Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-04-09 / 15. szám

Lelki kérdésekről beszélgetünk r Lehet-e „bűnt nem cselekedni”? János első levelének üzeneté­ből kiindulva egyre gazdagabban bontakozott ki beszélgetéseink során a keresztyén él?t titka és ajándéka: az Istentől való szüle­tésünk. De tartogat számunkra János még egy meghökkentő és nehezen megfejthető állítást ezen a téren: „Aki az Istentől szüle­tett, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és »nem vétkezhet, mert az Istentől szü­letett” (1 Jn 3, 9). Ez a kijelentés teljesen egyértelmű. Semmiféle mesterkedéssel nem tompítható áz éle: az Isten tői született em­ber nem cselekszik bűnt, mert származásánál fogva képtelen reá. Hiszen Isten a maga lényé­ből ajándékozott neki; Isteni erők birtokába jutott. A benne levő ..mag” nem más, mint a Szentlé­lek! — A kijelentés rendkívül sú­lyos. Ha ez igaz, akkor teljesen felesleges volt Istentől szüle­tett emberekről beszélni. Mert ki mért azt állítani közülünk, hogy nem bűnös? Ha pedig bűnösök vagyunk, János sze­rint nem, születhettünk Isten­től. Egy valamit tisztáznunk kell. János állítása akkor volna iga­zán súlyos, ha a büntelenségünk feltétele volna Istentől születé­sünknek. Tehát az által lennénik Isten gyermekeivé, hogy kiirtunk magunkból minden bűnt. Ez az út teljesen járhatatlan. Isten gyermekei — amint már láttuk — a Jézus Krisztusiba vetett hit áltaí leszünk, amikor Istennek Krisztusban felkínált kegyelme és szeretető megragadja szívün­két. Isten tesz gyermekeivé.' Vi­szont azoknak, akik Istentől szü­letőnek, lehetetlen egy gyékényen árulni a bűnnel. Lehetetlen bele­nyugodni a bűnbe. János est akarja szívünkbe vésni. — Igen, ezt értem. De a hely­zet akkor sem szívderítő, ha a „bűntelenség et" nem Isten­gyermeki mivoltunk feltételé­nek, hanem következményének tekintjük. A bűntelenség így is megvalósíthatatlan. Nem arról van-e szó csupán, hogy igye­keznünk leéli, bűneinket levet­kőzni? — Én is azt hiszem, hogy Já­nos csak a szándékos és tuda­j tos vétkezést tartja lehetetlen­nek Isten gyermekeinek életé­ben. — Vagy talán a durva, égbe­kiáltó bűnöket! Nem hinném, hogy a kijelen­tés élének bármiféle letompitá­~ PÉCS. Március 12-én Bolla Árpád dunakeszi lelkész igehir­detéssel szolgált a gyülekezetben. Á délutáni alkalmon vetítettké- pes előadást tartott pakisztáni élményeiről. — HARTA. Böjti esti istentisz­teleteken igehirdetéssel szolgál­tak Káposzta Lajos sőltvadkerti. Pontosán Imre és Nagybocskai Vilmos kiskőrösi lelkészek. — MAKÖ. A március 5-i gyü­lekezeti s zene tetven d égségen és az ezt követő böjti csendesnapo- kon Csepregi Béla sárasentltfrtn- ci lelkész igehirdetéssel szolgált. — SZENTES. Böjti istentiszte­leti alkalmakon igehirdetéssel szolgált a gyülekezetben Kovács Pál szarvasi és Povázsay Mihály békéscsabai lelkész. — RÁKOSPALOTA. Március 5-én gyülekezeti szeretetvendég- ségen áhítatot tartott Keveházi László, a Pest megyei Egyházme­gye esperese. Ugyanitt A nők szolgálatának jelentősége az egy­házban címen előadással szolgált Keveházi Lászlóné lelkészt mun­katárs. — TÄP1ÖSZELE. Február 25-én gyülekezeti szeretet vendég­ségen Bárdossy Tibor irtai lel­kész igehirdetéssel szolgáit és egyházunk sajtóosztályának kiad­ványairól tájékoztatót adott. Nagy visszhangot váltott ki az imater- met megtöltő . gyülekezetben áz irtai énekkar kis kórusának szol­gálata Lesték Judit vezetésével. — CEGLÉD. Március 2-től négy böjti esten Balicza Iván mlSkÖlM segéd lelkész szolgált igehirdetés­sorozattal. sa, a bűntelenségnek a szándék tisztaságára vagy a súlyosabb vétkek elkerülésére történő le­szűkítése összeegyeztethető volna János mondán i val ójával. Való­ban az egyházi gondolkodás a későbbi századok folyamán haj­lott a bűnök osztályozására, a bo­csánatos és halálos bűnök közöt- ti különbségtételre. Ez azonban már elhajlás vollt a bűnről szóló bibliai tanítástól, amely szerint o bűn az Istennel és felebaráttal m.eghasonlott ember állapota. Az egyes gonosz cselekedetek csu­pán megromlott természetünknek a gyümölcsei. Ha sikerülne is a betegség legfeltűnőbb tüneteit el­tüntetni, maigát a betegséget nem szüntetnénk meg. De még egy szempontra sze­retném felhívni a figyelmet. Az a bűntelenség, amelyről János be­szél, nem merülhet ki a gonosz cselekedetektől való tartózkodás­ban. Nem egy keresztyén próbált és próbál úgy szabadulni bűnei­től, hogy elvonul a világtól, ko­lostorba vagy á magánélet szfé­ráiba. De ámít János az Istentől születettek életformájáról, az igazságra törekvő szere tétről el­mondott, kétségtelenné teszi, hogy a bűntelenség nem valami passzív állapot, hanem a jó leg­aktívabb cselekvése. Ahogyan Jakab levelében is olvashatjuk: „Aki tudna, jót tenni, de nem te­szi: bűne az annak” (4, 17). Az igazságnak tartozunk ázzál, hogy a mulasztásainkkal elkövetett bűnöket is felidézzük, még ak­kor is, ha ezzel a bűntelenség követelménye elviselhetetlenül nehéz lesz. — Ha ennyire következetesek akarunk lenni, akkor nincs más lehetőség: vagy kétségbe kell esnünk, vagy képmutató­vá kell lennünk. Nyilvánvaló, hogy Isten igéjé­nek nem ez a szándéka. Maga János is tisztában van azzal, hogy a keresztyén ember sem bűntelen. Néhány fejezettel előbb ugyanis ezt írja: „Ha azt mond­juk, nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs bennünk az igazság” (1, 8). Ha őszinték vagyunk, mi sem mondhatunk mást. Sőt, minél többet ismerünk fel Isten igazságából keresztyén életünk során, annál több bűnt fedezünk fel életünkben, és így bűvösebbnek tudjuk magunkat, mint korábban. Viszont ugyan­ilyen hibátlan János érvelése, amikor Isten gyermekeinek bűn- telenségéröl ír. Mert ha Isten azért jelent meg Jézus Krisztus­ban, hogy elvegye a bűnöket, és nem vádolható meg bűnpártolás­sal! (3, 5), akkor azok sem férhet­nek össze a bűnnel, akik tőle szü­lettek. A két egymásnak ellen1.mond.a- ni látszó igazság feszültségét nem szabad feloldanunk. Ha van is bűn Isten gyermekeinek éle­tében, azt teljesen összeférhetet­lennek kell tartaniuk származá­sukkal. Ügy kell letépniük ma­gukról, mint a monda szerint Herkulesnek a Nesszusz véréből szőtt tüzes inget. Erre a kérlelhe­tetlen harcra szólít fel Jézus is: „Ha bűnre visz az egyik kezed, ■vágd le ... ha a lábad, vágd le ... ha a szemed, vájd ki... (Mk 9, 43—46). Szükségünk is van az összeférhetetlenség felismerésé­re, mert Isten kegyelmére hivat­kozva jól összeférünk bűneink­kel. A „mindnyájan bűnösök va­gyunk”, „Nincs ember bűn nél­kül”, „nagyobb a _ kegyelem a bűnnél” felkiáltással bele is nyugszunk bűneinkbe. Pedig a bűn bármilyen formájában ugyanúgy ártalmas a hivő ember életében, mint a hitetlenében. Másrészről: a Szent lélekkel való kapcsolat igenás képessé tesz a bűn elkerülésére. — Ha így van, akkor nem kellene inkább a keresztyén élet harcáról beszélnünk? Valóban erről van szó. De Já­nos figyelmeztet bennünket arra, hogy ezt a harcot megalkuvás nélkül kell vívnunk. Sohasem ■válhat a bűn természetessé Isten gyermekeinek életében. Egyúttal azonban János árra is rámutat, hogy az életünkben jelen levő Is­tentől, igéjétől és Szentlélektől kimeríthetetlen erőt is nyerhe­tünk a bűn ellen folytatott kér­lelhetetlen harchoz. Igénybe kell vennünk ezt az erőt! Cserháti Sándor ELŐREMENT! Tavasszal, húsvét után virágos réteken át, ébredő erdőkön át karesem hazatért, drága testvérem, lábad nyomát. S kankalinok intenek: „Nincs itt! Előrement!” Virágos galagonyaagák intenek: „Előrement!” Nézem az ébredő erdőt s az eget, a kék-végtelent... Virágos galagonyaágat látok, vagy angyalszárnyat? Mintha húsvét ujjongó híre zenélne könnyes szívemben: „Ne itt keresd! Nincs itt! Feltámadt!” Megyek a tavaszon át, ébredő erdőikön át. Hazatért, drága testvérem, keresem lábad nyomát. Borús napok után az égbolt ma sugarasra, ragyogóra vált. S ravatalod, koporsód beragyogja a napsugárnál fénylőbb Ige: Jézus él! Eltörölte a halált! Eltörölte! <— harangozza a szívóm hittel, győzelmesen, míg ébredő erdőkön át nyomodat kérésem. Nézem a tavaszi világot, fenn az eget a kék-végtelent. S virágos galagönyaágáts in légeinek, mint hószín aftgyalfezárnyak: „NiHCs itt! Biőfénvent!” Túrmezei Erzsébet äMväsarnap igéje A Jó Pásztor kezében János 10, 37-29 » Luther Márton — aki mindig „fején találta a szögét" — találóan irta a Schmalkaldeni Cikkekben a következőket: „Istennek hála! — a hétéves gyermek is tudja, mi az egyház: A szent hivök. és ázók a báránykák, akik hallgatják Pásztoruk hangját." János evangélista, a szeretett tanítvány — érdekes módon — egy­szer sem használta evangéliumának az írása közben ezt a szót: egy­ház. De ennek mintegy váltó} ogalmaként olvashatjuk nála á „nyáj” kifejezést, amely a Jó Pásztorra és annak juhaira utal. Krisztus Urunk is feltehetőleg ezt a szót használta azokon az em­lékezetes téli, decemberi napokon, amikor a jeruzsálemi templom Salamon-csarnokában oly nagy vita támadt Isten népe, az „igaz egyház” kérdése körül. A templomszentelési ünnepen, a Messiás­voltával kapcsolatban feltett provokatív kérdések mind a benne való hittel függtek össze. Isten népe mint Jahve nyája, ószövetségi eredetű kép volt — gondoljunk Jer 13. 23, Ez 34, vagy Zak 10. feje­zeteire — ám mégis új szint kapott Jézusnál, aki azt nem születési előjognak, hanem a hozzá való viszonyulás következményének tar­totta. Akik nem hittek benne, azok „nem az ó juhai közül válók” (26. v.) voltak. Az igazi egyház tagjai tehát azok, akik ismerik Öt, hallgatnak szavára és követik. Vizsgáljuk meg magunkat, ezek közé tartozunk-e mi is. Ha igen, akkor örömmel figyelünk fel mai szavára, mai üzenetére is. AZ EGYKORI „TÉVELYGŐ JUHOK” ÖNMAGÁT IS FELÁLDO­ZÓ JÖ PÁSZTORBA TALÁLTAK JÉZUSBAN. A mai oltárt ige (I Péter 2, 21—25) is azokról szól, akik mint tévelygő juhok meg­tértek lelkűk pásztorához és gondviselőjéhez. Gondoljunk itt azok­ra, akik a Jézussal való találkozás nélkül reménytelen halászok, pénzéhes vámszedők, esetleg buzgó törvénytisztelők maradtak volna . ■ — szivük mélyén azonban árván, üresen és nyugtalanul. A Názá­reti maga köré gyűjtötte őket: célt és értelmet, hivatást és külde­tést adott nekik. Másfelől éppen a Jó Pásztor példamutatásáról, szenvedéséről és önfeláldozó haláláról szól az epistola: ezáltal lett mindenkié az üdvösség, aki csak elfogadta és követte őt. Köztük vagyunk-e mi is? A NYÁJ PÁSZTORA JÖL ISMERI ÖVÉIT. Jézusnak erre vonat­kozó szava egyszerre ítélet és kegyelem a számunkra. Hiszen ha ismer, jól tudja minden bűnünkét és erőtlenségünket. Ismeri egyé­ni bukásainkat éppúgy, mint egyházának a vétkeit. Mindkettő ijesz­tő: a látszatkegyesség mögött meghúzódó sok önzés, irigység és tisz- tátalanság csakúgy, mint a látszat-egyház leple alatt meghúzódó félelem vagy erőszak, szolgalelküség vagy uralkodási vágy. Nem kívül leselkedik á farkas a bárányra, hanem belülről: oly kór maga a bárány a báránybőrbe bújtatott farkas. Nem a külső veszély a nyáj igazi veszedelme: a möghasonlás, a belső bomlás pusztítja igazán. Ám ha ismer, akkor számon is tart minket. Ezért örömhír is áz jézust szó. A pusztában is felkeresi az elveszett juhot, s ha meg­találja, „felveszi vállára örömében” (Luk 15, 5). ismeri övéit, száfkv,-> mon tartja övéit, mert — szereti övéit! Ez a maga korában páratlan jézust szeretet tétté egész szolgálatát egyedülállóvá és felejthetetlen­né tanítványok, meggyógyult betegek, koldusok és számkivetettek, Á közel- és távolállók számára egyaránt. Mert úgy ismerte övéit, úgy * ismerte övéi természetét, hogy annak teljes elesettségével együtt szerette az embert. Ma sem csendülhet fel ennél nagyobb evangé­lium a szeretet után sóvárgó emberiségnek. . SENKI SEM RAGADHAT KI MINKET A JÓ PÁSZTOR KEZÉ­BŐL! Ez az ígéret koronázta meg Jézusnak a Salaimon csarnokában elmondott szavait. A külső bizonytalanság közepette ez erőt és biz­tonságot adott áz egykori tanítványoknak. Nem kellett többé fél­niük sem ellenfeleik erejétől, sem saját belső erőtlenségüktől. A Jó Pásztor védő keze és őrködő tekintete alatt tudhatták magukat. Hi­hették, hogy Az, akiben bíznak, „mindennél nagyobb” és erősebb. (29. V.) MI, MAI TANÍTVÁNYOK IS BÁTRAN HIHETJÜK, hogy aki az egész embervilág üdvéért élt és halt meg, átszegezett kezeit ma is védőn és áldón tartja fölénk. Sőt többet is tesz ennél: kezébe veszi életünket, formálja azt, nem engedi át senki másnak, csak majd egykor az Atyának egyedül. Végső sorsunk, örök üdvünk felől így lehelünk bizonyosuk annak érdeméért, aki mint Jó Pásztor, életét adta a juhokért. Ez viszont arra kötelezi a „nyájat”, hogy ne ma­gának éljen, hanem szolgáljon a társadalomban, a népek között azok javáért, előmeneteléért. Falún v Tibor IMADKOZZUIVK! Mindenható, örök Isten! Te kihoztad a halálból a juhok nagy Pász­torát, és igéje által minket is a nyájadba hívsz. Kérünk, add nekünk Szentlelkedet, hogy felismerjük a Jó Pásztor hangját és kövessük őt. Add, hogy se bűn. se halál ne ragadhasson ki minket a Te kezedből. Hadd lehessünk mindig a tiéld, aki élsz és uralkodsz örökkön örökké! Ámen. — CSÖMÖR. Február 9-én, Fa-sangi imahét estjén Detre Já­nos aszódi lelkész igehirdetéssel szolgált Márk 10, 32—45. alapján az erre az alkalomra összegyűlt 45—30 gyülekezeti asszonynak a terített asztalok mellett. — DOMONY. Böjti szerda esti istentiszteleteken igehirdetéssel szolgált Solymár Péter csömöri, Detre János aszódi és Völgyes Pál ikladí lelkész. — PILIS. Március 12-ón Ká­poszta Lajos sőltvadkerti lelkész és a sőltvadkerti gyülekezet énekkara szolgált a gyülekezet­ben a délelőtti és az esti isten­tiszteleteken. — KMAPOSTAG. Február 26-án a gyülekezeti szeret etven- dégség igehirdéiési szolgálatát Jankovits Bélé. tolhánémedi lel­kész végezte. — ASZÓD. Böjti kedd esti is­tentiszteleteken igehirdetéssel szolgált a gyülekezetben Völgyes Pál ikladi és Baranyai Tamás domonyi lelkész. — CEGLÉD. Március 12-én gyülekezeti szeretetvendégségen dr. Szelényi Gusztáv egyetemi ta­nár, a Fejér—Komáromi Egyház­megye felügyelője előadást tar­tott fiit és tudomány címen. — IKLÄD. Böjti esti istentisz­teleteken igehirdetéssel szolgált a gyülekezetben Medvey Mátyás galgagyörki. Detre János aszódi, Ziborszky Csaba szügyi. Bara­nyai Tamás domonyi és Rónay Zoltán balassagyarmati lelkész. — FASOR. Szenior-ifjúsági bibliaórán február 27-én dr. Cserháti Sándor szegedi lelkész a Dar-es-Salaam-i magyar tanul­mányi hozsájáfülás Küldetésünk témáját ismertette a fi at siókkal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom