Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-04-02 / 14. szám

Az elfelejtett ember

Rédey Pál könyve

Szétszórt cserépdarabokból rekonstruálni egy szépmívű vázát

— nehéz feladat, összegyűjteni minden megmaradt apró kis darabot — odaadó türelmet igénylő munka. Szinte reménytelen. Pedig ez sem elég hozzá. Érezni kell a váza stílusát, belsejének zárt terét és a formát, amely kiszakítja a világból, de összekapcsolja vele ugyanakkor. Erre vállalkozott Rédey Pál, amikor harminc év múltán megírta Remete László evangélikus lelkésznek — „az elfelejtett embernek” — a jolsvai gyülekezet egykori vallástanárának vértanúságát. Szépen írta meg. Nemcsak türelemmel, hanem beleérzéssel. Láttatni tudja amit olykor csak sejtünk.

Egyvéglében olvastam el Sajtó- osztályunknak ezt az új kiadványát. Nem lehet letenni. Tulajdonképpen a végén kezdi a történetet. Sokáig csak annyit tudtunk Remete Lászlóról, hogy a fasizmus áldozata lett. A jolsvai gyülekezet presbiteri jegyzőkönyve is csak szűkszavúan említi 1945. március 2-án: „a német Gestapo valószínűleg származása miatt elhurcolta, s így a gyülekezet hitoktató nélkül maradt”. Utoljára 1944. december 27-én látták Tisolc felé az országúton. Egy fekete Mercedesen hurcolták el. Csak később derült ki hova.

JÓVAL A HABORÜ UTÁN FALBONTÁS KÖZBEN, megtalálták a besztercebányai fogház börtönnaplóját. Ma a Szlovák Nemzeti Felkelés múzeumában őrzik. Kileincszáznál több ember neve szerepel benne. A szlovák nemzeti felkelés résztvevői. Vala- mennyiüket elpusztították. Remete Lászlót 1945. január 9-én vitték el Besztercebányától 25 kilométerre. Nemeckára harmincad magával, hogy a mészégető kohójába taszítsák.

■ Hogyan jutott el idáig és miért? Ez a kérdés foglalkoztatja, gyötri a könyv íróját. Szlovákiába utazik. Felkeresi Remete László volt tanítványait. Apró elbeszélésekből rajzolódik ki a kép. A nagyműveltségű, mélyen hivő fiatal lelkészhez vonzódik az ifjúság. Negyven-ötven fiatal veszi körül. „Remete bandája”

— amint később ellenségei mondották. Jolsva akkor néhány hétig Magyarországhoz tartozott. Bebarangolták a környéket. Er— A FASORI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM 1930—1945 közötti értesítőit keresem. Cím a kiadóhivatalban.

— DIPLOMAS evangélikus házaspár Budapesten eltartási szerződést kötne. Varga György, ÍTÖ89 Budapest. Korányi S. u. 4. I. 9. Telefon: 339-875.

— TORONYÓRÁK beszerelését, felújítását. automata felhúzórendszerrel való felszerelését garanciával vállalja Kovács Jenő órásmester. 8000 Székes- fehérvár, Érsekújvárt 7/a.

— LUTHER-kabátot szakszerűen készít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Budapest, VI., Majakovszkij u. 6.

Remete Lászlóról

délybe is eljutottak. Maga vitte le két tanítványát Szarvasra, hogy tovább tanuljanak a képzőben. Fel tudta kelteni a művelődés utáni vágyat. A „banda” maga terem te tie elő a továbbtanulás költségeit. Eleven, aktív közösséggé váltak. Közben a háborús események egyre közeledtek Jolsvához is. A németek bevonulása, a fasiszta terror, a zsidók elhurcolása, később az orosz front közeledése mind nyugtalanabbá tette az akkor 3000 lelket számláló városias község életét.

Kiderült, bogy Remete László édesanyja zsidó származású. Hiába keresett menedéket lelkészfia családjánál. Elhurcolták. Sohase jutott nyomára. — Szlovákiából, a hegyekből rendszeresen látogattak le a partizánok. Kapcsolatot kerestek Remete Lászlóval. Kapcsolatba kerültek velük a fiatalok is, Lelkésztársa, Baltazár János, elmenekült. Remete László szülés előtt álló feléségét a többi gyermekkel együtt Balassagyarmatra vitette. Maga Jolsván maradt. Egy ádventi istentiszteletről hurcolták el a németek december közepén.

RÖVIDRE FOGVA CSUPÁN ENNYI A TÖRTÉNET. Megelevenedik benne Jolsva. Halljuk a volt tanítványok elbeszéléseit. Olvasunk levelekből és a „banda” naplójából. Érezzük a szörnyű idők feszült, fojtó levegőjét. Noha alig- idéz tőle (iratainak nagy része megsemmisült), megelevenedik előttünk egy fiatal evangélikus lelkész, akinek nem voltak politikai ambíciói. Inkább a tudományok vonzották. A teológia mellett különösen a lélektan érdekelte (fél évig Freudot is hallgatta Becsben), mégis aktívan vett részt az akkori eseményekben. Szíve, lelkiismerete késztette rá. Különös sors. Egy magyar evangélikus lelkész szlovák partizánokkal kerül a németek markába. a mészégető kohójába. „Vállalta sorsát, mert meg volt győződve arról, hogy igy teljesíti hivatását. így követi Mesterét. Megváltó Krisztusát” — írja felesége.

Nem ismertem. De sokszor említette volt jóbarátja, Vzon László, aki családját is felkarolta. A könyv elolvasása után jobban értem, miért szerette és becsülte annyira Remete Lászlót.

Benczúr László

— ORGONÁHOZ sípok, villanyfújtató eladó. Érdeklődés levélben. Budapest. XIX. Zalaegerszeg u. 44.

— HARANGÖNTÉST, javítást, szolgáltatást, le-, és felszerelést, vasállvá- nyolc és könnyűhúzású koronák készítését, átalakítását vállalja „Slezák László aranykoszorús harangöntő utóda és fia”. Gombos Lajos harangöntő mester. 2162 örbottyán, Pf. 2.

— A GYŐRI SZERETETOTTHON

megvételre keres kisebb méretű, jókarban lévő. használható páncélszekrényt. Cím: 9025 Győr, Péterffy S. u. 5.

Istentiszteleti rend

Budapestem, 1978. április 2-án

Deák tér de. 9. (úrv) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11 (úrv) Harmati Béla, du. 6.. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv) Muntag Andorné, du. 6. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv). Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv). Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Uákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11 Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. féi- 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistaresa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy du. 6. Kosa László. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Foltin Brúnó. de. fél 11. (német) Zsigmondy Árpád, de. 11. (úrv) Koren Emil. du.

6. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9 Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv) Görög Tibor.' XII., Tart- say Vilmos u. ll. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. tél

7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkűt de. fel ll. Ruttkay Elemér. Monori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Bencze Imre,' de. ll. (úrv) Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv) Rozsé István. Budafok de. 11. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11.

SVÉD EGYHÁZI FELHÍVÁS A POLITIKAI PÁRTOKHOZ

Svédországban a községi tanácsokban képviselt politikai pártoknak joga, hogy, jelölteket állítsanak a helyi egyháztanácsi választásokra. Ezek a jelölések azonban gyakran nem veszik figyelembe, hogy ez az egyházi tisztség milyen feladatok elé állítja hordozóját.

Ez a háttere annak a felhívásnak, melyet Olof Sundby érsek és Carl Henrik Martiing, a gyülekezeti munkával foglalkozó hivatal igazgatója intézett a. politikai pártokhoz, kérve őket az egyházi szempontok figyelembevételére.

A törvény előírja, hogy az egyháztanácsok tagjainak kötelessége az istentiszteleti élet', előmozdítása és a gyülekezeti munka fejlesztése a gyermekek, fiatalok, idősek és betegek között. A legtöbb helyen tekintettel vannak a jelöléseknél a jelöltek beállítottságára és képességeire. De az is megtörtént, újabban talán többször mint azelőtt, hogy az egyházi m unka szempontjára nem voltak tekintettel. Az egyházi felhívás szerint ez nehézséget okoz azoknak is, akiket megválasztanak és annak a munkának is, melyre megválasztják őket.

„Áldott a mi Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása állal az éló remény- ségré!” (1 Pt 1, 3).

VASÁRNAP. — Jézus mondotta: „Bizony, bizony mondom nék- tek, hogy bármit fogtok kérni az Atyától, megadja nektek az én nevemben” (Jn 16. 23 — Zsolt 53, 17 — Jn 20, 19—31 — Zsolt 75). Jézus nevében kérni azt jelenti: csak azt kérjük, ami javunkra — s ugyanakkor üdvünkre szolgál. Kérjünk „többesszámban”, gondolva másokra is, a ránk bízottakra is. Jézus nevében kapni: Fiára tekint az Atya, s kedvéért, érdeméért halmoz el életünket s örök életünket szolgáló ajándékaival.

HÉTFŐ. — „Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek, mert van hozzá hatalmuk!” (Mik 2, 1 — Ef 6, 9 — Ez 36, 22—27 — Ef 1. 7—10). Isten büntetéssé) fenyegeti a hatalommal visszaélőket, minden hatalmat — még a családfői tisztet is lehet gonoszságra használni. Meg kell értenünk szavából: minden hatalom ' szolgálatra adatott, a beosztottak. a családtagok, a nagy emberi közösségek érdekében.

KEDD. — „Éljetek úgy, mint. a világosság fiai. A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazság és egyenesség” (Ef 5, 8— 9 — 1 Móz 17, 1 — 2 Tim 2, 1— 5 — Ef 1, 11—14). Ünneplő népünket a világosság gyümölcsével „kínálhatjuk” meg: személyválogatást nem ismerő jósággal, az igazság szeretetével. Az egyenességgel családunknak is. gyülekezetünknek is, sőt egész népünknek használhatunk. Ez az Istennek tetsző élet! (1 Móz, 17,

PÉNTEK. — Pál apostol írja: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint ,a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével”. (Gál 6. 14 — Jóéi 2, 23 — Róm 6, 3— 11 — Ef 2, 11—18). Aki szívesen dicsekszik, elbizakodottá lesz. Előbb-utóbb mindenkinél fontosabbnak hiszi magát. Az önmaga által felállított értékrendben megelőz másokat, szüleit is, emberi közösségeket is. Pál apostol Krisztust állítja az első helyre, Krisztus áldozatával dicsekszik. Ez így helyes, hiszen Tőle való hitünk és szeretetünk ereje, neki köszönhetjük üdvösségünket is, szolgálatkészségünket is.

SZOMBAT. — „Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk és zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!” (Zsolt 21, 14 — Zsid 2, 8 — Jón 1, 12—16: 2, 1—4, 8—11 — Ef 2, 19—22). Mutasd meg hatalmadat, Uram, életünkben! Törd meg önzésünket, szorítsd vissza ellenkezésünket! Mozgasd meg népedet a jóra, hadd valósítsuk meg akaratodat, hadd hirdessük tetteidet az egész Földön, s hadd öleljük magunkhoz válogatás nélkül mjnden

gyermekedet! . .. ,

Zaszkaliczky Pál

FEKETÉK NEM KÍVÁNATOSAK „FEHÉR” TEMETÉSEN

Hat fekete bőrű alkalmazott részt akart venni a dél-afrikai Krugersdorpban fehér bőrű munkaadójának temetésén. G. C. van Staden lelkész (Nederduits Her- vorm.de Kerk) „kizárta” őket a részvételből, mert — mint mondotta — nem tartja normálisnak, hogy fehérek és feketék együtt

SZERDA. — „Ö pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk” (Zsid 12, 10 — 5 Móz 4. 30 — 1 Pt 1, ’22—25 — Ef 1, 15—23). A szülői szigor nem idejétmúlt, a büntetés — olyko-r a fenyítés is — a gyermek javára történik. Ha Isten fenyítése fáj, gondoljunk arra: szeretet van mögötte, s lefegyverző szándéka, életszentségre akar nevelni — a ránkbízottak érdekében.

CSÜTÖRTÖK. — „Ezt mondta nekem: Szolgám vagy Izráel, rajtad mutatom meg .dicsőségemet!” (Ézs 49, 3 — Ef 1, 12 — 2 Kirá, 1—19/a — Ef 2, 1—10). Isten gyalázata: hűtlen fiák, akaratától menekülő gyülekezet, „magának való” egyház. Isten dicsősége ennek ellenkezője, ha megváltjuk bűneinket, kipótoljuk mulasztásainkat, ha hűségesen szolgáljuk Őt, s akaratát tesszük egyházon belül, s azon kívül is — mások javára.

üljenek egy templomban. (Egyek vagyunk Jézus Krisztusban?)

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felei:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. L2. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 180,— Ft Árusítja a Magyar Posta index: 25211 ISSN 0133—1302

78.0767

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

Felesleges napok

AZ ASSZONYNAK KÉT ESZTENDEJE HALT MEG FIATALON A FÉRJE.

A fájdalom már nem ,nyílt seb a lelkében, hanem bölcsességet tápláló forrás. Tud valamit az életről, amit sokan csak az elmúlás közelségében ismernek meg. Tudja, hogy minden napot meg kell becsülni, minden órát és percet tisztává kell tenni.

A fehér arcba váratlanul őszülő fekete hajzuhatag hull. Fanyar kesernyés mosollyal kérdezi:

— Ugye, mindenki sír, az is, akit nem érint érzékenyen, ha elveszíti a pénztárcáját, melyben ötven vagy száz forint volt?

Pillanatnyi rebbenés után válaszolom: ,

— Azt hiszem, igen. Legalábbis mérges lesz, vádolja saját hanyagságát és felületességét, s keresi a helyet, a pillanatot, hol hagyhatta a pénztárcáját, a hivatali fiókjában, a közértben-e vagy az étteremben.

Az asszony elégedett a válaszommal, s azt tudakolja tágra nyíló komoly szemmel:

— Akkor azt mondja meg, miért nem sír senki, ha elmúlik egy nap, amikor értelmetlenül, siváran telt el az életében huszonnégy óra. Ha nem adott és nem kapott semmit, ha tartalmatlanul üres és céltalan volt minden, amit csinált? Mondja, miért nem sírnak ezért az emberek? Nem borzasztóbb és szánalmasabb veszteség ez, mint elhagyni egy pénztárcát?

A válasz csak egy lehet:

— Feltétlenül'!

— Es mit gondol, miért nem fájlalják az emberek a feleslegesen elvesztegetett napokat? Mert kevés az önvizsgálat ereje. Pedig néha kitehetnénk magunkra a táblát, hogy: „Leltár miatt zárva!’’ A napok észvesztőén rohannak, s nem tudjuk, hányadán állunk a világgal és önmagunkkal. Reggel felkelünk, tolongunk, tülekedünk a villamoson, az autóbuszon, a munkahelyen elvégezzük amit kell, közben mosolygunk is, mert úgy illik, ebédszünetben viccet mesélünk, megkérdezzük, hogy van a kolléga családja, de a válaszra már nem figyelünk, mert magunkkal vagyunk elfoglalva, azon jár a fejünk, idejében odaérünk-e a fodrászhoz, a hentesnél kapunk-e bélszint, szombatra kiket hívjunk meg, akik számottevők, s ehhez az alkalomhoz milyen ruhát vegyünk fel? S ez így ismétlődik mindennap...

Az asszony a sűrű haját az arcából hátravetve egy pillanatra eltűnődik, hamutálcába pergeti cigarettája parazsát és mielőtt kérdezném, elmondja azt is, miként szeretné másképp.

— Jobban kellene örülnünk egymásnak. A legapróbb figyelmességnek és jó- szándéknak. Nem nagy csodákat kell várni, hanem parányi emberi gesztusokat. Már megfigyeltem és tapasztaltam: mindig inkább a rosszat ijesszük észre, mint a jót. Egy hántás évekig tud fájni. Egy jó szót percek alatt elfelejtünk. Túlsiklunk felette. Pedig meg kellene becsülni. Jobban mint az elvesztett pénztárcát ...

AZ ASSZONY. AKI VEZETŐ BEOSZTÁSBAN VAN, aki dönthet, akitől sok minden függ. indulatosan szomorú. S ebben nincs semmi ellentmondás. Az arcán dereng a szomorúság, de hangjában keménnyé válik az indulat:

— SFelhívtam valakit ixilaki érdekében. Magyarán, egy ismerősöm részére szeretem volna elintézni valamit. Félreértés ne essék, nem kiskaput kerestem, csak korrekt megoldást.. Az illető megértőén végighallgatott, majd azt kérdezte: fontos neked ez az ember? Nem értem — hőköltem meg egy pillanatra. A telefonban azonban ismét elhangzott a kérdés: fontos neked ez az illető, úgy értem, tesz neked valamit azért, mert te teszel neki valamit? Megborzadtam. Hát

csak akkor tehetünk valakinek valamit, ha azonnal ellenszolgáltatást várunk? Nem, nem fontos — válaszoltam. Egyszerű emberről van szó, bár nem szeretem ezt a meghatározást, mert nincsenek egyszerű meg nem egyszerű emberek. Emberek vannak csupa , nagybetűvel. Sorsok. Szerencsétlen, vagy örömteli életek. A telefon másik végén ezt azonban nem értették meg. Es nem is segítettek. Pedig tudtak volna. Csak egy aláírással, s nem is szabályellenesen, csupán egy jogos kérelem nyert volna gyorsabb, emberibb elintézést...

MINDENKI LELKE MELYÉN OTT EL A KÖZLESI VAGY. Hogy elmondjon magából .valamit, amit nem mondhat el mindig és mindenkinek, mert fél, hogy kinevetik vagy sajnálat tárgyává válik. Ezért nyílt meg ez asszony is frissen hegedt sebbel, őszinte kitárulkozással.

— De ne higgye, mégsem vagyok életunt, vagy kiábrándult. Csak. az szomorít, hogy az emberek oly ritkán engedik, hogy segítsenek rajtuk. S ennek az az egyik oka, hogy voltaképpen sokan azzal sincsenek tisztában, rgi volna számunkra igazán jó.

S miközben búcsúzunk, még azt mondja:

— Mindig ügyeljen arra, hogy sose legyenek felesleges napjai! Agh Tihamér