Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-03-05 / 10. szám
Biblia féláron! Sajtóosztályunk felhívása a lelkész! hivatalokhoz 1953. március 4—5. Az 1953. évi Zsinat huszonöt éves jubileumára A Magyar Bibliatanács legutolsó ülésén foglalkozott az egyház missziójával kapcsolatban a bibliaterjesztés feladatával. Annak érdekében, hogy minél többen jussanak teljes Bibliához, vagy Újszövetséghez elindította a „Biblia féláron” akciót. A Bibliatanácsok Világszövetségének anyagi segítsége lehetővé tette, hogy a Magyar Bibliatanács féláron adhassa a teljes Szentírást és az Újszövetséget azoknak, a,kik azt meg akarják szerezni. Ez az akció azonban meghatározott időre szól, vagyis egyszeri és csak meghatározott számú Bibliára érvényes. A Magyar Bibliatanács az egyházak arányszámának megfelelően evangélikus egyházunknak 4700 (Négyezerhét&záz), részben régi, részben új fordítású teljes Bibliát, illetőleg Újszövetséget juttatott, melyeket Evangélikus Sajtóosztályunk féláron ad a gyülekezeteknek. A teljes Károli Biblia 105,— Ft helyett 52,50 Ft Újszövetség (új fordítás) 46,— Ft helyett 23,— Ft A teljes Biblia (új fordítás) 180,— Ft helyett 90,— Ft A Sajtóosztály felhívja a lelkészi hivatalokat, hogy kapcsolódjanak bele a „Biblia féláron” akcióba és rendeljenek gyülekezeteik, illetve gyülekezeti tagjaik számára bibliákat. A Biblia a legszebb ajándék a konfirmáció, az esketés stb. alkalmaira is. A lelkészi hivatalok a megrendeléseket 1978. március 31-ig küldjék el a Sajtóosztálynak (Evangélikus Sajtóosztály, 1088 Budapest, Puskin u. 12.). Tüntessék fel, hogy melyik bibliából hány darabot igényelnek. A Sajtóosztály ismételten hangsúlyozza, hogy mindössze 4700 Bibliát tud féláron juttatni a gyülekezeteknek. Ha ez a mennyiség elfogy, csak a régi, vagyis teljes áron tud Bibliát küldeni. Sajtóosztályunk április első heteiben fogja a megrendeléseket szállítaná. A búzaszem példája Zöldülnek az őszi vetések. Sok millió gabonaszem, halálából sarjad új élet, hogy majd kalászt vetve gazdag legyen az aratás. Ez a természet törvénye. JÉZUS ÉLETÉNEK IS EZ A TÖRVÉNYE. Erről vall ebben a mondatban: „Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz’’ (Jn 12, 24). Jézus nem féltette, óvta életét, hanem halálra szánta. A Kísértő, angyalok oltalmát ajánlja, a tömeg királlyá koronázná, rokonai eszelősnek vélik, tanítványai karddal is védenék, Pilátus szívesen futni engedné —, de útjáról senki le nem térítheti: Jeruzsálembe kell mennie, sokat szenvednie, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Ez a háromszoros „kell" a gabonaszerrtsors, ami ráméretett és amit magára vállalt. Nem azért, hogy elkápráztasson, hanem hogy egyszeri, páratlan és megismételhetetlen „földbe hullásával" sokszoros termést hozzon. Útját egyedül járta, de végül még sem maradt egyedül, mint az istenített héroszok vagy a meg nem értett zsenik, hanem halálából élet támadt: kicsiny tanítványa csapat, szentek közössége, gyülekezet, egyház. A TEMPLOMBAN VASÁRNAP AZÉRT LEHETÜNK EGYÜTT testvéreinkkel, azért hangozhat az igehirdetés, azért részesedhetünk az úrvacsorái közösségben, azért ébredhet hit a szivünkben és azért formálódhatnak imádsággá gondolataink, mert az egy búzaszem halála sok gyümölcsöt terem. Jézus gyülekezete nem egyszerűen meggyőző toborzás, ügyes szervezés eredménye. Tagjait nemcsak közös célkitűzés kovácsolja egybe. Nem pusztán jól kiépített intézmény külső ereje biztosítja létét. Ez a közösség mindenekelőtt annak eredménye, hogy Jézus váltságul adta életét: a vetés bő termést hozott. Űj életek születtek magvetése nyomán, amelyek a Magvetőéhez hasonlóak: ném maguknak akarnak élni, hanem készek életüket mások szolgálatába állítani. A maguk haszna helyett embertársaik javát és előmenetelét, földi boldogulását és mennyei üdvösségét látják életük igaz értelmének. A közösségért „bevetett" életük újabb magvetés a velük együtt élők és elkövetkező nemzedékek boldog, békés és üdvösséges életéért. KÍVÁN HATUNK-E NAGYOBB BOLDOGSÁGOT ANNÁL, mint hogy testvéri közösségbe juthatunk és tagjai lehetünk Krisztus gyülekezetének? — írja Luther egyik igehirdetésében. Ezen a vasárnapon éljük át ennek a szolgáló életnek örömét, de gondoljuk meg árát is: Jézus életével fizetett ezért. És formálódjék életünk a Krisztus halálából született „új közösség”-nek rendje szerint: aki meg akarja menteni életét elveszíti azt és egyedül marad. Aki pedig elveszíti életét Kriszusért, megtalálja azt és sok gyümölcsöt terem. Madocsai Miklós AZ LVSZ DÉL-AFRIKAI HATÁROZATÁNAK VISSZHANGJA A Lutheránus Világszövetség 6. nagygyűlése Dar és Salaambam éleshangú határozatban elítélte a“ faji megkülönböztetés dél-afrikai politikáját. és rendszerét, és erre hívta a dél-afrikai fehérbőrű evangélikusokat is. A határozat szövegét az Evangélikus Élet 1977. szeptember 4-i száma is ismertette. Ezzel a határozattal kapcsolatban az amerikai magyar (evangélikus) konferencia úgy foglalt állást, hogy»'felszólította a Lutheránus Világszövetséget a határozat revíziójára! Helytelenítik ugyanis,, hogy a határozat csak Dól-Afrikával foglalkozik, amikor másutt is vannak hasonlóan súlyos problémák. A hannoveri evangélikus egyház zsinata is foglalkozott ezzel a nagygyűlési határozattal és két ellenszavazat mellett helyeselte. Az idei esztendő nagyon gazdag évfordulókban. Egyházunk múltjának kiemelkedő eseményeiről lapunkban is meg fogunk emlékezni. Ezekkel a megmelékezések- kel nem csupán regisztrálni akarjuk az eseményeket, hanem értékelni is. Hiszen minden olyan esemény, egyháztörténetünknek fordulópontjai, amelyek korukban előremutatóak voltak, azok számunkra is sok tanulsággal szolgálnak. • EBBEN AZ ESZTENDŐBEN EMLÉKEZÜNK az állam és egyházunk között kötött Egyezmény 30 éves évfordulójára. Az Egyezményt, az aláíró egyházi személyiségek az 1948-as Zsinat megbízásából írták alá. Ma már egyháztörténet! tény, hogy az 1948- as Zsinat összehívását elsőrenden Mihályfi Ernő, későbbi országos felügyelő kezdeményezte. Ő és vele együtt mások is felismerték annak szükségét, hogy a megváltozott űj társadalmi renddel egyházunk is rendezze a kapcsolatát. Az 1948-as Zsinatnak tulajdonképpen ez volt az egyetlen feladata. Hiszen, amikor összeült e testület, akkor még tisztázatlanok voltak egyházunk szolgálatának teológiád gyökerei. E gondolkodást is nagyban elősegítette az Egyezmény, amely után belső „kényszerként” indult meg a teológiai tájékozódás. Négy esztendő egyházpolitikai és teológiai érlelő- désre volt szükség ahhoz, hogy 1952-ben a Zsinat második ülésszakát összehívhatta. Ma már világosan látjuk ennek a fejlődésnek- a törvényszerűségét: egyházunk tisztázta a szocialista társadalmi rendhez való viszonyát az Egyezmény keretében, majd ennek a viszonynak az alapján a belső, speciálisan az egyház szolgálatát előrevivő reformokra is lehetett gondolni. Az 1952-es Zsinat a realitásokat figyelembe véve egyházunk szervezetét igazította hozzá a megváltozott körülményekhez. Ekkor történt a máig is érvényben levő két egyházkerület és tizenhat egyházmegye megszervezése. EGY ESZTENDŐVEL KÉSŐBB, 1953. március 4-én ült ösz- sze a Zsinat harmadik ülésszaka, amely a legszükségesebb egyházi törvényeket alkotta meg. Ennek az ülésnek a 25. évi jubileumára emlékezünk most néhány sorban. Egyházi életünk, szolgálatunk a felszabadulás óta eltelt nyolc •esztendő alatt mind az ideig a régi egyházi törvények adta mederben folyt. így pl. a lelkészválasztás, a gazdasági, pénzügyi élete egyházunknak, vagy pedig pl. az egyesületekbe szétforgácsolódó szeretetszolgálat. Természetesen ekkor még nem lehetett teljesen új Törvénykönyvet alkotni —mert nem volt meg még az ehhez'szükséges, kidolgozott teológiai bázisa egyházunknak. Űj Egyházi Törvény- könyvet csak az 1966-os Zsinat fogadott el, amikor is a diakóndai teológia egyházunk széles körében, érvényre jutott, és szolgálatunk minden területét áthatotta. AZ 1953-AS ZSINAT igen jelentős törvényeket alkotott — ha nem is tudta egyházi életünk egészét átfogni jogalkotásában. (Hogy mennyire „időt állóak” voltak ezek a törvénycikkek, mi sem bizonyítja jobban, mint az a. tény, hogy az 1966-os Törvények ezeket — csekély változtatással — törvénykönyvünkbe felvette. Ez is mutatja mennyire átgondolt és előretekintő volt az 1953-as Zsinat törvényelőkészítő munkája!) Az 1953. V. törvénycikk „Az egyházi hivatalról és az egyház munkásairól”; a VII. törvénycikk: „Az egyház háztartásáról”; a VIII. törvénycikk: „Az egyház szeretetmunkájáról” szólt. E három terület volt az, amelyet a legjobban „feszített” a megváltozott egyházi helyzet. Időszerű volt rendezni ezeket az égető kérdéseket. Látszólag paragrafusok közé szorított s a jognak sokszor merev megfogalmazását értjük egyházi törvényeink emlegetésekor. Az 1953-as Zsinat által h<jzott törvénycikkek e tekintetben is változást jelentettek egyházunk jogalkotás-gyakorlatában. Ugyanis a jogi megfogalmazást mindegyik törvénycikkben megelőzi a teológiai alapvetés s ebből fakadnak a jogi következtetések. Ez a törvényalkotási módszer meghatározójává lett egyházi törvényeinknek is: a szocialista társadalomban élő egyház, Urának szolgálatával foglalatoskodva, meghatározott szervezeti felépítésben végzi feladatát. 25 ESZTENDŐ TELT EL e törvénycikk megalkotásától. S hogy mennyire időtáilóak ezek a törvénycikkek, mutatja pl. a VIII. törvénycikk egyes cikkelyei: a gyülekezeti tagok a diakóniai szolgálatot, a gyülekezetek felé a Gyülekezeti Segélyt, a lelkészek felé a Nyugdíjosztály szolgálatát emeli törvénnyé. S mindezeket átfogó megjelöléssel: szeretetszolgálatnak „ítéli” a törvénycikk. Ma már tudjuk, hogy mindaz, amit e három szolgálati águnkban végzünk valóban szeretetszolgálat. Igaz, e törvénycikkek s így az 1953-as Zsinat is, csak egyházunk jogalkotásának egyik igen fontos állomása, de az akkor felismert teológiai tájékozódás nagyban elősegítette egyházunk útjának tisztázódását, amelynek egyik dokumentálása éppen áz 1966-os Zsinaton elfogadott új Egyházi Törvény volt, amely napjainkig szervezeti és szolgálati egységben tudja a Magyarországi Evangélikus Egyház összes intézményét, gyülekezetét és lelkészét. AZ 1948-BAN MEGNYÍLT ZSINAT, amely 1953-ban, a fenti törvénycikkek meghozatala után zárta be ülését, egyháztörténeti és egyházjogi, de mondhatjuk, hogy teológiai és egyházpolitikai mérföldkő volt egyházunk elmúlt harminc esztendejének történetéKarner Ágoston Iktatás Hévízgyörkön Február 12-én örömünnepe volt a hévízgyörki gyülekezetnek. Ke- veházi László, a Pest megyei egyházmegye esperese, beiktatta szolgálatába az új tisztikart és presbitériumot. Az esperest elkísérte útjára Kiss Pál, az egyházmegye felügyelője is. Rideg, nyirkos idő volt. De annál szebb volt a kontraszt: a sok mosolygó arc, az örvendező gyülekezet, amely a rossz idő és az influenzajárvány ellenére is szép számmal jött össze templomában. Keveházi László először a gyülekezet gyermekseregének szolgált, akik bizonyságtevő szavaira csendben figyeltek. KÖZBEN ÖSSZEGYŰLT A 37 TAGÚ PRESBITÉRIUM. Az igehirdetésben az. esperes két szót emelt ki az alapigéből (2 Kor 6, 1—rlO): kegyelem és szolgálat. Isten az értünk halálba menő Krisztusban felkínálja, adja mindnyájunknak bűnbocsátó kegyelmét. E kegyelem hív, biztat és erősít bennünket itt és most szolgáló, új életre, amelynek látókörébe belefér az egész gyülekezet, egész egyházunk, egész magyar népünk és az egész emberiség. „Jer, hát, a szent harcba örömmel...” — válaszait az igére az éneklő gyülekezet. MEGRAGADÖAN SZÉP VOLT AZ IKTATÁS. Határozott hangon szólt a .felügyelők, gondnokok, pénztárosok, ellenőrök, jegyzők és presbiterek esküje. Reméljük, hogy hűségesen megtartja és az igehirdetésben megmutatott széles területen teljesíti is szolgálatát mindegyik! Ehhez kérte a Szentlélek erejét az iktatást végző esperes. Köszöntések hangzottak ezután. Az egyházmegyei felügyelő, Kiss Pál, akit először látott és hallott a gyülekezet, Pál apostolt idézte: „Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra ... Kedves szavaira Bazan Mihály, a gyülekezet új felügyelője válaszolt. Megköszönte az egyházmegyei elnökség látogatását és az esperes szolgálatát. miközben két, népviseletbe öltözőt kislány, Gergely Anna és Kmett Erzsébet, ajándékokat adott át a vendégeknek. A felügyelő ezután a gyülekezethez fordult. Szeretettel emlékezett meg az eddigi vezetőkről, presbiterektől és megköszönte áldozatos munkájukat. Rövid, frappáns szavakkal mondta el az új gyülekezeti vezetőség szándékát: a Lélek erejét kérve, Jézust követve, a lelkésszel és országos egyházunk elnökségével egyetértésben szolgálni és menetelni előre a szeretet zászlaja alatt. Végül Keveházi László esperes mondott köszönetét. Örömét fejezte ki, hogy .az új presbitérium kétharmada nő. Ez az arány helyes, mert a reális helyzetet tükrözi a templomozó gyülekezet összetételében. Igazságos, mert kellő mértékben részesíti a vezetésben azokat, akik a legtevékenyebbek a gyülekezet életében. Emberséges, mert kifejezi, hogy a nők az egyházban is egyenrangú emberek a férfiakkal. A KEGYELEM IGÉJÉVEL KEZDŐDÖTT, ünnepi alkalom a kegyelem asztalánál fejeződött be. Jézust követő szolgálatra indulni így jó, így reménysége«: a kegyelem erejével! üuka Zoltan
