Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-03-05 / 10. szám

Ady Endre: C-betű néni Látom, Juhász Gáspárnét abból az időből, amikor már nem tu­dott dolgozni és bottal járt. Mi, gyermekek, féltünk tőle, talán a haláltól rettegtünk, ha az utcán találkoztunk vele. C-betű néni­nek csúfoltuk a görbesége miatt s ő csakugyan olyan volt, mint egy C. Meghajlította testét az idő s fejével, leszögött fejével, mintha a sírját kereste volna. Szegény asszony volt, sokat dolgozott. így történhetett, hogy elf ele jtett meg­halni. s nagyon megdöbbent, ami­kor megállóit kezében a dolog s észrevette, hogy él. C-betű néninek csak leányai voltak s az ura után csakhamar meghaltak a leányok is. Három, vagy négy leánya volt C-betű né­ninek s ezek férjhezadottan, fia­talon haltak meg. De hagytak maguk után bőven gyermeket s Juhász Gáspárné nem is tudta volna összeszámlálni az unokáit. De azután az unokák is felnőttek, házasodtak, vagy férjhezmentek, sokasodták és szaporodtak. C-be­tű néni ritkán látta egyik, vagy másik lemenőjét. Azok szerte­szét szórva más falukban, váro­sokban, iparkodtak, kínlódtak, él­tek. Juhász Gáspárné pedig egy­szerre csak nem tudta magát el­tartani s rászakadt az unokáira s dédunokáira. Nyolcvan esztendős elmúlt már, s a botot is elejtette a tizedik lépésnél. Ekkor egy szá­nakozó jó ember a falunkból ko­csiba ültette s elvitte az egyik unokájához C-betű nénit. Az unokák és a dédunokák harago­san döbbentek meg s adták egy­másnak kézről-kézre Juhász Gás- párnét. Már a neve is idegen volt nekik, volt közöttük mindenféle nevű, de ez a Juhász név elmúlt volt a C-betű néni leányaival. Kovács. Szabó, Baja, Sándor. Be­ne s a többi nevek idegenül bá­multak a Juhász névre. Juhász Gáspárnét egy évig utaztatták, egymás között, mérgesen, keserű­en a rokonok. Mondják, hogy C-betű néni so­ha olyan vidám nem volt. mint ez év alatt. Nagyszerűen kihulla- tott leikéből, tejéből minden em­lékezést, tudatot az utaztatás. Tetszett neki. hogy mindig új arcokat lát. mert látni és beszélni még tudott. Mi. falusi gyermekek pedig kíváncsian kérdezgettük, hol van C-betű néni? Egyszer C- betű néni valamelyik dédunoká­jához vitetőben elaludt boldogan a kocsiban s elfelejtett fölébred­ni. Mivel a kocsi nem járt mesz- sze a mi falunktól, idehozták, de már koporsóban. C-betű nénit. Az unokák és a dédunokák kö­zül senkise volt a temetésen s C- betű nénit az ura sírja mellett ásták el. Ott voltunk az egész falu, s temetésén mi iskolás fiúk, halotti zsoltárt énekeltünk a kántorral. Rejtelmes és egy ki­csit tréfás volt nekünk a dolog, mert a koporsó egyenes volt. A temetés után a Bika-réten játék helyett suttogva, alkonyatig be­szélgettünk a csodáról, hogy ho­gyan egyenesedhetett ki C-betű néni? EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz március 5-én, vasárnap délután 6 órakor a Bécsikapu téri templomban PESKÓ GYÖRGY orgonaművész és a vakok ötven éves jubileumát ünneplő HOMÉROSZ KÓRUSA közreműködésével Műsor: Bach: G-moll partita Bach: Jézus életemnek Bach: Már nyugosznak Schütz: Zárókórus a Máté passióból Wohlbuth János: Pastorale Brassai Dánftl: Toccata Novotny Ferenc: Prelúdium Kodály: Prelúdium Kodály: öregek Kodály: Esti dal Kodály: 114. genfi zsoltár Gárdonyi: Jászói legenda Igét hirdet: DR. KOREN EMIL esperes — ORGONÁHOZ sípok, villanyfújtató eladó. Érdeklődés levélben. Buda­pest, XIX., Zalaegerszeg u. 44. Bus- sányt. — HARANGÖNTÉST, Javítást, szol­gáltatást, le- és felszerelést, vasállvá­nyok és könnyűhúzású koronák ké­szítését, átalakítását vállalja „Slezák László aranykoszorús harangöntő utóda és fia”, Gombos Lajos harang­öntő mester. 2162 örbottyán, Pf, 2. — LUTHER-kabátot szakszerűen ké­szít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Budapest, VI., Majakovszkij u. 6. — MŰVÉSZ házaspár keres gondozó­nőt heti öt napra, kedvező időbeosz­tással, öthónapos gyermeke ellátásá­ra. Szíves megkeresést a 261-993 tele­fonon kérünk délután 5 órától. Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. március 5-én Deák tér de. 9. (úrv) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv) Harma­ti Béla. du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv). Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv). Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rá­kosfalva de. 8. Boros Károly. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorok­sár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kis­pest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos, du. 5. Szeretetvendégség: Ben- cze Imre. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom ds. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. (úrv) Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistar- csa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zol­tán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rá­koskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Foltin Brúnó, de. fél 11. (német) Friedrich Albert, de 11. (úrv) Madocsai Miklós, du. 6. Egyházzenei áhitat: Peskó György. — Igét hirdet: Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. (úrv) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv) Benczúr László. XII. Tart- say Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Lehel László. Kelenföld de. 8. de. fél 10., de. 11. (úrv), du. 6. Németvölgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv) Ro­zsé István. Budafok de. 11. Csillag­hegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Ottlyk Ernő. — KISKÖRÖS. Konfirmandus gyerekek, szüleik, nagyszüleik és a keresztszülők részére tartott szeretetvendégségen Tóth-Szöllös Mihály esperes szolgált. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatali' 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 © 78.0446 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Repülés Eszterkével NAGY VÁLLALKOZÁS LEN­NE FELSOROLNI, hogy hány gyermekbarátom van. Az ismer­teken kívül idetartoznak az isme­retlenek is. akikkel csak az ut­cán, a villamoson, a játszótere­ken, a képeslapok oldalain ta­lálkozom. Szívemben nem teszek kivételt, éppen úgy szeretem a csúnyácskákat, a szeplőseket, a groteszkeket, az átlátszó bőrű lé­gieseket, mint a kicsattanó vas­gyúrókat. Csak rámnéznek és már levettek a lábamról. Az ismertek jó-rossz tetteinek se szeri se száma. Ferike a minap kinyitotta a jégszekrényt és az egész tojáskészletet odaadta a kiskutyának, aki azt jóízűen el is fogyasztotta. Jóanyja csak akkor fogott gyanút, amikor a kutya elégedett képpel nyalogatta tojá­sos bajuszát. A kis vendégfiú. Márkus, akit hazájában fuvolaművészként tart számon a család, jólehet csak 7 éves, itt, nálunk nem volt haj­landó művészetét bemutatni ad­dig. amíg le nem ment a ferenc­városi játszótérre. Mert amikor onnan hazajött, felajánlotta a nagymamának, hogy ő fuvolázna, de csak ha megfizetik. A fellé­pés egy forint. A nagymama fize­tett. Attól kezdve minden láto­gatót fuvolaszóló fogadott — egy forintért. A vakáció végére 42 forint gyűlt össze, ezen Markus távirányító rakétát kívánt venni, de megtanulta, hogy azért még sokat kell fuvolázni. Lacika szojMtlanül nagy be fo­lyásúnak tart. Édesapja, aki most utazik hivatalosan a Szovjetunió­ba és akit kisfia napok óta nem hagyott békében, hogy vigye őt is magával, végül megmagyarázta neki, hogy ez nem magánutazás most. ez, hivatalos, vállalati hiva­talos útlevéllel, de Lacika meg­találta rögtön a megoldást: egy­szerűen nekem kell szólni, én őt jól ismerem, én biztosan adok neki útlevelet. SOK DRÁGÁM KÖZÖTT ITT VAN ez a kis Eszterke. Hát ezt határtalanul szeretem. Biztosan érzi — bár még nem vallottam meg neki nyíltan —, mert vala­hányszor együtt vagyunk, mel­lém ül, átölel és kis buksiját a szívemre hajtja, hogy kihallgassa ütemét, gyorsabb dobogását, ha az ő tiszta szeretete megérinti. Talán már régen repülünk a nagy tengerek felett mi ketten, amikor ezt a kis beszámolót ol­vassátok, de most még csak meg­állapodtunk a közös utazásban. Hoszabb útra indulok. Nem szégyenlem bevallani, mindig szorongás fog el, ha repülőre szállók, legtöbbször egymagám­ban. ismerős útitárs nélkül. Ilyenkor döbben az ember arra, mi lenne, ha nem érezné Isten óvó. megnyugtató közelségét. így a föld és a végtelen között száll­va. porszemnyi voltunk kimond­hatatlan súllyal nehezedik ránk a kitárulkozó mindenség felfogha- tatlanságával szemben. A táj. amely amúgy is márcsak zsebat­lasz nagyságban bukkan ki né­ha a felhők alatt, lassan eltűnik és az embernek az az érzése, hogy csak áll mozdulatlanul va­lami nagy, fehér felhőtengeren a nap szikrázó melegében. — Ilyenkor szívünk félelmét csak Isten megnyugtató szeretete csillapíthatja le — mondom — amikor a kis Eszterke mellém bújik, két kezébe fogja az enyé­met s azt mondja: — Ne félj. hát én veled repü­lök és ilyen szorosan fogom majd a kezedet! És hiszi, amit mond. Hiszi, hogy szeretetének ereje kis keze­in át eljut remegő szívemhez. Hi­szi, mert a gondolatai tiszták, se- gíteniakarása önzetlen. Hiszi, hogyha mi szorosan fogjuk egy­más kezét, azon semmi rossz erőt nem vehet. — Az nagyon jó lesz — mon­dom — kis fejét simogatva és ezután minden útra együtt me­gyünk. Csak kiterítjük a térké­pet, rábökünk egy városra, fel­pattanunk valami szép, tejfe­hér felhőre, és ott szállunk Isten áldó szeretete alatt \szorosan fog­va egymás kezét. Elmosódik kor, idő és amerre járunk, mindenki megért bennünket, mert a szere­tet nyelvét beszéljük. AMIKOR EZT AZ ÍRÁST OL­VASSÁTOK, talán már messzi országok felett repülök. Eszterke kezét fogva. Kettőnkét pedig min­den bizonnyal Isten fogja. Gyarmathy Irén „Bizony, bizony mondom nék- tek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (Jn 12, 24). VASÁRNAP. — „Az én juh aim hallgatnak a hangomra, én isme­rem őket, ők pedig követnek en­gem” (Jn 10, 27 — Mik 7, 14 — Jn 6, 1—15 — Zsolt 136). A ke­resztyén ember nagy ajándéka az, hogy állandó Krisztusra figyelés­ben élhet. Ez készteti bűnbánat­ra, ez vezeti el megújulásra, ez jelzi napról napra való feladatait. Csak a Krisztussal egy ritmusban járva van értelme és értéke, de áldása is a gyülekezet hitének. HÉTFŐ. — „Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erő­met. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Iste­nemnél” (Ézs 49, 4 — Jn 4, 35 — Ézs 52, 7—10 — Jn 12, 12—19). A hivő embernek a világért való szolgálata a gyülekezet közössé­gében lesz csak igazán teljes és hatékony. Enélkül hamar elveszti erejét és megfárad minden jóra való törekvés. Az, hogy mi a szol­gáló egyház tagjai vagyunk — megment a megfáradástól, a hiá­bavalóság érzésétől, és felszabadít a reményteljes és hűséges bi­zonyságtevésre. KEDD. — „Aki hallja az én igé­met, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy” (Jn 5, 24 — Zsolt 105, 7 — 1 Kir 19, 1—8 — Jn 12, 20—26). Az örök élet része­sévé elhívott ember szüntelen munkálkodásban van. Ez az ő valódi életjele. Éppen Krisztus­hoz való eleven kapcsolódása ál­tal lesz akaratának engedelmes teljesítőjévé. Az örök élet földi életformája a másokért való mun­kálkodás, a szolgáló szeretet min­dennapos gyakorlata. SZERDA. — „Az igazsághoz ra­gaszkodva növekedjünk fel sze- retetben” (Ef 4, 15 — Zak 8, 16 — Mk 12, 28—34 — Jn 12, 27— 33). Van a keresztyén ember éle­tének olyan jele, amelyből annals valódiságát meg lehet ítélni: tud-e növekedni a szeretetben, a másik ember szolgálatára való készség­ben, gondjainak hordozásában, életének védelmében?! Soha nem lehet megállás a szeretetünk- ben — mint ahogyan nincs megállás, vagy visszaút Istennek irántunk a Krisztusba megmuta­tott szeretetében sem. CSÜTÖRTÖK. — „Dávid azon­ban erőt kapott Istenétől, az Úr­tól” (1 Sám 30, 6 — Zsid 11, 3 — Mk 12, 41—44 — Jn 12, 34—36). Isten úgy küldi szolgálatba az ö népét, hogy gondoskodik an­nak elégséges erejéről, minden­kori alkalmasságáról. A keresz­tyén ember a ma is szolgáló Jé­zusban találja meg a szükséges erőt szolgálatának gyakorlásához. Erre szüksége is van, mert a sa­ját ereje csak az önzésre, a gyű­lölködésre, a romboláshoz elég. Csak a Kisztustól kapott erővel képes szeretni, megbocsátani, építeni. PÉNTEK. — „Miután ettek így szólt Jézus Simon Péterhez: Si­mon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél?” (Jn 21, 15 — Jer 12, 3 — 2 Kor 4, 7—14 — Jn 12, 37—43). Nem kerülheti el a gyülekezet egyetlen tagja sem azt, hogy meg ne kérdezze őt Jézus az iránta való szeretete felől. A felelet lényege abban .van, hogy a Krisztus szeretetével szeret­jük-e az embert?! Mert nem lehet vallani Krisztus iránti szeretetrői ott, ahol nem teljes az ember irán­ti szeretet. SZOMBAT. — „Fénysugarat ad nekem Istenem a sötétben” (Zsolt 18, 29 — Ef 5, 8 — Ézs 30, 18—26 — Jn 12, 44—50). Isten eszközei­nek gazdag tárházában ott van a népét vezető fénysugár is. Ez te­szi tisztává látását, ítéletét, ez se­gíti az úton a tévedések gyakori kísértése közben, és ez lesz része az örökkévalóságban is. Maga Jé­zus is fény és világosság, Aki lát­ható, érthető és követhető. Ez a keresztyén ember nagy és áldott feladata. Fodor Ottmár TÁRSADALOM — AZ EVANGÉLIUM SZERINT A Német Szövetségi Köztársa­ságban egyházi vezetők és politi­kusok fogadták Ernesto Cardenal római katolikus papot és költőt. Beszélgetéseiben Latin-Amerika egyik legbefolyásosabb élő költő­je képet akart adni Nicaragua po­litikai helyzetéről. Csak nemrég közölte Ernesto Cardenal, hogy a „Frente Sandinista de Liberation National” elnevezésű fegyveres felszabadítási mozgalomhoz tar­tozik. Somoza nicaraguai diktátor letartóztatási parancsot adott ki ellene. Egy korábbi interjújában Er­nesto Cardenal az evangélium je­lentőségét hangsúlyozta a latin­amerikai népek felszabadításáért folytatott harcában: „Radikális és mélyreható változást akarok, olyan társadalmat, mely igazsá­gos és testvéri, amint az evangé­lium tanítja.” HÍREK — KECSKEMÉT. Február 26- án böjti szeretetvendégségen Ro- szik Mihály alberti lelkész ige­hirdetéssel és előadással szolgált. — HARTA. Böjti esti istentisz­teleten igehirdetéssel szolgáltak a gyülekezetben Deme Dávid kisapostagi és Rafael József kis­kőrösi segédlelkészek. — DUNAEGYHÄZA. Február 23-án böjti esti istentiszteleten Sólyom Károly, a Tolna—Bara­nyai Egyházmegye esperese vé­gezte az igehirdetés szolgálatát. — HIBAIGAZÍTÁS. Lapunk íebruár 19-i számában megjelent „Fiataloknak — közösségről” cí­mű cikkünkben az alcímek ösz- szekeveredtek. Ezért olvasóink szíves elnézését kérjük. A „— Kedv — erő —” és a „— Le­mondás — akarat —” alcím fel­cserélendő. CSALÁDI llíKEK — SZÜLETÉS. Széli Bulcsú lucfalvai lelkészéknek február li­án harmadik gyermekük született. Neve: RÉKA, ESZTER. A ke­resztelés szolgálatát a gyermek nagyapja, Győri János nagy tár­csái lelkész végzi. „Veled van az Úr, nem kell többé veszedelemtől félned”. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Kánai Sándor győrsági presbiter és felesége február 12-én ünne­pelték házasságkötésük huszonöt éves évfordulóját a győrsági tem­plomban családjukkal és széles körű rokonságukkal együtt. Kál- dy Lajos győrsági lelkész szeretet­tel köszöntötte a jubilánsokat. „A szivet hozzád hűnek találtad, s szövetséget kötöttél vele”. — HALÁLOZÁS. Borbás Sán­dor né, sz. Sáfár Julianna, a tési gyülekezet hosszú időn át volt fel­ügyelőjének felesége 71 éves ko­rában elhunyt. Nagy családja és kiterjedt rokonsága gyászolja. Te­metése nagy részvét mellett feb­ruár 8-án volt. „A szeretet soha el nem fogy...” — özv. Horváth Lajosné, sz. Erős Julianna, az acsádi gyüleke­zet tagja februán 4-én 87 éves ko­rában elhunyt. Temetése február 6-án volt Acsádon Weltler Sán­dor meszleni lelkész szolgálatá­val a gyülekezet tagjainak nagy­számú részvételével. „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis én­általam”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom