Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-02-26 / 9. szám

XLIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 1978. február 26. Ára: 3,50 Ft Isten Báránya Amikor a régi gyülekezetben felhangzott a Keresztelő János bi­zonyságtételéről szóló evangéliumban (Jn 1, 29—30) ez a mondat: „íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét”, mindenki ar­ra a szolgálatra gondolt, amelyet Jézus tett az emberekért azzal, hogy meghalt a kereszten. A bárány a gyülekezetben a megmentő, halálos veszélytől megváltó áldozat képe volt. A gyülekezet emlé­kezetébe idézte azt az ószövetségi történetet, amely szerint Egyip­tomban a tizedik csapástól, az elsőszülöttek halálától úgy menekül­tek meg Izrael fiai, hogy egy áldozatul levágott bárány vérével je­lölték meg házaik ajtaját, s ahol ez a jel kinn volt, azt a házat el­kerülte a halálos veszedelem (2Móz 12, 1—13). Mégsem ezt az ószövetségi igét szoktuk olvasni böjt harmadik vasárnapján, hanem egy másikat, amelyben különös módon össze­kapcsolódik az ŰR szolgájáról és a bárányról szóló ige (Ézs 53, 2—7). Ez a prófécia, afnelyet bizonyára nagyon sokan jól ismernek, az evangélium két fontos mozzanatát köti össze: azt, hogy Jézus Krisztus Ür és szolga, és azt, hogy Jézus az embereket megmentő, áldozatul bemutatott bárány, akinek szenvedése és halála az az „ár”, amelyet azért fizetett, hogy rajtunk segítsen, minket halálos, végzetes veszedelemből kimentsen. Böjti időben sokszor utalnak a prédikációk az előbb mondottak­ra. Miért van az mégis, hogy sokszor olyan távoli, idegen mindez számunkra? Sokszor jutunk arra a gondolatra, hogy talán a bá­rányról, áldozatról, megváltásról szóló beszéd az idegen ebben. De ha a mai istentiszteleti alapigére figyelünk (IPt 1, 17—21), egészen másra kell gondolnunk. Arra, hogy nem is. vesszük komolyan az Istent. Nem vesszük komolyan, hogy ő „személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint”, hogy Istennek számadással tartozunk egész életünkről. Az evangélium örömhírét csak azok ér­tik meg, akik tudják, hogy mitől ment meg minket Isten Bárányá­nak áldozata. Ezért Isten komolyan vétele éppen nem „lebénulást” jelent, ha­nem új, tartalmas élet lehetőségét. Isten Báránya azért fizette vált­ságdíjként a „drága” árat, életét, hogy kiszabadítson az üres, értel­metlen, „hiábavaló” életből, és új, tartalmas, reményteli életet sze­rezzen számunkra, amelyben megújulva élünk egymás javára. Dr. Káldy Zoltán püspök parlamenti beszéde egy külföldi kiadványban Az IDOC (International Documentation and Communication Centre) — melynek székhelye Rómában van — 289 lap terjedelmű kiadványt tett közzé német nyelven. A kötet címe: „Egyházak a szocializmusban”. A könyv teljes terjedelmében közli Dr. Káldy Zoltán püspök felszólalását, amely az országgyűlésen hangzott el 1976. december 17-én. Ülést tartott a Bibliatanács A Magyar Bibliatanács ökume­nikus testület, amelynek tagjai között ott vannak valamennyi magyar protestáns egyháznak és. az orhodox egyháznak vezetői és kiküldött képviselői. Üléseiről rit­kán szoktunk hírt adni. munká­ját és annak eredményét azon­ban a mi egyházunk tagjai is jól ismerik. Ez a testület a Biblia ki­adásával. terjesztésével és szöve­gének gondozásával foglalkozik. Ez alkalommal a Biblia tanács legutóbbi ülésének fontos határo­zatairól szeretnénk néhány sor­ban beszámolni olvasóinknak. A Bibliatanács most legfőbb feladatnak a Biblia gyülekezeti tagok közötti terjesztését tartja. Ebben nagy segítséget jelent az, hogy egyre többen megismerik és megszeretik az új fordítású Bib­liát is. A tanács kérte a tagegy­házakat. hogy az új fordítás is­mertetésével. a gyülekezetek tag­jainak folyamatos tanításával já­ruljanak hozzá a bibliaterjesztés szolgálatához. Evangélikus gyü­lekezeteink már két éve rendsze­resen hallják ennek a Bibliának szövegét istentiszteleteken és bib­liaórákon, és egyre többen van­nak, akik maguk is szívesen olvas­sák a Bibliát. Most úiabb kiadásokkal, és a Bibliatanácsok Világszövetségé­nek anyagi segítsége révén egy ér­dekes egyszeri akcióval segíti elő a Bibliatanács a bibliateriesztést: egy bizonyos számú Bibliát fél­áron tudnak maid adni azoknak, akik szeretnének ehhez hozzáb't- ni. A mi egyházunknak ni. 4700, részben régi. részben úi fordítású Biblia jut majd ebben az akció­ban. Reméljük, hogy bibliaolvasó híveink örömmel élnek majd ez­zel a lehetőséggel. Ezenkívül még ebben az évben ismét számos ajándék-Üjszövet- séget is kapnak a tagegyházak az ún. „Oliver Beguin alapítvány­ból” konfirmandusok és bibliaol­vasó hívek megajándékozására. Egyébként jelenleg is bőséggel áll rendelkezésre a tagegyházak számára mind régi. mind új for­dítású Biblia. A régebbi fordítás mindaddig forgalomban marad, amíg erre . a gyülekezetekben igény van. Nemrégiben megjelent külön is az új fordítású Újszövet­ség, és hamarosan kapható lesz külön kötetben a Zsoltárok köny­ve is. A szükségnek megfelelően folyamatosan lehetőség van a kü­lönböző Bibliák és bibliarészek további kiadására is. A Bibliatanács egy külön bi­zottságot létesít, amely az új ma­gyar bibliafordítás szövegét vizs­gálja felül, és gondoskodik a több éves használat során felfedezett szöveghibák javításáról és a szük­séges revízióról. Ebben a munká­ban valamennyi tagegyház meg­bízottja résztvesz. Együttesen fá­radoznak azon. hogy a sokak ál­tal már megkedvelt új fordítású Biblia minél jobb és minél szebb nyelven szólaltassa meg Isten igé­jét. Szívesen vesszük tudomásul ezeket a ió híreket. Mi, evangéli­kusok mindig is fontosnak tar­tottuk azt. hogy a hívők kezében ott legyen az írott ige. hogy an­nak rendszeres olvasása, elmé­lyült tanulmányozása erősítsen a hitben, és segítsen a keresztyén szolgáló életben. Fogadjátok be egymást Egyházmegyei diakóniai nap Kiskörösön A kiskőrösi templomban feb­ruár 12-én elhangzott igehirde­tés nemcsak az alaphangját ütöt­te meg a Bács-Kiskun Egyház­megye diakóniai napjának, ha­nem keretet adott, légkört terem­tett a reggeltől estig egymást kö­vető együttléteknek, amelyeknek javarészén nemcsak a gyülekeze­tek küldöttei vettek részt, de ma­ga a kiskőrösi gyülekezet is igen nagy érdeklődést tanúsított. Blá- zy Lajos diakóniai ügyvivő-lel­kész olyan melegen és a minden­napok gyakorlatához kapcsolódva szólt egyházunk, gyülekezeteink és a hivő ember diakóniai szolgá­latáról, hogy az egyes alkalma­kon nem lehetett nem gondolni az igehirdetésben elhangzottakra s ki-ki átérezhette: íme itt az alkalom, a kedvező lehetőség gyakorlattá tenni az egymás be­fogadása diakóniai felhívását. A DIAKÓNIAI NAP SZAMOS ESEMÉNYE a teljes képet bon­totta ki. Egyházunk diakóniai teológiájának tudatosítása és al­kalmazása ugyanúgy hozzátarto­zott az események vonásaihoz, mint szolgálatunk elhelyezése a humánus szocialista társadalom gondoskodó törekvéseinek össze­függésében. Mindez annak érde­kében, mint Tóth-Szőllős Mihály esperes a konferencia gazdája mondotta, hogy az egyházmegye, a gyülekezétek* és azok tagjai még jobban értsék és vállalják a részfeladatot az egyház egészé­nek diakóniai szolgálatából.. Blázy Lajos ügyvivő-lelkész az istentiszteletet követő összefogla­ló előadásában részletesen mutat­ta be diakóniai munkánk hár­mas törekvését a gyülekezeti, az intézményes és a társadalmi dia- kónia síkján. Szolgálatunk célja a rászoruló ember befogadása, a közösségvállalás és a segítés. S ha ma társadalmunk közös vál­lalása alakján nem lehet szó a régi értelemben vett szegény em­berről, mindenhol bőven akad­nak idős, beteg emberek, jó szó­ra, vigasztalásra, ügyes-bajos dolgaikban segítő társat keresők, s olyan testi-lelki nyomorúság­ban szenvedők, akiknek az ápo­lása, gondozása folyamatos szol­gálatot igényel. A gyülekezetek területén létrehozott diakóniai bizottságok, vagy munkacsopor­tok sok jó szolgálatot végezhet­nek tapasztalataink szerint értük. De szükségünk van az intézmé­nyes diakóniára, ahol megfelelő szakértelemmel rendelkező mun­kások végzik a szükséges felsze­relések, gyógyeszközök felhaszná­lásával mindannyiunk támogatá­sával szolgálatukat. Ezek a mi in­tézményeink, egész egyházunké. Ennek tudatosítása érdekében állítjuk egy-egy intézmény mö­gé az őket támogató gyülekezete­ket, egyházmegyéket. — A továb­biakban Blázy Lajos sorra mu­tatta be intézményeinket, a velük kapcsolatos jelenlegi kiemelkedő tennivalót és tolmácsolta a kéré­seket, ahol a gyülekezetek segí­tő szándéka tetté érhet. AZ EGYMÁS BEFOGADÁSA TÖBB MINT ANYAGI TÁMO­GATÁSA intézményeinknek. Sok szó esett erről a diakóniai nap alkalmain: az egyházmegye gyü­lekezeteinek küldöttei számára tartott külön megbeszélésen ép­pen úgy, mint az ifjúsági biblia­órán, ahol az ügyvivő-lelkész a diakóniai tanfolyamról adott tá­jékoztatást és szólt a diakóniai szolgálat szép hivatásáról a fia­talok előtt, tolmácsolva feléjük a hívást is. De a segítés sokféle le­hetőségét ismerhették meg a gyü­lekezet tagjai és a küldöttek azon a rendhagyó esti istentiszteleten is, amelynek keretében a zsúfo­lásig megtelt (még a karzat is) gyülekezeti teremben Muncz Fri­gyes, a Budai Szeretetotthonok igazgatója vetített képes előadást tartott a fogyatékos gyermekek közötti munkáról. A meleg szív­vel bemutátott előadás során az eltorzult arcokon ismerős vonásak kezdtek kirajzolódni, a hozzánk tartozó, a velünk egyenlő értékű, a szeretetet hálával viszonzó em­bertárs arcvonásai. S közben rá­döbbenhetünk arra is, amit egy a közelmúltban olyan élesen fo­galmazott Tv-film is érzékelte­tett, hogy itt vannak tőlünk kar­nyújtásnyira azok az emberek, öregek, betegek, gyerekek, akik­kel kapcsolatban sokszor csak a terhet éreztük s rajtunk múlott, hogy nem ízlelhettük meg velük kapcsolatban a segítő befogadás­ból születő örömöt. EGYBEFORRT FEBRUÁR 12­ÉN a kiskőrösi gyülekezet vasár­napi istentiszteleti élete, a Bács- Kiskun Egyházmegye diakóniai konferenciája, s az azzal megbí­zottak országos felelősségű szol­gálata. S ez így volt rendjén. Az egymás befogadása így vált tetté és megtapasztalt élménnyé gyü­lekezet, egyházmegye és szolgá­lattevők számára egyaránt. S közben a befogadók köre tovább tágult. A szórványokban a szo­kott istentiszteleti alkalmakon is hangzott a bent, a városban fo­lyó konferenciáért az imádság, a helyi lelkészek „egyenes adás­ban” számoltak he az ottaniak­nak a már lefolyt eseményekről. Az órányi szünetekben beteglá­togatás, a szomszéd gyülekezet­ben tett rövid látogatás is tágí­totta a kört. S most e cikkben is hadd gyűrűzzenek tovább a hullámok és forrjanak egybe a szolgálatok, mint ahogy Kiskőrö­sön is e. sorok írója a diakónia egysége jegyében lehetőséget ka­pott sajtószolgálatunk időszerű ügyeinek ismertetésére. Mezősi György Együtt egy jó ügyért A Corvina Könyvkiadó francia nyelvű kötete az állam és egyház viszonyáról Magyarországon A Corvina Könyvkiadó a szocialista állam és a magyarországi egy­házak viszonyáról francia nyelven olyan tanulmánykötetet (299 lap) jelentetett meg, amely méltán tarthat igényt nemzetközi érdeklőlés­re. A kötet eredeti címe: Ensemble pour une bonne cause... (Együtt egy jó ügyért...) A kötet szerkesztője Lukács József professzor, a Világosság című folyóirat szerkesztője a könyvben olyan tanulmányokat, nyilatkoza­tokat, dokumentumanyagokat gyűjtött össie, amelyek a magyaror­szági egyházak és a Magyar Népköztársaság kapcsolataira vonatkoz­nak. Közii az állami vezetők idevonatkozó beszédeit. Külön részt szentel Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titká­rának múlt évi vatikáni látogatásának, és közli ez alkalommal a ró­mai sajtóértekezleten elhangzottakat. Olvashatjuk Aczél György mi­niszterelnök-helyettes és Miklós Imre államtitkár elemző és mélyre­ható cikkeit. Az egyházak vezetői külön tanulmányokban fejtik ki az egyház és állam viszonyának alapvető kérdéseit és foglalnak állást elvi és gya­korlati vonatkozásban. Pozitívan értékelik az állam és egyház kap­csolatát. Az ideológiai különbözőség nem akadályozza az egyházakat abban, hogy együttműködjenek az állammal az egész nép javára, a szocialista társadalom felépítése érdekében. Ezt a szolgálatot a saját alapjaikból kiindulva végzik és nem valamiféle „ideológiai kevere­dés” alapján. Egymást követik a különböző egyházak vezetőinek tanulmányai: dr. Ijjas József római katolikus érsek és dr. Cserháti József megyés­püspök, dr. Bartha Tibor református püspök, Palotay Sándor, a Sza­badegyházak Tanácsának elnöke, Schreiber Sándor, a rabbiképző igazgatója fejtik ki egyházaik álláspontját Evangélikus egyházunkat a kötetben dr. Káldy Zoltán püspök kép­viseli, aki részletes tanulmányt írt a diakóniai teológia alapján. A kötet közli dr. Lékai László bíboros-érsek nyilatkozatát is, amely a Magyar Hírlapban jelent meg. Végül a kiadvány tájékoztatást ad a magyarországi egyházak mű­emlékvédelmi munkájáról és néhány fényképet is közöl erről. Ezek között, láthatjuk a szép lovászpatonai evangélikus műemlék templo­mot is. AZ EURÓPAI EGYHAZAK KONFERENCIÁJA: A BÉKE ESZKÖZE A béke biztosítása Európában és a világon az 1959-ben megala­pított Európai Egyházak Konfe­renciája egyik fő feladata — je­lentette ki Glen Garfield Wil­liams, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára, Braunschweigben, „Az EEK a bé­ke eszköze akar lenni ebben a világban”, mondotta Williams és hozzáfűzte, hogy megalakulása óta az EEK-nak számos hidat si­került építenie. A legutóbbi idő­ben különösen is az orthodox egyházakkal való kapcsolatai erő­södtek. Az Európai Egyházak Konferenciájának 110 tagegyhá­za van Európa 26 országában, köztük a Magyarországi Evangé­likus Egyház. DANIEL SHIVANGULULA Egy évvel ezelőtt feleségével együtt politikai menedékjogot kért a Német Szövetségi Köztár­saságban Daniel Shivangulula a namíbiai felszabadítási szervezet (SWAPO) egyik vezető tagja. Azután szánta el magát erre a lépésre, hogy Namíbiában több­ször bebörtönözték és megkínoz­ták. A Wuppertali Misszió kezes­séget vállalt értük, gondoskodott róluk, de 1977. november 24-én mégis kitoloncolták őket az NSZK-ból. mielőtt menedékjog iránti kérelmükre hivatalos vá­laszt kaptak volna. (Politikai ér­dek fontosabb mint az „emberi jogok,, védelme?) A misszió és más egyházi tes­tületek is lépéseket tettek érde­kükben. eddig eredmény nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom