Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-04-02 / 14. szám
r Lelki kérdésekről beszélgetünk [ Miféle „igazságot” cselekszem? A legutóbbi beszélgetésünk a szeretet ..körül forgott. Felismertük, hogy a szeretet az Isten gyermekeinek egész életét átfogó és ■ meghatározó „beállítottság”. Félreértenénk azonban a szeretet lényegét, ha azt elfolyó érzelemnek vagy engedékenységnek gondolnánk. A szeretet sokká! inkább törekvés az igazság megvalósítására. 1 Jn 2, 29-ben ugyanis ezt olvashatjuk; „Aki Istentől született, az cselekszi az igazságot," Sőt, az igazság cselekvése olyan lényegbevágó vonás Isten gyermekein, hogy János meg is fordítja az állitást. Az idézet pontosan így szól: „A'kí az igazságot cselekszi, az mind Istentől született.” — Elnézést a közbeszólásért! De számomra érthetetlen, amit János mond. Az ember az igazságot kutatja, vagy esetleg vitatja. Hogyan lehet az igazságot cselekedni? A kérdés azt mutatja, hogy mennyire szükséges az igazság bibliai értelmét tisztáznunk. Jó, ha a bibliaolvasó tudja; a magyar nyelvben csak egy szó, az igazság áll rendelkezésünkre annak kifejezésére, amire az Újszövetség görög nyelvének két különböző jelentésű szava van. Az igazságnak azt az értelmét, amelyet a kérdés érintett, a görög az „alétheia” szóval adja vissza. Ez röviden az az igazság, amelynek az ellentéte a hazugság, és mindenekelőtt Isten igaz, a valóságnak megfelelő ismeretét jelenti. Erről az igazságról beszél Jézus sokat idézett mondatában: „Én vagyok az út, az igazság. és az élet”, (Jn 14, 6). Vagy Pilátus kiábrándult kérdésében: „Micsoda uz igazság?!” (Jn 18, 38.) De igazsággal fordítjuk a görög „dikaloszünét” is, amely a görög ember számára a jogos, méltányos viselkedést, igazságot a Biblia embere számára viszont az Istennek tetsző életfolytatást, magatartási és az isteni jogrend betöltését jelentette. — Valóban fontos különbséget tennünk az igazság kétféle értelme között. De még ezek Után is zavar engem János fogalmazása. Hiszen az Újszövetség sok helyén olvashatunk arról, hogy ezt az utóbbi értelemben vett igazságot nem mi „cselekesszük”, hanem úgy kapjuk Istentől, kegyelemből. 1 Kor 1, 30-ban például ez áll: „Jézus Krisztus lett nekünk Istentől igazságul.” — Talán ne nehezítsük beszélgetésünket az igazságnak ezzel az értelmével! „Isten igazsága” egészen más lapra tartozik! Igaz, hogy János Isten gyermekeinek életét, cselekedeteiknek igazságos voltát tartja szem előtt. Mégsem hinném, hogy az „Isten igazságának”, vagy másképpen: a „megigazulásnak” nem volna köze ahhoz az igazságcselekvéshez, amelyet Isten vár az ö gyermekeitől. Nem véletlen, hogy a Szentírás ilyen változatos összefüggésekben beszól az igazságról. Így akar rámutatni „Isten igazságának” és a mi igazságunk szoros kapcsolatára. A Biblia szerint elsősorban az az igaz, amit Isten cselekszik, és nem az, amit az ember igazságérzete elvárna tőle. Nem az ítélőbíró igazsága, hanem a szerető Atyáé, aki az ember hűtlensége és engedetlensége ellenére is hű marad embermentő szeretetéhez. Ezért mondhatja Pál. hogy „Isten igazsága” Jézus Krisztusban .jelent meg. Benne kínálja fel ugyanis Isten minden embernek szabaditását. Jézusért leszünk igazak, vagyis elfogadhatók az ő számára. Egyedül ez lehet a mi önigazolásunk, vagyis „Isten igazságának” elfogadása. Isten megigazító cselekedete viszont arra sarkall, hogy tegyem azt, ami Isten szerint igaz, helyes és jó. így függ össze „Isten igazsága” az igazság cselekvésével. A sorrend azonban megfordíthatatlan. Előbb el kell fogadnom — HALÁLOZÁS. Jablonowsky Piroska, a volt Evangélikus Leánygimnázium egykori igazgatóhelyettese március 10-én csendesen elhunyt. Hamvasztás utáni temetése április 5-én délelőtt 10 órakor lesz. a Farkasréti temetőben. „Isten igazságát” (a megigazu- lást) és azt követően cselekszem az igazságot, vagyis folytatok olyan életet, amely Istennek tetszik. — Ügy tűnik, hogy az igazság bibliai értelme egészen más, mint amit igazságérzetünk elvárna. Van-e valami köze Isten igazságának az igazságos társadalmi viszonyok megteremtésére irányuló törekvéshez? — Én még élesebben tenném fel a kérdést. Kém az-e a dolga a keresztyén embernek, hogy Krisztus példája nyomán, a békesség kedvéért ..elviselje” és eltűrje az igazságtalanságot? A kérdések elevenre tapintottak. Olyan kérdések ezek, amelyekkel mind a mai napig küszködik a keresztyénség. Én is csak ári mondhatom el, ami a szocializmusban élő keresztyénség számára az írás ismeretéből és három évtizedes utunk tapasztalataiból világossá lett. Az eddig elhangzottak szerint Isten abban bizonyul hűnek és igaznak, hogy szabadulást szerez az ember számára. Ha ez így van, akkor minden megalázó és hátrányos helyzetet felszámoló törekvést Isten tervébe és rendjébe, illőnek kell tartanunk. Tehát nem az igazságtalanság elviselése, hanem felszámolása az Isten gyermekeinek feladata. De eközben Isten igazságához kell igazodnunk úgy, ahogy azt Jézusnál láthatjuk. Félre kell tennünk a jogosság ősi mércéjét, a „suum cuique” (mindenkinek az őt megilletőt) elvét. Isten igazsága pártos igazság: a gyengébb fél pártján áll. Nem szünteti meg az adottságok különbözőségét, de azt kívánja, hogy akinek többje van, az többet is adjon. Sőt, az önhibájukból hátrányos helyzetbe került emberek felé is szeretettel fordul. Az Isten igazságának jézusi értelme tehát nem az osztó igazság érvényesülése. hanem törekvés a felbillent egyensúly helyreállítására. — Ha jól értettem a beszélgetés lényegét, akkor így lehetne összefoglalni: a szeretet igazságra törekszik, de az igazságban a szeretetnek kell érvényesülnie. Pontosan! Az intés világos: aki Istentől született, cselekszi az igazságot. Vagyis a szó eredeti értelme szerint létre is hozza az igazságot. Fáradozik érte együtt mindazokkal, akik igazságos világrend megteremtésén fáradoznak. , Cserháti Sándor Eins! Lange: Békesség nektek! Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! — hirdetik a sírnál járt asszonyok. De a tanítványok hitetlenül bezárkóznak. Zárt ajtók mögött idézgetik emlékeiket, csalódásaikat. Vádolják Istent: nem csalta-e meg saját magát és barátait? Nem tette-e őket nevetségessé mindenki előtt? Vádolják a népet. Hogyan ujjongott feléje, elfogadta segítségét, hallgatta igéit, aztán halálra ítélte. Vádolják önmagukat: Nem hagyták-e el Öt gyáván a bajban? Zárt ajtók mögött szállnak perbe Istennel, a világgal, önmagukkal. De Jézus behatol a zárt ajtón át bezárt szívükbe. S ahogyan egykor a hullámoknak csendet parancsolt. kinyújtja kezét a panaszok és az önvád vigasztalan háborgása fölé: Békesség nektek 1 Feltámadott, a te békeköszöntésed több, mint köszöntés! Győzelmed az és aratásoc|! Azért lettél testté, hogy békét szerezz. Azért éltél, tanítottál, szerettél és szenvedtél. Azért szálltál le a halál mélységébe. Megszerezted a békességet És most hozod a békességet. Te vagy a békesség! Megbékélteted az embert Istennel és önönmagával, hogy mint megbékélt, legven embertársai testvére, barátja. Feltámadott! Rejts el békességedbe minket, barátainkat, ellenségeinket — embereket és állatokat — korokat és tereket — most és mindörökre! Németből fordította Túrmezei Erzsébet Új helyzetben — új lélekkel Ez 11, 19—21. Sajátos történelmi helyzetben, ma is aktuális mondanivalóval szólította meg Ezékiel próféta a rábízottak sokaságát. Megértéséhez két és fél évezred távolságába kell visszamennünk, arra az időre, amikor az asszir-babiloniai birodalom támadásainak első hulláma elérte Izraelt, s a nép vezetői közül sokan Nabukadneccár fogságába estek. Ott élt e népcsoporttal Ezékiel is a káldeusok között, a mai Irak területén, a Tigris és Eufrátesz vidékén. Amikor a mai alapige sorai íródtak, messze tőlük még állt ugyan a jeruzsálemi templom, de annak közeli pusztulását és a nép tömeges fogságba jutását a próféta már fájó szívvel megjövendölte. KÉT TÉVEDÉST IGAZIT HELYRE ÉS KÉT ÍGÉRETTEL BÍZTAT ebben az adott történelmi helyzetben Ezékiel próféta. Nem szükségszerűen „vetődik messzire” az Úrtól az, aki nem élhet Isten népének közvetlen közösségében. Az egymással Jeruzsálemben még — mai szóval — „népegyházi keretek között” élő hívő, templomos nép az alapigét közvetlenül megelőző versek tanúsága szerint sajnálkozva beszélt azokról, akiknek környezete más hiten levő, vagy hit nélkül való volt. mintha ezek az egykori társaik „messzire vetődtek volna az Úrtól” (15. vers). Ezékiel idevonatkozó szavai arra mutatnak rá. hogy az új élet munkálása az új helyzetben nem merül ki a külső istentiszteleti élet rendezésében. Inkább mélyebbre hatol: az emberi szívig, amelyből akkor is fel tud törni a hit, ha földrajzilag távol van a „templom” forrásától. Ma is belsőleg. a szívben, a lélek antennáin keresztül kell a gyülekezet tagjainak helyesen viszonyulnia az új helyzet új feladataihoz! A másik tévedés, amit Ezékiel helyreigazit, az, hogy nem szükségszerűen marad '„közel” az Úrhoz az, aki a hittestvérek „szélvédett” közösségében élhet. A Jeruzsálemben, templomhoz, papokhoz „közel” maradiakat éppen a sokáig köztük élt Ezékiel leplezi le. Kimutatja gőgös önigazságukat, gyakori keményszívűsógüket, szeretetlen ítélgetéseiket és hamis biztonságérzetüket. Jó, ha elolvassuk a vasárnapi igeszakaszt megelőző és azt követő megrázó erejű igéket, — de még jobb, ha magunkra is vonatkoztatjuk őket. Mi, akik „közel” vagyunk az egyház szervezeti közösségéhez, mi, akik talán a templom' tövében lakunk, akik talán nap-nap után találkozunk papokkal és hívőkkel, minekünk kell elsősorban megtérnünk előítéleteink keményszívüscgéből, ha azt akarjuk, hogy ne sújtson le ránk az igazságos Isten ítélete. Ezékiel szerint ugyanis közel — és távollevőknek egyaránt ,,fejükre olvassa” utálatos bűneiket az Úr, ha meg nem térnek bálványaik szolgálatából (21. v.). E HŰSVÉT ÜNNEPE UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP A SÚLYOS PRÓFÉTAI ÜZENETEK MELLETT — ugyancsak ma is időszerű — drága ígéreteket is tartogat a számunkra. Az első az „új” teremtés” ígérete. Sem egykor, sem ma nem tud a hivő ember Isten parancsára másként figyelni, mintha felülről kapott ajándékként „új teremtéssé” válik. Már Ezékiel idősebb kortársa, Jeremiás próféta kifejezte ezt a „szívbe írt szövetség” (Jer. 31, 33) gondolatával, Je- Bí't+ ruzsálem eleste után pedig Ezékiel is megismételte a mai ige szavait az „új szív és új lélek” ígéretével (Ez. 36, 26). Mindez előremutat arra a Jézus Krisztusra, aki tanítványainak megígérte és meg is cselekedte, hogy elküldi a Szentlelket. Erre az ígéretre utal a mai oltári ige is, amelyben a feltámadott Jézus békességet és Szentlelket ad az összegyűlt tanítvány oknak (Ján. 20, 19—29). De erre az Ígéretre utal a mai vasárnap jellege is: mint az újszülött csecsemők (quasimodo geniti), olyanok Krisztus megkeresztelt tanítványai. Húsvét nyolcadának — régi kifejezéssel: Kis-Húsvétnak — „fehérvasárnap” neve is arra utal, hogy aki Krisztusban van, új teremtés az, vigyáznia kell lelke tisztaságára, mint egykor fehér ruháikra azoknak, akik azt a húsvéti keresztség utáni szombatig viselték, hogy azután e vasárnapon a gyülekezet felnőtt tagjaival együtt járuljanak az Úr asztalához. VÉGÜL JÖ FELFIGYELNÜNK A PRÓFÉTA ÁLTAL TOLMÁCSOLT ESZKATOLÚGIKUS KIJELENTÉSRE: az újjáteremtés ígéretére. Az ige összefüggéséből nyilvánvaló, hogy Ezékiel nemcsak egyéni megtérések ígéretével biztat, amikor a köszlvck meglágyu- lásáról szól. Nemcsak az egyén, hanem a közösség, nemcsak az üdvösségre jutás,. hanem egész Izrael üdve szempontjából látja döntőnek, hogy az új történelmi utat milyen szívvel fogadja Isten népe, Ezen múlt Izrael közösségi újjáleremlésének a kérdése is. Ezért hangsúlyozza az ige, hogy Isten jelenléte mncs kötve a szent városhoz, sem a szent templomhoz — Jézus is erről beszélt a samáriai asz- szonynak — s üdvösségéé akaratának érvényesülése nem függ sem idők, sem helyek sorsától. Mi sem elégedhetünk meg saját, egyéni életünk megújulásával, bármennyire ez látszik számunkra a legfontosabbnak. A szolgáló Úr nyomdokában járva saját ügyünknél fontosabb a közösség, az egész emberiség ügye. Mint egykor Izrael Istene, úgy a-z anyaszentegyház XJra is többet munkál ugyanis egyének megújításánál: az egész népnek, az egész társadalomnak akar jót, testi és lelki vonatkozásban egyaránt. „ . . Fabmy Tábor KMADKOZZURK! Urunk egyedül Te tudod eltávolítani testünkből a koszi vet. Fáj saját konokságunk, fáj sokak keményszívíisége. Mégsem tudunk segíteni magunkon, másokon sem. Te vagy az áldott orvos: Benned bízunk egyedül. Adj népednek egy szivet, adj nekünk új lelket! Segíts helytállni életünkben, segíts üdvözüini halálunkban. Amen. — Húsvet után az 1. vasárnapon az oltárterítö színe: fehér, A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 20, 19—29; az igehirdetés alapigéje: Ez 11. 13—21. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Április 9-én, vasárnap reggel 7 árukor az evangélikus egyház félóraiát közvetíti a Petőfi ’rádió. Igét hirdet POVÁZSAY MIHÁLY békéscsabai igazgató-lelkész. — ÉRD. Az április 2-án, vasárnap reggel 9 órakor kezdődő istentiszteleten igét. hirdet D. dr. Ottlyk Ernő püspök. Az istentiszteletet követő .közgyűlésen búcsúzik a gyülekezettől id. Harmati Béla eddigi adminisztrátor-lelkész. Az érdi szolgálatok ellátására ettől az időponttól kezdve Szentpétery Péter szentendrei lelkész kapott a püspöktől megbízást szentendrei gyülekezeti lelkész: s-zolgálata mellett. — SOÍVIOGVS/IL. A somogy- vámosi gyülekezethez tartozó leánygyülekezet 16 000 Ft-os költséggel villamosíttatta harangjait. Ezzel a gyülekezet régi vágya teljesült. — MORICHIDA—ÁRPÁS. Az árpási testvérgyülekezet új gondnokát, Erdélyi Zoltánt március 12- én - iktatta be tisztségébe Sághy Jenő, a gyülekezet lelkésze.
