ház. A tessini hercegség területén például. Csehországhoz közel a XIX. század végén százezer evan­gélikust számláltak, közöttük nyolcvanezer lengyel anyanyelvűt. AMIKOR AZ ORSZÁG 1918- BAN ÚJRA EGYESÜLT, a kü- lünböző részegyházakban élő evangélikusok egy félmilliós evangélikus egyházba tömörül­tek é& ennek az egyháznak 118 gyülekezete volt, 190 lelkésszel. A lengyel néppel együtt az evangélikus egyháznak is sú­lyos megpróbáltatásokat jelentett, amikor Hitler csapatai lerohanták Lengyelországot. Azokat a lelké­szeket, akik magukat lengyelek­nek vallották, üldözni kezdték. Közülük harmincöt lelkész került koncentrációs táborba, ahol tizen­öten haltak mártírhalált. Az egy­ház vezetője. Juliusz Brusche püs­pök is a sachsenbauseni koncent­rációs táborban vesztette életét 1942-ben. A világháború óriási pusztítást végzett. Templomok semmisültek meg vagy megrongá­lódtak, a gyülekezetek tagjait el­hurcolták vagy kiirtották. A fél­milliós egyház kétszázezresre zsu­gorodott, mert a német nyelvű gyülekezetek tagjainak jelentős részét a háború után kitelepítet­ték. A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSA­SÁGBAN ÉLŐ EVANGÉLIKU­SOK egyházi újraszervezését az 1950-ben ülésező zsinat kezdte meg. Szükségessé vált a gyüleke­zetek és esperességek társítása. a szórvány gyülekezetek pásztorolá­sának megoldása. A zsinat vá­lasztja az egyházkormányzó kon- xisztóriumot. ennek négy lelkészi és négy nem lelkészi tagja van a püspök elnöklete alatt. A hat egy­házmegyének huszonkét gyüleke­zete és 201 prédikációs helye van 184 templommal, 125 kápolnával. Az utóbbi évtizedekben a kiván­dorlás újra megtizedelte a lengyel evangélikus egyházat' és a nemet anyanyelvűek kivándorlása miatt ma a 97 lelkész nyolcvanzer hívet gondoz. A ^LENGYEL EVANGÉLIKU­SOK GYÜLEKEZETI ÉLTE ele­ven, jónak mondható az istentisz­teletek látogatottsága és különö­sen magas az úrvacsorázók szá­ma. A gyermek'- és if júságimuruca mellett nem feledkeznek meg az idősek gondozásáról sem és ép­pen most tervezik új szer elet olt- otthon létesítését számukra. 1975- ben jelent meg a lengyel protes­tánsok együttes munkájaként, ökumenikus együttműködéssel az új mai lengyel nyelvre fordított Biblia. A LENGYELORSZÁGI EGY­HÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁ­CSA összefogja az evangélikus egyházon kívüli a református, a baptista, a metodista, az ókatoli­kus, az ortodox, és a mariavita egyházakat. A protestáns egyhá­zak Varsóban együttes Teológiai Főiskolát tartanak fent és az evangélikus egyház lelkészután­pótlása biztosított. A római kato­likus egyházhoz fűződő viszo­nyunk az ország történeti helyze­téből következtetve nem a leg­jobb. A nem római katolikus egy­házak a teljes törvény előtti egyenlőséget először a Lengyel Népköztársaságtól kapták meg, a régi rend szerint a római katoli­kus egyház különleges kiváltságo­kat élvezett. Az utóbbi években alakult olyan közös bizottság, amelyik a két egyház viszonyát volna hivatva rendezni, de sok olyan vitás kérdés van, ami meg­nehezíti a dolgot. Így például a második világháború után sok evangélikus templomot tulajdoní­tottak el a római katolikusok a ki­telepített gyülekezetekben és ezekkel kapcsolatban azóta a két egyház még nem tudott megegyez­ni. A protestáns egyházak között a történeti hagyományok szelle­mében, az 1570-ben megkötött Sendomiri Egyezmény már együtt­működésre hívott föl, jó öku­menikus légkör alakult ki. Len­gyel testvéregy házunk igen jó kapcsolatokat tart fent az egyházi világszervezetekkel, az Egyházak Világtanácsával, a Lutheránus Vi­lágszövetséggel és a Keresztény Békekonferenciával, valamint a szomszéd országok egyházaival. Az egyház püspöke Janusz Nar- zynski. TÖRTÉNELMI MŰLTJUK NÉ­PÜNK KAPCSOLATAI, SZÓR­VÁNYHELYZETÜK miatt na­gyon közel érezzük magunkhoz lengyel evangélikus testvéreinket. Evangélikus egyházaink jó vi­szonya erősítse továbbra is a két nép barátságát is. Harmati Béla Nagy László: Adjon az Isten « Adjon az Isten szerencsét, • ' szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet — nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem. Megjelent a költő „ARCCAL A TENGERNEK“ című kötetében. Jelentkezés nyári kántori tanfolyamokra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata há­rom nyári kántorképző tanfolyamot rendez, melyekre szeretettel hívja és várja a gyiilekezetek kántorait és kántorjelöltjeit. Frigyes külügyminiszter beszámolója a kormány külpolitikai tevé­kenységéről. Az országgyűlés mindig nagy érdeklődéssel, szinte kí­váncsisággal hallgatja a külügyminiszteri expozékat. Nem azért, mert ott talán „soha nem halott titkok” kerülnek napvilágra, a nemzet­közi életből — hiszen napilapjaink, a rádió és televízió gyakran kö­zöl külpolitikai híreket —, hanem azért, mert agy-egy ilyen külügy­miniszteri beszámoló jelzi, hogy a szocialista országok és ezen belül a magyar kormány hol és miben látja a nemzetközi élet főbb vona­lait. Ezek a tájékoztatók egyben mindig világossá teszik, hogy a né­pek sorsa mennyire összefügg, hiszen az egész emberiség egyetlen „test” és a legkisebb tagot ért „szúrás”-ra az egész test „megrándul” vagy a világ legtávolabbi pontján jelentkező „gyógyulás” az egész testre is gyógyitólag hat. PÚJA FRIGYES a nemzetközi helyzet legfontosabb vonását az enyhülésben jelölte meg és mindjárt hozzá is tette, hogy ennek, „nincs ésszerű alternativája”. Mi is többszörösen is aláhúzzuk a kül­ügyminiszternek ezt a mondatát Mert ugyan mi is lehetne valamifé­le másik alternatíva? A békés egymás mellett élésnek lehetne ugyan alternatívája a másik megsemmisítésének a politikája, de ez azért nem alternatíva, mert aki a nukleáris fegyverek birtokában a „má- sik”-at akarja megsemmisíteni, az önmagát is megsemmisíti. Ez pe­dig nem alternatíva. Elvileg a biztonság megszilárdításának is lehetne alternatívája: a teljes bizonytalanság fenntartása és fokozása. Ez olyan légkör állandósítását jelentené, amelyben a félelem növekedne és azzal együttjárna a rémlátások beteges felfokozódása. Aki pedig ré­meket lát, akkor is bunkózni vagy lőni akar a sötétben, ha csak egy kis szél „zörgeti a harasztot”. És mi lehetne alternatívája a nem­zetközi tudományos, gazdasági és kereskedelmi együttműködésnek? Csak az, hogy ne működjenek együtt a népek és különböző társadal­mi rendszerek, hanem törjenek egymás megsemmisítésére. Eközben haljanak éhen százmilliók! Ez pedig ugyancsak nem „alternatíva”. Jól mondta hát külügyminiszterünk, hogy nincs más alternatíva, mint az enyhülés, ami gyakorlatilag a békét, a biztonságot, a békés egy­más mellett élést, a nemzetközi együttműködést jelenti. AZ IS VILÁGOS, hogy az „enyhülés” nem megy „magától”. Nem folytatódik vagy erősödik „varázsszóra”. Púja Frigyes a magyar kor­mány nevében sürgette a leszerelést, azt, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés kövesse. „A fegyverkezés fokozása végső soron ve­szélyezteti az enyhülés eddigi eredményeit” — mondotta. Mi is úgy látjuk, hogy igen lassan mennek a leszerelési tárgyalások, de azokat nem a szocialista országok lassítják vagy éppen akadályozzák. Mint­hogy a neutronfegyver rémével sem ezek az országok mérgezik a nemzetközi légkört. Mondjuk meg egyértelműen: hosszú távon nem lehet enyhülésről beszélni, ha hosszú távon tovább fog folyni az az eszeveszett fegyverkezés, amelynek most tanúi vagyunk. Ha ma na- pontként I milliárd dollárt költ az emberiség fegyverekre és holnap még többet, hogy lesz ebből enyhülés? Ha a világ legkiválóbb tudó­sainak több mint fele új pusztító fegyvereken töri a fejét, hogy lesz ebből leszerelés? Mindaddig sehogy, amíg előbb nem állítják meg, azután nem csökkentik a fegyverkezést, végül pedig nem kezdenek hozzá az általános és teljes leszereléshez, amelyet a Szovjetunió niár olyan sokszor javasolt és amelyet a magyar kormány is határozottan támogat. Most az a közvetlen feladat, hogy eredményesen fejeződje­nek-be a szovjet—amerikai tárgyalások a SALT II. egyezményről és a bécsi közép-európai haderócsökkentést tárgyalások. A Szovjetunió és a szocialista országok több olyan javaslatot, tettek, melyeknek alapján „gyorsan el lehetne jutni a megegyezéshez, ha ehhez a másik oldalon is meglenne az akarat” — mondotta a külügyminiszter. UGYANAKKOR, amikor a nemzetközi együttműködés kiszélesíté­sét ma már nemcsak a szocialista országok kormányai és a népek tartják „nélkülözhetetlenül szükségesnek”, hanem sok fejlődő or­szág, sőt számos tőkés ország is — „a béke és biztonság ellenfeleinek erősödő tevékenysége bizonyos lelassulást idézett elő az enyhülés fo­lyamatában” — mondotta Púja Frigyes. Szomorú, de valóság, hogy vannak a „békének és biztonságnak ellenfelei”. Ezek azok a körök nyugaton, amelyeknek a fegyverkezési hajsza az „érdeke”, mert ez anyagi hasznot jelent. Ugyanezek a körök a szocialista országok es­küdt ellenségei és szeretnék a szocialista országokat „kiiktatni” a gló­buszról. ók szítják a hidegháborút is országaink és társadalmi ren­dünk ellen, ók akarták „elszámoltatni” a szocialista országokat Belgrádban is az európai biztonsági és együttműködési konferencia tanácskozásain. Ugyancsak ők akarták a „helsinki záróokmányt át­írni és kereteit szétfeszíteni” ezen a tanácskozáson. Jó, hogy Bélgrád- ban ez nem sikerült a szocialista országok helytállása következtében. Tudjuk, hogy ez nem jelenti számukra a ..fegyverletételt” és a hi­degháború jelenségeivel még fogunk -találkozni. De meg vagyunk győződve róla, hogy az emberiség nagy családjának, a jóakaratú kor­mányoknak és embereknek erőfeszítései a békéért, az együttműkö­désért, a biztonságért, az enyhülésért nem hiábavalók és végül is megtermik gyümölcseiket. MINT HIVŐ MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROKNAK jód esik tud­I. tanfolyam háromhetes június 19—július 8-ig II. tanfolyam kéthetes július 24—augusztus 5-ig III. tanfolyam háromhetes augusztus 7—26-ig. A tanfolyamok részben előkészítő, jellegűek a kezdők számára, részben továbbképzés a már zenét tanultaknak és szolgálatban álló kántoroknak, akiknek még nincs kántori oklevelük. A továbbkép­zőre jelentkezők főként a háromhetes tanfolyamokat vegyék igény­be. A tanfolyamok tantárgyai: harmonium-, ill. orgonajáték, egyházi ének, énekkari és karvezetőd gyakorlat, zeneelmélet, szolfézs és bib- liaismeret. A gyülekezeti énedekari munka erősítésére és a szerkesz­tés alatt álló új országos énekeskönyvre való tekintetted különös hangsúlyt kap a tanfolyamokon a karének és az egyházi énekek ta­nulása. Részvételi díj a háromhetes tanfolyamokon 700 Ft, a kétheteseken 500 Ft. A fenti dijakból 200 Ft a jelentkezéssel együtt küldendő be. mint jelentkezési díj, piros postautalványon (tehát nem a kántorkép­zés csekkjén), a következő címre: Evangélikus Kántorképző Szolgá­lat, 2151 Fát, Mária u. 3. Jelentkezési határidő mindhárom tanfolyamra: 1978. májas 15. Hátáridőn túli jelentkezéseket nem fogadunk el. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat Igazgató Ta­nácsa, 2151 Főt, Mária u. 3. Jelentkezéshez mellékelni kell 1. Lel­készi ajánlólevelet, mely igazolja a jelentkezés gyülekezeti érdekét, 2. Önéletrajzot születési adatokkal, a zenei előképzettségről és eset­leges eddigi gyülekezeti szolgálatáról szóló beszámolóval. Felvételről az Igazgató Tanács dönt. A felvételről pontos értesí­tést küldünk. A fel nem vett jelentkezőknek a felvételi díjat vissza­küldjük. nunk, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya „az elmúlt időszakban is arra törekedett, hogy lehetőségeihez mérten hozzájá­ruljon a béke és biztonság megszilárdításához, az enyhülés eredmé­nyeinek megvédelmezéséhez és kiterjesztéséhez” — mint azt Púja Frigyes mondotta. Igen, kormányunk nemzetközi tevékenysége meg­elégedéssel tölt el bennünket egyházi embereket is. Európa és a vi­lág népeinek nagy családjában országunk számarányunkon felül vesz részt a béke és biztonság munkálásában, az enyhülés előmozdí­tásában. Igaz az, hogy „hazánknak jó híre van a világban”. A belső fejlődés és az egyértelmű külpolitikai tevékenység növeli ezt a „jó hírt”. A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ és annak tagjai támogatják kormányunk enyhülést, békét, biztonságot, együttműkö­dést szorgalmazó tevékenységét és egyházunk külügyi szolgálatában szívesen adjuk ehhez a magunk részét. Káldy Zoltán MUNCZ FRIGYES AZ NDK-BAN Az Egyházak Világtanácsa és az NDK egyházai közös rendezé­sében került sor április 3—7-ig Bad Saarow-ban egy másik dia- kónial konferenciára ,.A fogyaté­kosok élete és bizonyságtétele a keresztyén gyülekezetben” . témá­val. Egyházunk képviseletében ezen a konferencián is Muncz Frigyes otthonágazgató vett részt, Az NDK evangélikus egyházai­nak diakóniiai szervezete rende­zésében idén is sorrakerülő pszichiátriai szakkonferenciáin egyházunk elnökségének kikül­dése alapján részt vett Muncz Frigyes otthoni gazga t ó. A konfe­renciát Berlinben tartották már­cius 28—31-ig a következő témá- I val: „A szellemi fogyatékos fel- EVANGÉUKUS KANTORKÉPZO SZOLGALAT 1 nőtt”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom