Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-02-26 / 9. szám

Lelki kérdésekről beszélgetünk Isten gyermeke vagyok-e? (II.) Beszélgetésünk elindulásakor hangsúlyoztuk, hogy a fenti kér­dés nem egy ’’revolverező” kérdés, hanem a hit útján járó keresz­tyén ember problémája lehet. A múlt alkalommal eljutottunk odáig, hogy az istenfiúság Isten ajándéka. Isten „szüli” gyermeke­it. A „felülről” születés vagy „újonnan születés” nyomán az ember gyökereiben megújult életformában él. Ez nem valami­féle „felfrissülés” vagy „feldobó- dás” egy jól sikerült nyaralás után, hanem az az állapot, ame­lyet Pál apostol így írt le: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új te­remtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2 Kor 5, 17). — Engem éppen az izgat, hogy ez az „új” mi módon jön létre? — Hadd kérdezzek tovább: az előbb azt hallottuk, hogy Isten „szüli” az Ő gyermekeit. Van ennek a „szülés”-nek olyan szakasza, amely valami­képpen észlelhető vagy érzé­kelhető? — Tulajdonképpen én is ezt szeretném tudni, de máskép­pen fogalmazok: van-e valami külső tényező, amire támasz­kodhatok, ha meg akarom tud­ni, hogy Isten gyermeke va­gyok-e vagy pedig ez csupán „belső bizonyosság” kérdése? Mivel „születés”-ről van szó, azért „titok”-ról is van szó. Még a testi születésnél is marad titok! Bármennyire okosan, logikusan tudja a tudomány biológiailag megmagyarázni a két sejt egye­süléséből létrejövő embrió elin­dulását. ezzel még nem magya­rázta meg magának az életnek a csodáját. És az valóban csoda! Ugyanilyen csoda, titok, az ..új élet” is Krisztusban. Ezt tette Jé­zus nyilvánvalóvá, amikor Niko- démussial való beszélgetés közben ezt mondotta: „A szél arra fúj, amerre akar; hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön. és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született”. (Jn 3. 81. Igen. az új élet végsősoron: titok. Isten titka. Ezzel azonban még nem mond­tunk el mindent és főleg nem ad­tunk feleletet a feltett kérdésekre. Nem marad ugyanis minden titok­ban. A Krisztusban való „új em­beri1 születésének igenis van olyan „szakasza”, amely észlelhető, sőt látható! Ez a „születés” ugyanis a keresztségben megy végbe. Na­gyon egyértelműen mondotta ezt Jézus Nikodémusnak: „ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országá­ba” (Első értelme szerint itt uta­lás történt Keresztelő János „víz- keresztségére” — amely a meg­térésre hívó szó elfogadását je­lentette — de János evangélista már a Krisztus által rendelt ke- resztséggel együtt látta!). Pál apostol az „újjászületés és a meg­újulás fürdőjének” (Tit 3, 5) mondja a keresztséget. A kereszt­séé „fürdőiében” ugyanis Isten bűnbocsánatot és megigazulást ad az embernek és ezzel az újjászü­letés csodáját viszi végbe. Még szemléletesebben mondja Pál apostol a Rómaiakhoz írt le­velében: ,,A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a ha­lálba. hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya di­csősége által, úgy mi is új élet­ben járjunk” (Rm 6. 4). Tehát a keresztségben a régi. vagy más szóval ó ember, meghalása és egy új ember születése (feltámadása) megy végbe. Megismételjük: masát az újjá­születést (Istentől születést, a fe­lülről születést) nem látha'tjük, de azt a szent cselekményt — a keresztség kiszolgáltatását —, amelyen keresztül Isten „szüli" az Ő gyermekeit, láthatjuk. Amikor Luther Márton a Nagyikátéban magyarázta, hogy mit jelent az Atya, Fiú. Szentlélek „nevében” való keresztelés ezt mondotta: „nem emberek, hanem maga Is­ten keresztel, és noha emberi kéz végzi, igazában mégis Isten cse­lekedete az”. Arra a kérdésre tehát, hogy az Istentől születésnek van-e olyan szakasza amely „észlelhető”, a keresztségre és annak kiszolgál­tatására utalunk. Arra a kérdésre pedig, hogy van-e valami külső tényező, amire támaszkodhatunk ha bizonytalanság fog el „isten- fiúságunk” felől, ezt felelhetjük: igenis van és pedig az, hogy meg vagyunk keresztelve! — Kénytelen vagyok közbe­szólni. Bármennyire szép do­log a keresztsednek ilyen nagyra értékelése, nem túlsá­gosan megnyugtató-e annak a keresztyén embernek, akinek kétsége támadt saját keresz- tyénsége — ha úgy tetszik — istenfiúsága felől? Nem olcsó vigasz ez az egész? — Mindez azt jelenti, hogy a keresztség „mágikusan” hat? És ha valaki egyáltalában nem törődik már keresztségével. annak a számára is „biztosít­ja” a keresztség a bűnbocsána­tot, megigazulást? Nem túl­zottan a ..gyermekkeresztség- re” alkalmazzuk-e mi azt, amit Péter és Pál apostolok első­renden a felnőttek keresztsé- gére értettek, tehát azokra, akik előbb hitre jutottak és azután keresztelkedtek meg? — Pál apostol szól arróL hogy egyesek a „hitet és a jó lelkiismeretet elvetették” és a „hit dolgában haíótörést szen­vedtek”. Nyilván megkeresz- telkedésük után! Vajon vigasz­talhatta magát Pál apostol, hogy „nem baj. meg vannak keresztelve”? Nem fontos a hit, csak a keresztség? A kérdések elég szenvedélyesen hangzanak. Mór - ■ most -jelzem, hogy több közülük nagyon is jo­gos! A következő alkalommal igyekszünk azokra választ adni. Káldy Zoltán A MEGFESZÍTETT TOLVAJ Keresztrefeszített tolvaj vagyok. Számtalan bűn miatt halok halált. S mellettem hal meg a bűntelen Isten. Ö törli el a világ vétkeit. Ujjai jéggé dermednek. Szemét elhomályosítja a pusztaság pora. Torka szomjúságtól cserepes. Szenved értem és érted. Keresztrefeszített tolvaj vagyok. Megloptam Isten szeretetét. És megfeszittettem Krisztussal, hogy vele legyek a paradicsomban. Félelmében elrejtőzik a nap. Kínjában megremeg a föld. Eltemetett holtak ébrednek fel és sírnak. Angyalok fedik el fájdalmukban arcukat. Egyedül én loptam, egyedül én! De Krisztussal halok meg. Ö vérét hullatja keresztrefeszített tolvajokért... s ellopja a bűneiket. John Mbiti afrikai költő verse HÍREK — Böjt 3. vasárnapján az ol­tárterítő színe lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 11, 14—28; az igehirdetés alapigéje: 1 Pt 1. 17—21. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Feb­ruár 26-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet GÖRÖG TIBOR óbu­dai lelkész. — CSEPEL. D. dr. Ottlyk Er­nő, az Északi Egyházkerület püs­pöke március 5-én meglátogatja a gyülekezetét és igehirdetéssel szolgál a délelőtt fél 11-kor kez­dődő istentiszteleten. — Ugyan­ezen a napon Ottlyk Márta teo­lógus szupplikációs szolgálatokat végez a csepeli gyülekezet szór­ványaiban. — BUDAVÁR. Február 12-én, böjt első vasárnapján a Teológiai Akadémia hallgatói dr. Selmeczi János otthonigazgató vezetésével böiti esten szolgáltak a gyüleke­zeten. „Böjti preludium” címen rövid bizonyságtételekkel, szava­latokkal és énekszámokkal mu­tattak rá Krisztus szenvedésének értelmére. Szolgáltak: Drobina Erzsébet és Smidéliusz Katalin V. évf.. Győri Gábor IV. évf.. Labor­éi Géza és Szentpétery Péter III. évf., Koskai Erzsébet, Pecznyik Ilona és Zaveczki József TI. évf., valamint Gede Erika és Magassv Sándor I. évf. hallgatók. Énekelt a Teológiai Akadémia kamarakó­rusa Lupták György II. évf. hall­gató vezénvletével. — DEDINSUKY GYULA nagy- börzsönvj lelkészt a Dunakanvar Intézőbizottság (DIB) elnöke megbízta a DIB Nagvbörzsönvj Területi Bizottsága elnöki tiszté­nek ellátásával. Ezzel együtt De- dinszkv Grmla a DTR Balparti Koordinációs Bizottságának is tagja lett. Ez a megbízatás nagv- bnrzsnnyi lelkészünk jelentős tár­sadalmi szolgálatára mutat. — FINN ISTENTISZTELET BUDAVÁRBAN. Finn nyelvű is­tentiszteletet tartott a budavári gyülekezet a Bécsikapu téri templomban február 12-én. Év- ről-évre visszatérő alkalom ez a finn nagykövetség tisztviselői és családtagjai, a Budapesten élő finnek, s a finnül beszélő ma­gyarok részére. Ezúttal Mikko Lahti, a Teológiai Akadémián tanuló ösztöndíjas lelkész végez­te a szolgálatot. Istentisztelet után a szokásos „kirkkokahvi”, templom utáni kávé keretében beszélgettek a jelen voltak, élü­kön Kaarlo Yrjö-Koskinen nagy­követ, akinek felesége dr. Koren Emilnével együtt a háziasszonyi tisztet látta el. Az együttvolta- kat a gyülekezet nevében dr. Ko­ren Emil esperes köszöntötte. Németből ford. Túrmezei Erzsébet — NYÍREGYHÁZA. Hatvanad vasárnapján a gyülekezet isten- tiszteletén dr. Koren Emil budai esperes hirdette az igét. A dél­utáni szeretetvendégségen ugyan­csak ő tartott előadást „Keresz­tyén Béke-Nobeldíjasok” címen. A szeretetvendégségen kezdő áhí­tatot Csizmazia Sándor igazgató­lelkész, záróáhítatot Gáncs Ala­dár lelkész tartott. — SZOMBATHELY. Böjt má­sodik vasárnapján az igehirdető szolgálatot dr. Koren Emil budai esperes végezte, s a délutáni sze­retetvendégségen vetítettképes előadást tartott a finn templom- építészetről, egyházi életről s a finn—magyar egyházi kapcsola­tokról. Ali VASÁRNAP IGÉJE Drága élet 1. Péter 1, 17—21 Bizony drága az élet. Minden élet, állaté, növényé, hiszen Isten jő teremtésének része. Albert Schweitzer okkal intett az élet tisz­teletére. Carl Zuckmayer, a híres író egy-egy sok százéves faóriás előtt — megemelte a kalapját. Százszorosán drága azonban az em­ber élete. Hiszen Isten a szíve vérét adta érette! Drága az ember élete Istennek — drága azért nekünk is —, s drága mindenkié másé is. DRÁGA AZ EMBER ÉLETE ISTENNEK, mert nagyon sokba ke­rült neki. Nem múlandó holmin váltotta meg magának, hanem drá­ga véren, a hibátlan és szeplőtlen Bárányén, Krisztusén. E mondat­ban két kép is szemlélteti a valóságot, amiről szó van. Az egyik az ókori rabszolgaság intézménye. A rabszolga szabaddá úgy lehetett, ha lefizették érte a váltságdíjat. Néha sok pénzt, aranyat, ezüstöt. S akkor — bár felszabadult, szabad ember, teljesjogú állampolgár lett —, voltaképpen kiváltójának tulajdonává vált. Mindenesetre életreszóló hálával iránta lekötelezve. Isten minket Jézus élete oda­adása árán váltott ki „bűnnek, ördögnek, halálnak rabságából” (Luther), hogy egészen az övé legyünk, neki éljünk, s szolgáljunk, az Isten gyermekeinek csodálatos szabadságában. Hogy mindennapi imádságunk lehessen e drága név: Atyám, mennyei Atyám! A másik kép Izrael népének áldozati szertartására utal. Hibátlan bárányt kellett feláldozni az Úrnak, engesztelésül a nép bűneiért (2 Móz. 12, 5; 3, Móz. 23, 12). Az esztendőnként megült Páska ün­nepe s lakomája arra emlékeztetett: hogyan szabadította ki az Űr népét az egyiptomi szolgaságból. — Krisztus, az ártatlan bárány a keresztfa oltárán áldozta fel magát érettünk, hogy bizonyosak le­hessünk: békességünk van már Istennel. Mindezt Isten „a világ teremtése előtt” elhatározta. Már akkor gondolt reánk és szeretett minket, amikor még nem voltunk! Mi­csoda beláhatatlan mélysége és magassága Isten szeretetének! EZERT DRÁGA AZ ÉLET NEKÜNK IS. Bizony nem „rongyos élet” s nem is „édes élet”. Jaj annak, aki nem becsüli meg, félváll­ról veszi, felelőtlenül eltékozolja, unja, vagy csak élvezni akarja Istentől drága áron megváltott, újonnan ajándékba kapott életét. A kegyelem nem olcsó, intett Bonhoeffer. Életpéldájával, szolgála­tával, vértanúságával pecsételte meg tanítását. Istennek olyan drága életünket úgy becsüljük meg, ha színe előtt való felelősséggel éljük. Mennyei Atyánk szigorú és igazságos hí­rűnk is, aki elszámoltat óráinkról és napjainkról, szavainkról és cselekedeteinkről, még gondolatainkról is. „Forgass eszedben min­dig valami jót”, intett Matthias Claudius. Ez jellemezze a keresz­tyén ember életstílusát, életvitelét. Hiszen Atyánk megszabadított az értelmetlen, hiábavaló életmódtól s felszabadított arra, hogy megtaláljuk életünk célját, értelmét, boldogságát a neki szolgáló életben. Csak az veszi komolyan Isten kegyelmét, vagyis szereteté­nek ajándékát, aki komolyan veszi számonkérő ítéletét is. Istenfé­lelemmel élni nem rettegést, szorongást jelent, hanem éppen ennek ellenkezőjét. Felszabadult, minden gátlástól mentes s éppen ezért felelősségteljes életet. Azt, hogy minden nap új kegyelem, az egész élet ajándék — sáfárságra kapott alkalom, alkalmak és lehetőségek sorozata. Tudom miért élek, kinek szolgálok, küldetésem van a föl­dön. Aki sokat kapott, attól sokat várnak. Nemcsak mostani, földi életünknek szerzett Isten Jézus által új értelmet, hanem megnyitotta az örök élet távlatát is előttünk. Ezért a hitünk reménység is. Ez a reménység azonban önáltatássá válik, ha életmódunk méltatlan Krisztus drága áldozatához. DRÁGA MINDEN MÁS EMBER ÉLETE IS. Isten szeretete, Krisz­tus áldozata nem indíthat önző üdvösségkeresésre. Miértünk halt meg Krisztus, valamennyiünkért. Nemcsak a magunk életét kell komolyan vennünk, hanem a másokét is. Minden emberben az Atyának drága gyermekét kell látnunk, akiért Krisztus életét adta. Mai vasárnapi igénket a következő, 22. versben így folytatja az apostol: „Tisztítsátok meg telketeket... képmutatás nélküli testvér- szeretetre, egymást kitartóan, szívből szeressétek.” N. L. V. Zinzen- dorf, a herrnhuti testvérgyülekezet megalapítója életében döntő fordulatot jelentett egy. a megfeszített Krisztust ábrázoló kép fel­irata: „Ezt tettem érted, te mit teszel értem?" Értem, vagyis azo­kért, akikben eléd lépek, hozzád fordulok: az emberekben, a „leg­kisebbekben”. Zinzendorf megértette a kérdést. A herrnhuti test­vérgyülekezet missziói munkája, szeretetszolgálata azóta öt világ­részre kiterjedt. Az életet egymás számára is drágává, tehát értelmessé, értékessé, kívánatossá kell tennünk. Dolgozó fiatalok és az élet estéjén meg­pihenő öregek, családok, a társadalom, népek számára is. Ha valaki életúnt lesz, ha céltalanul morzsolja napjait, ha népek és csopor­tok végképp elkeserednek s nem látnak jövőt maguk előtt, ezért bizonnyal nem csak az érdekeltek, hanem — néha elsőrenden — mások is, valakik, emberek felelősek. Mikor e sorokat írom, egyik napilapunk (Magyar Nemzet: 1978. január 29.: Györffy László „Nagyszünet”) arról tudósít, hogy egy 13 éves kislány felvágta az ereit. Mert a szülei nem tették elég drá­gává — élhetővé — számára az életet. Pedig Istennek minden emberélet drága. Jézust adta érette. ________________________ Groó Gyula IM ÁDKOZZUNK! „Uram, tudom, hogy mily csekély és porszem vagyok előtted. De azt is tudom, hogy Jézus Krisztusban a legnagyobb méltóságot és értéket ajándékoztad nekem: gyermekednek neveztethetem. Add, hogy ez legyen legfőbb kincsem, örömöm s ezt egész életem oda­adásával megbecsüljem”. Amen. — BÉKÉSCSABA — ERZSÉ- BETHELY. A gyülekezet február 9-én tartott szeretetvendégségen ifi- Kendeh György gyulai lel­kész, egyházmegyei sajtó-előadó végzett szolgálatokat. Igehirdetés mellet előadást tartott egyházunk sajtószolgálatáról, bemutatva azt a munkát, amelyet azért végez egyházunk, hogy a nyomtatott betűn keresztül is „hangozzék” Isten igéje. Előadását a kiadvá­nyokból felolvasott részletekkel tette színessé. — PESTÚJHELY. Március 5-én, vasárnap délután 5 órakor szere- tetvendégség lesz a gyülekezet­ben, amelyen Bencze Imre kelen­földi lelkész tart előadást „Üjulú egyház.-újuló imádság” címmel. — KELENFÖLD. Március 4-én, szombaton délután fél 6 órakor szeretetvendégség lesz a gyüleke­zetben, amelyen dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár tart elő­adást „A fájdalmak férfia” cím­mel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom