Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-03-19 / 12. szám

& őKumené ^ ÖKümené ^ őKwmené © 12 va ii géliku§ok Csehszlovákiában Közeledik a tavasz és elkezdő­dik a turistaszezon. Olvasóink közíii bizonyára sokan látogatnak el külföldi országokba, közöttük a szomszédos országokba is. A látnivalók sorában gyakran te­kintenek majd meg templomokat, evangélikus templomokat is és talán még istentiszteleten is részt tudnak venni. Az elkövetkezen­dő hetekben lapunk hasábjain ismertetni szeretnénk o szomszé­dos országokban élő evangélikus testvéreink életét: hányán van­nak, hogyan élnek, milyen egy­házi szervezetekben működnek. Ezzel nemcsak turista olvasóink­nak szeretnénk segítséget nyújta­ni. hanem munkálni szeretnénk az egyházaink közötti testvéri kap­csolatokat is. Az ismertetést észa­ki szomszédunkkal kezdjük. CSEHSZLOVÁKIÁBAN közel fél millió evangélikus él. Ez a szám a lakosságnak mintegy há­rom és fél százalékát teszi ki. Volt idő — a 16. század közepén -**■ amikor a mai .Csehszlovákia területén élő lakosság túlnyomó része protestáns volt, azonban az ellenreformáció kegyetlen üldözé­sei következtében — éppúgy, m>nt nálunk — annyira leapadt a reformáció hívéinek a száma, hogy ma az ország lakosságának csak hét százaléka protestáns. A Csehszlovákiában élő evangéliku­sok két egyházszervezetbe tömö­rülnek és élik a maguk gyüleke­zeti .életét. A nagyobbik egyházszervezet a Szlovák Evangélikus Egyház. Ez­zel az egyházzal hosszú évszáza­dokon át közös egyházi szerveze­tet alkottunk, hiszen ebben az idő­ben a mai Szlovákiával együtt közös államban éltünk. E terüle­ten élő szlovák és német testvé­reinkkel együtt közösen éltük át az evangélium feíragyogásának izgalmas élményét, évszázadokon, át közösen, harcoltunk a ,török hódítókkal, szemben és közösen folytattunk harcot vallásszbadsá- gumkért a Habsburg és katolikus elnyomás ellen. Egyháztörténe­tünknek sok olyan kiváló szemé­lyisége . van, akit egyaránt magáé­nak vall a szlovák és a magyar- országi evangélikus egyház. A szlovák nemzeti önállóságért folytatott harc során' — amely a múlt század végén és e század elején érte el tetőfokát — kelet­keztek feszültségek a két nép, valamint a magyar és a szlovák evangélikusok között, de amióta népeink a szocializmus útjának építésére léptek, az egyházaink közötti testvéri kapcsolat is egy­re inkább mélyül. A SZLOVÁK EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN jelenleg ilO ezer hívőt tartanak nyilván. A 328 gyülekezetben kereken 300 lelkész végzi az igehirdetés és leltoigon- dozás szolgálatát. Az egyház élén az egyetemes felügyelő és az egyetemes püspök áll. Az egye­temes püspök Pozsonyban székel. Emellett még két püspökük van. A nyugati egyházkerület püspö­kének székhelye Zólyomban, a keleti egyházkerület püspökéé pe­dig Kassán. Lelkészképző intéze­tük, a Teológiai Fakultás Po­zsonyban működik, ahol nemcsak a Szlovák Evangélikus Egyház lelkészei tanulnak, hanem itt ké­pezik ki a Sziléziai Evangélikus egyház, valamint a jugoszláviai szlovák és szlovén evangélkus egyház lelkészeit is. A hívek ré­szére az Evanjeliclcy Posol (Evan­gélikus Hírnök) egyházi láp két­hetenként, a lelkészek részére a Cirkevné Listy (Egyházi Lapok) szakfolyóirat havonként jelenik meg. Énekeskönyvek, bibliák és egyéb egyházi könyvek kiadásá­ról a Tranoscius egyházi, könyv­kiadó gondoskodik. Óriási mun­ka eredményeként a könyvkiadó jelentette meg a modern szlovák nyelvű teljes bibliafordítási, és folyamatban van a magyarorszá­gi szlovák gyülekezetekben is jól ismert ősi Transcius énekeskönyv helyett — amelynek nyelve már nagyon régies — egy modern szlovák nyelvű énekeskönyvnek a szerkesztése. A Szlovák Evan­gélikus Egyházban 1951 óta nőket is lelkésszé avatnak. Jelenleg 25 felavatott lelkésznő működik. Sok gyülekezetben magyar anyanyel­vű hívek is élnek, akik számára rendszeres magyar nyelvű isten­tiszteleteket tartanak. A CSEHSZLOVÁKIÁBAN MÜKÖDÖ MASÍK EVANGÉLI­KUS EGYHÁZBAN, a Sziléziai Evangélikus Egyházban 19 gyüle­kezetben 48 ezer hívet gondoz 22 lelkész. Ez az egyház 1918-ig az Ausztriai Evangélikus Egyházhoz tartozott. A Csehszlovák állam megalakulása után önálló egy­házzá szerveződött. Az egyház, élén a püspök áll, akinek székhe­lye és az egész egyház központja, Cesky Tesinben, a csehszlovák— lengyel határon fekvő városban van. Az istentiszteleti nyelv len­gyel és cseh. A Sziléziai Evangé­likus Egyház testvéri kapcsolatot tart fenn a szocialista országok­ban élő evangélikus egyházakkal, köztük a mi egyházunkkal is. A CSEHORSZÁGBAN ÉLŐ CSEH ANYANYELVŰ EVANGÉ­LIKUSOK nem alkotnak külön egyházszervezetet, hanem a Cseh Testvéregyházhoz csatlakoztak, amelynek inkább református jel­lege van. Selmeczi János Luther Márton: JÉZUS KRISZTUS, ÜDVÖZÍTŐNK (Dallama a 738. énekünk) Jézus Krisztus, Üdvözítőnk, haláltól , megmetüonk, életre támadt, dicsérjük jó Atyánkat! I Jézus, irgaimazz nekünk! Néki semmi bűne nem volt S vétkünkért ő lakolt. Békénknek ára ártatlan, szent halála. Jézus, irgaimazz nekünk! Élet, halál Ura ő már, menedék, sziklavár. Szá!l örömének: miénk az örök élet! Jézus, irgaimazz nekünk! Fordította: Bodrog Miklós Dr. Kiss Jenő emlékére Azon az őszt idéző januári ko­ra délutánon, amikor dr. Kiss Jenő ny. teológiai professzor .ko­porsóját odahelyezték a soproni temető sírjába feleségének és gyermekének nyugvóhelyére, gon­dolatban, lélekben sok tanítvá­nya vette körül a sírt és a gyá­szoló családot. Dr. Kiss Jenő hosszú életét szinte teljesen a teológiának és a lelkésznevelésnek szentelte. 1889. július 1-én született Szombathe­lyen. Középiskolai és teológiai ta­nulmányai elvégzése után 1912- ben avatták lelkésszé, egy évet töltött külföldön, majd rövid se- gédlelkészi szolgálat után 1913 őszén megbízatást kapott az ak­kori soproni teológiai akadémián az ószövetségi tárgyak előadására. 1923-ig ezen a tanszéken műkö­dött, mint teológiai akadémiai tanár. Amikor az akkori Akadé­miából a pécsi Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Kara lett, az újszövetségi tanszéken kapott megbízatást és lett egye­temi tanár, és így végezte szol­gálatát nyugdíjba vonulásáig, 1950-ig. Tudományos munkáját azonban továbbra is folytatta, szinte élete utolsó napjáig nem hagyott föl vele. Szerelmese volt a Bibliának, különösen is az Új­szövetségnek. Újszövetségi görög szótárát, amely több kiadást is megért, ma is használjuk akadé­miai munkánkban. Az egykori tanítvány, társai­val együtt, a sok kedves emlék közül kettőt különösen is megőr­zött professzoráról. Az egyik az, hogy szívvel-lélekkel pedagógus volt. Szerette tanítványait és sze­rette a teológiát. így tudta rpeg- szeretfretni velünk a Biblia kuta­tását. Mindig tudott valami té­mát ajánlani, amivel jó volna foglalkozni. Ügyesen, szinte ész­revétlenül szoktatott hozzá min­ket az Űjszövetség eredeti szöve­gének olvasásához és megértésé­hez. ö nem nagy, látványos ered­ményekre törekedett, hanem hű­ségre nevelt a munkában. A másik emlék szomorú, de egyben felemelő. Közel harminc­ét évvel ezelőtt ugyanazt a sírt álltuk körül, mint most január­ban: váratlanul elhunyt, velünk egykorú fiától vettünk búcsút. És másnap az órán felolvasta ne­künk Pál apostol szavait; olyan szavakat, amelyeket Pál is a ma­ga Bibliájából, az Ószövetségből idéz: „Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” (1 Kor 15, 55). Néhány hitvalló szó után folytatta előadását a Mí- atyánk követkéz^ kéréséről: „Le­tegyen meg a te akaratod”. — A hivő ember csendességével és határozottságával segített min­denkit a Ieikészi szolgálatra ké­szülésben. Istennek köszönjük mindazt a jót, amit dr. Kiss Jenő profesz- szorban egyházunknak adott, és kívánjuk Isten vigasztalását mindazoknak, akik őt gyászolják. Munlag Andor Riport a riporterről Beszélgetés Róbert Lásslóval Bemutatom Róbert Lászlót, a Filmhíradó és Dokumentum Stú­dió szerkesztőjét. Ezzel a feles­legesnek látszó mondattal idézem meg őt, hiszen rádió és televízió riportjain keresztül nagyon jól ismerik olvasóink Róbert Lászlót. Régóta felfigyeltek reá a vallá­sos emberek. A szakmában” töl­tött másfél évtized alatt jó né­hányszor meglepett bennünket, olyan kérdésekre tette mutatóuj­ját, amelyek mellett jószerével elmentünk. Ez a sokfelé bolyon­gó modern „hollandus”, ez az igazságot szenvedélyesen kutató riporter megtanított bennünket egy újfajta látásra, olyanra, ami­lyen nem sajátja a turistának, a felszínen szemlélődőknek, a „Ci- tyket” böngészőknek, a divatot, a fogyasztó társadalom árubősé­gét, a kirakatok tarkaságát észre- vevő embereknek. Róbert László a külvárosokba viszi nézőit, le­vetkőzteti a társadalmat, a díszes farizeusi köntös alatt keresi az igazságot. Ismert legutóbbi filmje, a „Tisz- telendők” is valami hasonló mű­fajba sorolandó. S ha felfűzzük őket, a „Húsvét Indokínában”, az első vallásos tárgyú filmtől, a nemsokára bemutatásra kerülő „Aranyborjú Texasban” címűig, akkor lényegében azonos igazsá­got feszeget mindenütt, vagyis az elnyomott, eltiport embereket akarja bemutatni, azokat, akik segítségre szorulnak. De megke­resi azokat is, akik kinyújtják se­gítő kezüket. Ezeknél mindegy, mi a társadalmi funkciójuk. Azt az embertípust vetíti le, amely „tiszteletet” érdemel, mert segít. Így bukkant a „Tiszteíendőkre” is. — Ügy tudom, a Tisztelendök” című riportfilmje kritikát kapott — kezdtem beszélgetésemet Ró­bert Lászlóval.« — Igen. Bírálták például, hogy a New York-i prostituáltak lelki atyját „tiszteletesnek” szólítot­tam, holott ferences szerzetes volt. Egy másik kritika úgy vél­te, hogy engem nem is a papok, a tisztelendök érdekelnek, ez csak ürügy volt ahhoz, hogy bi­zonyos társadalmi kérdésekhez hozzányúljak. Jogosnak tartom a kritikát. Valóban nehezen igazo- dok el a különböző felekezetű lel­készek hivatalos, liturgikus meg­szólításán. Ez bonyolult. — De folytatom. Az a kritika viszont teljesen fedi az igazságot, hogy én egy bizonyos embertí­puson keresztül akarom bemutat­ni az elnyomottak, eltiportak iránti szolgálatot. Tiszteletet ér­demel az, aki az embertelen tár­sadalomban meglátja a szüksé­get, a nyomort és segíteni haj­landó. Ezt kerestem az „Arany­borjú Texasban” című filmben is. — Mikor kezdte érdekelni a vallásos ember élete? — Különösebben nem érdekelt, noha Pécsett, ahonnan elindul­tam, már feltűnt egy-két dolog gyerekkoromban is. A felszín alatti kérdések érdekelnek min­denkor. 1963-ban azután érdekes élményem adódott. — Elmesélné? — A rádió római tudósítója voltam XXIII. János pápa ide­jén. Egy alkalommal a külföldi tudósítók számára audenciát adott a pápa. Én egy amerikai baptista tudósítóval voltam együtt. Ami­kor közeledett felénk a pápa, odasúgta barátom: „Te kezet csó­kolsz?” „Csak nem gondolod — válaszoltam —, aki enyhén szól­va nem is vagyok katolikus, hogy kezet csókolok.” Bili így reflek­tált: „Akkor jó, mért én meg baptista vagyok.” Amikor hoz­zám ért Őszentsége, és kitartóan nyújtotta kezét, én meghajoltam. ö észrevette szándékomat, s meg­kérdezte, honnan jöttem.” A Magyar Rádió tudósítója vagyok és nem katolikus.” Mire megsi­mogatta fejemet és azt mondta: „Nem baj, fiam.” XXIII. János pápa nagy ember volt. — ön sok helyütt járt, elmon­dana valamit távol-keleti élmé­nyeiből? — Igen, jártam többek között Ázsiában, Afrikában, Ameriká­ban. Az első szerelmem Indokína, Vietnam volt. Itt éreztem meg először, hogy világméretekben „legtisztábbak” a frontok. A lao­szi partizánok között tapasztal­tam először a buddhista boncok (papok, szerzetesek, a szerző.) egyedül álló jelentőségét. A nem­zeti felszaabdító háborúban ta­núsított magatartásuk, az ameri­kai beavatkozással szemben az öngyilkosságot is vállalni kész áldozatuk, valamint a nép kultu­rális fejlődéséért, az analfabetiz­mus elleni küzdelmük példamu­tató volt. — Itt készült az első vallásos tárgyú filmje is? — Igen. Vietnami és laoszi él­mények alapján állt egybe a „Húsvét Indokínában”. Döbbene­tes élményeim voltak. Phat Dziem megye legnagyobb katedrálisában például részt vettem egy ameri­kai katolikus misén. A mise után indultak bevetésre a bombázók pilótái. Egyébként minden beve­tés előtt imádkoztatták őket. 1970 húsvétja volt. Körülöttünk minden romokban hevert. Lakó­házak, templomok, kórházak, is­kolák. A katedrális a csodával határos módon épségben maradt. Ez a templom számomra azért is fontos, mert ennek a tornyában beszélgetett Graham Greene „A csendes amerikai”-jártak hőse a lelkésszel. Ez a regénybeli be­szélgetés döntő kihatással volt számomra bizonyos társadalmi kérdések meglátásában és Gra­ham Grrene-nel való baráti kap­csolatom kialakításában. — Említette az „Aranyborjú Texasban” című filmet. Hallhat­nánk róla valamit? — Szívesen beszélek róla. Köz­tudott dolog, hogy Texas az USA, de talán az egész világ leggaz­dagabb állama. Számomra az volt a kérdés, hogyan tud együtt élni a vallás a gazdagsággal, az aranyborjúval, a protekcioniz­mussal. Milyen ellentmondás az, hogy a gazdag vallásos emberek üzleti érdekből egyszerre több vallásos közösségnek is adóznak? Megpróbáltam áttörni a külső felszínt. így jutottam egy néger baptista közösséghez, ahol nem az aranyborjút imádják, de ben­sőséges hitet találtam. Találkoz­tam itt olyan baptista közösség­gel is, amely zsidókat térít, úgy, hogy azok megőrizhetik zsidó hi­tükét és ugyanakkor Jézus Krisz­tusnak is hívei lehetnek. — Kik a munkatársai? — Radeveczki Teodorral és Dubovits Péterrel készítettük az amerikai filmeket. — Milyen témák foglalkoztat­ják még? — Tervem az ír katolikus és protestáns, a libanoni keresztyén és mohamedán kérdés feldolgo­zása. Foglalkoztat, hogy milyen mértékben használják ki a val­lásos meggyőződést bűnös módon súlyos politikai, társadalmi kér­dések megoldásához. Melengetem azt a tervet is, hogy végre elju­tok Magyarországra, s itthon a magyar történelmi egyházak, a katolikus, protestáns és zsidó val­lás, hogyan kapcsolódnak a szo­cialista magyar társadalom sors- kérdéseihez. — Izgalmas feladatok, sok si­kert kívánunk a megoldáshoz. Itédey Pál Az Északi Egyházkerület felhívása Az egyházkerület elnöksége felhívja a lelkészek es segédlelkészek figyelmét a megüresedett SÁMSONHÁZI (Nógrad m.) gyülekezeti Ieikészi állásra. A javadalom megfelel az országos Ieikészi átlagnak. Az érdeklődők levélben jelentkezzenek az Északi Egyházkerület püspökénél (1085 Budapest, Üllőd út 24.). Szlovák nyelvtudással előnyben. .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom